Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)

1989-10-17 / 287. szám

19t*. október 17., k«M Dunántúli napjö 3 Ma sen jut érvényre az érdekeltség Pénzszűke és az energia­racionalizálás Racionalizálás = •»«•- rüsitésscl. Nem is olyan régen az energiaraciona­lizálás annyira jelentős központi elhatározás Volt hazánkban, hogy arra 1981-töl a kormányzót 15 milliárd forintot adott visz- sza nem fizetendő állami támogatásként népgazda­sági szinten. Feltételként is megszabható volt, hogy vesszen az olajkály- ho, éljen a szenes vagy más energiahordozóra alapozott 'központi fűtés, részesüljenek minél többen a földgáz (prog­ram) előnyeiből, valamint a „több fényt kevesebb energiá­val" elv megvalósításaként 'egyre több iskolai tanterem vi­lágítását, továbbá a közvilá­gítást is korszerűsítették szá- 'mos helyen. Mindenképp meg­érte az ilyen beruházás, hisz Oz állam gavallér módon ösztö- mözte azt, ami eleve érdeké­iben állt és az üzemeltetőnek sem volt közömbös oz egyre 'emelkedő energiaárak mellett, hogy mennyire jött ki a fo­gyasztói számlája. De hol vannak már azok az 'energiaracionalizált boldog évek?! A vissza nem térítendő ál­lami támogatás mértéke egy- 'e csökkent, mígnem 1988. ja­nuár 1-jétől végképp és telje­sen megszűnt. Az energiaárak azóta is tovább emelkedtek. Szeptember végén tekintette át a Baranya Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága megyénk energiagazdálkodási helyzetét. Azért is időszerű ez a téma, mert a tanácsi terület me­gyénkben az elmúlt évben főbb mint egymilliárd forintot »öltött energiahordozók vásár­lásira, és kétszázmilliónál is többet energetikai beruházós- fa. Répgeteg ez a pénz és a tényleges, azaz az optimálistól mégis /nessze elmarad. Ener- giaéj>íegünk csillapíthatatlan u9yán, de a pénztárcánk meg egyre kevésbé bírja még a szükséges energia fedezetét is. A néhány évvel ezelőttihez lépést több mint ötven száza­lékkal növekedett a fajlagos energiaköltség. És fehéren-fe- tetén k imutatható, hogy a vil- lamosenergia a legdrágább, és a tényleges tanácsi villany- számla több mint felét a köz­világítás emésztette fel. Az összes tanácsi működési költségek majd egyötödét te­szik ki oz eneríjiavásárlósro és -szállításra fordított össze­sek. Tehát a tanácsok és o ta­nácsi szervek mindenképp rá vonnak kényszerítve a nadrág- szij meghúzására - energia- fronton is. De hogyan és mi módon le­het úgy megközelítően teljes 'körű közszolgáltatást nyújtani '(lásd közvilágítás), ha nincs 'á elegendő pénz? Hát racio- 'nalizálással, azaz ésszerűsítés­sel. Ebben csak az a bökkenő, hogy ehhez meg rengeteg pénz 'kell. Igaz, hogy az ilyen be­fektetés hosszú távon minden- 'képp megtérül, de manapság o rövidtávú tervekhez sincs elég pénz. így aztán az a ta­nácsi vezetés is kilátástalan- lr>ak ■ érzi a helyzetet, amelyik Ibelátjo, elismeri, Helyesebben felismeri, hogy érdemes bele­vágni a korszerűsítésbe, mely ~ igaz, hosszú távon, de — mindenképpen kifizetődik. A testületi ülésen egyebek 'között arról is szó esett, hogy sok helyütt még ezt a lehető­séget sem érzékelik, így aztán az önkormányzat bevezetése­kor lesznek csak igazán baj­ban. Azért akad jó, követendő példa is. Az igazán gazdálko­dó szemléletű vezetés már most is százezreket megtaka- rithat(na) az energiaveszteség feltárásával. Ebben egyet le­het érteni Pálmai József fő­energetikussal. A Novindel Rt. felkínálta szolgáltatásait, mi­szerint hajlandó némi (nem túl magas) javadalmazás fejében mind a 800 tanácsi hivatalnál, intézménynél és egységnél fel­tárni és ezzel kiküszöbölhető­vé tenni az energiapazarlást. A jó