Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-12 / 313. szám

Az 1956-os Tettyétől a berlini „Nagy Falig” Golyóütötte performance Golyózápor-lyuggatta tör­ténelem, mint a performan­ce örökösen visszatérő ős­ideje? Maga az akció (nem akcióművészet!) nem mindig ilyen agresszív. Christian Hasucha a pécsi Kossuth téren felállított 2,4 méter magas installációján Végh András pécsi keramikus ró­ja futószalag-létünk mono­ton 'kilométereit fazekasko­rong hajtásához szokott, még fiatal lábaival. Délután ket­tőtől négyig. Ebbe a két órába a kialvatlan szemű ingázók ácsorgásától, a bol­tokban, hivatalokban, ren­delőintézetekben való sor- banállástól a napi lótás-fu- tásig nem mindig fél bele minden. Hanem, hogy mi magunk toporgun'k haladat- lan egyhelyben a haladás­nak, a cél elérésének így kívülről- nézve olyannyira nyomasztó illúziójával? De hol van a golyózápor? Katja Hajeknek csak a sző­ke haja világit az UM 12-1-es szerelődaru tete­jén, a Kossuth utcai klasz- szicista épület fala előtt, amelynek az emeleti szár­nyát ő maga festi kékre. Négy nyugat-berlini művész kiállítása nyílik ma a Pécsi Kisgalériában Szorgalmasan készülnek a videófelvételek is a sorolt szombati akciókról Lux An­tal jóvoltából, aki nyugat- berlini művészkollégáival a napákban érkezett Pécsre, hogy ma a Kisgalériában is bemutatkozzanak. A kiállító művészek közül csak a kosztümtervező, s egyébként luzerni Anne lud van távol, egy Marseillesben forgatott film ruhakölteményeit ter­vezi. Költemények lesznek, mint Katja nagy, színes architek- tonikus elemként funkció­ié foltjai a Berlini Múzeum, 'illetve a környező épületek fal síkjain? Vagy amorf, el- üszkösödő sebek, nehezen megfejthető nyomok az em­lékezés mégiscsak golyóron­csolta falán?- ...a laktanya főfalán­lépünk ki, aztán a László- pihenő, aztán Mohács felé nagy kerülővel irány Buda­pest! Lux Antal vállán táncol a Videokamera a nevetéstől. Dehogy sebesült meg. ,,No­vember 4-én érkeztek az orosz csapatok? Nem tu­dom. Munkaszolgálatosként éppen éjjeles voltam az Ist- ván-akn'án, a készülődő váltás már tépdeste le az unifor­misáról a csillagokat, ami­kor úgy tíz perc múltán be- rábogtak az óvások, paran­csolták, hogy akik letépték •magukról a csillagot, állja­nak félre. Aztán, ahogy sorakoztunk volna valameny- nyien tán, egyszerre csak visszaugráltak az autóra és eltűntek. Akkor mondta az ezredesünk, tiz bátor ember­re volna szüksége, megvé­deni a laktanyát. A neve? Ha tudnám, se árulnám el. Aztán ő is lelépett, nem volt értelme az ellenállás­nak, nyomultunk vissza, hát­ra a laktanya kőfalán át a Tettye, a kőbánya felé. A kőbánya fölött álltunk őr­séget, majd onnan küldtek bennünket a László-pihenő szerpentinjéhez, ahol három­négy napig tarthattuk ma­gunkat — néhány civilista, néhány katona az orosz tan­kok tűzével szemben." Majd Pécs megkerülésé­vel, kéthetes gyalogtúrával, civil ruháért könyörögve irány — Budapest, a szülőváros. Végre civilruha, majd a vas­függönyön túli világ követ­kezett., „A vasfüggöny bon­tásakor itthon, például a szigetvári videófesztivál ven­dége voltam, és nagyon büszke arra, hogy magyar vagyok ..." Állunk Hasucha installá­ciója előtt a Kossuth téren. Nézzük a beton vizesblokk­hoz hasonló fülke zöld ajta­ját. „Biztosan ráírja valaki, hogy nyivános WC" - jegyzi meg Lux Antal. A németek ■nem írnák oda? - kérde­zem. „Dehogynem. Az ott élő magyarok" - hangzik az ironikus válasz. Bóka R. Feltámadt egy palánkvár Egy váracska, ha kicsiben is, de feltámadt — mondogatják az emberek Sósdon és környé­kén, ugyanis Vargki Győző fa­faragó és Vajda Józsel hely­történetkutató megalkotta a hajdanvolt törökkori sásdi pa- lánkvórat egy mutatós makett­ben. Aprócska- az alkotás, de tökéletes, mert hosszú évtize­dek helytörténeti búvárkodása nyomán született meg. Minden szegletét, méretét. arányát igazolnak az iratok, a köny­vek, a becses helytörténeti források. Vajda József és több évtizede működő kutató szak­köre remeket produkált, mi­ként a mester Varga Győző is, aki villanyszerelőként nemcsak fákat farag mívesen, de han­gulatos, naiv képeket is fest. Az alig 1x1 méteres minivár a sásdi művelődési központban látható, a szakkör gazdag anyagának része. A szakkörö­sök azt tervezik, hogy más régvolt létesítményeket is megformálnak kicsiben. Cs. Fotó: Läufer László Fennállása 200. évfordulóján Iskolatörténeti kiállítás Nagynyárádon Ma egész napos programmal folytatódik a jubileumi ünnepségsorozat Nagynyóród iskolája 200 éves. A kerek évforduló és a Márton napi búcsú alkalmá­ból széles körű ünnepségsoro­zatot rendeznek a községben és ‘iskolai keretek között. Az ünnepségsorozat tegnap,/ szombaton délután a két év­százados falusi iskolát bemu­tató ískolatörténeti kiállítás megnyitásával kezdődött meg. Szülők, érdeklődők és isko­lásgyerekek igen szép szám­ban gyűltek össze a művelő­dési ház udvarán tegnap, ami­kor 16 órakor dr. Újvári lenő, a Baranya Megyei Múzeumok igazgatója megnyitó beszédé­ben a múlt hagyományainak, szellemi értékeinek megőrzé­sét, megismertetését és ápo­lását méltatta. Maga a kiál­lítás számos régi értéket: irat- és dokumentumanyagot, meg­sárgult fényképeket, anyaköny­veket, iskolai tablókat sora­koztat fel a falakon és a tár­lókban. Egy külön helyiségben pedig egy kb. a század első harmadából származó búto­rokkal, korabeli padokkal, ka­tedrával, térképpel, mosdóval; az üvegezett szekrényekben szemléltető eszközökkel s ha­sonló felszerelési tárgyakkal mutatja be, hogyan nézett ki hajdan egy római katolikus elemi népiskola. A kiállítást egész délután sokan fölxeres- ték, jobbára a jubiláló iskola egykori tanulói. Számosán az NSZK-ból tértek haza ebből az alkalomból. Ma délelőtt fél 10-kor ün­nepi szentmisével folytatódik a jubileumi program. Utána az iskola előtti parkban felavat­ják Trischler Ferenc szobrász- művész Olvasó lány c. alko­tását. Délután 2 órakor ha­gyományos programmal kez­detét veszi a nagynyárádiak Márton napi búcsúja, amely műsorral, népművészeti kira­kodóvásárral, végezetül búcsúi bállal várja az érdeklődőket. Határ Győző Pécsett Jelenkor-matiné. Ma délelőtt 10 órától Pécsett a Művésze­tek Hágában a Londonban élő magyar író, Határ Győző lesz a matiné vendége. A Je­lenkorban az utóbbi időben rendszeresen publikáló íróval az irodalmi folyóirat munka­társa, Parti Nagy Lajos költő beszélget. , Panoráma Hedvig és a tengerészek Hedvig Körner (képünkön) darmstadti festőművésznő bú­váröltözékben tengervíz szint­je alatt megélt látomásait fes­tette meg. A képekből rende­zett tárlatot „Lehetséges ten­gerészjövő” címmel állitotta össze. Don Soker magyarjai Magyarország új művészete címmel múlt héten zárult Buk­ta Imre, Gábor Áron, Samu Géza és Szinte János kiállítá­sa a San Francisco-beli Don Soker Múzeumban. Krisztus és a szappvan Történelmi időtáblázat cím­mel az Egyesült Államokban ismét megjelent az ismert ér­dekes kultúrtörténeti időrendi összeállítás. Egy adat a kö­tetből. Krisztus születése és a római szappanhasználat a vi­lágtörténelem egyazon évé­nek eredménye. Robof- Cocteau Cocteau: Örök visszatérés című művének elkészült a ro­bot-változata. A szerelmi tör­ténetet a francia tévé mutat­ja be, „robotszépségekkej". Brrr! Nincs okom panaszra: a héten van írnivalóm elég. Hallottam a rádióból — de a lapok is megírták —, hogy a FIDESZ, a Független . Kisgaz­dapárt, a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt és a Sza­bad Demokraták Szövetsége sajtótájékoztatót tartott a kö­zelgő népszavazásról. Az em­lítettek szorgalmazzák, hogy a választópolgárok „...a no­vember 26-i népszavazáson va­lamennyi kérdésre igennel szavazzanak ..." A közle­mény Így folytatódik: „Mint ismeretes, a népszavazáson a munkásőrség feloszlatása, a pártszervezetek munkahelyi működésének megszüntetése és az MSZMP-vagyon elszá­molása mellett a köztársasági elnök választásának időpontjá­ról is dönteniük kell az urnák­hoz járuló választóknak. Ez utóbbi kérdésben a négy szer­vezet által szorgalmazott „igen” szavazat aimelletti vok­solást jelent, hogy a köztár­sasági elnök megválasztására csak az országgyűlési válasz­tásokat követően kerüljön sor... " Tetszik érteni? Tehát aki „igennel" szavaz mind a négy kérdésre, az a fent említett négy párt akarata mellett voksol. Arról nincs szó, hogy mi van a „nem" szavazatok esetén. Nem is várható, hogy a másik lehetőségre is felhív­ják a Nagyérdemű figyelmét, elvégre önmaguk ellen nem mozgósítják a tömeget. Meg­tehetik. És én is megtehetem - mint pártonkívüli -, hogy azt mondjam: „Aki rám hall­gat, az a négy kérdésre .nemmel’ szavaz...” Bár.... amikor a négy kér­dés közül néhányban már ál­lást foglalt az Országgyűlés, ugyan mire szavazzak? Ezért aztán az egész választási had­járat már eleve egy nagy cir-_ kusz. Mondhatok egy példát is. Munkahelyen ne szervez­zünk pártot, hangzott el már unos-untalan az ellenzéki kí­vánság. Jó. Ám a Magyar Televíziónál csak-csak szerve­ződik .egy párt. Még lapjuk is van. Még tagfelvételi ügyek­ben is kaphat az ember tájé­koztatást. Érti ezt valaki? Kedvenc rádióműsorom, a kitűnő újságíró, Lengyel Nagy Anna „Embermeséi". Felke­reste egy régebbi riportala­nyát, afféle „jó dumás" férfit, aki mesélt magáról, főleg leg­utóbbi találkozásuk óta történ­tekről. Ha jól emlékszem, ke­resztneve Ferenc. Hát ez a Ferenc egy' időben „szép” kar­riert futott be: a téesznél mint „rendész" ügyködött, aztán előlépett rendészeti osztályve­zetővé, dohány volt elég, hogy mást ne mondjak, nyolcvan­kettőben 18 ezer forint volt a havi fizetése ... Az elnökkel, meg valamelyik másik téesz- vezetővel időnként fölruccan- tak Pestre, ahol szálláshelyü­kön, vagyis a Gellért Szálló­ban egy-egy alkalommal het- ven-nyolcvanezer forintot ver­tek elr ital, csajok, egyebek. A sikkantásra aztán rájöttek, az elnök után Ferenc volt a másodrendű vádlott. Kapott három évet, meg két-három- százezer forintnyi pénzbünte­tést, ám — „ . . , mert volt kor­mánykitüntetésem — 10 hónap után jó magaviseletem ered­ményeként - kiengedtek . . . " Párttag volt, de az „ügy" miatt kizárták. Azt mondja, most nem bánja, nem érdekli a párt, bár a beszélgetés so­rán többször is így említi a pár­tot, hogy „a pártom!". Nos, mit gondolnak, hogy megy a sora a Ferencnek? Jól. „Dol­gozik valahol?” — kérdi a ri­porterlány. „Nem én! Nyugdí­jas vagyok. Most sakkal töb­bet dolgozhatok a köz érdeké­ben, van rá időm ...” Mind­össze negyven esztendős és már nyugdíjas, pedig nem is beteg, nem is rokkant, a sze­mélyi igazolványában mégis az szerepel, hogy nyugdíjas. „Van egy kötetlen munkaidejű állá­som ...” Mit gondolnak, mennyiért? Húszezer — mond­ja - és még jön hozzá ez-az." És mi az hogy a „köz érde­kében" többet tehet, tekintet­tel rengeteg szabadidejére? „A pártomnál dolgozom ...” Is­mét van egy pártja. Egyszer hazatérőben a falu egyik sze­mélyisége megkérte, lépjen be a pártba, szükség van az ilyen jófejű emberekre . . . Be­lépett. A Keresztény Demokraták Pártjába. Gyorsan megnéztem a rá­dióújságot. De nem tévedtem. Nem a rádiókabarét hallgat­tam. Hegalakult a Közművelődési Egyesületek Baranya Hegyei Szövetsége Tegnap délelőtt a Baranya Megyei Művelődési Központ­ban találkoztak a megye köz- művelődési egyesületei, bará­ti körei, társaságai, hogy ér­dekeik szerint szövetségre lép­jenek, s ennek megfelelően alakítsák jövőben programjai­kat, nyújtsanak egymásnak se­gítséget a gyakorlatban is. A létrejött szövetséget közel negyven közösség képviseleté­ben alakították meg, amely hattagú választmány létreho­zásáról döntött. A szövetség ügyvivői feladatait Szöllősy Kálmán, a művelődési köz­pont munkatársa vállalta, al- elnökének Varga Sándort, a rózsafai egyesület vezetőjét választották meg, míg elnöke dr. Bihari Lajos, a Magyareg- regyi Baráti Társaság vezető­je lett. Nem kabaré vasomapi Ch. Hasucha: Egy úr megy Radio mellett...

Next

/
Thumbnails
Contents