Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)
1989-11-26 / 327. szám
Panoráma Monica, te drága! Mónica Pertellini pályakezdő milánói táncdal- énekesnő (képünkön) első önálló fellépéséért 36 ezer forintnak megfelelő honoráriumot 'kért. Nem kapta meg. Gerard Philipe szelleme A párizsi Gerard Philipe Színház több éves statisztikája szerint a francia főváros legtöbb szerelmes tárgyú darabját náluk játszották. Hát csoda? Elvis Presleyfesztivál Moszkvában A moszkvai Elvis Presley Klub kávéházat nyit, melyet a híres énekes szülővárosáról, Memphis-ről neveznek el. Január 8-án pedig éjszakai emlékfesztivált rendeznek a téli Moszkvában. ígérik, olyan hangulat lesz, hogy a gi- tárhúrok a nagy orosz télben sem húzódnak ösz- sze a fagytól. Caballe Las Palmasban Monserrat Caballe, a világhírű operaénekesnő szabadtéri ária-estet énekelt a Kanári-szigetek fővárosában, Las Paímas- bon. Nem akarjuk idegesíteni olvasóinkat, de az olcsóbb áru 'helyeken a fiatal nézők fürdőruhában ültek. A magyar klasszikus zene nem hivatalos nagyköveteként: Pécsett járt ifj. Bartók Béla Régi kedves ismerősként, mégis igencsak ritka vendégként üdvözölhette Pécs zeneszerető közönsége ifj. Bartók Bélát, a nagy zeneszerző fiát, aki a napokban látogatott a városba. Szerdán este a Művészetek Házában üdvözölhettük szeretettel, ahová a pécsi Liszt Ferenc Társaság meghívására érkezett, hogy Liszt és Bartók címmel tartson előadást. Az a közhely, amely a nagy szellemek találkozását - hol némi gúnnyal, hol komolyan emlegetve - szükségszerűnek tekinti, szellemi kézfogójukat pedig nemegyszer példaértékűnek, az beigazolódott Liszt Ferenc és Bartók Béla kapcsolatában is.- Apám hat és félszáz hangversenyt adott életében - mondja ifjú Bartók Béla, akivel előadásának kezdete előtt váltottunk szót, s akit foglalkozására és idős korára való tekintettel szólítottunk mérnök úrnak. - A nagy zeneszerzőktől választott művek száma, kedveltsége alapján is előkelő helye van Liszt Ferenc művészetének édesapám előadóművészi repertoárjában, hiszen a kétségtelenül első Beethoven, majd Kodály, Debussy, Scarlatti után tulajdonképpen ötödik a sorban. — M ennyire tartották számon Bartók Bélát az Egyesült Államokban? — 1960-ban sikerült először kijutnom Chicagótja -és New Yorkba is. Chicagóban egy portásnak, New Yorkban egy fináncnak tűnt fel a nevem, édesapám híre egyre gyorsabban terjedt világszerte. Nagy szerepet játszottak ebben tanítványai, hívei, például Sándor György, aki a III. Zongoraversenyét bemutatta, azután Reiner Frigyes, Doráti Antal, a kiváló Yehudi Menu- hinról nem is szólva. Floridában élő öcsémnél, Bartók Péternél pedig vannak még számoson olyan kevéssé ismert kéziratok, amelyek odaát, illetve még Magyarországon születtek. Egyébként édesapám nagyon büszke volt arra, hogy Liszt a zenéje révén tette világhírűvé ezt a kis országot. A még 1893-ban megalakított Liszt-társaság 1973-ban Szabolcsi Bence ösztönzésére ala. kult újjá, nevükben üdvözölhetem most a társaság pécsi tagjait is. B. R. Kévés lett a Révai! Könyvsiker Babits Mihály városában Újabb győzelem született a pénz és a kultúra birkózásában, a kultúra javára: elkészült a szekszárdi Babits Kiadó által újronyomtatott Révai Lexikon első kötete, s mint a hétvégén megtudtuk, a drága sorozat példányszáma még kicsi is lett! Igen jó hír ez, a ponyvairodalom térhódítása korában, amikor ráadásul a vásárlók csappanó erszénye is egyre ritkábban nyílik ki a kultúra számára. Dr. Károly István, a Kiadó igazgatója mondta a VDN- nek:- Alapitó szándékunk: értéket kiadni! Ebbe igen be- leiilett a magyar szellemi élet és a magyar átlagember egyik legnagyobb kulturális értékének, a Révai Lexikonnak az újranyomása. Igaz, néhány évvel ezelőtt már elkezdték, előleget is vettek fel rá a könyvesboltokban. De ekkor, többek között politikai okok miatt, abba kellett hagyni, s az előleget visszafizetni. Amikor a Babits Kiadó megalakult, érdeklődtünk, s megtudtuk, hogy a Szépirodalmi Kiadó fenntartja ugyan a szándékát, de megoldani nem tudja, ezért megegyeztünk velük, hogy újranyomtatjuk mi. Ehhez igen jó alapot jelentett a naptárkiadóssal mindig színvonalasan vizsgázó és rangot szerzett szekszárdi nyomda, s mi ragaszkodtunk is, hogy itt készüljön a Révai.- Minden simán ment?- Csak a terjesztőkkel volt kezdeti vitánk. Előbb 30-32 százalék részesedést akartak, végül sok tárgyalás után 20 százalékban állapodtunk meg. A mi hasznunk ugyancsak 20 százalék. Az érdeklődés rendkívüli. 47 000 példányt terveztünk, ezt újabb 5000-rel növeltük, de még legalább 5000-res növelés kellene, mert a rendelés eléri a 60 000 példányt. Az Egyesült Államokba mintegy 1000-t kell majd küldenünk, de még Ausztráliából is sorra érkeznek a csekkek.- Mégiscsak drága sorozati Nyilván elsősorban könyvtárak rendelik?- Nem! Elsősorban magánemberek. A megrendelők 90 százalékát ők jelentik. Ne feledje, még ha jó fél évszázad el is múlt a sorozat kiadása ótc, s nagyon sok az új tudnivaló, a nagy Révai akkor is maga a teljesség. A kiadó ugyan nem növeli a hasznát, de a papír- és a nyomdaköltségek nyilvánvaló emelkedése miatt a teljes sorozat ára meghaladhatja a 20 000 forintot. Ezt azonban mégis csak több év alatt kell «Tzetni.- A /elenlegi 52 000 példánnyal hogyan elégítik ki a majd 60 000-es igényt? — Ezúton is elnézést kérünk a kisebb könyvterjesztőktől, de előbb c nagy vállalatokkal, az AKV-val, a TÉ- KÁ-val, mejd a Művelt Néppel kötött megállapodásunknak kell eleget tennünk, örömmel továbbítom a Szekszárdi Nyomda ígéretét: a sorozat első kötetének legutolsó példányát is kinyomják, bekötik december 4-ig. Sőt, lehetséges, hogy több olvasó már a második kötetet is megkapja karácsonyig. Földessy Dénes Cini újabb könyvvel rukkolt ki mm „Ok sem szerzetesek” Intimitások Antal Imre, Nádas György, Sugár András, Szilágyi János és még tucatnyi híres férfiú életéből „ ... fontosnak tartom, hogy a maga könyvében megjelenjek. És tudja miért? Mert Za- latnayt lehet az egekbe emelni, lehet lekurvázni, lehet rá mondani, hogy pénzt csinál az ógymozgásból, de Zalatnayt, ha különböző megközelitésbő' is, de olvassak." — mindezt dr. Veres Pál szexológus mondta Zalatnay Saroltának, amikor a művésznő (írónő) azt kérdezte tőle, hogy miért mondott egyből igent az interjúra való 'felkérésre. Valószínűleg igaza volt. Ugyanis az olvasóknak (legalábbis nem csekély táborunknak) valahogy igényük van az intimitásokat sem nélkülöző írásokra, könyvekre. Zalatnay új könyve pedig (hűen eddigi hagyományaihoz) természetesen ilyen. Az ,,Ök sem szerzetesek" című, közelmúltban megjelent rnterjúkötet azoknak ajánlható, akik Antal Imre, Béri Ary, Demjén Ferenc, Friderikusz Sándor, Joe Halmai, Horváth Pista, Jancsó Miklós, Hernádi Gyula, Kesjár Csaba, Nádas György, Anthony Perkins, Som Lajos, Sugár András, Szilágyi János, Tasnádi Péter, Verebes István és a mór említett dr. Veres Pál magánéletébe szeretnének bepillantani. Cini ugyanis a felsorolt, igencsak népszerű urakat tudta meggyőzni arra, hogy vállalják az esetenként szemtelen, s döntő többségében a mikrofon elé ültetett férfiúk magánéletét firtató kérdéseit. S hogy eközben viszonylag nagy terjedelemben esik szó szakmáról, hivatásról, értelmes vagy értelmetlen életcélokról, tanúságos történetekről, azzal csak jól jár az olvasó. Bizonyára sok fiatalt meglep, hogy a népszerű filmsztár, a „Szerelem az első vérig" című if.ilmből megismert Béri Ary csapnivalóan rossznak tartja magát az ágyban. Megismerkedhetünk a könyvben Demjén Ferenc (Rózsi) bölcseletéivel is, aki többek között azt vallja, hogy: „Szerintem mindenkiben van valami szeretnivaló és csak a létünk rövidsége nem engedi meg, hogy mindenki mindenkit szeressen. Nagyon sok szeretnivaló van az emberekben, és akik mégsem szeretnek, az — pontosan a szeretet hiánya miatt — megváltozik, és olyan lesz, hogy már nem is lehet szeretni." Ezért aztán Rózsi nem is fukarkodott szeretetével, amit barátnőinek nagy szórna is igazol. A könyvből megtudhatjuk, miként és mennyi ideig élhet együtt békében férj-feleség és a férj szeretője, legalábbis Joe Halmai, Zalatnay egykori menedzsere tapasztalatai alapján. Együtt örülhetünk annak, hogy a jó ideig igencsak nagy szélhámosként nyilvántartott Nádas Gyuri végre megtalálta az igazit, s mosolyoghatunk azon, miként idétlenkedi el az interjút Hernádi Gyula és Jancsó Miklós az írónővel. Az bizton elmondható, hogy Cini legújabb könyvével szórakoztató olvasmányt vehetünk kezünkbe. Még akkor is, ha a megelőző Zalatnay-könyvek okozta botrányokhoz hasonlót nem fog kelteni az „ök sem szerzetesek". Balog N. Radio mellett, .. . úgy értve, hogy csak ma nem, tekintettel a népszavazásra: nehogy valaki megvádoljon valamelyik párt iránti rákon szén vemmel, bár evégett sem tehetnek szemrehányást, elvégre magánügy. Na, szóval, hallgatom a rádiót — a politikát elengedem a fülem mellett —, és igkább odafigyelek a Főolajra, aki még mindig nem érti, miért hiánycikk szépha- zómban — immár hónapok óta — az étolaj. „Foglalkozzunk azzal a gondolattal, hogy importálunk étolajat, vagy hóromszázötven tonnányit...” lAztán megjegyzi, hogy az esetleges importét- olaj literje: kábé: 70 forint lesz, s meg kell hagyni, efölött sajnálkozik is. Mi is. Én is. Mert kedvenc boltomban ugyan van étolaj — mindössze félliteres „kicsomagolásban” — kukoricából készült, nagyon finom portéka és ötven forint üvegenként. Vagyis egy liter —, száz forint Hát akkor a hetven forint import-olaj nem is drága. Igaz? De hát hol van az idei napraforgó-termésből származó zsiradék, amely a nyár végén — szintén a Főolaj elmondása szerint — csal< pillanatnyilag került fel a hiánycikk listára, mert néhány héten belül már várható a folyamatos ellátás. Azóta hónapok teltek el, és sehol semmi. Csak magyarázat: hogy ha egy-egy szállítmány ki is kerül a „hálózatba”, a lakosság felvásárolja, mindenki nagyobb mennyiséget visz haza a megszokottnál. Meg hogy a turisták elhordják — a külföldiek! — akiknek otthon még ennyi sincs, vagy ha van, otthon drágább —, például Ausztriáiban. így mondják. Nem szabadna hiányoznia az étolajnak, mint alapvető élelmiszernek, de talán jobb, ha ezt nem nagyon firtatom. íMert a hús is alapvető élelmiszer és vészesen közeledik az az idő, amikor hús sem csapnivaló csomagolási technikánk miatt. A kamera rápillantott a kiállítás polcaira, láttam a magyar borokat, a hagyományos és gyatra üvegekben, rég megúnt címkékkel ellátva. Milyen lehetett a minőség? A hazai fogyaszihetne az ember a hajdani jó kis Mecseki Rizlingről, ami olcsó is volt, jó is volt, de úgy el tűnt az utóbbi tizen- valahány év során, hogy ■mór a cimkéjére sem emlékezik az ember. Lehet, valakik duzzognak e kis dolgoNem politizálok... lesz. A magántermelők sorra fölhagynak a tenyésztéssel, a már nevetségesen csekély tiszta haszon végett. A ródióból tudom, hogy a pápai húsgyár idei termelése aligha éri el a 80 százalékot, kevfés a sertés, pedig ez az üzem az USA-ba szállított kitűnő termékeket, komoly dollárforgalom fejében. A Szöulban megrendezett magyar kiállítás vezetője a napokban a tévénék nyilatkozott: termékeink egyáltalán nem arattak osztatlan sikert, részben a kifogásolható minőség, részben a tót persze, nem nagyon érdekli a szöuli kiállítás. Tapasztalhatja itthon is, hogy a „bori por" néha miket produkál. Még a legamatőrebb gazda — akinek mindössze tíz tőke szőlője van — is tudja, hogy a rizling, ppnto- sobban olyasz rizling soha nem adott édeskés bort és éppen ezért élvezte a borikedvelők nagy-nagy tiszteletét. Az olasz rizling manapság édeskés ital, mert keverik, — talán hárslevelűvel — vagy akármivel. A lényeg, hogy elvesztette' korábbi zamatot, jellegét. Vagy mesélzat olvasása közben: ug/an Imit siránkozik ez itt a borok nem kielégítő minőségén, éppen ma, amikor fontos politikai esemény lázában él az ország . . . Hmmm. De hát mikor, ha nem éppen ma, hiszen volt idő, amikor szavazóikor (választáskor) még a szeszkimérést is tiltották, mondván, ,a magyar dolgozó nép józanul vonuljon az urnák elé. Vonult is, és_ meg is lett az eredménye: 99,8 százalék azo- mos szavazat. Olvasom egyik újságban, hogy látogatóban hazatért az egykori neves(?) táncdaléne- kes, a „nők bálványa!”. A mellékelt fényképen látható is a „művész”, alig ismertem rá. rendben van, megöregedett, hiába, elszaladt az idő. Mielőtt külföldre távozott, azt megelőzően — vagy huszonöt éve lehet — láttam utoljára Haikányban. Anna bál lévén deszkából mólót építetek a víz fölé, volt fürdőruha-bemutató, szép lányokkal, szépségverseny még szebb lányokkal és persze, műsor, ahol a Iművész is fellépett. Jó sorsom odavitt az öltözőnek és pihenőnek kinevezett sátorba. Egy táncdal szám után a művész arcáról lehervadt a műmosoly, amint belépett és felsóhajtott: „Istenem, ez a sok büdös paraszt itt a vízben... Kibírhatatlan!” Aztán felvette a nagy gázsit és elvonult. Most hazalátogatott, fogadtatásán sokan megjelentek, akik csak számítottak, kivéve a büdös parasztokat . . . vasárnapi
