Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-04 / 305. szám

1989. november 4., szombat Dunűntűlt napló lfita az energiapolitikai koncepciöröl Az ország hosszú távú energiapolitikai koncepciójá­nak változásai, ehhez kap­csolódóan a hazai bányászat szerkezetátalakításának és újabb erőmüvek építésének alternatívái az energiaellátás biztonságának stratégiai je- jelentösége miatt alapvető társadalmi problémává hal­mozódtak. A Dunántúli Nap­ló 1989. október 3-i számá­ban Mérei Emil országgyűlé­si képviselő és Németh Mik­lós miniszterelnök e témában történt levélváltása került nyilvánosságra, majd a Ma­gyar Nemzet 1989. október 6-i száma Szabó Imre állam­titkárnak a kormány elé ke­rülő, hosszú távú energiapo­litikai koncepciót kommen­táló sajtótájékoztatójáról kö­zölt beszámolót. Lapjuk biz­tatására, a felsorolt előzmé­nyekhez kapcsolódva, a ma­gyar energiapolitika lehetsé­ges mozgásterén belül a me­cseki bányászat szerepét és jelentőségét próbálom átte­kinteni. Az alapfeltételek bizonytalanok Jelenleg az ország évi ener­giafelhasználásának felét fe­dezik a hazai források (nagy­jából negyedét a szénbányá­dat), másik felét pedig az lmPort, amely túlnyomó részt szovjet eredetű. Az adósság- csapdában vergődő, növekedé- Sl tartalékait tekintve teljesen idmerült magyar gazdaság sa­lat energetikai kapacitásait bővítő beruházásokra belátha­tó távlatokban relatíve igen '^vés közpénzt fordíthat. Lé­nyegében ugyanez a helyzet a környező KGST-országcxk min­degyikében, és leginkább a Szovjetunióban. A szovjet fűtőanyag- és energiatermelés 1988-ig ta­pasztalt évi 3—4 százalékos növekedése ez évben megállt és elindult egy tartósnak lát­szó. előreláthatóan gyorsuló csökkenési tendencia. A Szov­jetunió egyre kevesebb ener­giahordozót képes exportálni a hazai ellátás veszélyeztetése nélkül, miközben az exportért cserébe főként élelmiszereket, !° minőségű fogyasztási ciikke- k®t és csúcstechnológiát kép- yselő termelőeszközöket kíván importó Ini. A fejlett országok és főként c>z USA előrejelzett növekvő kereslete lassú áremelkedést hoz az olajpiacon, s emiatt a versenyképességben elmaradott Magyar gazdaságnak növekvő nehézségekkel kell számolnia Y szovjet energiaimportban es a közel-keleti beszerzésben e9varánt. Az Ipari Minisztérium kon­cepciótervezetének legutóbbi, hetedik változata leszögezi, n°9y a „gazdaság jelenlegi és Prognosztizálható beruházási eróforrásihelyzete csak a vár­ható igények minimumónák ki­segítésére ad lehetőséget, ®*ert az energiaforrások terén u9y kell felkészülni, hogy azok p beruházási forrásokkal való takarékosságot tükrözzék, még °kkor is, ha ez önköltségben Ppm mindig optimális megol- .Ps. és ellátásbiztonságban a jelenlegi szinthez képest a csökkenés kockázatát jelenti, tudomásul kell venni, hogy a Peruházástakarékos forrásfej- ®sztés egyben az energetika 'rrvportnautaltságának növeke­désével jár együtt, vállalva az ®*zel együtt járó műszaki-gaz- dpsági kockázatot és' az im- Partforrások megszerzésének vek vő devizaigényét. A koncepció elsősorban a szovjet energiaimport bővülé- ^®re számít, és még arra sincs ^intettel, hogy a gazdaság- pPhtika a szovjet—magyar k°nvert'bilis (dol- Q.[bpzisú) elszámolásának mi- p °bbi bevezetésére irányul. Éz hobbival ugyanis nehéz ösz- *e*9yeztetni azt a javaslatot, 'szerint „a szovjet féllel kor- , PPyzati szinten egyeztetni az 1990 utáni évek vil- Q rPosenergia-importját, illetve hogy milyen biztonsággal ^tilthatunk a lekötött 1850 T^9awatt villamosteljesítmény­' A gázturbinás erőművek fl biztonság megőrzésére kell új koncepcié! A magyar társadalomnak már a közeli jövőben szüksége lesz a bányászok áldozatvállalására és „hősi helytállására” tüzelőanyag-ellátásának hosszú távú biztonsága szempontjából tisztázni kell a Szovjetunióval, hogy 1990 után milyen mér­tékben és milyen biztonsággal számíthatunk a földgázszállí­tások növelésére.” A fentiekből egyértelmű, hogy az előterjesztett koncep­ció alapfeltételei teljes mér­tékben bizonytalanok; azaz energetikailag a szükségletek felének (tehát a gazdaság egészének) ellátása a Szov­jetuniótól, a szovjet gazdaság egyensúlyától függ. Azt kell világosan látni, hogy a kor­mányközi szerződésekben rög­zített garanciák csak szüksé­ges, de nem elégséges felté­telei a biztonságos ellátásnak. Az éleződő belső feszültségeik, nemzetiségi ellentétek és la­kossági elégedetlenkedések következményeként a szovjet gazdaság lassú hanyatlása vagy gyors összeomlása objek­tíve teszi lehetetlenné az energiaimport zavartalanságát, azaz a szovjet energetika re­latíve kis zavara is elegendő a magyar energiaellátás egyensúlyának néhány napon belüli felbontásához. (A ma­gyar import a szovjet fűtő­anyag és energiatermelés 1 százalékát sem teszi ki!) Beruházások nélkül ? A szovjet energiaimport nö­velésének korlátáit figyelembe véve az Ipari Minisztérium ál­lamtitkára október 28-i sajtó- tájékoztatóján a „több lábon állás" szükségességét, és a szovjet szállításokra való rá­utaltság csökkentésének aktua­litását melte ki az előterjesz­tett koncepció kapcsán. A „több lábon állás" működőké­pes, saját lábakat feltételez, s ez a hazai szénbányászat, szénhidrogén-bányászat és nukleáris energetika kapacitá­sának bővítését kívánná. Ha ezt beruházásokkal nem tudjuk alátámasztani, akkor az egy­oldalú függést csak többolda­lú függéssel válthatjuk fel, nem pedig „több lábon állással”. A többoldalú függés viszont ugyancsak beruházásigényes, mert a távolsági szállítás hi­ányzó eszközeit vagy létre kell hozni, vagy bérbe kell venni. A tartósnak ígérkező válság- helyzetben tehát az 1990 utá­ni évek energiaigényének egy- harmadára teljességgel bizony­talan az importforrás, ugyan­akkor szilárd a kormányzati elhatározás abban, hogy a „szénbányászatban folytatni kell a veszteséges bányák be­zárását", és be ikell szüntetni az uránérctermelést is. Az Ipa­ri Minisztérium képviselői a koncepció bizonytalanságát nem leplezik el, sőt szükséges­nek Ítélik a gazdaság egészét és a lakosság széles körét közvetlenül érintő, „sok komp­romisszummal és kockázattal terhelt" fejlesztési javaslat népképviseleti szervek egyetér­tésével történő alátámasztá­sát. Egyetlen népgazdasági ág — az energetika — nem vállal­hat kizárólagos felelősséget az ország energiaellátásának biz­tonságáért, tekintve, hogy eh­hez nem rendelkezik elegendő eszközzel. A kényszerhelyzetben várható parlamenti döntés a felelősséget a társadalomra hárítja, holott ebben a kér­désben csak kormányzati szin­ten lehet dönteni, mert csak központosított (állami) erőfor­rásaikkal lehet operálni. A miniszterelnök hivatkozott válaszlevelében kifejtett főbb követelmények a piacgazdaság irányába való elmozdulás szándékával összhangban van­nak. A kormányzat a hazai energiahordozó-árak világpiaci árszinthez történő igazításával teheti hitelessé szándékát, s csak ezután kerülhet sor az állami támogatások fokozatos leépítésére. Az erősödő inflá­ció következményeként a bá­nyászati árbevétel és a terme­lési költségek közötti olló a