Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)
1989-09-03 / 243. szám
Hegedűs a Háztetőn - Bnrisz Godunov - Orwell: Állatiam - Akutagawa: A vihar kapujában Nehéz évad előtt Szezonnyitás a kaposvári színházban ('Munkatársunk telefonjelentése) Évadnyitó társulati ülésen találkozott péntek délelőtt a Kaposvári Csiky Gergely Színház 93 tagú társulata. Babarczy László igazgató ismertette az új évad műsortervét, feladatait. A darab- címeiket és szerzőket tekintve igazolva láthatjuk szavait: igen nehéz évad elé néznék Kaposvárott, minthogy az 1989/90-es évadra meghirdetett művek bemutatási idején nem kívánnak változtatni. E szerint: az évad szeptember 22-én indul Marivaux két egyfelvonásosával (Rabszolgák szigete és Asz- szonygyarmat), Sophie Lou- cachewsky francia vendég- rendezőnő állítja színpadra. A továbbiakban, szeptember 27-én Weöres Sándor: A holdbéli csónakos című .mesejátéka Babarczy László (Gyermekszínlház), októberben R. W. Fassbinder; Petra von Kant keserű könnyei című színműve Jordán Tamás (Stúdiószínház), Sálem Álé- chem - Joseph Stein - Jerry Boák - Eőrsi István: Hegedűs a háztetőn című musicalje, Bezerédy Zoltán és decemberben: Schiller: Ármány és szerelem című drámája Mohácsi János rendezésében kerül bemutatásra. Az évad második felében Puskin: Borisz Godunov című történelmi tragédiája, Akutagawa—Spiró György: A vihar kapujában című színpadi játéka (Stúdió); E. Kästner—Fekete Katalin: A két Lotti (Gyermekszínlház), valamint George Orwell—Peter Hall—Richard Peasley: Állatfarm című musicalje szerepel a műsorrendben. Csaknem valamennyi színész színpadra lép a nagy érdeklődéssel övezett Hegedűs a háztetőn-ben, amelynek abszolút férfi főszerepét, a tejesem be rt, a most vissza - szerződött Helyei László játsz- sza. A társulatnak négy új fiatal tagja van, és visszaszerződött Kaposvárra Cser- nők Árpád és Eőrsi István domaturg is. Mint az igazgató bejelentette, szeptember végén négynapos vendégjátékra utaznak a Népszínházba. A Marat halálát és a Kurázsi mamát adják elő két-két előadásba a. A színház új szellemű társulatát - 1971 -ben Zsámbé- ki Gábor főrendezővel — megalapító, 1973-ban elhunyt Komor István igazgató emlékére hosszabb ideje a társulat színművész tagjai minden évadnyitó társulati ülésen titkos szavazással Komor István-gyürűt ítélnek oda valakinek, akit elmúlt évi művészi eredményei és emberi magatartása révén a Jegijöbban tisztelnek. A Komor-gyűrűt az idén Gyuricza István színművész vehette át. A társulati ülést és szavazást követően megkezdődtek A holdbéli csónakos próbái. Az évadnyitáson részt vett és felszólalt dr. Gyenesei István, a Somogy Megyei Tanács elnöke. Babarczy igazgatóval mindössze ketten ültek a színpadon. Az újításnak osztatlan sikere volt. W. E. Panoráma Hável díja Vaclav Hável, a cseh irodalom modern reprezentánsa kapta meg az NSZK könyvkereskedők idei Béke-díját, 25 ezer márkával. * Bogotói Bartók Bogotában megalakult a Bartók Béla Egyesület. Ez az első spanyol nyelvű ország, ahol. középiskolában is tanítják Bartók műveit ének- és zenétől tenet tantárgy szerepében. „Századunk 80 százalékos veszteséget szenvedett" I veszprtii ijsiiirMk sieeimnftrete Halottak a Dnyeper mellett A kezemben tartott fotóról — talán 5x7 centiméteres — fotóskollégáim megpróbálnak nagyítást készíteni. A betűk a fejfákon valószínűleg el- mosódottak lesznek, s az emlékezet homályába vesző félévszázados múlt dereng csak a felvételről. A fényképet 1941 nyarán készítette valaki, Dnyepropetrovszk mellett. Azokról a sírokról, ahova a bajai 152. számú kerékpáros utász-század első halottait temették. Ot magyar katonát a budapesti gyorshadtestböl, Póczi Ede századából. Wunderlich Jánosból vissza- szoríthatatlanul csuklik fel időnként a sírás. A nyolcva- nodik éve felé közelgő, jónevű pécsi nyugdíjas vízvezeték- szerelő csak egy noteszt és ezt az apró fotót teszi az asztalra kertvárosi lakásában, amikor arra kér: segítsek volt bajtársai hozzátartozóinak a felkutatásában. A közelmúltban hallotta a tévében: a Don-kanyarba, ahol annyi magyar katona veszett oda, vonat indul Magyarországról az elesettek sírjaihoz. Végül a vonat nem ment el — a fotót azonban Wunderlich János nagyító alá tette, hogy elolvashassa,* pontosíthassa azok nevét, akiket a keresztfával jelölt halmok aló temettek. — Én szögeztem le a koporsójukat .. . Százada 1941 első felében még Délvidéken volt. Hazajöttek, gondolták hosszabb időre, de két hét múlva — alig azt követően, hogy június 22- én a németek megtámadták a Szovjetuniót - jött a parancs: irány kelet. Június 23- án - meséli Wunderlich János — már útra is keltek a bajai Türr István laktanyából a 152-es utászok, öt nap múlva Voloncnál átlépték a határt. Dnyepropetrovszknál álltak meg először hosszabb időre. Közben harcba sehol sem keveredtek. A folyó azonban komoly akadályt jelentett: kétszintű hídját a szovjetek felrobbantották, az átkelést az utászoknak kellett biztosítaniuk. Csakhogy a Dnyeper gyorsvizű és széles folyó. Egy gyaloghidat — több mint 1000 fát vágtak ki hozzá a 152-es- ek — sikerült csinálni, a közeli vasgyár melletti műhelyben pedig készültek a ponton-tagok, hogy átszállíthassák a harci jármüveket. — Már korábban belőtték a hidat az oroszok. Alighogy elindult a parjrál egy pontontag, már jött a tüzérségi lö- veg. Centire pontosan tudták, hova kell lőni. Sok ember meghalt. Századunk 80 százalékos veszteséget szenvedett, le kellett váltani, a tolnané- mediek érkeztek helyünkbe. Könnyeivel küszködve meséli az idős ember: a század maradékát felsorakoztatták. Kinek van négy családja? Kinek három? Akkor már ő is feltartotta a kezét: három kislánya és felesége várta otthon. Hazajöhetett. Később még egy lánya született.- Ha csak őket számolom, meg a hat unokámat, tizen lennének, akik engem gyászolnának — ha én maradok ott és ha megtudták volna valamikor is, hogy hol .. . Már csak azért is érzem úgy, hogy meg kell keresnem Gullner hadnagy, Kuráth tizedes, Pintér őrvezető és a másik két halott hozzátartozóit — ha vannak —, hogy elmondhassam: én temettem el őket a Dnyepernél a Dnyepropetrovszk melletti vasgyár szomszédságában, ahol akkor egy kis homokos domb volt, ahova a sírokat mélyítettük. Csaknem ötven éve mór, 1941 nyarán. Pontosan emlékszem a helyre .. . Magom is nagyító alá teszem a fotót. A legnagyobb kereszt a középső: Gullner Gyuláé. Mellette balra az első sírban Pintér József, a szélsőben Tarr Ferenc nyugszik. A hadnagy jobbján Nuráth József (az ő neve — nem jól olvasható — lehet Kuráth is), őmellette pedig Horváth István alussza örök álmát. (Szerkesztőségünk készséggel továbbítja Wunderlich Jánosnak a hozzátartozóikat megtalálni vélők jelentkezését.) Mészáros Attila Bizonyára akad olyan, aki o „vita" lényegét jobban, átfogóbban magyarázza, óm jómagam csupán tapasztalataimra hagyatkozhatok. Évtizedek során megszámlálhatatlan gyűlésen, ankéton, tárgyaláson vettem részt és mondhatom, gyakran dühítő unalom fogott el. Néztem az egykedvű arcokat, a szemközti falra irányított pillantásokat, vagy a lehajtott fejeket, amint elmélyülten bámulták a jegyzetfüzetet, amelyre egy sort sem írtak, inkább mértani alakzatokat rajzolgattak és oda sem figyeltek a monoton beszámolóra. Legföljebb akkor néztek fel. amikor az elnöklő valaki bejelentette: „A vitát megnyitom." A vita, nem volt vita. Csak ismétlés és helyeslés és „csatlakozom az előttem felszólalóhoz ..vagy 'ha valaki mégis kilépette sablonból, csupán csak túllihegte a lelkes előadót. És ha netán akadt olyan hallgató, aki új hangot - netán kritikai hangot ütött meg - a lezajlott gyűlés vagy ankét „értékelői" óképpen summázták az összejövetel hangulatát: „No igen, mindig akad egy-egy renitens, aki kötözködik.” Aki indulatos volt, azt demagógnak, hőbölgősnek bélyegezték. Pedig indulatok nélkül nincs vita, csak langyos és értelmetlen szövegelés. Ez viszont napjainkra kiment a divatból, hála az égnek, de főként a kibontakozó demokráciának ... Most aztán az indulatok hiányára nem panaszkodhatunk: érzelmektől fűtött - túlfűtött - vélemények csapnak össze gyűléseken, lapokban, rádióban, tévében országszerte és miért is ne tételeznénk fel e megnyilvánulósók zömében a jó szándékot? Mondom, zömében, tehát nem minden esetben. Sájnos -, ahogy mondani szokás - elszabadulnak az indulatok és a józan gondolatok helyébe lép a rágalmazás, a sértés, a csúfolkodás és a rosszindulat. A hét szerdáján a pécsi sportcsarnok megtelt bányászokkal. A demonstráció számukra szinte életfontosságú volt: mi lesz velük, mi lesz a bányával? Kíváncsiak az ipari miniszterre, aki a kormányt képviseli. Néhány percig beszél, oztán bekiabálnak, hogy „Hazudik!” és követi a füttykoncert. . És ez már tisztességtelen vita. Akár miniszterről, akár csillésről van szó, nincs jogunk hazugnak bélyegezni bárkit is csupán azért, mert eltérő a véleménye. Pedig meghallgathatták volna, hiszen az esti Napzártában a tévében, olyan kérdésekre is kitért, amelyre a tömeg éppen kíváncsi volt. Tömeg? Ha a sportcsarnokban voltak ötezren, közülük csak ötven ember füttyögessen és sértéseket vágjon a fejéhez, mór-mór tömegvéleménynek mondhatnák. De nem, a tömeg zöme nem fütyölt, csak azok, akik a „jó balhé" jegyében - mert Nyavalygások... ugye manapság mór mindent léhet - kedvükre randalíroztak. A gúnyos megjegyzésektől némely lap sem tartózkodott — olcsó, jópofáskodó sikerekre törekedve. A hét elején Komlón egy országgyűlési képviselő ült le visszahívását1’ követelő - természetesen a népakaratra hivatkozva — ellenfeleivel. Elég szomorú, hogy a képviselő kénytelen-kelletlen magával vitt egy jogászt is, aki a jog- gyakorlatot ismervén kiderítheti, mi a rágalmazás, vagy becsületsértés kritériuma. Tudta, hogy néhány ellenfél nem képes saját indulatait megfékezni. Vagyis képtelenek okos fővel, józanul vitatkozni és igazukat be is bizonyítani. Nem az indulatokkal, hanem a rossz- indulatokkal van baj. Pedig ők is a demokrácia jegyében ültek le vitára a képviselővel -, de azonmód fel is rúgták. Legyen demokrácia végre és szólásszabadság, de csak nekem! - alapon. A feltételezett nemes induiat így válik útszéli ócsórlássá. És ez éppen olyan káros a közéletben, mint közelmúlt történelmünk megannyi állelkes, időt rabló értekezleti nyavaly- gása. JkjLJO-**Ez-az nőknek Januártól húszezer példányban Szinte naponta születik egy- egy új lap országunkban. Hol ebben, hol abban a városban, megyében hallatja erős, tiszta vagy éppen gyengécske, elhaló hangját egy-egy újszülött újság. Szeretettel bábáskodnak körülötte létrehozói, örülnek az ismerősök, az irigy szomszédok pedig gyanakodva kicsinyük a ■jövevényt: Na, ez se viszi sokra ! Az a lap, melynek kedvéért tollat ragadtam, éppen négy- hónapos, már megerősödött annyira, hogy be lehet mutatni a szélesebb közönségnek. A maga nemében páratlan gyermek: az egyetlen regionális női magarin hazánkban. A neve: Ez-az nőknek. Születési helye: Veszprém. Furcsasága, hogy továbbra is a babapárhuzamnál maradjak: csupán anyja van. Abból viszont mindjárt kettő: Horváth Éva főszerkesztő és helyettese Barta Éva. Vele beszélgettem a lapról.- Mi, kolléganők sokszor megbeszéltük a családi dolgainkat, gondjainkat a gyerekekkel, ki mit főzött vasárnap, apróságokat, tudod, ahogyan ez lenni szokott minden munkahelyen. Mígnem fölvetődött az ötlet, hogy csináljunk egy pol i ti kamentes, osa I á dce ntr i ku s, nőknek szóló újságot. Ez a veszprémi újságírónők szere- Jemgyereke — meséli Barta Éva, aki főfoglalkozásban az MTI megyei tudósítója. - Egy hónap alatt megszerveztük, amit látsz, mór a negyedik számunk, egyelőre havonta jelenünk meg.- Hány példányban' és ki a kiadótok? — Az első szám tízezerben ■jelent meg, a másodikat már, a posta kérésére, felemeltük 15 ezerre, januártól pedig 20 ezer lesz a példányszámúnk. A Veszprém Megyei Lapkiadó Vállalat a kiadónk, és azt tudom, hogy már az első számtól nyereségesek vagyunk. — Mi mindennel foglalkoztok? Mit értesz a politikamentesség alatt?- Az első számunkban úgy fogalmaztuk meg az alapél- vünket, hogy mindennel foglalkozunk, ami az emberek testi-lelki egészségével kapcsolatos. A politikum az írásokban természetesen jelen van, de mi nem kötelezzük el magunkat. Ha kérik a pártok, a programjaiknak helyet adunk, eddig a szociáldemokratákkal és a szabaddemokratákkal vettük fel a kapcsolatot. Petrasovits Annával, az SZDP képviselőjével készítettünk egy interjút is, ők komoly nőmozgalmat kívánnak létrehozni. De készül interjú Solt Ottiliával, Beke Katával...- A családcentrikusságot érzem a lapotokon, amennyiben bárkiről is írtok, e körül forog a beszélgetés, sok hasznos gyakorlati tanáccsal is szolgáltok a házimunkához, a gyerekneveléshez, a magunk karbantartásához. A vidékiességet viszont nem érzem, és ezt jó értelemben gondolom.- Úgy foglalkozunk a helyi ügyekkel, hogy megnézzük a* országos vetületét, és fordítva; az országos ügyek mellé is hozzuk a helyi példát. Meg szeretnénk őrizni a regionális voltunkat — például egy színészről is akkor írunk, ha köze van Veszprémhez, vagy Észak-Dunántúlhoz — de nem szeretnénk periférikus témákkal jelentkezni. Az Ez-az nőknek, női magazin ugyan, de az egész család számára érdekes Olvasmány- Népszerűségét mutatja, hogy „anyái” mellé hamarosan pat- rónusokat is szerzett, orvosok, pszichológusok, református lelkészek személyében. A veszprémi kórházban baráti köt alakult, a megye művelődési házaiban pedig egyre-másrö szaporodnak az „Ez-az” klubok. Bár országosan terjesztik a lapot, Baranyába nem nagyon jut belőle. Januártól viszont elő lehet fizetni rá, ára havonto tizennégy-ötven. Müller Zsuzsanna Hitler zsidó tanítványa? Ephraim Kishont, a magyar származású világhírű zsidó humorista múlt héten ünnepelte 65. születésnapját Tel-Avivban, A 30 könyvéből 26 millió példány német, 7 millió példány pedig héber és más nyelven jelent meg. Születésnapján mondta: „humorom forrósa, hogy megtanultam Hitlertől: az emberiség beteg, abszurd és nevetséges!” vasárnapi Radio mellet«...
