Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-30 / 239. szám

Mi helyettesíti majd az elefántcsontot? Steinway, az ismert zongo­rakészítő elhatározta, hogy nem elefántcsontból fogja ké­szíteni a billentyűket zongorái­hoz, így a maga módján hoz­zájárul az afrikai elefántok védelméhez. Steinway kijelen­tette, hogy a raktárában le­vő elefántcsontkészletet még felhasználja, de utána vala­milyen helyettesítő anyagot alkalmaz majd. A képen: ké­szülnek az elefántcsontbillen­tyűk Steinway gyárában, ahol évente 1400 zongorát és 350 pianínót állítanak össze. Telefotó: MTI Változni vagy meghalni DTI&lu4z, r Gyermeksírás, kutyaugatás, Mozart és Chuck Berry Kozmikus palackposta A tenger áramlataira bí­zott, palackba zárt üzenete­ket néha-néha partra mossa a dagály. A Föld kozmikus palackpostájának viszont jc esélye van arra, hogy az idők végezetéig sodródjon a semmi óceánjában, s valószínűleg túléli anyagbolygóját is — így jellemezte a híres amerikai csillagász, Cári Sagan a Voyager 2. űrszondát, amely augusztus 24-én, a Neptunusz mellett — csillagászati lép­tékkel mérve annak közvetlen szomszédságában, a feíhőfel- színtől alig 5 ezer kilométerre — elhaladva befejezte misz- sziójának 12 évig tartó, aktív szakaszát, és a Naprendszeren túli végtelen felé vette útját. Az egytonnás, ezüstös bur­kolatú szonda augusztus 21- én hajtotta végre utolsó önál­ló manőverét, amikor néhány pillanatra bekapcsolta hajtó­művét. Ez két következmény­nyel járt: a lökés a Nap­rendszer utolsó óriásbolygója felé lendítette a Voyagert, emellett óránként 1,7 kilomé­terrel növelte addig is csak­nem 70 ezer kilométeres se- aességét. Az amerikai űrkuta­tási hivatal mérései szerint a <utatóegység a pályomódosí- ás pillanatában csaknem 4,5 nilliárd kilométerre volt Föl­dünktől. A Voyager 2. tulajdonkép- jen csütörtöktől válik az em- >er igazi kozmikus követévé: z Neptunusz tüzetes vizsgá- atával véget ér az óriásboly- jók kutatási programja. A udósok, úgy tűnik, optimista rmberfajta: a szonda rokte- ében arannyal futtatott réz- nanglemez üdvözli majd a tozmoszbeli megtalálót, aki Feleség­sértés Ha a dolgok így men­nek tovább, kenyér nél­kül maradnak az udvari etikett megfogalmazói. Mert mit mond például a Légrády Testvérek kiadá­sában megjelent, „Az úriember" című társasági szabálykönyv? Azt mond­ja, hogy: Uralkodókkal és családtagjaikkal szemben jelzőiket, címeiket hasz­náljuk. Például: Amint felséged kinyilvánítani ke­gyeskedett. Továbbá: Ki­hallgatás alatt a jelenlé­vőknek beszélgetniük, vagy az uralkodóhoz közelállók­nak suttogniok nem sza­bad. Ezzel szemben mit mon­dott Fülöp herceg királyi hitveséiek, amidőn II. Erzsébet — egyébként lát­hatóan unottan és kedvet­lenül — vizitelt a Newbu- ryban lévő süketnéma-in- tézetben? A Sunday Times szerint a felséges feleség füléhez hajolt és ezt sut­togta: „Mosolyogj, te tök­fej !" Nem történt felségsér­tés, csupán pech. Fülöp herceg ugyanis nem szá­molt a kézenfekvő tény­nyel: a süketnémák nem hallanak, nem beszélnek, de a szájról olvasásban verhetetlenek. remélhetőleg tudja majd ke­zelni a mellékelt lejátszót is . .. Az üzenet anyagát tudomá­nyos alapossággal állította össze Cári Sagan csoportja. A „Föld hangjai” címet vise­lő összeállítás békés, nyugodt Föld és emberiség- képet fest esetleges hallgatójának: nem szól fegyverekről, pusztulásról, betegségről és bűnről. —Úgy döntöttünk, hogy legrosszabb tulajdonságaink leírását nem küldjük át az egész Univerzu­mon — mondta Jón Lomberg, annak a csoportnak a veze­tője, amelyik összeállította a hanganyagot kísérő 118 fo­tót. Hallható viszont az üze­netben gyermeksírás, kutya­ugatás, nevetés, üdvözlet 55 nyelven és 90 percnyi muzsika, amelyben Mozart Varázsfuvo­lájától a zairei pigmeusok és az ausztráliai bennszülöttek énekén át C'huck Berry „Johnny B. Goode"-jának fer­geteges gitárszólójáig sok mindenből szerepel részlet. Szól emellett a még ismeret­len hallgatóhoz Kurt Wald- 'heim, aki a felbocsátás ide­jén — 1977-ben — az ENSZ főtitkára volt, és Jimmy Car- ter, az Egyesült Államok ak­kori elnöke. Mindezek célja a tudósok szerint nem több és nem ke­vesebb, mint az, hogy egy esetleg létező idegen civili­záció megtudhassa: hogyan is élt valaha egy másik civili­záció egy másik bolygón az idő és tér homályos távolá­ban. Hogy megtudja-e vala­ha is — ezt valószínűleg mi nem fogjuk megtudni soha. Kertész Róbert Magyaros útíkaland Isztambulban bakulcs pedig, melyet egyéb- i ként hűen őrzött, nem iga­zította el. Aztán persze nem talált vissza a bazárban vá­sárolgató csoportjához sem. Elég az hozzá, hogy em- < bérünk egy teljes hétig bo- II lyongott a Boszporusz-parti | városban, kereste a szálló- x dót és a csoportot — a 1 magyar főkonzulátust való- I színű lég nem, talán nem is tudott róla — sikertelenül. 1 Hogy közben mit evett és hol aludt, ezt ugyancsak ti nem lehet pontosan tudni. < Egy hét után — minthogy t sejtette, társai már rég ha- I zautaztak — egy vasúti sín- 1 pár mentén gyalog elindult f Bulgária felé. Ki mutatta I immár három évtizede a há- ziasszonydk kosarában ott la­pul a notesz méretű jegy­tömb, amibe naponta, heten­te, havonta újabb bejegyzé­sek kerülnek. Lássunk néhány példát ar­ra, hogy a kubai vezetés mi­lyen táplálkozásra ösztönzi ál­lampolgárait! Egy hónapra 4 font cukor jár mindenkinek, ez 24 cen- tavóba kerül. (Egy font . kb. 37 dékagramm, míg egy un­cia kb. 31 gramm.) Kilencna- ponta vásárolható háromne­gyed font marhahús, 2,07 pe- sóért, míg havonta összesen 13,77 pesót lehet húsárura költeni. Havonta 5 font rizs jár egy-két pesóért, a másfél font olaj vagy zsír 53 centa- vóba kerül, míg egy font ku­korica liszt 20 centavóba. A felnőttek havonta három do­boz sűrített tejet vehetnek 90 centavóért, a gyerekeknek hétéves korig és az öregek­nek naponta egy liter tej jár 25 centavóért. A kubaiak át­lagosan napi 2950 kalória ér­tékű élelmet fogyasztanak, s a jegyrendszer kedvezményes, mór-mór szimbolikus árai mel­lett havonta 30—35 pesót köl­tenek hasuk megtöltésére. A jegyrendszeres boltok mellett ma már mintegy ezer készpénzes boltban is vásá­rolhatnak élelmiszereket, de jóval drágábban. Itt például egy kiló rizs 3,26 pesót, egy kiló sertéshús 9,35 pesót, míg egy kiló csirkehús 8,80 pesót kóstál. Ezt a fajta bolthálóza­tot 1972 óta építik ki folya­matosan, statisztikai kimutatá­sok szerint a kubaiak a fize­tésük egyhetedét ezekben az üzletekben költik el. A jegy­rendszer egyébként vonatkozik bizonyos műszaki cikkek vá­sárlására, pontosabban be­szerzésére is. Ám okadnak olyan hiánycikkek, amelyeket a termelő kollektívák gyűlése­in „osztanak” szét az arra ér­demesültek között. Mondjuk egy szovjet gyártmányú 180 literes hűtőgéphez így 900 pe­sóért hozzá lehet iutni, míg a készpénzes üzletben 1700 pesót kell a masináért leszur­kolni. A ¡egyrendszer hasznos­ságáról és főleg szükségessé­géről persze felesleges Euró­pában vitatkozni, elsősorban azért, mert Kubában egyelőre nem kívánják zúzdába küldeni a libretát. Szerdahelyi ¡árkából engedték ki, de az országból is — gyalog átsé- :ált a határon Bulgáriába, tt persze megint vizsgálat cövetkezett, amelyet újra :sajk „rács mögött” kellett (¡várnia. De ez már nem ártott soká: egy telefon a ;zófiai magyar konzulátusra, így találkozó, ahol a felek nár értették egymás szavát, ; már itt is az egy teljes hónapig tartó kalondsorozat reppyendje. Vajon volt-e lasonlóban része magyarnak (eleten Vámbéry óta? Miért juttatja ez a törté­ret azt a párizsi esetet az rmber eszébe? Tán, mert nindkettőben szerepet ka­róit a fogyatékosság. Ott a lyelvtudásé, itt a szellemé, is kalandnak egyformán iz- lalmas és feledhetetlen nindkettő. meg neki, hogyan kérdezte meg, melyik sínpár mellett kell haladnia — talány. Tény viszont: egy újabb hét alatt legyalogolt több mint 200 kilométert, és már Edime, a történelmi iDriná- poly közelében járt, amikor a török határőrök feltartóz­tatták. Mivel igazolni nem tudta magát — semmilyen irat nem volt nála -, leül­tették. Két hét kellett hozzá, hogy megértsék a török „házi­gazdák": hősünk magyar és ennék megfelelően Északnak Igyekszik, s bár törökök és bolgárok pillanatnyilag ép­pen nem imádják egymást, honfitársunkat nemcsak a is kiterjedő kalandos eseté­ről. A fiatalember Isztambul­ban járt társas kiránduláson az egyik idegenforgalmi iro­da szervezésében. Egyik nap a bazárba indult vásárolni csoportjával, amikor észre­vette, hogy nincs nála a pénze. — Sebaj — mondta —, majd fog egy torit, visszamegy a szállodába a bukszáért, s a taxival utol­éri társait is. Hogy így önállósulva si- került-e taxit fognia kezdő világjáróként is magabiztos honfitársunknak, az a tör- énetből nem derül ki pon­tosan. De nem is ez a fon­tos, hanem az, hogy elfelej­tette a hotel nevét, a szo­Emlékezetes a Jogi esetek­nek az az évekkel ezelőtti adása, amely egy Francia- országiba kiránduló, újdon­sült magyar autótulajdonos­ról szólt. Az illető — nem is­mervén a nyelvet — újság- hirdetéssel keresett franciá­ul beszélő útitársat. Talált is. Az ő segítségével — mi­után autósunk nem vállalta a párizsi forgalom kockáza­tait — sikerült hosszas hu­zavona után, a franciák ért­hetetlen ellenállását végül is legyőzve elhelyezni a kocsit egy olyan megőrzőben, Ohol azt akkurátuson — bezúzták. Mert hogy nem megőrző, hanem roncstelep volt. Azóta magyar turista ha­sonlóan figyelemre méltó külföldi kalandjáról nem hallottam, mígnem birtokom­ba került az alábbi történet egy hazánkfia két országra ha sokkal kisebb arányú is, mint a tőkés országok többsé­gében — mondta. Aganbegjan nem értett egyet azoknak e nézetével, akik szerint a Szovjetuniónak nem o hazai termelés fokozá­sával, hanem importtal kell fölszámolnia a fogyasztási ja­vakban mutatkozó hiányt. Sze­rinte nem szabad még na­gyobb adósságba keverni az országot, hiszen az adósság- állomány így is meghaladja az ötven milliárd dollárt. Regionális fejlesztési politi­kájukról szólva kitért Észtor­szág helyzetére, és elmondta, hogy az észt vezetők vélemé­nye szerint a köztársaság va­gyona nem tekinthető a Szov­jetunió vagyonának, hanem saját kincs, amely fölött egy­magák rendelkeznek. Ennek keretében saját bankra, pénz­re tartanak igényt. Moszkva ugyan jogosnak tartja számos igényüket, de másokat túl­zottnak ítél, így például az önálló pénz bevezetését, hi­szen a világon egyetlen állam­szövetség sem létezik, mely­nek tagállamai más pénzt használnának, mint a szö­vetségi állam egésze. Agarfbegjan közölte, h^gya reformmal és a decentralizá­lással szemben az apparátus fejti ki a legnagyobb ellen­állást. Azt kell présbe fogni fentről és lentről. A jelenlegi gazdasági vezetők egyetlen dologban érdekeltek: hatal­muk átmentésében. A retrog- ród erőktől nyugdíjazással, és funkciójukból való eltávo­lítással akarnak megszabadul­ni. A professzor szerint az említett 2,2 milliós apparátust már sikerült 600 ezer fővel csökkenteni, s további két éven belül szeretnék letornáz­ni létszámát 50—66 százalék­Címn FnHrp „Peresztrojka: változni vagy meghalni” címmel a Buenos Aires-i El Cronista Comercial exkluzív interjút közölt Agan­begjan Ábel professzorral, a ne­ves szovjet közgazdásszal, aki a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája gazdasági intézeté­nek titkára, s egyben tagja az SZKP Központi Bizottságá­nak is. Agenbegjan ismertette új felfogásukat, miszerint a szo­cializmusnak piacgazdaság­ként kell működnie. Létfontos­ságúnak nevezte, hogy gaz­daságuk nyitott legyen a Nyu­gattal szemben. „Nincs más választásunk a válság leküz­désére, hiszen a hiánygazdál­kodás időzített bomba" — je­lentette ki. Mindehhez feí kell számolni a bürokratikus centralizmust. Aganbegjan tagadta, hogy a peresztrojka visszatérést je­lentene a kapitalizmushoz. Azt mondta, hogy a peresztrojka a „még több szocializmust” jelszó jegyében fogant. In­kább a szocializmus lenini ér­telmezését akarják visszaállí­tani jogaiba: a szocialista gazdaság pluralista gazda­ság, vegyesgazdálkodás, kü­lönféle tulajdonformák társa­dalma. Ezért többé nem sza­bad idegenkedni a rendsze­rek közti konvergenciától — vélekedett —, hiszen a kapita­lizmus és a szocializmus egy­aránt közeledik egymáshoz. A két rendszer közti alap­vető különbség a tulajdonvi­szonyokban rejlik, a kapitaliz­musban a bérmunkán alapuló tulajdon uralkodik. Ami pedig a munkanélküliséget illeti, a Szovjetunióban ugyan megpró­bálják elkerülni azt, de a cél a gazdaságtalan vállalatok felszámolása. Más szocialista országokban, így Magyarorszá­gon van munkanélküliség, még FELVÉTELEK A NEPTUNRÓL PASADENA, KALIFORNIA, USA: A Voyager 2. amerikai ürszondc 1989. május 24-én készitett felvételei a Neptun bolygóról 134 millió kilométer távolságról, fi különleges kis látószögü kamerák különböző színű szűröket használtak, mert a világos fór mák zöld és narancsszínű megvilágításban ismerhetőek fel jobban, mig a sötétek ibolyábar és kékben érvényesülnek. ' Telefotó—MTI külföldi képszerkesztőség A Kubába látogató turista — az üzletek megtekintése során — bizony „kaotikus" állapotokkal találkozik. Nem tudja mire vélni, hogy az ál­talánosan bevezetett jegyrend­szer mellett készpénzért árusí­tó boltok tömegét is láthatja, közben a feketepiac szintén éli a maga világát. S a turis­ta azon töprenghet, vajon a jegyrendszer valóban a szo­cializmus vívmánya-e, és med­dig lesz még rá szükség? Igaz, csak az gondolkodik így, aki felületesen ismeri a kubai­akat, akiket a jegyrendszer látszólag egyáltalán nem za­var. Sőt, a kubaiak a jegyrend­szert a magúk módján termé­szetes jelenségnek veszik, amellyel az ésszerű fogyasz­tásra igyekeznek buzdítani, tanítani a lakosságot. Bár elsőre furcsának tűnhet, hogy Cukorországban a cukrot is jegyre adják, de az illetékesek azt mondják: honfitársaik en­nek ellenére betegesen sok édességet fogyasztanak. (Éven­te fejenként 52 kiló cukrot!) Meg azt is megjegyzik, hogy Európa számára a világhábo­rúk poklában megismert jegy­rendszer eleve elrémisztő ha­tású, a szigetországban más­képp gondolkodnak róla. Itt tökéletesen, megszokott, hogy a forradalom győzelme óta, Ésszerű fogyasztásra ösztönöz. Cukorjegy Cukorországban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents