Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-22 / 292. szám
Panoráma Álmunk, Nigéria? Idén ismét kiosztották az UNESCO négyévente járó irodalmi díjait. Egyiket Nigéria Ibadab városának egyeteme kapta . a felnőttoktatásban elért eredményeiért. Kedves UNESCO, hol az az egyetem, ahol a mi felnőttjeinket is a gyerekek előtti példamutatásra lehetne nevelni?! A palackos, valamint tank érlelésü pezsgősüvegeken már az új címke látható, előttük a megszokott régi címke Vladimir - frankért! Százkilenc frankért Párizsban kapható az Orosz Ortodox Dalok című compact lemez. A New York-i Metropolitan kórusának előadásában, Pjotr Molja- kov vezényletével huszonnyolc himnuszt tartalmaz és a legelső ismert Vladimir megkeresztelésének ezredik évfordulóján adták ki. I. Vladimir ugyanis 989-ben hajtotta fejét keresztvíz alá. A lemezüzlet jól megy. Sikes csárdás Francoise Bertier dijoni táncosnő esti bárműsorában csárdás is szerepel, melyek kézzel rajzolt falragaszaira magyarul is kiírták, hogy „Sikkes csárdás!" A kiírás azonban némely plakátra egy k-val sikeredett. Pedig a régivágású csárdás is igazán két k-val volt helyes. Képünkön a sikes Francoise matrózsapkában. Pezsgők és borok új köntösben A címke legyen árulkodó! Ha egy export beindul... A pezsgősüveg címkéje árulkodik: a fekete alapú száraz pezsgőt takar, a fehér színű félédeset-édeset. Amelyiken nem szerepel a Pannónia megnevezés - ilyen a Zrínyi, az Orfeum, a Sárikán -, az tankos pezsgő, a Pannónia szóval kezdődő nevűek palackos erjesztésűek. Ez utóbbi Pan- nonvin-pezsgők címkéjéről az évek óta látott ormótlan betűk eltűntek, finom, franciás jellegű, üde, könnyű feliratok hirdetik a palack tartalmát. A harmónia az üveg.forma, a címke és a béltartalom között igen fontos — e felismerés sarkallta a Pannonvin Borgazdasági Kombinátot arra, hogy változtasson a termékei megjelenítésén. Még csők másfél hónapja jelentek meg az új címkés pezsgők, de már érezhető a változás: ez időszak alatt tankpezsgőből ijóvail több palackot adtak el, mint tavaly, az utolsó négy hónapban ösz- szesen (!), és a hagyományos pezsgőből is többre volt igény. Sőt olasz kereskedők is felfigyeltek: olyannyira, hogy mintát kértek néhány Pannonvin- pezsgőből. Különösen a Pannónia Dry aratott egyöntetű sikert. A nyugati országokba magyar pezsgővel betörni mindeddig vágyálomnak tűnt, most talánra módosult a kívánság. Szép példa az óhajok teljesülésére - persze, óriási munka órán - a borexport. Tavaly hatvanezer, idén háromszázezer palack Pannon- vin-bort rendeltek meq Angliából, Kanadából, az USA- ból, az NSZK-ból, jövőre már félmillió fölé kíván menni a borgazdasági kombinát. Természetesen a címke és az üvegforma, na, meg a béltartalom a vevő igényeitől függ. Jó példa erre a Cabernet blush, a hajnalpír. Az elnevezés valóban találó: a fehér üvegben furcsa színű, enyhén piruló bor van. Elkészítése különleges technológiát követel, az árát is ehhez mérik! Nyugaton, főként Amerikában igen kedvelt fajta. A legtöbb Pannonvin-bor Angliába megy. Az angliai exportot kizárólagos importőrrel bonyolítják. A címke közös tervezésű, s imég így is kirí az ottani piacon. Finomítani kell még rajta! De ettől függetlenül százezer palackot eladtak május óta a villányi Cabernet-ből, Rizíingből, Char- donnay-'ből, Traminiből, Mer- lot-ból, Pinot noirból, Caber- net blushból. Az egyszerű, visszafogott, szolidan elegáns megjelenítés a nyerő, ennyit már megtanultak a Pannon- vinesek, s ezt a tudást kamatoztatták a pezsgőcímkevál- tásnái. Az exportboroknál még a palackméreten is módosítottak: külföldön a 0,75 literes űrtartalmú az elterjedt, ehhez igazodtak. Az üvegforma szintén változatos, például a tömzsi, illetve a sudár már azt jelzi, mi van a palackban: testes vagy könnyű bor. A külső megjelenítés a fogyasztási kultúrát befolyásolja - remélhetőleg hazánkban is! L. Cs. K. Wallenberg a Kamaraerdőben nyugszik? Egy újságíró kezdett nyomozni az ügyben Miközben Raul Wallenberg — az egykori nagyszerű svéd diplomata — hozzátartozói és a KGB Moszkvában tárgyalnak, Budapesten, a Svéd Királyság nagykövetsége két idős magyar férfival tárgyal. Néhai Márton Károly ugyanis 1945. február 5-én véletlenül szemtanúja volt, amint a budai Kamaraerdőben két orosz katona a fák közé kísért két civil férfit és géppisztolysorozattal agyonlőtte, majd temetet- lenül otthagyta őket. A már elhunyt Márton Károly két fia, az akkor 19 éves Márton Zoltán és 15 éves Márton István utána többedmagával megnézte a két halottat. A fivérek nemrég lapozgattak Lévai Jenő Raul Wallenberg- ről írott könyvében és döbbenten ismerték fel, hogy az egyik akkori halott azonos azzal a férfival, akinek fényképe e kötetben látható, vagyis Raul Wallenberggel. Az eset szenzációt keltett a fővárosban és korunkra jellemző módon újságíró kezdett az ügyben nyomozni: Zilahi Tamás a nemrég indult Pont című magyar katonai hetilap rovatvezetője. Földessy D. „A belváros egyre otthonosabb" Kanadából nézve Pécs - a tervező építész szemével Az építészeknek sok munkát ad Észak-Amerika három leggyorsabban fejlődő vidéke: Dél-Kalifornia, Atlanta, Toronto. Ez utóbbi a lakhelye Moser László tervező építésznek (35 éves), aki rokonlátogatáson Pécsett tartózkodott az elmúlt héten. Személye azért keltette föl az érdeklődésemet, mert konzultációra hívta oz Építőipari Tudományos Egyesület pécsi csoportjának tagjait. A kanadai tervezési munkamódszerekről kívánta tájékoztatni a szakmabelieket. — ön mit tervezett mostanában? zés mellett köt ki, am ihe ért, s ott maximális tud°^ nyújt! Kanadában nem az lényeg, hogy mit csinálok, nem az, hogy jól csinálom-^ Európa és Észak-Amerika zött ez a nagy különbség'- Több év távoliét Pécs milyen hatással v0 önre?- Most feltűnő igazán, hoSPj mennyire jó természeti adó" ságú ez a város: a hegyig az erdők, a jó ‘klíma. De francia emlékműtől lenéz* úgy találtam, hogy Kertvár0 nem épült szépen hozzá P°c> hez, nincs plasztikai átmen® Egy nagy, többé -kevésbé ,0| hér tömeg emelkedik ki .1 képből. A belváros viszo(’j egyre otthonosabb. örömme veszem például a Kossuth o"? zival szembeni épület fant0 ziadússágát. Tetszenék a tárások: az emlékek megme|1 tése, a nagy gonddal rend'b0' hozott épületek. De Pécs '°j vegője annyira szennyez0, hogy kérdés, meddig m ara0 nak az építmények tiszták.- Látott olyant is, ami varja?- Nem, nem hiszem.- Udvarias válasz ez?- Nem. Magasak az '9e nyeim, de toleráns vagy0 Szeretem, ha egy épület l°* szik, de ne keverje meg 6[ embert! Azért egyval^ eszembe jutott: Harkány “ lől jöttünk, s a Mecsek-old0 ból a fehér teraszházak ^ lágítottak. Ez harsány. mind fehér? Az összhat0* tönkreteszi.- Mi a célja?- Szeretnék jó tervező ®P' tésszé válni. Észak-Amer^0 ban a megrendelők tudj0^ mit milyen célból építtető0, milyen igényekkel, s ennek ^ az ára. Szívesen áldoznak részletekre, mert ez teszi egf divé az építményt. S legtö^ szőr a részlet a legnagY°y feladat. Egyébként is szere10 | a nehéz kérdéseket, mert 0 kell az ötlet!- Nem érzi úgy, hogy °5°f ben hagyta a hazáját? “ szén jó ötleteire netán id szükség lenne!- Nem érzek ilyesmit, gyarországnak már sok k°, földön élő építész szerzett I hírnevet. Én is erre töreksz0^ L. Cs.- Egy magánszemély megrendelésére egy konferencia- központot. A költségvetés szerint 10 millió kanadai dollárba kerül a létesítmény. Mielőtt eljöttem, éppen befejeztem egy közepes nagyságú irodaépület tervezését. S szívesen emlékszem arra a munkámra is, amikor egy autó- sztráda-csomópontba terveztem egy lakóépületet. Nagy feladat volt! A kivitelezés most folyik.- Magyarországon végezte el az egyetemet. Kanadában mit kellett megtanulnia?- A fegyelmet. Fantasztikus ott a professzionizmus: végül is mindenki olyan munkavégRadio mellett, A politikai áromlatok is megszülik a maguk „szakzsargonját”, ami önmagában nem is baj, ellene tenni semmit nem lehet és nem is kell. A zsargon — már a közérthetőség kedvéért is - elviselhető, ágyúval lőni rá nem érdemes. Annál figyelemreméltóbb, hogy egyes jelzők - mint például az „ejtőernyősök" — mögött milyen indulatok tobzódnak. A hírközlő szervek által főleg elterjesztett „ejtőernyősök" alatt azokat a pártmunkásokat kell érteni, akik hosszabb-rövidebb ideig főállásban végezték munkájukat az MSZMP apparátusaiban. A politikai változások következményeként most több ezer funk- cionárus és pártalkalmazott vált munkanélkülivé és ez a folyamat még tart. Sokuk- nok sikerült már elhelyezkedniük és nyilvánvaló, hogy a többiek sem akarják beláthatatlan ideig gyarapítani a munkanélküliek már- már riasztó létszámát. Várható volt, hogy egyes szélsőséges esetek itt is felmerülnek, mint egyik vidéki városban is, ahol egy intézmény tudományos státusát kívánta betölteni egy korábban vezető funkcionárius, holott semmiféle tudományos munkát nem végzett: új munkahelye számára idegen. Érthető, hogy egy szőkébb közösség felháborodott a hír hallatán és hogy úgy mondjam, meg is „óvta" a státus betöltésére irányuló akaratot. Hanem amint ez szokásos, a hírközlő szervek egyi- ke-másika újabb szenzációkat keres és néha talál is - ez az igazsághoz tartozik, Csak a gond az általánosításnál van. Most ■ már megkérdőjelezik a volt funkcionárius és alkalmazott jogát ahhoz, hogy akár kisebb „értékű" beosztást is vállaljon. A módszer ismerős: a vadidőkben utcára kerülő „megbízhatatlan" személyeknek senki nem adott kenyeret, a hírhedett „B.-listások"-tól senki sem kérdezte meg, honnét ad kenyeret holnap a családjának. Az ötvenes és hatvanas A héten egy riportot hallottam az „ejtőernyősök" mozgásáról: az ügyben nyilatkozott egy pártközponti férfiú, aki elmondotta, hogy az utóbbi évek funkcionáriusainak zöme diplomával vagy más komoly képzettséggel rendelkezik, kvalifikált szakemberek és ha eredeti szakmájuknak megfelelő munkahelyet keresnek és Egyedül? évek „megbízhatatlanjai" napjainkban elmondták és elmondják, hogyan vándorolták munkahelyről munkahelyre - az akkor tomboló személyzeti politika jóvoltából. Mellesleg kiváló szakemberek válogathattak a vagonrakás, szénlapátolás vagy más — segédmunkának minősített — munkahelyek között. Eléggé el nem ítélhető állapotok voltak. Ma egyesek ugyanezt szeretnék - talán bosszúból vagy éppen a jó hecc, kedvéért — meghonosítani. találnak, ugyan miért ne tennék? Ezt a riporternek arra az állítására mondotta, amely így hangzott: „Ügy hírlik, hogy az .ejtőernyősök' most ellepik a gazdasági életet, ám hozzá nem értésük miatt több kárt okoznak, mint korábban . . ." Ha egy riporter úgy kezdi mondókáját, hogy „úgy hírlik" - és ez gyakori manapság -, akkor elfog a kétkedés: a „hír” lehet saját kreáció. De ha nem is, az újságíró ugyan miért általánosít? Miért lát mindenben rosszat, ami „balról” jön, onnét, ahonnét éppen ő maga is jött, vagy „átszaladt”, mert ez most a divat, mert a „bátor" és ma! — „szókimondó" újságírónak tapsol a közvélemény? Néhány hete egy riporter - valami úttörőkkel kapcsolatos riportban - piros luftballonokról szelle- meskedett, amelyeket - szavait idézem — „valamikor lelkesen felfújtak, aztán lám elpukkantak ..." A riportert mellesleg személyesen ismerem. A piros luftbailont hajdanában ő is fújta. Lelkesen. Majd' beleizzadt. Egy másik riporter fiatal, tizennyolc éves lánnyal beszélget és mondja neki, hogy „az elmúlt negyven év alatt mindent leromboltak ebben az országban...” A lány elámult: „Hát én ezt nem tapasztaltam, pedig nyitott szemmel járok-kelek a világban. Nem igaz, hogy minden rossz volt." A riporter megjegyezte: „Akkor véleményeddel egyedül vagy az országban . . ." Hát nincs egyedül. vasárnapi
