Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)
1989-09-23 / 263. szám
IWí. szeptember 23., szombat Dunántúli napiö 9 Makay Ida I v Mottó: ,,Mindül rninrl^nt leroérlem, tudván, Hogy mindeneknek súlya van.” (P. I) Rádköszönt (Pákolit,7 Istvánnak) Az arany ősz tiéd lett, elébed szórja kincsét, rádköszönt aszú-borral, minden nyaradnak ízét , magába itta, s híven hív bíbor alkonyába, és, ki mindent lemértél, mert súlya van — Te tudtad kezdettől — mindeneknek, a gazdag Hegyen nézz szét, egy verset mondj a csöndnek. Visszhangja szívben zendül, s ha este lesz mát végleg, szivbe-csillogba írva időtlen zeng az ének. "Köszöntjük a 70 éves Pákolitz Istvánt Deák Mór Csupaszon éjszakát nem követ nappal nincs nap csak foltok az égen burokban született földünk kitakarózik egészen lyukas az ózonpajzs gyilkos sugárzás üt át rajta mérgezett lándzsa az űrből valaki elhajította kék volt és zöld volt az élet járt körben ellipszis-pályán s feketén feketévé lett hogy ötmilliárdan árván — földmagházról éghéj válik — vacogjunk csupaszon mindhalálig Dúsa Lajos if (CS)OSZ Lanyha ember, szeptember. Túl a nyáron, s még mégis benne vak csöszgond kerül, s a kerülő őrzi a jussom ellenemre. Lanyha ember a szeptember; úgy tesz magában, mintha lenne, s végzi a dolgát. Rám sem néz, csöszpuskásan is menekülő ... Mosolygok. Az én időm érik. Édesedik a szőlő nedve. Szentrnihályi Szabó Péter Nekik már mindegy Nekik már mindegy, akik nehezen nyelve legyűrték a kínzó hazugságokat. Nekik már mindegy, akik sápadton álltak a szolgák tapsviharában. Nekik már mindegy Nem maradt utánuk semmi, csak jeltelen, gazos sír. Életük annyi, mint amennyi humusz marad utánuk. Lidérces láng lobog sírjuk felett: ám a szolgák mauzóleumán roskadoznak a kirendelt koszorúk. Nekik már mindegy: nekünk még nem egészen. Birtolan Ferenc Nincs parázs Mintha tűztoronyból az éjbe lesve, szemembe kúszik, szivemre hűl az este. . Ha lenne láng, ha csillagozne még, de nincs parázs, halálsötét az ég. Szivemre hűl, szemembe kúszik, mintha tűztoronyból a vége-nincsen útig. A Jelenkor szeptemberi száma A Pécsett szerkesztett Je- I lenkor szeptemberi számának i élén a hetvenéves Pákolitz István versei olvashatók Er- dödy Edit tanulmánya kíséretében. A kolozsvári Tompa Gábor verseit Parti Nagy Lajos Fotónovellója. és Vlado Gotovac horvát költő A látható és láthatatlan Közép- Európa című esszéje követi. A prózarovat különösen gazdag: Karátson Gábor, Vosodi Péter, Csapiár Vilmos regényrészletei és Pályi András novellája mellett a száz éve született Kodolányi János Jézus-regényének két, annak idején kihagyott fejezetével egészül ki. A versközlések közül Makay Ida és az újvidéki Csorba Béla munkái emelkednek ki. A Kodolányi-évforduló alkalmából jelenik meg « számban Kabdebó Lóránt tanulmánya, amelyben az írónak a politikához fűződő viszonyát Vízöntő című regénye kapcsán elemzi. Újabb részTompa Gábor let olvasható Poszter György kultúrtörténeti esszéjéből — ezúttal a keresztény Mária- kultusz és az erotika kapcsolatáról. Forgács Éva a Pécsett élő Keserű Ilona és a Párizsban élő Csernus Tibor egy-egy kiállítását méltatja. Losoncz Alpár Jugoszláviai szemléjében az egyes nemzeti kultúrák változó viszonyairól ad hírt. Dérczy Péter állandó rovatában Petri GyUrgy 'hosszú illegalitása után megjelent verseskötetét méltatja, Beck András Nádas Péter új esz- székönyvét, Károlyi Csaba pedig Zelei Miklós novellós- kötetét elemzi. A számot Keserű Ilona grafikái illusztrálják, és a Kon- zum Kereskedelmi és Ipari Rt. támogatásával jelent meg. Külön érdekessége, hogy a szedés — most először - a Jelenkor Kiadónál, számítógépen készült, o nyomda csők a sokszorosítás munkáját végezte. Horatio levele Dániából Héjjá Sándoréknak, szeretettel „Tápot se; dacolunk e baljóslattal..." (Hamlet, V. felv., 2. szín.) Ne járkálj álmaimban, árva szellem! Hamlet helyén csak vézna árnyak állnak. Olcsó halál feszíti szét a mellem. Esélye sincs ma itt a bosszúvágynak. Felnőtt, gyerek e honból elhajóznak, vállalva kínját távol Angliának, a költő rója, mit nyakába sóznak, vitéz bolondok rőt máglyára szállnak. Ma már tudom: a címzett ismeretlen, s elkobzás lesz a sorsa krónikámnak, e torz kor szégyenét mégis lejegyzem, s bár tettemért sötét zárkába zárnak, a dán királyfi óhaját betartom, kifulladásig győzve földi harcom! lVlado Gotovac Látható és láthatatlan Közép-Európa (részlet) Közép-Európa a Planetáris Kert archetípusa: archetípusa a nagy, mindent magá- bafoglaló jelennek, a világ összes egyszeri, megismételhetetlen tényének, ezek egyenjogúságának, ami nem a relativizmuson — mert minden egyszeriség egyformán igazi! — hanem az ember sorsában lévő ugyanazon értelmen, ugyanazon értéken és ugyanazon szerepen alapul. Közép-Európa ma egyazon melankóliának a meséje, egyazon nosztalgiának a konstrukciója, egyazon szerencsétlenség reménytelen áldozatainak teremtménye: egy hatalmas, megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan szerencsétlenség. Ebben a szerencsétlen égben elvész a világ és az egyén egyenjogúsága, a banalitásban, a titokzatosságban és az örökkévalóságban rejlő egyenjogúság — de ezzel az egyenjogúsággal együtt eltűnik minden más egyenjogúság is. Néhányszor Wittgensteinre hivatkoztam. Ebben a témában ez elkerülhetetlen és érthető. Mert ő az, oki művében egyesíti a briliáns racionalizmust és a néma misztikát. („Nem az a misztikus, hogy milyen a világ, hanem az, hogy van.“) Ez a kettősség jelképszerűen vonatkozik Közép-Európára, az ő lelki címerének ez a felosztása. Semmiféle egyön- tetűs csak egyidejűség; semmiféle azonosság, csak egyenjogúság; semmiféle szintézis, mindig csak sokféleség és különbözőség! Erről azonban sohasem úgy gondolkoztak, mint egy problémamentes tényről, sohasem ilyen módon élték ezt meg. Ellenkezőleg! Közép- Európa e kettősség szakadatlan drámája: a tudaté és a tudatalattié, az archetipi- kusé és az individuálisé, a racionálisé és az irracionálisé, a megszervezetté és a véletlené, a személyesé és a személytelené... Freud és Jung, Kafka és Musil, Wittgenstein és Broch témái, mindazok témái, akik nem hittek abban a bizonyos futurisztikus szisztémában, amely biztosítani akarja a tervezést, az emberi világ problémamentes jövőjét. De nem jósolnak kedvezőtlen végtelenséget sem. Egyszerűen: „A térben és időben lévő élet rejtélyének megoldása időn és téren kívül van.” Az, aki a tragédiát Így fogja fel. sohasem ve- 'sziti el az irányt. Az individuum az emberi világ utolsó nagy felfedezése. Általa vált konkréttá minden dolog. Éppen ez a konkrétság az, ami valóra váltja Közép-Európát, és ezért van az, hogy KözépEurópa folyton látható és láthatatlan, és ezért lehet érte meghalni. „Kétségkívül létezik valami irracionális. Ez megmutatkozik, ez a misztikum.” A Halál ennek a ténynek a konkrét megjelenése: az egyén és az örökkévalóság találkozása, amennyiben irracionális. Minden más forma e találkozás következménye. Mit válaszolhatunk erre a kérdésre: Hol van Közép- Európa földrajzi értelemben? Hol húzódnak a határai? Azok a bizonyos láthatóak?- Közép-Európa az összes kis nép a Baltikumtól az Adriáig, zsidóival együtt, akik velük egyek. (Ezért ütötték őket a nácik olyan esztelenül: ahogy mindenütt ütötték a lét egyenjogúsága iránti igényt.) Közép-Európát ma nem tudjuk földrajzilag azonosítani. De ez létezése tényét illetően nem lényeges. Azo< a bizonyos látható határok I személyes, egyéni sorsokként léteznek, amelyek lehetővé teszik a másik számára a magányt, mint minden egyes megismételhetetlenség, minden egyes egyszeris egyenjogúságát. Közép-Európa láthatatlan, de annak az individuumnak az igazi küzdőtere, amelyik képes arra, hogy mint cél nyitott leayen, és tudja, hogy egyedül rajta lehet fenntartani az emberi világot. E$ ezért a célért meghalni is érdemes. Ebben a pillanatban ilyen lenne az egész nyugati kultúra leírása is, ha egyáltalán működne. Teljesen érthető: Közép-Európa olyan, és úgy jött létre, mint ama Szellem műve, amelyik az egyénben fedezte fel saját beszélgető partnerét - és így megtette az egyént a világ céljának. Közép-Európa hű maradt ehhez a tényhez. Sohasem kísérelte meg, hogy valamiféle mindent magába foglaló programmal legyőzze ennek a megismételhető viszonynak a véletlenszerűségét, mert már maga az erre vonatkozó gondolat is iróniájának és humorának közös tulajdonává vált. Mások - Nyugaton és Keleten is — próbálkoztak ezzel ... és próbálkoznak. Közép-Európa védekezése annak a világnak a védekezése, amelyben a nihilizmus az egyes emberek szándéka által válik lehetetlenné. Ez a csoda védekezése a személytelen trivialitás és annak démonizálása ellen, a hallgatás védekezése a nyelven kívüli némaság ellen; a sokféleség, a különbözőség és a megismételhetetlenség védekezése a totalitáriánus identitás ellen - ez ma a legaktuálisabb. Szilágyi Imre forditása Keserű Ilona illusztrációja