költségvetés évenkénti szaka­szolása miatt szükségszerűen újra nyílik. A szénbányászat adótörvény okozta 1988. évi veszteségeit az 1989. január elsején 15 százalékkal fel­emelt szénárak fedezik, nem elegendőek viszont a folyó évi inflálódásból fakadó 10 száza­lékos költségnövekedés kom­penzálására. Az 1988-ban szá­mított költséghatárhoz képest a forint 11 százalékos leérté­kelése miatt elmozdult a fo­rintban kifejezett világpiaci ár­szint is, ez viszont a hatósági szénárakban nem jelent meg. A vállalatok pénzügyi egyen­súlyuk fenntartása érdekében arra kényszerülnek, hogy a jövőbeni termelést előkészítő vágathajtó, fenntartó munká­latokat visszafogják, indokolt tartalékaikat a holnap kárára feléljék. Az elmúlt 10-15 év­ben kormányzati döntéssel és központi irányítással olyan bányászati fejlesztések indul­tak, amelyek mai megítélés szerint megalapozatlanok, el- hibázottdk voltak. Ezek meg­valósítása félbemaradt, az elkészült létesítmények zöme nem hasznosítható vagy nem használható ki gazdaságosan, ugyanakkor pénzügyi (megté­rülési) terhei a vállalatokra, végső soron a vállalati dol­gozók összességére hárulnak. Önállóság helyett magá rá­hagy atottság A hazai bányászat szerke­zeti átrendeződését a kor­mányzat és a bányászok konfliktusai nehezíti. A kinyil­vánított vállalati önállóságból a vállalatok magárahagyatott- sága érzékelhető csak. Biztató jel a kormányelnök ígérete, hogy „szándékaink szerint a központi előírások csak a gazdasági környezetet szabá­lyozzák és nem egyes bá­nyaüzemek megmaradását vagy bezárását". Ez valóban cselekvési teret ad a bánya­vállalatoknak a piacgazda­sághoz illeszkedő szerkezeti átrendeződéshez, de csak ak­kor, ha a múlt „romjaiból" felhalmozódott akadályokat állami segítséggel el tudjuk takarítani. A bányászkollektívák ké­szek sorsukért, jövőjükért fe­lelősséget vállalni, munkáju­kat a piacgazdasági verseny­ben megméretni. Ehhez vi­szont megfelelő jogi kerete­ket kell alkotni, amelyben el­különül az állam szerepválla­lása és a bányaművelé’sre vál­lalkozó kollektívák gazdálko­dási önállósága. A központo­sított tervgazdálkodásból az utóbbi évtizedekben a „se terv, se piac" irányába moz­dultunk és válságba sodród­tunk. Az energetika stratégiai jelentősége folytán a bányá­szat nem nélkülözheti az álla­mi irányítást, a tervezés prí­ma tu sej t, s emiatt nehezen ta­lálja új helyét most, amikor határozottan a piac felé von­zódunk, s az állam húzódo­zik a felelősségvállalástól. Terv és piac lehetséges kom­binációjából az eddig nem próbált negyedik a lehetsé­ges kiút: terv is, és piac is, mert a terv vagy piac bizo­nyosan hamis alternativa. Ha a kormányzat továbbra is az 1960. évi bányatörvény, és az 1975. évi vállalati tör­vényben meghatározott jogo­sítványai alapján kezelt a bá­nyászatot, okkor a kiutat ígé­rő „terv is, piac is" irányban nehéz lesz elmozdulni. Ezért lenne fontos az intézményesí­tett együttműködés a bányász- koliektivákat képviselő vállala­ti szakemberek és a kormány- hivatalnokok között a lehetsé­ges megegyezés elvi meg­alapozásában. A kialakult konfliktusban a vállalatok ez idáig a terv szerinti maga­tartást kérték számon a kor­mányon, amely viszont egyre következetesebben csak piacot akar. Szeretnénk remélni, hogy a kormányzat kezdeményezésün­ket nem a „bányász lobby” újaob manőverének tekinti, és nem előítéletes bizalmatlan­sággal fogadja. Vázolt hely­zetértékelésünk alapján úgy gondoljuk, a magyar társa- da'omnak mór a közeli jövő­ben ismét nagy szüksége lesz a bányászok áldozatvállalásá­ra és „hősi helytállására", ezért nem szabadna ezt a munkakultúrában még meglé­vő nemzeti vagyont elherdálni. Csethe András A továbbiakban is szükség lesz a szénbányászok kemény és áldozatkész munkájára Läufer László felvétele —Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt MIT ÉR A NÉV ... Két nappal ezelőtt nyilat­kozta egy napilapban a Zsol- nay család egyik leszármazott­ja, hogy nem ért egyet, s tiltakozik a Zsolnay Porcelán- gyár amerikai tulajdonba adá­sa miatt. Véleménye szerint a gyárat ugyan eladhatja az ál­lam, de a Zsolnay nevet jog­védelem illeti. Megkérdeztük Grosch Bélát, a Zsolnay-gyár műszaki igazgatóhelyettesét, mi az álláspontjuk a kérdés­sel kapcsolatban?- A Zsolnoy-dédunoka, aki, hadd tegyem hozzá, már het­RTMT A leendő . független rendőrszak­szervezetet támogató megyei tago­zat alakult Pécsett, melynek veze­tőjévé dr. Dobos Béla rendőr fő­hadnagyot választották. — Nemcsak a megyeszékhelyen, de Komlón, Mohácson, Szigetváron és Siklóson is folyik a szervezés. A tagozat megyei szinten próbálja felmérni a lehetőségeket, pillanat­nyilag 120 fizető tagunk van. Kér­désükre, hogy hány leendő tagra számíthatunk, egyelőre nem vála­szolhatok, hiszen ebből a rendőri állomány létszámára is következ­tetni lehetne. Del Tagozatunk töb­bek között azért is alakult meg, hogy az ilyen dolgokat egyszer és mindenkorra elfelejthessük. Jól tud­juk, elemi érdekünk, hogy az ál­lampolgárok minél jobban megis­merjék a rendőrség munkáját. Hiá­ELNAPOLTAK Tegnapra tűzték ki a Kol- sovszky kontra Andráslalvy-per bírósági tárgyalásának máso­dik fordulóját. Mint ismeretes, qz MDF pécsi szervezete egyik felhivásában a „ikolfaboráns" jelzővel illette a MÉV vezető­ségét, s Kolsovszky Rudolf, az ércbánya vezérigazgató-helyet­tese beperelte ezért András­ven év körül jár, azt mondta, hogy azt még lenyelték, hogy a gyár használja a nevüket, de azt már kifogásolják, hogy eladják a nevüket is. A leen­dő vevőnek elmondtuk ezt, s véleményem szerint a River­side Company rendezni fogja ezt a dolgot. Az amerikaiak mindenképpen használni akar­ják a Zsolnay nevet, s úgy vélem, számukra nem okoz gondot, hogy kártalanítsák a I eszá rma zottakat. Hajjaj, ha nekünk ilyen-ne­vünk, s ilyen rokonságunk len­ne .. . b a mondjuk azt, hogy több rend­őr kéne, ha nem mondhatjuk meg, most mennyi van . . . Sajnos, a je­lenlegi szabályzatunk még tiltja a kollektiv érdekképviseletet, de készül már oz új szolgálati sza­bályzat, s úgy . látom, ha ezt be­vezetik, a rendőrszakszervezetet is bejegyeztethetjük. Attól kezdve pe­dig megfordul a „játék": ha a Szolgálati szabályzat olyan dolgo­kat tartalmaz, amelyek hátráltat­ják a korszerű, értelmes munkát, leszünk annyian a szakszervezet­ben, hogy a szabályzatot is meg fogjuk tudni változtatni. Nagy kér­dés persze, hogy miként lehet ősz- szeegyeztetni a szolgálati szabály­zat rendszerét és a személyi ér­dekek védelmét. Lesz munkánk ez­zel is bőven . . . falvy Bertalant, az MDF egyik vezetőjét. Az első, békítő tár­gyalás nem hozott eredményt, a tegnapi „forduló" pedig — a bíróságon nem kaptunk vá­laszt arra, hogy miért — el­maradt. A tárgyalás új idő­pontja: november 16., dél­előtt fél kilenc. HÁROM HÉT A NÉPSZAVAZÁSIG Az Országgyűlés október vé­gi döntése alapján az állam- polgári kezdeményezésű nép­szavazást november 26-án, a címer kiválasztására vonatko­zó népszavazást és a köztár­sasági elnök választást 1990. január 7-én kell megtartani. Mivel november 26-ig már csak három hét van