Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-29 / 299. szám
.”-----------------------------------------------------------------------------------------------■ Ny olcszäz sctiilliiiggesB öradij? Egyszer pofon, másszor valuta Orosztenárok tiszavirág élete boldogsága „No, mire készültek maguk ott Újvidéken?!" Igaz lehet? Oroszára nyolcszáz scbillingért és adómentesen? — Igaz, csak nem írok neveket. Végül is néha miért ne lehetne eltérni az újságírás alapszabályától; hogy hol, mikor, ki mit csinált, hiszen egy jelenség e nélkül is léterhet. Különben is, jól esik indulatmentesen írni az orosz nyelv oktatásáról, egy jópofa sztorit, amivel 'kedvenc hivatalunkat, az APEH-et vágják át a vékonypénzű pedagógusok. Szóval nyugati országrészeinkből egy-két orosz szakos tanár át-átkocsizi'k Ausztriába és oroszórát ad. Odakint ihallottam először erről, majd egy éve: dörzsölt osztrák piackutató érdeklődött orosz szakos, határközeli és jó nyelvtanár iránt.- Miért? - kérdeztem, mert hirtelen nem ugrott be a fél évszázados emlékem. — Uram! A Szovjetunió előbb-utóbb hatalmas felvevő piac lesz az osztrák áru számára is. Mielőbb fel kell 'készülnünk az eladási versenyre, s oroszul beszélve jobban megy. Hallottam én már erről, pletykálták. Ezért megkérdeztem:- Mennyit Űzetne egy-egy orosz óráért?- Ha jól haladunk, akkor 600, esetleg 800 schillinget! Hát kedves APEH, ez van! ©sztrákotfhonban utána nyomozgatni nem megy. Hiszen nem gyerek- vagy felnőtt-tömeget oktatnak, hanem néhány ravasz üzletembert, akinek teli a zsebe pénzzel, hadd fizessen hát, ráfér a magyar pedagógusra! Hogy fél évszázada mi történt? - Kisgyerekkoromban, 1943-'ban volt egy középiskola Újvidéken, ahol oroszul is tanítottak. Mikor apám meghallotta, azt hitte, ez egy politikai vicc kezdete a Horthy-Magyar- országon. Nem az volt! Kísérletképpen oktatták az oroszt, hogy ha majd a háború után Ukrajnában szükség lesz a közigazgatás és a szabadpiaci kereskedelem megszervezésére, a magyarok is kivehessék belőle a részüket. Hát ez nem jött be! Bejött viszont 1951-ben 'két államvédelmi tiszt egy akkori pécsi újságíró lakásába, aki ebben az újvidéki középiskolában volt diák, s kérte, menne velük. Majd odabent néhány pofon kíséretében 'kérdezgették a ma már idős írót, hogy „No, mire készültek maguk ott Újvidéken?!” Ha most végiggondolom, milyen a történelem?! 'Egyszer pofon,, másszor schilling! Az emberfia csak kapkodja a fejét! De hát búgó 'hangú Karádi Katalinunk is azt énekelte annak idején: „Minden elmúlik egyszer.. ." Földessy Dénes Az orfüi fafaragó kör utcabútorokat (padok, útjelző táblák, szeméttárolók) készített társadalmi munkában a népszerű kirándulóhely, Püspökszentlászló számára, melyeket szombaton helyeztek ki a faluban. Panoráma Állhatatlan tévénézők A tv-híradók befolyásolják a nézők politikai véleményét, de nem tartósan: sokukban már másnap este egy új hír új hatást kelt. De egy valakit tartósan nem állhatnak: az unalmas arcú bemondónőt. Joszif diplomája Rockkoncertet rendeznek a moszkvai Szent Viasz templomban. Ez nem új a világon. Csakhogy a moszkvai ifjak a rockzenére - imádkoztak. Joszif Viszerienovics, Sztálin József tépelődhetett a sírjában: a rockzene miatt forogjon-e, vagy az ima miatt. Baranya nemzetközi kapcsolatai A 'közelmúltban - a megyei testület felhatalmazásával - azzal a kéréssel fordult Piti Zoltán, a Baranya Megyei Tanács elnöke az Alpok-Adria Munkaközösség Állandó Titkárságához, hogy a már rendes tagságú Győr-Sopron és Vas, valamint a megfigyelő státusú Zala és Somogy megyék mellett Baranyát is vegyék fel a tagok sorába. Baranya megye is magáénak vallja a munkaközösség céljait, eszméjét, az Alpok és az Adria térségében élő különböző népek, nemzetiségek, 'közösségek kapcsolata erősítésének szándékát, és hiszi, hogy egyes gazdasági vagy más területen a régiók előbb lesznek képesek az integrációra, mint azok az országok, amelyeknek részesei. A térség egyes területei 'közül elsősorban az ausztriai Steiermarkkal már közel egy évtizede igen sokoldalú együttműködést folytatnak Baranya és a megyeszékhely különböző - kulturális, ifjúsági, sport, gazdasági és idegenforgalmi - szervezetei. Baranya az Alpok—Adria Munkaközösségbe felvételét kérte. A strasbourgi székhelyű Európai Régiók Szövetsége és bécsi központtal működő Duna Menti Országok Munka- közössége pedig meghívta tagjai közé. A Baranya Megyei Tanács egy-egy tisztség- viselője mindkét szervezet novemberi bécsi tanácskozásán azzal a szándékkal vesz részt, hogy a regionális szintű együttműködésben rejlő lehetőségek mindinkább kihasználtathassanak a megye gazdasági, kulturális fejlődésének, lakosainak javára. V. J. Gondolás Rosita Rosita Bartolini (képünkön) gondolaversenyt nyert Velencében, Ganal Grandén. Radio mellett.., Egy település tanácstitkárnőjét nem hagyták békén, mert ellenfelei — többek között a tanácselnöknő — nem tudták elszívlelni, hogy makacsul ragaszkodik a rendhez, ügyviteli, jogi fegyelemhez, és kemény kézzel igyekszik rendet teremteni a hatáskörébe tartozó ügyekben. Fúrták, vádaskodtak ellene — és bár a lakosság jelentős Tésze kiállt melléje — a tanácselnöknő kijelentette egy magasabb szintű bizottság előtt: „Ha nem váltják le mellőlem a titkárnőt, én lemondok...” Szaván kellett volna fogni, már csak a zsarolásnak eme eléggé el nem ítélhető ötlete miatt is. A vb-titkárnő már a pártbizottsághoz is fordult — még az év elején —, de még csak választ sem kapott. A riporter több lakó, illetve tanácstag véleményét kérte — és mondom, a vélemények kedvezőek voltak — mégis felmentették állásából. Egy tanácstag — aki mellesleg általános iskolai igazgató — eléggé furcsán'így nyilatkozott: „Szerintem nagyon jól végezte Ági a munkáját, de mégis hibát követett el: megmondtam neki, Ágika, radt a helyén. Ezért igazgató — egy pedagóuskar élén — és ezért tanácstag, a lakosság bizalmából, örömüket elképzelem. A munkásőrség megszűnik, de némely riporter azért még üt egyet rajta. Vagy kettőt. Az a lényeg, hogy valami „jó csinoglis” anyag kerekedjen a riportból. Azt mondja a riporter a munkásőrség vezetőjének: „ön tavasszal ágy nyilatkozott, hogy reméli, az Országgyűlés nem oszlatja fel a munkásőrséget. Most viszont békélés kedvéért. Mert ugye, ez említett riporter is másképpen szövegelt a korábbi években, mint teszem fel, most. De ő erről elfelejtkezett. Egy külföldi lap fordításában olvastam: „Magyarországon ma sokan imádnak gyűlölni. :.” Az előbb említett riporter is közéjük állt. Csak azt nem tudom, mikor hazudott: korábban, vagy most? A munkásőr vezetőtől később még azt is megkérdezte: „Mit gondol, miért nem akar velem szóbaGerincek gumiból... magának jó kapcsolatot kellett volna kiépítenie az elnöknővel, a párttítkárral vagy a KISZ-titkárral és egyáltalán, több vezetővel.. Vagyis meg kellett alázkod- nia. És be kellett volna hunynia a szemét. És becsukni a száját. A jó kapcsolat kedvéért, meghajtani a gerincét. És ezekkel az ötletekkel tra-k- tálta Ágit. a vb-titkórnőt egy iskolaigazgató, egy tanácstag. Lehet, saját tapasztalatból beszélt. Igaz, meg is ma(figyeljék csak a nagy keresztkérdést...!) azt mondja, ha a munkásőrség feloszlatásán múlik a demokratizálás si- kefe, akkor tegyék meg ... Nem lát ebben ellentmondást?” Azt hitte a riporter, most • megfogta az egeret. 'Mintha nem tudná, hogy az elmúlt egy-másfél év alatt oly gyorsan változik hazánk belpolitikája, hogy bizonyos elveket — amelyeket korábban vallottunk vagy vallanak — fel kell adni, a nemzeti megállni itt a mikrofon előtt az itt lévő munkásőrök közül senki sem?” Én azon csodálkozom, hogy ő ezen csodálkozik. Pénteken reggel a műsorból megtudtam, — többször is bemondták —, hogy az Ózdi Kohászati Művek durva-hengerművét megvásárolta egy többszörös újító, ötven- meg százmilliók röpködnek a tudósításban, saját tőke, aztán bankhitel meg egyebek, és, hogy a hitel visszafizetésére öt év áll rendelkezésre. Addig vasárnapi Pattog a kukorica Újdonságok nézőtéren, előtérben Jegyek komputérrel, hang sztéreóban Mégiscsak más, ha a nind- zsák és gengszterek ádáz harca közben az ember kellemesen sós vagy édes ízű pattogatott kukorica majszolósával levezetheti az izgalmát. A pattogatott kukorica ugyan nem új találmány, az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában a mozikban és utcákon régóta kedvelt csemege, de a magyar filmszínházakban valószínűleg csak ezután hódit majd teret. A pécsi mozikban már meg is nyerte a nézők tetszését, és az előadás előtt tömött sorokban^ várakoznak a ropogtatni vágya-kozók. Egészségesebb a csokoládénál, cukorkánál és kárpótol az előcsarnok! büfék hiányáért. A „mozis” pattogatott kukorica eltér a többi, közönséges pattogatott kukoricától, mert egyelőre eredeti recept szerint készül. Kókuszzsírral, speciális sóval. A vidám, sárga zacskók piros csíkjai is chacagóiak, vagy müncheniek. A pécsi Konzum Rt. és a Baranya Megyei Moziüzemi gazdaságossá kell tenni a termelést. A riporter: ,,. .. És ezzel megvan az első magyar gyártulajdonos az országban...!” Lelkesen közölte a hallgatókkal. Azt is megtudtuk — a gyártulajdonos jóvoltából—, hogy a körülbelül hatszázötven főnyi dolgozók csapatából nagyjából csak négyszáznégyszázötven emberre lesz szüksége, a többi nyugdíjba megy, vagy nyugdíjkedvezményt kap, és lesznek néhányon, akiknek munkájára nem tart többé igényt . . .” Jha és még valami! Januártól 20 százalékkal megemeli a béreket. A munkások véleményét tolmácsolva még megemlítette a riporter: „A munkások azt mondták, nekik mindegy, hogy ki van a fejük fölött, csak munkájuk legyen, és fizesse meg . ..!” Tehát mindegy, ki van fönt. Mondták az Ózdiak. Az ózdi munkás. Az én rádióm recseg-ropog, de azért én kihallottam egy 'finom nesze- zést a készülékből. Mintha valami megroppant volna . . . valakinek a hátgerince ... — amikor a hátára lépnek. Vállalat a múlt héten mutatta 'be a pattogatógépet a Szőlőskert étteremben, ahova meghívták az ország húsz moziüzemi vállalatát. A zsirtaszi- tó, Ízléses zacskókra Magyar- országon nem találtak gyártót, s így egy osztrák céggé' vették föl a kapcsolatot. Kókuszszír híján a napraforgó- olaj is megteszi, de akkor már más a kukorica színe és zárná ta. De nemcsak ez volt az egyedüli bemutatott újdonság- Az Urániára visszakeresztelt Petőfi moziban az országban elsőként hamarosan elkezdik szerelni a világszerte ismert Dolby sztereóberendezést. A ■négycsatornás, térhatású rno- zihang körbefonja majd a nézőteret, s bizony megeshet, hogy lehúzzuk a fejünket, ha átszáguld fölöttünk egy repülőgép. A kiváló minőségű berendezés élményszerűbbé va- rászolja a filmnézést. A jelentősebb filmgyárak ma már csak ezzel a technikával 'készítik felvételeiket, s 1977 óta azok a filmek kaptak Oscar- dijat hanghatásukért, melye* két a Dolby sztereótechnika fémjelzett. A Konzum Rt. vállalta, hogy az NSZK-oeli Ki- noton GmBH-tól valutáért behozza a berendezéseket, 0 moziüzemi vállalatoknak a fa* rintfedezetet kell biztosítani, sőt a Konzum Rt-től öt éven át bérbe is vehetik. A berendezés elég drága, de a nagV mozik tapasztalatai szerin1 megéri a befektetést, mert sokakat visszacsábít a nézőtérreIgen hasznosnak ígérkeznek a mozijegy-komputerek -is, melyeket a tervek szerint Baranya nagyobb mozijaiban f°" kozatosan munkába állítanak' A mozijegy-komputer egy'* legnagyobb előnye, hogy nemcsak figyelemmel kíséri, melyik előadásra hány jegy ke' el, hol vannak még szabad helyek, hanem „ő” gyártja |S a jegyeket. Mindig az éppé? beérkező rendelések, igénye11 szerint. Nem maradnak t?" catszámra eladatlan, adm1" nisztrálásra váró jegyek, ne^ beszélve a papírpazarlásról- 5 míg a hagyományos módszerrel egy jegy nyomtatása e3! forintba került a moziüzem1 vállalatnak, addig ezzel darabja három fillérbe. De 6 mozijegy eladási ára nem csökken! B. AKépünk a bemutatón készült
