Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-25 / 326. szám

1989. november 25., szombat Dunántúli liaplo 5 A tulajdonlásba nem szólhat bele sem a demokrácia, sem az egyenlőség Kié legyen a vállalat? Miért fontos Esterházy ■■éternek Hrabol? Éttermi capriccio Leülni egy üres, hodály ét­terem éppolyan üres asztalá­hoz? Diszkréten félrehúzódni zajok, egyebek - miegyebek? - elől? És irodalomról fecseg­ni? Fennkölten? Ebben a gaz­dasági helyzetben? Ne csűrjem-csavarjam, kéri a Mester szelíden, nem ezzel o szóhasználattal élve. Ennél tapintatosabbal. E tapintat alapján nem mindenki ismer­het rá a lektorijelentésiróra azonnal, talán inkább a hoe­s' mozdulatból, amit a pis- peklila könyv oly híven doku­mentál: ,,A Mester fölemelte az ujját (az ország elcsende­sedett ...)" A Termelési re­gény írója már korábban új főzetekkel, új illatokkal, az irónia originális párlataival jelentkezett a hazai literatúra boszorkánykonyhájában, kezd­ve a Fancsikó és Pintától a Termelési regényen, a Függő, a Fuharosokon, a Kis magyar Pornográfián át a hölgykoszo­rúig - Daisy, Ágnes, Csoko­nai Lili stb. - és egy más ér­telemben valóságos koszorú­ig: A szív segédigéi költőien szép, tragikus polifóniájáig, amellyel az édesanya halálá­nak állít emléket. És most, közvetlenül az osztrák írók, Barbara Frisch­muth és H. C. Artmann pécsi felolvasóestje után — amely­nek ő is vendége volt - és közvetlenül a vacsora előtt — jön Hrabal. Bepasszirozva a két program közé. De a kér­dés már el is hangzott, miért fontos Hrabal. Az állítás is, hogy a pécsi Jelenkor és a 2000 című folyóirat novemtje- ri számában olvasható részle­tek az új kisregényből - a Hrabal könyvéből — feloldha- tatlanul szomorú képét sejte- fik az elmúlt évtizedeknek. • • -„a valódit az ártatlanság Váltja föl, az ártatlanságot a lapuló rosszindulat, a rosszin­dulatot a félelem. És mint­hogy örökké nem lehet féle­lemben élni, a várakozó au­tók pedig a várakozás utón tova gurulnak, a félelmet is­mét az ártatlanság váltja föl. Ez a proletárdiktatúra kései, soft változata.” A keserves tanulságokon túl ez a múlt(félmúlt?) semmi ér­téket nem tudott felmutatni? A rendszer semmit - mondja Eszterházy Péter —, de az em­beri életek természetesen ér­tékek, az emberi életeknek nagyon sok értéke Van. Ocsúdnánk? Most derül ki, fokozatosan, milyen hallgatás volt ebben az országban, és ez most olyan, mint egy rossz álom. Mint egy betegség. Az irodalom? Az értékek világa? Véleménye szerint még talán az irodalom volt az egyetlen, ami emlékeztetett arra a sza­badságra, amit most a nyil­vánosság fogalma alatt ér­tünk. De az irodalom nem tud megváltani senkit. Legfeljebb az olvasóit? Az az érdekes, réved el egy pillanatra, hogy a regényei most hirtelen történelmi regé­nyek lesznek, ahogy például Nádas Péteré, az Emlékiratok könyve is. Míg más regények­nek csak addig volt súlyuk, amíg tiltva voltak. Amíg a jognak, a szabadságnak a pótlékát jelenti, tehát valami- helyett létezik, nem sokat vál­tozik a könyv szerepe. Később pedig, ha nem is leszünk egy kedélyes jogállam, de a presztízse csökkenni fog, funk, ciójában is átalakul. De hol lehetünk még ettől? Hrabal? Bohumil Hrabal tra­gikomikus világáról, ha más­honnan nem, de filmje,.a Sör­gyári capriccio alapján nyer, hetünk némi fogalmat, ö azért fontos - magyarázza az író —, mert a komédia mélyén is fel tudta mutatni a tragé­diát. Kelet-Európa szenvedés­történetét. B. R. Kié a vállalat? Ki rendel­kezhet vele, ha nyugati tőke bevonásáról vagy akár el­adásáról van szó? — Ez ma a magyar gazdaság legfonto­sabb, ám ugyanakkor leg- megválaszolhatatlanabb kér­dése. Beszélgetőpartnerem, dr. Krokos János, a Budapest Holding vezérigazgatója. *- Mit takar a Budapest Holding kifejezés?