Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-30 / 239. szám

1989. augusztus 30., szerda JKlPá** Hova vezethet a pénzhiány? Anyagi gondok a szociális otthonokban is Több mint tízezer ember részesül támogatásban Bár a számok csak a nagyságrendet érzékeltetik, mégsem le- k*et vitás, hogy önmagában is elgondolkodtató a tény, misze­rint Baranyában több mint 10 000 idős ember részesül valami­ben formájú és mértékű szociális támogatásban. Am ami a számok mögött van, az méginkább. A szociális otthonok, a nap­közik, a szociális étkeztetés, a segélyezés és a házi szociális 9ondozás sokuknak az egyet­len szükséges rossz, amitől valamilyen mértékű támaszt, 9ondoskodást, segítést remél­hetnek. Sokan vannak köztük, okik teljesen magányosak, fásokat különböző okok miatt képtelenek gondozni, támo­gatni a gyerekeik, hozzátar­tozóik, és sajnos sokan van­nak olyanok is, akikkel ugyan tudnának, de nem akarnak tö­rődni. Mindennek tetejébe most oda jutott a megye, hogy több területen megkér­dőjeleződött az egyes támo­gatási formák továbbvitelének lehetősége. Eddig is feszitő gond volt, hogy a szociális otthoni felvé­telre várakozók száma nem csökkent, hogy az otthonok jelentős részének állaga le­romlott, hogy a kisebb tele­pülések idősödő lakosságának nem elég a napközis hely, s van, ahol, még az étkeztetést sem tudják biztosítani. Az el­fúlt 5—6 éviben ezeken a gon­dokon igyekeztek enyhíteni az otthonok egy részének felújí­tásával, új napközik, illetve családi főzőhelyek létesítésé­vel. Korszerűsítették a sombe- rekii, a helesfal, a mozsgói szociális otthont, Komlón a volt kisegítő iskolát szinte új­jáépítették ilyen célra, Pécsett elkészült a Malomvölgyi úti otthon második üteme. Mind­ez több mint 200 millió forint értékben. Részben új, részben bővített épületekben gyarapo­dott a napközis helyek szá­ma Bolyban, Mágocson, Pécs- váradon, Szentlőrincen, Szi­getváron, Drávasztárán, Lány­csókon, Óbányán, Versenden, Alsámocsoládon, Helesfán, Oroszlán, Sásdon, Siklóson és Pécsett. Ezekbe az intézmé­nyekbe napjainkban 1500 idős ember jár. Egy évvel ezelőtt 51 700 000 *orint volt a rendszeres segélyezés baranyai összege, idén 68 200 000 forintot osz­tanak szét azok között, akiknek ez jelenti a megélhe­tést. Sajnos, minden évben emelkedett azoknak a száma, akiknek az alacsony nyugdíj Vagy járadék mellett, eseti tá­mogatásra volt szükségük. Ta­valy 44 500 000 forintot kapott “aranya ilyen célra, idén pe­dig 55 300 000-t. A rendsze- res segélyösszeg átlaga ta­valy 2096 forint volt, az esetié Pedig 1850. Az eseti segélyt Qz utóbbi időben évente hat alkalommal adták, s a kiala­kult gyakorlat szerint a rend­szeres segélyből élők automa­tikusan megkapták. Ezzel a 9Vakorísággal, illetve összeg- 9el egyre nehezebben tudták követni az életkörülmények drágulását. Azóta, hogy az eseti segély adóhatóságának Pern meghatározó feltétele a hozzátartozó anyagi helyzeté- J’ak vizsgálata, illetve azóta, hogy megdrágultak a gyógy­szerek, egyre több idős em­ber teszi félre a szégyervérze- két és segélyt kér. Többször és többet kellene adni, de nincs elég pénz. Igaz, e területnél is feszí­tőbb a gond a szociális ét­keztetésben. Tavaly több mint 3000 idős ember kapott ilyen formában naponta ebédet, idén március végéig 700 új 'fénylőt tartottak nyilván a ko Pácsok. A kétszeri pótke­retben sem adott annyi pénzt a minisztérium a megyének, amennyiből a drágulás miatt növekvő étkeztetési költséget, illetve az új igényeket állni tudnák. Épp ezért - kényszer­lépésként — felülvizsgálták az étkeztetetteket és a 80-100 százalékos térítési díjat fize­tők helyére az újonnan je­lentkezők közül a legrászorul- tabbakat vették fel. Ez az in­tézkedés azonban csak így leírva egyszerű, mivel a szo­ciális étkeztetésben a 100 százalékos térítési díj is ala­csony, mindössze 18 forint. Nem is lehetett automatiku­san az 5000 forint feletti nyugdíjasok mindegyikétől visszavonni ezt a juttatást. Sokan vannak köztük olyanok, akik egyedül élnek egy la­kásban, súlyos betegek, telje­sen magányosak. Sajnos, ez­zel a visszalépéssel sem oldó­dott meg a szociális étkezte­tés anyagi háttere, csaknem 8 millió forint hiányzik ahhoz, hogy év végéig elég le­gyen . . . Egyre súlyosbodó anyagi gondok nehezítik a szociális otthonok helyzetét is. Az az automatizmus, amellyel a költ­ségvetés megnöveli a nem gazdálkodó intézmények pén­zét, idén 8 százalék volt. Eb­ből kellett volna követni a so­rozatos áremeléseket, de ez nem megy. A Pécs Városi Ta­nács ezt a 8 százalékot 1%- kal megemelte, de ez is ke­vésnek bizonyult a város in­tézményeiben. Baranya szo­ciális otthonaiban jelenleg csaknem 5 millió forint hiány­zik ahhoz, hogy az év végéig el tudják látni a lakókat. Leg­nagyobb a hiány Pécsett, a Xavér utcái otthonban: 1 mil­lió 175 ezer forint hiányzik, de a többiben is átlag 300 000 forint kellene csak az étkeztetésre. Valahonnan el kellene venni, de minden más is drága, a fűtéstől kezdve a textíliáig. Nincsenek tartalé­kaik és nem tudnak átcso­portosítani, ami azt jelenti, hogy veszélybe kerül az év végi működésük. Valamennyivel könnyebb a jközik helyzete, amelyek ( részében a jó egészségi jpotú idősek művelik az ízet körüli kertet (ha van!) iy otthonról visznek befőz- eltennivalót. Az anyagi időt itt az jelenti, hogy a es napközik szombat-vasár- >i működésére sem a mi- ctérium, sem a megyei tá­rs nem ad pénzt. A hetes ionokban ugyanis szabály rint hétfőtől péntekig tar- kodhatnak folyamatosan a ók. Az élet viszont azt hoz- bogy mindenütt akad két- •om idős ember, aki külön- :ő okok miatt bent marad, jkik ellátásáról gondoskod- kell. Pillanatnyilag egyedül családi főzőhelyek fenntar- a, illetve újak létrehozása gondmentes terület. A me- :i tanács egészségügyi és ciális osztálya pályázott és I000 forintot kapott újak isítésére. Ebből az összeg­8-10 főzőhelyet tudnak itani, kistelepüléseken. Bár idén is több új napközí- bővül az intérményháló- a meglévő intézmények ködtetése, illetve a szociá- étkeztetés nyomasztó gond- árnyékban tartják, el­unják ezeket a jó irányú tozá sokat. Török Éva Sósvertikén főzőhely lesz Sellye is gondozóházat szeretne Gondozóházként emlegetik, bár az elképzelt funkciójában inkább Idősek háza lehetne, amit a sellyeiek is szeretné­nek. Létrehozását úgy terve­zik, ahogy a bólyiak és a má- gocsiak ¡5 elkezdték: a ta­nácsnak átadott házat, illetve egyszeri, nagyobb összeg fi­zetése ellenében lakrészt vált­hatnának az ide beköltözni akaró idősek. így jönne össze a gondozóház kialakításához szükséges pénz egy része. Mű­ködését tekintve pedig hason- litana a Mecsekjánosiban lé­vő intézményhez, ugyanis olyan idős embereket is fo­gadna, akik átmenetileg — — hozzátartozóik nyaralása, külszolgálata vagy más okok miatt — lennének a ház la­kói. Nem is az a lényeg, hogy mi legyen a neve egy olyan intézménynek, amelyet a több oldalról szorító problémák fel­oldása érdekében szeretnének létréhoznl. Sokkal inkább az, hogy a nagyközségben, illetve a társközségekben is egy­re összetetteb szociális gon­dokkal szembesülnek a te­rület dolgozói. Ezek egyike az, hogy a községekben élők rendkívül érzékenyek a szociá­lis segély elosztására. Felhá­borodnak, ha olyan ember is kap pénzt, akiről tudják, hogy italra költi," hogy munkake­rülő. Más előjellel, de az is felháborodást vált ki, hogy a hirtelen előkerült rokon örökli a házat, az ingóságokat az éveken át segélyezett, gondo­zott, idős ember után. Nap­jainkban sokkal kritikusabban fogadják ezeket a szituáció­kat mindkét oldalról. A nehe­zedő életkörülmények között élők igazságérzetét sérti, hogy emberek érdemtelenül kapják az állami .tátnogatást, a szin­tén anyagj^^pndokkal küszkö­dő szociális terület dolgozói pedig azt nehezményezik, hogy az általuk, állami pén­zen meggondozottak után min­dent a hozzátartozó kap, az ágazat, az állam semmit. Pedig lenne mire költeni itt is a pénzt, hiszen ezen a kör­nyéken élőknek két napközi­jük van . A családi házból nemrég átalakított 23 fős drávasztórai és a 31 fős sely- lyei, amely már nem felel mag az igényeknek. Az épület ki­csi, a fűtése korszerűtlen, nincs pihenőszoba, a beren­dezés régi. A szociális étkez­tetés itt is gondot okoz, nem tudják valamennyi igénylőnek biztosítani. Jelenleg 55 idős személy kap ebédet. A sellyei 15-nek az Ormánság és a Va­dászkürt étteremből, a dráva- sztárai 18-nak és a dráva- iványi 8-nak a sztárai Anica vendéglőből viszik az ebédet. Okorágon és Kákicson pedig családi főzőhely működik, 7—7 személynek ebédet adva. A közeljövőben Sósvertikén sze­retnének még egyet létrehoz­ni, szintén hét fő ellátására. A szociális terület fejleszté­sére szánnák azt az összeget, amelyre egy szolgáltató jelle­gű gondozás bevezetésével látnak .lehetőséget, és ame­lyet a magasabb jövedelmű Időseknek szánnának. Ez egy­előre csak ötlet, de meg akarják vizsgálni a lehetősé­gét. A. legutóbbi tanácsülé­sen - ahol erről és a gon­dozóház létrehozásáról is szó volt - abban állapodtak meg, hogy mindkét elképzelés meg­valósításának körülményeit megvizsgálva, tavasszal vissza­térnek rájuk. Emberségből E z a középkorú férfi se nem családtag, se nem ven­dég. Kiderült ez abból c néhány szóból, amit hal­lottam. De hát akkor ki ez az ember, aki itt ül a hétvégi házban az asztal mellett, borospohárral a kezében, aki átszellemült arccal hallgatja a „Csipkés kombinét" és szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát. . . Őt nem, de az egykori „lakását” megtaláltam annak a családi háznak is beillő hétvégi háznak a szomszédságá­ban, ahol a múltkor láttam. Megmutatta Kóródi Illés, aki­vel nemrég a málomi szőlőhegy Kőhíd-dűlőjében találkoz­tunk és akinél ez a férfi üldögélt. Szerszámtároló, vagy ki tudja mi lehetett ez a lécekből, bádogból összetákolt, ajtó­ablak nélküli bódé, amelyben ma is ott lógnak N. Sándor holmijai. Szakadt, sáros kabátok, nadrágok, gumiköpenyek. Ide a szőlőhegyre kapaszkodott fel sokszor négykézláb. így jött „haza" aludni egy-egy olyan szép nap után, amikor annyit ivott, hogy nem volt képes megállni a lábán. Kóró- diék nem sokat tudnak a múltjáról. Egyszer a környéken dolgozó munkásoktól hallották, hogy N. Sándor az Ormán­ság valamelyik falujából származik. Ő maga nem mesélt sokat, csak néha emlegetett egy asszonyt, aki az élettársa volt. Azt sem tudják merre járt, mielőtt itt a málomi szőlő­hegyen véglegesen megtelepedett. Először a laposban, má- sodmagóval. Néha segítettek a gazdáknak, cserébe ételt, italt kaptak. Sokszor annyit, hogy nem tudtak magukról. Mindent összehordtak és a hulladékhalmokon mosdatlanul, szakadt ruhákban, hosszú szakállt és hajat növesztve ten­gődtek. Ide fel a dombra már egyedül jött N. Sándor öt évvel ezelőtt. Segíteni járt a szőlőbe borért, élelemért. Kóródiék ¡¿’így ismerték meg. Ma már nem tudnak rá pontosan visszaemlékezni, hogy és mivel kezdődött, de N. Sándor egy idő után .^hajlott a szavukra. Levágatta a haját, sza­kállót, beleült^a fürdőkádba és beadta a derekát abban is, hogy jöjjön hozzá a szociális gondozó, akinek Kóródiék szóltak és akinek csak a keresztnevére emlékeznek. Tamás járt ki tavasztól őszig ide a szőlőbe hétköznap. Ő hozta az ennivalót és a gyógyszereket is, mert Sándorról közben kiderült, hogy epilepsziás. Arról hallani sem akart, hogy szociális otthonba megy, de a közös rábeszélés hatására a téli hónapokra mégis bevonult a Garai utcai átmeneti otthonba. Tavasszal visszajött a szőlőhegyre, de akkor már nefn tiltakozott a »szociális otthon ellen. M ost Rigópusztáról, a szociális otthonból jár vissza a málomi hegyre. Kezdetben még Kóródi Illés ment ér­te, de most már egyedül jön! Szinte minden hónap­ban megjelenik három-négy napra. Az otthonból szó nél­kül elengedik, tudják hova megy és azt is, hogy rendes állapotban, az ígért napon vissza is ér. Amikor itt van, át­átnéz a bódéra, ahol tengődött, emlegeti Morzsit, a „ra­diátorkutyát". Fagyos napokon ez a kutya feküdt a lábára, Így melengették egymást. És emlegeti azt az idős házas­párt is, akiknek szintén Kóródiék és a Vince házaspár se­gített sokáig, okikért ők szóltak a szociális gondozásnak. Különösen a bácsit, akinek a temetésén csak a gondozók és ők, a szőlőhegyi .szomszédok voltak, és akit abban a fekete öltönyben, kabátban, kucsmában temettek el, amit a gondozók adtak. N. Sándor most jól él. Ezt mondta ő, de ezt látja a pat- rónusa, Kóródi Illés is. Feleségével együtt többször voltak nála látogatóban, és megnézték az egész intézményt. Megmutatták nekik N. Sándor kézimunkáit, köztük a leg­frissebbeket, a műanyagszálakkal bevont üvegeket, demi- zsonokat. Zsebpénzt 'kap az otthonban, s ha a szokásos havi szabadságra megy, igyekszik valami aprósággal ked­veskedni, vagy ahogy ő mondja, viszonozni azt, amit Kóró- diéktól kapott. Ha nem találja őket kint a szőlőben, megy a lakásukra. Amikor legutóbb itt volt, megint több napig maradt. Mi­re a gazda a munkából visszaért a szőlőbe, N. Sándor már nem volt a házban. Rendbetette a szobát, az ágyat, ahol aludt, a földszinten összesöpörte maga után a cigaretta­hamut. Elvitte a „Csipkés kombiné"-s kazettát meg négy másikat az otthonba hallgatni és a kulcsot odatette ahova megbeszélték. Több újdonság jelent meg nyáron a fotóüzletekben. Az Ofotért igen korszerű videó­kamerák, pontosabban kam- korderek árusítását kezdte el. Jelenleg kapható a legújabb M7 tipusú Panasonic felvevő, amely VHS kazettára dolgo­zik, a Minolta C 50 E, amely VHS-C kazettát használ, és a Canon E 808 nyolc milliméte­res kazettával. Mindhárom tí­pus automata élességállítás­sal, fehérszín-egyensúllyal, ön­kioldóval és dátumozóval el­látott. A legelőnyösebb vételnek a Canon 808 tűnik, ehhez még 5 méter hatósugarú infratáv- irányító is tartozik. A zoom- lencséje is igen nagy, nyolc­szoros gyújtótávolság-tarto- mónyban dolgozik. Az ára: 125 000 Ft, így valóban nem érdemes külföldön megvenni, hiszen ez egy most kifejlesz­tett, korszerű típus, ennek megfelelően Nyugaton is igen magas áron kapható meg. A Kossuth utcai SABA üz­letben is megkezdték fényké­pezőgépek és vakuk árusítá­sát. Sajnos, csak valutáért, de igen korszerű gépek kapha­tók. Jelenleg Chinon típusokat árulnak, a pocketgépektől egész a profikategóriáig ter­jedő választékban. Érdekesség a GS-7 tipusú, újszerűén kéz- reálló, formatervezett külalaké gép, valamint a teljesen víz­álló autofókuszos fényképező- aép. Tervezik más típusok, to­vábbá HAMA kiegészitőcikkek forgalmazását is. Ez évben végre nem volt fennakadás a szinesfilm-ellá- tásban, sőt választékbővités- ként egy elfogadható árú új jó minőségű, színes negatív­film került forgalomba. A Scotch márkájú, olasz film 36 felvételes kivitelben, 260 fo­rintba kerül. Keresztes Zoltán fotómontázsa. Rajta kívül még Ornódi Mészáros István, Gáspár László, Körtvélyesi László, _ . Tillai Ernő, Kiss Imre és Horváth Dénes képviselte a Me- jBf cseki Fotóklubot az idei ausztriai Fotófórumon. •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents