Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)
1989-11-25 / 326. szám
1989. november 25., szombat Dunántúlt napló Z |~ lfqlsqgboii «■ McoaeeHotos Jugoszláv invázió Helyi erőből új üzletek nyílnak Támogatást ígér a minisztérium is Miért « Piros Almában? n DIU-nyomda Hetek, hónapok óta tart és egyre keményebbé válik az invázió a dél-dunántúli boltok ellen. Jugoszláv szomszédaink tonnaszámra vásárolják fel az élelmiszereket, viszik a sajtot, a vajat, az étolajat, a húst és mindent, ami kapható, nem kis ellátási feszültséget okozva ezzel. Mostanság már nemcsak az a baj, hogy a baranyai üzletekben kevés az áru, hogy a boltokban elviselhetetlenné vált a zsúfoltság, de az is, hogy a helybelieknek fel kellett ismerniük: nincs igazi gazdája ennek a problémának, vagy legalábbis hosszú időn át nem volt. A bevásárló turizmus nem új jelenség. Az elmúlt években számos testület napirendjén szerepelt 1987 decemberében például Pécsett, a városi tanács nagytermében rendezett tanácskozáson egy ősz hajú hölgy a kesztyűgyári asszonyok nevében azt morjd- 1a: nem tudunk rendesen bevásárolni, hiánycikk a rizs, az étolaj. A bevásárló turizmus ellentéteket szít a magyar és a jugoszláv vásárlók között! Akkoriban valóban még ..csak" bevásárló- turizmusról lehetett beszélni. Nem volt Ilyen nagymérvű a felvásárlás, hiszen déli szomszédaink többsége csakúgy mellékesen vett ezt, azt, mint ahogy mi is hasonlóan cselekedtünk, amikor valamelyik irányban átléptük a határt. Ma a hozzánk érkező jugoszlávok viszont már egyáltalán nem turisztikai céllal jönnek, sokkal inkább bevásárolni, üzletelni. Az általuk kivitt kereskedelmi mennyiségű árura már rég nem mondható, hogy csupán személyes szükségletüket szolgálja. Olyan export ez, amelynek terheit hosszú ideje kifejezetten a helyi lakosság viseli, a haszon viszont az államé és eltűnik valahol a nagy kalapban. A depressziós övezetnek tekinthető Baranya ennek következtében még inkább ellehetetlenül. Valódi cselekvésre, igazi megoldásra, bár a gond, a probléma jó ideje ismert, az elmúlt napodig nem igen került sor. Vannak, akik úgy ítélik, hogy a mostani gondok —, az országosak, a helyiek , egyaránt —, egy korábbi hibás, kereskedelempolitikai koncepció következményei. Ugyanis az annyira óhajtott piaci viszonyok még nem alakultak ki. de az elosztásos, rendszer sem él mór igazán. Mindehhez az járul, hogy a helyi tanácsok kezében nincsenek olyan hatékony eszközök, amelyek léhetővé tennék az igazi, a gyors közbeavatkozást ilyen helyzetekben. Válsághelyzet van —, állatják a kereskedők, a gyártók, Q szállító vállalatok. Ilyen kö- rü!mények között —, mondják ". mindenki a túlélésre törekszik. A cégek vezetői beszerzési nehézségekkel, beruházási gondokkal, a folyton változó szabályzókkal küszködnek. A bizonytalanság miatt sokan nem mernek, nem tud-, nak vállalkpzni, hiszen fogalmuk sincs róla, mit hoz o holnap. Bár a Kereskedelmi Minisztérium új működési elveirőj lovásszal kiadott tájékoztató Így ír: „Az elmúlt év sikerének könyvelhető el, hogy a minisztériumon belül kialakult Qz egységszemléletű piaciró- nyitás", a hét elején a tárca ogyik illetékese egy pécsi tanácskozáson mégis kénytelen v°lt elismerni, hogy valójában ° minisztérium nincs hozzászokva a piaci viszonyok gyors kezeléséhez. A kiskereskedelmi áruforgalomról szóló tájékoztatóból megismerhetjük: „a júliustól 'kimerült húsellátási zavarok Megszüntetése érdekében intézkedéseket tettünk az _ áru- °lapok átcsoportosítására, Majd felszabadítottuk a tartalékkészleteket. A belkeres- tredelem részére október 1. os december 31. között értékesítő termelők és feldolgozók kilogrammonként 11 forint támogatást igényelhetnek az általános piaci intervenciós alapból. A zavartalan cukorellátás érdekében belső for- galomszervezési intézkedések mellett, soron kivül importról gondoskodtunk ... Intézkedéseket tettünk a megnövekedett szovjet határ menti turistaforgalom okozta forgalomnövekedés levezetésére, felhasználva a tárca birtokában lévő pénzügyi eszközöket is." A Kereskedelmi Minisztérium előtt nem ismeretlenek az ellátási gondokat okozó külföldi felvásárlások, hiszen Dunai Imre államtitkár 18 oldalas, a kül- és belkereskedelem aktuális kérdéséről szóló tanulmányában is szerepel a negatívumok között ez a kérdés. Mint írja, az élelmiszerek iránt a külföldi turisták, (osztrák, jugoszláv, szovjet, cseh, lengyel) részéről igen nagy a kereslet. Ehhez mérten egy valóban megoldásnak számító koncepció meglehetősen sokat késik. A hét elején Pécsett járt dr. Szóród Sándor, az Áru- és Piacfelügyeleti Főcsoport vezetője, és tárgyalt a megye kereskedelmi vállalatainak, tanácsainak képviselőivel. A meglehetősen hosszúra nyúló ülésről a résztvevők többsége keserű szájízzel távozott, hiszen a minisztérium képviselője akkor nem sok jóval bátorította a jelenlévőket. Sőt, tett jó néhány kritikai észrevételt is, melynek lényege az volt, hogy a megye illetékeseinek nem a kiviteli korlátozásokat kellene szorgalmaznia, hanem mielőbb kitdlálni o cselekvés, a közös teendők útját, módját. Mint kifejtette, a tanácsoknak az a legfontosabb feladata, hogy menedzseljék, helyiségek, lehetőségek biztosításával segítsék a vállalkozni szándékozókat. Úgy tűnik, ennek van is értelme. Az elmúlt napokban a különféle baranyai cégek megkezdték az olyan ideiglenes üzletek kialakítását, melyek segíthetnek a forgalom levezetésében. Lehet, hogy mindezt nem csupán önszántukból tették, hiszen időközben más megyei vállalkozók is megjelentek. Amint azt Szabó Nándortól Pécs Város Tanácsának elnökhelyettesétől megtudták, számos helyen biztosítják a lehetőséget, hogy áruikkal a baranyaiakon kívül mások is megjelenjenék. így például a Domus parkolóban, az 58-as út mellett nyílik, illetve mire ez a cikk megjelenik, már meg is nyílott egy- egy ideiglenes áruda. Balmazújvárosból füstölt árut, sajtot hoznak a vállalkozók. Egy debreceni cég faházat állít fel a város határában. A Me- csek-Füszért megnyitotta má- riagyűdi raktárházát, ahol a hét közepén máris több százezres forgalmat bonyolítottak le. Kicsit hosszú ideig tartott, mire Pécs-Baranya rádöbbent a valóságra, hogy elsőként itt helyben kell lépni, vállalkozni, cselekedni. Új üzletek, szabad területek most már vannak, s a városi tanács elnökhelyettesének ígérete szerint lesznek is. Most már csak egy a gond, hogy lesz-e elegendő áru. Hiszen a következő napokban nemcsak arra kell számítani, hogy Jugoszláviából továbbra is jönnék vásárlók, de arra is, hogy sokan félve a jövő évi áremelésektől, a szokásosnál jóval többet szeretné-, nek spájzolni. Az Áru- és Piacfelügyeleti Főcsoport vezetője hétkörben küldött telexében arról tájékoztatta lapunkat, hogy Baranyában tett látogatásáról beszámolt a miniszteri vezetői értekezleten. Beck Tamás kereskedelmi miniszter nyilván ennek hatására megfelelő intézkedéseket kíván foganatosítani. Arról, hogy ez konkré-' tan mit jelent, szándékunk szerint néhány napon belül tájékoztatjuk olvasóinkat. Ferenci Demeter Hétfőtől a pécsi Piros Alma ABC bezár, átmenetileg csak korlátozott területen árusít alapvető élelmiszereket. Me- csek-Nyugaton, a Mogyoró-köz térségére a Pécs Városi Tanács pályázatot hirdet meg élelmiszerbolt kialakítására. * Oslo belvárosában, egy irodaház ötödik emeletén működött Nielsen úr lapnyomdája. Főként színes lapok, például a norvég focimagazin, no meg vonzó hölgyek intimebb testtó- jékait részletesen feltérképező „szaklapok” készültek a hatéves, svéd gyártmányú Solna rotációs gépen. Nielsen úr profilt vált: ötödik emeleti nyomdáját hajlandó eladni a montírozó asztaltól kezdve a papírtekercseket mozgató targoncákon, nyomdai fényképezőgépen, lemezkészítőn keresztül a négyszínnyomó Solnáig — potom hárommillió norvég koronáért. (A korona árfolyama 8,5—8,9 forint között mozgott az utóbbi hónapokban.) Nielsen úr persze, nem tudja, hogy Pécsett rotációs gépre van szükség a Dunántúli Napló megjelentetéséhez, merthogy a Pécsi Szikra Nyomda 17 éves, NDK- gyártmányú rotációsa elhasználódott, szinte már csak a nyomdászok imádsága tartja* egyben. (A svéd Solna, meg a keletnémet Saphir kb. úgy aránylik egymáshoz, mint a Volvo és a Wartburg ...) S mivel mi sem tudunk Niel. sen úrról, futottunk mór néhány tiszteletkört: ha most azonnal megrendelnénk egy NDK-rotációst, talán két év múlva szállítóim is tudnák. Irányár 35 millió forint. Új nyugati gépek azonnalna 1,1 millió nyugatnémet márkáért, használtak a feléért, szétszerelve, raktáron, természetesen egyik sem targoncástól, kádastól satöbbistől... Alajos Vargát, a Norlito cég társtulajdonosát a legtöbb magyar nyomdában, 'kft.-ben jól ismerik. Győri testvérlapunkat, a Kisalföldet szintén az ő köz. vetítésével vásárolt és az általa felszerelt kétszínnyomó Sol- nán nyomják, s kötött már üzletet a pécsi Reproflex gmk- val is, melynek tagjai, a Mí- sángyi testvérek ajánlkoznak arra, hogy összehoznak bennünket, hátha ... Varga Alajos augusztusban Londonban köt üzletet. Egy angol orvosbarátja vacsorára hívja megismerkedni egy magyar házaspárral, kik az ő vendégei: az orvos férjjel szakmai barátságban vannak. A feleség pedig a mi kolléganőnk, Sarok Zsuzsa, aki újságírói mivoltáról szabadsága alatt sem feledkezik meg, beszélgetésük kölcsönös interjú. Kiderül, Varga ' Alajost sok emlék fűzi Pécshez, itt volt joghallgató, majd „ellenforradalmár", majd „dissziderts", aztán elkerülve a fő áramlatokat, Norvégiában kötött ki, műszaki egyetemet végzett, s most a nyomdaiparban „utazik". — Dehát nekünk éppen egy nyomdára van szükségünk! - kiáltott fel Zsuzsa. S innen kezdve felgyorsulnak az események. Néhány nap múlva Varga úr Pécsett. Elmondjuk gondjainkat, mire több megoldást is tud, ebből az oslóit ajánlja leginkább: ez egy komplett nyomda satöbbistől, még működik, tehát üzem közben megtekinthető, megvizsgálható, s november elején le. szerelhető. Szeptember 6-án a nyomdaszakember Misángyi testvérekkel repülünk Oslóba. Varga úr és társa, Röste úr vár bennünket, délután városnézés, este vacsora egy indiai vendéglőben. Oslo gyönyörű, az indiai ételek finomak, de alig várjuk a másnap reggelt, megnézni Nielsen úr nyomdáját. Ott vagyunk hat óra hosz- szat. Hat óra hosszat a gép egy pillanatra sem állt le, pa. pírcserére sem, óránként tizennégyezer focimagazin-ívet okód magából — s hinni sem akarjuk jó magyar tapasztalatainkkal: egyetlen egy ember szolgálja ki. Ez a gépmester teszi fel a következő papírtekercset az automata váltóra, felügyeli a tucatnyi felügyelen- dőt, pótolja a fogyó festéket, s kötegeli, raklapra rakja a kinyomott újságokat. A testvérek a gép alatt, gép felett, látszik rajtuk az elszántság: addig innen el nem megyünk, amíg valami hibát, kopottságot, kotyogást, lötyö. gést nem találunk. Aztán megadják magukat: — Ezt érdemes megvenni! Szinte már csak részletkérdés, hogy Nielsen úrnak novemberben, omikor átadja a gépeket, berendezéseket, szüksége van a hárommilliójára a profilváltáshoz. S míg harmadnap egy igazi nagy, modern nyomdába is elvisznek vendéglátóink, meg nyomdagépeket árusító kereskedőkhöz (mindenütt tapasztaljuk a norvég munkamegosztás „fejletlenségét”: amit nálunk legalább hárman csinálnak, azt náluk legfeljebb egy — viszont hatékonyabban), azon töprengek, miből, hogyan kapja meg Nielsen úr a pénzét novemberre. Itthon egyik bankból a másikba; hitelről, lízinglehetőségről tájékozódni. A feltételek nagyjából egyformák, a gyorsaság a döntő. Választásunk az Agrobankra esik, érdekelt egy lízing- és egy külkereskedelmi irodában is. Október elejére megkötjük a szerződéseket a Lízing Gazdasági Szolgáltató Kft.-vei és a Budatrade Külkereskedelmi Kft.-vei . .. Közben helyet is kell találnunk. Meglevő épületben kell gondolkodnunk, ami gyorsan, könnyen átalakítható a nyomda igényei szerint. Sokfelől tapasztalunk segítőkészséget, dehát raktárakat, üzemcsarnokokat általában nem nyomdai célokra terveztek . . . A Zöldért raktárainak megnézése közben ugrik be, hogy a nagy ráfizetés miatt a Zöldért be akarja csukni a Piros Alma ABC-t. Alkalmas lehet? Alkalmas, de a környék haragját magunkra vonnánk, ha „miattunk" szűnne meg a bolt. A városi tanács támogatja az elképzelést, azzal, hogy ugyan szűkebb területen, de azért maradjon bolt is .. . — de ezt már megírtam szerdai számunkban: a Piros Alma ma, szombaton tart utoljára nyitva, hétfőtől csak alapvető élelmiszereket árusít szűk területen, hogy megkezdődhessen az épület átalakítása . . . Most már csak a Bázis- terv mérnökein, a Bázis szakemberein, a* * szükséges villamos energiát biztosító DÉDASZ -on meg az időjáráson múlik, mikor nyithat meg újra a Piros Alma, s mikor indulhatnak a nyomdagépek, melyek hétfőn a Volán kamionjain megérkeztek Pécsre. Szerdai számunkban mór leírtam, mit várunk új nyomdánktól: egy fiatalabb, korszerűbb rotációson szebb lap készülhet, különösen, hogy az oldalakat a szerkesztőség fény. szedő rendszerén, teljesen elektronikusan állítjuk elő, száműzve az ólombetűket. Várjuk, hogy a napi igényekhez rugalmasan alakítható lesz a ON terjedelme: fel tudjuk számolni a több hetes hirdetési sorbáné Mást. Várjuk, hogy az elektronizá- cióval, az igényes nyomda- technikával, a szerkesztőség, a kiadó és a nyomda egymáshoz való közelítésével, kölcsönös érdekeltségével az európai élvonalhoz zárkózhatunk fel a lapkészítés területén. Bodó László Jugoszláv bevásárlók zsúfolt vásárlókocsikkal a Konzum parkolójában Läufer László felvétele
