Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)
1989-09-20 / 260. szám
1989. szeptember 20., szerda Dunántúlt napló 3 Nehéz kegyelet Sásdon A tanácsülés jegyzőkönyvének margójára „Ilyen nyilt vitára, gondosam, inem számított, talán .nem is vehetett részt mostanában hasonlón” - mondta a titkár ® sorok Írójának a tanácsülés után. A nyilvánosságnak erre a most már falvakban is többé- 'kevésbé honos arcára lett vol- "a büszke? Nem tudom, nem hiszem. Nálunk a nyilvánosig, ami természete szerint hosszú távon is csak .konfliktusok vállalásával működtethető, egyébként sem vidéken kezdődött. Genezisének hely- r°jza szinte nincs is. Lakite- lek vagy 'Pilisbarosjenő, Ófalu ''agy Nagymaros csak bármi más helyszínnel .behelyettesíthető csatatér. Belülről irágó Nemzeti és/vagy ahhoz kapcsolódó nemzetközi érdekek keresztezés! pontjaiként váltak a hazai nyilvánosság és lóként örökölt frusztrációink ajkalmi vagy jelképes tesztelőhelyeivé. De például az, hogy mondjuk Sásdon miről vitáznak egy tanácsülésen, hogyan és miből valósul meg mondjuk egy második világ- háborús emlékmű, az már mintha igazán nem is tartoz- másra, csak az itt élőkre. Magánügy. A hat apró társközség sorsát is kormányozni köteles nagyközségnek és környékének ügye. így szó sem illethetné, különösen a hozzam hasonló fogadatlan prókátoroké nem. Mégis, a tanácsülés tucat- myi napirendje közt úgy bújt meg ez az emlékműügy, mint ®gy újmódi, az új idők széléin divatossá vált kakukktojás. Azon ugyan már puszta illendőségből sem lehetett vi- Jo, hogy Doberdó, Isonzó halottainak mementójót, az emlékükre állított szobrot most ®9y újabbnak kell .követnie. Most, hogy végre lehet. Hogy 'Pártálláson totói, hovatartozásoktól, nemzetiségünktől függetlenül az emlékezet, a megbékélés jegyében fogadhatjuk vissza halottaiakat az orosz- országi hómezőkről is. És idős asszonyok, lassan nagyszülőkké váló gyerekek állíthat- npk emléket — Simonffy And- JOs szavával komp-ország katonáinak. , Ezen tehát nem volt, úgy Jjjnt, nem lehet vita. A helyi honismereti szakkör vezetőjé- b®k, Vajda Józsefnek tanácsülésre küldött levelét, a levélben megfogalmazott, többek forint talán túlságosan is ejzelmesre hangolt érveit sem klánom megtoldani újabbakkal. De sokasodnak-e majd ®bhez 'hasonló újabb „érvek"? ctvek annak az eddig felderi- Jelt. számba vett közel száz áldozatnak (?), a háború forgó- elében eltűntnek (?), a méltó emlékezetéhez, akinek a neve ?, helyi honismereti szakkör Ora do zása révén a faluéval Összekapcsolható? , Legfeljebb, ha találgatni lehel- A tanácsülésre előterjesz- ett javaslat szerint 'nem más- *ák> mint Varga Imre Kossuth- b'ias szobrászművészünknek az eszmei .irá-nyitásával a fia, az ^9yancsak Szobrászművész °rgo Tamás készítené el a s*/brot. Az emlékműterv gipsz- másolatát megtekinhették kö- *elebbről is, ott fehérlett az Elnökségi asztalon. Közismert, maga nemében azért meg- „Opadó pieta-ábrázolás. A ?oJott lézus itt nem .nyugszik h^ria térdein, ölében, mint boldául abban a változatban, (/Pit Michelangelo .is követett, IJooem egy ugyancsak archai- ,0s megoldás szerint letérdel ?Oilá, hogy az elhunyt fejét .//Pihentesse. A visszafogot- (?bb, • kevésbé testies viszony JPom különbségtétel: az „^“gyermek viszonynál átfogóbb érzésekre utal. És utal • / önkívületen már túljutott ^•idolom méltóságára és se-ndjére, amit a ímegbocsá- Sl5 belső békéje csak fölerö- *■ Mögötte az elhunytak ne- Jnek fölvésésére kőtábla Űrkén-feketén erezett már- ^nyból. .gyönyörű terv, csábító oján- köl* ~ a becsült 1,5 milliós talán árnak is potom, Baranyai dalok nyomában Magyar népzenei sorozat a Növi Sad-i Rádióban Megélénkült az érdeklődés a magyar népdalkincs iránt az utóbbi évtizedekben, de népszerűsége még korántsem ért el olyan szintet, amilyennek például Jugoszláviában büszkélkedhetnek. Várnai Feernc pécsi népzenekutató és -gyűjtő viszont a napokban indult Újvidékre, hogy az ottani rádió felkérésére magyar népzenei feldolgozásokat készítsen. Korábbi feldolgozásaiból mór lemez is megjelent Jugoszláviában. Várnai Ferenc itthon is gyakran szerepel a budapesti és a pécsi rádió különböző adásaiban; szeptember 24-én 20.15-ikor a iKossuth adón hangzik el „A kapuvári verbunk nyomában” című riportműsora, mely 500. rádiós „fellépése". És .nemsokára napvilágot lát szerkesztésében a Baranyai .népdalfüzetek sorozatának 9. darabja, melynek énekszámaival együtt a népdalfüzetek 500 dalt kínálnak választásra a népdaléne- keseknek, tanároknak, diákoknak. De akarnak-e választani? — kérdeztem elutazása előtt Várnai Ferenctöl. — Az iskolákban megveszik a füzeteket, és főként a népdaléneklési versenyeken találkozunk is velük - válaszolta a népzenekutató. ha a leendő alkotást nézzük. Csak éppen -itt és most kegyeletnek drága többek szerint. Szégyen ugyan Így mérlegre tenni a múltat, garasoskodva a soha vissza nem térők emléke felett, csakhogy a mérleg másik serpenyőjében — vélték néhányon — ott az ennél is bizonytalanabb jövő. Az épülő nyolctantermes új iskolának, a telefonhálózat bővítésének a gondja. Az előző napirend tárgyalásakor fogadták el, hogy az iskolát 1990- ig át keli adni, határoztak az ifjúság öntevékenységét támogató 100 ezer forintos tanácsi alap létrehozásáról, az állami lakásépítés és az ipar- telepités pénzügyi lehetőségeinek sürgető vizsgálatáról. Hogyan fér el ebben a jövőben a múlt? Egyféleképpen. Ha tudatosul, hogy ez a múlt is a jövő tartozéka. Minden görcsével, .fájdalmával együtt. És mégis azt mondjuk: emlékmű ilyen áron? Nem alkarok a néha olyan kiszolgáltatott szavakkal játszani, bölcselkedni azon, hogyan áll .bosszút a minduntalan átugrott múlt, hiszen az emlékművet meg lehet csinálni, csináltatni olcsóbban is. A kegyelet legkisebb sérelme nélkül. Igaz, .hogy az az olcsóbb már nem ez a szobor lesz. Valami talán mégis megsérül? Az önbecsülésünk? Ismét csak nem tudom. Mindenesetre az olcsóbb megoldás veresége lenne egy olyan elképzelésnek, amelyre a tanács kezdeményező lépésként ebben az évben 150 ezret, .majd jövőre ugyanennyit áldozna. A Sásdi Költségvetési üzem és a Sásdi Építőipari Szövetik Aet 100-100 ezret ajánlott fel. Támogatását Ígérte, gyűjtést szervez a helyi katolikus egyházközség is. Az igazi gond talán az - mint arra dr. Füzes Miklós történész, a megyei -levéltár munkatársa, Sásd Barátainak Köre elnöke is utalt -, hogy az újonnan betelepülők nem kötődnek, nem kötődhetnek a városiasodó nagyközség múltjához? Sérült történelemszemléletünkből, részvétlenségünkből jó ideig ki sem gyógyulhatunk? Következésképpen a vélemények, indulatok szélsőségesebben oszlanak meg a valóságban, mint ahogyan azt a tanácsülés egyébként parázs hangulata tükrözhette? És az a vita nélküli belátás, ami szerint az emlékműre szükség von, csak a felszín félrevezetőén nyugalmas csevegése? Nyilvánvaló. Hiszen elvben és szavakban egyet lehet érteni a történelmi kegyelet tulajdonképpen rangsorolhatat- lan súlyával. De az őszinte .kegyelet nem is vetheti össze a dologi kiadásokkal, s akikből a meggyőződés sem hiányzik, tudják, 'hogy a terhek együttes és egyidejű vállalásának szólamát manapság is meg lehet tölteni tartalommal. Hogy apáink, nagyapóink végleg hazataláljanak, békejobbot nyújtva a részvétlen unokáknak is. _,, Bóka Robert Újra játssza a Pécsi Egyetemi Színpad A Nehéz Barbará-t. A nyáron nagy sikerrel bemutatott cseh komédia a Nyári Színház Anna utcai épületében látható hétfő esténként, még hét alkalommal. A Kapitány szerepét Krum Adómtól Pilinczes József vette át, a Polgármestert to- vábra is Spindler Béla játssza. Fotó: Tóth László — Az énekóráikon mégis elég ritkán veszik elő ezeket a dalokat . . . — Az énektanárok eldönthetik, mit tanítanak meg. Nem kötelező az énektankönyv anyagához tapadni. Részt veszek az új ének-zenei oktatás koncepciójának a kidolgozásában, s lesznek új tankönyvek is.- Milyen lesz ez a koncepció? — Kodály módszerét veszi alapul, de szerepelnek benne bizonyos módosítások. Amiért én harcolok: vegyük észre, hogy vannak gyerekek, akiknek nincsen hallásuk, nem tudnak jól énekelni. Ne kény- szentsük rájuk az éneklést, -ne tegyük őket nevetségessé osztálytársaik előtt, és ne vegyük el a kedvüket a muzsikától. De ez .nem jelenti azt, hogy az énekelni nem tudók zeneileg ne lehetnének tájékozottak! Őket „csak” a zene befogadására kell megtanítani, erre mindenki képes.- Visszatérve kiinduló gondolatomhoz. Egyetért-e ön azzal, hogy nálunk nem elég népszerű a népzene, s miképp vélekedik arról, mi lehet ennek az oka?- A népzene elvesztette a talaját, amely létrehozta, meg kell tanulni újjáéleszteni. A másik ok szerintem, amiről más vonatkozásban mór gyakran esik szó: elsivárosodik a lelkivilágunk és emiatt nem tudjuk befogadni a népdalainkat. A magyar népdalok magas színvonalúak, tökéletes a dallomjárásuk és érzelemgazdagok. Meg kell érteni, érezni őket, s ehhez többet kell egymással, érzéseinkkel törődni. B. A. Beszélgetés Zelnik Józseffel, a Magyar Kulturális Kamara elnökével Egy enciklopédia tömör megfogalmazása szerint: a kultúra funkcionális értelemben a társadalmi (emberi) lét egyik aspektusa. A társadalmi lét történelmileg kibontakozó totalitásában azonban a kultúrának más és más szerepe van. Minél fejlettebb a társadalom, annál inkább fontos a kultúra a társadalmi lét egészében. Ez a funkcionális szerep sok mindennel jár együtt, elsősorban a személyiség szerepének növekedésével. A kultúra tág fogalom, amelynek közepe azonban az ember. És idézhetnénk írókat, költőket, bölcselőket, akik mind azt állítják: kultúra, művelődés nélkül elvész a nemzet. Minden társadalmi cselekvés, szándék hiábavaló, ha közben a személyiséget megfosztják kultúrájától. A kultúra manapság a teljes reménytelenség állapotában van, olyan rosszaik a pozíciói, hogy bármit meg kell próbálni, ami ezen a helyzeten változtat - vélekedtek a művelődési intézmények szakemberei. És tettekre szánták el magúkat. Május utolsó napjaiban .megalakították a Magyar Kulturális Kamarát. Zelnik Józsefet, a kamara elnökét kérdezem:- Miért van szüksége a kultúrának érdekvédelemre? Nem képviselte ezt a kulturális kormányzat?- A minisztériumnak sajátos, tudathasadásos helyzeténél fogva egyszerre kellett volna hatósági kulturális kormányzatnak és érdekképviseletnek is lennie. Ezért egyik feladatának sem tudott maradéktalanul megfelelni. Évtizedeken keresztül, 1947-48 óta nem volt stratégiájo, csak ilyen-olyan akcióprogramokat készített, mint kulturális adminisztráció. 'Holott éppen az lett volna a szerepe, hogy elfogadtassa a művelődés, a kultúra társadalomformáló voltát.- Mégis, a minisztérium az első pillanattól támogatta a kamarát!- Azért, mert a kulturális irányítás erős szövetségest remél a kamarától. És joggal, hiszen ez a szervezet segít tisztázni azt is, hogy mi a kulturális intézmények érdeke, s ezek érvényesítése érdekében fel is lép. Ugyanakkor a kultúrpolitika érvényesítése olykor kemény vitákat eredményezhet, hiszen intézményi kamaráról van szó.- A kamara célkitűzései között első helyen ez áll: „nemzeti kulturális eszmékre, értékekre épített kulturális stratégia alapján a magyar társadalom előbbrejutásának segítése". - Mi módon, milyen eszközökkel lehet e célokat megvalósítani?- Mindenekelőtt olyan nemzeti stratégiával, amely a 'kulturális dimenziót is magába foglalja. Nálunk ugyanis olyan gazdasági tervek készülnek, amelyekbe nem épült be a kulturális tervezés. Már- ipedig a kultúra a társadalom létérdeke. S ezt fel kell ismernie a politikának, a felelős kormányzatnak. Rá kell jönnünk, hogy kultúra nélkül nincs gazdasági, nincs politikai reform. A kultúra nem előnyre tart igényt, hanem társadalmi szerepének elismerésére. És ez nem pénz kérdése. — Hanem? — Nem több pénz kell, hanem hatékonyabb felhasználás. A kulturális terület a társadalom érdekében hozzá akar jutni azokhoz a forrásokhoz, amelyek nélkül működése nem biztosítható. A területarányos gazdasági, kommunikációs és emberi forrásokhoz. — Kérem, részletezze ezeket!-Világossá, átláthatóvá kell tenni a kulturális költségvetést. Nem lehet megengedni a megszégyenítően toldozó- foldozó megoldásokat, a kényszerből hol erről, hol arról a területről elvont összegeket, mert ezek nemcsak ikultúrael- lenes, hanem mór-már nemzetellenes .intézkedések is. — Milyen kommunikációs csatornákra van szüksége a kulturális szférának? — A tömegkommunikáció minden eszközére. Nem furcsa, hogy a televízióhoz a kultúra minisztériumának nincs köze? — Ezt az egy magyar televíziót akarják megszerezni? Vagy önálló tévét alakítanak? — Miért ne? Minél több televízióra van szükség. Legyenek kereskedelmi, közjogi, intézményi és magántelevíziók. Tudatosan vesszük igénybe a tömegkommunikációs eszközöket egy-egy akciónk érdekében. így történt ez a kamara első- konkrét lépése kapcsán is, amikor az Ország- gyűlés számára fogalmaztunk meg egy állásfoglalást, s ezt közöltük a lapokban, s megküldtük minden érdeklődő képviselőnek is. Ez történt a II. vásárhelyi dispután, ahol a Magyar Gazdasági Kamara és a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete volt a kulturális kamara partnere, és ahol Vásárhelyi üzenet címmel a gazdasági és kulturális szféra kapcsolatának javítására ajánlásokat fogalmaztak meg a résztvevők.- Mit ért emberi forrásokon?- A remélhetőleg még fellelhető kreatív, a kultúra terjesztése érdekében tevékenykedni tudó embereket és intézményeket.- Felépítési, működési rendjében volt-e valamilyen mintája a kulturális kamarának?- Ilyen típusú kulturális kamarát tudomásom szerint sehol a világon nem működtetnek. Talán ezért is érdeklődnek a miénk iránt a Szovjetunióból, Japánból. A példánk a Magyar Gazdasági Kamara volt, ezt a modellt töltöttük meg kulturális tartalommal.- Hol található a kulturális kamara?- Átmenetileg az idén a Közművelődési Információs Vállalatnál, ahol megfelelő infrastruktúra, az intézmény számitógépes és videorendszere, nyomdája ad hátteret a kamarai munkának. Később aztán kis szervezettel, főleg társadalmi munkában dolgozó apparátussal, önfenntartó működéssel saját lábára kell állnia. K. M. ' í|cö|s©pe Nem tudjuk befogadni
