Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)
1989-11-04 / 305. szám
Kft OIUI Kft Egy új kultúrpolitika fölé? (7.) Tárlatok Baranyában. A szigetvári -vár dzsámijának hűvöse Valkó László újabb képeinek adott otthont ezekben a hetekben. Különös, egymást erősítő kettős varázs: az októberi nyár melegében hűvöst lehelő, s egyúttal biztonságot sugárzó, érdes tapintású szürke falak közt barna— kék—rózsaszín sugallató képek viliódzó vonulása. — Kár, hogy a Pécsett élő neves festőművész és grafikus tárlatáról csak egy szerény, sárga plakát tudósít közvetlenül a terem bejárata mellett. Valkó László újabb képein mintha valamelyest módosult, szelídült volna az emberiét, a csillagok alá lökött kreatúra Pilinszky világát idéző tragikumo. Mintha a gyűrt korpuszok, a Grünwald-hommage-k, a holocaust rettenetéi, a tragikus önirónia roncsolt, tördelt arcképvarióciói kisimuló- ban volnának. Persze o puszta létélmény is dráma: a fájdalom, a gyász, az emlékezés oszlopai, az időtlenség tábláira írt, magányos ember vagy vég lény-parafrázisok az egzisztencia kimondhatatlan élményének változatait fogalmazzák a különféle színek, különféle együttállásaiban- viszonylataiban. Hol a hideg türkiz és a formán belül go- molygó meleg, barna együttállásában, hal ellenkezőleg, hol egészen máshogyan — mindegy; a Pascalt egy kétsorossal jellemző Pilinszky János teorémája igaz marad: „A leghitványabb féreg kimúlása ugyanaz, mint a napfölkelte.” * ‘ A vendégkönyvi bejegyzések szerint is sikere volt T. Ferk Anna textiltervező művész kiállításának Komlón, a művelődési központ Május 1. Művelődési Házában. Abban az épületben, amelyben egyébként is elég nagy a forgalom, mivel itt van az OTP helyi fiókja is... A tárlatot ugyan csak délután 1-től 4 óráig látogathatták az érdeklődők, de így elég sok diák fordult meg itt; hogy a textilművész nevezetesen szép Levélmotívum című fali díszszőnyegét megtekinthessék, fogalmat alkothassunk arról, hogy egy expresz- szív, lendületes krétorajz miként szolgál egy hasonló méretű vagy nagyobb szőnyeg alapjául, s maga a műfaj miért tartozik a képzőművészet teljes jogú kifejezőeszközei közé. Mert ez utóbbiról még a szakmán belül is vita folyt talán egészen a legutóbbi időkig. T. Ferk Anna néhány szín alkalmazásával készített munkái, örvénylő vegetációi, a levelek-loncok esőverte, napszítta, szélringatta dús áradása, kisebb képeinek o választott szövésmóddal expresszivvé tett hangulati elemei mindenesetre értékelvű propagandáját jelentették a textil művészetének. A képzőművészet barátai Sásdon sem • maradtak a jó értelemben vett látvány nélkül. Rab-Kovács Éva grafikáit és színes krétarajzait, amelyek a Hegyhát völgyekbe rekedt kis falvainak lélekben olyan ambivalens atmoszféráját felidézik, a művelődési központban állították ki. Köztük azokat az illusztrációkot is, amelyekkel a mozgássérültek és művészbarátaik nemzetközi találkozóján az idén nyert díjat, s amelyek irodalmi inspirációit és empátiáját egyaránt példázzák. Ekkor volt tárlat a szomszédos Mindszentgodisán is, két baranyajenői fazekasművész Perhács Eszter és Ungvári Károly mutatta be legújabb munkáit ugyancsak a művelődési házban. Nem tudom hányon látták a szép barnamázas köcsöqöket, a súlyos tálakat, a tálakba épített kis életképeket — az udvarlás, a felszarvaztatás, a gyónás sokalakos jeleneteit - a tágas, de tatarozásra szoruló épület egyik emeleti szobájában, nem tudom hány megyei