Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-03 / 243. szám

Hegedűs a Háztetőn - Bnrisz Godunov - Orwell: Állatiam - Akutagawa: A vihar kapujában Nehéz évad előtt Szezonnyitás a kaposvári színházban ('Munkatársunk telefonje­lentése) Évadnyitó társulati ülésen találkozott péntek délelőtt a Kaposvári Csiky Gergely Színház 93 tagú társulata. Babarczy László igazgató is­mertette az új évad műsor­tervét, feladatait. A darab- címeiket és szerzőket tekint­ve igazolva láthatjuk szavait: igen nehéz évad elé néz­nék Kaposvárott, minthogy az 1989/90-es évadra meg­hirdetett művek bemutatási idején nem kívánnak változ­tatni. E szerint: az évad szep­tember 22-én indul Mari­vaux két egyfelvonásosával (Rabszolgák szigete és Asz- szonygyarmat), Sophie Lou- cachewsky francia vendég- rendezőnő állítja színpadra. A továbbiakban, szeptember 27-én Weöres Sándor: A holdbéli csónakos című .me­sejátéka Babarczy László (Gyermekszínlház), október­ben R. W. Fassbinder; Petra von Kant keserű könnyei cí­mű színműve Jordán Tamás (Stúdiószínház), Sálem Álé- chem - Joseph Stein - Jerry Boák - Eőrsi István: Hege­dűs a háztetőn című musi­calje, Bezerédy Zoltán és decemberben: Schiller: Ár­mány és szerelem című drá­mája Mohácsi János rende­zésében kerül bemutatásra. Az évad második felében Puskin: Borisz Godunov cí­mű történelmi tragédiája, Akutagawa—Spiró György: A vihar kapujában című szín­padi játéka (Stúdió); E. Kästner—Fekete Katalin: A két Lotti (Gyermekszínlház), valamint George Orwell—Pe­ter Hall—Richard Peasley: Állatfarm című musicalje szerepel a műsorrendben. Csaknem valamennyi szí­nész színpadra lép a nagy érdeklődéssel övezett Hege­dűs a háztetőn-ben, amely­nek abszolút férfi főszerepét, a tejesem be rt, a most vissza - szerződött Helyei László játsz- sza. A társulatnak négy új fiatal tagja van, és vissza­szerződött Kaposvárra Cser- nők Árpád és Eőrsi István domaturg is. Mint az igazgató bejelen­tette, szeptember végén négynapos vendégjátékra utaznak a Népszínházba. A Marat halálát és a Kurázsi mamát adják elő két-két előadásba a. A színház új szellemű tár­sulatát - 1971 -ben Zsámbé- ki Gábor főrendezővel — megalapító, 1973-ban el­hunyt Komor István igazga­tó emlékére hosszabb ideje a társulat színművész tagjai minden évadnyitó társulati ülésen titkos szavazással Ko­mor István-gyürűt ítélnek oda valakinek, akit elmúlt évi művészi eredményei és emberi magatartása révén a Jegijöbban tisztelnek. A Komor-gyűrűt az idén Gyuricza István színművész vehette át. A társulati ülést és szava­zást követően megkezdődtek A holdbéli csónakos próbái. Az évadnyitáson részt vett és felszólalt dr. Gyenesei István, a Somogy Megyei Ta­nács elnöke. Babarczy igaz­gatóval mindössze ketten ül­tek a színpadon. Az újítás­nak osztatlan sikere volt. W. E. Panoráma Hável díja Vaclav Hável, a cseh iroda­lom modern reprezentánsa kapta meg az NSZK könyvke­reskedők idei Béke-díját, 25 ezer márkával. * Bogotói Bartók Bogotában megalakult a Bartók Béla Egyesület. Ez az első spanyol nyelvű ország, ahol. középiskolában is tanítják Bartók műveit ének- és zené­től tenet tantárgy szerepében. „Századunk 80 százalékos veszteséget szenvedett" I veszprtii ijsiiirMk sieeimnftrete Halottak a Dnyeper mellett A kezemben tartott fotóról — talán 5x7 centiméteres — fotóskollégáim megpróbálnak nagyítást készíteni. A betűk a fejfákon valószínűleg el- mosódottak lesznek, s az emlékezet homályába vesző félévszázados múlt dereng csak a felvételről. A fényké­pet 1941 nyarán készítette valaki, Dnyepropetrovszk mel­lett. Azokról a sírokról, aho­va a bajai 152. számú ke­rékpáros utász-század első halottait temették. Ot ma­gyar katonát a budapesti gyorshadtestböl, Póczi Ede századából. Wunderlich Jánosból vissza- szoríthatatlanul csuklik fel időnként a sírás. A nyolcva- nodik éve felé közelgő, jóne­vű pécsi nyugdíjas vízvezeték- szerelő csak egy noteszt és ezt az apró fotót teszi az asz­talra kertvárosi lakásában, amikor arra kér: segítsek volt bajtársai hozzátartozóinak a felkutatásában. A közelmúltban hallotta a tévében: a Don-kanyarba, ahol annyi magyar katona veszett oda, vonat indul Magyaror­szágról az elesettek sírjaihoz. Végül a vonat nem ment el — a fotót azonban Wunderlich János nagyító alá tette, hogy elolvashassa,* pontosíthassa azok nevét, akiket a kereszt­fával jelölt halmok aló te­mettek. — Én szögeztem le a kopor­sójukat .. . Százada 1941 első felében még Délvidéken volt. Hazajöt­tek, gondolták hosszabb idő­re, de két hét múlva — alig azt követően, hogy június 22- én a németek megtámadták a Szovjetuniót - jött a pa­rancs: irány kelet. Június 23- án - meséli Wunderlich János — már útra is keltek a bajai Türr István laktanyából a 152-es utászok, öt nap múl­va Voloncnál átlépték a ha­tárt. Dnyepropetrovszknál álltak meg először hosszabb időre. Közben harcba sehol sem ke­veredtek. A folyó azonban ko­moly akadályt jelentett: két­szintű hídját a szovjetek fel­robbantották, az átkelést az utászoknak kellett biztosítani­uk. Csakhogy a Dnyeper gyorsvizű és széles folyó. Egy gyaloghidat — több mint 1000 fát vágtak ki hozzá a 152-es- ek — sikerült csinálni, a kö­zeli vasgyár melletti műhely­ben pedig készültek a pon­ton-tagok, hogy átszállíthassák a harci jármüveket. — Már korábban belőtték a hidat az oroszok. Alighogy el­indult a parjrál egy ponton­tag, már jött a tüzérségi lö- veg. Centire pontosan tudták, hova kell lőni. Sok ember meghalt. Századunk 80 szá­zalékos veszteséget szenvedett, le kellett váltani, a tolnané- mediek érkeztek helyünkbe. Könnyeivel küszködve mesé­li az idős ember: a század maradékát felsorakoztatták. Ki­nek van négy családja? Ki­nek három? Akkor már ő is feltartotta a kezét: három kis­lánya és felesége várta ott­hon. Hazajöhetett. Később még egy lánya született.- Ha csak őket számolom, meg a hat unokámat, tizen lennének, akik engem gyászol­nának — ha én maradok ott és ha megtudták volna vala­mikor is, hogy hol .. . Már csak azért is érzem úgy, hogy meg kell keresnem Gullner hadnagy, Kuráth tizedes, Pin­tér őrvezető és a másik két halott hozzátartozóit — ha vannak —, hogy elmondhas­sam: én temettem el őket a Dnyepernél a Dnyepropetrovszk melletti vasgyár szomszédságá­ban, ahol akkor egy kis ho­mokos domb volt, ahova a sí­rokat mélyítettük. Csaknem öt­ven éve mór, 1941 nyarán. Pontosan emlékszem a hely­re .. . Magom is nagyító alá te­szem a fotót. A legnagyobb kereszt a középső: Gullner Gyuláé. Mellette balra az első sírban Pintér József, a szélső­ben Tarr Ferenc nyugszik. A hadnagy jobbján Nuráth Jó­zsef (az ő neve — nem jól olvasható — lehet Kuráth is), őmellette pedig Horváth Ist­ván alussza örök álmát. (Szerkesztőségünk készséggel továbbítja Wunderlich János­nak a hozzátartozóikat megta­lálni vélők jelentkezését.) Mészáros Attila Bizonyára akad olyan, aki o „vita" lényegét jobban, át­fogóbban magyarázza, óm jó­magam csupán tapasztala­taimra hagyatkozhatok. Évti­zedek során megszámlálhatat­lan gyűlésen, ankéton, tárgya­láson vettem részt és mond­hatom, gyakran dühítő una­lom fogott el. Néztem az egy­kedvű arcokat, a szemközti fal­ra