kezdeményezés hamvába 'holt, hisz az emlitett 800-ból mindössze 82-en rendelték meg ezt a szolgáltatást ilyen­olyan mértékben. A többi va­jon nem érti, vagy nem érzi a takarékosság kényszerét? Akik hittek, és hasznosították is a vizsgálat tapasztalatait, azok­nak már 8-10 százalékkal ke­vesebbet kell költeniük ener­giára. Van-e a helyi tanácsoknak erre képzett szakemberük? Természetesen nincs. így az­tán vagy ráéreznek a lényeg­re a kényszerítő körülmények hatására vagy nem. Többnyire nem. Ezért az energia-megta­karításban továbbra sem jut érvényre az érdekeltség, hiá­nyoznak a szükséges eszközök (a pénz is) és a felelősség sem számon kérhető. A szak- szerűség a tervezésben, a be­rendezések használatában, ja­vításában és karbantartásában is sok kívánnivalót hagy ma­ga után. Pedig egyre inkább az ener­giaracionalizálás a jövőbe vi­vő várható út - állami támo­gatás .nélkül is. Aki ezt felis­meri, az két malom között őr­lődhet, hisz a szükség cselek­vésre serkent, ám a lehetősé­gek (pénzhiány) továbbra is bénítanak. És ki előlegezze meg az energiamegtakarítást eredményező beruházásokat? És a mai kamatlábakkal ki ké­pes azokat visszafizetni? így aztán pénzszűke miatt konzerváljuk a pénzpocsékoló energiastruktúrát - és még jobban elszegényedünk. Murányi László „Levegökúra" az abaligeti barlangban Fotó: Proksza László Barlangterápia A külföldiek gyógyítása egyelőre csak terv Pár hónappal ezelőtt hangzott el egy megyei tanácsi vb- ülésen: fejleszteni kívánják a megyében a gyógyturizmus.t, és megpróbálják Harkány mellett az abaligeti barlang speciá­lis adottságait is megismertetni a külföldiekkel. , Régi megfigyelés, hogy egyes karsztbarlangok levegője jóté­kony hatással van bizonyos légúti betegségekre, Így a nyu­gati Mecsek legnagyobb üreg­rendszerének, az abaligeti bar­langnak is. A barlang mikro­klímája, az abszolút tiszta, pormentes, magas páratartal­mú, de hideg levegője csők. kenti ,az asztmatikus tüneteket. A speciális barlangterápiás gyógyintézet 1971 óta működik a Baranya Megyei Kórház Tü­dőgyógyintézete kihelyezett részlegeként. Eredetileg turista- szállóként működött, a Bara­nya Megyei Tanács egészség- ügyi osztálya jelenleg is az idegenforgalmi hivataltól bérli az épületet. Az épületben 24 ágyon tudnak betegeket fogad­ni, a szobák kétágyasak, mind­egyikhez külön fürdőszoba tartozik. Az ide beutalt bete­gek először a pécsi tüdő­gyógyintézetben esnek át vizs­gálaton. Itt állapítják meg, hogy kinél javallott a barlang­terápia. Az asztmás, krónikus hörghurutban, tüdőtágulásban szenvedők tüneteit enyhíti a barlang-gyógymód. Nem vehe­ti igénybe azonban az, aki ke­ringési elégtelenségben, súlyos magas vérnyomásban, labilis cukorbetegségben vagy súlyos reumatikus bántalmakban szenved. A kúra négyhetes. Ez alatt a négy hét alatt mindennap két, két és fél órát töltenek a barlangban. Itt az erre ki­képzett nővérek speciális tor­nát, légzőgyakorlatokat is vé­geztetnek velük. A beutaltak egyhebangzóan állítják, hogy a közérzetük határozottan ja­vul, kevesebb gyógyszerre van szükségük. (Bodonovics János például, aki az uránbányánál aknász és szilikózisa van, már négyszer jött ide vissza, mert a terápia - után mindig sokkal könnyebben érzi magát, a ful­ladásai elmúlnak.) Tehát létezik egy speciális gyógymód, és az Abaligeten kempingező külföldiek már kí­váncsiskodtak is, hogy mi is ez? Mindenesetre a tüdő­gyógyintézet vezetői felvetet­ték: miért ne próbálnák meg a külföldi betegeket is ide­csalogatni. Meg is született a konkrét terv, a megyei egész­ségügyi vezetés támogatta, az IBUSZ készséges partnernek Ígérkezett, ám valahol o hi­vatali ügyintézés útvesztőjében elakadt az ügy. Például az IBUSZ-nak már szeptemberben el kellett volna küldenie a külföldi partnerirodáknak az ajánlatot, de az október vége lenne az utolsó határidő, kü­lönben a jövő év már szóba sem jöhet. Az is kiderült, hogy elkép­zelésbeli különbség is van az idegenforgalmi és gyógyítási szakemberek között. Az ide­genforgalmi szakember ugyan­is elképzelhetőnek tartja, hogy a vendégek ne legyenek kény­telenek az abaligeti szanató­riumban lakni, hanem Orfűn és az orfűi nyaralás egyik kü­lönleges programajánlata le­hetne a barlangi gyógyítás. Az orvosok pedig azt mond­ják: ez a megoldás a beteg érdekében nem elfogadható, hiszen szükséges előzetes ki­vizsgálás (az elején említettük, hogy egyes esetekben tilos a barlangterápia), és a kúra alatt a rendszeres orvosi kont­roll és felügyelet. ÉnéiküI nem vállalhatnak felelősséget. Mindenesetre akár így, akár úgy döntenek, nagy a valószí­nűsége, hogy a jövő évben ez a terv még nem realizálható, annál inkább sem, mert való­színű, bizonyos beruházásokat is végre kell hajtani ahhoz, hogy a külföldi beteg jól érezze itt magát, és hajlandó legyen pénzt áldozni erre. S. Zs. Dante Alighieri I ársaság Pécsett Róma egyik szép palotáját, a Palazzo Firenzét, „látásból’' úgyszólván minden turista is­merheti, de azt már keveseb­ben tudják, hogy ebben az épületben működik a világszer­te ismert és elterjedt Dante Alighieri Társaság központja. Az idén éppen 100 éves tár­saság tulajdonképpen csupán 35 évvel ezelőtt lépett ki a nemzetközi porondra is, azzal o céllal, hogy élősegítse az olasz nyelv és kultúra küföldi terjesztését, az olasz és a kü­lönböző nemzeti kultúrák sok­oldalú találkozásának elősegí­tését, s mára elmondhatja, hogy a világ több mint 60 or­szágában félezernél is több helyi társaság munkálkodik az alapokmányban lefektetett cél­kitűzések megvalósításán. Mostantól kezdve Pécsett is működik ilyen. A Janus Pan­nonius Tudományegyetem kez­deményezésére létrejött „egye­sülés" Pécsi Dante Alighieri Társaság néven került tulaj­donképpen már egy évvel ez­előtt bejegyzésre, most azon­ban. hogy az Egyetemi Könyv tár jóvoltából a társaság nor máinak megfelelő helyiség is rendelkezésre áll, ténylegesen megkezdheti működését. En nek lényege: gyermek, ifjúsági és felnőtt nyelvtanfolyamok szervezése és lebonyolitása, il­letve az ilyen vállalkozások se­gítése, a tágabb értelemben vett olosz kultúra (irodalmi, nyelvi, művészeti, gazdasági, közigazgatási, oktatási, műve­lődési stb. kultúra) megismer­tetésének elősegítése előadá­sok, klubrendezvények szerve­zésével," és még sorolhatnánk. A folyamatos munka novem­ber elején indul, dr. Tóth Zol­tán megyei főépítésznek, az olasz városépítészeti irányzato­kat bemutató előadásával, 8-án 18 órai kezdettel. Ezt kö­vetően minden hónap első szerdáján lesz valamilyen ren­dezvény, ugyanebben az idő­pontban. (Addig is, tehát no­vember 8-ig, minden szerdán 18-19,30-ig ügyeletet tart a vezetőség egy-egy tagja a Leonardo da Vinci u. V. szám alatti helyiségben, s külön te­lefon híján személyesen ad tá­jékoztatást az érdeklődőknek, illetve a tagságnak.) A társaság eddigi életének jelentős eseménye volt, hogy szeptember 27-én — a Palazzo Firenze követeként - Pécsre érkezett Angelo Filipuzzi köz­ponti tanácsos, és ünnepi ülés keretében „beiktatta” a Pécsi Dante Alighieri Társaságot. Fi- fipuzri tanácsos (nemzetközi hírű történész, egyetemi tanár) átnyújtotta dr. Benedek Ferenc elnöknek a központi társaság értékes könyvajóndékáról ké­szült terjedelmes jegyzéket, megtoldva még ezt saját — újabb - művei egy-egy példá­nyának átadásával. Ugyanek­kor a társaság kitűnő szakem­berekből álló tanácsadó tes­tületének (dr. Herczeg Gyula, dr. Tóth Tibor, dr. Neményi Kázmér, dr. Fried Ilona) korel­nöke, dr. Herczeg Gyula tan­székvezető egyetemi tanár be­mutatta az olasz vendégnek a vezetőséget (dr. Benedek Ferenc, dr. Tóth Zoltán, dr. Bárdi László, Boda Miklós, Or- dasi Zsuzsa, Horváth Eszter), s kifejezte azon reményét, hogy a pécsi társaság, mely a ma­ga nemében az első Magyar- országon, sikeresen működik majd, jól szolgálja a Pécsett kivátlképp nagy történelmi ha­gyományokkal rendelkező olasz —magyar kapcsolatokat. B. M. Lesz-e kisebb címletű utazási volutacsekk? Kttnnyflis ai AusilriAba utaiókfiah Egyre több probléma adódik a valutacsekkek bevezetéséből, melyek át­váltásának lebonyolítási módja igencsak nehézkes. Túl nagyok a címletek, túl sokat vonnak le (kü­lönböző mennyiségeket) az átváltásnál, százával érkeznek panaszok a pé­csi Rákóczi úti OTP-hez is. Segítséget azonban közvetlenül ők sem tud­nak nyújtani, Budapestre küldik az észrevételeket az ottani szervek intézkedé­sére várva. A legnagyobb problé­mát talán a címletek okozzák, melyek túl kötöt­tek, és nem a megfelelő nagyságúak. Érdeklődé­sünkre azt a választ kap­tuk, hogy az OTP nem rendelhet címleteket, azo­kat a Citicorp állapítja meg. Hogy később vagy már most bevezettek-e ki­sebb címleteket, erről nincs tudomásuk, ugyan­is a Nemzeti Bank a szeptember 24-i nyomtat­ványrendelésüket még mindig nem teljesítette. Ez lassan oda vezet, hogy kénytelenek lesznek be­szüntetni a valutacsek­kek kiadását, hacsak sür­gősen meg nem érkezik az a nyomtatvány, ami ehhez feltétlen szükséges. A másik probléma, hogy csak az egész csekket le­het beváltani, ami főleg Jugoszláviában az egyre romló dinár miatt okoz gondot. Az OTP válasza, hogy sajnos, a jelenleg rendelkezésükre álló há­romféle valutacsekk miatt ők szabják meg mi­lyenből tudnak adni. Igaz, a visszahozott dinárt, vagy más ország esetén egyéb pénznemet visszaváltják és mentesítik a valuta­alapot erről az összeg­ről, de ez nem lehet meg­nyugtató az ügyfél szá­mára. Sok a levonás a csek­kek átváltásánál - han­gozhatna a következő pa­nasz, amire azonban nincs konkrét válasz. Az OTP- nek nincs kellő tájékozta­tása, a Nemzeti Bank vé­leménye szerint pedig ezek a levonások nem általá­nosok, mert például egyes szállodák és üzletek nem számítanak fel költséget az átváltásnál. Az em­berek többsége azonban bankban váltja át csekk- iét, ahol sokat vonnak le, különösen a kis cimletű- eknél. A sok panasz egyik eredményeként október 10-*ől életbe lépett ha­tározat szerint könnyítést hoztak az Ausztriába uta­zóknak annyiban, hogy az évi egyszeri 3000 forint és a 14 éven aluli gyer­mekek évi egyszeri 3000 forintos valutaellátása bankjegyekben kiszolgál­tatható. Valamint, szintén esek Ausztriába látoga­tóknak a turistaellátmány igénybevétele esetén 500 schillinget bankjegyben fizetnek. Ezzel a könnyí­téssel talán megmozdult az egész intézmény, és remélhetőleg várhatunk még kedvező változá­sokat. Nem szabad azonban elfelejtkeznünk a valuta­csekk jó oldalának bemu­tatásáról sem, mely va­lóban jelenthet egyfajta előnyt. Ez annyiból áll, hogy ha külföldön elve­szíti a turista, 24 órán belül megkapja pénzét, és letiltják az elveszett csekket. Talán igaza van az OTP szakemberének, és való­ban meg kellene csak szoknunk, hogy valuta­csekkel járjuk a világot? Ez esetben a költségeket is el kellene fogadnunk, ami egyelőre nem tűnik túl reálisnak. Pataki Veronika f

Next

/
Thumbnails
Contents