Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)

1989-10-21 / 291. szám

punomon napló 1989. október 21., szombat Befejeződött az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) listán választanak meg. Az egyéni és a területi választó- kerületekben mandátumot el nem ért, országosan összesí­tett, úgynevezett töredékszava­zatok alapján a pártok az or­szágos listán 58 (képviselői he­lyet tölthetnek be az erede­tileg javasolt 70 helyett. A képviselők úgy döntöttek, hogy egy jelölt csak egy listán in- dullhasson; a tervezet szerint egy személy egyidejűleg négy helyen is jelölhető volt. Elfogadták a képviselők azt a javaslatot is: ha a számí­tás után üres mandátum ma­rad, akkor azzal az országos listáé megszerezhető mandá­tumok számát kell növelni. A (képviselők elfogadták azt az indítványt is, hogy az ál­landó lakóhely hiánya a vá­lasztójog gyakorlása tekinteté­ben ne legyen kizáró ok. Azok az állampolgárok is gyakorol­hatják választójogukat, akik állandó lakóhellyel nem, de ideiglenes lakóhellyel rendel­keznek. Ezután a képviselők a tör­vényjavaslatról — a már el­fogadott módosításokkal együtt - részleteiben és egészében szavaztak. Az Országgyűlés a képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot 286 igen, 20 nem szavazattal, 24 tartózko­dás mellett elfogadta. Ezt (követően megkezdődött o köztársasági elnök választá­sáról szóló törvényjavaslat tár­gyalása. Horváth István belügyminisz­ter az előterjesztéshez (kap­csolódó expozéját még csü­törtökön megtartotta. így a most kezdődő vita előtt nem kivánt szólni. Kereszti Csaba, a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság előadója elmondotta: a bizottság mindenben egyetér­tett az előterjesztéssel, s Így nincs ikiegészítenivalója. Az általános vitában egye­dül dr. Czoma László (Zala m., 5. vk.), a részletes vitá­iban dr. Sóra lános (Komárom im., 10. vk.), Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) szó­lalt fel. A módosító javaslatokat is­mét a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság mérle­gelte, majd dr. (Horváth István belügyminiszter - Roszik Gá­bor javaslatával szemben — fenntartotta azt az előterjesz­tésiben is (megfogalmazott in­dítványt, hogy a köztársasági elnök személyéről most nép­szavazás döntsön. Ezután határozathozatal kö­vetkezett. Ennek során elve­tették Roszik Gábor javasla­tát, mely szerint a törvényter­vezetnek a (köztársasági elnök választás második fordulójára vonatkozó bekezdését úgy mó­dosítsák, hogy amennyiben a második fordulóban sem vá­lasztottak köztársasági elnö­köt, -az állam(főt az Ország- gyűlés válassza meg a kép­viselőválasztás után. Ezt ikövetően a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság jelentésében foglalt mó­dosító javaslatokat az Ország- gyűlés elfogadta. Az egyik szerint (köztársasági elnököt a választópolgárok és olyan tár­sadalmi szervezetek jelölhet­nek, amelyek (megfelelnek a pártok működéséről és gaz­dálkodásáról szóló törvény rendelkezéseinek. Ugyancsak egy módosítás foglalkozik az­zal, hogy a második válasz­tási fordulóban - melyet ak­kor (kell megtartani, ha az elsőben a jelöltek egyike sem szerezte meg a szavazatoknak több mint a felét — az a je­lölt indulhat, akire az első fordulóban a választók leg­alább 15 százaléka szavazott. Közülük az lesz a köztársasá­gi elnök, aki a legtöbb sza­vazatot kapja; feltéve, hogy a választók legalább fele sza­vaz. Az Országgyűlés ezután^ 312 egyetértő szavazattal egészé­ben is elfogadta a köztársa­sági elnök választásáról szóló törvényjavaslatot. Jogutód nélkül megszűnik a munkásőrség A kormány módosította a munkásőrség megszűnéséről szóló törvényjavaslatot, s ez­zel összefüggésben visszavon­ta a honvédelmi törvény mó­dosítására vonatkozó javasla­tát - jelentette be ezután Borics Gyula igazságügyi mi­nisztériumi államtitkár, aki a kormány nevében terjesztette elő a törvényjavaslatot. Utal­va a munkásőrség létrehozá­sa óta eltelt három évtized­ben, s különösen az elmúlt másfél esztendőben bekövet­kezett társadalmi, politikai vál­tozásokra, leszögezte: a mun­kásőrség fenntartása ma már nem Indokolt, ezért a kor­mány nevében javasolja a tes­tület megszűnésének kimondá­sát. Ez — figyelembe véve a már elfogadott módosított al­kotmányt - azt jelenti, hogy Magyarországon a honvédsé­gen és a rendőrségen kivül más fegyveres testület nem működhet, így a munkásőrség helyett semmiféle fegyveres testület nem szervezhető poli­tikai célokra. Azaz: a mun­kásőrség e törvénytervezet el­fogadásával, jogutód nélkül szűnik meg. Az ezzel kapcso­latos feladatok kidolgozására és végrehajtására a Minisz­tertanács kormánybiztost jelölt ki, a pénzügyminiszter pedig zárolja a testület vagyonát. A vitában egyedül Balogh András (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m., 22. vk.), a Tokaji és Vidéke Áfész autó-motorszere­lője kért szót, s a munkásőr­ség védelmében kifejtette: már ma sem tekintik magukat párthadseregnek, hanem ön­kéntes alapon szervezett tes­tületnek, amelyiknek legfőbb feladata a haza védelme. Ugyanakkor leszögezte: a munkásőrség a .testület jövő­jét a parlament döntésére és népszavazásra bizza. A kép­viselők a munkásőrség jog­utód nélküli megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot 274 igenlő, 6 ellenszavazattal, 31 tartózkodás mellett elfo­gadták. Ezután egy újabb napirendi pont, az 1956-os népfelkelés­sel összefüggő elitélések or­voslásáról szóló törvényjavas­lat tárgyalására került sor. Horváth Lajos indítványozta, hogy ezzel - mivel tartalmi­lag összefüggnek — együtte­sen vitassa meg az ország- gyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által benyújtott - a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (in­ternált), valamint a kitelepí­tett személyek sérelmének or­voslásáról szóló - országgyű­lési határozat-tervezetet. Az országgyűlés egyetértett az in­dítvánnyal. Kapják vissza becsületüket az igazságtalanul meghurcoltak! Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár elő­terjesztésében utalt arra: 'az utóbbi évtizedek politikai gya­korlata, az állampolgári jo­gok semmibe vétele tragikus eredményekkel járt, az egyed­uralmat gyakorló párt önké­nye százezreket hurcolt meg, s fosztott meg szabadságuk­tól, egzisztenciájuktól. Itt az ideje, sőt sok esetben már el is késtünk vele - hjyta fel a figyelmet —, hogy az ország és a nemzet előtt visszakap­ják becsületüket az igazság­talanul meghurcoltak, hogy a kormány - bár vétlen ezek­ben az ügyekben - elődei he­lyett is kijelentse: ezek az em­berek méltatlan és bűnös po­litika áldozataivá váltak. Ele­mi kötelességünk - mutatott rá -, hogy a vétlen áldoza­tokról megemlékezzünk, jóvá­tételt nyújtsunk nekik, enélkül nem képzelhető el a teljes nemzeti körmegegyezés és megbékélés. A kormány ezért kiemelt jelentőségű kérdésként kezeli a törvénysértések áldo­zatainak rehabilitálását. Az államtitkár emlékeztette az országgyűlést arra, hogy a kormány szakértőkből álló bi­zottságot hívott létre az 1945 és 1962 közötti büntetőügyek felülvizsgálatára. Ez a bizot't- sáa még a közeljövőben ja­vaslatokat terjeszt elő a tör­vénytelen ítéletek hátrányos következményeinek felszámo­lásáról, az áldozatok rehabili­tálásáról. Emellett egyedi fe­lülvizsgálatok is indultak a ki­emelkedő jelentőségű ügyek­ben. Hatályba lépett továbbá az 1949-53. között rendőrha­tósági őrizetben fogva tartott személyek munkaviszonyát és társadalombiztosítási helyzetét rendező jogszabály. Foglalko­zott a kormány az internáltak, a kitelepítettek, a közbizton­sági őrizetben fogva tartottak, a külföldön elítéltek, valamint a Szovjetunióba elhurcoltak ügyeivel is. A kérdés teljes körű rende­zésére - rendkívüli összetett­sége miatt - csak hosszadal­mas, többoldalú tárgyalások után kerülhet sor. Az egysé­ges kártalanitás rendjét, en­nek szabályozási elveit az il­letékes minisztériumok dol­gozzák ki az érdekképviseleti szervezetek és a politikai cso­portosulások képviselőinek be­vonásával. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy mivel Marx Gyula módosító indítványt tett, ezért a törvényjavaslatot két olvasatban tárgyalják. Az általános vitában első­ként Isidéi Istvánná (Heves m„ 5. vk.), a Mátravidéki Fémművek diszpécsere indítvá­nyozta: országgyűlési határo­zattal kell igazságot szolgál­tatni az elmúlt negyven évben igazságtalanul elítélteknek. Rehabilitálni kell mindazokat, akiket 1945-től politikai okok­ból, vagy politikai indítékok­ból kreált gazdasági bűncse­lekményekért ítéltek el. Java­solta, hogy a sztálinizmus ma­gyar áldozatainak emlékére a recski tábor helyén létesítse­nek emlékhelyet. Dr. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a bonyhádi Pan­non Termelőszövetkezet elnö­ke kérte: a sokrétű problémát nagy körültekintéssel, a Ma­gyarországi Németek Szövet­ségének segítségével oldják meg. Ezután Árvái Lászlóné (Heves m., 1. vk.), Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) következett felszólalásra, majd Márton János (országos lista), a 'Magyar Néppárt ügyvezető elnöke felszólalásában azt ajánlotta, hogy három réteg - a köztisztviselők, a pedagó­gusok és főleg a hivatásos katonák — rehabilitációs ügyét külön is vizsgálják meg. Hang­súlyozta, hogy ezt a katona­ság, imint férfivá nevelő intéz­mény becsületének ‘helyreállí­tása is megkívánja. Ennek kapcsán rövid kitérőt téve megjegyezte: a napokban a kezébe ikerült egy olvasmány, amely - úgy gondolja — nem maradhat a honvédelmi mi­niszter úr és a honvédség vá­lasza nélkül. Ez az olvasmány a többi között az egykori honvédelmi miniszterről szól. Máirton János e megjegy­zésére reagálva (kért szót Ne­meth Miklós miniszterelnök és bejelentette: a kormány úgy döntött, hogy a dr. Bokor Im­re honvédezredes könyvében olvasható állítások kivizsgálá­sa érdekében felkéri az Or­szággyűlés honvédelmi bizott­ságának elnökét, hozzon létre egy „etikai" bizottságot. A vizsgálat eredményéről tájé­koztatják majd a közvéle­ményt. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) kijelentette: „az 1950- es évekről, 1956-ról és 1956 után is hazudtak nekünk éj­jel, hazudtak nappal és ha­zudtak mindenkor." Példaként említette a teremben jelenlé­vő Berecz Jánost, aki megírta a Tollal és fegyverrel című művet, s abban egészen más­képp szólt ezekről az esemé­nyekről. Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.) felszólalása után a törvényjavaslat tárgyalását ez­után a részletes vitával foly­tatták. Ennek során Király Zoltán (Csongrád m„ 5. vk.) kifogásolta, hogy a törvény- tervezet csak a munkaviszony­nyal és a társadalombiztosí­tással foglalkozik. Ezért kérte annak rögzítését, hogy a tör­vény alapján történt ítélet­megsemmisítés azonos hatályú legyen az ügy bírósági felül­vizsgálata során meghozott határozattal. Miután a részletes vitában többen nem kértek szót, az elnöklő Horváth Lajos ismer­tetett egy határozattervezetet, amelynek lényege, hogy a törvénysértő elitélések, inter­nálások, kitelepítések áldoza­tainak kártalanításáról a (kor­mány terjesszen az Ország- gyűlés elé egy törvényjavas­latot. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár a vi­tában elhangzottakra vála­szolva a tárca támogatásáról biztosította Zsidei Istvánnénak a recski emlékhely létrehozá­sára vonatkozó javaslatát. Solymosi József indítványát szintén helyeselte, és elmond­ta, (hogy nemcsak a német, hanem a szlovák és más nem­zetiségűek kitelepítésének ügyét is megvizsgálják. Javasolta, hogy fogadják el a Horváth Lajos által ismer­tetett határozattervezetet, s Ígéretet tett rá, hogy a ja­vaslatot még ebben az évben az Országgyűlés elé terjesz­tik, amennyiben arra mód lesz. Megvitatását ugyanis a legszélesebb társadalmi nyil­vánosság bevonásával tervezik. Határozathozatal követke­zett. Először az 1956-os nép­felkeléssel összefüggő elitélé­sek orvoslásáról szóló törvény- javaslatról döntött az Ország- gyűlés: 278 támogató, 4 el­lenző szavazattal és 28 tartóz­kodással elfogadta. Ezután a törvénysértő elíté­lések, internálások, kitelepíté­sek áldozatainak kártalanítá­sáról szóló határozat-tervezetet az Országgyűlés 287 igenlő, 2 nemleges szavazattal és 13 tartózkodással elfogadta. Ugyancsak elfogadta az Or- szóggyűlés — 289 egyetértő, 3 ellenző szavazattól és' 12 tar­tózkodással - a rendőrhatósá­gi őrizetben fogva tartott (in­ternált), valamint a kitelepített személyek sérelmeinek orvos­lásáról szóló országgyűlési határozat-tervezetet. Baranyai képviselők az ülésteremben Fotó: Läufer László Választójogi törvény A társadalmi fejlődés jelenlegi szakasza olyan politikai képviselet kialakítását igényli, amelyben a személyek alkalmassága, megbízható­sága mellett a különböző politikai pártok befolyásoló, politikaformáló ereje is növekszik. Ennek az igénynek megfelelve az országgyűlési kép­viselők választásáról szóló törvény vegyes választási rendszert tartal­maz. Ebben 176 országgyűlési képviselőt egyéni választókerületben vá­lasztanak meg, további 152 képviselői helyet területi (megyei) listákon szerezhetnek meg a pártok. Ezenkívül 58 képviselői mandátum sorsa — az aránytalanságokat kiegyenlítő - országos listákon dől el. A tör­vény szerint egy jelölt csak egy listán indulhat. Az elfogadott jogszabály a: állampolgárok számára jogokat garan­tál, mig az állami szervek, a választást lebonyolitó szervezetek, a tö­megtájékoztatási szervek számára elsősorban kötelezettségeket ir elő. Rendelkezik a választójogról — amely általános és egyenlő, a szava­zás pedig közvetlen és titkos —, a választópolgárokról, a jelölés sza­bályairól, a választás eredményének megállapításáról, a választási el­járásról és annak nyilvánosságáról, a szavazási szabályokról, a vá­lasztási szervekről, a szavazókörökről, a jogorvoslatról, az időközi vá­lasztásról. Az egyéni választókerületekben a választópolgárok és a pártok állíthatnak jelölteket. Két vagy több párt közösen is jelölhet. A területi választókerületben - területi listán - a pártok jelölhetnek. Az a párt állíthat területi listát, amely a területi egyéni választó­kerületeinek egynegyedében, de legalább két egyéni választókerület­ben állított jelöltet. Országos listát az a párt állíthat, amely leg­alább hét területi választókerületben állított listát. Az egyéni válasz­tókerületekben, a területi választókerületben és az országos listán mandátumot nyert képviselő jogai és kötelezettségei azonosak. A törvényt számos pontosító melléklet egészíti ki, egyebek között a választókerületek kialakításának elveiről, a választási szervek, munka- csoportok tagjainak feladatairól. Á Magyar Köztársaság kikiáltásának napja A következő napirendi pont megtárgyalásánál mór megosz­lottak a vélemények, hogy ok­tóber 23-a miként, milyen jel­ző kíséretében íródjék be a magyar történelem könyvébe. Németh Miklós miniszterelnök javaslata mindazonáltal egy­öntetű támogatást kapott: ez a nap ne csak nemzeti em­léknap, hanem a módosított alkotmány kihirdetésének, s így a Magyar Köztársaság ki­kiáltásának dátuma is legyen. Ennek értelmében hétfőn Szű­rös Mátyás, aki e naptól fog­va az ideiglenes köztársasági elnöki tisztet is ellátja majd, a Parlament előtt rendezendő ünnepségen kiáltja ki a Ma­gyar Köztársaságot. Nyilatkozat­tervezet október 23-ról A felszólalások után a Ház elnökének kérésére Bánffy György (Budapest, 4. vk.) fel­olvasta az Országgyűlés nyi­latkozat-tervezetét október 23- ról. „Az Országgyűlés átérezve felelősséget és részvétele fon­tosságát a nemzeti megbéké­lés előmozdításában, 1956. ok­tóber 23-a közelgő évforduló­ján kötelességének érzi, hogy felhívással forduljon honfitár­saihoz. A nemzet akaratát tükröző politikai egyeztető tárgyalások megállapodásai alapján a magyar Országgyűlés kimond­ta: hazánk köztársaság, alkot­mányban rögzítette a több­pártrendszert, megteremtette a szabad és demokratikus vá­lasztások kereteit, megnyitotta az utat a parlamenti demok­rácia gyakorlása előtt. Az Or­szággyűlés teljesítette hivatá­sát, hozzájárult a békés át­menet garanciáinak megterem­téséhez. Az alkotmányos ga­ranciák megteremtése késztető erő lehet a jelenleg) válság leküzdésére, és esélyt ad ar­ra, hogy éljünk lehetőségeink­kel. Céljainkat azonban csak nyugodt, békés körülmények között valósíthatjuk meg. A politikai viták, a politikai küz­delmek az újonnan kialakított alkotmányos keretek között folyhatnak majd ezután. A magyar nép egyetért a demokratikus Magyarország megteremtésében - 1956 meg­ítélésében azonban a nemzet ma még nem egységes. Min­denkinek magának kell eldön­tenie, hogy október 23-ról miként emlékezik. De a meg­emlékezés legyen olyan, amely a megbékélés útját járja, nem tépi löl a sebeket. Fogadjuk megértéssel egymás eltérő vé­leményét, azokat a megnyilvá­nulásokat, amelyek nem sértik a törvényes rendet. E gondolatok jegyében hív lel az Országgyűlés minden magyar állampolgárt, hogy az 1956. október 23-ra emlékezés napja ne az országöt meg­osztó, hanem a nemzeti meg­békélést előmozdító nap le­gyen." A nyilatkozatot a képviselők közfelkiáltással elfogadták. Ezután az állami tulajdon­ban levő, de az MSZMP és más társadalmi szervek áltól kezelt vagyonról szóló pénz­ügyminiszteri tájékoztatót tár­gyalták meg a képviselők. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés a pénz­ügyminiszternek az állami tu­lajdonban, de az MSZMP és más társadalmi szervek keze­lésében levő vagyonról szóló tájékoztatót 253 egyetértő, 8 nemleges szavazattál és 8 tartózkodással elfogadta. Döntés személyi kérdésekben Személyi kérdésekben dön­tött pénteki ülésnapjának vé­gén az országgyűlés, A bel­ügyminiszter javaslatát elfo­gadva megválasztotta az öt­tagú Országos Választási Bizottságot, amelynek titkára dr. Kara Pál lett. A képviselők úgy határoz­tak, hogy az Országgyűlés el­nöki teendőivel — mindaddig, amig a Ház, jelenlegi elnöke a köztársasági elnöki funk­cióból adódó feladatokat lát­ja el - Fodor István alelnö- köt bízza meg. Az Országgyűlés elnöke megköszönte a módosított al­kotmány értelmében megszűnt Elnöki Tanács, és annak el­nöke, Straub F. Brúnó tevé­kenységét. Az ülésszak negyedik mun­kanapjának estéjén, 7 óra előtt néhány perccel az Or­szággyűlés befejezte munká­ját. Szűrös Mátyás bejelentet­te, hogy október 30-án, hét­főn kezdődik a következő ülés­szak. Kérte a képviselőket, aki­nek ideje engedi, vegyen részt október 23-án, a déli harang­szó idején a köztársaság ki­kiáltásának ünnepi ceremó­niáján.

Next

/
Thumbnails
Contents