Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-19 / 259. szám

1989. szeptember 19., kedd Dunontmt napló Nem a vezető jövedelme sok, a munkásé kevés A helybeliek vizet, csatornahálózatot kérnek Keresetarányok - izzásban \ A cikk első részét szombati számunkban közöltük, és a mai közléssel együtt megkísérelünk tárgyilagos képet felvázolni az utóbbi hónapokban Baranyában és országszerte fellángolt vitáról, a munkások és vezetők jövedelmi arányairól. A nyugat-európai kereseti arányokról dr. Angyal Adóm­mal, a Ganz Danubius vezér- igazgatójával beszélgettem.- Franciaország bérviszo­nyait ismerem, mivel alaposan tanulmányoztam Az új ipar című folyóirat évente megje­lenő elemzéseit. A két szélső­ség, tehát a magyar segéd­munkás és a magyar vezér- igazgató fogalom között 1:10- hez arányok a jellemzőek. Méghozzá úgy, hogy a skála alsó része sűrű, a beosztott dolgozók 1:2 arányúak, a ve­zetőknél ez hirtelen megug­rik, a legfelső vezetőknél pe­dig már duplázódik, így jut el a tízszereshez. A magyar ésszel nézve a jelenlegi hely­zetben toleránsnak tartom az 1:10-hez keresetet. Én. Miköz­ben tudom, hogy akinek négy­ezer forint jut, az nem tole­rálja a negyvenezret, mert a legalsó szint nem alkalmas egy tisztességes életvitelhez! Az a jellemző, hogy a leg­alsó fizetési sávokban elhe­lyezkedő emberek általában nemcsak ebből élnek, hanem rákényszerülnek a második, harmadik gazdaságra. A Ganz Danubius vállalatainak hat­ezer dolgozója közül, állítom, hogy a fele, de lehet, hogy hetven százalék is plusz jöve­delemért hajt, hogy a csa­ládja eddig megszokott meg­élhetését biztosítsa.- A Ganz Danubiusnál ho- 9yan alakulnak a kereseti ará­nyok?- Jelenleg hozzávetőleg az 1:10-hez működik. Persze, bruttóról beszélek. Az én fi­zetésem csak névlegesen tíz- szerese a legalacsonyabbnak, N>ert adózás után gyakorlati­ig csak annak a kétszeresét viszem haza. Tehát szó sincs hzszeresről I *- Amikor ön 1:10-szeresről beszél, a prémiumot is bele­érti?- Nem. Ha a francia pél­dánál maradunk, akkor el­mondom, hogy az egyszerű, beosztott munkát végző em­bereknek havi fix fizetésük Vai', nincs mozgóbérük. és 69yre kevesebb az úgyneve- ?ett teljesítménybérezési rend­őr. Inkább azok a bérrend­szerek működnek, ahol az em­léknek megmondják, mi a jhunkajuk, és azért mennyi “ért kapnak. Minél magasabb beosztásban van valaki, an- [i! nagyobb az alapfizetésen elüli keresete. Ez egyrészt J^mészetbeni juttatás, pél- I Í szolgólati-magánhaszná- Q*á személygépkocsi, másrészt szabályos érdekeltség is ivódik: vagy a valódi nye- es*9 meghatározott része, b9y a kapott részvények osz- rHéka, vagy nyereségarányos Adalék a profitból. Ez a pré- birámösszeg elérheti vagy j^®3halaclhatja az egyébkénti Jövedelmet, tehát magyar .Zemmel nézve nem tízszeres, item huszonvalahányszoros a olerált különbség. De nálunk Int? a helyzet. Mert amíg va- a fizetéséből nem tud ,.®9élni, akkor én estig me- lo etem neki, hogy milyen 9Qzságos az én keresetem! ' Az ön fizetését ki hatá- r°**a meg? ijJ" A vállalati tanács. Más étik0 . Sydsa nem kell. Azért eJ|pl nyomás nehezedik az is berre- Meg a sajtó részéről n°9y a nyomás. Néha azt is nyilvánosságra akarják hoz­ni, ami nem közügy!- ön szerint hogyan lehet­ne a magyar állapotokon* úgy változtatni, hogy az alsó sávban elhelyezkedő keresők is tisztességesen megéljenek?- A munkaadó és a mun­kavállaló megállapodása kell hogy eldöntse a fizetést. A keresetszabályozás úgy ahogy van, felesleges., Azt meg kell szüntetni. Elfogadható fizeté­sek csak a gazdaság norma­lizálódásával lesznek. Ez nem bérpolitikai kérdés. Működő, tisztességes gazdaság kell hoz­zá, magas teljesítménnyel. Mert lehetek én jóságos igaz­gató bácsi. Kiosztom a ma­gas fizetéseket. Azt hiszi, ez megoldás? Közben bezárha­tom a gyárat! * Csepregi István, a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vál­lalat szb-testületének a titká­ra, két éve levelez a SZOT- tal a keresetarányok ügyében. Legutóbb dr. Nyikos László közgazdasági osztályvezetőhöz fordult. Idézek a javaslatok­ból : „A magasabb vezető ál­lású dolgozók éves jövedelme a vállalati átlag jövedelemhez viszonyítva az 5:1 arányt ne haladja meg. Ez központi sza­bályozó rendszeren keresztül biztosítható." „. . . mozgó jöve­delme (prémium, jutalom, ré­szesedés) alapbérükhöz viszo­nyított százalékos aránya ne haladhassa meg a vállalati átlag alapbérhez viszonyított átlagos mozgó jövedelem szá­zalékos arányát. Ezzel elismer­jük az alapbér értékmérő funkcióját és a többletered­mény, eredmény felosztása en­nek arányában történik. A témakörben követeljük a SZOT sürgős intézkedését a dolgo­zók elégedetlenségének csök­kentése végett." Válasz még nem érkezett, hiszen az utol­só levél augusztus 31-én kelt.- Azt sérelmezzük — mond­ja Csepregi István —, hogy aki közvetlenül előállítja a nyere­séget, az csak morzsákat kap. Ez erkölcstelen! Fogalmazha­tok úgy is, hogy ha az egyik nyomorult a másikat használ­ja ki, akkor hamarosan a nyo­morultak országa lesz Ma­gyarország. A családok lét­fenntartási problémákkal küsz­ködnek, ezért indult most meg a keresetek összehasonlítgatá- sa. A Geodéziánál mines olyan aránytalanság, mint amilyen a pécsi Zsolnaynál, de azért itt is a szakszervezetnek minden­nap meg kell küzdenie bér­kérdésben.- ön szerint meddig lehet még a húrt feszíteni?- Elértürtk a határig! *- A szakmai-munkaköri ke­resetek felmérését hároméven­ként végezteti ef a kormány, legutóbb 1986-ban készült er­ről jelentés - tájékoztat Pop­per László, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal bérpoliti­kai főosztályvezetője. - Az idei felmérés megtörtént, az összegzés az év végére vár­ható.- Azok a munkások, akik a tartalékaikat élik fel, vagy kü­lönmunkára kényszerülnek, a jelenlegi arányokat igazsagta- lannak tartják, mert ők e fel­mérés nélkül is tudják, hogy miből nem lehet megélni. Az elégedetlenkedés amiatt van, hogy megélhetési gondokkal küszködnek. — Ez más kérdés. A külön- pénz hajszolása kétségbeesett kísérlet arra, hogy a már kialakult életvitelt az embe­rek csökkenő reálbér mellett is fenntartsák. Egy szűk ré­tegtől eltekintve, és itt nem elsősorban a vállalatvezetők­re, hanem a vállalkozókra gondolok, Magyarországon ez keveseknek sikerül. Az, hogy a kialakult bérek mennyire nyújtanak fedezetet a meg­élhetéshez, az általános gaz­dasági kérdés, a gazda­ság jövedelemtermelő-képessé­gétől és nem az ÁBMH szán­dékaitól függ. — A vállalatokon belül mi­lyen korlátái vannak a bér­emelésnek? — A költségviselő-képesség és az Országos Érdekegyezte­tő Tanács által ajánlott bér­tömegnövekedési felső határ, idén ez tíz százalék. Ez utób­bi ajánlás azt kívánja elérni, hogy a bértömeggel azoknál a vállalatoknál se fussanak el, ahol a költségek ezt el­bírnák. Meg kell előzni lehe­tőleg, hogy egy-egy ágaza­ton, szakmán belül nagymér­tékű egyenlőtlenségek alakul­janak ki. Ebben nagy szerep hárul a munkáltatói és mun­kavállalói érdekképviseletekre. A vállalati önállósággal az érdekképviseletek szerepe csök­ken. Nem tudom, hogyan ké­pesek ez esetben a bérkér­désekbe beavatkozni?! — Irracionális jövedelemfo­lyamatok elindulása, az inflá­ció felgyorsulása senkinek sem érdeke! Mivel az Országos Ér­dekegyeztető Tanács messze van a vállalatoktól, ki kell alakulnia a középszintű érdek- egyeztetésnek, például a Gaz­dasági Kamara tagozatainak megfelelően. Elképzelhetetlen­nek tartom, hogy egy vállalat a saját tagozata ajánlásait tartósan nem veszi figyelem­be, vagy egy vállalati szak- szervezet rendre f el üli i citálja azokat az ajánlásokat, ame­lyeket a saját ágazati szak- szervezete tesz. — A keresetszabályozás vál­lalaton belül mennyire hatá­rolja be a bérnövekedést? — A bérfejlesztésben már ez évtől lényegében szabad kezet kaptak a vállalatok. Csak ahol a hozzáadott érték fejlődéséhez képest túlzott a bérek növekedése, ott kell minden száz forint bértömeg- többlet után ötven forint adót fizetnie a vállalatnak. Éppen egy olyan egyeztető tanácsko­zásról jövök, amin a kereset- szabályozás jövője volt a té­ma. Az ÁBMH olyan javas­latot fog a kormány elé ter­jeszteni, amelyik továbblép az 1989-es nyitásnál: a bérsza­bályozás maradékait is el kí­vánjuk takarítani azzal, hogy a bértömeg növekménye nem lesz a vállalkozási adó alap­ja. A vállalatokat a saját költ­ségviszonyaik, piaci helyzetük kötik majd meg, valamint az érdekegyeztető megállapodá­sok. — A kormány biralmat ad a vállalatoknak? — Már ez évben is ezt tette bérügyben. — A vállalatok mégis oz ÁBMH -ra mutogatnak. — Hát ide hiába! Én nem akarom elhárítani azt a fele­lősséget, amit a vállalat nem Hiányzik a járda, a csatorna, az egészséges ivóvíz, mégis valóságos paloták épülnek a Ma- gyarürögi út felső szakaszán Lakossági fórum a Magyarürögi völgy rendezési tervéről tud elhárítani, mert tőle vár­ják a dolgozók a béremelést. Nagyon jól tudom, hogy sok vállalat azért nem képes a dolgozói igényeit kielégíteni, mert a mai feltételek mellett nem fér bele a költségeibe több bér. Ez azonban a gaz­daság ór-jövedelem-piaci vi­szonyainak a problémája, vagy a rossz vállalati gazdálkodá­sé. Az ÁBMH felszabadítja a béreket, többet nem tehet. — A munkások azt mondják, sírjunk együtt. És azt kérdik, hogy a középvezetők, vezetők ilyen helyzetben miért vesznek fel nagy pénzeket? — A felháborodást megér­tem. mégis azt kell monda­nom, hogy kevés kivételtől el­tekintve megalapozatlan. Más az ösztönzési rendszere egy munkásnak és más egy veze­tőnek. — Mik az elfogadható kere­seti arányok? — Abból indultunk ki, hogy­ha egy átlagos ipari munkás évi bére a bruttósítás után hozzávetőleg százezer forint, akkor nem túlzás, hogy egy át­lagos ipari vállalatvezető bére ennek hat-hétszerese legyen. Egy átlagos ipari vállalatveze­tőnek jelenleg körülbelül há­romszázezer forint alapbére van és a keresete többi része — általában a másik fele — pedig öttől függ, hogy a vál­lalat eredményei milyenek. A prémium összegét nem köz­ponti előírások, hanem a vál­lalati tanácsok, szövetkezeti közgyűlések, küldöttgyűlések, szűkebb körben államigazga­tási ' szervek tűzik ki — azaz az igazgatók munkáltatói —, egy­idejűleg meghatározva a fel­adatot. A hangulat szempont­jából nem 'közömbös, hogy ma már a vállalatok hatvan százalékánál vállalaton belüli kollektíva gyakorolja a mun- kájtatói jogot. A vállalati ta­nácsok munkájában pedig a dolgozók képviselői is részt vesznek, ha van ok szemrehá­nyásra, előbb őket kellene megkérdezni. Az ösztönzési rendszerekről annyit, hogy amivel a vállalat a fizikai dol­gozót ösztönözni akarja, azt havonta, teljesítménytől fügqő- en kifizeti. Azonban a közép­vezetők, vezetők, felső vezetők havonta csak alapbért kap­nak. A prémiumot pedig fél­évenként, évenként veszik fel, de okkor nagy összegben, hi­szen keresetük felét kitevő összeget kapnak ilyenkor kéz­hez, ha jó volt a vállalat gaz­dálkodása. Lehet a vezetői ke­reseteket sokallni, de a ta­pasztalatok szerint ennél szá­mottevően kevesebbért tehet­séges vezető nem vállal igaz­gatói beosztást, inkább a kisvállalkozásokban kamatoz­tatja képességeit. A vállalato­kon és dolgozóik helyzetén pedig nem segít, ha ala­csony keresettel is beérő te­hetségtelen vezetők irányítják őket. L Cs. K. Pécsett, a Fábián Béla úti Nevelési Központ tornatermé­ben a bordásfalakat tervraj­zok díszítették, a lakossági fó­rum résztvevői izgatottan ta­nulmányozták a Magyarürögi völgy rendezési tervét. Nem értették, hogy miért kell még egy iskola, bölcsőde, óvoda, ha nincs elég gyerek? ABC-t is lejjebb kellene felépíteni, ott, ahol a buszok találkoznak. Már az elején érződik, viharos lesz ez a fórum. A Magyar­ürögi völgy részletes rendezési tervéről —, amely magába foglalja a Szigeti vám. Szent­kút, Kismélyvölgy, a Daindo- lok és az aranyhegyi oldal te­rületét —, vitatkoztak az itt élő emberek, a tanács építési és közlekedési osztályának mun­katársai, valamint a terv ké­szítői. A találkozót a tanács­tagok szervezték. Gömöri János főépítész a fórum elején néhány mondat­ban szólt arról, hogy a Ma­gyarürögi völgy területére húsz évvel ezelőtt készült utoljára rendezési terv. Akkor ide is többszintes épületeket tervez­tek. Most csak családi háza­kat kívánnak itt építeni, hogy a városrész megőrizhesse ere­deti arculatát. Ezt követően az itt élők tet­ték meg észrevételeiket a ki­állított rendezési tervekről. Sérelmezték, hogy miért ter­veztek ennyire széles utakat, hiszen így a telkeikből sokat elvesznek. (Miért kell az Orögj patak mellé sétány? Az át­ereszek kis keresztmetszetűek, nagy esőzések idején az úton folyik a víz. A telkeket miért osztották fel több részre? Dr. Heller Márta, a Dél-dunán­túli Tervező Vállalat tervezője - a rendezési terv egyik készítője — többek között el­mondta, hogy ez csak egy el­képzelés, amit meg lehet vál­toztatni. Egyelőre még nem tudni, hogy mikor valósul meg, mikor lesz rá pénz. Az utak szélessége éppen hogy meg­felel az előírásoknak. A ren­dezési tervben 1000 új telek kialakítására tettek javaslatot. Miután ezen a részen nagy népszerűségnek örvend a sző­lőművelés és több embernek is van kiskertje, ezért a szo­kásosnál nagyobb telkeket alakítottak ki, hogy erre to­vábbra is lehetőség legyen. A meglévő területeket őzért osztották több részre, hogy ha a jelenlegi tulajdonos több részletben kívánja érté­kesíteni, erre legyen lehető­sége. Többen felvetették azt is, hogy szép és jó dolog, hogy húsz év után ismét készült egy rendezési terv - igaz, a régi sem valósult meg -, de először ki kellene építeni a víz- és szennyvízhálózatot ebben a városrészben. A kör­nyékbeli kutak nitrátosak, a lajtkocsiban kihordott víz ke­vés. A Sirály utcában miért nem oldják fel az építési ti­lalmat, hiszen lassan harminc éve megy a huzavona. A ta­nácsra is több beadványt ír­tak a tulajdonosok, de nem változott semmi. A mostani rendezési tervben még egy úttal is keresztül kívánták vágni ezeket a telkeket, sőt itt akrják felépíteni az ok­tatási létesítményeket. A tu­lajdonosok megkeresték a ter­vezőket, akik kérésükre elké­szítettek egy másik javaslatot, ebben a már kialakult utat vették figyelembe és nyeles telkeket alakítottak ki ezen a részen. így egy út köti össze a Jakabhegyi és a Magyar­ürögi utat, valamint a Füle­müle utcát. A daindoli részen élők képviselői és tanácstagja sérelmezték, hogy az új ren­dezési tervben sem szerepel bolt, orvosi rendelő. A gyere­kekkel Daindoíból az Úttörő utcába járnak, míg a felnőt­tek az uránvárosi rendelőbe mehetnek. Halász Miklós, a városi ta­nács építési és közlekedési osztályának főelőadója el­mondta, hogy 1990-ben már megkezdődhet a vizműtársulá- sok szervezése, mert megin­dul a Makár II. 2500 köbmé­teres víztározó építése. Innen kap majd vizet a városrész, egyenlőre a Makár-tetőtől a Fábián úti iskoláig terjedő terület. Tervezik azonban egy szrvattyúrendszer kiépítését, aminek a segítségével min­den völgybe eljut az ivóvíz. 1990-ben megkezdődik a csa­tornaépítés, a Park utcától a Fülemüle utca torkolatáig. A Magyarürögi úton csak útle­zárással lehet a munkát elvé­gezni, ezért erre a következő ütemben kerül sor. A tervezők és a tanácsiak ígéretet tettek arra. hogy fi­gyelembe veszik az elhangzott észrevételeket. Az itt élő em­berek viszont bíznak abban, hogy ezt komolyan is veszik, és nemcsak megkérdezték, ha­nem fel is használják a ja­vaslataikat. Sz. K.

Next

/
Thumbnails
Contents