Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-07 / 277. szám
1989. október 7., szómból Punomon napló Tanácskozik az MSZMP kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) a nyugati reformkommunista pártokkal, közöttük is kitüntetett helyen a reformpolitikát megvalósító SZKiP-val. Baráti és szoros szálaikat kívánatos kiépíteni a Szocialista Internaciorváléval, a szocialista, szociáldemokrata pártokkal. A párt részese kíván lenni az európai baloldal kialakulásának, megerősödésének, hatékony működésének. Nyers Rezső szerint az újjászülető pártnak a választásokon néppártként kellene megjelennie. Mint mozgalomnak pedig, döntően és főként munkavállalói érdekek kifejezőjeként szükséges működnie. Emellett építhet a szabadfoqlalkozásúakkal, kistermelőkkel fkisvál'lalkozókkal való szövetségre is. El kell viszont határolódnia azoktól, akik a demokráciát az osztólypolitika eszközének tekintik, nem pedig a társadalmi együttélés létformájának, de ugyanígy azoktól is, akik a proletárdilkta tű rá s i rónyzatot képviselik, hiszen a párton belüli vitát kiküszöbölő demokratikus centralizmus nem fér össze a demokratikus szocia- liirmussal. A párt nem vállalhat közösséget azokkal sem, akik pozíciójúikat személyes érdekeik érvényesítésére, a pártot pedig hatalmuk fenntartására használták. Az MSZMP elnöke a párton belül kifejlődött reform- mozgalmat az életerő pozitív megnyilvánulásának nevezte. Nyers Rezső végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az MSZMP kongresszusának állásfoglalásától függ a magyar szocialista murtkásmozgalom sorsának alakulása, s hatása a nemzet jövője szempontjából is jelentős. Grósz Károly: Az MSZMP alkalmas az átmenet kulturált biztosítására A napirendnek megfelelően ezután Grósz Károly főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Bizottság beszámolójához. A beszámolót tárgyaló KB- ülés vitájára Visszautalva a főtitkár rámutatott: — Egység vagy szakadás, megújuló párt vagy új párt — sokak szerint ez ma a kérdés. Ez is. De szerintem ennél többről van szó. A fő cél a demokratikus szocializmus, amely hitem szerint a nemzet felemelkedésének legjárhatóbb útja. S ehhez maga a párt is csők eszköz. Az MSZMP ma a legjelentősebb politikai erő hazánkban. Szervezettsége, fel- készültsége, belső és nemzetközi kapcsolatai alkalmassá teszik az átmenet kulturált biztosítására. Nélküle ez nem lehetséges. Éppen ezért az átmenet időszerű feladatait kell megbeszélnünk. Ezért tettünk az írásos előterjesztésben ajánlást a legaktuálisabb teendőkre, s ezért kell tisztáznunk néhány alapvetően fontos szemléletbeli, s nem pedig elvi, ideológiai kérdést. Nekünk ma kell a legsürgősebb feladatokban, a legidőszerűbb napi kérdésekben rendezni sorainkat, ha azt akarjuk, hogy a politikai folyamatokat eredményesen tudjuk befolyásolni. Ezután emlékeztetett arra, hogy a magyar vezetés az 1970-es évék elején hibás válaszokat adott a világgazdasági kihívásokra. A párt akkori vezetése nem kezdte meg a párt és a politikai intézményrendszer érdemi reformját. A XIII. kongresszus teljesíthetetlen, egyszerre nem megvalósítható célokat fogalmazott meg, s újabb évek mentek veszendőbe. Mindez nagymértékű eladósodáshoz vezetett. — Ezért a felelősség nem a párttagságot, hanem a politikai vezetést terheli. Nem a tagság döntött ezekben a sorsdöntő kérdésekben, hanem egy szűk vezetés, s nem a parlamentben vagy a kormányban, hanem a párt központi vezetésében hozták meg az elhatározásokat De ugyanakkor ne legyünk egyoldalúak. Az elhibázott döntéseket tanácsadók is kezdeményezték és támogatták. — Az elmúlt másfél év gyötrelmei: a szocializmus új magyarországi modelljének születését kísérő fájdalmak — mondotta ezután a főtitkár. — % változásokat a Magyar Szocialista Munkáspárt — s annak itt is jelen lévő Központi Bizottsága — is kezdeményezte, de nyitott volt mások hasonló törekvései iránt is. A súlyos gazdasági helyzet, az adósságszolgálat terhei, a párt megújulását fékező vezetési válság miatt azonban mindez még valóban csak kezdet. A munka nagyobb hányada még előttünk áll. Sokszor elmondtuk már: nem másfél, hanem több év kell a? elszalasztott 15 év hiányosságainak pótlására, a kialakult válság következményeinek felszámolására. — Az útkeresés természetes velejárói a modellváltással kapcsolatos viták. Ezek gyakran igen élesek, nemegyszer személyeskedők. helyenként frakciós jelleget is öltenek. A próblémát nem az okozza, hogy a pártban viták vannak, hogy platformok, áramlatok keletkeznek. Inkább az* hogy némelyek nem tudnak toleranciát tanúsítani, mások kirekesztésére törekszenek, például generációs alapon. Nagyobb gond, amikor a vezetők érzik feljogosítva magukat annak eldöntésére, hogy ki a fundamentalista, és ki a reformer, hogy kik maradhatnak a pártban és kiknek kell eltávozniuk. Nem más ez, mint a régi „sztálinista" felfogás és gyakorlat, hiába van bevonva a reformretorika vadonatújnak látszó mázával. A kongresszusi előkészületek tapasztalatai azt mutatják, hogy a párt tagjai közül so- 'kan várakozó állásponton vannak. A pártihoz való visronyuk eldöntését a kongresszus eredményétől teszik függővé. Grósz Károly ezután rámutatott: — Önbecsülésünkhöz hiteles történelmi képre van szükség. Ha napi politikai céloktól vezérelten csak az MSZiMP korábbi hibáiról, bűneiről szólunk — amiről természetesen nyílton szólni kell —, ezzel komolyan veszélyeztetünk mindenfajta kibontakozást. Ehhez ugyanis erőre, maga- biztosságra van szükség. Arra, hogy higgyünk a cselekvés értelmében és akarjuk a sikert, önmarcangolásun'kban már politikai ellenfeleink támadásain is túlteszünk. Nem a munkás- mozgalom haladó értékeit, köztük a kommunista eszményeket kell megtagadni, hanem azt o gyakorlatot, amely lejáratta ezeket. A teljes tagadást sem balos, sem ellenkező előjellel nem tűrhetjük meg a pártunkban. A Központi Bizottság 16 hónapos munkájáról szólva kijelentette: ez a Központi Bizottság az elmúlt közel másfél év alatt több új, korszakos jelentőségű változást kezdeményezett, mint ami az azt megelőző másfél évtizedben összesen történt. — Elfogadta, majd kezdeményezte a politikai pluralizmus egyik legmagasabb formájának, a többpártrendszernek a kialakulását: következetesen szorgalmazta a jogállam kiépítését: megkezdte a párt, az állam, a társadalmi szervek több évtizedes összefonódásának felszámolását: felismerte és megkezdte a közelmúlt történetének tárgyilagos feldolgozását és megismertetését: szélesre tárta a nyilvánosság lehetőségét: felgyorsította a nemzetközi kapcsolatok sokirányú kibontakoztatását. — Természetesen azt sem tagadhatjuk, hogy munkája során a Központi Bizottság sok mindennel adós moradt: mindenekelőtt nem volt képes a párt sorait rendezni, a pánt cselekvési egységét kiolákíto- ni; túlzottan önmagával volt elfoglalva, ahelyett, hogy társadalmi jelenlétét, befolyását erősítette volna; nem fordított elég figyelmet a gazdasági folyamatokra: nem vállalt kellő részt a szocialista országokkal kialakult politikai feszültség megelőzésében: munkastílusa lassan formálódott, ezért nem jutott kellő energiája a vitatott kérdések érdemi tisztázására. Hogyan tovább? Erre kell ma elsősorban figyelmünket összpontosítani. Hiszen a feladataink rendkívül nagyok, megoldásuk rendkívül sürgető. Tudatában kell lennünk ónnak, hogy egyes szocialista értekék — mint a teljes foglalkoztatottság, a társadalmi biztonság és mobilitás — súlyos ellentmondásba kerültek a válságmenedzselés, a gazdasági stabilizáció, a szerkezetváltás rövid távú követelményeivel. Meggyőződésem, hogy ezt a konfliktust — a társadalom dolgozó többsége érdekében — egy reformók iránt elkötelezett, baloldali párt köteles és képes vállalni. Újjászülető pártunkban nem szabad gyengülnie társadalmi elkötelezettségünknek: a munkavállalók elsődleges politikai képviseletének. A mi pártunk mór régen nem pusztán munkáspárt. De a munkásságot a mi pártunk sem nyíltan, sem megtévesztő foqálmazási ködösítésekbe burkoltan nem tagadhatja meg. A fordulat lényege ne oi legyen, hogy elhalványítjuk a párt munkásjellegét, hanem az, hogy új, progresszív módon fogalmazzuk meg a fizikai dolgozók és az értelmiségiek sajátos és közös érdekeit. Egyebek között azt, hogy a marxi sokoldalúságban értelmezett kultúra fejlesztése- azért létkérdés számunkra, mert hazánk és népünk életképességének növeléséhez ebben látjuk az egyik leafőbb lehetőséget. El kell érnünk, hogy már rövid távon is leqyenek munka- vállaló nyertesei a modernizációs politikának, a rövid távon vesztesek pedig védelmet és perspektívát kapjanak. A csak korlátozó qazdaság- politika lehetőségei kimerültek, ezért fordulatot kell végrehajtani. A fizetőképesség megőrzése mellett halaszthatatlanul szükség van tehát a szerkezet- váltást és a szelektív növekedést is gyorsítani képes programra. — Úgy gondolom, a pártnak baloldali szocialista tömegmozgalomként, áramlatok szövetségeként kell működnie, ahol a 'központi platform, a kongresz- szuson elfogadott program minden párttagra nézve kötelező. A párt vezető testületéi irányítsák és ellenőrizzék a kongresszusi határozatok végrehajtását! Kívánatos, hogy a párton belüli áramlatok konstruktív vitája garantálja a pártpolitika folyamatos megújítását. A platformok azonban ne váljanak bénító hatalmi harcók eszközévé: támogatóik toborzására törekedjenek a társadalom legszélesebb rétegeiből, a párt számára. A reformpolitika bázisát a pártban nem a másként gondolkodók kitaszitása, hanem az álláspontok közelítése, a kompromisszumkeresés erősítheti. A párt megerősödésének viszont feltétele, hogy ozok, akik alapjaiban nem értenek egyet a kongresszus által elfogadott politikai irányvonallal, ne szerveződhessenek önálló politikai erővé a párton belül. Megújuló pártot, új típusú egységet Az új pártvezetés elsőrendű feladata, hogy mozgósítsa és segítse a párttagságot a közelgő köztársasági elnöki, országgyűlési és tanácsi választásokra való felkészülésben. A nemzetért, a közös célókért viselt felelősségünk tudatában a párt tagjai között erősítenünk kell a politikai összetartozás, a szolidaritás érrését. Grósz Károly ezután összefoglalta a leköszönő KB politikai következtetéseit. Először is: ne folytassák a sztálini gyakorlatot, mely szerint a hozzánk legközelebb állók a. legnagyobb ellenségeink. Másodikként említette, hogy a választásokból az MSZMP a legerősebb pártként kerüljön ki; tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a párt jelöltjét válasszák köztársasági elnöknek, illetve képviselőnék. Hangsúlyozta továbbá a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok rendezésének fontosságát. Mint mondotta, a Vársói Szerződésije''KGST keretében és^a-kornyező országokkal fenntartott gazdasági, politikai és kulturális kapcsolataink korszerűsítésének nemcsak a mi számunkra van stratégiai jelentősége. Befolyásolja ez a határainkon túl élő magyarság sorsát, a szomszédainkhoz fűződő kapcsolatok javulását. Lendületet adhat európai integrációs törekvéseinknek. Emellett ápolnunk kell a nemzetközi baloldallal kialakított kapcsolatokat. A többpártrendszer körülményei között is fellépünk azért, hogy napi belpolitikai küzdelmek ne veszélyeztessék kiszámítható és nemzetközi tekintélyt szerzett külpolitikáikat. S tegyünk meg mindent az ország gazdasági összeomlásának megakadályozására!- hangoztatta a főtitkár.- Vitassuk meg és döntsünk arról, kialakitható-e és hogyan egy új típusú párt- egység? Megújuló pártot vagy új pártot akarunk? Én a megújuló párt és az új típusú egység mellett teszek hitet. — Végül, de nem utolsósorban, kongresszusunkra hárul az a felelősség is, hogy a pártmozgalom megújulását előmozdítani képes, egységes vezetést válasszon. Legyen ez az egység a sokféleség, a gazdagság egysége. Mutatkozzék meg a vezetés szellemiségében, munkastílusában, következetességében és az egymás iránti szolidaritásban- hangoztatta Grósz Károly, megköszönve a főtitkári munkájához kapott támogatást. A párt alapszabály tervezete Az első vitaszakasz előadói beszédeinek sorát Kovács Jenő folytatta, aki a párt alapszabálytervezetét terjesztette elő. Demokrácia és szabadság összefüggését taglalva a szónok leszögezte: hazánkban nem lesz demokrácia és szabadság, ha a pártok belső élete nem demokratikus, és tagjaik nem őrizhetik meg személyes szabadságukat. Ezért a kongresszusnak olyan alapszabályt kell megalkotnia, amely a szabadság jegyében fogan. Olyat, amely abból indul ki, hogy a pártok versenye közepette csatlakozók érett fejjel, meggondoltan vállalják a demokratikus szocializmus eszméjét, és azt a pártot, amely ennek szolgálatában áll. Bár a mai MSZMP már nem ai, ami másfél évvel ez(Folytatás a 4. oldalon) Megkezdődött a platformháború Grósz visszautasító - Pozsgay higgadt (Munkatársunk telelőn jelentése) Milyen legyen az MSZMP- ből kisarjadó új párt, mind- owal egyetemben, hogy szakít a régivel? Sokan sokféleképpen képzelik ezt a szakítást, s jó néhányon nem úgy, mint azt tegnap a kongresszusi központban Nyers Rezső fölvázolta. Mit is mondott? Ne legyen se kommunista, se szociáldemokrata, hanem ötvözze a két vonal átmenthető tulajdonságait, s a legnemesebb szocialista eszméken próbáljon a nép pártja lenni. S ezzel a jelenlegi pártelnök mintegy letette vóksát a mérsékelt reformszárny mellett. De ha van reformszárny, van más is. A kongresszusi központ folyosóinak falain megjelenő tacepaók ez Ideig hat platformhoz csalogatják a küldötteket, több-kevesebb sikerrel. Szébbnél- szebb portékát téve a kirakatba. Magyar Megújulás Pártjaként, „Összefogás az MSZMP megújításáért" szleng alatt, avagy mint Népi Demokratikus Küldött- csoport, — s közben egyikmásik össztüzet zúdit a radikális változást igénylők táborára, s vélem: a pártféltés jegyében a párt sírját óhajtja megásni. Nem tudva elfogadni a realitást, miszerint a szélsőségeket lenyesve — a platformok közötti kompromisszumok helyett - éppen egy radikális műtéti beavatkozás állíthatja fel újra az intenzív- traktusba rekedt beteget. € platform háborúk start- pisztolya dördült a tegnapi nyitányon, mely az „ügyrendi kérdések" címszó alatt a kedvező pozíciókért dobta be a ringbe a küldötteket és a szavazatszámláló apparátust. Tudniillik ugyanis, hogy nem mindegy ki, mikor kap szót, sikerül-e a reformóhajok alaphangjával — s felerősödésével - végig vezényelni e néhány elkövetkező napot. Aztán a délelőtt folyamán kiderült, az előterjesztett alternatívák során a reformerek némi lépéselőnyre tettek szert. (A bevezetők utáni első küldöttvéleményt is reformer mondta el.) így a kongresszus menetének első szakaszábana leendő párt Céljainak, jellegének, programjának, alaptételeinek és működési elveinek meghatározására kerül sor, s itt kell majd dönteni az új párt nevéről is! A második etapban a párt programját és alapszabályát fogadják mojd el, s végül a tisztségviselők megválasztása következik. A reformerők apró diadala az is, hogy a nem küldötti minőségben ott ülő központi bizottsági tagok a szavazók közül kirekesztődtek. Grósz Károly 'hozzászólássá, majd Pozsgay Imre beszéde nyomán eddig úgy látszik, hogy az éleshangú viták elkerülik az. értekezletet. A szakadás fóruma nem a kongresszusi terem lesz, ki-ki majd lehiggadva, otthon az „átigazolások idején" eldöntheti: belép-e az új pártba, avagy kimarad belőle. Persze, ez amolyan jóslat. S minden jóslat bekövetkezhet, csak az időpontot ne kérje tőlem sehki szómon. A Grószbeszéd más sikerszintet ért el, mint a Pozsgay-beszéd. s volt is benne némi törés. A párt jelenlegi főtitkára visszautasította a gyakori címkézések gyakorlatát, majd sztálinistáknak bélyegezte meg - legalábbis módszereiben - azokat, akik magukról állítják; eldönteni hívatottak, ki a fundamentalista, ki a reformer. Evvel alighanem ő is címkét ragasztott, bár a lényeget illetően föltételezhetően hisz a kimondottak igazságában. Pozsgay jóval nagyobb higgadtságról tett tanúbizonyságot, fölvázolva a teendők körét, voksolva a szocialista párt mellett. S mivel a platformok létszámait illetően a legutóbbi információ szerint a reform-platform egymagában több küldöttet tömörít, mint a másik öt, eldőlni látszik a kérdés: milyen irányt vesz , az agonizáló MSZMP. Annak ellenére, hogy a küldöttek közel fele még várakozó állásponton van, se ide, se oda nem tette vok- sát. És persze, annak ellenére, hoav a kisebbségben lévő „ötök" már puhatolóznak, hogyan köthetnének platformkoaliciát. (Nem mindegyik teheti ezt, az alapvető különbségek miatt.) Várjuk tehát a vitát: a további platformharcok nyomán még színesedhet a paletta. Erősödhetnek pasztell színei. S nyilván nem lesz sima az út, amelyen a párt a nép pártja lehet, s a nép középpontjában elhelyezkedve az országért s nem önmagáért gyűjti maga köré híveit. S akinek ez nem szimpatikus, az majd alakíthat új pártot és pártokat -, akár tizet is ' -, kiélheti politikai ambícióit a demokrácia és a leendő párttörvény szellemében. Kozma Ferenc