- Az üzleti vállalkozásként induló szervezet jó fél éve alakította az Ipari Miniszté­rium, az Állami Biztosító, a Budapest Bank, a Magyar Hitel Bank, a Magyar Külke­reskedelmi Bank és az Ipari Fejlesztési Bank. Jelenleg már mintegy 30 vállalattal állunk üzleti kapcsolatban. Célunk: elkezdeni annak a tengernyi űrnek a betöltését, mely a magyar tulajdonosi rendszerben tátong. Nevezete­sen: hazánkban nincs tulaj­donos és nincs tulajdonosi intézményrendszer. Mi ebből az űrből csak akkora rést tu­dunk betömni, amennyiben egy vagyonnak a kezelését el tudjuk nyerni üzleti vállalko­zásként.- Van vagyonkezelési jo­guk?- Törvényadta vagyonkeze­lési jogunk nincs. Az állami vagyonkezelőnél (ez a vál­lalat alapítója, de holnap talán az állami vagyonalap lesz), versenyben szerezhetünk vagyonkezelői jogot állami tulajdon felett. Bevégzett ügyünk még nincs, de né­hány már közel áll a befeje­zéshez. Nagy valószínűséggel mi bonyolítjuk le a Zsolnay Porcelángyár külföldi érde­keltségbe való adását is.- Konkrét esetnél maradva: eladásnál külföldi céggel tör­ténő társulásnál hogyan vég­zik el például a vagyonérté­kelést?- Ezt nyugati vagyonérté­kelő auditor cégek végzik. A megállapított érték azon­ban csak irányadó lehet és nem kötelezi sem a vevőt, sem az eladót.- A külföldiek legégetőbb gondja, hogy nincs tárgyaló- képes hazai tulajdonos ...- Ez valóban így van. Hogy ki ma a tulajdonos? Az 1968- as vállalati törvény a vál­lalatra telepítené a tulajdon­lás jogát -, ez viszont sehol nincs így, sehol nem is tu­dott működni. A tulajdonosi jogtól való megiszabadulás- nak a betetőzése volt az önkormányzati vállalatvezetés. Dehát ez sem oldott meg lényegében semmit. Hazánk­ban valójában nincs tulajdo­nos, akivel tárgyalni lehet...- Pedig vásárlási-befek­tetési célból kezd jelentkezni a nyugati tőke. — Befektetési pénzekből túl­kínálat van. így természetes, hogy hozzánk is jönnek. De attól, hogy jelentős befekte­tési tőkék várnak bebocsátta- tásra, nekünk még nem kell hasnaesnünk.. . Viszont meg kell teremtenünk az intéz­ményrendszerét és az infra­struktúráját annak, hogy tő­ke-fogadóképesek legyünk. — De ma még nem va­gyunk azok? S miért nem? — Például azért nem, mert hiányzik a tulajdonos egyér­telmű megjelenítése a tör­vényben: ki jogosult például a vállalat eladásáról tárgyal­ni?. .. Az adás-vétel mindig tulajdonosok között történik. És nálunk még nincs egyér­telműen megnevezett tulajdo­nos.- Ki lesz a vállalatok konkrét tulajdonosa?- Ha ezt most meg tud­nám mondani, próféta lennék. Véleményem szerint meg kell szüntetni a vállalati tanácsi önkormányzati rendszert, bár nem lenne helyes visszaállí­tani a korábbi államigazga­tási tulajdonlást. Első lépés­ként fel kellene állítani az állami tulajdonosi intézmény- rendszert, ez az állami va­gyonalap lenne.- Mi kerülne az állami vagyonalapba?- Nem minden, csak a központi államigazgatás keze­lésében lévő, illetve ma a központi államigazgatást megillető, úgynevezett vállal­kozási vagyontulajdon, az ál­lamnak a gazdasági társasá­gokban megtestesült vagyona.- \Tehát egy újabb állami szervezet létrehozása várható, amikor már Így is túl sok■ van belőle.- Ráadásul ezt a feladatot néhány fős szervezettel nem is lehet megoldani. A nyu­gati világban az állami va­gyonkezelő holdingok ezer fős szervezetek.- Segítsen megfogalmazni: mi a leghatékonyabb tulaj­don?