Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)
1989-08-04 / 213. szám
1989. augusztus 4., péntek Dunántúlt napló 3 RÜTI-szövöde, Salome bolt A korszerű berendezéseket csak ellenőrizni kell a kezelőknek Váltezásck a mohácsi szövőgyárban Fejlesztésre vár a műszaki szövetet előállító részleg Emlékezés Borovszky Samura Pécsett, akadnak olyan családok, amelyek rokonságban vagy valamiféle kapcsolatban voltak történelmi személyekkel, tudósokkal, írókkal, költőkkel. Nemrég ¡ben írtunk a pécsi Devich-családnak a Kossuth- emigrációval való kapcsolatáról. És ki gondolná, hogy a kiváló tudósnak, dr. Borovszky Samunak közeli rokona Pécsett lakik. Borovszky Samunak édesapja Borovszky Pál, Ouna-szabályozási kultúrmérnök nagyapja volt a Pécsett élő gyémántdiplomás Tóth László mérnöknek is. Ki volt Borovszky Samu? A Magyar Tudományos Akadémia irodaigazgatója és levelező tagja, számos tudományos társaság választmányi tagja, a Századok és Magyarország vármegyéi és városai főszerkesztője. 1860. október 25-én Bácsor- dason született. Gimnáziumi tanulmányait Arany János városában, Nagyszalontán kezdte és a Budapesti Református főgimnáziumban fejezte be. A budapesti egyetemen bölcsészetet hallgatott, és 1883. júniusában történelemből és magyarból tanári oklevelet szerzett. Pályafutása akkor kezdődik, amidőn 1880-ban Lukács Móric titkára lett. Egymás után jelennek meg tudományos cikkei a kolozsvári Kelet c. napilapban, az Egyetértésben és a Századokbdn. A dákokról írt tanulmányára felfigyelnek. A Imagyar őstörténetből és a népvándorlás korából merítette témáját a Honfoglalás története és a népvándorlás kora c. műve. Szerkesztette a Magyarország vármegyéi és városai c. Ikiadvánvt, valamint a A nagy francia forradalom és Napóleon c. történelmi díszmunkát. Élete 52. évében, 1912. április 24-én hunvt el. A Kerepesi úti temetőiben nyuqosz- nak hamvai. Dr. Tóth István Búcsú a fáktól A pécsi nagyállomás déli szomszédságában jegenyefasor ad árnyat a járók előlinek. Némelyik tSbb száz éve véd a szennyezd anyagoktól, szállítja a friss oxigént. ■■Aki azt akarja, hogy sokáig emlékezzenek rá, ültessen fát” — tart- ia a népszokás. Valamikor réges- 'ágen valaki gondolt Ránk, hitte, megértjük az üzenetét. A mai ember ritkán nosztalgiázik. Nemzedékek nőttek fef és hulltak el, de ■ lök*', a fák rendíthetetlenek maradtak. A történelmet is őrzik nekünk, például látták, hogy nő fel a mecsekalji kis város a sziklás hegyoldal lábainál. A mai napig szemmel tartják a munkába igyekvő, fá- r°dt szemű munkásokat, akik éjjel- nappai bányásszák a föld kincseit, ¿s úgy köszöntik egymást, hogy „Jé- Szerencsét" I De a fácskák nem sírnak, nem panaszkodnak, pedig újabban panasz éri őket, hogy minden évben elhullatják szöszmö- szeiket, őrhelyek eltömítik a dízelek levegőztetőjét. Nehezen indulnak a vonatok, s lefékezik ezt a rohanó világot. A súlyos évek alott, melyek a ‘állukat görbítik, most lettek először igazán feleslegesek. * Még az idén az összes jegenyefát a vasút mentén kivágják, hogy J® okozzanak műszaki gondot. Az ászaki oldalon megkezdték a fa- ofintést. Gyura B. A Magyar Selyemipari Vállalat Mohácsi Gyárában idestova már 85 éve zakatolnak a szövőgépek, függetlenül attól, hogy az iparágnak jól, vagy rosszul ment éppen. Az idő pedig, úgy tűnik, igazolja a Duna-parti egységben folytatott állhatatos munkát. A nyolc és fél évtizedes működés után, amelynek során az ipar- ág fővároscentriikussága miatt a mohácsi gyárnak gyakran kellett szembenéznie a „vidéki- ség" átkával, az utóbbi néhány évben jelentős változások következtek be a gyáregység életében. 1987 júliusában pályázat útján töltötték be a gyárigazgatói állást. T. Kovács János, az újdonsült fiatal, ambiciózus vezető már röviddel munkába állása után látta, hogy a szövőgyár vezetése csakúgy, mint a benne dolgozók, mennyire várnak egy, a gyáron belüli fejlesztésre. A határtalan ambíciónak köszönhetően már altkor őszre elkészült a fejlesztési terv, amelynek első ütemét az elmúlt évben sikerült megvalósítani. A svájci RÜTI cég NSZK-beli referenciaüzeméből lízing útján 42 selyemszövésre alkalmas pneumatikus gépet vásároltak. Az új gépek beállítása előtt leszereltek és selejteztek 130 régi, ugyancsak RÜTI gépet, amelyek még a század elején készültek. A változás természetesen első pillanatra szembeszökő volt. A 42 új gép kezelői létszámban csak a felét isgényli a korábbi 130-énak, termelésben viszont a négyszeresét nyújtja. Az új gépek beszerelését, a szükséges kazánház, kompresszortelep és energiarendszer kiépítését teljes egészében a gyár kollektívája oldotta meg. Az új RÜTI- srövöde jelenleg négy műszakban, 6-(-2-es munkarendben 50 főt foglalkoztat. Hogy kezelési gondok ne forduljanak elő, a gépekre kerülőknek külföldi szakember vezette tanfolyamot indítottak, amiímeg is hozta a várt eredményt. A vállalaton belül ebben a szövődében állítják elő a legjobb minőséget. A fejlesztés a közeljövőben néhány kisöbb kiegészítő beruházást igényel .anyagmozgatáshoz, nyilvántartáshoz, az előkészítő műveletekhez kell majd a szükséges kisgépeket megvásárolni. Ugyancsak az elmúlt év fejlemény« volt még, hogy a Salome üzlethálózat részeként saját területen önálló boltot nyitott a szövőgyár, melyben a Mohácson készült termékeken kívül némi ikonfek- oióárut is árusítónak. A bolt erre az évre tervezett hétmilliós forgalmához jelentősen hozzájárulnak a kihelyezett értékesítések is. A szövőqvár másik, műszaki szövödéíében viszont még mindig dolgoznak a régi gépek, ez a részleg még fejlesztésre vár. Itt most már hagyományosan üvegszövetet állítanak elő, csak egy éve jelentkezett az új profil, a nedves szűrőként felhasználható polietilén monofii feldolgozása. Világviszonylatban mindkét terméknek Jó piaca van, a bővülő kapacitást célzó fejlesztés érdemes befektetésnek látszik. A szükséges anyagiak hiányában azonban elképzelhető, hogy ezt a célkitűzést csak külföldi tőke bevonásával tudnák megoldani Mohácson. A szövőgyár vezetője ebben az irányban tapogatózott a közelmúltban is, amikor a Baranya Megyei Tanácson Brian O’Connorral, az USA magyarországi nagykövetének gazdasági tanácsadójával találkoztak és tanácskoztak a baranyai cégvezetők. Legszívesebben a műszaki szövődében is RÜTI gépeket látnának elsősorban megbízhatóságúk, minőségük és tartósságuk miatt. A vállalkozás reménybeli nyereségességére a műszaki szövetek előállításának magas jövedelmezősége adhat kedvező előjelet. A mohácsi szövőgyár jelenleg a Magyar Selyemipari Vállalat egységeként termel. Az alapanyagellótás az értékesítéshez hasonlóan a vállalati központ irányításával valósul meg, idén január elsejétől viszont az egyetlen kötelező tervmutató a nyereség. Ezért természetes az a törekvés, ami azt célozza, hogy a gyár képes legyen önálló mérlegkészítésre. Ezt megköny- nyíti az, hogy ma már a gyár működésében pontosan látható valamennyi árbevétel illetve költség. A vállalat egészét tekintve egy idő óta egyre inkább erősödik az igény a szerkezetkorszerűsítésre. A mohácsi szövőgyárnak a jogi és gazdasági önállóság elismerése lenne a legkedvezőbb. A kis egységnek nagyobb az esélye a változó piaci igények jobb kielégítésére, az iparág központjával fennálló kapcsolat pedig üzleti kontaktussá alakulhatna át. A mohácsi szövőgyár a félévi adatok szerint 5 milliós nyereséget hozott, holott az éves terviben ha minimális is, de veszteség volt előirányozva. Ebben az évben 3 millió m2 