Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)
1989-11-26 / 327. szám
Fejük fele«« a Demokles-köue Megmenekült a beremendi Kristály-barlang Acélalagút az előcsarnokban Becsületcsorbító-e a „sztálinista" minősítés? Sértés, ha politikai Nem a bíróságnál vesznek elégtételt Miután végigcsúsztuk-mász- tuk, s órákat töltöttünk az időik szavát őrző csendjében, elképedt csodálattal írtunk a beremendi Kristály-barlangról: a járatok falát összefüggően borító, a lámpák fényében vakítóan csillogó hófehér kalcit- tól, aragonitról, a mélyben rejtőző gyönyörű vizű tóról, az egyik ágban található, s az őslénytanászoknak aranybányát jelentő csontokról. Hangot adtunk annak is: a barlangot a BCM ma is működő kőbányájában egy robbantás során fedezték fel — egyszerűen megnyílt egy „lyut<” a rézsűben —, a világviszonylatban ritka természeti értéket valamiképpen meg kell menteni. A napokban kaptuk a tájékoztatást ötvös Károlytól, a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osz- tályvezető-ihelyettesétől: a feladatot megoldották. Korán sem volt egyszerű, s élőként értékeltél« a Mecseki Szénbányák kutatási központjában is. aihol a tervek készültek. Mert eleddig arra bőven volt példa, hogy bárryászat során üreget nyissanak, de hogy azt eltüntessék — mégpedig speciális szempontokra figyelemmel — ez újszerű volt. Márpedig ez a lényeg: a Kristály-barlang előcsarnokát, ahol egyébként megmentendő barlangtani érteitek nem voltak, de innen indultak a járatok a Csontságba, illetve a Kristály-terembe, úgy kellett (megerősíteni, hogy ezek a járatok hozzáférhetőek maradjanak. De miért kellett megerősíteni az előcsarnokot? Az 1984- es „ősrobbanás" (amikor megnyílt a barlang) alaposan megrázta az előcsarnokot is, hatalmas Ifőtömbök szakadtak le a mennyezetéről. A kőzetmechanikai vizsgálatok azt is jelezték, hogy a folyamatos bányaművelés további veszélyeztetést jelent, ezért védő- pillért fhagytak a barlang körül. íz azonban nem zárta ki a már megindult lassú tönkremenetelt. Pélő volt az előcsarnok beomlik, s ha ez be- következilt, „kipucolta volna az egész barlangot, tönkreté- ve minden értékét" — mondja ötvös Károly. A kutatási központ szakemberei o következő megoldást választották: az előcsarnokban egy egyedi gyártású, 1 méter átmérőjű acélcsövet fektettek le, majd az egész előcsarnokot feltöltötték laza mészkőtörmelékkel, zúzalékkal. A barlang így továbbra is teljes hosszában bejárható — de csak a tudomány szakemberei szűk körének, tekintettel a védettség szigorú fokára. A munka során egyébként a Mecseki Szénbányák dolgozóinak feje fölött állandóan ott lebegett a „Demok- les-köve”, amennyiben bármikor beomolhatott volna az előcsarnok .. . A kérdésre — egyszer_ s mindenkorra sikerült-e az egyébként évezredekkel ezelőtt egyszer már beomlott barlangot, kivételes természeti értékeit megmenteni — Ötvös Károly válasza: — Kutatni kell, hogy a lezárással helyreállt eredeti állapot révén sikerült-e a kristályokat is megmenteni. Ezek a csodálatos képződmények ugyanis — amennyiben a nyitottság következtében „megfáztak", azaz kihűltek —megváltoztatják a szerkezetüket. És továbbra is figyelemmel kell kísérni a folyamatos bányaművelés, a robbantások lehetséges hatásait. Mészáros Attila Sok mindent lehet mondani a mai magyarországi politikai légkörre, a közéletben zajló eseményekre, de azt nem, hogy langyos víz unalmúak. Akár felső szinten, akár kisebb helyi fórumokon, mi több, olykor szűkebb társaságban is olyan kifejezések, minősítések, állítások váltanak pengét a vita hevében, hogy az ember felszisszen: ez már nem politikai érvelés, ez már gyalázkodás, becsületsértés, rágalmazás. Okkal lehetne feltételezni, hogy az utóbbi hónapokban jócskán megszaporodhatott a szabálysértési hatóságok és a bíróságok dolga a politikai színezetű becsületsértési és rágalmazási ügyek miatt. A múlt hét látszólag látványos példát is szolgált erre: megszületett a Pécs Városi Bíróság felmentő Ítélete abban a perben, amelyet Kolsovszky Rudolf, a MÉV vezérigazgató-helyettese indított dr. Andrásfalvy Bertalan, a pécsi MDF-szervezet vezetőségi tagja ellen. A vád becsületsértés, majd módosítva nagy nyilvánosság előtti rágalmazás volt: lapunkban megjelent nyilatkozat egyes kifejezései miatt. A feltételezést azonban mégsem — vagy még nem — támasztja alá a szabálysértési hatóságok és a bíróságok ügyforgalma. Az egyszerűbb, nem minősített esetnek számító becsületsértési ügyek szabálysértési kategóriába tartoznak.- A becsületsértési ügyek számának csökkenése tapasztalható az utóbbi években. Tavaly mór csak 37 volt az 1987-ben regisztrált 51 ügyhöz képest, s nagyon valószínű, hogy az idei ügyszám a tavalyit is alulmúlja - mondja dr, Szeicz' Márta, a Pécs Városi Tanács szabálysértési csoportvezetője. — Ezen ügyek között sincs politikai színezetű. A volt házastársak közötti, rendszerint kölcsönös becsületsértés az abszolút leggyakoribb. Jellemző, hogy dr. Fülöp Károly, a Pécs Városi Bíróság leghosszabb idő óta magán- vádas ügyeket is tárgyaló bírája saját prakszisából sem a közelmúltból, sem régebbről nem emlékszik olyan becsületsértési vagy rágalmazási ügyre, amelynek politikai színezete lett volna. Kollégája, dr. Krémer László is csak arra az egyre, amelyet fenn- tebb már említettünk, s amelyben ő volt a bíró. A konkrét ügyről tehát nem ildomos beszélnie.- Vegyünk egy tipikus példát: megállapitható-e a becsületsértés, ha valakit sztálinistának minősítenek?- Adott körülmények között elképzelhető, de döntően a szövegkörnyezeten múlik -válaszolja óvatosan.- Hol lehetne meghúzni a kritika és a rágalmazás határát, hiszen sokan elvétik ezt a vonalat?- A kritikát olyan formában kell megfogalmazni, hogy ne haladja meg a tárgyszerűség mértékét.. A tényekre kell építeni és nem a jelzőkre, nem a feltételezésekre. Egyébként az a véleményem, hogy a politikai jellegű nyilatkozatokat nem a bíróságnak a feladata megcáfolni. Dr. Kamarás Istvánnak, a Baranyai Megyei Bíróság elnökhelyettesének természetesen nemcsak pécsi ügyekről vannak információi. Illetve, mint kiderül, nincsenek.- Nem vártuk, hogy ilyen jellegű ügyek száma megszaporodik, s nem is tapasztaljuk ennek bekövetkezését. Egy-egy ügy még nem jelenség. A jogi lehetőség megvan arra, hogy ilyen jellegű ügyek, kel a bírósághoz forduljanak, de erre nálunk alig találunk példát.- Hallva, olvasva a különféle nyilatkozatokat, tapasztal-e olyant, hogy sok kitételük bíróság előtt is elmarasztalható lenne?- Sok nyilatkozat tartalmá- ban és formájában is mellbevágó, de a magánvádas ügyeknél, mint a becsületsértés és a . rágalmazás, az a lényeg, hogy az érintett fél sértve érzi-e magát? Ez a jelenség a mostani átmeneti időszak politikai vitakultúrájának kérdése elsősorban, s csak kevéssé az igazságszolgáltatásé. Dunai Imre A 301-es parcella bolondja Pénteken este a hatalmas sikerrel és a fközönség rendkívüli megdöbbenése mellett mutatók ibe a Szolnoki Szigligeti Színházban Sehwajda György: A 301-es parcella bolondja című drámáját. Az előadást Taub János állította színpadra, aki Erdélyből előbb Izraelibe kapott kivándorlási engedélyt, onnét azonban Magyarországra jött. A címszerepet az egykor a Pécsi Nemzeti Színházban játszott Kézdy György alakította, döbbenetes mélységgel, sokszínűén és rendkívüli hatással. A dráma története röviden. A hatóságok egy férfit korábbi bűncselekményével zsarolva arra kényszerítenek, hogy a 301-es parcellában játssza' meg a bolondot, s így figyelje meg és fjelentse: ki találta meg és meri gondozni kivégzett hozzátartozójának a sírját. Több évtized után megszűnik a feladat, a férfi azonban a borzalmas megbízatás sokéves teljesítése során valóban megőrül. „Gyermeknevelés” kegyetlen módszerekkel Andreát felakasztotta az ittas anya A barátnő segédkezett a „fegyelmezésben” - cigarettával égették Évi ke kezét és arcát, s a gyermekeket gyakran a fürdőkádban fojtogatták „Gyöngyi néniké és anyucika!! Nincsen itthon semmi baj. Rend van!! Elmosogattunk, felmostuk közösen oz Andival a konyhát, előszobát, rendet rdktunk a szobában és a konyhában. Jók voltunk, nem piszkáltunk semmit." E rövid levelet M. Éviké komlói kislány írta édesanyjának, M. Andrásnénak abban az időben, amikor bizony már csak nagy-nagy jóindulattal lehetett volna úgy fogalmazni, hogy M.