irányított pillantásokat, vagy a lehajtott fejeket, amint elmélyülten bámulták a jegy­zetfüzetet, amelyre egy sort sem írtak, inkább mértani alak­zatokat rajzolgattak és oda sem figyeltek a monoton be­számolóra. Legföljebb akkor néztek fel. amikor az elnöklő valaki bejelentette: „A vitát megnyitom." A vita, nem volt vita. Csak ismétlés és helyes­lés és „csatlakozom az előt­tem felszólalóhoz ..vagy 'ha valaki mégis kilépette sab­lonból, csupán csak túllihegte a lelkes előadót. És ha netán akadt olyan hallgató, aki új hangot - netán kritikai han­got ütött meg - a lezajlott gyűlés vagy ankét „értékelői" óképpen summázták az össze­jövetel hangulatát: „No igen, mindig akad egy-egy renitens, aki kötözködik.” Aki indulatos volt, azt demagógnak, hőböl­gősnek bélyegezték. Pedig in­dulatok nélkül nincs vita, csak langyos és értelmetlen szöve­gelés. Ez viszont napjainkra kiment a divatból, hála az égnek, de főként a kibontakozó demok­ráciának ... Most aztán az in­dulatok hiányára nem panasz­kodhatunk: érzelmektől fűtött - túlfűtött - vélemények csap­nak össze gyűléseken, lapok­ban, rádióban, tévében or­szágszerte és miért is ne té­teleznénk fel e megnyilvánu­lósók zömében a jó szán­dékot? Mondom, zömében, tehát nem minden esetben. Sájnos -, ahogy mondani szo­kás - elszabadulnak az indu­latok és a józan gondolatok helyébe lép a rágalmazás, a sértés, a csúfolkodás és a rosszindulat. A hét szerdáján a pécsi sportcsarnok megtelt bányászokkal. A demonstráció számukra szinte életfontosságú volt: mi lesz velük, mi lesz a bányával? Kíváncsiak az ipari miniszterre, aki a kor­mányt képviseli. Néhány per­cig beszél, oztán bekiabálnak, hogy „Hazudik!” és követi a füttykoncert. . És ez már tisztességtelen vi­ta. Akár miniszterről, akár csillésről van szó, nincs jo­gunk hazugnak bélyegezni bár­kit is csupán azért, mert elté­rő a véleménye. Pedig meg­hallgathatták volna, hiszen az esti Napzártában a tévében, olyan kérdésekre is kitért, amelyre a tömeg éppen kí­váncsi volt. Tömeg? Ha a sportcsarnokban voltak ötez­ren, közülük csak ötven em­ber füttyögessen és sértéseket vágjon a fejéhez, mór-mór tö­megvéleménynek mondhat­nák. De nem, a tömeg zöme nem fütyölt, csak azok, akik a „jó balhé" jegyében - mert Nyavalygások... ugye manapság mór mindent léhet - kedvükre randalíroz­tak. A gúnyos megjegyzések­től némely lap sem tartózko­dott — olcsó, jópofáskodó si­kerekre törekedve. A hét elején Komlón egy országgyűlési képviselő ült le visszahívását1’ követelő - ter­mészetesen a népakaratra hi­vatkozva — ellenfeleivel. Elég szomorú, hogy a képviselő kénytelen-kelletlen magával vitt egy jogászt is, aki a jog- gyakorlatot ismervén kideríthe­ti, mi a rágalmazás, vagy be­csületsértés kritériuma. Tudta, hogy néhány ellenfél nem ké­pes saját indulatait megfé­kezni. Vagyis képtelenek okos fővel, józanul vitatkozni és iga­zukat be is bizonyítani. Nem az indulatokkal, hanem a rossz- indulatokkal van baj. Pedig ők is a demokrácia jegyében ültek le vitára a képviselővel -, de azonmód fel is rúgták. Legyen demokrácia végre és szólásszabadság, de csak ne­kem! - alapon. A feltételezett nemes induiat így válik útszéli ócsórlássá. És ez éppen olyan káros a köz­életben, mint közelmúlt törté­nelmünk megannyi állelkes, időt rabló értekezleti nyavaly- gása. JkjLJO-**­Ez-az nőknek Januártól húszezer példányban Szinte naponta születik egy- egy új lap országunkban. Hol ebben, hol abban a városban, megyében hallatja erős, tisz­ta vagy éppen gyengécske, el­haló hangját egy-egy újszülött újság. Szeretettel bábáskodnak körülötte létrehozói, örülnek az ismerősök, az irigy szomszédok pedig gyanakodva kicsinyük a ■jövevényt: Na, ez se viszi sok­ra ! Az a lap, melynek kedvéért tollat ragadtam, éppen négy- hónapos, már megerősödött annyira, hogy be lehet mutat­ni a szélesebb közönségnek. A maga nemében páratlan gyer­mek: az egyetlen regionális női magarin hazánkban. A ne­ve: Ez-az nőknek. Születési he­lye: Veszprém. Furcsasága, hogy továbbra is a babapár­huzamnál maradjak: csupán anyja van. Abból viszont mind­járt kettő: Horváth Éva főszer­kesztő és helyettese Barta Éva. Vele beszélgettem a lapról.- Mi, kolléganők sokszor megbeszéltük a családi dol­gainkat, gondjainkat a gyere­kekkel, ki mit főzött vasárnap, apróságokat, tudod, ahogyan ez lenni szokott minden mun­kahelyen. Mígnem fölvetődött az ötlet, hogy csináljunk egy pol i ti kamentes, osa I á dce ntr i ku s, nőknek szóló újságot. Ez a veszprémi újságírónők szere- Jemgyereke — meséli Barta Éva, aki főfoglalkozásban az MTI megyei tudósítója. - Egy hónap alatt megszerveztük, amit látsz, mór a negyedik számunk, egyelőre havonta je­lenünk meg.- Hány példányban' és ki a kiadótok? — Az első szám tízezerben ■jelent meg, a másodikat már, a posta kérésére, felemeltük 15 ezerre, januártól pedig 20 ezer lesz a példányszámúnk. A Veszprém Megyei Lapkiadó Vállalat a kiadónk, és azt tu­dom, hogy már az első szám­tól nyereségesek vagyunk. — Mi mindennel foglalkoz­tok? Mit értesz a politikamen­tesség alatt?- Az első számunkban úgy fogalmaztuk meg az alapél- vünket, hogy mindennel fog­lalkozunk, ami az emberek testi-lelki egészségével kapcso­latos. A politikum az írások­ban természetesen jelen van, de mi nem kötelezzük el ma­gunkat. Ha kérik a pártok, a programjaiknak helyet adunk, eddig a szociáldemokratákkal és a szabaddemokratákkal vet­tük fel a kapcsolatot. Petraso­vits Annával, az SZDP képvise­lőjével készítettünk egy inter­jút is, ők komoly nőmozgal­mat kívánnak létrehozni. De készül interjú Solt Ottiliával, Beke Katával...- A családcentrikusságot ér­zem a lapotokon, amennyiben bárkiről is írtok, e körül forog a beszélgetés, sok hasznos gyakorlati tanáccsal is szolgál­tok a házimunkához, a gye­rekneveléshez, a magunk kar­bantartásához. A vidékiességet viszont nem érzem, és ezt jó értelemben gondolom.- Úgy foglalkozunk a helyi ügyekkel, hogy megnézzük a* országos vetületét, és fordít­va; az országos ügyek mellé is hozzuk a helyi példát. Meg szeretnénk őrizni a regionális voltunkat — például egy szí­nészről is akkor írunk, ha kö­ze van Veszprémhez, vagy Észak-Dunántúlhoz — de nem szeretnénk periférikus témák­kal jelentkezni. Az Ez-az nőknek, női maga­zin ugyan, de az egész család számára érdekes Olvasmány- Népszerűségét mutatja, hogy „anyái” mellé hamarosan pat- rónusokat is szerzett, orvosok, pszichológusok, református lel­készek személyében. A veszp­rémi kórházban baráti köt alakult, a megye művelődési házaiban pedig egyre-másrö szaporodnak az „Ez-az” klu­bok. Bár országosan terjesztik a lapot, Baranyába nem nagyon jut belőle. Januártól viszont elő lehet fizetni rá, ára havonto tizennégy-ötven. Müller Zsuzsanna Hitler zsidó tanítványa? Ephraim Kishont, a magyar származású világhírű zsidó hu­morista múlt héten ünnepelte 65. születésnapját Tel-Avivban, A 30 könyvéből 26 millió pél­dány német, 7 millió példány pedig héber és más nyelven jelent meg. Születésnapján mondta: „humorom forrósa, hogy megtanultam Hitlertől: az emberiség beteg, abszurd és nevetséges!” vasárnapi Radio mellet«...

Next

/
Thumbnails
Contents