Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-14 / 284. szám
Kiadói krónika Könyv, hanglemez, kazetta nak a jobb szó híján ismeretterjesztőnek nevezett irodalomnak, amely a művészet és a tudomány határán mozog, ennél fogva mindkét helyről tartózkodással beszélnek róla — holott szolgálatait megköszönni illenék. Mondhatnánk, hogy a Balaton nem szorul rá a népszerűsítésre, dehát ez nem így van; ha a világhírű Brock- haus ad ki egy kézbesimuló, szép kivitelű, elegáns kis fotóalbumot a Balatonról, akkor örvendezni kell. És megcsodálni Rácz Endre színes fotóit, elgyönyörködni benne, hányféle arca von a tónak, s hogy a gyakran lenézéssel emlegetett, „képeslapfotó", „turista-információ” szóval illetett fényképezés is hogyan tud megújulni, ha valódi művész veszi kezébe a gépet. Ehhez írt bevezető szöveget Tüskés Tibor, áttekintve a magyar tenger geológiai múltját, történelmi tele. püléseinek kialakulását, idegenforgalmi szolgáltatásait és látnivalóit, a magyar irodalombon játszott szerepét. A Siótours idegenforgalmi füzeteinek sorában nemrég a Szántódpuszta jelent meg. Szántód ma egyedülálló idegenforgalmi látványosság, a kiskönyv áttekinti a helység történelmét, és a több mint harminc fekete-fehér kép segítségével a látogató kalau. za is egyben. A Baranya Megyei Művelődési Központ Pannonion kiadója egyszerre lépett elő egy kazettával és egy lemezzel. A kazettán angol dalokat és megzenésített verseket ad elő a Szélkiáltó együttes és Andy Rouse, a JPTE angol tanszékén dolgo. zó és magyarul kiválóan beszélő tanár. A feldolgozást is maguk végezték, a két kazettaoldalon 22 dal szólal meg, körtük eddig magyarul ismert angol népdalok. Közülük néhányhoz játék is kapcsolódik. A dalszöveget angolul és a játékok leírását magyarul külön füzet tartalmazza Andy Rouse és a bevezetőt író Nikolov Marianna szerkesztésében. Talán nem kell külön felhívni a figyelmet arra, hogy az idegen nyelv- tanulás hirtelen felismert szükségessége és az angol nyelv erősödő népszerűsége Augusztus óta csinos kis halom gyűlt össze az íróasztalomon: könyv, hangle. mez, kazetta — hivatalos küldemény a cégnek és baráti ajándék ajánló sorok kíséretében: kimondva-kimondatlan információt várva a megjelenésről. Két hónap termése, nem kevés, és mutatja, hogy a Baranyában élő írók és kiadói intézmények jelen vannak az országos forgalomban. Az Európa Könyvkiadó népszerű Modern könyvtár sorozatában jelent meg A hóditó címmel három mai szlovén dráma. A szlovének, •ről viszonylag keveset tudunk, pedig ez a kis nép itt él tőlünk nem messze, de a két világháborút követő elzárkózás még a régi gyökerű kapcsolatokat is meglazította. A szlovén és a magyar nép történetében sok a közös vonás; ahogy mi gyakran önemésztő módon keres, sük helyünket Kelet- és Nyu- gat-Európa határán, úgy próbálják megfogalmazni önazonosságukat ők a balkáni, európai, itáliai kultúrák találkozáspontján. A nemzeti hagyományok tisztelete, a személyes szabadság megőrzése egyfelől - bekapcsolódni az európai kultúra áramába, európai módon viselkedni és gondolkodni másfelől - ez a nagy feladat a szlovén értelmiség, a szlovén irodalom előtt. Gyakran a történelmi témájú regény és dráma segítségével, amint azt Gállos Orsolya fordításaiból, cikkeiből ismerhettük meg az elmúlt tíz évben. A hódító című tragikomédia Andrej Hieng műve. La- tin-Amerikában játszódik a történet a nagy hódítások után, amikor az uralkodásra berendezkedett konkvisztádort — eljárván fölötte az idő - leváltják. A dekadencia, a hatalomhoz való I ügyetlen ragaszkodás, a befelé fordulás és kiégettség érdekes rajza ez a dráma. Drago lancar művét, A Nagy Brilliáns Valcer-t Veszprémben is bemutatták. Egy elmegyógyintézetben különös művelet folyik: egy történész „agymosása", mert nemcsak nézeteit, hanem álmait is veszélyesnek minősítik. Dusán lovanovic látsszunk agydaganatot és légszennyezést című keserű vigjátékát minden színházigazgató figyelmébe ajánlom; egy szerkesztőségben színházi sztrájkról szereznek tudomást az újságírók. Remek helyzetek, gyilkos indulatok és szelíd irónia: kiváló szereplehetőségek és nem kevés bölcsesség életünkről, amely, mint tudjuk: színház. Jovanovic drámáját Szilágyi Károly fordította, a másik kettőt Gállos Orsolya, és utóbbi a szerzője a szűkszavú, tartalmas utószónak is. Tüskés Tibor szerelmese a Balatonnak és Szántódpusz- tának, és értő művelője anidején milyen nagy szolgálatot tehet ez a kazetta az érdeklődő gyerekeknek és tanáraiknak. Nem kárhoztatandó, ha egy kiadó sorozatszerkesztőinek érdeklődése, ízlése befolyásolja a sorozat tematikáját — feltéve, ha jó ízlése van és szeme, füle az értékekhez. Stenczer Béla évek óta a sikondai jazz-tábor szervezője ét patronálója vidéki jazzegyütteseknek, amint őzt több kazetta és lemez is bizonyította. Most egy unikummal lepte meg a jazz barátait: Csányi Attila és Simon Géza Gábor kutatásai alapján a magyar jazz már- már elfeledett korszakából való felvételekből született lemez. Bizonyítván, hogy hazánkban a pódiumi jazz- muzsiko nem az 50-es évek eleje óta létezik, hanem mór a 20-as, 30-as években is megvolt. Ha arra gondolunk, hogy j a Medvetáncot (Alexander's Ragtime Band) Irving Berlin 1911-ben komponálta Amerikában, és ebből már 1912- ben Budapesten hangfelvétel készült, büszkék lehetünk, ” j hogy e tekintetben elég friss volt.o magyar kulturális élet - vogy a magyar üzletpolitika. (Ha ugyan ezt szétválasztották annak idején.) Ha pedig kezünkbe vesszük az MMK Hungarian Jazz 1912— 1948 című lemezét, s elolvassuk, mi mindent hallgathatunk meg az örökzöldek közül (Oh Monahl, Caravan, Deepsy Doodle, Lady Be Good, Palesteena, Take The „A" Train stb.), akkor minden jazzbarátnak megdobban a szive. A régi felvételeket Bécs- ben restaurálták, a vállalkozást a Soros Alapítvány is támogatta. G. T. Idill A hétvégi szolgálatok egyik szívmelengető feladata a ki- menőpapirok megírósa-kiosz- tása az arra érdemes növendékeknek. Ilyenkor legtöbbjük szülőhöz, nagyszülőhöz, rokonhoz távozik, mások csavarognak, az intézetben csak a büntetés alatt állók maradnak. Ma is ilyen nap van, a formaságok lezajlottak, az eltávozok eltávoztak, nehéz csönd van, lázas arcok merülnek el a képernyő kék villamosvibrálásában. Inkább tragikomikus helyzet ez: 10-14 éves gyerekek, elzárva a külvilágtól, mint a ragályos betegek, holott a fertő, melyből államilag kimentetteki a kerítésen kívül terjeszkedik. Szeretetért szűköl itt mindenki. Ha eszmefuttatásaimat valaki banálisnak, moralizálónak érezné, vegye magához egyhavi szeretet-fe- leslegét, és látogasson el ide. Itt nem lehet ironizálni! Akárcsak azokon az óriás csillagokon, egy köbcentiméter anyagnak tonnányi súlya lehet. Természetesen az Otthonnak is megvannak a sajátos mozgástörvényei, de mintha csak a rossz példa találna utat ezekbe a kócos és elvadult fejekbe. Csak a II. emeleten több punk-rajongó von, mint az Egyesült Államokban. Érdekfeszítő gondolataimnak lőttek, H. József növendék közeledik. Ö a mindenkori rendbontók legfőbbike, óm csíny- jei nem vagány kiállások, inkább sunyi és bárgyú tréfák. Közli velem, ma éjjel nem alszik, attól fél, nem tud majd fölébredni, fél hétkor kell kimennie a Városba, édesapjához. Kiderül, csaknem együvé megyünk, ő a Nagy Ignác utcába, én a Szemerébe. Az éjszakai szolgálatokhoz hordok vekkert magamnál, megnyugtatom, lefekhet nyugodtan, fölébresztem, reggel együtt megyünk hazafelé. Az éjszaka megváltó gondolatoktól terhes. Mit beszélek majd egyetlen hozzátartozójával (édesanyja öngyilkos lett), mivel tudnék, ha lehet, segíteni? Hátha egy gyerekkel kevesebb kallódik el, hátha sikerül kimentenem e lélektelen és áldatlan helyről? Hirtelen reggel lesz. József nehezen ébred, arca gyűrött, izzadt, nem a boldogok tej - szagú álmát aludta. Csupa jóság és dilettáns törődés vagyok. Szerzek neki fogkefét (ellopták) a raktárból (ellopom!), fogkrémet a sajátomból, kínálom teával. Nem hálás, nem is csodálkozik, inkább szorongó, és ezt nem értem. Végre kívül vagyunk a rácsos kapun. Metsző a levegő, szótlanul baktatunk a villamosmegálló felé. Nőtlen, gyermektelen vagyok, különös borzongásokkal segítem magam elé Józsefet, minden Józsefek Jegszerencsétlenebbíkét. Különös idill! Aztán vége szakad. Valahogy elkeveredett mellőlem, mint utóbb bevallotta, szándékosan. Sokáig ácsorgók a Nagy Ignác utcában, aztán fázósan és csalódottan hazamegyek. Napokig hiába kerestem, nem jött vissza az Intézetbe, csavargott valahol. Közben megtudtam: apja fogházbüntetését tölti — a Nagy Ignác utcában van a gyűjtő bejárata ! Azóta mór találkoztunk, szégyenkezve fordult el, végre rászántam magam, és meqké-- deztem, nincs-e valami mondandója. Azt felelte, hogy a tőlem kapott fogkeféjét is ellopták. Novak Béla Dénes Galambosi L Port/ázó Kerék Imréne A szomszédolók kalapjára meddig köt pántlikát a por? A Tüzmezők aranybikája agátpatával ránktipor. Kampós haragját a Kitiltó közénk veti, csonkot keres; lovát hurkolja. Csűreinkből zsákot cipel a vasderes. Horpadt fejet fagyaszt a A hontalanság szövetén hiába nyílás, messzenézö szemet se szűkít már a fény Jobbítani a harsogókat, a késelöket nem lehet. Ordas eszmék disznóorrára ki békit rejtő pelyheket? Ösvényt csapó magányos P‘ hová? Sosem lesz egy okol. Az angyalt űző portyázókho' baloskáddal sem tartozol. Kiss Benede Megint a; A pulifürtös öszibarockfók lombjaikat mind elhullajtjál — ősz ez megint. S az ősz megint: alázatosabb szívvel szeress, szivedből már minden cond s tudd: kakukkszóra már fakóbbra válhat az arc is — így idd ne kérdd: ki tegnap még ' hová lett mára kakukk szavára? S jó lesz, ha magányod b* lifeg a szélben, míg maga1 m O * * csiről, oki valaha, is találkozott vele, az első ránézésre megállapította: - Micsoda pompás kis kölyök! Mert az volt. Szép kis fekete ördög: Anyu szeme, sűrű szempillája, de egy mókás, kerek arcon. Égnek meredő, sűrű, fekete haj, mindig piros po- fácska. Mokány és mindenre képes. Olyan volt, mint a majom, olyan ügyes és vakmerő. Mászott és ugrott szekrénytetőről szekrénytetőre. Asztalra tett székről „szerelte" a csillárt, és a vadgesztenyefa tetején lévő fészekből lehozta a galambsakat, a kis, pucér, tol- latlan galambfiakat, „nehogy megfázzanak".. Ha megszidtuk, akkor is csak mosolygott. Tudta, hogy ha lehajtott fejjel, alulról fölfelé bocsánatkérően rámosolyog valakire, annak rögtön elpárolog a mérge. Sírni csak dühében sírt, de akkor ütött is, úgy járt a keze, mint a csép- hadaró. Nem nézte, hogy kinek megy neki, lehetett az öthat évvel idősebb kamasz is, aki a következő pillanatban feldagadt képpel és felrepedt szájjal hagyta őt a földön. A méregzsák, ha le nem fogta valaki, ilyenkor is felpattant, rohant revansot venni, amíg újra meg nem állította néhány nagy pofon vagy fenékbe rúgás. Hányszor jött haza megtépve, fekete monoklikkal, össze- vérzett zsebkendővel az orra alatt. De csak sajnálni lehetett, hiszen biztos volt, hogy nem a gyengébbekkel vogy o kisebbekkel verekedett. Vadember volt, ohogy Apu mondta aeki, ha valamiért csillapíthatatlan dühbe gurult: - Mi van, te kis vadember? Apu is mennyire szerette! Néhány héttel a hazaérkezése után eljött hozzánk egy szombaton. Anyu addigra már többször találkozott vele a városban, mindent megbeszéltek, ahogy Anyu mondta. Most nem is volt itthon, mert Apu úgyis énhozzám jön. Ketten vártuk: Nagymama meg én. És persze Zolika, aki kint aludt a kiságyban az erkélyen. Halványlila, fodros nyári ruhában voltam, ami Anyu egyik bő, lánykori szoknyájából készült. A hajamat olyan szorosan befonta Anyu, hogy fájt tőle a fejem. Ha vendégségbe készültünk, vagy ha templomba mentünk, szóval ünnepi alkalmakra mindig ilyen szorosra fonták a bájamat. A fejfájás mindig valami szokatlan eseményt jelzett. És tényleg, nemsokára szólt a csengő. Magas, szőke, vörösre cserzett arcú férfi lépett be a szobába. Nem gondoltam, hogy Apu, mert az érkező elegáns öltönyben volt, én meg Nagymama elbeszéléséből tudtam, hogy az édesapám rongyosan és betegen érkezett meg a hadifogságból. Azt vártam, hogy most is olyan lesz. Kiszaladtam hát az öcsihez - aki mintha fölébredt volna hogy játsszunk, amíg Nagymama elintézi a dolgát ezzel az idegennel. Csodálkoztam, hogy Nagyma ma idegesen kiabál utánam de nem mentem be azonnal mert Zolika tényleg fölébredt és kérte a kiesett játékait Amikor egyre szólongatott, el indultam vissza a szobába, és egyszer csak belefutottam két hosszú, szürkepantallós lábba. Két kar hirtelen felkapott, és az idegen férfi arcát magam előtt egészen Majd a nyakába vett szecsókolt. Én kapáiéi)' takoztom, de a Nagytó állt mögötte. — Hova szaladsz, & Hát végre megiött Api vártuk, és ern- most k1 a szobából. H el, kőm, nem ve ; nap, I1 kérdezte volna, mikor hozzánk? Nagyon szere* Mezey H Öcsi I ^ na már látni Téged a De hát ilyenek a 9' most meg játszani tánv ve az erkélyen. Apu letett, és zova1* zett körül. Zolika neve1' togatta felénk a játék gügyörészett. — Gyere, menjünk be bába — fogta karon ^ mo Aput. De én nem, tem. Húztam oda az — Nagyi! — visítotton1 Zolit még meg sem Apu! — Most már iga** tem annak, hogy m e9{ hogy nem is olyan sic amilyennek Nagymama — Gyere! Nézd, mily* nyos! Zolika, itt az Api jött az Apukánk! Zoli kéredzkedett ki 1 bői, nyújtotta a% két Nem akartam kivenni, H vehesse őt korra. Api ban ahelyett, hogy fölv Pandur József rajza
