Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)

1989-10-06 / 276. szám

Dunántúli napló 3 1M9. október 6., péntek “—- --• .........................­................••........................................................................................... Az államosítástól a részvénytársaságig Szaküzletek és áruházak - Új üzlet- politikai és érdekeltségi rendszer Pécsi ruházati szaküzlet az 50-es években A fiókok mélyéről megsár- giulit iratok, régi fényképek kerülnek elő, ma már nyug­díjas kereskedők idézik fel az elmúlt négy évtized emléke­it. a „vidám vásárok”, külön­féle akciók, mozgalmaik és munkaversenyék történetét, hisz mindez hozzátartozik eh­hez a korhoz, amelyben sok­sok kisember tette a dolgát, végezte feladatát a pult má­sik oldalán. A kezdetben könnyűnek éppen nem mond­ható munkát később se so­kan irigyelték tőlük, hisz ke­reskedőnek — „rőfösnek, sza­tócsnak" - lenni egykoron nem volt éppen elismert foglalatosság, pedig a fel­adat, a nehéz testi munka mellett, gyakran a lelkese­dést is megkívánta . . . * A négy évtizede alakult és ma is működő kereskedelmi vállalatok egyike a MERUKER. Az államosítás után létre­hozott Állami Textilkereskedel­mi Központ, az ÁTEX pécsi irodájából - többszöri átszer­vezés után —, 1949. október 1-jével létrejött a Pécsi Ru­házati Bolt Nemzeti Válla- lot, melynek első és legfon­tosabb feladata volt az alap­ellátás biztosítása a bara­nyai megyeszékhelyen. A városban 15. kis alapte­rületű, államosított helyiség­ben — a visszaemlékezések szerint, igen kedvezőtlen kö­rülmények között — kezdték 0 működést. A dolgozók egyik első ténykedése például az volt, Ihogy az egymással szomszédos üzleteknél falbon­tással próbáltak alapterületet növelni, az elhanyagolt be­rendezési és felszerelési tár­gyakat fokozatosan újabbak- kal váltották fel. A megfeszített munka egy idő múltán meghozta gyü­mölcsét: a pécsiek a meg­hirdetett országos versenyben már 1952-ben elnyerték az ..Ország legjobb kereskedel­mi vállalata”, majd egy év- y®l később, „Az ország leg­jobb vidéki kiskereskedelmi vállalata" címet. Az elisme­rések sorozata később to­vább bővült, többszörösen ..kiváló vállalat" lettek, sőt a ..Szocialista Munka Vállalata" elnevezésű, korabeli kitünte­tést is kiérdemelték. A kezdetben százhúsz em­bert foglalkoztató vállalat mintegy 300 millió .forintos forgalommal büszkélkedhetett, míg o mai félezres gárda e9ymi|iliárd feletti éves ár­bevételt produkál. Igaz, idő­közben az árakon kívül a működési terület és a bolt­hálózat is sokat változott, 1965. január elsejétől a ko­rábbi városi boltok mellé meg­kapták az egész megyét, ekkor módosult az elnevezés is, és jött létre a Baranya Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat, vagyis közismert ne­vén a MERUKER. A vállalat hosszú ideig ki­zárólag csak ruházati cikkek árusításával foglalkozott, az utóbbi években azonban már Iparcikkekkel - is bővítették a választékot. A MERUKER-re azonban még mindig a szak- üzleti rendszer a jellemző, 67 boltegységük között, a ki­sebb alapterületű üzletek épp­úgy megtalálhatók, mint a jó­val nagyobb áruházak. Az utóbbiak közül méreteiben a legjelentősebb a pécsi Tünde Divatház. A megye ruházati forgalmá­nak 40 százalékát lebonyolító vállalatnak Pécsett 44, Kom­lón 8, Siklóson 7, Mohácson 6, Szigetváron és Szentlőrin- cen pedig 1-1 boltja van. A szerződéses és jövedelem- érdekeltségi rendszer megho­nosításával 1980 óta kísér­leteznek, változó sikerrel. A négy évtizedes működés során alakult ki a mai bolt­hálózat. Felépült Komlón a Csille, Szigetváron a Sziget Áruház, megnyílt Pécsett a -Belvárosi és a Tünde, vala­mint Mohácson a Duna Áru­ház. Az utóbbi évtizedben évente 5-7 millió forintot for­dítottak a bolthálózat fenn­tartására és beruházásokra. A vállalat múltja és jelene egyértelmű, de a ruházati cik­kek iránti kereslet megcsap­pant, ezért nagyon fontos a Meruker számára több lábon állás, a jövő üzletpolitikai elveinek kialakítása, a profil- bővítés, a tőkeerősítés, a tő­kebefektetés. Az utóbbi ér­dekében például négy má­sik vállalattal társultak, let­tek részvényesek különféle vállalkozásokban. * Negyven év telt el a vállalat létrehozása óta. Idő­közben sokat változott a vi­lág. Az első években, évtize­dekben a kereskedők aligha gondolhattak rá, hogy a nyolcvanas évek vége felé, külföldi partnerekkel tárgyal­nak és önállóan kell dönte­niük számos kérdésben, ha állni akarják a versenyt a konkurenciával. Ma éppen ez van soron, a megújulás, az újra és a jobbra törekvés . . . F. D. Kiállítás három helyszínen A pécsi képzőművészet száz éve Ünnepélyes megnyitó ma délutón A Janus Pannonius Múze- lin') rangjához méltó kiállítást nyt a mai napon Pécsett, há- fom helyszínen is, amely a Varos képzőművészetének több m|nt száz évéről ad reprezen- latív keresztmetszetet. Pécs képzőművészetet szerető kö­zönsége. és mindazok, akik Q várost a határainkon túl is számontartott, kivételesen 9ozdag gyűjteményei, képtá- [ai miatt keresik fel, újabb, 'gén jelentős vállalkozás ta- h^i lehetnek. Hosszú évek igényes szak- IT'.°i munkájának és gyűjté- f®nek eredményeként kerül­hettek a falókra olyan jelen­es festőnek a képei, mint a *!*• századi Mützke J. Ferenc, °'t't a horvátok is legno- 9yabb alkotóik közt tartanak számon, így kerülhetnek posz­Qr"ensékre Klug K. György zabnoí, és természetesen lát­ótok ma délutántól egy hó- ót a Boühaus Pécshez °tődő jelentős nagy meste­reinek, művészeinek - Molnár Farkasnak, Johan Hugónak, Stefan Henriknek, Weininger Andornak a munkái, Breuer Marcel csőbútorai, és nem utolsósorban Gábor Jenő grafikái is, aki szemléletével ez utóbbiakra is termékenyí­tő hatással volt. A Pécsi Kisgalériában be­mutatott anyag elvi korszak- határa az 1945-ös esztendő, a Martyn Ferenc Múzeum, a névadó nagy festő munkái mellett, a Bauhaus már em­lített képviselőit sorakoztatja fel, mig a Pécsi Galéria a város festészetének a negy­venes évekkel kezdődő, utób­bi félszázadát mutatja be Kelle Sándortól Lantos Fe- rencig, Keserű Ilonától Pin- czehelyi Sándorig. Egyúttal képet kaphatunk Pécs nap­ijainkra rendkívül rangossá növő szobrászművészetéről is, amelyet többek közt olyan alkotók képviselnek, mint Bocz Gyula, Bencsik Sándor, Kígyós Sándor, Pál Zoltán, Rétlalvi Sándor. A kiállítók remélik, hogy egy reprezentatív katalógus kiadásához is támogatókat találnak, és a gazdag gyűj­temény jogosultságot ad egy, a városban hiányzó, önálló Pécsi Képtár létrehozásának ás. A város művészetszerető közönsége ma délután, 17 órakor a Széchenyi téri Pécsi Galériában gyülekezhet a megnyitóra, ahonnan a kis- galérióba, majd a Martyn Ferenc Múzeumba látogat­nak dr. Romváry Ferenc mű­vészettörténész kalauzolásá­val : a nagygalériába vissza­térve Takács Gyula, a me­gyei tanács általános elnök- helyettese mond köszöntőt. B. R. Oktober 6. vértanul „Éppen most szenvedtek ki négyen közü­lünk, még visszhangzanak a lövések szivem­ben" — irta megrázó búcsúlevelében Leinin- gen-Westerburg Károly, a magyar honvédség vértanú-tábornoka az aradi kazamaták egyi­kében. Október 6. volt, reggel 6 óra. Fertály­ára múlva már az ő nyakára is hurkot vetett az osztrák császár hóhéra. Száznegyven éve történt. Még ugyanezen a reggelen Karl Ernst császári és „királyi" törzshadbiró a következő, rövid jelentést küldte Aradról Haynau tábor­szernagynak, a függetlenségében, szabadsá­gában újra megtiport Magyarország teljhatal­mú katonai kormányzójának: „Magas paran­csának mindenben eleget téve legmélyebb tisztelettel felterjesztem nagyméltóságodnak a végrehajtási záradékkal ellátott haditörvény­széki ítéleteket, azzal a legalázatosabb meg­jegyzéssel, hogy Kiss, Vécsey, Aulich, Török, Láhner, Schweidel, Poeltenberg, Nagysándor, Knezic, Leiningen, Dessewffy, Damjanich és Lázár vádlottakon a halálbüntetést ma hajnal­ban végrehajtották, és az elitéltek közszemlé­re való kitétele a törvény előírása szerint a mai nap megtörténik". A kortársai által már az aradi gyásznap előtt is szadista hajlamúnak ismert Haynau, a Habsburg-birodalom ezen alkata által a feladatra legalkalmasabbnak találtatott, erős embere elégedett lehetett: a dinasztia bosz- szúja látszólag tökéletes volt. Az 1848-as bé­csi forradalom évfordulóján nemcsak a ma­gyar szabadságharc 13 katonai vezetőjét vé­gezték ki, de ugyanezen napon hajtották vég­re a halálos ítéletet Pesten gróf Batthyány Lajoson, az első felelős magyar kormány mi­niszterelnökén is. Kötélre szánták, de a nya­kán önkezével ejtett sebei miatt végül sortüz végzett vele a börtön udvarán. A haditörvény­szék, illetve Haynau kegyelméből golyó általi halálra Ítéltetett Kiss Ernő, Schweindel József, Dessewffy Arisztid és Lázár. Vilmos. A többi kilenc aradi vértanúnak a kötél jutott osztály­részül. A köztudat tizenhármukat foglalta az aradi vértanúk sorába, megfeledkezve a le­gendás huszárvezérről, Lenkey Jánosról, aki a birósági eljárás során megtébolyodott, s igy kerülte el az ítéletet, megfeledkezve Kazinczy Lajosról, akit október 25-én végeztek ki Ara­don. De 1849. október 6-a csak a megtorlás látvá­nyosan elrettentőnek tervezett nyitánya volt. Még abban a hónapban további 120 honvédtisztre sújtott a végre is hajtott halálos ítélet, csu­pán azért, mert az abszolút monarchia isten­től eredeztetett zsarnoki joga ellenében a népfelség elve alapján az ország független­ségéért, szabadságáért fegyveres harcban pa­rancsnokolt. S még számosabban szenvedtek ugyanezért hosszú évekre börtönbüntetést „ke­gyelemből”, miután az európai közvélemény felháborodása megtorpanásra kényszeritette a bosszú további tombolását. Akkorra már az uralkodó, a dinasztia, a császári kormány megpróbálta a megtorlásokat a sürgősen nyugdíjazott Haynau túlkapásaiként beállíta­ni. Pedig a szadista táborszernagy csak jól kiválasztott eszköz volt, aki úgy viselkedett, ahogy eleve elvárták tőle. Hogy 1849-es tény­kedése mennyire nem volt Ferenc József el­lenére, azt mi sem bizonyitja jobban, mint­hogy a császár élete végéig magánlakosz­tályában tartott egy képet az aradi tizen­három kivégzéséről. S aligha mementóként, hogy tisztelettel megőrizze emléküket. De milyen kegyelettel őrizzük mi a vérta­núk emlékét? Elégségesnek mondható-e ez a kegyelet, amikor bármely számottevőbb kül­földi labdarúgócsapat összeállitásót előbb tudja felsorolni az iskoláskorú ifjak zöme, mint az aradi vértanúkat. Elégséges-e a kegyelet, ha mutatóba is alig akad emlékművük? S er­re aligha mentség, hogy Arad már nem tar­tozik az ország területéhez, s az sem, hogy a vértanúk közül csak kettőnek, 8atthyánynak és Lenkeynek a sírja található a mai Magyar- országon. Elégséges-e a kegyelet, ha a mai politikai pártok egyikének a császári dinasz­tia késői sarját jutott eszébe a legmagasabb közjogi méltóságba emelni. Ez talán még ak­kor is kegyeletcsorbitás, ha a kiválasztott személy szerint kiváló férfiú, jó hazafinak tarthatja magát, s ha mi, mai magyarok semmiképpen sem vallhatjuk a felelősség he- tedizigleni számonkérésének elvét. De a nem­zeti önbecsülésünk jelképeinek megőrzését igen. S végezetül elégségesnek mondható-e á ke­gyelet, ha netán nem jut majd mindnyájunk­nak ezen a reggelen legalább öt percnyi idő az élet és a mai politikai helyzet forgatagá­ban a megemlékező főhajtásra? Arra, hogy a Himnusz hangjait magunkban felidézve je­ges borzongás fusson végig a gerincünkön vértanúságukra emlékezve, s ennek kapcsán azon gondolatra is, hogy Kölcsey szent, ünne­pélyes fohásza a maga tökéletességében is csonka. Bevégezetlen, mert e nép, a nem­zet keserveit csak az 1800-as évek elejéig ve­hette számba. Legalább még nyolc strófa ki­telne abból, ami ennek az országnak a tör­ténetében azóta bekövetkezett. S ha ma azért fohászkodunk, hogy még újabb strófák költé­sére már ne legyen ok, hogy már tényleg megbünhődtük a múltat, s jövendőt, arra is gondolnunk kell, hogy Himnuszunk meg nem irt strófái közül 1848—49-et, s október 6. vértanúit érdemesíthetné az első. Hogy ezen a 140 évvel ezelőtti októberi hajnalon eldördült lövések örökké visszhan­gozzanak a szivünkben. Dunai Imre AZ 1848—49-ES SZABADSÁGHARCBAN RÉSZT VETT HONVÉDTISZTEK SÍRJAI A PÉCSI KÖZTEMETŐBEN fl Honvéd Kórház fiataljai gondozzák a sírokat Ágyban, párnák közt haltak meg, miközben dicső csaták­ról álmodtak, lassan hervad­tak el, mint az üres szobában álló gyertyaszál, miközben Kos­suth, Damjanich,' Bem és a többiek jártak az eszükben, nem voltak kőszirtek, amelye­ket a hegyről a völgybe eget- földet rázó mennydörgés dön­tött le, de büszkén elmond­hatták magukról, hogy har­coltak a magyar szabadságért, mindent megtettek azért, hogy hazaszeretetből példát adjanak az utókornak — s most itt nyugszanak, és ne­künk, utódoknak kötelessé­günk, hogy ne bolygassuk örök álmukat, becsüljük meg nyughelyüket, ápoljuk és gon­dozzuk azokat a sírokat, ame­lyek hantjával takarják elpor­ladt csontjaikat. Pécsett és környékén nem zajlót tok le világrengető csaták az 1848-49-es szabadságharc idején, de ezen a vidéken tevékenykedett gróf Batthyány Kázmér és Csányi Lász­ló, kisebb összecsapásra csak 1649. június 10—15-én került sor, amikor a túlerőben ilévő, és ágyúkkal is fölszerelt császári csapatok június 10-én Túronynál arattak győzelmet majd június 15-én Pécs alá értek, 4S szétugrasztották a nem a legjobban fegyelmezett, csekély létszámú nem­zetőrcsapatot. A ,,csota" az azóta lebontott Vashámomál zajlott le, omely a mai Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalaton túl, a Bolgár Nép­hadsereg útján volt. Itt esett el Burghardt György pécsi. Maszlag Ferenc pellérdi és Mágocs János hosszúhetényi lakos, akik közül Burghardt György városunkban van eltemetve, a temetőkápolna körü­li díszsírhelyek egyikén. A többiek nem itt harcoltak, ők később Pé­csett haltak meg. A közelmúltban elhunyt Fetter Antal hívta föl a figyelmemet né­hány sír gondozotlanságára. Ezt követően szómba vettük azokat, ás gondoskodtunk gondozásukról. Fet­ter Antal halála utón magam foly­tattam a munkát, és a névsor be­lekerült a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület által kiadott,* nevezetes személyiségeket tartalma­zó temetői jegyzékbe. Több sir sze­rencsére gondozott, mert élnek még a leszármozottok. Ilyen sír dr. Jellachich Kórolyé, oki honvéd hadnagy volt, később járási orvos lett. ö élt legtovább mind közül (1833—1921). Fetter An­tal elmondása szerint egy tábor­nok is nyugodott itt, de az ő sír­ja az idők folyomán eltűnt. Igy a legmagasabb rangú Tallión Károly őnnogy, akinek a sírját sikerült vé­detté nyilvánítani, újra fölállítani. Hortl Ferenc (1829—1901) sírja is gondozva van. ö hadnagyként szol­gálta a hazát, majd a mézesbábos mesterséget tanulta ki, a mai Sál- Iái utcában nyitott üzletet. Pécs városa díszpolgárává is választotta. A legtöbb munkát jelentet­te és ma is jelenti a temető­fal mentén lévő kripták rend- behozatala, amelyben Feszti Nándor (1821—1885) ezredor- vos, illetve Mesterffy Márton (1824—1867) mérnök, honvéd­kapitány alusszák örök álmu­kat — hozzátartozóik körött. Itt sokat kellett dolgozni, amíg a teljesen elhanyagolt kripták ismét megfelelő állapotba ke­rültek. Különösen Mesterffynél volt szükség sok munkára. Itt kell megemlékezni a pé­csi Honvéd Kórház alárendelt­ségében lévő orvoskiképzőszó- zad ifjúsági szervezetének kol­lektívájáról, amelyet dr. Ló- rencz László gyógyszerész-tör­ténész őrnagy vezet: az ő ál­dozatos munkájuk példa arra, hogy a ma fegyveres testüle­té büszke a dicső elődökre, időt, fáradságot nem kímélve ápolja emléküket. Dr. Vargha Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents