Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-01 / 271. szám
A kabáttolvaj öngólja! A budapesti XIII. kerületi tanács egy 139 négyzetméteres komfortos lakást utalt ki dr. Angyal Adómnak, 1987-ben. Az IKV nyolcszázezer forint költséggel a bérleményt helyreállította. összkomfortosítot- ta. A Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság - névtelen bejelentés alapján — vizsgálatot kezdett. Az ügyről szeptember közepén MTI-közlemény jelent meg a FNEB elnökének beszámolója alapján. Azóta egyre-másra lehet olvasni az Angyal-ügyről. A Dunántúli Napló arra volt kíváncsi, mit mond minderről Angyal Adóm, a Ganz Danubius Vállalat vezérigazgatója, a budapesti XIII. kerületi MSZMP-'bizottság társadalmi megbízatású első titkára.- Mennyire volt igaz az MTI-'hiradás? Pontosabban: volt-e benne olyan, ami nem igaz?- Annak minden szava igaz volt. Hallott már a féligazság nevű történetről? Ez is az: minden igaz, de csak az igazság fele volt, a másik felét nem publikálták!- Halljuk!- A sajtóhozzászólásom címe: a kabáttolvaj öngólja! Ismert a kabáttolvaj esete. Volt egyszer egy kabátügye, hogy az övét lopták-e el vagy ő lopott, azt ma már nem tudni. Ilyen az én lakásügyem. A későbbiekben már nem fogják tudni mi is történt, csak emlegetik. Az öngól pedig: öngólt rúgott az Angyal, amikor azt hitte, hogy ő úgy lehet kivételezett, hogy ezt elnézik neki. öngólt rúgott a kerületi tanács, amelyik azt gondolta, hogy nem fogják tőle számon- kérni a kivételeket.- ön tudatában volt a ki- vételezettségnék?- Én az első ezredmásod- percben, amikor kértem a lakást, pontosan tudtam, hogy fel fognak jelenteni érte, de akkor is kértem, és a mai eszemmel, ezután a cirkusz után is az a véleményem, hogy helyesen tettem.- Az indokai?- Szeretek nagy lakásban lakni. Kész. És úgy vélem, hogy ebben semmi tisztességtelen sincs. És nem is vagyok hajlandó szégyellni magam. — De erre azt mondják az emberek, hogy egy vezérigazgatónak van annyi jövedelme, 'hogy tudjon nagy lakást venni vagy építeni, ne a tanácstól kérjen! — Az emberek nem ismerik a viszonyokat. Nekem nagyon is szép jövedelmem van, de annyi nincs! A következő öngólt a magyar sajtó lőtte: a legmocskosabb bulvárstílusban tálalt, azon az alapon, hogy ez kell az olvasónak! De a legnagyobb öngólt a FNEB lőtte, amikor azt gondolta, hogy feloszlása előtt be kell bizonyítania, hogy ő egy abszolút pártatlan, igazságos bíró, miközben ez egy ugyanolyan koncepcionális ügy, amilyen százezer volt már. Ez az öngólok országa! És itt mindenki magának ártott. Én is. . . De hozzáteszem, hogy szerintem nem abnormális az, hogy egy vállalatvezető, egy közéleti ember kér egy lakást, azt megkapja, 'kifizeti és él benne. — De itt egy nyolcszázezres felújításról is szó volt! — Látja, ez a féligazság. Mert az igaz, hogy nyolcszázezer, de senki sem látta azt a lakást dögilött állapotában. Én igen. És tudom, hogyha rendesen megcsinálták volna, akkor kétmillióba kerül! Most a nyolcszázezren lovagolnak: nyilván márvánnyal bélelte még a fürdőkádat is! Ez a de- zinformálás biztos módszere. — ön úgy gondolja, hogy tett annyit a magyar társadalomért, a vállalatánál dolgozó hatezer emberért, a kerületéért, hogy . . . — Nem! Ez így túl patetikus! Én úgy vélem, hogy Magyar- országon az a berendezkedés volt akkor, amikor ezt a lakást kértem, hogy a vezetők fizetését úgy mérték, hogy ehhez még társadalmi juttatások hozzászámítottak. Én ebben a korszakban, 1984-ben úgy gondoltam, hogy egyáltalán semmi szégyen nincs abban, ha én azt mondom: elvtársak, én nagyon szép lakásban lakom, két szóba, de szeretnék egy nagyobbat. Eltelt pár év, akkor adtak. Közben mindig kí- nálgattak lakást, csakhogy én egy kulturált ember vagyok, és azt mondtam, hogy nem egy általában lakást akaró*, én szép lakást akarok, ami nekem tetszik.- Egy hét múlva pártkongresszus. ön küldött?- Igen. Küldtek.- Fel akar szólalni?- Ez egy érdekes dolog. A budapesti pórtértekezleten felszólaltam, de volt egy felhangja: a felszólalásom után megtámadtak a személyemben a lakásügy miatt. A kongresszuson a kerület képviseletében biztosan nem fogok felszólalni, mert láttam, hogy megnehezítem a kerület életét azzal, hogy egy ilyen lakásügyben kompromittált csirkefogó mutogatja magát, mint Angyalföld küldötte. Ezt én megértettem. De a magam nevében igenis beszélni fogok! Én egy olyan programért csa- tározok, amelyik megszólít nagy társadalmi rétegeket. De valószínű, hogy ezzel a gondolkodásmóddá! nem fogok átütő sikert aratni!- ön milyen programot akar?- Legyenek benne azok az értékek, amiket én annak tekintek: autonómia, jogállamiság, tolerancia, pluralizmus, közmegegyezés, versenygazdaság, dereguláció és legyenek benne az érdekek, hogy kinek fog ez hasznot hozni! A ,,kinek"-en alapvetően a munkájukból élőket, a négymillió embert értem, mert ha ők jól élnek, a'kokr jól megy soruk a gyerekeknek és a nyugdíjasoknak is! Elvárom, hogy a programból köszönjenek vissza a következők: jelentős adócsökkentés, az állami vállalatok előnyének megszűnése a magántulajdonnal szemben, az állam legyen immunis és szuverén az államigazgatásiban.- Melyik párttal érzi rokonnak ezeket?- Sok párt képletében ezen ímegjelennek. Például j Kisgazdák adórendszere, az SZDSZ igazgatási, az MDF jogállamiság-felfogása nagyon szimpatikus. Nincs ebben semmi furcsa, hiszen a politikai kultúrát hordó nézeteknek hetven—nyolcvan százaléka közös! L. Cs. K. „Kibuc-lakó voltam** Nemzetközi kórus tagjaként Izraelben A Kibuc Hazerim egy részlete A bőség zavarával küszködünk. Adél mesél, én meg nézem a rengeteg felvételt, Jeruzsálem, Ciprus, pillanatképek a svájci, az NSZK, az izraeli kórusok fellépéséről, ebéd a Kibucban, közös daltanulás a Kék Kávézóban. Büki Adél, a pécsi Leőwey Klára Gimnázium német tanára, rvégy magyar (részben pécsi) társával együtt tagja volt az Europa Cantatról jól ismert Willi Gohl vezette nemzetközi kórusnak. A kórus szerepelt a 15. izraeli «nemzetközi „Zimrya” elnevezésű fesztiválon Jeruzsálemben. A magyar fiataloknak csak az útiköltséget kellett állniuk, a nem éppen alacsony részvételi dijat elengedték a számukra. Utazás repülőgéppel Ciprusig és onnan hajóval Izraelbe. 'Az első kellemes meglepetés mindjárt a megérkezésükkor érte őket. A héber nevű hölgy, aki várta őket, magyar volt, férjével, a fesztivál egyik főszervezőjével együtt. Adél nagyon sok kitelepült magyarral és erdélyi emberrel találkozott Jeruzsálemben, és az egyik lakóhelyükként szolgáló kibucban, a Kibuc Hazerimben is. A kibucok, ezek a társadalmi egyenlőség elvén szerveződő kommunák a harmincas évek elején alakultak Izraelben, ma körülbelül kétszáz lehet a számuk. A sivatagban építik föl településüket, melyek talán akkorák, mint a csillebérci tábor. — Nincs különbség az ott lakók között, közösen étkeznek, dolgoznak. Ha valaki a városba akar menni, 'használhatja a közös autókat — mondja Büki Adél. - Azt hittem, elmaradott körülmények között élnek, de amikor megláttam a fotocella s ajtókat, a legkorszerűbb légkondicionáló berendezésedet, rájöttem, tévedtem. A kibuonyíkok a gyerekeiket is közösen nevelik. Építenek hosszú gye re kiházakat és cse- csemőhózakat, ahol háromhó- nopos koruktól 18 éves korukig nevelik a gyerekeket. A szülők délutánonként 4-től 7-ig vihetik haza őket. Számomra is igen furcsa volt ez a különélés, de röpke ott tartózkodásunk alatt úgy láttuk, a gyerekek ezek ellenére is közel- állnak a szüleikhez. Érdekes világ, tisztelem is őket törekvéseikért, de én azért nem laknék ott. A kibucok egyébként mór nemcsak mezőgazdasági, 'hanem valamilyen ipari tevékenységet is folytatnak a jobb megélhetésért. Sőt, strandjaikat, vendégházaikat megnyitották a turisták előtt, akik szívesen laknak ott egy darabig. Ami nagyon szimpatikus volt még, hogy a bűnözést nem ismerik! Senki nem lop el senkitől semmit, s nem törnek egymás életére. Adél szerint Jeruzsálem a legcsodálatosabb város lehet a világon. A napfényben fehéren, sárgán szikrázó óváros, az egyedülálló műemlékek, a város hangulata lenyűgöző. Ök nem tapasztaltok semmit az utcai harcokból, igaz, estefelé nem csatangoltak, mert figyelmeztették őket, akkor már veszélyes lenne a sétálgató«. Megnézték az arab, a keresztény, az örmény és a zsidó negyedet, s ahogy negyedről negyedre jártak, úgy növekedett a tisztaság. A zsidó negyed a legtisztább, az emberek kedvesek, barátságosak. A 'közös és az önálló koncerteken a nézősorok mindig megteltek, sokan érdeklődtek tőlük a szünetekben, milyen ma az élet Magyarországon. A fesztiválra elment Samir miniszerelnek is, és köszöntötte a résztvevőiket, Így például a budapesti Viktória kórust, az amerikai, a nyugatnémet, svájci kórusokat. Készültek rádió- és televíziófelvételek. A kórustagok az éjszakába nyúló beszélgetéseken kottákat és címeket cseréltek, megtanulták egymás népdalait.- A felsorolásra sem került élmények mellett egyet mindenképpen szeretnék megemlíteni. Jeruzsálemben, akihez angolul szóltunk, angolul is válaszolt. A gyerekek nyolcéves korukban kezdik a nyelvet'tanulni, de akkor igen nagy ütemben haladhatnak, mert egy kilencéves kisfiúval beszélgetve csak ámultam a tudásán! El rak jak a fényképeket. Adél úgy tudja, hogy a fesztivált háromévenként rendezik meg. Szívesen elmenne ismét, a fesztivál kiváló szakmai színvonaláért, jó hangulatáért, a 'kedves emberekért és a szép városokért. B. A. Egy üzlet története dióhéjban embernek tartják, ts biztattak is: „Takács Lászlót erdemes megkeresni, mert egy kreatív üzletember, aki annak idejen egy kis videokölcsönzővel kezdte. Ma már divatáru-kereskedése és műhelye van." — Valóban, most már Reform Gmk néven működünk és van egy textilműhelyünk a jcsy-Zsilinszky utcában, ahol °z. lde,i évtől a sportzakók, szovetoltimyöfc mellett balla^Motjukt0nA5lt rkésríté$Mt !s férfi-divatárut J* és unn arut K|r>al elsősorban désünk i^ műszaJoi kereskeSajnosgYaOVvá,olherei ember időben okadt ,a.z ut°bbi eset, ami. Unoma^'JíVi °,y°n növelte a J . sz°lva, nem tekintélyét. ön°f°™°»alkazók préssel szóltak. *°nt el,s' _ Nézze, messrir- lho ert hosszadalmasonZet?e’ mezgetnénk. MindJ^^„...október elsejétől újabb jogszabályi változás” •irigy és bosszúálló emberek, és az őszinteségem is elég közismert, ahogyan azt sem tagadhatom, hogy sok paragrafussal elégedetlen vagyok. Tulajdonképpen a kényszer vitt irá, hogy oz eszemet használjam. Az eredeti szakmám szerint szcfbó vagyok, de a csont- elhalással járó betegségem, 50 százalékos rokkantságom miatt le kellett mondanom a gyakorlásáról. És mivel korábban diszkóztaim, volt egy kis lemezgyűjteményem, harminc- •negyvenezer forintom, hogy 1981-ben egy lakótelepi ház alagsorában egy apró kölcsönzőboltot nyissak. Aztán a szabályozók, beszerzési lehetősegek állandóan változtak - örökösen alkalmazkodnom kellett. Volt, hogy villamossági és rádiós boltként működhettem, majd két évre bezártuk a műszaki 'kereskedést, az akkor kedvelt szabadidőruhák választékkínálatával kezdtünk áttérni a divatárura. A tapasztalat tanított. Most október elsejével újabb jogszabályi változás okoz bosszúságot. A külföldről behozott áru csak vámáru-oyi-. latkozattal kerülhet a boltunkba, csak Így hozható forgalomba. Következésképpen az itthon vásárolt áruk számláját is el kell tennem, iha azok olyonok, hogy itthon is, külföldön is beszerezhetők .. . Most beszéljek a feketepiacról és arról, hogy például a lengyelpiac legalizálásán gondolkodnak? — Hányán és milyen fizetésért dolgoznak a textilműhelyben?- A szabónk 10 ezer forintot keres 'havonta, nyereséget kap. Hét varrónő munkáját irányítja, akik havi 5000 forintért zömében a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár dombóvári üzeméből jöttek.- Milliomos? — Mindenki, akinek több ingatlana van, ma már millio- imosnak tekinthető. Harminchat évesen vagyonosnak tartom magam, mivel házam, autóm van, de nincs nyaralóm, nincs szőlőm. Erre az egészségi állapotom miatt sem volna lehetőségem — sajnos az egyik gyermekem a betegségemet is örökölte. Ma már nagyobb pénzekben kell gondolkodni, hogy valakit milliomosnak tartsanak. Az őrletünk pedig nem biztat nagy jövővel — nyaranként a fonyódi, siófoki piacon az NDK-sok voltak a legaktívabb vásárlóink... Bóka R. vasárnapi 5- „Casanova." Mióta Isme- _ N/^",y e£|- i6s ez a cégtábla Dombóvá- hallottam .mert fon? 0 1 ont «gyes Angyal Ádám nyilatkozata a lakásügyéről és egyebekről
