Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)
1989-11-04 / 305. szám
1989. november 4., szombat Dunántúlt napló 5 Tízéves az Apáczai Nevelesi Központ Madártávlatból a Nevelési Központ épületegyüttese Fotó: Läufer László A „pedagogoszaurusz" Tji évvel ezelőtt felépült az első iskola és megszületett e9y pedagógiai program. Az iskolához, mint egyik méh- ^ejt a másikhoz, újabb két is- , művelődési ház, könyv- ,ar> tornaterem, uszoda, étterem tapadt. Körötte pedig ovódák és bölcsődék, ugyanion kazettás panelelemekből, jelezve az összetartozást. így olakult ki Pécsett az Apáczai Nevelési Központ. A jubileum o'kalmából, most néhányon °tok közül szólalnak meg, okik alapítói voltak az intézménynek és a mai napig érte dolgoznak. p Ottó, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa:- Először 1979-ben találkoztam az intézmény működésére vonatkozó elképzeléssel, amelyet Szilágyi János és H^okotársai dolgoztak ki. Az első öt évben elsősorban rész- kiserleteket végeztünk, aztán oj lendületet adott a mun- anknak, hogy-az oktatás-fej* esztési kutatások keretében is elfogadták a programunkat. ?’ oogy a Nevelési Központ ..? a™a- bogy állandóan óriási omeggel dolgozik, még nehezebbé tette a kísérletet. A osodik öt év középpontjá- n az intézményes közneve- es egész vertikumát átfogó f'°dellkisérlet áll. Célunk, új rtalmi és szervezeti tagoló- os kidolgozása, a belső dif- erenciálás kialakítása, a te- etseggondozás és az ok- otas tartalmának hozzáigazi- osa mindezekhez, illetve új rtalmok kimunkálása. Ezt a ™aSot veszi körül egy sor _^Teb kutatási program, mint Pe dau| a gyermekmozgalom e9ujitása. A kísérletekhez l ? válogattunk sem gyere- **• sem pedagógusokat. Ez Q " ® Tjz év alatt én ma- • *s éltem meg sikereket I» , „UltÍaroakat, átmentem kü- “°z°_ fázisokon, a kétség- m ®fest°l o józan, de szaktik ' °9 ,rne9a'aP°zott, a szifcep- S| . a nagyon elszánt ^"gulatig. A jövő? Egy új pogrom, a 12 évfolyamos is- a programja érlelődik. kr!i°VOr^ -fónosné, az /. sz. isla igazgatója: dQT_A ®efek Utcai Iskolában KnJL0Zta,ím’ amikor a Nevelési dőJ?.?.ntl3a bivtak. Már elkez- lánJ* .a tan|fós, amikor Szi- 9y> János átküldte az NK m ®ramiót. Fantasztikus volt: szab^j°.z e'v’ a gondolkodás dent ru90, ho9V itt mi min’ Mem lebet majd csinálni... ■két-. • íródtam. Innovativ eqv se9.ű társaság jött össze, ikoL-i*a'n°s, rosszul épített is- a rJí0- Rendkívül keskenyek a nincs zsibongó, s lent ' na?'9 nagy gondot je- tuk ° zsúfoltsá9- Megpróbálja ° gyerekekkel együtt meg- kil rVezt>' az életünket. Hatvanig nc niás iskolából érkeztek túlk ° nyPl^dikosainík mind ^ Or°sok voltak, kifogásol- j 0 niagatartással és szorga- ,n<l,• így kezdődött. — Ez egy pedagogoszaurusz, egy marmmut Intézmény, amelyet csak úgy lehet emberközelivé tenni, ha kisközösségeket hozunk létre. Nyolc egységet alakítottunk ki, az volt a nyolc évfolyam, egy-egy évfolyamra 120-130 gyerek járt, és 8-10 pedagógus tartozott hozzá, így a gyerekekről szerzett összes információ a pedagógusok kollektív tapasztalatává vált. Nemcsak taníthatunk, hanem sok szabadidős foglalkozást is vezettünk, a pedagógiai és a népművelő munkát együtt csinálhattuk. Ez nagyszerű volt az első időkben, most már nem annyira jellemző. — Azt hiszem, hogy a mi •nyitási készségünk óriási. Ugyanazokkal a problémákkal küzködünk, mint minden iskola. Mi nem gondoljuk, hogy ,,A" megoldást találtuk meg, úgy gondoljuk, hogy „EGY” megoldást találtunk, amelyre viszont kíváncsinak kellene lennie mindenki másnak. Mint áhogy mi is kíváncsiak vagyunk az ő „EGY"-ükre. Mert minden pedagógiai műhelynek van egy. Dr. Mednyászky Sándor, a könyvtár igazgatója: — Két év alatt sikerült tető alá hozni a könyvtárat az építőknek, s ezalatt mi is beszereztük az állományt. Szakmailag elég nehéz feladat volt, elsősorban azért, mert abszolút nulláról kellett indulni. A pedagógiai, építkezési problémák annyira lekötötték a vezetést, hogy a könyvtár szakmai részét teljes egészében rám és kollégáimra bízták. Pénzt adtak hozzá - abban az időben még volt. Nem indulhattunk csupa friss könyvvel, ezért az Országos Széchenyi Könyvtár és más budapesti könyvtárak raktáraiban válogattunk és jártuk az antiváriumokat. Huszonötezer könyvvel indultunk, most már hetvenezer körül járunk. 1982-ben nyílott meg a könyvtár. Az egyik* fele a felnőttrészleg, olvasóteremmel, ahova egyébként közel kétszáz folyóirat jár, ebből kb. negyven külföldi. A másik részben van a gyermekkönyvtár és a fonotéka, ők elég jól össze is dolgoznak. Az elmúlt évben 374 foglalkozást tartottak a gyerékkönyvtárban. — Kezdünk már kiszorulni a saját helyiségeinkből, mert nem ennyi könyvre méreteztéz őket. Vásárolni pedig kell, tmert a választás nemcsak minőség, hanem mennyiség kérdése is. Nagyok az igények és nagyon szórt a lakosság összetétele. Közel 7000 • olvasónk van most már a lakótelepről. Ez olyan megyei szint. Szilágyi János, az ANK vezetője:- Számomra az új konstrukció volt a legizgalmasabb. .Nagyon fontos volt az első perctől kezdve a gondolkodás szabadsága, amely nem any- nyira új módszereket, hanem az új struktúra kialakítását jelentette. Célunk, hogy a gyereknek öröme teljen a tanulásban, s azért majd visz- szatérjen ebbe a házba, mint használó. Ez egy egészen új pedagógiai gondolkodást feltételez, a gyerek tényleges tiszteletét. partnerként való kezelését, a szolgálat középpontba állítását. — Nekem a legfontosabb dolgom, egy jó program készítése, és ehhez szövetségesek szerzése volt. A Magyar Tudományos Akadémia, majd később az Országos Pedagógiai Intézet Mihály Ottóval az élen mellénk állt, és ez hitelesítette a mi akkor laikusnak képzelt programunkat. Azon dolgoztunk, hogy minél többen elsajátítsák ezt a szemléletet, hogy higgyenek abban, hogy szabad gondolkodnunk és szabad változtatnunk is. így indult el egy innovációs folyamat. A második szakaszban a szakmai munka összefogása, az integrációs szándék állandó megerősítése és a szolgáltató rendszerek menedzselése volt a feladatom. Az első időkben kegyetlen körülmények között és hatalmas gyereklétszámmal dolgo.ztunk. Nagyon sok pedagógus föladta. Voltak olyanok, akik magában a programban csalódtak, mert vagy azt hitték, hogy itt nem kell dolgozni, vagy azt, hogy itt mindent lehet. Az önállóság rengeteg energiát szabadított fel az emberekben, s egy aktív mag megmaradt. — Szerettük volna, a „központot” jelenteni, a lakótelep életében, de ha igazán szembenézünk a valósággal, ez nem sikerült. Fiatal a lakótelep, tele gyerekkel, a családok eladósodva, állandóan dolgozva, fáradtan: nem igényelték a segítségünket. Azonkívül óriási gyereklétszómmal dolgoztunk, volt olyan időszak, hogy 4870 gyerek volt a rendszerben, ma 4200 van. Tíz év múlt el, s a következő lesz az első, amikor egy picit levegőhöz juthatunk. „Ilyen úri vadászokat még nem láttam...” Lőpárbaj, forinttal Ügy vélem, legjobb lesz, ha ezt a több magyareg- regyi olvasónk által aláírt levelet szó szerint közöljük. Vélhető ugyanis, hogy a megye számos községéből érkezhetett volna ilyen, s a jelzett gond — a vadkárok, azok megítélése - sok helyütt okozhat nézeteltérést vadásztársaságok és kiskerttulajdonosok között. „Évről évre visszatérő gondja községünknek, hogy az őszi, kora őszi időszakban nagy károkat okoznak a vadak művelt területeken. Siralmas látvány, omit maguk ,mögött hagynak ... Pedig védekezünk .ellenük szöges dróttal, tűzrakással, kutyákkal. A vadkárt bejelentjük <a községi tanácsnál, kijönnek a kárszakértők. Az én földterületemen - írja Magyaregregyről olvasónk, Vokó József - 80 százalékos kárt állapítottak meg, forintértékben 6400 forintot. Jegyzőkönyvbe vették, majd közölték, hogy kapok 3200 forintot. Ez pontosan a becsült kár 50 százaléka ... A jegyzőkönyvet itöbb iszom- szédommal együtt nem Irtuk alá, mert jogtalannak tartjuk ezt az eljárást. Felvetettem: miért i nem jönnek többet erre a /területre? A válasz: kijönnek többet, ha esőbeállót építek a részükre. Ilyen úri vadászokat znég nem láttam..."' Jogos-e a szakértő által becsült kár 50 százalékának a kifizetése - ez az első kérdés. Gondos Gyula, a Magyar Vadászok Országos Szövetsége Baranya megyei intéző bizottságának fővadásza:- Jogos, a kármegosztás alapján. Mindkét felet, tehát a kiskert-tulojdonosokat és a vadásztársaságokat is terheli az a kötelesség, hogy mindent tegyenek meg a vadkárok "megelőzése érdekében. Azt azonban feke- tén-fehéren kimutatni, bizonyítani, hogy ezt valóban meg is tették, gyakorlatilag nem lehet. Éppen ezt hidalja át az 50 százalékos kórmegosztás gyakorlata. Azt azonban a kiskert-tulajdonosok figyelmébe szeretném ajánlani: ha valaki vodkárt tapasztal, azonnal jelentse be. időhaladék nélkül jelezni kell a vadászatra jogosultnak. Ez az előzetes kárbecslés miatt nagyon fontos, mert például októberben felmérni azt, hogy a kár mekkora része származott májusból, nem lehet. Előzetes kárbecslés esetében ugyanis nem feltétlenül az 50 százalékos kár- megosztás lesz a végeredmény, a kert tulajdonosa ennél magasabb kártérítést is kaphat. Tény az utóbbi évek tapasztalatai alapján, hogy a vadásztársaságok egyre nagyobb pénzeket fizetnek ki vadkár cimén, s ebben mind nagyobb arányban részesül a kisparcellákat művelőknek kifizetett, összeg. Nem gyakori, hogy panaszt emelnek a kárszakértők munkája ellen. Ha mégis úgy érzik, hogy igazságtalan velük szemben az eljárás, legjobb ezt a becsléskor jelezni: ott a szakértő, aki pontos magyarázatot tud adni. Czukor Árpád, a komlói Vörös Csillag Vadásztársaság elnöke: — A mi kötelességünk a vadkárok megelőzése érdekében a rendszeresen elrendelt elhárító vadászatok. Ezek helyszíne persze, változik attól függően, hogy a területünkön mikor milyen növény hol érik. Hivatalos beírókönyvünk van, ebben pontosan fel kell tüntetni - és így nyomon is követhető —, hogy milyen napokon merre jártaik a társaság vadászai. Mi gyakorlatilag a kötelezően elrendeltekkel megdupláztuk a vadkárelhárító vadászatokat. S mert ezzel együtt úgy véljük, teljesen kizárni azt, hogy a vadak a veteményesekben, gyümölcsösökben kárt okozzanak, nem lehet, minden esetben elfogadjuk a szakértő kárbecslését - és fizetünk. Évente összesen közel félmillió forintot, aminek körülbelül a fele megy a kiskert-tulajdonosoknak. Ami pedig az esőbeállót illeti: nevetségesnek tartom! Én sem láttam még olyan vadászt, aki esőbeállóból lőne vagy esernyővel a feje felett cserkelne . . . Visz- szautasitom ezt az állítást! M. A. Elapadt az allami Hitelkeret Felszámolják a MÉY kutató- és mélyfúró üzemét Megszűnik a hazai ritka fémkutatás? A külföldi értékesítés lehetőségébe, mint utolsó mentsvárban bízó Mecseki Ércbányászati Vállalat sorsa még nem dőlt el végérvényesen, ha kicsi is. de megfelelő külföldi partner jelentkezésével megvan még az esély a talpon- maradósra. Nem mondható el viszont ugyanez a vállalat kutató- és mélyfúró üzemére, a geológiai hitelkeret megvonásával úgy tűnik, annak sorsa végleg megpecsételődött. A vállalat alapító oklevelében, valamint a szovjet—magyar uránegyezményben is külön fejezet szólt arról, hogy a MÉV egy speciálisan erre a célra felszerelt és felkészült üzeme a kutatási feladatokat lássa el. A megbízás azonban nemcsak a mecseki bányatelekre és az uránra szólt, hanem az egész ország területére és a fellelhető valamennyi ritkafémre. A kutató- és mélyfúró üzem hosszú éveken keresztül ' maradéktalanul megfelelt a megbízásnak, munkáját az állam visszatérítési kötelezettséggel nem terhelt geológiai hitelkerettel támogatta. Egészen idén tavaszig, amikor is a Pénzügyminisztériumból leszóltak a vállalathoz, hogy ettől az évtől kezdve nem áll rendelkezésre a szokott ösz- szeg. Tekintve a vállalat nehéz helyzetét is, ezzel egy csapásra lehetetlenné vált az üzem további működése. Néhány héten belül megindult a munkaerőáramlás, mivel az itt alkalmazottak többsége speciális geológus, fizikus, geofizikus képesítésű, többen csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem találták új munkahelyet maguknak. Az új munkahelyek keresésével párhuzamosan megkezdődött a természetes leépítés is, ez elsősorban a korengedményes nyugdíjaztatás lehetőségeit kereste. A tavaly ilyenkor még 360 embert foglalkoztató üzem létszáma ezekben a napokban 247. Az emberek, a speciális eszközállomány, illetve az üzem épületeinek sorsáról Kolsovszky Rudolfot, a vállalat műszaki vezérigazgató-helyettesét kérdeztük. — Még az üzem tényleges működése idején egy kisebb csoport vállalkozás formájában egy úgynevezett. fúrás részleget alakított. A már több eredményes munkát maga mö. gött tudó team időközben több, mint 100 fősre duzzadt, megoldva ezzel több ember foglalkoztatási gondjait. További 40 ember marad alkalmazásban a földtani osztály magraktárában és némileg enyhít a gondokon o korengedményes nyugdíjaztatás is. Mindent egybevetve azonban ez év decemberétől még mindig megoldatlan mintegy 60 ember elhelyezése, ök értelmiségiek, fizikaiak vegyesen, nagyon nehéz helyzetben vannak. Ami az eszközállományt illeti, a pillanatnyilag rendelkezésre álló 55 miliós raktár- készlet, illetve a 60 milliónyi állóeszköz egy részét a bérfúrásra vállalkozó részleg használja majd tovább. Természetesen kísérletet teszünk a fennmaradó javak értékesítésére, tekintve azonban azok speciális voltát, nagyon nehéz dolgunk lesz. Nagyon valószínű, hogy a legnagyobb rész kiselejtezésre kerül. Az üzem felszámolásával felszabaduló telephelyet is hasznosítani szeretnénk, gyártást, szolgáltatást szeretnénk meghonosítani ott. Az egyéb értékesítésnek az az akadálya, hogy a vállalat telefonközpontja pontosan a telep közepén működik. És amiről még nem szóltam, természetesen ezen a telepen kapnak helyet a fúrósok is. Az üzem felszámolása természetesen rányomta bélyegét dolgozóinak hangulatára is. ők, akik eddig azt hitték, hasznos amit csinálnak, egyik napról a másikra feleslegessé váltak. Munkájukat egyébként nem veszi át senki, Magyarországon csak a MÉV kutató- és mélyfúró üzemének dolgozói foglalkoztak urán- és riíkafémkutatással. Az állami támogatás hiányában — ami egyébként szinte minden országban megilleti a hasonló tevékenységet folytató vállalatot - a kutatás, a kutató fúrás megszűnt. Vajon mikor és hol indul újra? Itt Pécsett mindenesetre a szükséges eszközállomány, a szellemi és fizikai kapacitás egyszer már rendelkezésre állt. Kaszás E.