Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-07 / 277. szám
1989. október 7., szombat Dunántúli napló 9 Pécsi Gabriella Múltbanéző Mór vedlek, mint az őszi rákok, igyekszem visszafelé. Ollómban semmi sincs, mi elvámolható. Nagyon sietek visszafelé, nem sok időm van várakozni. Meg kell tudnom, mi történt, amig voltam. És majd, ha mindent megtudok, Írjátok föl: FŰIT. Kiss Benedek Apám kertjében Napáldozó apám kertjében, elhalt a kaszasuhogás, égi vér ragyog a levélen, s mint Krisztus sebét szent Tamás megtapintom a vén fák kérgét körte, meggy, szilva, őszibarack; apámat régen eltemették, de fái gyümölcsöt ontanak, nem vagyok apátion velük mégsem, ki elment, im föltámadott. Öt látom a varasult fényben, ahogy hiánya fölsajog. r Évadnyitó koncert Hétfőn este a POTE-aulójót zsúfolásig megtöltő közönség meleg tapssal köszöntötte a pódiumra lépő együttest, a Pécsi Szimfonikus Zenekart és éj vezető karmesterét, Howard Williams-t az Országos Filharmónia évadnyitó zenekari hangversenyét. Erre a hangversenyévadra minden hely bérletben elkelt, s a fokozott érdeklődés, mely nem kizárólag az évadnyitó koncertnek szólt, érezhetően inspirálta a pódiumon lévő valamennyi előadót. A műsor összeállítása nemes tisztelgés* az angol karmester részéről zenekara hazájának: Erkel, Liszt, Bartók és Kodály egy-egy művét hallhattuk. A művek megszólaltatásából az is kiderül, hogy tradiciómentesen is lehet a lényeget tolmácsolni, hiszen a Portitúra pontos megszólaltatása tehetséges előadók áltol szinte elegendő a szuggesztív előadáshoz: a művekben rejlő drámaiság, virtuóz játékosság vagy éppen a legmeghittebb derű, így az előadott alkotások belső lényegére irányíthatta figyelmünket, nem egy kívülről jövő előadói eszköztárra. Talán ez a közelítési mód eredményezte, hogy zenekarunk képességei szintjén teljesített ezen az estén. S mint erről mór gyakran meggyőződhettünk, ezek a képességek alkotó légkörben egyetemes mércével mérhető magas művészi színvonalat eredményeznek. A hangverseny első fele XIX. századi zenénket idézte. Erkel Ferenc: Hunyadi László című operájának nyitánya mindig szívesen hallgatott muzsika. Az olasz operát romantikus magyarsággal átlé- nyegítő Erkel zenéje tetszetősségén túl dicsőségesnek álmodott történelmünk egy-egy részletének zenébe öntött felidézésével — ma már nyíltan is valljuk - fontos húrokat pendít meg. A nyitány megszólaltatása elkerülte a múltba révedő hagyományoktól hemzsegő csapdákat. Helyette erőtől duzzadó, nemes zenei hangoknak örülhettünk; pontosan megszólaló, zengő vonós pizzicatoknak, virtuóz fuvolaszólónak, a műhöz illő drámai vagy lágy, lírai pillanatoknak. Ugyanilyen igényből fakadóan volt szép és élvezetes Némethy Attila, az est zongoraművész szólistájának interpretációja. Liszt zongorára és zenekorra írott Magyar Fantáziáját játszotta. Liszt Ferenc az általa tipikusan magyarnak hitt cigánymuzsikában az élet minden pillanatát zenében feloldani képes magatartást, spontán muzikalitást szerette. Némethy Attila ezt a lényeget tudta tolmácsolni: a liszti virtuozitással átszőtt zene-örömöt. Bartókot játszani minden előadónak nagy feladatot jelent. A szünet után felhangzó Divertimento első néhány pillanatát talán a vállalás nehézsége feletti izgalom tette egy kissé bizonytalanná. Hangsúlyozom, csak a kezdő pillanatokat. Howard Williams kon. centrált, világos dirigálása nyomán vonóskarunk nagyszerűt teljesített. Pontos tempók, arányos és régen hallott egységes vonóshangzás, nagy dinamikai kontrasztok, o második tételben igazi feszültségeket teremtő drámaiság jellemezte a mindvégig szuggesztív előadást. Gyönyörű hangon játszottak a concertáló szólamok megszólaltatói: Gy. Vasi Ágnes és Ribly lános hegedűn, Erdélyi Zoltán brácsán, Gácsik Veronika csellón és Nagy Péter nagybőgőn. Lendületes tolmácsolásban hangzott fel a hangverseny zárószáma, Kodály: Galántai táncok című műve. A karmester és zenekara részéről tapasztalt felszabadult és örömteli muzsikálás nagyszerű hangulatú előadást eredményezett. Az egész mű sodrása így feledtetni tudta az állandóan visszatérő lassú táncdallam belső, ritmikus feszültségének hiányát, amelyet a tempó gyakori vissza-visszatartásával véltek pótolni, vagy azt, hogy a sodró gyorsaság nem mehet a hangok pontos kijátszásának rovására. Kircsi László Kamarás István Mór réges-régen zsúfolásig tele volt a hatalmas csarnok, de a jel egyre késett. — Lehet, hogy el lesz halasztva? — kérdezte a körülállókat egy fejebúbját dörzsölő férfi. Senki sem hederitett rá. — Garai téri, utcai, tanácsi, kétszobás komfortos lakásomat elcserélném hasonló egyszobásra, első emeletig, kizárólag a környéken — közölte egy ódi- ■vatu asszony. — Száztizennyolc négyzetméteres háromszoba, személyzetis, modern fűtésű, Operára néző öröklakás eladó — fordult hozzá egy galambszürke öltönyös, majd hozzátette: — Másfél szobás tanácsi vagy öröklakást beszámítok. — Nagygépes fröccsöntő kapacitást keresek! kiabált át a fejek felett egy ntindene-pepita úriember. Végül — Marell származású anyától és angol tenyésztésű apától április 29-én született drótszőrű foxterrier kölykök eladók — jelentette be ünnepélyesen egy nyugdíjas zenetanárnő. — Négyéves komondorom négy éve eltűnt — motyogta a fejebúbját dörzsölő férfi. — Neme: lány. Különleges ismertetőjele: a „Dini, fogd meg a cicát!" felszólításra eszeveszetten futká- rozni kezd. — Háromajtós, kissé faragott paliszander szekrény eladó... — Új Ember-évfolyamok bekötve eladók . ,. — Egyedülálló fiatal nő, idős, magányos nénit vagy bácsit.. . — Huszonnégy per száz- hátvannyolc, érettségizett, természetet és irodalmat kedvelő, görögkatolikus lány... — Huszonkilenc per százötvennyolc, géplakatos-segéd, családias, nem dohányzó lánnyal... — Házasulandó fiatal pár albérletet... — Folytonégő American Heating 14-es kokszkályha... — Fémpénzeket, mindenfélét... — Régi pénzeket, kitüntetéseket, Jézus életé-t. .. — Temetőnk részére kisebb harangot... Senki sem vette észre, hogy egy csupafehér öregember lépett be a csarnokba. Olyan helyen állott meg, ahonnan mindenkit láthatott. Egy darabig fejét ingatva figyelte zsizsegésüket, majd halkan megszólalt: — Az Isten szerelmére, nem hagynátok már - abba egy kicsit! — Csend legyen! — kiáltotta a kerub, és megfújta a harsonát. — Hát nem fáradtatok már bele? — kérdezte fejét csóválva a csupafehérség. — Csend legyen! — harsogta a kerub. — Kezdetét veszi az utolsó ítélet! Az Építők Madrigálkórusát Jandó Jenő vezényelte Kóruskoncertek a zenei világnapon Az ember hallja, olvassa a napi híreket és szorong. Pártok harca, pártszakadás, kongresszus. DK-ről várható katonai veszély. DK-iről nem várható katonai veszély . . . Felelős-e Aczél György a kultúrpolitikáért? Emberhez méltóvá ligazítják-e végre adóinkat; mi lesz a kisnyugdíjasokkal? Egyáltalán: mi lesz holnap? A ma emberét ilyesmi foglalkoztatja. És akkor - közben — megszólal egy dallam, kibomlik egy harmónia. Történelmi falak között, a szigetvári dzsámiban, a zenei világnap előestéjén. Láng és lény — ez a címe Bárdos Lajos művének. Fiatalok és idősebbek dalolják. Az összkar, mások - s a maguk örömére. És mi elfelejtjük a híreket, a szorongásainkat. Elfújja őket egy időre az énekszó, mint őszi párákat a haj- noli szél. S hitetlenkedve ámulunk: von még ilyen? Ma is? Van még, aki énekel?... * A zenei világnap alkalmából kétnapos koncertsorozatot rendeztek baranyai amatőr kórusegyüttesek részvételével az elmúlt hét végén. Szombaton este Szigetvárott, vasárnap délelőtt a pécsi Csontváry Múzeumban, este a Liszt Teremben. A megye 19 (iskolán kívül működő) omatőr kórusából 16-on — mintegy 400 dalos - álltak dobogóra, a közönség elé. Nem a megmérettetés szándéka, hanem pusztán a zenei formák közt felcsendülő Emberi Hang megszólaltatása vonta egybe őket a három ■koncerten. Az pedig, hogy túlnyomó többségében, a legszigorúbb mércével is, ezen a mostoni, ritkán hallható magas nívón szólaltak meg a művek, egy kicsit maga a csoda. A három koncert színvonala, muzikalitása a kórusfesztiválok értékeit és nívóját csillantotta meg. A szereplő együttesek: a Bátyi MEDOSZ Vegyeskar (Ba- gányné Máté Márta), a Bátyi lljúsági Vegyeskor (Odro- bino Zoltánná), a Mohácsi Bartók Béla Vegyeskor és a Szigetvári Tinódi Vegyeskor (Krausz György), a Komlói Pedagógus Kórus (dr. Szabó Szabolcs), a Pécsváradi Női Kamarakórus (Tóth Gézáné), a Pécsi tanús Pannonius Női Kórus (Ivasivka Mátyás és Si- posné Horváth Éva), a Siklósi Szövetkezeti Vegyeskar (Pozs- gay Márta), a Komlói Munkáskórus (Tóth Ferenc), a Bach Énekegyüttes (ifij. Dobos László), a Pécsi Volán Férfikar (Lokner Tamás), a Pécsi Nyári Színház Kórusa (Lakner Tamás), a Pécsi Építők Madrigálkórusa (Jandó Jenő), a Mecseki Szénbányák Férfikara (Rékai János és Ivasivka Mátyás), a POTE Vegyeskara (Várdai István) és a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa (TiIlói Aurél). Az idén a zenei világnap (okt. 1.) egybeesett Bárdos Lajos születésének 100. évfordulójával. A föllépő együttesek önmagában véve is rendkívül választékos, ünnepi műsorában egy-egy Bárdos-mű előadásával emlékeztek meg a jeles magyar zeneszerző, karmester, zenepedagógus és egyházkarnagy születésnapjáról. S minthogy a kiváló magyar komponista nem idegenkedett az eredeti szöveges folklórból táplálkozó zenei humortól sem, az együttesek jelentős része eme derűs hangvételű darabokkal zárta műsorát. Kár, hogy az elénekelt zenei humor nem mindegyik körvezetőnél találkozott zenei humorérzékkel (is) az előadásban. De ha mór itt tartok, szeretném megjegyezni azt is, hogy a szereplő együtteseknél csaknem kivétel nélkül pusztán előadásbeli észrevételeink lehetnek, ami óriási eredmény! És talán ennek a koncertsorozatnak a legnagyobb meglepetése. A kórusok - azt hiszem, egy kivétellel - tökéletes hangzásiból! tisztasággal, tempóvételben, kiegyenlítetten és kiváló stílusismerettel szólaltak meg. És nemcsak a soktrófeás fesztiválkórusok, hangverseny- kórusok. örvendetes fejlődés mutatkozik a nem városokban (5—10 év óta) működő fiatalabb együtteseknél; hangzás- kultúrájuk, előadásuk minősége optimális vagy ahhoz közelit. Az is örvendetes, hogy vannak, élnek egynemű kórusaink. Női kórusok is, ami amatőrök lévén srinte a csodával határos; s férfikórusok is, amelyeknél a megszólalás lehetőségét a fennmaradás, az átmentés létküzdelme kíséri hosszabb ideje. Feltűnt a technikai,' zenei értékek mellett a művek kiválasztásának és előadásának igényessége. Jóllehet túlnyomórészt két korszakból hallottunk: a reneszánsz darabok mellett elsősorban Kodály-, Bartók-, Bárdos-műveket, s elvétve egy-egy romantikus vagy 'barokk művet. Ezek is nagyon szépen belesimultak a koncertműsorok egészébe. Árnyalati különbségek persze, ezúttal is adódtak. Égészében azonban a szereplő együttesek - ilyen nagy számbon a megye kórusmozgalmát reprezentálva - a szokottnál több értéket, magasabb színvonalat tükröztek. Épp ezért nem a hangversenyre általában jellemző magos színvonal okán említek név szerint is néhány együttest, és legkevésbé sem a többiek rovására. Egyéniségük, zenei karakterük révén emelkedtek ki. iPéldául a pécsi Bach Énekegyüttes, mindhárom ■müsorszómáTtak igézőén szép előadásával; a Komlói Pedagógus Kórus hasonló értékei révén; s e sorban említeném a bátyi MEDOSZ-kórust és a pécsváradi női kart vagy az orvosegyetemistók kamarakórusát is. A sort csaknem végig folytathatnám, hiszen a maga erejével és színeiből mindegyik együttes hozzátett valamit a három közül valamelyik koncert közös élményéhez. Mindebből együttvéve szűrhetem le azt az óvatos reményt, hogy egy eléggé álto- ' Jánosnak tűnő gazdasági, erkölcsi, közéleti-politikai leépülés folyamata és tendenciái közepette Baranyában a kó- ruskultúra virágzik, föllendülőben van. Miért és hogyan? Ennek az okaira visszatérünk. Wallinger Endre Osszkar a Csontváry Múzeumban