hátra, megkérdeztük Piti Zoltántól, a megyei tanács elnökétől, mi­ként állnak az előkészítéssel? — Kettős feladatot jelent számunkra a nov. 26-i népsza­vazás. Egyrészt tartalmi, más­részt technikai teendőink van­nak. Tartalmi feladatok alatt értendő, hogy a politikai pár­tok és tömörülések ki kell hogy alakítsák álláspontjaikat, programjaikat. Hadd soroljam még ide, hogy véleményem szerint az állampolgárok most arról is szavazni fognak, hogy a jövőben mennyiben kíván­nak közvetlenül részt vállalni az ország sorsának alakításá­ban. Technikai feladatok alatt a választási szervek kialakítá­sát értem. Ezek szerepe: a népszavazás szakmai előkészí­tése és lebonyolítása, vala­mint a demokratikus kontroll biztosítása. Választási bizott­ságokat és szavazatszedő bi­zottságokat kell létrehoznunk, melyben az Ellenzéki Kerék­asztal is feladatot vállal. A választási szervek névsorát a politikai pártokkal egyeztetve a tanácsok hagyják jóvá, s ennek érdekében akár rend­kívüli tanácsüléseket is tarta­ni kell. A népszavazás előtt minden állampolgárt értesíte­ni fogunk, hogy mikor és hol adhatja le szavazatát. FELKÉSZÜLNI, VIGYÁZZ, SAJT! Lapunkban többször leírtuk már, hogy a jugoszláviai turistainváziót elsődlegesen nem egyéni agitációval, meggyőzéssel, hanem új üzlet- helyiségekkel, újabb bevásáilóhelyek megteremtésével lehet megol­dani. Örömteli híreket kaptunk a Mecsekvidéki Vendéglátóipari Vállalat­tól. Mától a jugoszláv turistáknak (és természetesen magyarországi vevőkre is számítva) az Eszék étterem volt szabadtéri részénél kisebb boltot nyitnak. A boltban háromszázezer forint értékben füstölt húso­kat, szalámikat, kolbászokat, sajtot, cukrot árulnak majd. Terveik kö­zött szerepel egy ideiglenes konténer létrehozása a Szalai András úti parkolóban. A városi tanács illetékeseinek jóváhagyása után várhatóan jövő szombattól ott is árulhatnak majd sajtot, cukrot és esetleg más áruféleségeket is. * Örülünk a kezdeményezésnek, reméljük, más kereskedelmi vállala­tok is találnak módot arra, hogy megfelelő helyeken lehetőséget ad­janak a Jugoszláviából érkezettek bevásárlására. Ittlétük haszon, a tömeg irritáló csupán. FŐNOK VAGY ELNÖK? Ismeretes, hogy tegnapelőtt pórját ritkító szervezeti meg­oldás született az MSZP által összehívott politikai találkozón. Megyei szervező bizottságot hoztak létre, melynek elnöke dr. Vanyó József, a JPTE 44 éves oktatója lett, az ügyvi­vői teendőkkel dr. Szirtes Gá­bort bízták meg. Dr. Vonyó Józsefet, ki ko­rábban magyar-történelem— orosz szakon végzett a pécsi tanárképzőn, majd egyetemi diplomát is szerzett, arról kér­deztük, megítélése szerint ezek után ő lett-e az MSZP első számú megyei vezetője?- Szó sincs arról, hogy én vagyok az MSZP jelenlegi el­ső számú megyei vezetője. Olyan átmeneti állapot ala­kult ki, hogy nincs legitim tes­tületé jelenleg az MSZP-nek a megye szintjén. Abban bí­zom, hogy alulról szerveződő párt leszünk a későbbiekben, s ehhez nyilvánvalóan szükség von egy országos elnökségre. Új megyei vezető testület te­hát akkor lesz, ha létrejön­nek az alaipszervezetek, és maguk alakítják ki felettes tes­tületedet, a tagság pedig el­dönti, hogy a testületek ho­gyan, milyen módon működ­jenek. Ezekkel összefüggésben a most létrejött szervező bi­zottság feladata,’ hogy a párt- szervezést koordinálja, és az említett struktúra kialakítását segítse. Kulcsfontosságú, hogy ez a csoport december vé­géig zömmel a városok kép­viselőiből álljon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents