Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)

1989-10-09 / 279. szám

1989. október 9., hétfő Dunontüü napló A kongresszus vasárnapi ülésén történt Bizonyos jogfolytonosság van (Folytatás a 2. oldalról) Gazsó Ferenc szerint az el­határolódás még nem történt meg attól a politikától, amely „ezt az országot az MSZMP vezetése alatt a totális csőd állapotába juttatta". Azoktól sem határolódott el az új párt, okik az MSZMP irányításával ezt a helyzetet előidézték. A -kongresszusnak ez is felada­ta. A párt hitelképessége ugyanakkor nem a kinyilat­koztatásoktól függ - figyel­meztetett -, hanem attól, hogy milyen tettekre képes. Ki­fejezte meggyőződését: az MSZP-nek esélye van arra, hogy részben a hatalom bi.- 'tokosónak örököseként, illetve -a kormánnyal szoros kapcso­latban álló pártként olyan vál­toztatásokat kezdeményezzen a magyar gazdaság, a társadal­mi élet minden területén, ame­lyek rövid idő alatt is képe­sek meggyőzni a nemzetet ar­ról, hogy valóban új párt szü­letett. Az ifjúságért platform nevé­ben Koncz Dezső azt kifogá­solta: a dokumentumban még csak utalást sem talál arra, hogy az új párt mit kíván ten­ni az ifjúság érdekében, a fiatalok megnyeréséért. Naiv álomnak minősítette azt a fel- tételezést, hogy ha majd lesz jó programja a pártnak, kö­vetik a fiatalok. A felülről szer­veződés legelőször mindig en­nél a generációnál görcsölt be - mutatott rá. Szerinte a pártnak a fiatalok önszerve­ződő csoportjain keresztül kel­lene eljutnia az ifjabb nem­zedékhez. A vidék esélyegyenlőségéért platform képviseletében ketten kértek szót. Lakos László, az agrár- és a vidéki platform megerősítésének szükségessé­géről beszélt: ezeket a kong­resszus után célszerű lenne ta­gozatként tovább működtetni. A vidék jelentősen előreha­ladt a politizálás gyakorlatá­ban, s közvetlen részvételt kö­vetel a politika alakításában. Az új párttól annak kimondá­sát várják, hogy a föld, a közös vagyon sorsáról csak annak tulajdonosai, a szövet­kezetek tagjai dönthetnek. Tör­vényes garanciákkal alátá­masztott esélyegyenlőséget kö­vetelt az agrárágazatnak, a vidéknek. Módlné Maár Ilona az önkormányzatok jelentősé­gét méltatta a jövő alakítá­sában. Ezzel összefüggésben azt sürgette, hogy a mai ér­telemben vett, mesterséges közigazgatási határokra épülő megyék ne rendelkezzenek döntéshozatali és forráselosz­tási jogkörrel. Szabó Balázs az agrár­platform képviseletében elöl­járóban rögtön eloszlatta azo- kot a szerinte téves feltétele­zéseket, miszerint az MSZMP utódpártja a soron következő választásokon egyértelműen maga mögött tudhatja a vi­déki Magyarországot. Mint mondotta, a magyar paraszt csak hiteles vezetők által tett konkrét ígéretekben bizik, már­pedig a párt jelenlegi agrár- programja túl általános. Ezért szorgalmazta e program konk­retizálását, úgymond lefordítá­sát az egyszerű parasztembe­rek nyelvére. Távlati célként a földek feletti önrendelkezés és a mezőgazdasági tulajdon újragondolása nyomán egy több szektorú mezőgazdaság létrejöttét jelölte meg. A népi demokratikus plat­form nevében kopott szót Sziklai László, aki arra keres­te a választ, hogy a pórt, il­letve tágobb értelemben a marxizmus jelenlegi válságát miként éli át a párt tagsága, a párthoz kötődd értelmiség. Ezzel kapcsolatosan rámuta­tott: míg az elmúlt évtize­dekben az Egyesült Államok­ban, az NSZK-ban vagy Olaszországban megújult a marxizmus, addig nálunk el­uralkodott az a nézet, hogy a marxizmus valójában idegen a magyar szellemtől. Hangsú­lyozta : a marxizmust nem bib­liaként kell kezelni, de figye­lembe kell venni, hogy elmé­let nélkül csak gyülekezet képzelhető el és nem párt. A kongresszus hosszúra nyúlt délutáni szünetében indulatos felszólalásokkal tarkított ta­nácskozást tartott a legna­gyobb platform, a Reformszö­vetség. A hozzászólók több­sége nem tartotta kielégítőnek a szombaton született - az új párt létrehozását dekla­ráló — kompromisszumot, sazt sürgette: a Reformszövetség küldöttei a kongresszus mene­tében lépjenek fel azért, hogy a pártfórum eredményei a je­lenleginél is radikálisabb sza­kítást tükrözzenek az eddig volt politikával, illetve annak képviselőivel, híveivel. Az egymással is vitázó, szenvedélyes felszólalásokra reagált a megbeszélésen je­lenlévő Pozsgay Imre. Emlé­keztetett arra: a kongresszus érvényes hangja péntek dél­után fogalmazódott meg, a reformerák ekkor mondták ki azokat a gondolatokat, ame­lyek egy új párt létrehozásá­hoz vezettek. Az idő halad, a fáradtság, c^z idegesség jelei mutatkoznak a kongresszuson, így megeshet, hogy az eredeti szándéktól eltérő magatartás uralkodik el.- Megértem azokat, akik 30, 20 vagy akár egy-két évi türelem után úgy érzik: eljött az ideje a megkülönböztetés­nek, óm ezen a kongresszu­son ehhez nem találták meg a megfelelő kifejezési formát. Von ugyanakkor egy lélekta­ni mozzanata is ennek a tö­rekvésnek, egy olyan vágy, hogy végezze mór el valaki helyettünk az elszámolást, hogy ne kelljen önmagunkban is elvégezni azt. Vogyis: . sze­retnénk itt és most megtaka­rítani azt a küzdelmet, amely igazán holnaptól kezdődik. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy olyan megoldásokat ke­resünk, amelyek miatt később szégyenkeznünk kell, mert el­lentétben állnak a humaniz­mussal, az európai gondolko­dással. Ne engedjünk ennek a lélektani nyomásnak, csak a progresszió nyomásának en­gedjünk I Pozsgay Imre leszögezte: - a „mindent vagy semmit”, a „ma győzni” jelszavával nem tudjuk visszahódítani a ma­gyar társadalom jóindulatát, s ugyanolyan szektás módon zárkózunk magunkba, amely módszertől szeretnénk örökre megválni.- Elfogadom én is, hogy etikai normákat, szabályokat (Folytatás a 4. oldalon) Mikorra időzített az MSZMP-bomba? Valami egészen jól megfi­gyelhető a kongresszusi köz­pontban; a nagy megkönnyeb­bülés után mintha nem lenne a legteljesebb öröm a>z arco­kon. A párt - az áhított párt ~ ugyan megalakult, de ezzel korántsincs lefutva a menet. Azok, közel százötvenen, akik nemmel szavaztak a .pártra — ott ülnék a széksorok között, s ott vannak a tartózkodók is. A centruimpártiak arca felhőt­lenebb, a reformerek arcán némi idegesség, belső feszült­ség tapasztalható. Mintha túl­győzte volna magát a csapat. S bár föloszlott az MSZMP-t n>egtartani igénylőik piciny platformja, azért jó néhányon, o más platformok közé keve- redettek megkönnyebbült só- l'öjjal .regisztrálják; azért együff maradtunk. Több felszólaló fogalmazott ‘gy; nemcsak egymást súroló, nőnem egymást kizáró áramla­tok is maradtak a Magyar Szocialista Pártban, s ez továb­bi csatákat és kemény ütköze- *eket feltételez. Nehéz elható. rolódni. Az igazán reformarcú PPrt nagyobb vonzerőt gyako- r°l, uram bocsá* a fundamen- tolisták körében, mint az vár­ató volt. Reggel megkérdeztem Nyers *fzsőt, hogy mennyit aludt az ®ijel? Válaszában diplomati­kusan éreztette e sokakban tetten érhető Ikettősséget: ••Keveset, de jól..." Hozzáté- v«, hogy igazán most jön a neheze, birkózni a várt és elő- to ki sem számítható folyama, tokkal. A folyosói beszélgetések szenvedélyesebbek, mint mond­ják két napja; érthetően mindenki látja, a platformszö­vetség nem összeforrott, ke­mény és tartósnak látszó egy­ség még nem alakulhatott ki. Igaz, nem is várhatta senki. Másrészt ez fűszerezi a sze­mélyi kérdések körét, talán a kelleténél is jobban. Bár lei tudja? A Reformszövetség sze­rint, ha már így együtt ma­radtunk, legalább hiteles sze­mélyeket válasszunk, olyan re- formeíkötelezetteket, okik ne­vükkel legalább biztosíthatják a 'külvilágot; nemcsak a cég­tábla festődött át. Ezzel szem­ben a centrum érthetően — ha már a kongresszus mene­tében döntő hatást tudott gyakorolni - ott szeretne len­ni a posztok egyikén-másikón. A sajtóközpontban kollégá­immal beszélgetve, a küldöt­tekkel konzultálva egyöntetű a vélemény; még jó néhány kér­désre nem jött válasz. így többek között arra, hogy ha von szocialista (jártunk, szo­ciáldemokrata pártunk, mikor és ki fogja kimondani, legyen kommunista pártunk is? Völt aki arra tippelt; oz sem ki­zárható, hogy még a Pátria terem kupolája alatt mindezt megélhetjük. S amíg utódpár­tokról meditálgatuhk — le­gyen-e több, avagy csak ez oz egy? — fölállhatnak a' na­gyobb változást igénylő refor­merek és kisétálhatnak egyet nem értésük demonstrálása­ként. Eddig erre nemmel vá­laszoltok. Fél öt tájban aztán robbant a bomba; egyesek szerint megvan már a kommunisták (jártja, illetve visszajött oz MSZMP. (?) Jól informált kö­rök megerősítették; mondván, a Münnich Ferenc Társaság fölkeresett egy küldöttet, s megnyerte. Föltűnt az is, hogy a Ribónszki-csapatból is járt két „meghívott" a kongresszu­si központban. Az amúgy la­pos vita alatt ki-be járnak a küldötteik, alig figyelnék a fölszólalókra. Egyesék tudni vélték, hogy Grósz Károly — ezt nyilatkozta a vasárnapi Népszabadságban is - szin­tén MSZMP-párti, s neve mel­lett — nem feltétlenül platform­szinkronban — Berecz Jánosé is elhangzott. Pártsrokadás? Szerintem minden igaz mór, s mindennek qj ellenkezője Is. Azt ajánlatták, hogy este 8 előtt ne hagyjam el a kong­resszusi termet, mert erre oz időpontra időzített a bomba. Ugyanakkor az MTI-s ismerő­söm invitált az Intranszimas sajtóközpontba 7-re. Szerinte ott előbb lesz robbanás ... Hét órakor a sajtót tájékoz­tatva Barabás János lehűtötte a kedélyeket, közölve; Ma sem tudom feltehetően kielégíteni igényeiket. Rengeteg pletyka kering a városban, a küldöttek között is, hogy állítólag tör­tént valami a Pátria termen kívül. Rákérdezve, igaz-e a Berecz-fordulat — amelyet az állítólag mór az MTI is ki­adott — lakonikus tömörséggel válaszolt: Bárki azt tehet, amit jónak lát, hiszen október 31-ig eldöntheti, tagja kiván-e lenni a Magyar Szocialista Pártnak? S ha úgy gondolja, az MSZMP nem szűnt meg, ma­radjon az MSZMP-ben. De — szólt az újabb kérdés —, akkor melyik párt a jog­utód?. .. Barabás válasza; Bizonyára valamiféle jogi procedúra eldönti, hogy me­lyik legyen a pártvagyon örö­köse ■ ■ ■ így e sorok írása idején még én sem tudom, hogy mi­korra időzített az MSZMP- bomba? Erejéről pedig ne is kérdezzenék ... Bár a kongresszusi sajtóköz­pontot a Barabás-tájékoztató után puccsszerűen elfoglalta Ribánszki Róbert, és elvbará­tai nevében kijelentette, szük­séges volt, hogy a világnak kikiáltsa: azt remélték, hogy a kongresszusra az MSZMP .min­den platformját meghívják, de ők mégis kimaradtak a sorból. Ez nevetséges, .mond­ta, mutatja azt, hogy „éppen a párt forradalmi örökségét híven megőrzők rékesztődtek ;ki ebből a nyugati burzsoázia nyomdokain lépkedő szoci­alistának nevezett pártból, amely nevéből még a munká­sokat is kirekesztette. Kijelen­tette”: hogy a marxista egy­ségplatform az MSZMP egyet­len örököse. Végül bejelentette: az egy­ségplatform megszűnt, s ők MSZMP-tagok maradnak, mi­iként azt a kongresszus kül­döttei közül is néhányon ki­mondták, vagy ha nem is ki­mondták, de töprengenek rajta. Hót ilyen is van ... K. F. élő organikus, több irányzatot is magába foglaló demokrati­kus pártban gondolkodom, mégis úgy vélem, hogy azókat, akik vétenek e normák ellen, szigorú büntetéssel kell sújta­ni. A választások megnyerése vagy okár a tisztes szereplés minden egyéni érdeknél fon­tosabb pártunk számára. Az elmúlt időszak szomorú tapasz­talatai mondatják velem, hogy nincs olyan jól felkészült, okos ellenzék, aki annyit tudna ár­tani nekünk, mint mi saját magunknak. Ennek meggyőző példája számomra a kong­resszuson körözött Pozsgay Im­rét lejárató ízléstelen szöveg - gyűjtemény. A választásokon való szereplés már nemcsak a párt, hanem a nemzet ügye is. Mindenkinek meg kell ér­teni, hogy nincs békés átme­net és megújulás egy haladó, demokratikus, baloldali szoci­alista párt nélkül. Jól illik ide a baranyai pártértekezet egyik vezérmondata; kockáz­tathatunk a hazáért mindent, de a hazát kockáztatnunk nem lehet. Sokakat foglalkoztató kér­dés még a kongresszusi terem folyosóján is, de a falakon kívül bizonyára még több kér­dőjelet rajzol: „momentán mi van velünk, volt MSZMP-ta- gokkal, volt apparátusi tiszt­ségviselőkkel, volt párttitká­rokkal?" Hiszen hirtelen a párton kívüliek közé rekedt vagy 700 000 ember, ide már, oda még nem tartozik. Dr. Dányi Pált kérdezem:- ön hasonló cipőben jár. Hogy válaszolhatók meg e kérdések, hogyan képzeli el oz új párt szervezésének, lét­rehozásának folyamatát? — A Magyar Szocialista Párt létrehozása történelmi jelenidőnkben igazán törté­nelmi döntés. Súlyát majd mi­nősíti, amikor a kongresszusi küldöttek döntését a tagság is elfogadja. Mindenkinek szuve­rén joga, hogy a szombaton este 20 óra 24 perckor létre­jött párt alapokmányait át­rágva, bizonyos gondolkodási idő utón döntsön: elfogad­ja-e, csatlakozik-e, avagy sem.- Ez az átmeneti időszak október 31-ig tart.- Úgy gondolom, hogy a meghaladott MSZMP és a bi­zonyos vonatkozásaiban belőle sarjadt új MSZP között va­lamiféle kontinuitást kell fel­tételeznünk. Mit jelent ez? A pártszervezés fő munkálatai­ban, a koordinációban o régi bázisokat ki kell használni, így a küldöttcsoportot, a je­lenleg jövőjüket illetően leve­gőben lógó megyei-városi pártbizottságokat, az alap- szervezeti egységeket. Ezt a türelmi időt meg kell kapnunk, a kezünkben lévő technikát ki kell használnunk. Úgy vélem, lesz sok új tagunk is, s nem mindenki fog „visszajönni" e pártba, ön is tudja: itt a küldöttek 5:1 arányban fo­gadták el a párta lapé Iveket, o párt megalakításának té­nyét, tehát ez feltételezi, hogy a teremben szavazó, vitatkozó küldöttek között is akad sok, aki felehetően más politikai tömörülést választ... Az új pártot alulról építkezve kell talpra állítani, majd az októ­ber végi gondolkodási időt követően valószínűleg küldött- értekezleteken dönteni a struktúráról, a párt új veze­téséről . . .- ön, ha hazamegy, mit tart Jeglontosabb teendői­nek . . .?- Ezt a munkát beindítani. S ebhez a küldöttekkel, a ré­gi végrehajtó bizottság tag­jaival, a városi titkárokkal való beszélgetések, az ott ki­alakult álláspontok adják meg a hangot. És még egy; valószínűsítem, hogy a párt­szervezés témájában még a kongresszus is leteszi a vok- sát, megadja azokat a ka­paszkodókat, amin elindulhat a Magyar Szocialista Párt szervezése, igazi létrehozása. K. F. Legyen az MSZP választópárt A délelőtti vitában Gráf József baranyai küldött az alábbiakat mondotta el; Az alapszabály bővítését ja­vaslom egy mondattal, ami Így hangzik; „A Magyar Szo­cialista Párt választások idő­szakában választó-pártként működik." Mondhatnák sokan, hogy ez természetes dolog, de a kongresszusi vita nem erről győzött meg. Tegnap este lét­rehoztunk egy új, baloldali szocialista pártot, amelynek van használható programja, alapszabálya és bízom benne, hogy lesz hiteles vezetése. Legfontosabb feladatunk most, erről gyorsan, eredményesen meggyőzni a párttagságot. De van még egy ezután követke­ző egész további jövőnket meghatározó feladatunk; si­kerrel szerepelni a választáso­kon. Vastagh Pál és az időközi választásokon a mi színeink­ben indult jelöltjeink megrázó- an szóltak e kérdésről. Tudom, hogy választási ellenfeleink az időközi választásokon csak el­lenünk harcolva, egységesen felsorakozva, viszonylag köny- nyen győztek. Bár a zalai 32 százalék már komoly sikerként értékelhető. A soros válasz­tásokon, amikor minden párt külön jelöltet állít és egymás­sal is mérkőznek, mór nem lesz ilyen egyszerű a dolgunk. Különösen nem, egy megújult, a múlt szörnyű terheitől meg­szabadult baloldali szocialista jelölttel szemben. De a siker­hez választási párttá kell vál­nunk, a köztársasági, a par­lamenti és a helyhatósági megmérettetések idején. Ez az én gondolkodásomban azt jelenti, hogy a választások előtt a pártban meg kell vív­ni a harcot a pozíciókért — ez nyilván platformok és egyben személyek harca lesz egy plat­formok szövetségében nyugvó pártban —, de jelenti azt is, hogy ezután a választás vé­géig tilos minden frakciózás, platform-hare, kötelező a párt minden tagja számára jelölt­jeink támogatása. Én, aki egy

Next

/
Thumbnails
Contents