-ék családjában rendben mentek a dolgok. A fenti, papírcetlin megfogalmazott levélnek Is talán azért olyan kedves a megszólítása, azért bizonygatják a kislányok, „jók voltunk”, nehogy verésre kerüljön ismét sor, ha édesanyjuk barátnőjével hazaérkezik. M. András, az édesapa ebben az időszakban az állampusztai Börtön és Fogház BV Intézetben töltötte büntetését, azt a két év és nyolc hónapot, amelyet az Éva nevű kislánya ellen elkövetett szeméremsértés bűntette miatt szabtak ki rá. Mint a feleség vallotta: férjének szexuális érdeklődése egyre inkább a kislánya felé fordult a börtönbe vonulását megelőző időben. Hogy miként került a képbe K. Istvánná, azaz „Gyöngyi néni”? M. Andrósné (Éva) hívta K. Istvánnal együtt lakására, mondván, hogy amíg a férje büntetését tölti, addig Gyöngyiékkel könnyebben el tudják látni, jobban tudják nevelni a gyerekeket. K. Istvánék örömmel vették a meghívást, s rövid időn belül oda is költöztek. K. István általában dolgozott, sofőrként a munkáját végezte, a két fiatalasszony pedig igen gyakran felöntött a garatra és ilyenkor neméppen a leggyengébb módszerekkel „nevelték” a gyerekeket. Kezdetben kézzel, , fakanállal, nadrágszíjjal ütlegelték az 1976-ban született Évit, valamint a kilenc éves Andreát, (a spártai nevelésből csupán a négyéves Andris maradt ki), majd egyre 'kegyetlenebb módszerekhez folyamodtak. „Volt olyan, hogy az Éva egy vállfát tört össze az Andrea fején, mert az éjszaka bepisilt" - vallotta K. Istvánná, akit viszont Éva, az anya, általában a dolgok kezdeményezőjeként tüntetett fel vallomásában. Az sem volt ritka, hogy a gyerekeket, (főleg Éviikét) lopni küldték a közeli boltokba. Ha lebukott a kislány, újabb verés következett. A szomorú történetekre a most már diákotthonban élő kislányok o következőképpen emlékeztek, (miközben Andrea a kitépett hajcsomók helyét mutatta fejecskéjén).- Egyszer azt mondták nekünk, hogy nem fognak bántani bennünket többet, mert az fárasztó, ekkor kezdődött a vízbenyomkodás - mondta Évi. A vízbenyomkodást, mint i.evelési módszert -, az anya szerint - K. Istvánné találta ki. A kegyetlen kínzás a következőkből állt: a gyermekeket meztelenre vetkőztették, majd a hideg vízzel félig vagy tele engedett kádba ültették őket. A picik fejét felváltva nyomkodták a víz alá mindaddig, amíg azok rúgkapálni nem kezdtek.- Egy ilyen alkalommal, ahogy kapadozott az Évi, a Gyöngyi néni a kezét megcsavarta és az eltört - emlékezik a kisebb lány. Hogy ekkor Évikét nem vitték kórházba, hanem törött kezét K. Istvánné saját maga próbálta „helyre ugrasztani", azzal csak fokozták a bajt, s a gyermek fájdalmait. Vé- aül is a kislányt tornatanára vitte megröntgeneztetni, ekkor derült ki, hogy törött volt, a keze és a csontok rosszul forrtak össze. De nem ez volt Évike legrosszabb emlékű szenvedése. Több ízben égő csikket nyomtak arcába és kezeibe . . . Mint a kislányok vallották, a verések attól kezdve váltak gyakoribbá, hogy „Gyöngyi néniék" hozzájuk költöztek. Am oz igaz, hogy megrázó események az összeköltözést megelőzően is történtek. A kis Andrea vallomása erről megdöbbentő:- Egyszer a kisszobában, az anyu egy kötéllel, amit az ablak fogantyújára kötött, felakasztott úgy, hogy a kötél másik végét a nyakamra kötötte rá. Én elájultam, és arra tértem magamhoz, hogy az anyu a számon keresztül levegőt fúj belém, a kezemet hajtogatja és vizet ad Inni. Talán csak a véletlenen és a nagy segítséget nyújtó nővére lélekjelenlétén múlt, hogy a kislány ekkor életben maradt. A kötél nyomai napok múlva tűntek el nyakáról. Azok a nyomok azonban, amelyeket a rendszeres kegyetlenkedés a kislányok lelkében hagyott, talán sohasem foszlanak szerte.- Te milyen anyuka leszel? - kérdezem a 13. életévében lévő, de csak 10 évesnek kinéző Évikét.- Biztos, hogy én nem fogom kékre-zöldre verni a gyerekein.et. Ha valami rosszat csinálnának, akkor azt mondanám, hogy jól van, nincs semmi baj, csak jnásikor vigyázzanak.- Szeretnétek, ha megváltozna ez anyukátok?- Nézze! (Mondja felnőtte- sen a kislány.) Ezek után már mit várhatunk? (Majd hozzáteszi:) Lassan már én is megállók a saját lábamon. Eközben a piciny Andrea nag/ barna gyermekszemeivel csak nézett, nézett a nagyvilágba . . . Balog Nándor vasamapi 5
