Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-30 / 270. szám

*®í. szeptember 30., szombat Dunántúli napló A DM politikai vitafóruma 1 vidéken működő ellenzéki (erekasztalok munkája erősödni Ing A „nagy" Ellenzéki Kerék­asztal ez év márciusának *égén állt föl; jószerivel a március 15-i politikai ünnep kozta egy asztal köré az el­lenzéki pártokat, a közös megemlékezés igénye. S per­sze az a folyamat, mely so­rán az MSZMP - már az év elején - megindította az ellenzéki pártokkal a kétol­dalú beszélgetéseket Az el­lenzék rádöbbent: a párt­állam intézményrendszerének lebontásában az egységes fellépés égető kényszer. A minap egymásnak ellent­mondó ‘nyilatkozatokkal talál­kozhattunk. Egyrészt dr. Kónya 'mre ügyvéd, az EKA •létreho­zásában szerepet játszó Füg­getlen Jogász Fórum nevében "ejelentette, hogy a kerék­asztal megszűnik, egyeztető munkáját befejezte, s ma a Partoknak a választási felké­szülés jegyében isaját hatás­körükben kell dönteniük a Rávetendő lépésekről. Más- 'észt — s ez is a tévé nyí lva- '['ossága előtt zajlott — azt 's 'hallottuk, hogy az EKA to- vábbra is élni fog, végzi koor­dinatív teendőit. Dr. Kengyel Miklós, a 'bá­rányai Ellenzéki Kerékasztal szóvivője szintén ez utóbbi ál­láspont mellett volcsolt. Éppen ezért kérdeztük meg: hogyan 'átja az EKA boronyai múlt­iát és jövőjét?- A városokban és megyék­en - mondotta —, a főváro­shoz hasonló igény hívta életre az említett egyeztető fórumot. S a példa nyotmán előbb április 6-án a pécsi ér­telmiségi klubban az ellenzé­ki pártok bemutatkozásakor merült fel a létréhozás gon­dolata, melyet április 19-én meg >i>s vdlósítottunk. Közzé­tettük nyilatkozatunkat, amely­fan a imóreiusi 12 pont plat- formján az MDF, az FGKP, az ?2DSZ és a FIDESZ teljes i°gú tagiként Ellenzéki Kerék­asztalba tömörült, s csatla­kozott hozzájuk a Fii Cu Női, ® Független Jogász Fórum és « TDDSZ. Később a Szociál­demokrata Párt, majd szep­tember elején a Keresztény demokrata Néppárt is. Tehát mp ihat ipáirt és ihárom tár- fadalmi tömörülés alkotja Bá­rányába n az Ellenzéki Kerek- 9sztalt.- Milyen cél vezette Önö- két?- Itt a végeken, nem az 9lkotmánytervezet vagy egyéb törvények körül kialakult ál­láspontok egyeztetése volt ért­hetően a cél. Hanem saját dolgaink. Ezek között is a Nyilatkozik dr. Kengyel Miklós, a baranyai EKA szóvivője 'pártmozgalom helyi .megítélé­sének kérdése, a pártok kö­zötti esélyegyenlőség megte­remtésének óhaja. így tárgyal­tunk — és folytatódnak ma is a megbeszélések - az MSZ­MP 'Baranya Megyei Bizottsá­gával. E folyamatos konzultá­cióba minden megyei szerve­zet 'bekapcsolódhat, amely egyetért három közösen meg­fogalmazott elvvel. Ezek sze­rint, ákl e tárgyalóasztal mel­lé ül. el keli, hogy fogadja a többpártrendszerben való gon­dolkodást, az erőszakról való lemondást és a majdani vá­lasztási esélyegyenlőség meg­teremtésének szükségességét.- Sikerült a megyei és a városi tanács illetékeseivel is tárgyalásokat folytatni...- Aminek eredményeképpen elértük, hogy minimális mű­ködési feltételeink megterem­tődhessenek. Irodát nyithat­tunk a DisChka Győző utcá­ban, s remény van arra, hogy a Rákóczi úton egy nagyobb létesítményt megkopjunk, ahol az ellenzék pártjainak műkö­dése határozottan jobb körül­mények között folyhat. Hi­szen körtudott; az ellenzék pártjainak vezetői, tagjai, ■nem függetlenített apparátusi emberek, nem fizetett pártal- kálmazottak, s a pártok irá­nyítása, az adminisztrációs és egyéb teendők nem végezhe­tők aktatáskából ...- Nyilván, mindaz, amit el­mondott már eredmény, de úgy tűnik, korántsem elége­dettek ...- Jó érzéssel tölt el, hogy az Ellenzéki Kerekasztal és a benne tömörülök látható és érezlhető politikai erővé vál­tók Baranyában is. Persze elégedettségről szó sincs. Ma­gánvéleményem — mivel az EKA nevében nem nyilatkoz- hatom, hiszen a választási időszakra való felkészülés té­makörében nem tisztáztuk ál­láspontunkat -, van még bő­ven teendőnk. Az azonos fel­tételek ideális állopotától .messzire vagyunk; a választási esélyegyenlőségig még sok víz lefolyik a Dunán. Mire gondolák? Hiányzik az a tech­nikai háttér, ami mondjuk a várható propagandamunkához elkerülhetetlenül szükséges. Az a pénz, amivel egy ilyen hadjárotot meg lehetne vívni. Van ugyan Ígéret arra, hogy a kormány országos szinten anyagilag is segíteni fogja a kampányban részt vevő ellen­zéki pártokat, de a pénz sem .minden. Itt helyben is lépnünk keli.- Önök éppen a hét ele­jére hívták össze a megyei tömegkommunikációs eszközök vezetőit, nyilatkozatot várva tőlük, miben és hogyan tud­nák az ellenzéket segíteni a választások során . . .- A sajtó nyilvánvaló ha­talom, s úgy gondoljuk, nem­zeti médiaként kell szolgálni­uk az országban zajló folya­matokat.- Lapunk, a Dunántúli Nap­ló is ott von a sorban .. .- Személy szerint nem hi­szek abban, hogy a DN ed­digi jellegét rövid időn be­lül gyökeresen meg tudná vál­toztatni, tör olvastam a hirt: az újságírószövetség közgyű­lésén az önök MUOSZ-cso- portja is szándéknyilatkozatot tett. Felfogásomat - melyben •nem a lap újságíróinak jó­szándékú elhivatottságát kér­dőjelezem .meg — a lap mö­götti mechanizmus, a lapgaz­da megnyilatkozásaira alapo­zom. ön is olyan jól tudja, imint én, az MSZMP Központi Bizottsága a megyei lapokról nem mond le.- Kanyarodjunk vissza az Ellenzéki Kerékasztalhoz, ön szerint sem töltötte be még történelmi hivatását?- Az országos kerekasztal sorsa jelen pillanatban még bizonytalan: az ellentétes nyi­latkozatokból nehéz kiolvasni a jövőjét. De a .megyei ke­rékasztalok fölött nem kongat­ják még a lélekharangot; munkájuk éppen, hogy erősöd­ni fog. Mire alapozom ezt? Éppen a választási esély- egyenlőség kiharcolására fon­tos eszköz, másrészt egyéb helyi politikai célok pregnán- sabb megfogalmazójaként mű­ködhet. Hogy példát is mondjak. Köztudott, hogy ed­dig többnyire a .munkásőrség feloszlatásának szükségességét és az MSZMP vagyon-kérdé- •seit feszegettük. De tudjuk, hogy hasonló vagyonnal ren­delkezik a pártállam struktú­ra egyéb szervezete — az MHSZ, a DEMISZ, a SZOT vagy éppen a HNF s ne­kik Is le keli mondaniuk ko­rábban biztosított privilégiu­maikról, létesítményeik egy részéről. S mire ezt elérjük, még sokszor le kell ülni a kerékasztal mellé . . . Kozma Ferenc Felelős-e Aczél György? immár hónapok óta tart a vita Aczél György országgyű­lési képviselő visszahívását Il­letően, melyet a megyei MDF kezdeményezett, majd erre az érintett terjedelmes választ adott. Ebben részletesen kifej­tette véleményét és a vissza­hívás jogosságát vitatta, to­vábbá úgy nyilatkozott, hogy önként nem mond le, vállal­ja megmérettetését. Az MDF -im volt tétlen, augusztus 26-án a DN hasábjain tétele­sen válaszolt a honatya érve­léseire, fenntartva korábbi ál­láspontját hangsúlyozva. Né­zetem szerint az MDF-nek iga­za van. Az MDF az Aczél György által képviselt három évtize­des kultúrpolitikát vitatja, an­nak értelmiségellenes voltát. Nem is alaptalanul. Kezdetben- az volt a jelszó, hogy kiművelt emberfők soka­sága szükségeltetik. Ennek alapja viszont a különböző szintű iskolákban elérhető színvonal, a széles látókörű állampolgárok .nevelése. Ezt azonban erősen korlátozza, hogy az oktatás — imint min­den más - függvényévé vált a pártpolitikának. Elsődleges célja a 'megbízható káderkép­zés volt, mely már az álta­lános Iskolákban elkezdődött, folytatódott a közép- majd felsőfokú tanintézetekben. Ezen túlmenően voltak és van­nak olyan intézmények, .me­lyek kizárólag az ideológiai képzést szolgálják. Az iskolák számával nem is volt 'baj so­káig, a probléma akkor kez­dődött el, amikor a tanácsok­kal együtt az iskolákat körze- tesitették. Ennek következmé­nyeként .települések sokaságá­ban szűnt .meg az alapfokú képzést nyújtó tanintézet. A fáradt, .megannyi admi­nisztratív és egyéb munkával megterhelt pedagógusok a humán tárgyakat — minden szinten a szabvány-ideológiá­val átitatott tankönyvekből ta­nítják, mely sokszor szembe kerül az élet realitásaival, sokszor a családon belül is konfliktusokat okozva. Jó ta­nulmányi eredményre azok számíthattak, Okik lelkesen részt vettek az úttörő- vagy a KlSZnmurtkában. A fiataloknak végül is be .kellett látniuk, hogy az előremenetelt, az életben való érvényesülést nem a tudás, hanem a rend­szerhez való kellő alkalmaz­kodás hotározza meg, ezért a tanulásnak sok értelme nincs. Ez viszont kihatással volt és van a tanulmányi eredmé­nyekre. A pedagógusok arra jöttek rá, hogy a tanítás ér­téke lásson devalválódik, nem hivatás, hanem rosszul fize­tett -fárasztó munka, ezért az­tán .sokan különböző diplo­mákkal a zsebükben jövedel­mezőbb állás után néznek. Fenti okokból a kívánt mű­velt emberek helyébe ikiábrán- dult, jövőjüket biztosítva nem látó generációk lépnék. Mindezeket nem lehet kizá­rólag Aczéi György számlájá­ra Írni, aki felelősségét elhá­ríthatja azzal, hogy o dönté­seket nem ő, hpnem egy kol­lektiv testület hozta. Ez a kol­lektív bölcsesség teóriája, melyben elvben mindenki fe­lel mindenért, gyakorlatbon vi­szont felelős .nincs. Bár a .múlt évi májusi párt- értekezleten ő volt oz egye­düli, aki elismerte, hogy hi­bákat követett el, továbbra is a KB tagja maradt és a Tár­sadalomtudományi Intézet fő­igazgatója. Azt, hogy lemond-e .mandá­tumáról, neki kell eldöntenie. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nyilvános megméret­tetés vállalása rizikós, melyből teljes erkölcsi győzelemmel ki­kerülni nemigen lehet. Aczél György ma 77 éves. Ha szellemi képessége teljes •birtokában van is, ennek örül­nie kell, ugyanakkor felvető­dik a kérdés; meddig még? Én azt szeretném, nem Aczél György ellen, hanem érdeké­iben, hogy ez esetben tegye félre tiszteletreméltó önérzetét és hallgasson Andrássy Gyu­lára, oki külügyminiszteri tisz­téről való lemondását azzal indokolta, hogy nem kivan ama idős színésznők sorsára 'jutni, akik faár túl sokat szerepeltek a színpadon. Vo- •lomit ő is értett a politiká­hoz, s ekkor csők 47 éves volt. Dr. Sebestyén Ferenc Azt kell visszaadni, amit elvettek tőlük A falu rangja A zavarkeltés nem lehet cél A DN rendszeres olvasója vagyok és a szeptember 2-i szám­ban olvastam a „Ne keltsünk zavart a falvakban" cimű Írást. Többször is átolvastam és nemigen értem. írásában dr. Cseh Sándor két egymással szorosan össze­függő dologgal foglalkozik. Egyfelől a magyar faluval, mint településsel, másfelől pe­dig a mezőgazdasági nagy­üzemekről szól. Arról szól, hogy a falunak, mint telepü­lésnek vissza keli adni a rangját, de úgy, hogy a nagyüzemek „korszerűnek mondható" rendszerét meg kell tartani. Nem fejti ki azonban, hogy miként gondol­ja visszaadni a falvak rang­ját. A Keresztény Demokrata Néppárt Szervező Bizottsága­ik elnöke, dr. Keresztes Sán­dor többek között engem is Megbízott azzal, hogy Bara­nya megye községeiben, fal­aiban szervezzem meg a he- ki szervezeteket. Nevem Monostori Antal, la­kásom; Mohács, Bartók Béla u- 20. ötgyermekes családapa v<>gyok, képesítésem közgaz­dász. Röviden ismertetni sze­dném a KDNF programjának ^«pelveit. A keresztény de­mokrácia a történelmi Európa keresztény világnézetének al- imeszményéból és kultúrájá­ul fejlődött ki. E politikai berendezkedés képviseletet a Politikai közéletben azért val­ljuk, mert meggyőződésünk s*errnt ez Biztosítja a legna­gyobb szabadságot és szociá­lis igazságot az állampolga- iknök. Világnézeti alopon álló P° ‘•«kai párt vagyunk, de nem *9yházi vagy felekezeti P° Krisztus kettős szeretet-törvé- nyéből a mi feladatunk a má­sodik alaptörvény megvalósí­tása: „Szeresd felebarátodat, mint önmagodat." Életünket e szociális és de­mokratikus eszmék jegyében a magunk sajátos magyar ha­gyományaira és adottságaira építve, szabadon akarjuk be­rendezni. Eszményképünk az egyenlőségelvű demokrácia, (szabadság, emberi jogok, •esélyegyenlőség), amely a né- .pi önkormányzatokban valósul meg és a parlamentáris de­mokratikus kormányformában csúcsosodik ki. Azt akarjuk, hogy demokráciánk a .nép olyan valóságos önkormány­zata legyen, amelyben a nép, a törvényihozó testület, a vég­rehajtói és a bírói hatalom feltétlenül tiszteli az örökér­vényű jogelveket és döntései­ért felelősséget vállal. Ne felejtsük el, hogy Szt. István népe vagyunk. Ahogy megmentette népét az ön­pusztító kalandozásoktól, úgy nekünk is, meg kell menteni népünket a mai kalandozá­soktól. A kereszténység volt ezer évvel ezelőtt, és most is az, amely új, szilárd társadal­mi alapot biztosít a magyar népnek. Programunk két pilléren nyugszik. Az egyik pillér a független, szabad, demokra­tikus Magyarország és jogál­lamiság, a másik pillér a po­litikai, gazdasági, közigazga­tási önkormányzatokra épülő társadalom megvalósítása. A régi magyarok „Istennel a hazáért és a szabadságért" — jelszóvá zászlóval mentek o csatába. Mi a megválto­zott körülmények között zász­lóinkra ezt a jelszót írjuk- IS­TENNEL AZ EMBERÉRT, A CSALÁDÉRT, A HAZAÉRT, AZ EGYSÉGÉRT, AZ EGYENLŐSÉ­GÉRT. AZ IGAZSAGOSSAGÉRT, A SZERETETÉRT! Célunk megvalósítása érde­kében, lelkes áldozatra kész, cselekvőképes szervezőkre van szükség. A szervező munka mai szakaszában minél több párttag gyors beszervezésére van szükség. Az alapító tagok 1989-ben nem fizetnek tagdíjat, hanem szervezési hozzájárulást, amelynek összege, ha a csa­ládban az egy főre jutó jöve­delem a 4000 forintot megha­ladja 500 Ft, ha 4000 forint alatt van 200 forint, a nyug­díjasok 100 forintot fizetnek. A nem-fizetés nem lehet a belépés akadálya! Hét tag esetén már lehet alapszervezetet alakítani. A szervezők a tagnak jelentkezők nevet és címét küldjék el ci- mernre. Én személyre szólóan példányban belépési .nyi­latkozatot küldök, .melynek a In H,vatkoz.ási sorait is ki Ken tölteni, és .mindkettőt vissza .kell küldeni hozzám. A szervezet alakuló gyűlésére engem is hívjanak .meg, hogy az alapító nyilatkozatot meg- tegyuk. a Monostori Antal Korábban a paraszti réteg volt az, amelynek közösségei biztosították a magyar falvak rangját, életképességét. Vol­tak önszerveződő igazi falu- közösségek, volt önállóságuk, megfelelő önkormányzatuk, melyeket a falvak népe elfo­gadott. Történelmünk során parasztságunkat sokszor érte tragikus csapás, de amíg földje volt, munkaereje és hi­te, mindig képes volt talpra állni, újratermelni önmagát. A képlet most is nagyon egyszerű volna. Azt ami jó volt, a falvaink embereket megtartó képességét tekintve, a szükséges körülményeket ma is biztosítani kellene. Azt kell visszaadni a falvak népének, amit elvettek tőle: a földjét, a függetlenségét, és azáltal majd hitét is visszanyeri a fa­lusi ember. Nagyüzemekre szükség van, mégpedig élenjáró példamu­tató és jól prosperáló nagy­üzemi gazdaságokra. A múlt­ban is volt Bábolna, Mezőhe­gyes, hogy csak a legismer­tebbeket említsem. Ma sem kérdőjelezhető meg egy-egy adott területen működő élen­járó nagyüzem gazdasági előnye. Amiként az sem kétsé­ges, hogy más területeken pedig a nagyüzemeknél sok­kal, de sakkal racionálisab­ban működő kisgazdaságokra 'lenne szükség. A mezőgazda- sági nagyüzemek jelenlegi rendszerének fenntartása mel­lett statisztikai érveket sorol fel a szerző. Ezeket az egy főre, egy tehénre egy hektár földterületre jutó átlagos ter­mékmennyiségeket veti össze a szocialista országok és a fej­lettebb országok hasonló ter­mékféleségeinek statisztikai adataival. A mi mezőgazda­sági statisztikánk adatainak hitelességét most nem kérdö- jelezném meg, de napjainkban egyre több negatív informáci­ót kap a széles közönség. A kelet-európai országok gazda­sága leszálló ágban van, a népesség nagyobb része - az elszegényedés felé tart. A gazdaságilag messze előttünk járó országok mezőgazdasá­gával összehasonlítva kiállná-e a próbát a magyar mezőgaz­daság? Ezt kétlem. Bár úgy tűnik az említett statisztikai adatokból lehet olyan össze­állítást produkálni, amely 'kedvező képet mutat rólunk. Dr. Cseh hivatkozik egy vi­lágstatisztikai ranglistára, amelyben Magyarország kü­lönböző termékféleségekben a 3—11. helyet foglalja el. Úgy írja, dobogós helyezésünk van például az egy főre jutó hús­termelésben. Azt azonban el­felejti hozzátenni, hogy annak hozzávetőlegesen a felét a kisgazdaságok termelik meg. Mondandóját azzal összegezi, hogy szerinte a 30-100 hol­das kis és 'középbirtokkal ilyen termelési színvonalat és ilyen terméktömeg-előállitóst nem le­hetne elérni. Ez a vélemény azt is tükrözi, hogy az a bi­zonyos mennyiségi szemlélet alaposan megfertőzött ben­nünket. Azonban a megálla­pításban ellentmondás is fel­fedezhető, mert az említett világstatisztika egy—tizedik helyét elfoglaló fejlett mező- gazdasággal rendelkező or­szágban jellemző a kis- és kö­zépbirtok -rend szer. Ne keltsünk zavart a fal­vakban valóban! Azzal sem, hogy ma 'is ugyanazt írják, mint tették azt évtizedeken át. Ragaszkodva egy rossz struk­túrához és tagadva a gyöke­res változtatás szükségességét a mezőgazdaságban is. Ivónyi István Siklós, Salfai u. 24. A kereszténydemokráciáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents