Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)

1989-10-02 / 272. szám

1989. október 2., hétfő Dunántúli napló Labdarügö NB Amikor a nagy hal kis tócsába kerül... PMSC-Békéscsabai Előre Spartacus 1-1 (0-0) Újmecsekalja, 8000 rvéző. V.: Fekete. PMSC: Bodnár - Kó­nya, Márton, Czérna - Megye­ri (Nagy T., a 84. percben), Túri, Bódog, Bérczy - Lovász, Czéh, Lehota. Edző: Garami József. Békéscsaba: Gulyás — Bánfi (Belvon, a 73. percben), Fabulya, Szenti, Ottlokán - Mracskó, Csathó (Pásztor, az 57. percben), Csanálosi, Hor­váth — Major, Miklya. Edző: Vigh Tibor. Az 53. percben Lovász nyar­galhatott el a jobb szélen, az ötös magasságában beadásra szánta el magát, s a kifliívet leíró labda a kapujából be­adásra kimozduló Gulyás mö­gött a háló jobb oldalában kötött ki (1-0). A 74. percben bal oldali szabadrúgás után Márton tisz­tázott fejjel, a pálya közepe felé kipattant labdát 28 mé­terről Mracskó küldte vissza és a bődületes erejű lövés a ipécsi kapu bal felső sarká­lban kötött ki úgy, hogy Bod­nár csak a hálótartó vas mö­gé tudta segíteni a labdát (1-1). A pécsiek kapujában Bod­nár háromszor is bátran hárí­tott, szerencsétlenségére ritka nagy gólt kapott. A hátvédek sorában a támadások segíté­sére is vállalkozó Márton volt a legjobb, de megfelelt Bó­dog is. A két szélső hátvéd­nek nem sok sikerült a 90 perc alatt. A középpályán egyedül Megyeri nyújtott elfo­gadható játékot. Túri ugyan sokat vállalt, csakhogy semmi sem jött össze neki. A csatár­sorban Czéh az irányító fel­adatot úgy ahogy ellátta, ka­pura azonban teljesen veszély­telen volt. Lehota a kezdeti lendülete után elszürkült. Lo­vász hetekre kibérelhette vol­na helyzetei alapján az NB I. góllövőlistájának étét, csak­hogy négy helyzetéből csak egyet, a legnehezebbet tudta kihasználni. A vendégeknél Gulyás kapus, Fabulya, Szenti, Mracskó és Miklya érdemel di­cséretet. Garami József: - Döntő do­lognak bizonyult, hogy 1-0-ás vezetés után három nagy gól- szerzési lehetőséget hagytunk kihasználatlanul. Vigh Tibor: - Ügy érzem, jól játszottunk és megérdemelten vittünk el egy pontot a na­gyon jó Pécs otthonából. További szombati eredmé­nyek : Debreceni VSC-Siófoki Bá­nyász 1-0 (0-0). Debrecen, 5000 néző. V.: Szabó. Góllö­vő: Mártom (69. percben). Váci Izzó-Csepel 0-0. Vác, 2500 néző. V.: IHuták. Vasas-Tatabányai Bányász 1- 0 (0-0). Fáy u. 2000 néző. V.: Márton. Góllövő: Gubucz (87. percben). Ferencváros-üjpesti Dózsa 2- 0 (2-0). üllői út, 20 000 né­ző. V.: Molnár. Gál lövők: Dzurják (5. percben), Bánki (34. percben). Videotan-<Haladás 1-2 (0-0). Székesfehérvár, 5000 néző. V.: Győri. Góllövők: Szpercsák (53. percben), illetve Görög (78 percben), Schaffer (83. perc­ben). A csalódások délutánja Pécsett Foggal és körömmel — így védekezett Pécsett a Békéscsaba. Ezúttal Lovászt próbálták visszahúzni... Fotó: Kóródi Gábor Bosszúsan és csalódottan tá­vozott a közönség szombaton Pécsett az újmecsekaljai sta­dionból. A csalódás érthető volt, hiszen az előző hetekben ugyancsak elkényeztették szur­kolóikat a piros-feketék. A Fe­rencvárosnak lőtt három, majd a Videotonnak és az Újpest­nek testvériesen elosztott négy­négy adott gól alaposan fel­csigázta a pécsi közönség igé­nyét. Mindezek után mit is várhattak volna a hazai csa­pat hívei, mint azt, hogy gól­esővel mossák le az előző he­tekben bukdácsoló csabaiakat. S hogy mindez nem követke­zett be, törvényszerűen meg­jelent a piros-feketék szurko­lóiban az elégedetlenség ér­zése. De hát nem kolbászból fonták kapujuk elé a kerítést a vendégek, még ha csabai­akról is volt szó. Vagy ha a pécsiek mégis annak tekintet­ték a viharsarkiak védelmét, akikor bizony alaposam csípős­re sikerült az a keverés. Mitagadás: rúgtak, karmol­tak, fogtak, ráncigóltak, csak épphogy nem haraptak a ven­dégek, bár ha csak rajtuk múlt volna, megtették volna azt is. S mivel a pécsiek — ezúttal három csatárral — min­dent a pálya hossztengelyé­nek közelében kívántak meg­oldani, egyúttal meg is kön­nyítették a lila-fehér védők dolgát. A sors fintora, hogy az egyetlen pécsi találat is egy már-már lehetetlen hely­zetből adódott, amikor a szél­sők beadásairól ,,leszoktatott” vendégek hagyták fedezetlenül hálójukat, amit addig, sőt még utána is sárkányok módjára védelmeztek. Mérkőzés után nagy volt a találgatás a pécsiek öltözőjé­ben, hogy Lovász briliáns hely­zetfelismeréséből, vagy a vé­letlenek összejátszásából szü­letett a ritkán látható gól. Be­csületére legyen mondva a pé­csi csatárnak, beismerte: kemé­nyen akarta a kapu elé belő­ni a labdát, az már aztán va­lóban a véletlen műve volt, hogy falsot kapott, amit a szél még csak megtetézett és a kővé dermedt Gulyás mögött a hálóban kötött ki a labda. Lovász igazmondására hivatko­zunk, s tesszük ezt azért, mert akadt még ott az öltözőben néhány csalafinta legény, aki tudatosságot szuggeráló mon­datokkal biztatta Lovászt egy valóban szépnek tűnő elkép­zelés pontos megvalósítására. A pécsi csatár azonban azon kesergett, hogy voltak ennél sókká1! nagyobb helyzetei is, s bermennyire sajnálja, azokat képtelen volt megoldania. A csabai öltözőben érthető­en az elégedettség gyógyírja h ütötte a kedélyeket. Már íhogyne tette volna, amikor az előző hetekben - nem egy al­kalommal jó játék után — öt­ször is vereséggel kellett levo­nulniuk a pályáról. Csupán Gulyás méltatlankodott. Nyil­ván volt abban a zsörtölődés- ben némi taktika is, hiszen a nyitivónvalóan hibájából kapott gólt a homlokán, a haja alat­ti sérüléssel próbálta feledtet­ni. ,,Nem tudom mivel dobtak meg, csupán azt (éreztem, hogy ivalami megüti a fejemet és elszédülök. Egyáltalán nem ál­lítom, hogy szándékosan en­gem célozva tették, de hát mégis megtörtént. . .” Mindezek utón nem mehe­tünk el szó nélkül a közönség elenyésző része, óm mégis a legnagyobb ellenszenvet kivál­tó megnyilvánulásai mellett. Farkas Jánosnak - a volt ma­gyar válogatott csatárának — halálára elrendelt egyperces gyászszünet alatt is voltak nyomdafestéket nem tűrő be­kiabálások, minthogy hasonló hangnemben „búcsúztatták” a levonuló vendég játékosokat is. S ha mindehhez hozzótesz- szük, hogy a kapus - akár­csak véletlen - megsértéséért a mérkőzést is beszüntethette volna a játékvezető, bizony el kellene gondolkodni a rende­zőknek a történteken, hogy legközelebb ne kísértse a pá­lya hangulatát a máshol már többször elítélt sportszerűtlen­ség. Említettük, hogy bosszúsan és csalódottan távoztak a né­zők a pécsi pályáról, csakhogy azok, akik megtekintették a televízióban a két listavezető - Ferencváros-Újpest - talál­kozóját, nos azok egy kicsit megvigosztaiódhattak, mi ntegy elégtételt kaphattak, hogy nemcsak Pécsett hullámzó a (labdarúgók teljesítménye. Saj­nos így van ez másutt is . . . iKapu László * így láttam A PMSC—Békéscsaba mér­kőzésen a pécsi játékosok tel­jesítményét Szabó István, a hazaiak szurkolója értékelte. PMSC: Bodnár 6 — Kónya 4, Márton 6, Czérna 4 — Me­gyeri 6, Túri 4, Bódog 5, Bér­czy 5 — Lovász 7, Czéh 6, Lehota 5. Tartalékbajnokság PMSC- Békéscsabai Előre Spartacus 2-1 (2-0) Újmecsekalja, 500 néző. V.: Fodor. — PMSC: Kovácsevics (Bogyay) — Szabó (Lengyel), Paizs, Berényí, Vókó — Kné- zics, Brezniczky dr., Paletta, Jelenő (Ángyán) — Hánzs, Ecker. Edző: Guzsvár.y János. Már az első negyedórában 2-0-ra vezetett a PMSC, a vendégek szünet után 11-esből szépítettek. Góllövő: Jelenő, Eckert, ill. Major (11-esből). Jók: Brezniczky dr., Bogyay. Vasárnap játszották Veszprém—Rába ETO 0-0. Veszprém, 6000 néző. V.: Stornier. Sárga lap: Bognár és Turbók. MTK VM-Bp. Honvéd 3-0 (1-0). Hungária krt., 5000 né­ző. V.: Németh L. Gólszerzők: Balog T. (47., 55.), Jován (57). Csere: Balogh G. helyett Kat­zenbach, az 52. percben, Ké­kesi helyett Cservenkai a 77. percben, illetve Szíjjártó he­lyett Pisont az 56. percben, Fodor helyett Füle az 58. percben. Sárga lap: Balogh G. (42), Horváth (58.), Vadász (75), illetve Csuhaly (46), Si- kesdi (61.), Cseh (68.), Csá­bi (83.). Jók: Balog T ., Híres, Lörincz, illetve Csábi. A LABDARUGÓ NB I. ALLASA: 1. MTK-VM 6 6 — 2 13- 6 IS 2. U. Dóisa 8 6 — 2 11- 6 U 3. Ferencváros 8 4 2 2 11- ] 14 4. Vasas 8 4 2 2 10- 6 14 5. Pécsi MSC 8 3 4 t 16- 7 13 6. Bp. Honvéd 8 4 1 3 10- 8 13 7. Siótok 8 3 2 3 7- 8 11 8. Haladás 8 3 2 3 10-12 11 ». Videoton 8 3 2 3 5- 8 11 10. Veszprém 8 2 4 2 3- J 10 11. Debrec. VSC 8 2 3 3 4. 4 9 12. Rába ETO > 2 2 4 9- 9 8 13. Tatabánya > 2 1 5 3. 7 7 14. Békéscsaba 8215 5-12 7 1>- Vác > 1 3 4 7-11 6 16. Csepel 8 — 5 3 1-9 5 A MECSEKVOLGYE MGTSZ, GORCSONY ÁRVERÉS ÚTJÁN eladásra kínál 24 db szarvasmarhát. Az árverés helye termelőszövetkezet görcsönyi központi majorja, ideje október 4-én reggel 8.00 óra. Kosárlabda BSE-PVSK 72-65 (36-37) Budapest, 100 néző. NB I. női mérkőzés. V.: dr. Gencsev, Hartyáni. PVSK: Laczházy 3, Ne- doba 13, Donelaite 20, Balázs 16, Horváth 5. Csere: Veres 5, Ábrahám I., Balogh. Edző: Varga Ferenc. A két csapat korábbi évek­ben elért eredményei alapján a találkozó rangadónak számí­tott, csakhogy ma mindkét együttes erőteljes átalakítás alatt áll. A pécsi litván ven­dégjátékos semlegesítése egy félidőn át gondot okozott a hazaiaknak, fordulás után azonban meggyőzőbb teljesít­ményt nyújtottak a városmajo­riak és nyertek. NB I. férfiak: PVSK—Dunai Köoloj 94 88 (49-41). A Százhalombattán lejátszott találkozón a pécsiek legjobb dobói: Varasdi 20. Marijanovics 19. Hoffmann 17, Bozi 12. Peredy senkire sem haragszik Vizsgák itthon, vizsgák Amerikában — a kosárlabdára nem marad idő Két évet húzott le a Pécsi VSK NB l-es férfi kosárlabda- csapatában Tom Peredy, azaz Peredy Tamás, a Pécsi Orvos­tudományi Egyetelem jelenleg harmadéves hallgatója. Kiván­dorolt szülők gyermekeként tért vissza Magyarországra, hogy a POTE „English Programm- jón” szerezzen orvosi okleve­let, de mivel az USA-ban is sportolt, itt sem akarta a ko­sárlabdát abbahagyni. Most mégis abbahagyta . . . Miért? — kérdeztük tőle magától, hogy végre tiszta legyen a kép. A pletykák szerint ugyan­is megharagudott a PVSK-ra, ezért hagyta ott a klubot. — Nem haragszom én sen­kire — mondta. — Bár jó, hogy eljöttél, mert most már tőlem is útón-útfélen kérdez­getik, hogy kivel vesztem ösz- sze? Tény: az elmúlt idényben, amikor pedig nagyon jól ment a játék, az előző elnök nem fizetett a csapatnak, s ez tán nekem okozta a legnagyobb anyagi kiesést. Ha jól számol­tam, legalább 9 ezer forinttal tartozik nekem a klub. Az ember azt gondolná, amerikai állampolgárként nem sok szüksége van a sportért kapott (vagy meg nem kapott) pénzre Magyarországon. Nem így van. Mintegy 30 ezer dol­láros kölcsönt vett fel az ame­rikai államtól, hogy magyaror­szági költségeit fedezni tudja, s ezt a diploma után kama­tostul kell majd visszafizetnie. Azt mondja azonban, hogy a PVSK tartozása más lapra tar­tozik: nem ezért ment el a klubtól. — A legnehezebb évem kö­vetkezik az egyetemen, ráadá­sul az USA-ban is le kell ten­nem egy különbözeti vizsgát. Ha sikerül, talán Amerikában .fejezem be az egyetemet, de az is lehet, hogy visszajövök Pécsre. Még nem tudom . . . Ha viszont jövőre is itt ta­nulok, könnyen előfordulhat, hogy visszamegyek a vasuta­sokhoz. Akkor már kevesebb lesz a gondom a tanulással. Addig is: a POTE DSK ko- sárlabdacsapatónak edzéseit látogatja, s hallgatólagosan ő irányítja a tréningeket is. Já­tékosedzőként szerepel a me­gyebaj nők ságban játszó csa­patnál, de a hétvégéi így leg­alább szabadok. Azt mondja, ez az az eset, amikor a nagy hal kis tócsába került. — Sok időt elvitt volna a PVSK-nál az utazás. Egy deb­receni meccs kétnapos távollé­tet jelent, s ezt még a PVSK kedvéért sem vállalhattam. Sok pénzt kell visszafizetnem az USA-nok, megértheti min­denki, hogy nem akarok koc­káztatni . . . Pouska Zsolt Ismét Londonon a sakkvilág szeme Két évvel a Kaszparov-Kar- pov világbajnoki döntő után ismét Londonra figyel a sakk­világ: a Sadler’s Wells szín­padán felállított két asztalnál vasárnap megkezdődött a vi­lágbajnokjelöltek elődöntője. Pontosabban, akkor még csak az ünnepélyes megnyitóra ke­rült sor, az első partit hétfőn játsszák. Az egyik párban a szovjet Anatolij Karpov honfi­társával, Artur Juszupovval mérkőzik, a másikban a hol­land Jan Timman és az angol Jonathan Speelman. A nyolc játszmából álló párosmérkőzé­sek győztesei március 7-től ugyancsak Londonban vívnak meg annak jogáért, hogy ki­hívhassák a világbajnokot, a szovjet Garri Kaszparovot. Az exvilágbajnok Karpov he­lyét senki sem kérdőjelezheti meg az elődöntőben, a másik három sakkozó személye azon­ban ékes bizonyíték arra, hogy az Élő-pontszámok alapján összeállított világranglista ko­rántsem mindenható érvényű. Ha így volna, a nyolcadik he­lyen álló Timman, a 13. Speel­man vagy a 15. Juszupov ugyan hogy juthatott volna ilyen messzire? Ám a sakkban a küzdóképesség, a pillanatnyi jó forma legalább annyit ér, mint az értékszámok. A 38 éves, 2755 Élő-ponttal rendelkező Karpov a legjobb négy közé az izlandi Johann Hjartarson elleni könnyű győ­zelemmel került, s Juszupov el­len sem lehetnek gondjai. Idén I kétszer játszott vele, s a már­ciusi iinaresi és a júniusi rot­terdami tornán is legyőzte. Karpov a 40 felé közeledve is ugyanolyan jó, mint világbaj­nok korában vált, balszeren­cséjére azonban időközben egy zseni - Kaszparov - „leköröz­te”. A 29 éves Juszupov (2610) a kanadai Kevin Spraggett el­len igencsak megizzadt a ne­gyeddöntőben, vesztett állásból fordította a maga javára a küzdelmet. Ilyesfajta bravúrt aligha remélhet, amikor Sprag­gett helyett Karpov ül vele szemben az asztal másik ol­dalán. A másik elődöntő jóval szo­rosabb küzdelmet ígér. Némi­leg talán Timman (37, 2635) tűnik esélyesebbnek, de ellen­fele, Speelman (33, 2615) már a negyeddöntőben, Nigel Short legyőzésével is bizonyította, hogy nem ismer lehetetlent. Akkor is ifjú honfitársát tartot­ták a favoritnak, aztán Speel­man felborította a papírfor­mát. Ami Timmant illeti, ő Por- tisch Lajost búcsúztatta a nyolc között, óriási küzdelem­ben. Amennyiben a nyolc parti nem hoz döntést, utána továb­bi két játszmára kerül sor, majd pedig - ismételt egyen­lőség esetén - egyre rövidülő játékidejű partik következnek. Az első nyolc játszma időpont­ja: október 2., 3., 5., 7., 8., 10., 12. és 14. A játékidő hat óra, közép-európai idő szerint 17-től 23 óráig tartanak a játszmák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents