Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-27 / 267. szám

^ Sony japán cég új, wines Watchman isebtévéje, amelyet o c*9 egyesült államokbeli központjában mutattak be HOT au- tusztuiában. A készülék három részből áll: a képernyőből, a hongolá egységből és az elemeket tartolmazó dobozból. A kb. cm átmérőjű, folyadékkristályos képernyőn a teljes VHF ** UttF hullámsáv egyaránt nézhető, de videofelvételt is le ***** rajta játszani. ^liFOTÓ — MTI KÜLFÖLDI KÉP SZERKESZTŐSÉG Lég-rekordok Tódul a nép. London szivé­ben, a Picadillyn. a Troco- d-ero Center előtt mindig sor­állás van. Aki bejut, az meg­tekintheti a Guiness világre- kordereit. A kiállítás évek óta fogadja a látogatókat, de mindig alakítgatják. Bár az évente kiadott könyv, a Rekordok Könyve roppant nép­szerű, azért mégis más látni­valót kínál a kiállítás. Pél­dául a videofilmek segítségé­vel: o látogató akár több­ször is megtekintheti mond­juk, ahogyan a hetvenöt esz­tendős Henri Lamothe nyolc és fél méter magasból ha­sast ugrik a harminc centi- méteres gyerekmedencébe. A kétszáztizenhat kilogrammos Paul M. Kimelman barátsá­gosan mosolyog, majd elsö­tétül a kép, és imire ismét feltűnik, már csak ötvenki­lenc kilogrammot nyom.- Az anyagot éjszakánként rendezgetjük, így azután min­dig bekerülnek az újabb re­kordok - mondja Anna Nicho­las a cég képviseletében. A legmegdönthetetlenebbnek tű­nő rekordokat is megkísérli valaki megdönteni - és néha sikerül is. Ha van egyáltalán túl­szárnyal hatatlan teljesítmény, akkor az nem más, mint ma­ga a Guiness Rekordok Köny­ve. C soknem 30 országban, 36 nyelven ötvenhétmillió pél­dányt adnak el belőle éven­te, ha egymásra tennénk őket, százhatvanhárom Mount Everest magasságú kupacot kapnánk. ■Kevesen tudják, hogyan kez­dődött. Sir Hugh Beavert 1951-bem egy vadászaton az a szégyen érte, hogy képte­len volt eltalálni egy lilét. A dc'og nem hagyta nyugodni, s amikor a vadászat fáradal­mait wbiskyvel és Guiness sörrel öblögette egy közeli kocsmában, arra gondolt, hogy nyilván a világ leggyor­sabb modora lehetett az. amelyik ilyen alávaló módon elszökött előle. S mivel elmé­letét szerette volna haladék­talanul megerősíttetni, s így haladéktalanul a Ross és Nor­ris McWhirter ikerpár tulajdo­nában lévő Facts and Figures (Tények és Adatok) sajtóügy­nökséghez fordult. A Fleet streeten működő, tekintélyes ügynökség hamarosan arról értesítette, hogy bizonyára té­ved, mert a gyorsasági re­kordot a vadliba tartja, órán­ként 108 kilométeres sebes­séggel. A testvérpár - kette­jük közül Ross 1975-ben egy észak-ir kommandóakcióban életét vesztette - továbbra is sok olyon megbízatást ka­pott, hogy kocsmai vitákat döntsön el. 1955-ben Sir Hugh úgy ha­tározott, könyvbe rendezi az eddigi adatokat. Az első Re­kordok Könyvéből Nagy-Bri- tanmia 81 400 kocsmája ka­pott. Ráharapott a könyvke­reskedelem is — egy londoni üzlet 10 példányt rendelt be­lőle. Még aznap újabb ren­delést odott fel: 10 ezer pél­dányt kért. A legmagasabb, a legala­csonyabb, a legkövérebb, a legsovónyabb - egyszerű, pri­mitív leg-nek tűnik ahhoz ké­pest, amit az egyes, néha ugyancsak rafinált versenyek győztesei produkálnak. És hogy mi ösztönzi azokat, okik részt vesznek ezekben a nem min­őiig nagyon nemesnek tűnő ■versengésekben? Sokan közü­lük olyanok, okik az élet sem­milyen területén nem tudtak érvényesülni. így azután meg­pályázzák, mondjuk a világ leggyorsabb krumplihámozójá- nak megtisztelő címét. Van azután szenvedélyes uborka- szeletelő: a blackpooli Nor­man Johnson egy 30,48 cen­timéteres példányt 13 másod­perc alott 244 tökéletes sze­letre vágott fel. Egy munko- nélküli fiatalember 132 pénz­érmét egyensúlyozott a kö­nyökén, miközben ugyanazzal a kezével tíz másikat raga­dott meg. Szász! Júlia Hornba a pódiumról Hogyan futamíthat meg egy k°í°l °nT harcedzett táborno- I®*0*, fegyvertelenül? A vó- ?*** több izraeli lop is meg- j*°, méghozzá az első olda- Az eset egy fogadáson í~Jtent, melyet abból az alka- jjn'ból rendezték, hogy Yitzok "loráekai tábornokot, a gazai .erjég főparancsnokát előlép­itek. A műsorban fellépett *9V arab énekesnő is, név sze- i1!** Hayo Samir, aki egyéb* azzal büszkélkedhetett, J??y egyetlen muzulmán koto- ??iQ az izraeli hadseregnek, íj dolog előzménye, hogy ap- j . egyiptomi arabként Izrael ternára kémkedett). Haya Sa­mir tehát énekesnőként kapott behívót az ünnepélyre, és a ■műsor szerint egy békcdalt kellett volna énekelnie. Haya Samir azonban nyilván jobb énékes, mint amilyen fegyel­mezett katona, mert nem a békéről énekelt, hanem az „In- tifadáról", a palesztin tábo­rok felkeléséről és a harcok kiszolgáltatott áldozatairól. Stílusosan szólva, a fogadás­nak lőttek ezek után. Ám az sem lehet kétséges, hogy Ha­ya Samimak többé nem áll módjában dalaival szórakoz­tatni a tábornokokat, és kivált­képpen nem búzdítbatja harc­ra a kiskatonákat. Kékszem üek *"*em repülhetnek .Az a szép, akinek a szeme • • • Vagy zöld. Esetleg .telke. Csupán elhatározás ■ 6rdése a szín, mint a tévé t°ótaktlencse hirdetéséből l^iük. ígéretes a jövő. Lega- ®.“bis itt, Közép-Európában ,Qv°J-Keleten nem ilyen egy- *®fű a dolog. A szingapúri, °lajzioi és a japán légitár- ^ság ugyanis most tiltotta be °v'dlátó repülőszemélyzetének ® színes kontaktlencse haszná­lt. Az ok: a lencse révén fekszik a szemfertőzés vé­teké, és ezt mindenképpen ^.69 kell előzni. Ki vonbotnó e,ségbe azt az intézkedést, **' az utasok érdekében tör­ténik? Said Abdullah Hussein, a Malaysia Airlines légitársa­ság személyzeti főnöke, szin­tén az utasokra hivatkozva azonban mást is elmondott. Ki­jelentette, hogy a szigorú dön­tést azért hozták, mert nem kívánják zavarba hozni a kli­enseket. Hiszen hogyan is venné ki magát, hogy tízezer méter magasságban egy töré­keny, ázsiai légikisasszony ég­színkék pillantásokat vet a kedves utasra, miközben a pezsgőt önti a poharába?! Még utóbb azt hihetné a sze­rencsétlen, hogy eltévedt, hogy a svéd légitársaság gépén re­pül. A Yugo — Amerikában Á kis kocsi új rohamra indul „Olyan volt, mint amikor a kvartettben a másodhegedűs és a brácsás kifogástalanul játszik, de az első hegedűs és a gordonkás improvizál .. Az idézet - félreértések elkerü­lése végett — ezúttal nem va­lamelyik ismert vonósnégyes koncertjéről szól. hanem egy, a déli szomszédunknál nagy port felvert üzleti fiaskósoro­zat sajátos summázota. Az ügy főszereplője o jugoszláv qutó- ipar éveken keresztül reflek­torfényben csillogó, ám azután annál nagyobbat zuhanó üd­vöskéje, a Yugo kocsi. Or. Slevon Vasiljev, a sza­badkai közgazdasági kar taná­ra, a jugoszláv marketing­egyesület lapjának főszerkesz­tője nem véletlenül foglalta össze véleményét a fenti idé­zetben. A Yugo karrierje ugyanis tényleg úgy indult, mint egy jól összehangolt ze­nekar sikeres fellépte, de az­után „összekeveredtek a szó­lamok”. Az apró jármű elein­te — legalábbis úgy tűnt - oz Egyesült Államokban is kedve­ző fogadtatásra lelt, bár az kezdettől fogva világos volt, hogy (mérete, teljesítőképessé­ge miatt egyaránt) csupán ki­egészítő szerepet tölthetett be. E'’« amerikai családfő aligha választott ilyet, de a bevásár­lásra járó feleségnek, vagy netán második, harmadik ko­csiként o családban jó szol­gálatot tehetett a kis járgány. Igaz, a fő vonzerő mindig is az olcsó ár volt. A négyezer dollár alatti árszint miatt sok amerikai úgy érezte, hogy — a togadhatatlan műszaki há­tulütők ellenére - jó vásárt csinál, ezért két-három évig elég szépen fogyott is a Yugo. A csúcspont oz 1985-ös kez­dés után valószínűleg 1987- ben volt: ekkor több, mint 40 ezer kelt el belőle. Ám las­sacskán megváltozott a vásár, lóközönség véleménye, zökke­nők mutatkoztak az alkatrész- ellátásban, elmaradt az új tí­pusok olyannyira szükséges bevezetése, s csökkent a rek­lámra fordítható pénzösszeg is. Ráadásul közben megjelent a piacon a dél-koreai Hyundai: ez ugyan némileg többe ke­rült, de jóval megbízhatóbb lett, m'int a Zastava Művek ter­méke. Ilyen körülmények között a nehézségek sem várattok ma­gukra sokáig. Tavaly már 35 százalékkal csökkent az eladott Yugók száma, személycserék történtek az amerikai társtu­lajdonosok közt, majd a hal­mozódó veszteségek láttán a kinti beruházók és részvénye­sek nyomósára idén tavasz- szal be kellett jelenteni a cső­döt. Ilyen vigasztalan volt a kép még néhány hónappal ezelőtt is. Most azonban, o legfris­sebb hírek szerint a jugoszláv gépkocsigyártás vezetői újabb rohamra szánták el magukat, s megkísérlik visszanyerni oz amerikai vásárlók bizalmát. Nem lesz könnyű dolog, oz bi­zonyos, de remélhetőleg a Yugónál szerzett tapasztalato­kat a jövőben haszonnal tud­ják kamatoztatni. A jelek te- qlóbbis erre utalnak. Először is nem a lefutott típussal kísér­leteznek tovább, hanem két új változatot dobnak piacra, a Yugo Convertible-t és a Yugo CV Plust. Az új cég megalakí­tására a Zastava mellé a Ce­nex nevű belgrádi külkereske­delmi vállajat társult. Ami még fontosabb: körülbelül 900 vál­toztatást hajtottak végre oz új modell kidolgozása során, figyelembe véve a korábbi ki­fogásokat, amelyek a lepergő lakkozásra vagy a merev rugó­zásra vonatkoztak. Az amerikai piac „megdol­gozása” időközben persze nem lett könnyebb. Sőt, a hazai gyártók, az immár hagyomá­nyos európai és japán ver­senytársak mellé új konkuren­sek sorakoztak fel, hiszen az amerikai utakon már nemcsak dél-koreai, hanem tetszetős és szintén olcsó árakkal csábitó molaysiai autók is fel-feltűn- nek. Toyota - 90 dollárért Képes ezektől a kapitalis­táktól autót venni? - A vé­tesz: Da. Több tucat szovjet tengerésznek tette fel ugyan­itt a kérdést az Aszabi Sim- bun című japán lap riporte­ri és a válasz minden eset­ben egyértelmű igen volt. Több, mint 70 szovjet te­herszállító hajó köt ki éven­te Onahamában. az ibara'ki Prefektúrához tartozó csen­des-óceáni kikötővárosban. Tőleg faárut szállítanak Ja- Pán főszigetének, Honsunak ibbe az észak-keleti körze­tebe. A partraszállás utón a tengerészek nemrég még va­lamelyik közeli vegyeskeres­kedőibe siettek, hogy karórá­éit, harisnyanadrágot, rúzst és egyéb apróságot vásárol­ónak, múlt év ősze óta azonban inkább autót vesz­nek. Egy élelmes kereskedő ugyanis felhívta a figyelmü­ket arra, hogy maximum 400 dollárért, de az ese­tek többségében már 150 dollárért is hozzájuthatnák egy négyajtós használt ko­csihoz. A legutóbb potom 90 dollárért tett szert egy tíz­éves Toyota Mart II típusra egy szerencsés matróz. Ja­pánban ugyanis a tíz év­nél régebbi kocsi tulajdono­sának büntető adót kell fi­zetnie, bármilyen jó állapot­ban is van járműve. Ezért többségük inkább a bezúzás mellett dönt. Ezeket a „ha­lálra ítélt" kocsikat roncste­lepeken tárolják, s a szov­jet tengerészeknek köszönhe­tően egy ilyen telepen virág­zott fel a kereskedelem. Az idén, az első félévben 120 japán ikccsi talált tulajdo­nosra az onahomai telepen. A tengerészek persze hely­zeti előnyben vannak. A megüresedett rakterű hojó- kon, apróbb „szívességek" fejében, szállíthatják haza kocsijukat, amelyeknek a csomagtartója sem marad üres. A vételárért folytatott alku ugyanis általában azzal végződik, hogy néhány do­boz fagyálló folyadék és egy-két pótkerék is gazdát cserél. A szovjet távol-keleti partvidéken élő tengerésze­ket az természetesen nem zavarja, hogy a japán ko­csik^ jobbkormányosak. A hatóságok meg ilyen apró­ságra nem adnak. Csak az a kár, hogy to­vábbfejleszteni nehezen le­hetne ezt az üzletet, mivel Európába körülbelül kétezer dollárért visz ef a hajó egy gépkocsit Japánból. De léhet, hogy némelyeknek még így is megérné? Trom András A jugoszláviai illetékesek en­nek ellenére derűlátók. Úgy vé­lik, hogy a korszerűbb műsza­ki kivitel és a remélhetőleg szintén gördülékenyebb szerviz­szolgáltatás ismét javukra bil­lenti a mérleget — mármint ebben a gépkocsi-kategóriá­ban. Mert ami például a ja­pán autógyárakat illeti, ők már évek óta megcélozták a luxus­kocsik kategóriáját is, s nem is sikertelenül. Belgrádban ilyen illúziókat természetesen nem táplálnak. A célkitűzések szerint egyelőre havonta 1500 autót szeretné­nek eladni az Egyesült Ál­lamokban, s az év végéig már nyereségessé próbálnak válni. A kragujevaci Zastava Művek távlati céljai még merészeb­bek: 1992-ig évi 40 000 darab­ra akarják felfuttatni az ame­rikai piacon eladott kocsik számát. Szegő Gábor BB fellázadt Az olosz tengerparton az algák, a francia Rivié­rán „a szemérmetlenség, az exhibicionizmus, a bű­nözés, a homöszexualitós terjed”. Közelebbről is Saint Trapez főbűnei ezek, s nem más, mint o leg­híresebb lakája sorolta fel a város polgármeste­re vétkeiként. Hogy tud­niillik, nem akadályozza meg a terjedésüket. Bri­gitte Bardot levelét meg­írta, s mint a Le Monde hírül adta, a művésznő ■már az önkéntes szám­űzetés gondolatával fog­lalkozik: Párizsba költö­zik. Az igaz, hogy 1958- bon, amikor BB megvet­te az immár állatmenhely­ként is jól ismert La Madrague villát, többnyi­re jámbor solászok vet­ték körül, ám őket -ép­pen BB nyomán szorítot­ták ki a sznobok, az új­gazdagok. S végül jöt­tek a turisták. Akik az illusztris lakó szerint „egy­re nagyobb mértékben özönlöttek a városba; kö­zépszerűek, piszkosak, ne­veletlenek, gátlástalanok". Az elkeseredés nyílt levél­ben megnyilvánuló roha­ma azonban ezzel még nem ért véget. BB sze­rint ugyanis „az emberi aljasság úgy terjed, mint az olajfok". A bizonyí­ték: a polgármester meg­tiltotta, hogy a strandot kutyák is használhas­sák .........Ért én olybá ve­sz em, mint a horcommal szembeni inzultust” - ir­ta BB. magányos moszkvai mű­vész. MOSZKVA: Saját fest­ményeit árulja az Arbaton egy művész a századelő hangula­tát idéző kozmetikai kirakat előtt 19M. augusztus 29-én. Megfontolt döntés Meglepő döntést hozott au­gusztus közepén a svájci kor­mány: úgy határozott, hogy kényelmesebb típusra kell ki­cserélni a miniszterek rendel­kezésére álló kétmotoros re­pülőgépet. Az „öreg kakukk”, ahogy a lapok nevezték a gé­pet, már nem felel meg a kor követelményeinek, például ■Lisszabonba vagy Oslóba nem is tudta volna elvinni az állam képviselőit leszállás nélkül, ha történetesen ott lett volna dol­guk. Továbbá: abban a gép­ben az utasok, mármint a miniszterek, csak görnyedten mehettek a helyükre, s ha kiszálltak, hátrálva tehették ezt. Ellenben az új, a fran­cia Dassault DA—900 „Fal­con" 840 kilométer óránkénti sebességgel röpíti majd a kor­mány tagjait, 12—14 személyt, bárhová Európába. Hacsak a parlament takarékossági okok­ra hivatkozva le nem lohaszt­ja ezt a dőzsölést. A végső szót ugyanis a honatyák mond­ják ki. Biztos, ami biztos — a Le Monde legalábbis így tudja —, a kiszemelt gépet egyelőre a svájci légitársaság veszi bérbe, három évig hasz­nálja, és eközben bizonyára kedvező döntést hoz a pénzte­lenség rémétől űzött svájci parlament is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents