Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-13 / 253. szám

1989. szeptember 13., szerda Dunántúlt napló 3 Túllépve a képzelet határain A túl sokat tanuló gyermek A fő veszély: a megértés hiánya Az olvasó nem hisz a szemének: ez len­ne a gond: túl so­kat ...? Inkább az ellenkezője! De fi­gyeljünk csak kicsit a gyerekekre! Általános tapasztalat, hogy némely tanuló túl sok időt for­dít a tanulásra, hosszú órákat tölt el a lecke 'mellett. Ebben nemeseik az iskola, a túl sok feladott tómul ni való a hibás, hanem más ok is közrejátszik. Az is, hogy mi, szülök és pe­dagógusok serkentjük gyerme­keinket a minél hosszabb időn át történő tanulásra. Pedig ma is érvényes a neves pszicholó­gus, Radnai Béla véleménye erről. A „hány óráig tanultad o leckét?” kérdésre egyik gye­rek négy órát, 'másik kettőt mondott. Általában kit dicsér meg kettejük közül a tanár, a szülő? Azt, aki hosszabb ideig tanult, azzal az érvvel: szor­galmas, kitartó voltál. Pedig inkább illetné meg a dicséret o rövidebb ideig tanuló gyer­meket, aki bizonyos lejlödés után jutott el oda, hogy már kevesebb időt lordithat a ta­nulásra. A nagyon kevés szá­mú zseniális emlékezettel bíró tanulón kívül a legtöbb gyer­meknél a jó vagy helytelen tanulási módszer, szokás dönti el, hogy kevesebb vagy több időt ikelí-e a leckék feldolgo­zására fordítania. Az otthon túl hosszú ideig tanulásra kényszerülő gyermek „kálváriája" már többnyire az órán kezdődik, ahol a gyer­mek nem kellő figyelemmel ki­séri a közös feldolgozó mun­kát. Több okból: rossz szokás­ból, mely más tevékenységre készteti (izeg-mozog, mást né­zeget stb.). Lehet érdeklődés- hiányból, amely az előző órá­kon kapott rossz jegyekből vagy az előző anyag nem ér­téséből eredhet. Pedig az órák anyagai, az ismeretek agymásra épülnek, .nem lehet a mait érteni a tegnapi 'nél­kül. De eredhet a figyelem- hiány az otthoni túl sokat ta­nulásból is. A késő estébe nyúló leckekészítósből, amely után a gyermek llefekvés után sem tud sokáig elaludni, mi­vel hat a iperszeveráoió törvé­nye, még lefekvés után is ka­varognak a fejében a tanult dolgok. A túl kései elaivás ve­zet azután az alváshiányhoz, és másnap a gyermek álmos, fáradt az órákon, ezért nem tud akkor sem kielégítően fi­gyelni az órán, ha akarja ezt. Az eredményesen tanuló már az órán eljut az anyag meg­értéséig, imár egyszer rögzül benne a lecke. Néha az is előfordul, hogy az iskolából 4-6 tanóra után hazatérő gyermek épphogy „bekapja" az ebédet, máris ül le a könyve mellé, tanul. Pedig a hosszabb ideig vég­zett szellemi munka kifáradás­hoz vezet, amelyet szükséges bizonyos ideig tartó más te­vékenységgel csökkenteni. Já­tékkal, mozgással, de (semmi­képpen nem regény- vagy fo- 'lyóiratolvasássai, azaz ugyan­olyan jellegű elfoglaltsággal, 'mint az iskolai volt. Persze, ■nem az egész délután folyta­tandó játékra szeretnénk buz­dítani ! Látszólag nem tűnik jelen­tősnek az, hogy a tanulás he­lye milyen, elég meleg van-e, jól kiszeUőztefett szobában ta- 'nul-e gyermekünk. 'Megfelelő csend segíti vajon a tanulá­sát, vagy a felnőttek beszél­getése, zenélése hosszú időn ót tartó figyelem megosztásra kényszeríti a gyermeket. Igaz, lehet így is tanulni, csak előbb elfárad a gyer­mek, és sóikkal hosszabb idő szükséges ilyen körülmények 'között a tanuláshoz, a megér­téshez, 'rögzítéshez. Az is csak növeli a tanuláshoz szükséges időt, ha a szülő nem hagyja a gyermeket közben pihenni, ha nem enged szünetet a dél­utáni tanulás körben. Évszá­zados tapasztalat, de a pszi­chológiai vizsgálatók is bizo­nyítják, hogy a tevékenység közben végzett más jellegű munka, foglalkozás még na­gyobb teljesítményt biztosít a munkában, tanulásban. Ezért van a japán gyárakban a munka szünetében közös tor­na. Ezért van világszerte szü­net az iskolákban az órák kö­zött, még az egyetemeken is. Legyen hát az otthoni tanulás közben is! A hogyan kezdje el a tanu­lást a gyermek? kérdésre oly­kor a pedagógusök is vitatha­tó választ adnak. Egyik nem­rég megjelent szakmai anyag (amit ezrek használnak fel) azt tanácsolja a tanulónak: hogy otthon vagy a napközi­ben a lecke elolvasása nél­kül próbálja azt felmondani emlékezetből. S utána nézze meg, mit nem tud, miben té­vedett. A kiváló emlékezettel rendelkező tanulóknál ez többnyire jól szolgálja az eredményes felkészülést. Nem így a gyengébb emlékezettel, figyelemmel bíró gyermekek­nél! Ugyanis ezek emlékezet­ből általában tévesen, hibá­son képesek elmondani a ta- nulnivalót. És ez miért baj? Azért, mert az így „bevésett”, elmondott szöveget felváltani a jóval nem olyan könnyű dolog, mint azt elképzeljük. 'Éppen a tudományos vizsgá­latok, de a mindennapi ta­pasztalat igazolja, hogy va­lamit „áttanulni", a tossz mozdulatot, gondolatot, dalla­mot kicserélni a 'jóra, még nehezebb feladat, mint egyből a helyeset, a jót tanulni meg. Ezért tanácsunk: olvassa csak el a gyerek (kis és nagy diák) a leckét, szöveget a könyvből. Utána nézze meg az egyes nem értett szavakat, fogalma­ikat a tankönyvben, az Ablak- Zsiráfban, az Értelmező szó­tárban, az idegen szavak szó­tárában, a lexikonban, melyi­ket hol. És utána olvassa el figyelmesen a leckét. Majd ezek után mondja fel könyv nélkül, idézze fel önállóan. Sokszor szóba kerül a gyer­mekek tanulásával kapcsolat­iban az ún. magolás, a ma­goló típusú tanuló. A minden­napi szóhasználatban általá- iban ikét dolgot értenek mago­láson. Az egyik: a szó szerinti tanulás, a másik: a mechani­kus tanulás, a megértés nél­küli ismétlés, szövegolvasás és -felmondás. Nagyobb veszély a megértés nélküli tanulás, a mechanikus 'ismétlés. Már óvo­dás képes a törvényt elmon­dani, ha többször elmondjuk előtte: minden vízibe mártott •test annyit veszít a súlyából, amennyi az általa 'kiszorított víz súlya. Felmondja szó sze­rint, csak nem érti az egé­szet. De még a inagyobb •diáik, olykor a főiskolás is olykor elmondja a szöveget, csőik nem tudja azt megma­gyarázni, nem érti a lénye­get, az összefüggéseket. Viszont a- jól tanuló, az ún. éles eszű kis és nagy diákok­nál az is előfordul, hogy már az órán érti az anyagot, ott­hon esetleg egyszer elolvas­sa és félreteszi „már tudom” jelszóval. És másnap az órán vagy hetek múlva az 'Ismétlés­kor vagy a vizsgán nem ké­pes azt felmondani, felidézni. Mert elfelejtette, mert nem volt elegendő a bevésés, is­métlés, ami a későbbi fel­mondáshoz meg a különböző felhasználáshoz (feladatok megoldása, új 'helyzetben való alkalmazáshoz) szükséges. Hogy hány bevésés, újraol- vasós szükséges? Ezt gyermeke válogatja, de á'ltalóban 2—3 újraolvasás kell ás ezek után a felmondás, könyv nélkül. Ezt néha meghallgathatja a szü­lő, vagy felveheti a tanuló 'magnóra, és utána saját ma­ga visszahallgatja, így teszi eredményesebbé a tanulást, ■meg fejleszti megfigyelőképes­ségét és beszédkultúráját. Ami a magolást mint szó szerinti tanulást illeti: általá­nos elv legyen, hogy ezt előz­ze meg a szöveg megértése, mint ahogy erről mór fent szóltunk. Ha kisebb gyermek vagy a kevés szakszókinccsel rendelkező tanuló egy részt, bizonyos szakkifejezéseket, szabályokat, a törvényeket szó szerint is megtanul, ez nem baj, feltéve, ha előtte megér­tette azt. Tehát a lő veszély: a megértés hiánya. 'Közös erőfeszítéssel töreked­jünk arra, hogy a tanulásra túl sok időt fordító kisgyerek vagy nagyobb diák képes le­gyen rövidebb idő alatti is­meretszerzésre, ugyanolyan eiedmények elérésére. Ehhez kívánnak fenti gondolatok szerény segítséget adni. Dr. Szeléndi Gábor Carl Loeffler a video jövőjéről A múlt héten a Zrinyi-ün- nepék idején megrendezett és vasárnap gálaműsorral véget érő szigetvári, nemzetközi film- és videoszemlére a világ­nak szinte minden tájáról ér­keztek vendégek. A seregszem­le a legfrissebb audiovizuális kutatások művészi eredmé­nyeit is tükrözte. Itt volt Ju­goszláviából L. Caleta, a Zág­rábi Filmművészeti Főiskola ta­nára, Yoshio Fukuma Japán­ból, Lux Antal Nyugat-Berlin- ből, Mauer Dóra, aki az osztrák avantgárd műhelyt ve­zeti. A San Franciscoból érke. zett Carl Loelfler összeállítását a közönség visszatapsolta. A negyvenes éveiben járó pro­fesszort, a műfaj elméleti szak­emberét a video sajátosságai­ról, jövőjéről kérdeztük. — A videónak mi a kapcso­lata a képzőművészettel? — Ez maga is képzőművé­szet. Maga a video mint ön­kifejezési mód, mint művészet az ötvenes évek elején jelent meg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. A többi művészeti ág elemeit felhasz­nálva vált önállóvá és fejlesz­tette, alakította ki a saját nyelvét. Magam is külön speci­ális szakágként tanítom a vi­deót, ahogyan ez több nagy­város egyetemein - például Los Angelesben, New Yorkban, San Franciscóban is választ­ható szak. De a hallgatók­nak meg kell ismerkedniük a szobrászattal, a festészettel, a képzőművészet alapjaival, hi­szen ‘mindenfajta vizuális nyelv ezekre az alapokra épül, és ez nélkülözhetetlenül szüksé­ges a művészi önfejlődéshez, a kitartás, a türelem elsajátítá­sához is. A fiatalok rendkívül türelmetlenek. — A néma Mm is szimbólum­teremtő erejű lehet, ezután ott van Eisenstein, Bunuel és A Baranya is ott volt Néptánc világfesztivál Olaszországban Erba. A művészetekben, főleg a tánc- és előadóművé­szetekben jártas ember számára azonnal egy szó ugrik be, mely egyet jelent a névvel: fesztiválváros. Ez az Alpok déli lábánál, Comótól mintegy 20 kilométerre fekvő, elbűvölő szépségű kisváros rangos európai művészeti találkozók mel­lett olyan nagyszabású rendezvényeknek is otthont ad, mint a Néptánc világfesztivál. A 'kezdetben évente, majd 1981-től kétévente 'megren­dezésre kerülő, ez évben 9. világrendezvénynek idén ma­gyar résztvevője is volt, nagy hírű együttesünk, a Baranya Táncegyüttes. A fesztiválra valóban a vi­lág minden részéről érkez­tek táncosok, most nyáron Skóciából, Izraelből, Spa­nyolországból, Lengyelor­szágból, Törökországból, de még Kaliforniából is. Az el­ső napokban a Como kör­nyéki városokban tartottak önálló esteket a részt vevő együttesek, ízelítőt adva ha­zájuk néptáncvilágából, majd az augusztus 25-ei látványos megnyitó ünnepség után 26-án és 27-én a Fesztivál' Központ Kultúrpalotájának 3500 fős közönsége előtt léptek fel. A szebbnél szebb és 'látványos, igen hatásos előadások után mégis bizo­nyos kétkedő gondolatök fo­galmazódnak meg a feszti­válokat látogató emberben. Nevezetesen az a szabad­ság, amellyel a „főik" szó fogalmát kezelik szerte a vi­lágon. Olyannyira,'hogy nem­egyszer azt látja az ember, hogy a nagyszerű, de inkább, show-szerű előadásokat sok­szor már csak egy valami; köti ahhoz, amit egyáltalán „népi"-nek nevezhetünk, a népviselet vagy talán még - néha — a zene. A remek, közönségszórakoztató pro­dukciók sokszor revühangu- latát most nem az ortodox, autenti'kusságot szerető és féltő ember ítéli meg, de lassan ez általános véle­ménnyé válik, s ezt érzi a világon minden néptánccal foglalkozó szakember is, nyíltan hangoztatva, hogy a látvány- és tapsvágy nem fojthatja el azt ami ősi, ere­deti, és sokszor évszázadok távlatában gyökerezően népi. 'Ezért is értékes és feleme­lő az a siker, amelyet Euró­pa-hirű együttesünk, a Ba­ranya Táncegyüttes fesztivál­ról fesztiválra, évről évre megér szerte a világon. Nagyszerű táncaik, kalocsai, dunántúli, dél-dunántúli, ba­ranyai táncok és hosszan so­rolhatnám, miközben ferge­teges sikereket aratnak Euró­pa színpadain látványukkal, lendületükkel teret ölelő 'ko­reográfiáival, művésztökély- lyel szervezett színpadformá­cióival, a percnek törtrésznyi idejére sem szakad el attól a világtól, amelyből tényle­gesen ered, amelyből szüle­tett, a természetes, népi, ős- elemű-gyökerű múlttól. Ezt a két világot ötvözi remek eggyé Vidákovics An­tal koreográfiája, létrehozva a „színpadi-autentika" egye­di, lenyűgözően látványos, mégis bensőkig 'hatolóan eredeti tóncvilágát. Ezzel ad újat, hatásost, a többiektől olyannyira eltérőt, s ez az, ami magyarázza a sikert, a ■szűnni irrem akaró, újabb és újabb ismétlést követelő Tap­sot szerte a világon, idén, nyár elején Portugáliában, S most, néhány nappal ez­előtt, Olaszországban is. Sárosi István sorolhatnánk: az európai tra­díciók mennyire fontosak a mai amerikai video számára? — A video művészetének ok­tatásában ez a tradíció is r-élkülözhetet’len. A video is egy bizonyos „image"-t, jel­képet, továbbgondolandó be­nyomást ad a világról — és meggyőződésem, hogy a mű­vészettörténetet igenis be kell verni a tanulók fejébe' — ilyen jellegű úttöréseivel együtt. — Nem gondolja, hogy be­fogadóképességünk biológiai határai - most a szociológiai határokról ne is beszéljünk - természetes korlátokat szab­nak a kísérleti film, a video lehetőségeinek is? — Két éve magam is úgy éreztem, a határokig jutottunk. De ma már ismét számtalan felderítetlen lehetőséget lá­tok a mű és a közönség 'kap­csolatában. A technika nem­csak naqyobb szabadságot, de az eszközök segítségével kon­díciót is adhat ehhez. Egy­részt egy-egy gomb benyomá­sával mi magunk is irányítani, manipulálni tudjuk az élményt, de az eszközök révén a szub­jektív korlátok közé szorított világ is kitágul körülöttünk — megelőzve a képzeletet is. Bóka R. Erdély története Egy kötetben, idegen nyelven Decemberben jelenik meg az Erdély története című há­romkötetes összefoglaló mű rövidített változata. A mintegy 2 ezer oldalnyi kiadványt egy kötetbe tömörítve — magyarul és német nyelven — teszi köz­re az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat. Tervei sze­rint a következő évben a ter­jedelmes mű összefoglalóját angol és francia nyelven ad­ják ki. A kötet szerzői — neves tör­ténészek, akik a Magyar Tu­dományos Akadémia Történet- tudományi Intézetének megbí­zásából megírták Erdély törté­netét — úgy vélték, szükséges, hogy külföldön is megismerjék azokat a történelmi tényeket, amelyeket a magyar kutatók Erdély múltjáról feltártak, fel­tárhattak — mondotta Szász Zoltán, az MTA Történettudo­mányi Intézetének igazgatóhe­lyettese. A Köpeczi Béla fő- szerkesztésével készült három- kötetes mű megjelenése után Romániában számos publiká­cióban kifogásolták, hogy az meghamisítja a történelmi va­lóságot, elferdíti a román nép múltját, szándékosan torz ké­pet ad az erdélyi fejlődésről. A kialakult vita is hozzájárult ah­hoz, hogy több országban növekedett az érdeklődés Er­dély története iránt. Mindez alátámasztotta azt az állás­pontot: lehetővé kell tenni, hogy a határainkon túl élők is hiteles, szakszerű információt szerezhessenek Erdélyről, az ott élő népek eredetéről, éle­téről. Erdély, az erdélyiek hely­zetének, sorsának objektív megítélését segíthetik elő az­által, hogy a határainkon túli érdeklődőket is tájékoztatják azokról a gazdasági, társa­dalmi, politikai, kulturális fo­lyamatokról, amelyek az erdélyi magyarok, románok és szá­szok életének alakulását meg­határozták, illetve időnként közöttük feszültségeket idéztek e'lő. A szerzők, miként a három- kötetes mű előszavában évek­kel ezelőtt jelezték, most is örömmel üdvözölnék annak le­hetőségét is, ha e változás nyomán a román, a szász és a magyar történetírók monda­nák el azt, ami közös és el­térő e népek, nemzetiségek fejlődésében és annak meg­ítélésében. Szülőidnek — nevelésről

Next

/
Thumbnails
Contents