Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)

1989-10-08 / 278. szám

A marcali Kanizsa söröző még keresettebb lesz Szigorú, de nem tornászlányokra szabott kritériumok Testsúly és életbiztosítás Egy amerikai képlet: ki mennyire felel meg az ideális szintnek? A szépség múlandó - te­hát mindenképp megéri ál­dozni rá, akár üzletileg is. A néhány év előtti Magyar- ország szépe választás és an­nak utóhullámai, az ex-szép- ségkirálynő tragikus sorsa is bizonyítja: csak üzleti ala­pon megbosszúlhatja magát a szépség. De lehet-e üzlet és humánum édestestvér? Csak reménykedhetünk. A hazai Multimédia Kft. és az angol Miss World Plc. üzleti házassága - mivel első nekifutásra öt évre szól — azzal bíztatja a magyar szép­lányokat és közülük is a legszebbeket (na és a szü­leiket, hozzátartozóikat), hogy ezután másként történnek majd a dolgok. Bízzunk ben­ne, hisz o Multimédiának anyagiakban van mit veszí­tenie, ha nem így lesz. A hétfői Erkel színházbeli Miss Hungary választás vé­gén, éjfélikor még mindig le­nyűgözően mosolyogtak a lá­nyok a sajtófogadáson, pe­dig számukra mór reggel fél kilenckor kezdődött a nagy verseny a legnagyobb tétért: tizenhetük közül melyikük ta­láltaik majd királynőnek? A fotóriporterek és újságírók ostromát fáradhatatlanul áll­ják a királynő (Gerfóczy Mag­dolna, Budapest) és udvar­hölgyei (Báli Anita, Marcali és Geszler Dorottya, Buda­pest). Villognak a vakuk, pe­regnek a kérdések és a vá­laszok, csillognak, virulnak a lányok. Most a sajtófogadá­son engedélyezett a kérdés és a fotózás is. Nosza. Miss Hungary titokban már levette a magas sarkú cipő­jét (hosszú estélyi ruhája alatt már kényelmes cipő van a lábán, Jaj! Csak a fotósok fel ne fedezzék, hogy egy királynő Ilyesmit megenged magának), öröm­mel adja át testőreinek a koronát, a jogart és az or­szágalmát (ez utóbbi marad csak vég'képp az övé, hogy tránolása egy éve után is legyen, ami emlékeztesse: 1989-ben ő volt a legszebb magyar lány - legalábbis a zsűri és a Prodinfprm számí­tógépes kompromisszumos sorrendje alapján). Durrog- nak a pezsgősüvegek, koc­cannak a poharak, hervad­hatatlan a mosoly a szépek szépeinek arcán. Pedig már nagyon fáradtak lehetnek. S tekintetükben ott bujkál a bi­zonytalanság: hogyan lesz ezután? És meddig? Túl vagyok az első magán­közvéleménykutatáson: ki kit talált a legszebbnek? Bordás Ákos, a ProdirVform képviselője Geszler Dorottyát (végül is harmadik lett) és a szolnoki József Zsuzsannát; a műsorvezető Juszt László (feleségével egyetértőén) az egri Molnár Anikót, a zsűri- elnökként a versenyen tevé­kenykedő Mark Palmer (az USA budapesti nagykövete) mindegyiket. A zsűritagként közreműködő Schmitt Pál (a MOB elnöke) is a szolnoki lányt találta a legvonzóbb­nak. Bergendy István, a szép­ségversenyen zenét szolgáltató zenekar vezetője nevetve mondta: „Sajnos, én már öreg vagyok, talán ezért is tetszett mindegyikük . . Hadd írjam ide a magam véleményét is: én se tudtam volna eldönteni, hogy közülük ki a legkirálynőibb szépség. Ügy látszik, öregszem. De térjünk vissza a szép­ségre, üzleti alapon! Hege­dűs László, a Multimédia mindenható vezetője nem le­het olyan boldog és fáradt, hogy ne szakítana hajnali egy óra tájban néhány per­cet a kiváncsi újságírónak, íme:- Egyelőre öt évre vettük meg a licencét ennek a ver­senynek, de meghosszabbítási lehetőséggei tehát szeret­nénk hosszú távon nagyon komolyan megrendezni. Ez üzleti vállalkozás. Mi ebben a pillanatban 4,5 milliót fek­tettünk ebbe a versenybe, a lányok kiképzésébe, az utazá­sokba, a tv-jogokba . . .- A lányoknak mi ebben a versengésben az üzlet?- Egyéves menedzselési szerződést kötünk a lányok­kal, ez azt jelenti, hogy meg- védjük őket az olyan dolgok­tól, ami a korábbi rendez­vény velejárója volt: az at­rocitásoktól, az inzultálástól, a kiárusítástól; hogy bárki üzleteljen velük és ők mind­abból csak filléreket kapja­nak. Minden bevételük, amit a munkájukért kapnak, azon ők keresnek majd elsősorban, és mi csak a saját jutalé­kunkat vehetjük le belőle . . .- A lányok minden évben benevezhetnek?- A királynő és udvarhöl­gyei már nem, mert az ural- Jtodásuk egy éve alatt pro­fikká válnak, és mi csak amatőrök felfedezését vállal­juk. Továbbá az se nevezhet, aki hivatásszerű manöken, fotómodell vagy előadómű­vész. A királynő hozzáférhetetlen az éjszakai sajtófogadáson. Az természetes, hogy Hong­kongban (novemberben) ő képviseli 'hazánkat a Miss World címéért folyó verse­nyen. Boldog, tele elképzelé­sekkel, hisz tisztáiban van vele, hogy meg kell ragad­nia minden lehetőséget, el­végre a szépség múlandó. A második helyezett Báli Anitá­val már könnyebb szót vál­tanom. Húszéves és csoda­szép. A marcali szerződéses Kanizsa söröző (ahol édes­anyja mellett üzletveTető-he- lyettes és felszolgáló) eddig is felkapott hely volt, de ahogy férfitársaimat ismerem, ezután még keresettebb hely lesz.- Olyon boldog voltam . . . Nagyon jó volt a társaság, mindenki izgult egymásért, nem volt köztünk semmi civa­kodó s . . . Ezt a színfalak mögött ma­gam is tapasztaltam. A testőrök helyzetük ma­gaslatán álltak. Ezt a mo­hácsi Baracsi Judittal a ver­seny közben készített magnó- felvételem is bánta. Két iestőr között le kellett törölnöm, hogy ezzel is mentsem a szerződésszegéssel vádolt Jut­ka helyzetét. Hogy milyen volt a szép- ségkirálynő-választás? Gon­dolom, az ország nézte a Tv2 programban. A színfa­lak mögött tüsténkedő tech­nikai személyzet tömör véle­ménye: Snassz, szegényes volt a színpadkép, ök csak tudják. De a lányok gyönyörűek, mondták. És ebben a véleményükben nem üzleti, hanem esztétikai megfontolás vezette a szín­padi hátország sokat látott és tapasztalt katonáit. Kép és szöveg: Murányi László Nálunk, magyar földön majd mindenre akad egy használha­tó anekdota, s régebben ta­lán még inkább így volt. Akad a biztosításra is, mégpedig annak magyarországi hőskorá­ból. Jókai évtizedekig mesélte különféle társaságokban ravasz fogósát. Harmincas éveiben sokat betegeskedett, sokan már temették, az orvosok vi­szont csak hímeztek-hámoztak, de nem mertek határozott vé­leményt nyilvánítani. Hogy ki­ugrassa a nyálat a bokorból, elment életbiztosítást kötni: egyáltalán szóba állnak-e ve­le ilyen egészségi állapotban, vagy mit állapít míg a bizto­sító társaság orvosa. S akkor a pesti olasz biztosító társa­ság orvosi szakvélemény nél­kül is hitelt adott hosszú éle­tének, s ettől a kétségek közt vergődő író is megnyugodott. Ma aligha úszná meg orvosi vizsgálat nélkül az életbiztosí­tás megkötését. A magyar biz­tosítási gyakorlat is díjnövelő tényezőnek, abnormális kocká­zatnak tekinti a biztosítást kö­tő káros szenvedélyeit, s ha feltűnően túlsúlyos, akkor an­nak okát is megvizsgáltatja. Az abnormális kockázati ténye­ző azt eredményezi, hogy a biztosító úgynevezett koreme­lést hajt végre, vagyis az ügy­fél tényleges életkoránál idő­sebbként, s annak megfelelő­en magasabb díjért köfhet biztosítást. A talán ma legfejlettebb biz tosítási rendszerrel bíró Egye- ült Államokban a biztosítási feltételek ennél szigorúbbak, de méltónyosabbak is. Méltá- nyosabbak, mert különbséget tesznek a nemek szerint is, s díjkedvezménnyel jár, ha a jövendő ügyfélnek nincsenek egészségre káros szenvedé­lyei. Szigorúbbak, mert az el­hízást szinte már eleve ab­normális kockázatként kezelik. S hogy ki tartozik a sová­nyak, az ideális testsúlyúak, vagy a kissé, illetve erősen el­hízottak kategóriájába, arra egy sajátos képletet használ­nak. Érdekes lehet ez a kép­let mindazoknak, akik súly- problémákkal küzdődnek, ille­tőleg azoknak, akik az ideá­lis testsúly kiszámításának mostani sokféleségéből nem tudnak választani. Az ameri­kai biztosító társaságok erre vonatkozó képlete, bár szigo­rú, de mégsem a tornásznő­ket, manökeneket állítja pél­dának. S ez nem mindegy annak, aki fogyni akar. Az amerikai képlet viszony­lag egyszerű. A kilogrammban meghatározott testsúlyt kell el­osztani a testmagasság méter­ben kifejezett négyzetével. Te­hát egy 60 kilogramm súlyú 170 centiméter magas egyén esetében a 60-at kell eloszta­ni 1,70x1,70-nel, vagyis 2,89- cel. Ennek az osztásnak a ke­rekített hányadosa 20,76. A biztosító társaságok táblázata szerint ideális testsúlyú az, akinél ez a bizonyos hányados 19 és 23 közé kerül. Az op­timálisnál soványabb, akinél ez az érték nem éri el a 19- et, kissé elhízott, akinél a hányados 23 és 25 közé, köze­pesen elhízott, akié 25 és 28 közé esik. Minden ezen felüli hányados az erős elhízást jel­zi. Az amerikai biztosító társa­ságok e táblázatnál is különb­séget tesznek férfiak és nők között annyiban, hogy az ál­talában kevésbé súlyos cson- tozatú nőknél 0,5-tel kisebb hányadoshatárokat állapítottak meg minden kategóriánál. D. I. Harry inkább nyomoz ((A kábítószerügy csak kacsa" Tizenhaf éve együtt- Derrickkel Le sem tagadhatná, hogy színész, hiszen olyan, mint egy igazi „show-man". Ha káli, bo­hóckodik, táncra perdül, vagy megtanuljo, hogyan kell ma­gyarul üdvözölni a publikumot Budapesten, a szépségkirálynő- választáson. Aki mindezt el­követi, nem más, mint Fritz Wepper, a Derrick filmsoro­zat népszerű Harry nyomozó­ja. Abban, hogy megértsük egymást, nem egy igazi tol­mács, hanem Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság szimpatikus elnöke segít. Harry nevetve fogad bennünket. Nem volt nehéz megtalálni, pedig a sajtótájékoztatón a fotósok­tól távol, egy sarokban húzta meg magát, s ott kóstolgatta a szovjet pezsgőt. ízlik nexi — na, persze, csak módjával —, teszi hozzá nevetve. — Hogy mióta színészkedem? — kérdez vissza az alkalmi tolmácstól. — Tizenegy éves ko­romban kezdtem először ér­deklődni a színjátszás, színész. ség iránt. — De ugye, nem rögtön nyo­mozó akart lenni? — Nem, nem. Akkor még ar­ra sem gondoltaim, hogy va­laha színész leszek. A gyer­mekorvosi pályához vonzódtam igazán. Később a gimnázium­ban ifjúsági színpadra kerül­tem, s lassan így körvonala­zódott bennem az elképzelés: a szerepjátszást választom hi­vatásomnak.- A magyar nézők legin­kább a „Derrick" filmsorozat­ból ismerik. Mióta dolgozik együtt Horst Tapperrel?- 1973 óta vagyunk kollé­gák - mondja, s mosollyal nyugtázza ezt is.- Mennyiben tud azonosul­ni Harryval?- Egy bizonyos fokig tudok, de elsősorban színész vagyok, és nem rendőr. Ez a feladat nagyon nogy színészi teljesít­ményt kíván, azért van mód személyes érzések bevitelére is. Egy kicsit belőlem is jön a figura, azaz inkább belőlem, mintsem, hogy ón rendőr len­nék.- Miként látja a sorozat jö- 'vőjét?- Amíg lesz rá igény, s az emberek kívánják, addig sze­retnénk folytatni. Egyelőre nem látjuk a végét. Most éppen egy új epizód forgatását fejez­tük be, ezért sikerült elfogad­nom a meghívásukat.- Személyes Ízlése szerint kit választott volna meg Magyar- ország szépének? — Több szépségre is lett vol­na szavazatom. — A ,,West" magazin sze­rint ön nemrégiben kábító­szerügybe keveredett, és film­beli főnöke, Derrick húzta ki a pácból. Igaz ez? — Nem kell komolyan ven­ni. Ez csak kacsa - neveti el magát ismét a negyvenes éveiben járó, szökésbarna ha­jú filmszínész, majd elindul, hogy elfogyasszon egy pezsgőt a királynővel és udvarhölgyei­vel... Gyura Barbara Tisztességtelen idegenforgalom „I i i ,„, * ..................... . A két évezredes igény iránti tiszteletből kezdjük a római joggal, s latinul: „Honeste liber vivere, alterum non lae- dere, suum quique tribuere”. Magyarul: „Tisztességesen élni, mást nem sérteni, mindenkinek megadni, ami az övéi” ............—i. * .................... Ké t évezredes ez az igény, hiszen emberéletünknek van­nak tartós korlátái, minthogy ne öljünk, ne lopjunk. Mózes kőtáblái óta kőnél maradan­dóbb útmutatások ezek az életharcokban, a történelem­ben edződött, sok évezredes törvényék. Csakhogy van a tör­vénynél is mélyebb belső pa- lancs: az erkölcs, a tisztesség szava. A jogelmélet szakem­berei köteteket írtak erről is, de az írástömegnek mégiscsak egy a lényege: a belső embe­ri tisztességünk, jóakaratunk. Gondolatilag messziről indul­tam egy nagyon közeli törtér nethez: idegenforgalmunk egyik tisztességtelen esetéhez. A történet? Kisebb utazási iroda vendégeket szervez tő­kés országokból olyan napok­ra, amikor a magyar szállo­dákban épp holtidény von, avagy valamiért váratlanul egy­szerre ötven—száz eladott szo­bát mondanak le. Ilyenkor a kis utazási iroda segít a nagy szállodáknak: féláron eladja a szobákat nyugati turisztikai üz­letfele közbejöttével. Féláron, ám kemény valutáért! Jól jár mindenki, a szállodai szobák nem maradnak üresen, a kis iroda jutalékot kap, a nyuga­ti cég üzletet szerez. Mindez szépen, egyenesen haladt, egyszer aztán mégis­csak jött a kanyar: a nagy magyar szálloda vezetői meg­súgták a nyugati irodának, hogy hagyja ki az üzletből a kis magyar utazási céget. így megmarad e kis cég jutalé­ka, s azt felezzék meg, vala­melyest ezzel is mindketten jobban járnak. Vagyis ebben az ajánlatban megingott a ró­mai jog óta útmutató erkölcsi mérce. Ennyi a történet. Szerencsé­re, a tőkés iroda vezetője a két évezredes üzleti tisztesség elvével dolgozik, és visszauta­sította a tisztességtelen aján­latot. Nem történt semmi I Mégis szóvá kell tennünk ezt a csúnya esetet. Mert az elmúlt évtizedek paragrafusok­kal irányított üzletvitelében el­szoktunk attól, hogy akikor is lehet mérce a magatartásunk­ra, ha azt nem merev parag­rafusok határozzák meg. Most kidőlnek a paragrafusmankók, újra ki-ki a maga lábán áll, és előbb-utóbb rászorul az üz­leti tisztességnek a római Vul- pianus megfogalmazta erkölcsi szabályaira. Mert előbb-utóbb maga is áldozata lehet a tisz­tességtelenségnek. Sőt ha meg­szegi az erkölcsi szabályokat, igen homár kiközösíthetik az üzleti életből. Szerencsére, a két évezreddel szemben csu­pán negyven év áll, az idő­arányok tehát előnyösek. A rosszat pedig felejtsük el. Földessy Dénes vasárnapi 5 A szépség királynő-választás kulisszatitkai Vulpiaiius kétezer éve megmondta Az üzleti tisztesség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents