Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)
1989-09-02 / 242. szám
1989. szeptember 2., szombat Dunántúlt napló 5 Negyven#*» Inn&nivk o bányászó* lávájáról Fratanolo János gyermekei körében Proksza László felvételei Bányásznapon eddig .hagyományosan olyan bányászok szerepeltek újságunkban, akik kiemelkedő munkájukkal, a föld alatt 'tevékenyen eltöltött éveik számával, magas kitüntetést érdemeltek ki. A hagyománnyal félig most sem szakítottunk, hiszen munkájuk alapján a most megszólalók is példaképül állíthatók ttársaik elé. M/t mondjak én a fiamnak? Kiszámoltam, hogy még 10 évig kpll ezt csinálnom, hogy egyenesbe kerüljek. Magamnak választottam, nem okolok érte senkit. Csak az egészségem bírja! Beteg nem lehetek! És persze legyen, hol dolgoznom .. . * Somogyi Lajos uránbányász, csapatvezető vájár, mindössze 32 éves. Szentlőrincen felesége, fia és lánya várja haza a kenyérkereső családfőt, a'ki 1978-ban, szintén anyagi okok miatt vállalkozott a bányász- munkára.- Csillésként rögtön nagyon jó kollektívába kerültem, de ma már, amikor az V. üzemben harmadik föld alatti munkahelyemen dolgozom csapat- vezetőként, elmondhatom, 'hogy miránk, föld alattiakra jellemző az összetartás. Csapatom ma is az V. üzem egyik legjobb brigádja. előbb beszélünk, azután gondolkodunk. Ennél a vállalatnál a dolgozók 80 százaléka azonos korú velem. Ha a cég megszűnik, ki fogja biztosítani nekik a hasonlóan jól jövedelmező munkát, ki fizeti az ana jogosultaknak a keresetkiegészítést? Csupa - egyelőre — megválaszolatlan kérdés. Engem személy szerint különösen érzékenyen érint az 1992-es felszámolás, hiszen nekem akkor már alig 100 műszakom hiányozna a 63 százalékos keresetkiegészítéshez szükséges 3000 műszakhoz. Ez a vállalat szakmát, megélhetést, lakást adott a kezembe. Ha egy mód van rá, szeretnék itt dolgozni végig. Somogyi Lajos munkáját mór eddig is többször honorálták kitüntetésekkel, idén bányásznapkor a Kiváló Bányász miniszteri elismerést kapja. Akad azonban egy lényeges különbség a korábbiakhoz képest. A beszélgetőpartnerek *<ora. Ezúttal szólaljon meg két fiatalember, olyanok, akik annak idején, amikor a föld olatti munkára jelentkeztek, u9y gondolták, egy életre választanak szakmát, hivatást maguknak.- Engem a kényszer vitt rá, hogy föld alatti munkát vállaljak - szögezte le mindjárt beszélgetésünk elején Fratano- Ionos, a Pécsi Bányaüzem bányalakatosa. - Fiatalon nősültem és a családalapításhoz nagyon kellett a pénz. Csak annyit mondhatok, akkor még nem úgy zajlott a fölvétel, nvint most. Nekem például Protekcióra volt szükségem, bogy István-aknára kerülhessek. ahol eddig 17 évet húz- k>m le. Bányamentő 14 éve vogyok. Ha összességében vizsgálom, nem bántam meg, bogy idejöttem, anyagilag és erkölcsileg sem. Mondom ezt annak ellenére, hogy az utóbbi időben hiányzik a szakmát korábban övező társadalmi elismerés, az ágazat egyre inkább leértékelődik. Nekem azonban az a véleményem, bogy mi most hibás politikai es gazdasági döntések levét isszuk. Sokáig azonban nem halogathatják a döntést az energiapolitikai kérdésekben. Fratanolo János olasz bevándorlók leszármazottja, ő a harmadik generáció, amelyik "fagyarországon, közelebb Pécsett él. A családban előtte 15 többen választották mór ezt a foglalkozást. Eleinte bizony, amikor aeha térdig sárban csúszkálunk a föld alatt, úgy éreztem, nem embernek való munka ez. Móra már — lehet, hogy sokak számára bizarrnak hat, amit mondok - megszerettem a szakmámat, és úgy tartom, ezt nem is lehet másként csinálni. A társaim nevében is szálok, hiszen aki hosszabb ideig megmarad a vállalatnál, az szinte kivétel nélkül mtind így érez. Valamennyien hinni szeretnénk, hogy a Mecsekben van jövőji a szénbányászatnak, de úgy érezzük, ez nem csupán rajtunk múlik. A kormánytól szilárd, határozott energiapolitikát kérünk. De az is kell a boldogulásunkhoz, hogy az embereknek ne csak katasztrófa idején, vagy a kemény hideg teleken jussunk az eszébe. Vissza kell állítani a tisztességes munka becsületét. Fratanolo János alig három hónappal ezelőtt került át társaival István-aknáról Petőfi- aknára. Tavaly részese volt a pécsi bányászok megmozdulásának. — összeszorult a torkom, amikor a munkabeszüntetés mellett döntöttünk, és mint a mai tények mutatják, nem is értünk el vele semmit. Talán csak a figyelmet hívtuk fel magunkra. Azóta sem változott meg a véleményem: nekünk dolgoznunk kell, hogy meg tudjunk élni. Én 17 éve vagyok 'bányász, jól keresek, de nem gazdagodtam meg, és nem Is fogok. Havi 12 ezer forint OTP-törlesztést fizetek, és emellett 'kell eltartanom a családomat. A bruttósítás és az adó bevezetése óta lényegesen többet kell dolgoznom kicsivel több pénzért, havonta átlagoson 5—6 túlműszakot vállalok. Somogyi Lajos- De meddig? Hiszen közismert o vállalat bizonytalan sorsa. — Én mindig is úgy láttam, hogy az urán értékét a politika határozza meg. Társaimmal valamennyien úgy vagyunk; elfogadjuk azt, hogy egy gazdaságtalan vállalat ne termeljen tovább. Csakhogy ezt a veszteséget sem ránk, akik időről időre túlteljesítettük a kitűzött felaUato- kat, sem pedig magára a vállalatra nem lehet ráfogni. A problémát megoldó döntés pedig nem lehet olyan, hogy- Mint minden eddigi jutalomról, kitüntetésről, erről is az a véleményem, hogy legalább félig a mögöttem álló kollektíva érdeme. Hiába jó a csapatvezető, ha társai nem olyanok, mint az én esetemben is. Ha csak a vájvégi munkát néznék a vállalatnál, biztosan nem zárnák be a bányát. Gazdasági oldalról vizsgálva viszont erősen kérdéses a további lét. Hát mit mondjak én kérem a fiamnak, aki úgy felel, amikor megkérdezik tőle, hogy mi akar lenni: bányász? Kaszás Endre Baranyai szőlő- és bortermelők Önállóan! Tíz nagyüzem, nyolc szo.t- csoport és két egyéni termelő lapította meg augusztus 9- en Pécsett, a Szőlő- és Bortermelők Baranya Megyei E9yesü'letét. Az egyesület megszervezésé- komoly munkát vállalt '-sép/ő György, a bólyi Kos- sutih Termelőszövetkezet elnö- okitől arra kértünk választ: [n't várhatnak a szőlő- és bőrfotelok az új érdekvédelmi tervezettől? ~ Az ágazat gondjai közismertek. A Tsz-szövetség ker- eszeti szakbizottsága -, melynek én voltam az elnöke - ”em működött elég hatéko- nyon. A szórványos fellépések l,em vezették sikerre. Eredmé- nTes ^ érdekvédelmet csak az ®9Tséges fellépéstől várha- unlk, ezért alakítottuk meg az ónálló egyesületet, amely telítsen függetlenítette magát. A működési feltételek kialakításában az idén még élvezzük a Tsz-szövetség segítségét de január 1-jétől már a pécsi irodát is bérelni fogjuk. — Az egyesület alapító tagja lett a PANNONVIN is. Vagyis azonos egyesületbe tömörülték a szőlő-, bortermelő nagyüzemek, az egyéni szőlősgazdák és a borkombinát. Nincs ebben ellentmondás?- Az alapítók Között ma sok olyan ellentét van, ami nem oldható fel. A PANNONVIN célja nyilván olcsón venni az alapanyagot. A szőlő- termelők érdeke éppen ellen-, kezőleg az, hogy minél jobb pozícióban értékesítsék termékeiket, a szőlőt és a bort. Kompromisszumra lesz tehát szükség. Az egyesületen belül az egyéni érdekegyeztető bizottság végzi majd el ezt a nehéz, de fontos feladatot. Nekünk, termelőknek nem érdekünk, hogy a 15 százalékos fogyasztói adó fennmaradjon, mert ez a kulturált borfogyasztás ellen hat. Fel akarunz lépni az ellen is, hogy a begyűrűző árakat, költségeket csupán o termelői szféra viselje. A kereskedelemmel egyeztetett érdeikek alapján kívánjuk elérni, hogy a feldolgozásból és az értékesítésből származó jövedelemből a jövőben a termelők is arányos mértékben részesüljenek. Egyébként az egyesületben minden tagnak csak egy szavazata van, borkombinátnak és az egyéni szőlősgazdának is. Az alakuló ülésen titkos szavazással Ulbert Ádámot, a szederkényi Karasica Gyöngye Tsz elnökét választották meg az egyesület elnökévé. Ügy döntöttek, hogy a továbbiakban évente soros elnök viszi majd az ügyüket. Tőle arra kértünk választ, miben látja az egyesület hatékony működésének feltételeit.- Döntő a területi elv. az, hogy az egyesület tájegységi csoportjai mielőbb létrejöjjenek, amibe aztán a kistermelők -, okik eddig nem rendelkeztek semmiféle érdekvédelemmel — minél nagyobb számban belépjenek. A villányi, siklósi, a mecsekvidéki és a mecsekal'jai tájegységi csoportok alakulása szeptember elején, közepén várható. Az érdeklődés nagy, máris soka.t jelezték belépési szándékukat. I'^e99yőződésem, hogy az egyesület megfelelő fóruma lesz az érdekütköztetésnek. Csak így, közösen tudjuk elemi azt a célt, hogy az ágazat kilábaljon a mostani válságból. Két évig még leszól- loagban vagyunk, de azután fellendülés várható. A jövő perspektívái kedvezőek, vegyes vállalatok alapítására is megvan a készség.- Rné Ne kergessünk illúziókat! A tőkeimport realitásai Régen a szocialista építés alapfeltételének tekintettük, hogy nem lehet az országban idegen tőke. Most, a . gazdaságépítés egyik kiemelt feladataként kezelik a nyugati tőke becsalogatását. Ebben a tekintetben is csak a végleteket ismerjük. Most a végletességnek csak az aktuális oldalával foglalkozom: mennyi a realitása annak, hogy az ország gazdasági helyzetének javításában fontos szerepe lehet a beáramló nyugati tőkének? Kész feltétel Meggyőződésem szerint, napjainkban az általánosan, feltételezettnél jóval <eve- sebb. Márpedig hiba az, ha a kibontakozást olya t tényezőktől várjuk, amelyeknek a realitása hiányzik, ha a figyelmet nem arra fordítjuk, ami valóban fontos, hanem konstruálunk magunknak ilyeneket. Persze nem vitatom azt, hogy érdemes-e a nyugati tőke beengedése, és hogy meg kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket. A nyugati vállalatoktól sokat tanulhatunk, hozzásegíthetnek ahhoz, hogy elterjedjenek rugalmasabb módszerek, kiegészüljenek a meglévő technikai feltételek, sőt, vannak olyan területek is, ahol a nyugati töke ráirányíthatja a figyelmet a* összehasonlítás lehetőségeire. Ennek ellenére nem látok semmi realitást arra, hogy a nyugati működőtőke nagysága évente elérje a nyugati hitelek kamatterheinek akárcsak a harmadát is. Mi kell ahhoz, hogy egy közepesen fejlett országba bejöjjön a tőke? — A világgazdaság átlagánál dinamikusabb gazdasági fejlődés. Ezt Ú9y 's mondhatjuk: a világgazdaságban kialakultnál magasabb profitráta. A jelenlegi magyar gazdasáqra minden elmondható, csak ez nem. A gazdaság stagnál, a tőkebefektetések hozadéka alacsony.- Nagy politikai és gazdasági stabilitás. Napjainkban a tőke óvatos, nem megy oda, tíhol nem érez megfelelő biztosítékot arra, hogy nem változik kedvezőtlenül a politikai helyzet, nem történnek a tőkebefektetés megtérülését befolyásoló mechanizmus-változások, vagyis nem változik az adórendszer, nem módosulnak a vámféltételek, az elért nyereség kivitelének feltételei. Ezekről sem mondhatjuk, hogy a mi esetünkben ezek az átlagosnál jobbak. E két feltétel sokkal fontosabb, mint mindaz, amit a kormányzat kedvezményként adhat. Ezt az állítást jól bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben a tőke világpiacán az országok közötti tőkemozgás legalább 90 százaléka a fejlett országok között történik, a 'kevésbé fejlett országok irányába lényegesen kisebb a tőkemozgás, mint a kevésbé fejlettebbektől a fejlettek felé. Eddig még nem volt arra példa, hogy a klasszikus tőkekedvezmények biztosítása jelentős tőkeimportot eredményezett volna. Az illetékesek azonban nem tanulnak a tényekből, ma is azt hiszik, hogy a tőke oda áramlik, ahol olcsóbb a munkaerő, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek. Ez a feltételezés, mint sok más tévhitünk, még igaz volt a múlt században, de egyáltalán nem igaz napjainkban. S a hazai vállalkozó? Von azonban más_ kifogásom is: élesen ellenzek minden olyan kedvezményt, amely megkülönböztetést jelent a hazai működőtökével, valamint az új, hazai beruházókkal szemben. Tarthatatlannak tartom azt, hogy a hazai tőke nemzetközi mértékkel mérve is nagyon súlyos adóterhet viseljen, a külföldi számára pedig hazánk adóparadicsom legyen. Minden gazdasági és erkölcsi alapot nélkülöz az a gyakorlat, hogy a hazai töke viselje a külföldi tőke működésével járó kedvezmények terheit. Ha egy országban nem elégségesek a külföldi tőkének azok a feltételei, amelyek mellett n magyar gazdaságban a tőke működik, akkor nem is szabad becsóbitani. Hibás az a rendszer, amelyben a magyar vállalatoknak csak azért érdemes külföldi tőkével társulniuk, hogy adó- kedvezményekben részesüljenek. A kiskapukat gyorsan felismerő magyar leleményesség azt fogja eredményezni, hogy az országban minden magyar vállalatnak lesz vegyesvállalati ága is. és a nyereségét oda fogja ótkönyvelni, hogy kevesebb odót kelljen fizetnie. Ezt akkor is megteszi, ha az a társadalom szempontjából előnytelen. Tételezzük fel, hogy egy vállalatnak 2ÖÖ millió forintos nyeresége van. Ma abból 110 lenne az adólevonás. Alakít egy vegyesvállalat jelentéktelen nyugati tőkerészesedéssel é? oda ügyeskedi át a nyereségének felét. Ezen 50 milliót keres. Ebből hajlandó a nyugati partnernek 20 milliót átengedni, akinek a beruházása így vonzó lesz, csak a magyar társadalmat éri veszteség. Erkölcsileg is megengedhetetlennek tartom a magyar fél számára hátrányos megkülönböztetéseket. Miért legyen egy tőkéssel szemben hátrányos helyzetben az, aki magyar? Élesen rávilágít a helyzet fonákságára az a példa, amikor egy „külföldre szakadt hazánkfia” és egy itthon maradt magyar együtt ruház be: gazdaságilag jutalmazzuk azt, aki elment. Ez semmivel sem kisebb hiba annál, amikor hazaárulót látunk azokban, akik külföldre távoztak. A megkülönböztetés hátrányai Talán azt akarjuk elérni, hogy a takarékos magyarok megtakarított forintjukon dollárt vegyenek feketén és azt valamelyik külföldi rokonuk nevén fektessék be itthon, hiszen ezzel kereshetnek a bolton? Ahogy a hazai közvélemény korábban nem fogadta el a külföldi állampolgárokkal szembeni, hivatalosan szított bizol- matlanságot, és a külföldre került rokont nem különböztette meg a hazaiaktól, úgy nem ért egyet azzal a megkülönböztetéssel sem, amely szerint a külföldi állampolgárok tőkéje, vállalkozási szándéka megkülönböztetett előnyökhöz jut a mi rovásunkra, kórunkra. Kopátsy 6ándor