tárlat, bemutató maradt ki a felsorolásból a pécsieket most nem is számítva. Tény, hogy sokkal több érték, most születő új alkotás, emberségünkhöz méltó teljesítmény vesz körül bennünket, mint amennyiről tudomást veszünk, mint amennyi mellett idő, energia és hangoltság hiányában-elmenni kényszerülünk. B. R. New age. A Debski-Vasvóri Együtteső hanglemez- gyár és a HV'G fiatal csapata a dzsessz- imuzsika new age irányzatán képviselik. A new age és a „régi korszak” között sóikkal több az átfedés, így lényegesen kevesebb a különbség, mint mondjuk, a rockzene különböző generációs irányzatai között. Ez a zene is ugyanúgy improvizáció-centrikus, mint elődei, talán a basszus-ütősmodel- lek ostinatója és a következetesen erre épített asszimetri- kus hangsúlyozások jelenthetnek némi nem ismeretlen változást. Az együttes o folyamatos lüktetésre alapozott jól bevált free-elemekkel operál, a kompozíciókat végig remek hangszerszólók tarkítják. A darabok nagyobb hányadát Vasvári Pál és Krzesimir Debski jegyzi, kettejük közül az utóbbi tud kevésbé elszakadni a hagyományos dzsessz- tonalítástól. A basszusgitáros Vasvári kompozíciói merészebbek, erőteljesebbek, ugyanakkor a lírai vénája — ahogy mondani szokás — gázrobbanás előtti állapotot hoz létre. A zenekar hangzása kiegyenlített, a szólókban mindenki teljesítette „kötelességét", tuttiban a gitár a kelleténél visszafogottabban szól.' Debski hegedűjátéka a szaxofonnal játszott unisonókban bizonytalan, hamis, a szólói viszont lenyűgőzőek. A szintetizátort csak rajtaütésszerűen és mintegy ritmushangszerként használta, sajnálatos az is, hogy a hangszerbe csak hagyományos hangszíneket programoztak. jóllehet a Yamaha DX-7 lehetőségei ennél jóval tágabbak. W. K. NAGY GÁSPÁR A fiú naplójából ■. -és a csillagos estben ott susog immár harminc évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg susog a homály követeinek útján s kitünteti őket lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn ... • • .és ha jön a nyüszítve támadó gyávaság a rémület hókuszpókusza? — akkor eljönnek ablakod alá a szegényes alkuvások vénei-ifjai mint mindenre elszánt hittérítők s beárad a dögszag: a teletömött gyomor békessége meg az Ígéretekkel megtelt szemek tócsafénye és fénytelen homálya... . • ■ ■ -csupán el kéne hinned... de nem hiszed hogy éppen ők jöttek-szöktek el a maszkabálból hogy éppen ök azok a független kutyák kik ideológiamentes csontokon tökéletesítik a fölösleges morgást-harapást... . .nem tudom még hogyan viselem tartósan a szégyent hogy együtt néztük ugyanazt az eget folyót hangyafészket és másképp vert a szivem másért pirultam el másért szorult ökölbe a kezem és másképp láttam ugyanazt a fát ezüstlö éveinkkel sújtva súlyos emlékek alatt recsegni-ropogni-hajladozni büszkén de ha több szégyen is társul velem akkor is csak így mondhatom: mig szem él látni kell fele-Barátaim!... Iskolátt amely az élet sxeretetére tanít! A hét elején az európai fa- lufejlesztési közösségek szakértői tanácsa Keszthelyen tartotta második munkaülését. Az osztrák és nyugatnémet természetvédők kezdték el ezt . a mozgalmat: a falusi kultúra, a természettel együtt élő ember érzelem- és gondolatvilága, a falusi lét hagyományainak ápolása, tenmészetvéde- . lem látható a mozgalom zászlaján. A keszthelyi összejövetelen Josef Rieger osztrák al- kancellár, dr. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezési miniszter, dr. Czoma László országgyűlési képviselő és mások társqsógóban dr. András- lalvy Bertalan néprajzkutató, a Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi docense is előadást tartott. Beszélgetésünk kezdetben ehhez a témakörhöz kapcsolódik - látszólag nagyon távol egy jövendő kultúrpolitika körvonalaitól.- Mi a tapasztalata: milyen színvonalú a magyar parasztság agrárműveltsége?- Alacsony. Jól képzett ag- ronómusaink vannak, de a mezőgazdasági dolgozók tömegeinek nincs megfelelő szakmai műveltsége: többségük betanított munkás színvonalán dolgozik. — Mindig így volt ez? A századelőn is, a két világháború között is?- Európai szinttel mérve sohasem állt túlságos magasan, de a magyar paraszt nemcsak szorgalmas volt, hanem hatalmas termelési tapasztalatokat adhattak át egymásnak a különböző generációk. Ezt a tapasztalatot elméletileg is gazdagították pl. a mezőgazda- sági szakiskolák, az ezüstkalászos gazdatanfolyamok, a népfőiskolák, amelyeket egyrészt az állam, a . mezőgazdasági akadémiák, másrészt a helyi hatóságok, olvasókörök, egyletek szerveztek. Nem magas elméletek szerint, hanem egészen a gyakorlati ismeretekig hatolva. Ma a népfőiskolákon földrajzot, államismeretet, fa- I utö rté netet akta t nak: ak k őri - ban az üvegházakról, a trágyázásról esett szó. A magyar panaszt nyitott volt az újdonságra, az általánosan nem magas mezőgazdasági műveltség mellett kiváló specia- lizációk jöttek létre: kecskeméti barack, szegedi paprika, -cecei paprika slb. Máriagyűd és Diósviszló között egy tanítónő terjesztette el a borsótermelést az első világháború előtt. Nem volt leírva a technológia, mégis elterjedt.- Hova tűnt a sok leihalmozott tapasztalat?- Nagy része elenyészett. A parasztság agrárműveltsége nem számított az egységes műveltség részének. A Győr- Sopron megyei Kunszigeten 1948-49-ben olyan » zöldségnevelő kultúra volt, hogy Svédországba szállították repülőgéppel a sárgarépát. De aztán — politikai indítékokból - lekisparaszti gazdálkodásban nincs ilyen veszély. Mindennek komoly szakirodalma van, bár nem ismert elég széles körben. Egészséges szemléletre lenne szükség a gazdaságban is, az iskolákban is. Dr. Andrásfalvy Bertalan hetetlenné tették azt a néhány középparasztot, akik ennek a motorjai voltak. A tsz tönkrement, a nagytudású parasztok vágóhídra, vasútra kerültek segédmunkásnak - még a gyerekeiket se vették fel a tsz-be.- Mi lehet a kivezető út?- A tulajdonviszonyok rendezése után mintagazdaságokat kellene létesíteni a legjobb szakemberek részvételével.- Kik dolgoznának, kik tanítanának itt, ha olyan rossz a helyzet, mint ahogyan mondja?- Nagy kérdés, valóban. A tanítók mór nem értenek az ilyesmihez, a mezőgazdasági szakmunkásképző á nagyüzemre készít fel: nem az önálló, sokféle munkára, hanem az egyfélére, amit úgy végez az ember, mint egy nagy mechanizmus fogaskereke. Ugyanakkor látni a háztájiban, a vállalkozók között konstruktív, okos, szorgalmas embereket, akik mindenek ellenére megőriztek valamit apáik, nagyapáik földszeretetéből. A min- tagazdaságokra nincs recept: mindenütt helyiben kellene kikísérletezni a megfelelő módszereket a legjobb tudású parasztemberek segítségével.- Az ön elképzelései között csak a kis- >és középparaszti gazdaság szerepel, és nincs helye a nagyüzemnek?- A jelenlegi agrárstruktúrát egészében rossznak tartom, ez felélése a jövő tartalékainak — és amikor ezt mondom, tudom, hogy támadható és támadott a véleményen. Járhatatlan útnak tartom a mai vegyszeres technológiát például. Nem a nosztalgia mondatja vele, de a nadrágszij- parcellákban volt ráció, évszázados tapasztalat: a dűlők, utak, fák, bokrok megfogták az eróziót. Ma nagy táblák vannak a meredek lejtőkön is: földjeink 60 százaléka erodált.. A nagy táblákon kevés fajtát termelnek: a kul- tivált növényt egyre jobban kell védeni a kártevők ellen, a folyamat vége: génerózió. A- Hogyan változtatná meg az egyéni gazdálkodás a család életét?- Ismét az oktatásra térek vissza. Finnországban a falusi lányok nem különleges szakismereteket tanulnak, hanem olyasmit, ami a várostól távol élő családokban az asszonynak - és a családnak, a társadalomnak - szüksége van: a háztartási gépek kezelése, betegápolás, könyvelés, házi komputerek kezelése. Ezt az állom pénzeli, mert elemi érdeke, hogy arányos gazdaság és egészséges családok működjenek. Nincs más út, mint a helyi hagyományok megismerése, őrzése, megtanulása - termelésben is, szokásokban is a helyi hagyomány indít el merre menjünk.- A helyi hagyományok ápolása elindít távolabbi égtájak - család, haza - leié is?- Az érzelmi elsivárosodást nem magyar jelenségnek tartom, hanem az európai kultúra válságának. De söpörjünk csak a saját házunk előtt. Nem használjuk ki a művészetekben rejlő hatalmas lehetőségeket: átélhető emberi helyzetek helyett ismereteket tanítunk. A Kodály-módszer nálunk nem az együtténeklés örömének megismerésére való, hanem a szolmizálás gyors megtanításának eszköze stb., stb. Pedig régóta bizonyitott tény, hogy aki a művészetet szereti és. érti, az a természet- tudományt is jobban érti, annak a szellemi kapacitása és teherbírása növekszik. Olyan iskolára van szükség, amely az élet szeretetére, az élet szépségének élvezetére tanít. Amelyik részvételt biztosit a közösségek rítusaiban, amelyik játszani, alkotni tanít és enged. Minden igazi, modern iskola errefelé megy Zsolnaitól Steine rig.- Ismerni kell a szülőföldet és a családot. És ismerni kell a másik embert is: életmódjával együtt. Mit tud ma egy iskolás a románokról? Politikai közhelyek alapján utasítja el, és mit sem tud a magyar és román kultúra, életmód évszázados békés együttéléséről. Az igazi önbecsülés és saját népünk ismerete nem képzelhető el mások ismerete nélkül. Erre tanít a néprajz. Ennek politikai jelentősége is van, hiszen a kis falusi közösségekben élő ember nehezebben manipulálható, mint a nagy tömegekben élő városi. Nem szólva Jókai Mór sokat idézett, éppen százéves mondásáról: „ha eljön a világbé- ke, az az etnográfiának lesz köszönhető". Gárdonyi Tamás J. Supervielle Nagy barátain forog a föld forog nagy könyörtelenül minden nemzetével Magyarország körül hegye-völgye vérzik öt világrész helyett mi bűnünk hogy így ke halnotok-élnetek tárjuk ablakunkat az Irgalom felé járuljunk az Igaz Bíró szine elé kegyetlen sugárzás: semmi sem tétetett! minden kellett volna semmi nem tétetett im térdre omolva minden hitetlenek — könyörgünk értetek. Franciából tor Pusztai Zoltí Hajnali sí elnehezült végtagoki a reggelre csomóba mogorva lajhárként várom a kényszerű késik az angyali kiír túlvilág! hangon sz< hűlt helyeden karatí a rádiónak mondott torzonborz portrét r< fekete szőrszálakat a kinzószerszámul * csorba zsilett fejet hajtva a forrni mosdótál fölött örökzöld dalocskát 1 „napok és évek suf Kerék Imre Halott n Halott ez a madár többé nem énekel. A szeme fénytelen 1 Tolla szelekbe szód Aranysip-torkán hat Körötte szikrázik a Ennyi csak ez a m maroknyi csontváz, A szervek szép hat helyett iszonyú zűr> íme, a pusztulás ki mellékelt ábráival. A gyöngyház-fényű nélküle is vonul, V Lázforró, nyugtalan érte virrasztók álnú Üf távlatok előtt a pécsi zenekar Az alkalom kötelez... Nyilván sokak fejében megfordult ez a gondolat október 23-án este a POTE aulájában, a Pécsi Szimfonikus Zenekar hangversenyén, kivált azok után, hogy valamennyi közreműködő, a szólistát is beleértve — kokárdát kitűzve lépett pódiumra, s Howard Williams karmester szép gesztusaként mindenekelőtt eljátszották — s mi elénekeltük - a Himnuszt. A meghatott, emelkedett hangulat ideális szubjektív feltételt jelentett a muzsikusok megszólalásához; nagy kór lett volna nem élni ezzel a lehetőséggel. A jelekből ítélve azonban zenekar és karmestere elégséges energiát fektetett a koncert előkészületeibe, s ami még fontosabb: ezt az energiát okosan, hatékonyon hasznosította. Bizonyság erre, hogy a zseniális Petényi Miklós kisérője- ként sem vált feladatához méltatlanná az együttes; ha méltatlanságról szó eshet, az legfeljebb a szólista és a mű viszonyára vonatkozhat. Elgar Gordonkaversenyét ugyanis a legnagyobb jóakarattal sem tekinthetjük remekműnek: a fiz alkalom leöte romantijra fénykorának elmúltán búsongó szerző enerváltan bizonytalan gondolatait többnyire igencsak másodosztályú zenei anyag jeleníti meg. A produkcióban éppen az volt igazi élmény, ahogyan Perényi mintegy „magához emelte", átszellemítette a művet - salakta- lanul tiszta tónusaival, minden pillanatban nemes eszközeivel, szug- gesztív személyiségének páratlan művészi hitelével. Amennyire igaz, hogy Elgar megnyilvánulásait a talajtalanságból adódó tehetetlen zavarodottság hatja át, annyira igaz ennek ellenkezője a századelő két nagy francia muzsikusának új világokat birtokba vevő zenéjére. Debussy és Ravel — mennyivel többet jelent e két név, mint amennyi az „impresszionizmus" agyonkoptatott skatulyájába belegyömöszölhető! Az ő pasztelljeik és látszólag elmosódó kontúrjaik mögött választékos eszközök abszolút biztonsággal célt érő, virtuóz alkalmazása rejlik. Ez a zeneszerzői igényesség persze, az előadókra is igen kifinomult, precíz és alapos munka terhét rója. A magasabb értelemben vett professzionizmus egyik lehetséges küszöbe valamely szimfonikus zenekor számára egynémely Debussy — «rogy Ravel — kompozíció korrekt, szép megszólaltatása. A pécsi gárda e küszöböt Ravel művével, a Lúdanyó meséivel egyértelműen, míg Debussy A tenger c. „három szimfonikus vázlatával" majdhogynem átlépte. A Ravel-mű tiszta rajzolata, intimitása, gyönyörű pia- nisszimói, szabad lélegzése olyan értéket jelentettek, arrlelyet egyértelmű, fenntartás nélküli örömmel kellett, hogy regisztráljanak a jelenlévők I Debussy esetében olykor kompromisszumokra kényszerültünk: egy- egy gikszer, az első tétel osztott cselló-kórusa, a fel-feltűnő pontatlanságok kissé beárnyékolták örömünket. Az elegáns és világos jelzésrendszerrel irányító karmester, Howard Williams ebben az egy esetben - kivált a „Hajnaltól délig a tengi túlhajtotta 1 ben kiváló zékkel hozta bontakozni Mindent 1 igen szeren1 angol karra együttes a kedvvel és ' mostanában' hogy a pé< törődésre, s tét. Ha a ' fárkodnak a ha Williams zenekarépíté1 kerül meg te1 vú koncé pd tételrendszer távlatok m'1 fogható V'ó? Az európai5' várgás kérd5 tünk meg ^ pi cseleket