selymet, 1 millió m2 üvegszövetet és 100—150 ezer m2 monofiit készítenek a gyárban. Amennyiben siker koronázza a műszaki szövődé felújításáért indított kezdeményezéseket, úgy a két profil rövid időn belül kiegyenlítődhetne. Kaszás E. Pécs, 1989. augusztus 24-26. A városszépítők országos tapasztalat- cseréje Pécs városát mind a külföldiek, mind pedig honfitársaink elsősorban történeti műemlékei, földrajzi fekvése miatt becsülik. Az utóbbi években azonban mind hangsúlyozottabban emlegetik országszerte városunk szépségét, főleg a belváros gandozottságát, ápoltságát. Mi pécsiek büszkék vagyunk 2000 éves városunkra, arra a római Sopianae-ra, amelynek kövein kacéron kocogtak Róma társzekerei, 'meneteltek légiói, s hozták vagy vitték magokkal a nyiladozó keresztény bitet, s megalapozták öttemplom (Oinque Ecolesiae) szellemi kialakulását. Itt élt Maurus- Mór püspök, és jegyezte le az 1060-as években két lengyel remete csodákkal teli életét. ‘ Ebben a mind szélesebben kibontakozó körépkori világban mint szellemi bázisra építette fel Nagy Lajos királyunk 1367-ben a pécsi egyetemet, mondván: „Pécs városa az' ország többi városa között a tudomány magvainak szaporítására és üdvös sarjainak növelésére 'különösen alkalmas." Pécsett virágzott ki a humanista kultúra legszebb, Európa-szerte csodált költője, Janus 'Pannonius, akinek egyre dicsőbb szellemiségét napjainkban már méltóképpen tisztelhetjük. Négyszáz évvel ezelőtt 1588-ban újabb irodalmi nevezetesség keltett érdeklődést városunkban: a török hódoltság alatt a mai Min- denszentek-templom falai között zajlott le a felekezeti megbékélés szellemében a híres pécsi disputa. A forradalmi lángban égő városi közgyűlés 1848. március 19-ién az ország legkiválóbb 28 fiát „nevezte ki" • a város díszpolgáraivá. Nyugodtan mondhatjuk, Pécs város lakói az évszázadok során mindig gondosan védték városuk értékeit és hűségükkel körülölelik, szépítik, védik szépségét, belső harmóniáját. Csak néhány példát: csodálatosan kialakult a középkori városfal, újjászületett nevében és külsejében a Szent István tér, megszépült a barokkos Széchenyi tér, alig ismerhetni meg a mai Kossuth teret. Színpompás épületek alakultak: a Megyei Könyvtár, a Művészetek Háza, az Egyetemi Könyvtár. Az új köntösbe öltöztetett házak között még a régi pécsiek is el-elcsodálkornok, s szívesen felejtik szemüket egy- egy új építészeti meglepetésen. Elért eredményeink elsősorban a polgárság széles rétegű munkájának köszönhető, élén a város vezetőségével, de kivette részét a városszépítő munkából az 1983 júniusában alakult egyesületünk, a 'Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület, amelynek célkitűzései többek között: a város lakóiban a város szeretetének ápolása, a haladó hagyományok megőrzése és folytatása, a várost szerető erők összefogása, a város történelmi, építészeti, műemléki, régészeti és természeti erőinek kutatása, megőrzése, gyarapítása, ebben való közreműködés, a város építészeti védelme, annak megőrzése és gyarapítása. Ezen a nagyszabású, néha tömegeket is megmozgató program megvalósításán fáradozva a PWE vezetősége úgy látja, hogy ennek a lapnak a hasábjain is több ízben ismertetett eredményei feljogosítják arra, hogy vállalja az 1989-es országos tapasztalatcsere megrendezését, bemutassa a megjelenteknek eddigi eredményét, segítse az országos mozgalmat további tettekre. Egyúttal lehetőség adódik a további tapasztalatcserékre, egyesületi beszámolókra. Bízunk abban, hogy az 1989. augusztus 24-25-26-án Pécsett, a Műszaki Főiskola nagy előadótermében sorra kerülő tapasztalatcsere nemcsak egyesületünk sikerét, de a városszépítő munka értékét is fémjelzi. Az augusztus 24-én kezdődő nyitó ülésen és augusztus 25-én délelőtt a szekcióüléseken nemcsak az egyesületi tagok, de azok a városi polgárok is megjelenhetnek, akik szívügyüknek tekintik városunk fejlődését, értékeinek védelmét. Dr. Marton István, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület elnöke Fényes szellők - sötét fel hőkkel m Ilii Az 1830-as években, tehát a 'kapitalista reformkorban, a ''agy „grundolások” idején — ahogy az ipari vállalkozásokat, Oyáralapításakat akkoriban nevezték - a hajdani pécsi bú- tapiac mellett, a „Budai külvárosban”, az ott létesült lánc- Syárról kapta nevét a Lánc utca. Százötven év elmúltával, a Lánc utcával párhuzamos utcában, a szocialista reformkorban teljesen egyéni érőből, nagy szellemi tőkével tiszteletre méltó sok munkával létesült egy kis gumigyár. A mai reformkor azonban olyan 'kálváriát állít a vállalkozók elé, hogy ebből az utcából aligha lesz valaha •■Gumi utca". Gács Béla, a pécsi Gépipari Technikumban érettségizett, majd Budapesten gumigyártó °klevelet is szerzett.- 1979-től, amióta önállóan dolgozom, tehát a tíz év alatt félmillió forintot fizettem az államnak. Tíz év zavartalan, minden kötelezettséget teljesítő munkálkodásom után most úgy néz ki a helyzet, hogy tovább nem dolgozhatom: ipar- engedélyemet be akarják vonni. 1985-től 88-ig - amióta gumigyártó tevékenységet is folytattam - a Társadalombiztosítóval minden a legnagyobb rendben volt. 1987 decemberéiben még igazolást is kaptam, hogy társadalombiztosítási tartozásom nincsen. 1988 februárijában azonban, már arról értesítettek, hogy folyószámlámat - az ő kifejezésükkel élve - „pótterhelték" és 88 887 forint fizetésre köteleztek. Elmentem a városi tanácsra, de a kereskedelmi osztályon még csak meg sem hallgattak. Nem voltak kiváncsiak a bizonylataimra, egyre csak azt hajtogatták, nekik a Társadalombiztosító értesítése alapján kell intéz- kedniök. .A bíróság ,'s azzal utasított el, hogy a Társadalombiztosítóval szemben nem lehet peres eljárást indítani. Mit tehettem? Hogy fenyegetésüket ne válthassák be, iparengedélyemet ne vonhassák vissza - annak ellenére, hogy tudatában voltam utólagosan felszámított követelésük jogtalanságának - 1988 májusában befizettem kereken 89 000 forintot. Ezután október 17-én újabb felszólítást kaptam, hogy 68 073 „hátralékom" van. Megóvtam. A tanács november 28-án iparengedélyemet bevonta, de a bíróság, íbár fellebbezésemet azzal az 'indoklással, hogy a Társadalombiztosítóval szemben „felülvizsgálat nem kezdeményezhető”, elutasította, mégis az iparengedélyem bevonását óvásom miatt elhalasztotta. Engem most sem hallgottak meg. Ezután 1989. január 20-án a Társadalombiztosítótól kimutatást kértem, hogy lássam: szerintük hogyan áll a helyzetem. Válaszukon közölték, hogy 1988-ig az általam teljé- sített befizetés 45 499 forint összegben van elkönyvelve. Az ón bizonylataim viszont arról tanúskodnak, hogy 85-től 88 májusáig 194 994 forint befizetést teljesítettem, tehát nemhogy tartozom, de túlfizetésben vagyok. Nos, ebben a helyzetben küldte a tanács az iparengedélyem bevonásáról szóló határozatát. Ezek után, az 1989. május 30-án kelt határozat felülvizsgálatát kértem: „besorolásomhoz" képest lehetséges-e, hogy egy esztendőt meghaladó járulékfizetési kötelezettséget nem teljesítettem? Hallgatom Gács Bélát, a sűrűn előforduló „kötelezettség” szóval tarkított keserű panaszkodását. Látom az egykori élénk eszű, szorgalmas gépiparistát, aki lelkesen énekli : „Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják, sej, az van arra írva: éljen a szabadság! Sej, szellők, fényes szellők, fújjátok, fújjátok — holnapra megforgatjuk az egész világot.” - Úgy látszik, a szép emberi elképzelések még váratnak magukra. Harcos Ottó