- Az, amelyiknek konkrét tulajdonosa van, s az, ame­lyik nem oszlik többfelé. Csak egy példa: akié a bolt, annak nem érdeke, hogy „lopjon” a sajátjából. De ha már két vagy több tulajdono­sa van.a boltnak... — Pécsett tartott előadásán azt állította, hogy a demok­ráciának az üzletben és a tudományban nincs semmi ke­resnivalója. — Nincs, mivel egyik sem tűri a demokráciát. Képzelje el: népszavazásra vinnénk annak meghatározását, hogy mennyi legyen mondjuk kettő meg kettő? Egy valakire kell rábízni a vállalatot és neki kell eldöntenie, hogy igény­be vesz-e tanácsadókat és tanácsokat. Ha kér tanácsot, ha nem, és rosszul megy a vállalat szekere, egyértelmű­en a vezetőé a felelősség és ki kell rúgni. Ez ilyen egy­szerű. De a demokráciq ürü­gyén nem lehet a döntésho­zatalban enyhíteni a vezető felelősségét, hogy kérem, neki „súgtak". A tulajdon az tu­lajdon az összes előnyével és hátrányával. Hadd lehessen azt elveszíteni vagy akár megtöbbszörözni. És ebben se a demokráciának, se az egyenlősdinek nincs és nem is lehet élettere. Murányi László Megyénkben az egyik elsőként alakult vegyesvállalat, a Leier- Hoffmann-BCM kft Lassú eledes Alakulások, átalakulások, fevékenységmódositások — e*ek a mozgósmutatók a vál­takozások velejárói. Van, Qmikor törvény írja elő a cég bejegyzési változtatást (egyébként az adott társas vá I la I kozá st a nyilvántartás­ból törölnék), és van, amikor Sazdasógi az ok. Az előbbire Példa ez évben a gazdasági Munkaközösségek s. társasági ^terződésének módosítása, var j^mint a vgm-k és a polgári i°9i társaságok kötelező ót- Ptakulása; az utóbbira pedig 0 gmk-ból kft.-vé válás: ekkor 0 korlátlan és egyetemleges ®lelősség helyett a kft. eseté­ben már csak a 'bevitt vagyon Mértékéig felelősek a társult $*emélyek. A Baranya Megyei Cégbí­róságon idén eddig 250 gmk- t, állami vállalatot, szövetke­zetét, részvénytársaságot je­gyeztek be. Több mint három­száz társas vállalkozás hivata­losan is módosította tevékeny­ségi körét. Átalakulás viszont csak egyetlen akadt, az ügy­intézése ennek még folyamat­ban van. Amikor dr. Kereszt- falvi Andrásáé bírót, a Me­gyei Cégbíróságon arról kér­deztem, az átalakulás eseté­ben mi a lassú éledés oka, azt válaszolta: maga a törvény is nehézkes, mert hivatalos lap­ban kétszer meg kell jelen­tetni az átalakulási szándé­kot, valamint Baranyában igen kevés szakember segíti a társas vállalkozókat jogi ol­dalról: mindössze két jogta­nácsosi munkaközösség, a 119-es és a 129-es végez ilyen tevékenységet. A cégbejegyzésekből egy­értelműen látszik, ka nő a megyében a vállalkozói kedv. Most nem ez a helyzet, még lappang. A cégbíróságon be­jelentkezett társas vállalkozá­sok döntően pécsiek, kom­lóiak. Siklóson az év elején volt némi mozgás, de elült. A bejegyzések átfutási ideje döntően attól függ, hogy a társasági szerződés és minden melléklet rendben van-e. Ál­talában nincs. Kivéve, ha pro­fik, a jogtanácsosi munkakö­zösségek készítik elő az anyagot. Akkor másfél hét a bejegyzés, egyébként pedig húzódik, míg nincs meg min­den kellék. Például az enge­délyhez kötött tevékenységek­hez szükséges irat beszerzése (előzetesen) gyakran elmarad, a cégbíróságon derül ki, hogy ilyen is kellene a mellékletek közé, annak ellenére, hogy az Igazságügyi Közlöny 5-ös és 7-es számában, valamint egy KSH-kiadványban utána le­hetne nézni még időben. Lassítja az ügyintézést, ha külföldi cég is beszáll a vál­lalkozásba, mert akkor még az iratok lefordítása is elvisz pár hetet. Magyarországon csak az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda vál­lalhat ilyen megbízatást! A bírónőtől megtudtam, hogy jogi akadálya nincs annak, hogy egy hitelesítő-fordítóiro­dát Baranyában létrehozzanak arra vállalkozók. Mindeneset­re érdemes lenne próbálkozni. Már csak azért is kellene itt helyben egy ilyen iroda, mert a külföldi cégek zöme a szer­ződések lefordításához is ra­gaszkodik. Könnyebbség, hogy a telep­hely- és működési engedélye­ket most már nem a cégbe­jegyzéssel egyidőben, hanem a működés kezdetének idejé­re kell beszerezni. A névvá­lasztást segíti, hogy megjelent az országos cégnévjegyzék, bár ebből kimaradt az N be­tű, az M-en belül pedig abé- cé-zavar támadt. A névvita viszont valakinek pénzbe ke­rül. ezért is igen oda kell fi­gyelni a választáskor. A név­mutatót átlapozva az az ér­zésem támadt, hogy nem iga­zán ötletesek a cégnevek. Pe­dig egy kifejező név nyerő lehet: főleg az indulásnál! L. Csépányi Katalin :pítkez5, vigyázz a pénzedre! Hazug álmok Mindennapjaink gyako­ri keserű tapasztalata, hogy nem ugyanazt értjük bizonyos fogalmakon, mint mások, így hát sok­szor csalatkozunk. így járt Halasi Gá'bor is, aki megvett egy viszonylag jó állapotú polgári házat, megbízott valakiket a fel­újításával, s most futhat az álmai után... Halasi a felújítással a Lackó—Sebestyén féle La­kásépítő Mérnöki Gmk-t bízta meg, amely az ugyancsak neves építész, Dévényi Sándor (és neje) által elkészített engedé­ly ezési terv alapján látott munkához. Halasi egy la­za szerződésben megál­lapodott a kivitelezőkkel, csak az lebegett a sze­me előtt: most leszurkol egy halom pénzt, ami az építész szerint is elegen­dő egy átlagos színvona­lú felújításhoz és egy éven belül csodás új ott­honba költözhet... Hogy mégsem így lett, annak hosszú sora van. S talán minden a félre­értésekből, vagy az érdek szülte felületességből ered. De talán másból is. A kivitelezők emberei például nem nagyon tö­rődtek azzal, hogy egy szintbe rakják le a drá­ga siklósi márványt, hogy némiképp figyelembe ve­gyék a „gazda" óhajait a tető kialakításánál és szigetelésénél, vagy a für­dőszobacsempék leraká­sánál, de még az építő­ipari szabványokat is leg­inkább „alulról súrolták”. Biztosra mentek: a pénz nagy része már a zsebük­ben volt. Ott is van ma is, bár a felújítás hóna­pokkal ezelőtt félkészen megrekedt. Kibékíthetetlen ejlenté- teket okozott ugyanis a kivitelező és a megbízó között az időnként kriti­kán aluli munkavégzés, és az is, ki mit ért pél­dául „egyedi" nyilószárók alatt. Halasi tölgyfaajtó­kat, a tervező (és a kivi­telező) asztalos által egyedileg legyártott ajtó­kat és ablakokat, amelyek fenyőből szabottak ki. Az építtető — érthető módon - dühöng. A kivi­telező a szerződést mu­tatja — és értelmezi. Az építész —, amúgy a kivi­telezők jó barátja — kar­ját tárja szét: részletes kiviteli terv nem készült, csak az engedélyezési rajzok. Ebből megépíthető a ház, de így mindenből az átlag kerül bele. Fur­csamód az átlaggal -, ami felfogható úgy is, mint a „legjobb nyugati anyag és a silány belföl­di" átlaga Halasi is elégedett lenne. Csak­hogy ez is egy feszült­ségpont, hiszen a kivite­lező (és az építész) átlag alatt a jó magyar közép­szert érti. Azt, ami még éppen elmegy. Nyilván, neki(k) ez az érdeke (ér­dekük). Márpedig ezt a világot érdekek mozgat­ják. Érdekek, amelyek né- hanap tisztességes, más­kor viszont tisztességtelen köntösben jelentkeznek. Hogy, ebben az esetben kinek a részéről, melyik tí­pusú aí, amelyik dominál, talán kiderül egyszer. Lékó Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents