Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)
1989-09-09 / 249. szám
1989. szeptember 9., szombat Dunántúli napló r H DIU politikai vitafóruma ' Vi '■ .......... I nemzetért érzett tSrténelmi felelősségtől áthatva Megújult - új párttal a szocializmusért! Sajnos több szavunk, fogalmunk fénye meakopott, tartalma devalválódott. Ez érzékelhető a „történelmi" jelző esetében is. Az MSZMP vitára bocsátott programnyilatkozattervezete is azzal kezdődik, hogy hazánk a nyolcvanas evek végén történelmi fordulóponthoz érkezett. „Módunk nyílik - hozzáteszem ismételten, nyílik módunk - a nemzeti érdekeinket érvényesítő új Politikára, a szocializmus új modelljének kialakítására." Rögös és hosszú út vezetett annak felismeréséig és nyílt bevallásáig, hogy olyan modellváltásra van szükség, amely Q társadalmi-gazdasági alapokig ható újraértékelést és étépítést igényel. A történelmi útunkkal fog- • íalkozó dokumentumtervezet Regényesnek tűnik. Kevésbé érződik rajta - a Társadalmi üzemiében megjelent — két különbizottság i összegzés. Túl na9V léptékűvé, általánossá, erősen kompromisszumokat tükrözővé, a tanulságokkal bátortalanul bánóvá sikeredett. Egyetértek a bevezető azon mondanivalójával, hogy a gyökeres változtatások ellenére, o modell kudarcai dacára a múltunkat teljesen nem tagadójuk meg. 'Ezt, divatos hangoztatása ellenére irreálisnak, 'Sfozságtalannak tartom. A tervezetben a közelmúlt történelmének főbb szakaszai a,"9 érzékelhetőek, a minősítsük is hiányos. Célszerűnek tartanám az 1944-48-as idő- ^ak társadalmi-gazdasági fo- Tamatainak alaposabb bemu- totását. Annál is inkább, mert 6 szakasz a ma számára is ,°ub tanulságot rejt magádon. Megfontolandó annak bemutatása - a nemzetközi tévézők mellett - milyen erők ®s kik játszottak szerepet ab- ,Qr>, hogy mór 1956 decembe- t^ben és 1957 elején módosít az MSZMP politikai irányvonala. Kik és miért álltak az ,?2-74-es visszarendeződés ,,°9ött. A nyolcvanas évek va- 6$°gtól mindinkább elszáradó Politikája milyen tanulságokig szolgál, s ebben milyen Relősség terheli a Központi '•tottságot letést. és a szűkebb veSzerintem nem kerülhető tóe9 oz arra való válaszkere- chl S.6rn‘ hogy - az adott me- I ^cinizmusban - milyen fele- ^>sség terheli a párttagság Részét. Szükségesnem tartom tanulságokat markánsabban lo69ioleníteni, ami közvetett [mában jelezné a program- matkozathoz vezető utat is. ^ A hosszú távú célokat, stra- I 9'at tartalmazó progromnyi- j óot-térvezet összegzi az Jq Jíedek folyamán felhalmo- 9ét ^orm9°ndolatok lénye- ■ örömömre szolgál, hogy a társadalmi, gazdasági, kulturális ágazatokat igyekszik komplexen kezelni. Embercentrikus, így az egyén és közösség egyenrangú félként szerepel, a közösség az egyén kibontakozásának eszköze. A tervezet korszerű, mentes a célok túlideológizálásától, magában foglalja az új politikai gondolkodásmód jegyeit. Olyan célok is szerepelnek benne — függetlenség, egyesült^ Európa, szabadságjogok, tulajdon- reform ... - amelyek korábban a tabuk közé tartoztak. A program felvázolja az új modellt, az államszocializmus helyett a demokratikus szocializmust. A program hitet tesz az áttekinthető és ellenőrizhető, kiegyensúlyozott hatalom, a többpártrendszer szabad versenye, a népképviselet élvére épülő önkormányzat politikai rendszere mellett. Programba veszi a tulajdonreformot, a különböző tulajdonformák egyenjogúságának biztosítását, mint a demokrácia egyi: pillérét. Lándzsát tör a piac- gazdaság, mint a modern gazdaság működésének szükségessége mellett. A ráolvasás helyett a piaci viszonyok alapján tartja lehetségesnek a teljesítmények ösztönzését. Ugyanakkor a társadalmi járandóságokkal enyhíteni kívánja a szociális feszültségeket. Hosszú évek után vállalja az MSZMP a szellemi, az értei ní tevékenység anyagi és erkölcsi elismerésének sürgős megvalósítását. Részletesen felvázolja, hogy milyen elvektől vezérelve kívánunk a közös európai ház egyenjogú nemzete és polgárai lenni. Az alapkoncepció elfogadása mellett hiányérzetem is van. Például: az MSZMP milyen kulturális és eszmei örökségre támaszkodik, kiknek a pártja kíván ■ lenni. Szükségét érzem: a tulajdonreform közérthetőbbé tételét: legalább jelezni, a pórt milyen elvek szem előtt tartásával kívánja kezelni az adósságterheket; milyen fő kérdésekben áll ki a „vidék” érdekei mellett. Tudom, pártunkban a változtatás szükségességének elismerésén túl sok a nézetkülönbség a múlt megítélésében, a gazdaság, a politikai rendszer, a párt jövőjét illetően. Különbség nemcsak az egyes áramlatok között van, az egyes platformokon belül is megjelenik, ami természetes. Mindezek gondolkodásra, higgadt, tisztázó vitákra köteleznek bennünket. Közös a felelősségünk abban, hogy megszülessen egy olyan programnyilatkozat, ami szakít a kudarcot vallott modellel, de egyben épít a progresszív nemzetközi és hazai történelmi örökségre. Megőrzi a vonzerőt gyakorló szocialista eszményeket, vállalja a szocialista mozgalom értékálló hagyományait és új szocialista utat keres. Az alkotó vitát gátolja a párt állapota. Sokakat bánt, sőt bénít a politikai kavalkád. Látják — korábbi rózsaszín helyett divatba jött - sötét szemüveg használatának következményeit. Ugyanis divat a társadalmi, gazdasági életet a valóságos nemzetközi és hazai körülményektől függetlenül vizsgálni. Divat a létező ösz- szes gondért, feszültségért a kommunistákat felelőssé tenni. Divat úgy beállítani, mintha e pártban józan eszű, tisztességes emberek csak a kontra- szelekció véletlenjeinek következtében fordulnának elő. Mindez erős bűntudat-szuge- rálás. Kérdés, kell-e, lehet-e bűntudatban élni egy párt több mint 700 ezres tagságának? Szerintem nem! Igaz, minden párttagot terhel bizonyos felelősség a pártja politikájáért és annak következményeiért. De a tagság nem vállalhatja a felelősséget azért, ami nem rajta múlott, amiről csak féligazságok alapján alkothatott véleményt. Ezen ismert érveken túl merjük kimondani, ami ma mór köztudott: nem egy dologban a nagyhatalmak játékszerei voltunk, a korlátozott nemzeti szuverenitás meghatározta a politka mozgásterét. A párt megítélése elválaszthatatlan a társadalmi modell nyújtotta mechanizmusoktól. Továbbá, a tagság nagyobbik része már csak életkora alapján sem tehető felelőssé Rajk Lászlóért, Nagy Imréért, s százezrek ártatlan megburcoló- sáért. S végül megjegyzem — bár sokan 'közhelynek tartják — a tagság derékhada az adott viszonyok között is tisztességgel tette a dolgát és sikerrel maradt Ember. A szükségszerűség és lehetőség ritka egybeesését felismerve, a nemzetért érzett történelmi felelősségtől áthatva kell megújulnunk. Közös erővel olyan programnyilatkozat megszületése mellett kell bábáskodni, amely megfelel a kor követelményeinek. Tartalma alapot nyújt kinek-kinek a párthoz való tartozás tisztázásához, a pártegység, a szolidaritás elemi normáinak helyreállításához. A hosszú távú stratégia alapul szolgál a megújult - új párt választási programjának elkészítéséhez, a társadalmi megmérettetéséhez. Addig is mind többen cselekvőén vegyünfk részt a programalkotásban, a politikai közéletben. Kiss György Hittem és reméltem Nem értek egyet az elmúlt négy és fél évtized küzdelmeinek torz értékelésével Hosszabb ideig tartó helyzetelemzésem és belső vívódásom után arra az elhatározásra jutottam, hogy lemondok a megyei pártbizott- sigi tagságomról és nem vagyok hojlandó tovább választott testületi tagságot vállalni, ebből fakadó feladatokat teljesíteni. Emberileg és politikailag sajnálatosnak tartom, hogy közel 45 éves párttagságom és 38 évi megyei PB-tagsá- gom után erre az elhatározásra kellett jutnom, de most már így kellett döntenem. — Miért jutottam erre az elhatározásra? Viszonylag sok tényező közül az alábbiakat emelem ki: © Én 1945-ben lettem a Magyar Kommunista Párt tagja. Azt reméltem és akartam, hogy életem végéig egy marxista-leninista párt tagjaként is dolgozom a szocialista társadalmi rend építésén, a dolgozó emberek igazságosabb, anyagilag is jobb és békésebb életéért. Fizikai dolgozóként, majd vezető és közéleti emberként is igényesen s lelkiismeretesen dolgoztam. A szocialista céljainkat, az adott időszak törvényeit, az emberi humánumot és tisztességet figyelembe véve végeztem feladataimat és éltem csa'ádommal együtt. Nem éltem vissza mások bizalmával, a beosztásokból adódó hatalommal, a különböző lehetőségekkel és vagyont sem szereztem. Minden okom és jogom meg van arra, hogy tárgyilagosan értékeljem és védjem a felszabadulás óta elért történelmi változásokat, az ország és több millió dolgozó ember életére gyakorolt kedvező hatásokat. Ugyanúgy okom és jogom van arra is, hogy elítéljem azt a sok mulasztást, torzulást, a legkülönbözőbb visszaélést, amelyekkel viszonylag sokan, sok politikai, erkölcsi és anyagi kárt okoztak a társadalomnak és a pártnak egyaránt. Különböző módon küzdöttem oz általam ismert mulasztások, visszaélések, esetenként bűnök ellen, a felelős személyek felelősségre vonásáért, ha nem is eléggé eredményesen és széles körben ismert módon. Ezért is vallom, hogy a társadalomnak megfelelő garanciákat kell kiépíteni az elmúlt évtizedekben előfordult torzulások, mulasztások és visszaélések megelőzéséért, és egvetértek azzal, hogy az ország helyzetének és közállapotának javításáért is lényeges reformokat kell hazánkban és a pártban is végrehajtani. © Hittem és reméltem, hogy az 1988-as országos pártértekezlet utón a pórt, az állam, de az egész társadalom különböző szintű, főleg központi. vezetése gyors és kedvező hatású intézkedéseket tesz az országban kialakult válságos helyzet leküzdéséért, érdemi intézkedésekkel védi az elért sikereket, a létrejött szocialista értéket s szocialista megoldásokat keresnek a különböző feszültségek feloldásához, a dolgozó emberek bizalmának és cselekvő támogatósának megszerzéséhez. Sajnos a párt és az állami vezetés mulasztásai, útkeresése és összetételének alakulása nekem sok csalódást okozott. Az az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési zűrzavar, ami a vezetésben, az egész pártban és az országban van, ami az elmúlt egy-két évben felerősödött azt mutatja, hogy a mostani vezetés sem jelent megfelelő garanciákat a válságos helyzetből történő kijutáshoz, a romló helyzet megváltoztatásához, a dolgozó emberek bizalmának és támogatásának viszonylag gyors és hatásos megseerzéséhez. © Nem értek egyet az elmúlt négy és fél évtized küzdelmeinek, azok hatásainak anti-marxista és torz ér. tékelésével, az egyre több területre kiterjedő történelem-hamisi fásokkal. Nem fogadom el és nem támogatom azt a törekvést, hogy az MSZMP-ből nyugati típusú szocialista, vagy szociáldemokrata pártot alakítsanak ki. Elvetem azokat a törekvéseket, amelyekkel hazánkban a polgári társadalmi rendszer gazdasági alapjait, tulajdonviszonyait és ezekkel összhangban állá politikai és intézményrendszerét akarják kialakítani és velünk is elfogadtatni. Én értem a tőkés országokkal való gazdasági és egyéb kapcsolatok fejlesztésének szükségességét. De elutasítom a kapitalista 'körülmények közé történő visszarendeződést még akkor is, ha ma a fejlett nyugat az anyagi javak nagy részéből többet állít elő és juttat az állampolgárok részére. © Hibáztatom a pártvezetést és a kormányt is, mert egyre több területen élezi a vitákat és a feszültségeket a szocialista országokkal, kapkodó és káros hatású intézkedéseket tesz, ugyanakkor egyre több engedményt tesz a nyugati tőkés világnak azért, hogy annak elismerését, illetve „támogatását" elnyerje© Hibáztatom a párt és állami vezetést, mert a mai kritikus helyzetben nem tesz megfelelő intézkedéseket a gondolkodás, a magatartás, a cselekvés gyors és hatásos javításáért, hogy nem fordul elég bizalommal, élő és tartalmas kapcsolattal a helyzet javításáért tenni akaró és tudó munkásakhoz, parasztokhoz, oz értelmiségiekhez és más dolgozó emberekhez. A mostani állapotok és káros törekvések elleni tiltakozásom jeléül mondtam le a PB-tagságomról. Dr. Szabó József nyugdíjas j^A világ számos pontján, így *Qnlcban is tapasztalni a koj-nerT,zetiségi kibonta- |ft|j s‘ érdekérvényesítés je- rt).; Országunk is azon állóig.. irtózik, ahol küttió °Z° etnikumok élnek egy- bj* '»'ellett. Egyes demokrá- szerint bolygónk lakosunknak közel 90 százaléka 9^(0Í ve9yes etnikai közössé- [tie s°kszor mesterségesen és |Ls.terkélten kialakított ország- Itzjrtafc _ között. A tudomány h**«i azt is kiszámították, kb. 600 millió ember él sé“nkön ún. etnikai kisebbbe ~nt' Magyarországon a adatok alapján ez l«nt m'nt 1 embert jeJ^ek a2 emberek és közösszámos közös és számSe9ek *lo. áj l e^®rő, sajátosan csak jgi. * jellemző paraméterekkel j ffezhetők. Közös bennük 109os önállóság megteremEtnikai reneszánsz? tésért, elismerésért folytatott harcuk, eltérő a társadalmi struktúráiban való elhelyezkedésűik. Közös bennük az eddig csak többnyire folklorisz- tikus kultúraközvetítésre redukált dimenzióból felszabadulni látszó más típusú és rendeltetésű funkciók megjelenése is. Egyelőre azonban ezek az egyének és csoportok nem mindig tudják pontosan, ill. nem áll mindig módjukban pontosan definiálni saját szükségleteiket. Természetesen a különböző etnikumoknak általában eltérő a történelmi kialakulásuk, más-más nyelveket használnak, mások a szociológiai és egyéb jellemzőik is. Gondolom, a fennálló állapotok szerint talán elvárható fehetne a határainkon túl élő magyarság helyzetére való koncentrálás, de ez alkalommal ezt egy folyamat megértésével és nem jogos vagy jogtalan ítéletek alkotásával próbálom megkísérelni. Úgy hiszem, az erőszak önmagában nem legitimál, legfeljebb csak beletörődést, apatikus belenyugvást szül. A világ, de különösen régiónk történelméből, változásaiból tudjuk és láthatjuk, hogy a gyengülő karizma az erőszak erősödésével párosul. Ez a folyamat beletorkolhat egy tiszta erőszakba, amely viszont önmaga reprodukaiójára alkalmatlan és képtelen. Tágabb térségünk formációinak szinte mindegyike átélte vagy átéli a vázolt folyamatot. A tények azt látszanak alátámasztani, hogy az egyenlő jogú emberek társadalmát hirdető formációkból e régióban nemcsak a gazdasági demokrácia hiányzott, hanem a politikai demokrácia hiánya, valamint a tulajdon társadalmi formája miatti nagyobb társadalmi felelősség hiánya, az egyénekre gyakorolt politikai és adminisztratív nyomással egyetemben egy sajátos nemzeti felfogást, ottitűdöt alakított ki az egyének és a társadalom különböző rendszereinek jelentős részében egyaránt. Ez úgy vélem — természetesen nem önmagában - meghatározza a más népekről, nemzetekről való gondolkodásmódot is, így a hazánkban élő etnikai kisebbségekről alkotott kép is elsősorban az előbbiekben vázoltak következménye. Valószínűleg e miatt is van az, hogy a Magyarországon kívül élő magyarságért való jogos aggódás mértéke összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a határainkon belül élő nem magyar származású magyar állampolgárokért. Ez differenciáltan érvényes és hatványozottan vonatkozik a Magyarországon élő különböző etnikai kisebbségekre. A tények számossága szolgálhat bizonyítékul, hogy az etnikai sokszínűség ellenére sem szocializálódott úgy az állampolgárok jelentős (észe, hogy kommunikációs csatornái nyitottak legyenek a vele együttélő, nála nem okosabb, szebb és jóbb, de hagyományaiban, kultúrájában (nem csak fölklorisztikus!) attitűdjeiben más emberekkel szemben. Azt tapasztalni gyakran, hogy a hazai nemzetiségekkelkisebbségekkel - szociálissal is - szembeni konvencionális sztereotípiák még ma is viszonylag szilárdak és merevek. Tény azonban az is. hogy az utóbbi időben a korábbi időszakhoz képest több jó döntés, ill. intézkedés történt a különböző etnikumok érdekében. Talán ha majd biztos garanciák is társulnak a jó rendelkezésekhez, ha az érdekeltek dönthetnek a létüket meghatározó legfontosabb kérdésekben is, ha a nemzeti- ségek-kisebbségek (is) alanyi és nem kisebbségi voltukból adódó jogon részesülnek a javakból, ha toleránsabbak és empátikusabbak leszünk egymással szemben, akkor valóban példával szolgálhatunk másoknak és tehetünk egy jelentős lépést egy szolidarisz- tikusabb társadalom felé. Gyúrok János
