Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-15 / 255. szám

1989. szeptember 15., péntek Dunántúli napló 3 Mit képviselnek az MSZMP kongresszusi kBIdittei? A legtöbb gond a tejtermékekkel van Ha a XX. század pártja akarunk lenni... Az elmúlt héten le­zárult az MSZMP kongresszusi küldöt­teinek választása. A küldöttek elvileg, szándék szerint, de túlnyomó többségük a gyakorlatban is már korábbról ismert, vagy a jelölőgyűléseken, választási gyűléseken kifejtett nézeteik alapján nyerték el a tagság kisebb-na- gyobb arányú több­ségének a bizalmát. Azt is mondhatnánk: az döntött, hogy a párt múltjának, jele­nének, jövőjének meg­ítélésében milyen platformon állnak. A 43 baranyai kongresz- szusi küldött ebben a témakörben képviselt nézeteit ugyanakkor semmiképpen sem le­hetne valamelyest is homogénnek minősí­teni. A kongresszusig terjedő rövid időben erre villantanánk fel néhány példát. Gráf Józsefaz MSZMP Szigetvár Városi Bizottságának első titkára Baranyában Szigetváron az elsők között fejeződött be a kongresszusi küldöttek válasz­tása. A városi pártértekezlet Gráf József első titkárt 87 százalékos szavazati aránnyal választotta kongresszusi kül­döttnek. Gráf József 43 éves, párt­tisztségét szeptember 1-jeóta ■társadalmi megbízatásként látja el. Visszatért eredeti szakmájába és a szabadszent­királyi „Béke" Mgtsz termelés­vezetője. — Én azzal a platformmal indultam, hogy ennek a párt­nak olyan pártnak kell lennie, amely a XXI. században is létezik, sőt lehetőség szerint meghatározó erő ma­ki d a társadalomban - Mondja. - Ebből viszont logikusan következő kérdés, hogy jelenleg a párt megfe­lel-e ennek a követelmény­nek? Úgy gondolom, hogy nem. Az egypártrendszerben kialakított gyakorlat, az élet részletkérdéseit is átpolitizáló monopolisztikus hatalom miatt nem. A másik sarkalatos kér­dés, hogy ennek a pártnak most tisztességesen el kell számolnia a múltjával. A „tisz­tességes" jelzőt azért hangsú­lyozom, mert jobbról is, bal- ról is mutatkoznak olyan ál­láspontok, amelyekkel én nem tudok azonosulni. Nem foga­dom el, hogy minden, amit ez a pórt elkövetett, az csak [■ossz volt és így minden gya­korlatával szakítani kell. A kertész is úgy gyógyítja a be­teg fát, hogy az elszáradt, fertőzött ágait nyesi le, s ^ a gyökereit vágja el. gyökerek nélkül se fa, se em­ber, se mozgalom nem léte- *'k, mert nem tudja magát Ozonosítani, nem tudja be­határolni, hogy honnan hova oloar eljutni. De már csak a választásokra tekintettel sem 'Udom elfogadni a „minden- ??l szakítani kell" nézetet. ^*e[n mondhatjuk ki, hogy 10 7*'t addig csináltunk, az ^lnd hibás, bűnös dolog volt, be holnaptól kezdve jól csí­kijuk. Ki az az őrült, aki 1 ^eri pártra adja le a szo­rzatát? Másrészt azon kon- *®rvatív balos nézetekkel sem ,. °k azonosulni, hogy egy 'ősit javítgatva, toldozgatva, Sürgetve meg lehet te rém te­! a Párt jövőjét. Ennek már lncs tömegbázisa, s akik ezt az álláspontot képviselik, nem értik a jelenlegi helyzet alap­kérdését és tétjét: ez most élet-halál kérdése. Ez a pórt nem kap több haladékot a magyar néptől. Nincs több esély: ha most sem viszi kö­vetkezetesen végig a reformot, mint ahogy 1953-ban, 1956­ban, 1968-ban megtorpant, akkor lekerül a politika szín­teréről. — Milyen elképzelései van­nak a jövő pártjáról? — A kiindulópont, hogy a pártnak az alkotmányos több­pártrendszer keretei között kell dolgoznia. Ehhez a párt jelenlegi szervezeti felépítése biztos hogy alkalmatlan. Olyan szervezeti formát kell választani, amely rugalmas és a jöhető legdemokratikusabb, amelyben a testületi és az apparátusi munka egyszer és mindenkorra szétválasztott, amelyben funcióátfedések ré­vén egy kézbe nagy hatalom nem koncentrálódhat. Olyan pártot akarok, amely nem ta­gadja meg soha, hogy a munkásmozgalomból nőtt ki és így a szociáldemokrácia örö­köse is. Olyan pártot, amely azon reformerőkből építkezik, amelyek 1953 óta jelen vol­tak a pártban. Olyan pártot, amely a jövőkéo megfogalma­zásával természetes folyamat­ban tisztul meg a szélsőségek­től: elválnak tőle azok, akik ezzel a jövőképpel azonosul­ni képtelenek. Ha a XXI. szá­zad pártja akarunk lenni, ak­kor választási pártnak kell lennünk. Ha választási párt vagyunk, akkor minél széle­sebb réteg számára kell prog­ramot adnunk: a munkásjel­leget nem feladva, de e jel­leget nem más rétegek kárára megvalósítva. Tehát a néppárt jelleg felé kell elindulnunk. Az ország jövőjét illetően én csak szocialista társadalomban tu­dok gondolkodni. Ám ponto­san definiálni kell, hogy mit értünk szocializmus alatt, mi­lyen alapértékeket tartunk kri­tériumainak. Ebből a megkö­zelítésből nem biztos, hogy a létező szocializmus a szoci­alizmus. Én biztos vagyok benne, hogy nem az. Ha az európai tapasztalatokat vesz- szük alapul, akkor a szoci­alizmus alapértékei közé a jóléti társadalmat is bele kell vennünk, az esélyegyenlőséget és az elesett rétegek támoga­tását is, valamint a korszerű piacgazdaságot. Ha ilyen kri­tériumok alapján vizsgáljuk a kérdést, akkor furcsa következ­tetéshez juthatunk: a svéd, a finn társadalmi modell sokkal szocialistább, mint a miénk. — Mi az a minimum a je­len szituációban, amellyel az MSZMP októberi kongresszusa ön szerint még sikeresnek, eredményesnek lesz minősíthe­tő? — A párt kongresszusának mindenekelőtt nem a párt, hanem az ország számára kell programot adnia, olyat, ame­lyet az állampolgárok jelentős hányada elfogod. Ha ezt az esélyt elszalasztja, akkor a jövőben már csak magának készíthet pártprogramot. A szer­vezet és a vezetés terén be kell fejezni, teljessé kell ten­ni azt a fellépést, amit a májusi pártértekezlet tett meg kompromisszumok révén, s szinte véletlenszerűen össze­álló eredménnyel. Olyan hi­teles, reformokkal elkötelezett vezetőket kell választani, aki­ket az ország lakossága is el­fogad. Ezzel együtt a vezető testületekben egyértelmű túl­súlyba kell kerülnie a reform­erőknek. Radikális fiatalításra van szükség: a budapesti ag­gastyántömeg „örökös" KB- tagságát meg kell szüntetni. — S akkor mi a jelen szi­tuációban elérhető maximum, ami a kongresszuson, vagy annak hatására megvalósul­hat? — A kérdés kimondatlanul is utal arra, amit magam is látok: sokak számára az a maximum, amit én minimum­ként felsoroltam. Ez abból származik, hogy az általam minimumként említetteket rr\in- denképpen meg kell valósítani, ha legalább a hatalom köze­lében akarunk maradni. Én úgy látom, hogy ehhez képest a maximum esetleg az lesz, hogy a párttagság. döntő többsége felismeri ennek a helyzetnek a kényszerítő vol­tát. De ebben nem túlságo­san bízok: nagyon gyors ütem­ben kellett megélni az utóbbi másfél évben a változásokat, viszont, hogy a kongresszus ebbe az irányba fog mozdul­ni, abban majdnem biztos vagyok. Mert ha nem, akkor órási tragédia lesz. D. I. Lejárt szavatosságú élelmiszerek Ha rövid az értékesítési idő, árengedménnyel adják Többen is panaszkodtak: az üzletekben lejárt szavatossá­gú élelmiszert vettek. Tanácstalanok, dühösek, hiszen hiába adták ki a pénzt, a megvásárolt áru használhatatlan, ehetet­len. Elmondták azt is, hogy előfordul, az élelmiszereken egyál­talán nem olvasható sem a gyártás, sem a minőségmegőr­zés időpontja. Honnan tudják akkor, hogy meddig fogyaszt­ható? Horváth Lászlónéval, a Kereskedelmi Felügyelőség el­lenőrével a panaszok nyomába eredtünk. Első útunk Uránvárosba, az Ybl Miklós utaci önkiszolgáló élelmiszerboltba vezetett. A gondolákról egymás után emeltük le a fűszerpaprikát, bébiételeket, tésztákat, kon- zerveket. Mindent rendben ta. láltunk, azonban egy-két üve­gen, zacskón rákerült az ár a gyártási időre, vagy a fo- gyaszthatóság időtartamára. A hűtőpultokon is körülnéztünk. Az ellenőrzött tejtermékek kö­zött kettő tubus lejárt határ­idejű Boci krémsajt volt. Az engedményes áruk polcán egy kicsit más volt a helyzet. Több tasak salátaöntet, né­hány doboz paprikakrém és pár zacskó lengyel zöldségle­ves várt eladásra, amelyeket már régen meg kellett volna semmisíteni.- Ezeket a termékeket már nem lehet árusítani — mond­ja Horváth Lászlóné -, már jóval túl vannak az eladható­ság'! időn. Másik ellenőrzési hely a város egyik legnagyobb élel­miszert forgalmazó üzlete, a Konzum ABC-je. Először meg­kerestük az ABC vezetőjét, Ha- jabács Gizellát!- Nagyon sok gondunk van a minőségi átvétellel. Sokszor már a nagykereskedelmi rak­tárakból olyan élelmiszereket kapunk, amelyeknek az érté­kesítési ideje egy-két napon belül lejár. Azonban az utób­bi időben a nagyker is fi­gyel erre, és nem egy eset­ben ezeket a termékeket ár­engedménnyel szállítja. Az ABC pultjai színültig tel. tel^, nagy a választék. Lejárt határidejű kávét, teát, élelmi­szert alig találunk. Néhány doboz cseh tejkonzervről hi­ányzik a magyar felirat, az ellenőr beszedeti. Utolsó hely­színünk a Kossuth Lajos utcai Csemege, itt is minden rend­ben, árusításra alkalmatlan áru nincs. A három üzletben szinte mindenhol elpanaszolták a kereskedők: a tejterméken, a tejfölön, a kefiren és a tejen szinte olvashatatlan, hogy meddig fogyasztható. Előfor­dult már az is, hogy a karto­non és a dobozon is más dátum volt. Nem egy eset­ben mire a háziasszony haza­vitte és kibontotta, romlott volt a tejföl, penészes a tú­ró és savanyú a tej. A körjá­rat és a Kereskedelmi Fel­ügyelőség ez évi eddigi vizsgá­latai azt bizonyítják, hogy minőségi javulás tapasztalha­tó. Sz. K. Egyedi alakítású épületek és napházak Rózsadomb új általános iskolájában már elkezdődött a munka. A kisposta építése is a be­fejezéséhez közeledik. Fotó: Proksza László A rózsadomb végleges rendezési terve Példás gyorsasággal épült fel, és még mindig alakul Kertváros legújabb lakótelepe, a rózsadomb. Az eredeti, pes­ti rózsadombra a nevén kívül legfeljebb az Illyés Gyula út elején épülő szép kivitelezésű házak emlékeztetnek, melyek érdékessége az igények sze­rinti szabad alakíthatóság, amit az előre gyártott feszített vasbeton szerkezet tesz lehe­tővé. A városi tanácson kívül még három vállalkozó építkezik a környéken: a Bázis, az OTP és a Dél-dunántúli Tervező Vállalat, mindhárman egyéni tervek alapján. Mi a városi tanács építési és közlekedési osztályán érdeklődtünk a vég­leges rendezési tervről. Mint megtudtuk, körülbelül 300-400 lakást terveznek még, de ^lehetőség szerint nem túl sűrűn. A Csatlós János, a König József és o Pataki Ist­ván utcákban várnak még üres területek a beépítésre, melye­ket az OTP-nek adtak el, va­lamint a Pesti Barnabás és a Fóy András út közötti terület épül be a Bázis tervei alap­ján. A harmadik vállalkozó, a tervező vállalat az Illyés Gyula út keleti oldalára szeretne „bioklimatikus, energiatuda­tos" természetbarát épületeket építeni, ami köznapi nyelven napenergia felhasználású há­zakat jelent. A lakóházakat kiegészítve további üzletéket is terveznek, melyek főleg magánkézben fognak üzemelni. A tanács el­képzelése szerint ezek a Hajas Imre utcai főgyalogút mentén kerültek megépítésre, lehető­leg a panelházak fogadószint­jén. Érdekes elképzelés, hogy esetleg munkahelyéket is épí­tenének a területre, melyek nem zavarják a környezetüket és az ott lakókat foglalkoztat­ják. így talán mérséklődne az a nagyfokú ingázás, ami a Volánnak is gondokat okoz. A tervosztályon még hozzá­tették, hogy folyamatban van­nak további beruházások. A meglévő 200 m-es alapterületű ABC nem végleges megoldás, anyagi gondok miatt nem épült meg a második élelmi­szerüzlet, a megépülés a kö­zeljövőben ugyanez okból nem várható. Épül viszont posta, 16 tantermes iskola, amelyből az első ütem.(vagyis 8 tanterem, plusz a szükséges kiszolgáló épületek) készült el, de jövő tanévre átadásra ke­rülnek a további tantermek és a tornaterem. Szintén 1990- re készül el az iskola nyugati oldalán egy 80 férőhelyes óvoda is. Ami a végleges rendezési tervből visszavan, az a po- nelházakat körülölelő „karéj", ami egyedi és sorházak for­májában kerül kivitelezésre. Ezzel egyfajta átmenetet sze­retnének megvalósítani a má- lami falu felé. A hosszú távú terv pedig a Nagyárpád felé terjeszkedés, amihez még szá­mos beruházás szükséges. Pataki V.

Next

/
Thumbnails
Contents