Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-21 / 291. szám
lyi sem esz? m°id az a legutolsó a* idő még, 1 Qi időtlen éjnek? ? A velő *lé? Szakod a menny 'e és tudatra? sem lesz: lepkerebbenés? 8 csak meg se rezzen, 'seggel hull alá a lét, 'el testvéravarra? * " So ízfalak 'eszében járva »elük magam flótáig dacoló, del‘a tűzfalak. s ezer van közöttük mint a gazdák 1 *e9nap vagy ma, ,a9Y kapkodva rakták. falat és szeplőst 1 teli múlttal szűzies-gyenge, l*’ ÓH a fakulttal. *1 szemben álló I®. helyre szülte Sombőt, a nyugvót, h°tja a büszke. j *ol sejteti ( mester keze rakta sima, nem oly pipics, s,e|ü darabja. ®*°delö szülötte ,Qr és tűri sorsát »tatlanok az évek, ®l<-elfalaiták. ^romba társát — Q 9Ög mellé emelte t° megadón tür-vár 1 ®9i jelre. ^szádját rombolná r“a ■— sárkupacba ( 0 mellőzött, Sléltöl simogatva. í!n °l ° gyenge >0tt,° sikerült es oi olyan fal, obiak is került. ISk ,u*'ótlon áll >e H" eí*'o0T°tt [ d<*lyfös szomszédja 1 0 Wissen vakolt. fr* éf¥e l. 7~ panel, beton teÜCS^Z"om 'öletek, 9napj tümpanon. Egy új kultúrpolitika felé? (5.) Igaz-e, hogy „falun egyszerűbb a helyzet", mint a fővárosban és a nagyvárosokban — már ami a művelődés válságát illeti: nem olyan bonyolult a művészeti-kulturális élet szerkezete, és a sorvadás is kisebb megpróbáltatásokkal jár? Igaz-e akkor, hogy az iskola, könyvtár, népművelő és pap nélkül élő kisfalvakban visszaállítani is könnyebb lesz a kulturális közösségeknek azokat a formáit, amelyek másmás formában ugyan, nemcsak a két világháború között, sőt még a hatvanas években is léteztek? Igaz-e, hogy a települések autonómiája, ön- kormányzata az a gyógyszer, amely mintegy automatikusan meghozza majd a megváltást? Erről beszélgettünk Kocsi Lászlóval, oki korábban az MSZMP. Baranya Megyei Bizottságának politikai munkatársa volt. (Egyébként a Pécsi Tonórképző Főiskola magyar-történelem szakán végzett 1982-ben, elvégezte az ELTE népművelés szakát, majd a Ságvóri Művelődési Házban népművelő és a KISZ-iskola igazgatója.) — Interjúinkban mindenki a maga s nem intézménye, pártja nevében nyilatkozott, de véleményét természetesen meghatározta az is, hol és milyen munkakörben dolgozik. Most mégis indokolt a kérdés: hogyan látni a művelődés válságának okait ebből a székből? — 'Munkám szerint a 'hagyományos politikai struktúrában a megye kultúrpolitikájának egyes témaköreihez kellett szakmai ajánlásokat tennem, előkészíteni különböző testületi anyagokat, közéleti fórumokon való állásfoglalásokat. Újabban társadalompolitikai jellegű munkát végeztem, pl. a pártközi sajtóbizottság létrejöttének előkészítésében vettem részt. Viszonylag hamar meg kellett látnom, hogy a pártnak nincs határozott kutlrúpolitiká- ja. A pártvezetés érzékelt bizonyos hiányokat, és azokra határozatokat, ajánlásokat, állásfoglalásokat adott ki alsó, középső, felső szinteken, de ez nem egy átgondolt koncepció részeként működött. Például ellentétbe került egymással a túlnépesedett középiskolai korosztályok támogatása, a feltételek biztosítása mint eiv és az iskolák, a pénztárcák szűkössége mint gyakorlat. De az úgynevezett „három T” végrehajtása sem volt következetes. Radikális tiltás nem volt, támogatás úgyszintén nem (pénz hiányában): maradt a tűrés. Amikor a maga nyers brutalitásában megjelent a piac a kultúrában, és kezdte irtani a valódi értékeket, született ugyan állásfoglalás az értékek védelméről, de amikor a pénzügyi kormányzat csökkentette a kultúra támogatására szolgáló pénzeket, a párt nem szólalt meg, mint ahogyan nem szólalt meg egyetlen esetben sem, amikor a kulturális koncepciót a gyakorlat kikezdte.- A pártkongresszus előtt született egy program, amelynek a művelődéssel foglalkozó része sokkal egyértelműbben fogalmaz, mint a korábbi hasonló dokumentumok.- Igen, de ennek megítéléséhez még rövid az idő. — Merrelelé látszik kivezető út? — Az egész irányítási és finanszírozási rendszer megváltoztatásában. Meg kell teremteni a jogi, politikai és gazdasági feltételeit a települések önállóságának és ezen belül a szellemi értékek szabad szerveződésének. — El tudom képzelni, hogy egy nagyvárosban ez termékeny lehetőség, de hogy működjön a kis baranyai falvakban, amelyek csak a szegénységet kapják az önállóság mellé? — Egyet is értek meg nem is. A baranyai falvok valóban nem voltak pozícióban a költségvetési alku idején: meg is látszik a rossz közlekedésen, az üzlet- és a telefonhálózat állapotán, a kulturális intézmények hiányán. Ma úgy látszik, hogy falun egyszerűen „lefut" a válság, hiszen nincs vagy alig van iskola, könyvtár, pap, orvos, tanító. Az igazság az, hogy falun már korábban bekövetkezett oz a rossz értelmű változás, amely mostanra érte el a nagyvárosokat. Nem tudok más megoldást elképzelni, mint azt: visszaadni a kistelepüléseknek az önkormányzati jogot, hogy maguk dönthessék el, mikor mit akarnak építeni, fejleszteni, és mit hogyan akarnak működtetni. A kezdeti lendületet megadhatja az önállóság öröme, az induló tőkét egyfelől a különböző egyesületek, társulások, pártok. Másfelől viszont a gazdasági egységek is hozzájárulhatnak - már persze, ha vannak, hiszen az erőszakos 'körpontosi- tás sok települést megfosztott még kisiparától is. — De le kell szögeznem, hogy az állam nem hagyhatja magára ezeket a falvakat: nem háríthatja át az anyagi forrósok létesítésének felelősségét és kötelezettségét másra. Igenis kellenek pántlikázott pénzek a kis települések számára! Az állami költségvetésben elkülönítetten kell pénzt kezelni ezeknek a falvaknak a segítésére: az utak, a közlekedés, hírközlés, orvosi szolgálát javítására. Hiszen az úgynevezett fejkvótarendszer itt nem nyújt kellő összeget, és az sem jelent majd megoldást, ha a személyi jövedelemadót a település kapja: mennyit jelent ez egy háromszáz lakosú faluban? Az állom jelenléte nélkülözhetetlen az iskolai oktatásbon: normatív módon rögzíteni kell, hova, mire, mennyi jár. Meggyőződésem, hogy ha a falusi ember látja, hogy ad neki az az állam, aki eddig többnyire csak elvett tőle; ha látja, hogy az ő fillérjeinek látható, élvezhető haszna van a saját falujában, akkor szívesebben nyúl a zsebébe. Meggyőződésem, hogy ezekben a zsebekben — ha nem is mindegyikben - vannak még közösségi célra fordítható forintok, és nemcsak alapítványi felajánlások formájában, hanem akár könyv-, színházjegyvásárlásra szánt forintok is.- Nem csupán direkt állami támogatásra gondolok természetesen, hanem egy okosan ösztönző szabályozó rendszerre. Mert hogyan öszönöz a bevétel növelésére egy művelődési házat az a ma érvényben lévő rendelet, amelynek értelmében a növekménynyel azonnal csökkentik az állami támogatást? És ide tartozik az is, hogy a falusi értelmiség leírhassa az adójából a szakmai újratermelődéséhez szükséges költségeket. Ha a moi helyzet marad, nem lesz falusi értelmiség. Jogi és pénzügyi szabadságra, jogi és pénzügyi támogatásra van szükség: például több kedvezményt adni a vál'lalatoknak közcélú adományok folyósítására, és pontosabban rögzíteni kellene, ill. kiterjeszteni a közcélú adományok körét.- Kultúrpolitikáról szólván mit ajánl Ügyeimébe a Magyar Szocialista Pártnak?- Hogy ne ágazatokban, hanem az egész társadalomban gondolkodjon: az ágazati szemléletben mindig rövi- debbet húzza a kultúra. Hagy az értékmentés, az értékteremtés a valódi helyére kerüljön a politikájában - és a társadalmi gyakorlatbon —: a szakértelmiségiek által képviselt értékrend ugyanúgy legyen jelen a gondolkodási rendszerében, mint a bürokratikus és a piaci elem. Hogy mindent tegyen meg a nemzeti kultúra hagyományainak megőrzéséért, folytonosságáért, és eredményeinek újratermeléséért — beleértve ebbe a nemzetiségi kultúrákat is. S végűi: mielőbb valóban kezdje el a harcot az igazságtalan kulturális esélyegyenlőtlenségek felszámolásáért. Gárdonyi Tamás Méhes Károly Aki él Lehetek-e egy város története vagy csak föltűnök egy keresztvetésnyi időre, mint az apostolok az Orlojon? Nem hivott s nem küldött ide senki, akár a véletlenül fogant gyerek, itt vogyok. Lehetek-e egy város története zöld pulóveremmel, pénzemmel, kiváncsi szivem játékszereként? Hihetem-e, hogy fontos az utcáról utcára való igyekezet, az ürülő korsó, az arcokba kapó tekintet? Vagy csak egy vagyok a tömegből, kinek történetébe beépül az idegen város; ami nagyszerű egy kicsit, mint egy új fogkefe, mert kell, de amúgy hétköznapi s hamar feledhető?! Kellenek pántlikázott pénzek ingyen van Ha nem állnak ott a polcok tele könyvvel, azt hihettem volna, hogy eltévedtem. A régi osztálytársat, könyvtáros ismerőst jöttem meglátogatni a szekszárdi megyei könyvtárban, és mit lótok? Egy igen-igen idős bácsika üldögél az egyik kisasztalnál, a szeme köny- nyes, előtte uzsonna, mellette két könyvtáros angyalka hallgatja az áradó panaszt, majd jön a harmadik valami irattal, meg másolattá!, és azt mondja, hogy hagyja csak bácsi, nem kell fizetni érte ... Mi ez? Az állami szociálpolitikát kiadták gebinbe a könyvtárosoknak? Kedves ismerősöm felvilágosit, hogy erről szó nincs. A könyvtárak legfőbb feladata még mindig a kölcsönzés, az olvasószolgálat, az irodalomkutatás, meg a többi efféle szolgálat, a fizetést ezért kapják, de ha egy 91 éves paksi bácsikát ideirányítanak az állomásról, hogy itt készíttethet fénymásolatot a bírósági ügyéhez, s közben elmeséli, hogy a felesége meghalt, és ki akarják lakaltatni, akkor a könyvtárosaknak át kell lényegülniük kedvesnővérré, és jogi tanácsadóvá és pszichológussá és szociális gondozóvá stb. És nehogy azt higgyem, hogy ez egyedi eset! A látogatók egy része számára a könyvtár már régóta lelki klinika és tanácsadóközpont. Egy néni és egy bácsi például mindig együtt, a hét közepén jöttek elmesélni, mi újság' Kanadában élő fiukkal. Amikor a bácsi meghalt, a néni a kórházból először ide tért be bánatával. Egy hölgy azért jött, hogy szokorvost ajánljanak neki. Egy másik a fia továbbtanulásához kért tanácsot. A pedagógus itt mondja el, hogy jövőre nem vállal több idegen- vezetést az adó miatt. A technikus itt szidja az igazgatóját, a diák a tanárát, és az idős tanár az ifjúságot. Időnként — mondja ismerősöm - az olvasóterem átalakul fórummá, ott lehet hangosan és nyíltan beszélni. Egykor az olvasókörök egy- egy könyvgyűjtemény körül kristályosodtok ki. s így lettek a személyes kapcsolatteremtés színterei, a nyilvánosság eszközei, a demokratikus gondolatcsere fórumai. Meglehet, az új magyar nyilvánosság kialakításában újra nagyobb szerepet fog játszani a könyvek otthona. Az Írásban és a fejekben rejlő gondolotok szabod találkozásának forrása és er- jesztője lesz o könyvtár. .Manapság joggal támogatandó tevékenység ez. A jó szó és a gondolat nem kerül pénzbe. S ha mór a könyvekre egyre kevesebb jut, legalább a humanizmus és a demokratikus nyilvánosság lehetősége legyen örök és díjtalan könyvtári szogáltatós. Nógrádi Gábor Ami volna negyvenes barátomtól, de ő már megint nem volt sehol. Már-már ozon voltam, hogy otthagyom az egészet, amikor az őrültet szimuláló énekesfiút pásztázó reflektor fényében Jézus Krisztus ballon- dzsekis, fülig érő szájjal mosolygó egyik reinkarnációját fedeztem föl, „A haverunk azt szeretné nektek mondani — pukedlizett a költő előtt az infantilis neurorocker —, hogy a szeretet..." „Hogy a szeretet vezéreljen benneteket gondolataitokban és cselekedeteitekben ... — vágott közbe Tankréd. — De nem mindegy ám, hogy milyen szeretet— üvöltötte dühtől remegő hangon —, mert az álságos szeretet megrontja a dolgokat . ..” „Köszönjük, testvérünk, hogy megvilágosítottad tekintetünket — ragod- tc» el a költőtől a mikrofont az egyre türelmelenebb rock-Narcissus — de, ha lehet, most már távozz!" Gyér taps kísérte Tankréd produkcióját, amit benne felerősített, mit felerősített, teljes hangerőre kapcsolt az elfogyasztott tekintélyes mennyiségű ital; átlóbolt az undergrund röhögve szétnyíló népén, de mór korántsem mosolygott. Megveszekedett módon nyelte a bort, és aiz előbbi lányt kereste. Amikor fölfedezte, egy magas, szőke, cop- fos fiú társaságában, hosszasan bámulta őket, aztán odoslattyogott hozzájuk. A copfos legalább két fejjel volt magosabb, mint a rögeszmék és vágyak koloncát hurcoló barátom, aki persze ebben az állopotban fittyet hányt az erőviszonyokra. Amint elkezdődött az ilyenkor bemelegítés számba menő lökdösődés, a rendezők nyombon ott teremtek, s a költőt megpróbálták a kijárat felé tuszkolni, óm ő kitépte magát őrzői oyurüjéből, és ismét a hosszú srác felé vetette magát. Még idejében sikerült lefognom, buzgón bizonygatva a rendezőknek, hogy az a másik kezdte, és kimenekítenem a teremből. Odakint ádázul fogadkoztunk, hogy azért is megbüntetjük a copfos stricit. Leültünk a járda melletti füves árokpartra, de ez az éjfél utáni meditáció már túl sok volt Tankrédnak. Percenként a földre dőlt, és követelte, hagy hagyjam őt aludni. Szó szót követett, két lábbal tapostunk egymás leikébe, gátlástalanul, alkoholtól fel- ajzva, az igazságra kiéhezettek egymás iránti kíméletlenségével. Megismerkedésünk óta sokszor voltam a költő segítségére, egyrészt, mert ő valóban rászo'ult erre, én pedig helyzetemnél fogva ezt megengedhettem magamnak. Legbelü! reméltem ugyanakkor, hogy ő nem holmi hivatásos lélekmentőnek tekint, de nem is a jócselekedetet rajta gyakorló felebarátjának. Bíztam benne, hogy több vagyok a szemében az élet kényszerű szükségszerűsége által rám osztott szerepnél. A szerepnél, amit vállaltam, de mégsem vagyok azonos vele. Sőt: éppen másságom tesz alkalmassá, hogy eljátszhasson). — Hiába is beszélsz — dünnyögte Tankréd —, te akkor is az a szerep vagy. Az a szerep, és punktum! Legszívesebben a torkának ugrottam volna, ehelyett azonban magam- bo roskadva ültem, markoltam a fűvet, és a szemünk magasságában, a mozgó járdán elkacsázó lóbokra meredtem. Gyűlöltem Tankrédot, gyűlöltem magamat, mert barátom annak lát, ami biztosan nem vagyok. Szörnyű érzés volt megbizonyosodni afelől, hogy a félreértések tenyészete uralkodik fölöttünk, hogy előállások szuperérzékelője a fül, s hogy a szem sem más, csupán zavaros, kibogozhatatlan köd- képek tükre. Nogy nehezen életet vertem a költőbe, aztán taxit fogtunk, s elindultunk a belváros felé. Egy sörözőben virradt ránk a mór olyonnyira áhított hajnal. Tankréd fejét a barna korpultra hajtva aludt, de eszem ágában sem volt most felébreszteni. Fontosabb dolgom akadt: el kellett végre hagynom ezt az elsüllyedt éjszakát. Sárándi József Darwin isták Unom és „csodálom” őket, a sok trükkmester Nagyokost. Lesből lőttek célba rám, s belőlem csináltak bűnbakot. A céltábla nem tud visszalőni, * de vádolja az orvlövőt, mert hitvány, ki folyton átver reménytelent s reménykedőt. A fejlődés ismérve — darwinul — a helyzethez alkalmazkodás. Tavaszt éreznek? Ujjuk ravaszon. Túlélőink gondja lesz a gyász. Kerék Imre Kiszáradt gyümölcsfa Nézzétek ezt a vén fát, lombtalan, gyümölcsöt nem hoz már, csak árnya van. Virágcsontvázak, gyér füvek felett tartja vállán a beomló eget. Agai közt nem dajkál csillagot. All, mint akit mindenki elhagyott, mint akinek már nincs emléke sem ... Akár egy ember, olyan védtelen. ° .s?rbe feh'«nyozno, »vQ I: derült »ogalma az aszeqbo1. <3on9Vmast? ii ?!*®mativ hlrdették, ig6 .0s°ntunk i , * men- o frételfOlH VÜnk- ldr« szállt 9y°l°golt fes V' aztán Kq lQnyt ké. í^ölntények t>ni írábálk|.de a UremkeW,, ve“e. <,z tla" moS*9vüttes rsrnók u9y t özsanak lk. Emihez. hrért Néztem
