Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-17 / 287. szám
19t*. október 17., k«M Dunántúli napjö 3 Ma sen jut érvényre az érdekeltség Pénzszűke és az energiaracionalizálás Racionalizálás = •»«•- rüsitésscl. Nem is olyan régen az energiaracionalizálás annyira jelentős központi elhatározás Volt hazánkban, hogy arra 1981-töl a kormányzót 15 milliárd forintot adott visz- sza nem fizetendő állami támogatásként népgazdasági szinten. Feltételként is megszabható volt, hogy vesszen az olajkály- ho, éljen a szenes vagy más energiahordozóra alapozott 'központi fűtés, részesüljenek minél többen a földgáz (program) előnyeiből, valamint a „több fényt kevesebb energiával" elv megvalósításaként 'egyre több iskolai tanterem világítását, továbbá a közvilágítást is korszerűsítették szá- 'mos helyen. Mindenképp megérte az ilyen beruházás, hisz Oz állam gavallér módon ösztö- mözte azt, ami eleve érdekéiben állt és az üzemeltetőnek sem volt közömbös oz egyre 'emelkedő energiaárak mellett, hogy mennyire jött ki a fogyasztói számlája. De hol vannak már azok az 'energiaracionalizált boldog évek?! A vissza nem térítendő állami támogatás mértéke egy- 'e csökkent, mígnem 1988. január 1-jétől végképp és teljesen megszűnt. Az energiaárak azóta is tovább emelkedtek. Szeptember végén tekintette át a Baranya Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága megyénk energiagazdálkodási helyzetét. Azért is időszerű ez a téma, mert a tanácsi terület megyénkben az elmúlt évben főbb mint egymilliárd forintot »öltött energiahordozók vásárlásira, és kétszázmilliónál is többet energetikai beruházós- fa. Répgeteg ez a pénz és a tényleges, azaz az optimálistól mégis /nessze elmarad. Ener- giaéj>íegünk csillapíthatatlan u9yán, de a pénztárcánk meg egyre kevésbé bírja még a szükséges energia fedezetét is. A néhány évvel ezelőttihez lépést több mint ötven százalékkal növekedett a fajlagos energiaköltség. És fehéren-fe- tetén k imutatható, hogy a vil- lamosenergia a legdrágább, és a tényleges tanácsi villany- számla több mint felét a közvilágítás emésztette fel. Az összes tanácsi működési költségek majd egyötödét teszik ki oz eneríjiavásárlósro és -szállításra fordított összesek. Tehát a tanácsok és o tanácsi szervek mindenképp rá vonnak kényszerítve a nadrág- szij meghúzására - energia- fronton is. De hogyan és mi módon lehet úgy megközelítően teljes 'körű közszolgáltatást nyújtani '(lásd közvilágítás), ha nincs 'á elegendő pénz? Hát racio- 'nalizálással, azaz ésszerűsítéssel. Ebben csak az a bökkenő, hogy ehhez meg rengeteg pénz 'kell. Igaz, hogy az ilyen befektetés hosszú távon minden- 'képp megtérül, de manapság o rövidtávú tervekhez sincs elég pénz. így aztán az a tanácsi vezetés is kilátástalan- lr>ak ■ érzi a helyzetet, amelyik Ibelátjo, elismeri, Helyesebben felismeri, hogy érdemes belevágni a korszerűsítésbe, mely ~ igaz, hosszú távon, de — mindenképpen kifizetődik. A testületi ülésen egyebek 'között arról is szó esett, hogy sok helyütt még ezt a lehetőséget sem érzékelik, így aztán az önkormányzat bevezetésekor lesznek csak igazán bajban. Azért akad jó, követendő példa is. Az igazán gazdálkodó szemléletű vezetés már most is százezreket megtaka- rithat(na) az energiaveszteség feltárásával. Ebben egyet lehet érteni Pálmai József főenergetikussal. A Novindel Rt. felkínálta szolgáltatásait, miszerint hajlandó némi (nem túl magas) javadalmazás fejében mind a 800 tanácsi hivatalnál, intézménynél és egységnél feltárni és ezzel kiküszöbölhetővé tenni az energiapazarlást. A jó kezdeményezés hamvába 'holt, hisz az emlitett 800-ból mindössze 82-en rendelték meg ezt a szolgáltatást ilyenolyan mértékben. A többi vajon nem érti, vagy nem érzi a takarékosság kényszerét? Akik hittek, és hasznosították is a vizsgálat tapasztalatait, azoknak már 8-10 százalékkal kevesebbet kell költeniük energiára. Van-e a helyi tanácsoknak erre képzett szakemberük? Természetesen nincs. így aztán vagy ráéreznek a lényegre a kényszerítő körülmények hatására vagy nem. Többnyire nem. Ezért az energia-megtakarításban továbbra sem jut érvényre az érdekeltség, hiányoznak a szükséges eszközök (a pénz is) és a felelősség sem számon kérhető. A szak- szerűség a tervezésben, a berendezések használatában, javításában és karbantartásában is sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig egyre inkább az energiaracionalizálás a jövőbe vivő várható út - állami támogatás .nélkül is. Aki ezt felismeri, az két malom között őrlődhet, hisz a szükség cselekvésre serkent, ám a lehetőségek (pénzhiány) továbbra is bénítanak. És ki előlegezze meg az energiamegtakarítást eredményező beruházásokat? És a mai kamatlábakkal ki képes azokat visszafizetni? így aztán pénzszűke miatt konzerváljuk a pénzpocsékoló energiastruktúrát - és még jobban elszegényedünk. Murányi László „Levegökúra" az abaligeti barlangban Fotó: Proksza László Barlangterápia A külföldiek gyógyítása egyelőre csak terv Pár hónappal ezelőtt hangzott el egy megyei tanácsi vb- ülésen: fejleszteni kívánják a megyében a gyógyturizmus.t, és megpróbálják Harkány mellett az abaligeti barlang speciális adottságait is megismertetni a külföldiekkel. , Régi megfigyelés, hogy egyes karsztbarlangok levegője jótékony hatással van bizonyos légúti betegségekre, Így a nyugati Mecsek legnagyobb üregrendszerének, az abaligeti barlangnak is. A barlang mikroklímája, az abszolút tiszta, pormentes, magas páratartalmú, de hideg levegője csők. kenti ,az asztmatikus tüneteket. A speciális barlangterápiás gyógyintézet 1971 óta működik a Baranya Megyei Kórház Tüdőgyógyintézete kihelyezett részlegeként. Eredetileg turista- szállóként működött, a Baranya Megyei Tanács egészség- ügyi osztálya jelenleg is az idegenforgalmi hivataltól bérli az épületet. Az épületben 24 ágyon tudnak betegeket fogadni, a szobák kétágyasak, mindegyikhez külön fürdőszoba tartozik. Az ide beutalt betegek először a pécsi tüdőgyógyintézetben esnek át vizsgálaton. Itt állapítják meg, hogy kinél javallott a barlangterápia. Az asztmás, krónikus hörghurutban, tüdőtágulásban szenvedők tüneteit enyhíti a barlang-gyógymód. Nem veheti igénybe azonban az, aki keringési elégtelenségben, súlyos magas vérnyomásban, labilis cukorbetegségben vagy súlyos reumatikus bántalmakban szenved. A kúra négyhetes. Ez alatt a négy hét alatt mindennap két, két és fél órát töltenek a barlangban. Itt az erre kiképzett nővérek speciális tornát, légzőgyakorlatokat is végeztetnek velük. A beutaltak egyhebangzóan állítják, hogy a közérzetük határozottan javul, kevesebb gyógyszerre van szükségük. (Bodonovics János például, aki az uránbányánál aknász és szilikózisa van, már négyszer jött ide vissza, mert a terápia - után mindig sokkal könnyebben érzi magát, a fulladásai elmúlnak.) Tehát létezik egy speciális gyógymód, és az Abaligeten kempingező külföldiek már kíváncsiskodtak is, hogy mi is ez? Mindenesetre a tüdőgyógyintézet vezetői felvetették: miért ne próbálnák meg a külföldi betegeket is idecsalogatni. Meg is született a konkrét terv, a megyei egészségügyi vezetés támogatta, az IBUSZ készséges partnernek Ígérkezett, ám valahol o hivatali ügyintézés útvesztőjében elakadt az ügy. Például az IBUSZ-nak már szeptemberben el kellett volna küldenie a külföldi partnerirodáknak az ajánlatot, de az október vége lenne az utolsó határidő, különben a jövő év már szóba sem jöhet. Az is kiderült, hogy elképzelésbeli különbség is van az idegenforgalmi és gyógyítási szakemberek között. Az idegenforgalmi szakember ugyanis elképzelhetőnek tartja, hogy a vendégek ne legyenek kénytelenek az abaligeti szanatóriumban lakni, hanem Orfűn és az orfűi nyaralás egyik különleges programajánlata lehetne a barlangi gyógyítás. Az orvosok pedig azt mondják: ez a megoldás a beteg érdekében nem elfogadható, hiszen szükséges előzetes kivizsgálás (az elején említettük, hogy egyes esetekben tilos a barlangterápia), és a kúra alatt a rendszeres orvosi kontroll és felügyelet. ÉnéiküI nem vállalhatnak felelősséget. Mindenesetre akár így, akár úgy döntenek, nagy a valószínűsége, hogy a jövő évben ez a terv még nem realizálható, annál inkább sem, mert valószínű, bizonyos beruházásokat is végre kell hajtani ahhoz, hogy a külföldi beteg jól érezze itt magát, és hajlandó legyen pénzt áldozni erre. S. Zs. Dante Alighieri I ársaság Pécsett Róma egyik szép palotáját, a Palazzo Firenzét, „látásból’' úgyszólván minden turista ismerheti, de azt már kevesebben tudják, hogy ebben az épületben működik a világszerte ismert és elterjedt Dante Alighieri Társaság központja. Az idén éppen 100 éves társaság tulajdonképpen csupán 35 évvel ezelőtt lépett ki a nemzetközi porondra is, azzal o céllal, hogy élősegítse az olasz nyelv és kultúra küföldi terjesztését, az olasz és a különböző nemzeti kultúrák sokoldalú találkozásának elősegítését, s mára elmondhatja, hogy a világ több mint 60 országában félezernél is több helyi társaság munkálkodik az alapokmányban lefektetett célkitűzések megvalósításán. Mostantól kezdve Pécsett is működik ilyen. A Janus Pannonius Tudományegyetem kezdeményezésére létrejött „egyesülés" Pécsi Dante Alighieri Társaság néven került tulajdonképpen már egy évvel ezelőtt bejegyzésre, most azonban. hogy az Egyetemi Könyv tár jóvoltából a társaság nor máinak megfelelő helyiség is rendelkezésre áll, ténylegesen megkezdheti működését. En nek lényege: gyermek, ifjúsági és felnőtt nyelvtanfolyamok szervezése és lebonyolitása, illetve az ilyen vállalkozások segítése, a tágabb értelemben vett olosz kultúra (irodalmi, nyelvi, művészeti, gazdasági, közigazgatási, oktatási, művelődési stb. kultúra) megismertetésének elősegítése előadások, klubrendezvények szervezésével," és még sorolhatnánk. A folyamatos munka november elején indul, dr. Tóth Zoltán megyei főépítésznek, az olasz városépítészeti irányzatokat bemutató előadásával, 8-án 18 órai kezdettel. Ezt követően minden hónap első szerdáján lesz valamilyen rendezvény, ugyanebben az időpontban. (Addig is, tehát november 8-ig, minden szerdán 18-19,30-ig ügyeletet tart a vezetőség egy-egy tagja a Leonardo da Vinci u. V. szám alatti helyiségben, s külön telefon híján személyesen ad tájékoztatást az érdeklődőknek, illetve a tagságnak.) A társaság eddigi életének jelentős eseménye volt, hogy szeptember 27-én — a Palazzo Firenze követeként - Pécsre érkezett Angelo Filipuzzi központi tanácsos, és ünnepi ülés keretében „beiktatta” a Pécsi Dante Alighieri Társaságot. Fi- fipuzri tanácsos (nemzetközi hírű történész, egyetemi tanár) átnyújtotta dr. Benedek Ferenc elnöknek a központi társaság értékes könyvajóndékáról készült terjedelmes jegyzéket, megtoldva még ezt saját — újabb - művei egy-egy példányának átadásával. Ugyanekkor a társaság kitűnő szakemberekből álló tanácsadó testületének (dr. Herczeg Gyula, dr. Tóth Tibor, dr. Neményi Kázmér, dr. Fried Ilona) korelnöke, dr. Herczeg Gyula tanszékvezető egyetemi tanár bemutatta az olasz vendégnek a vezetőséget (dr. Benedek Ferenc, dr. Tóth Zoltán, dr. Bárdi László, Boda Miklós, Or- dasi Zsuzsa, Horváth Eszter), s kifejezte azon reményét, hogy a pécsi társaság, mely a maga nemében az első Magyar- országon, sikeresen működik majd, jól szolgálja a Pécsett kivátlképp nagy történelmi hagyományokkal rendelkező olasz —magyar kapcsolatokat. B. M. Lesz-e kisebb címletű utazási volutacsekk? Kttnnyflis ai AusilriAba utaiókfiah Egyre több probléma adódik a valutacsekkek bevezetéséből, melyek átváltásának lebonyolítási módja igencsak nehézkes. Túl nagyok a címletek, túl sokat vonnak le (különböző mennyiségeket) az átváltásnál, százával érkeznek panaszok a pécsi Rákóczi úti OTP-hez is. Segítséget azonban közvetlenül ők sem tudnak nyújtani, Budapestre küldik az észrevételeket az ottani szervek intézkedésére várva. A legnagyobb problémát talán a címletek okozzák, melyek túl kötöttek, és nem a megfelelő nagyságúak. Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy az OTP nem rendelhet címleteket, azokat a Citicorp állapítja meg. Hogy később vagy már most bevezettek-e kisebb címleteket, erről nincs tudomásuk, ugyanis a Nemzeti Bank a szeptember 24-i nyomtatványrendelésüket még mindig nem teljesítette. Ez lassan oda vezet, hogy kénytelenek lesznek beszüntetni a valutacsekkek kiadását, hacsak sürgősen meg nem érkezik az a nyomtatvány, ami ehhez feltétlen szükséges. A másik probléma, hogy csak az egész csekket lehet beváltani, ami főleg Jugoszláviában az egyre romló dinár miatt okoz gondot. Az OTP válasza, hogy sajnos, a jelenleg rendelkezésükre álló háromféle valutacsekk miatt ők szabják meg milyenből tudnak adni. Igaz, a visszahozott dinárt, vagy más ország esetén egyéb pénznemet visszaváltják és mentesítik a valutaalapot erről az összegről, de ez nem lehet megnyugtató az ügyfél számára. Sok a levonás a csekkek átváltásánál - hangozhatna a következő panasz, amire azonban nincs konkrét válasz. Az OTP- nek nincs kellő tájékoztatása, a Nemzeti Bank véleménye szerint pedig ezek a levonások nem általánosok, mert például egyes szállodák és üzletek nem számítanak fel költséget az átváltásnál. Az emberek többsége azonban bankban váltja át csekk- iét, ahol sokat vonnak le, különösen a kis cimletű- eknél. A sok panasz egyik eredményeként október 10-*ől életbe lépett határozat szerint könnyítést hoztak az Ausztriába utazóknak annyiban, hogy az évi egyszeri 3000 forint és a 14 éven aluli gyermekek évi egyszeri 3000 forintos valutaellátása bankjegyekben kiszolgáltatható. Valamint, szintén esek Ausztriába látogatóknak a turistaellátmány igénybevétele esetén 500 schillinget bankjegyben fizetnek. Ezzel a könnyítéssel talán megmozdult az egész intézmény, és remélhetőleg várhatunk még kedvező változásokat. Nem szabad azonban elfelejtkeznünk a valutacsekk jó oldalának bemutatásáról sem, mely valóban jelenthet egyfajta előnyt. Ez annyiból áll, hogy ha külföldön elveszíti a turista, 24 órán belül megkapja pénzét, és letiltják az elveszett csekket. Talán igaza van az OTP szakemberének, és valóban meg kellene csak szoknunk, hogy valutacsekkel járjuk a világot? Ez esetben a költségeket is el kellene fogadnunk, ami egyelőre nem tűnik túl reálisnak. Pataki Veronika f
