Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)
1989-08-27 / 236. szám
Baján valósul meg a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja Az épülő új 8 osztályos német gimnázium Baján Fotó: Égi Endre Épül az új német gimnázium A széles közvélemény még mindig mozdulatlan Próbaválasztás Szegeden Négy évtized utón újro több pórt közül választhatunk. A közvéleményt egyre jobban izgató valódi kérdés: vajon melyik mellé állnak majd a legtöbben, s hogyan oszlik meg az ország lakosságának választása? A Szegeden kéthetente megjelenő Déli Napló című újság is választ keresett, s megszavaztatta erre vállal kozó olvasóit. A lapot Várkonyi Balázs szerkeszti, aki évtizeddel ezelőtt a Pécsi Rádió riportere volt. Az újságban közölték a pártok névsorát, de kíváncsi módon az MSZMP-t két részre bontották: reformszárnyra és hagyományosra. A beküldött 311 szavazat szerint a próba- választás eredménye így alakult: 1. Magyar Demokrata Fórum 40,8% 2. Szabad De- mokatrák Szövetsége 19,9%, 3. MSZMP reformszárny 14,8%, 4. Szociáldemokrata Pórt 9,8%, 5. Kisgazda Párt 8,7%, 6. Néppárt 3,1% és végül 7. MSZMP hagyományos szárny 2,9%. Az MSZMP két része tehát együtt majdnem 18%-ot jelez. A játékos választás eredménye a szegedi József Attila Tudományegyetem szociológiai tanszékének kutatói szerint azt jelzi, hogy a széles közvélemény egyelőre még nem mozdult meg, hiszen csak - feltételezhetően aktivan politizáló - 311 önkéntes szavazó voksolt, továbbá azt is, hogy jelenleg egyetlen pártnak sincs még abszolút részletes, alapos programja. Több politikakutatóval beszéltünk, akik arra is gondolnak: az egységesen induló MSZMP esetleg kevesebb szavazatot^ kaphat, mint a két részre választott párt összeadott eredménye lenne, mivel a mai gazdasági helyzetben a reformpárti választókat Ingerelheti, eltaszíthatja a nem reformisták jelenléte az MSZMP-ben. Továbbá a szegedi újságbeli próbaválasztás pártjai közül hiányzott a Keresztény Demokrata Néppárt, mely a kutatók szerint az MSZMP szavattömegére nem lehet veszélyes, de a nem marxista pártoktól arányosan elvehet pártonként 3-4 százalékot, igy az összes szavazatok egyötödét is megszerezheti. Tátjékoztatást kértünk a hivatalosnak számító Magyar Közvéleménykutató Intézettől is. Az 6 módszerükkel rendszere- t sen végzett felmérések szerint * az MSZMP kilátásai nem ilyen hátrányosak. Földessy Dénes Baján, az Újvárosi lakótelepen épül föl a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja. A több funkciót teljesítő épületegyüttes végleges formájában a kilencvenes években valósul meg. A teljes nevelési kört - óvoda, általános iskola, gimnázium, tornacsarnok, kollégium és közművelődési épület - átfogó építkezések közül a legsürgetőbb a gimnázium épülete. A gimnázium épül. A városban eddig is folyt kétnyelvű, német-magyar nyelvű oktatás a Frankéi Leó Gimnáziumban, amely voltaképp a III. Béla Gimnázium kisebb szárnyépülete. Itt viszont eddig se voltok a helynek bővi- ben, ősztől pedig a tanulók száma már meghaladja a 200-at. így igen nehéz tanév elé néznek. Annál is inkább, mivel, most először, az intézményben megindul az ún. „0"-dik előkészítő osztály is. (Azok számára, akik nem beszélik a nyelvet. Egy tanéven át németül tanulnak, hogy a további négy tanévben aktívon, eredményesen vehessenek részt a két tannyelvű oktatásban. Tervek szerint a matekot és a fizikát is németül fogják tanulni. Ilyenformán egy időben folyik a német nemzetiségi és a két tannyelvű oktatást előkészítő oktatónevelő munka a Frankéi Gimnáziumban. Jelenleg épülő új gimnáziumuk 8 tantermes lesz a szükséges szaktantermekkel és előadókkal. Auláját, földszinti helyiségeit különböző közművelődési rendezvényekre és klubcélokra is használhatják. Egyidőben, a jövő év végéig, fölépül a 24 x 48 méteres tornacsarnok is. A kettő együtt 250 millió forintba kerül. Ebből a Megyei Tanács mintegy 34 millió forintot, az NSZK kormánya pedig 2 millió márkát vállalt, a többi (mintegy 156 millió) Baja Város Tanácsa költségvetéséből kerül ki. A gimnázium épületét 1990. szeptemberre, a tornacsarnokot december végére tervezik rendeltetése szerint átadni. A német nemzetiségi művelődés hazai központjának következő, sorrendben legfontosabb épülete a kollégium. Előreláthatólag ez 1992-ben 150 diáknak ad helyet. Köréje települ az oktatási központ többi részlege. Majd kb. a 90-es évek közepétől a nyilvános német nemzetiségi könyvtár és művelődési ház. Ez koncertjeivel és más rendezvényeivel a város és a környék nem német lakosságának érdeklődését, igényeit is kiszolgálja. W. E. Új embléma a taxikon A magántaxisok közül többen és többször foglalkoztak már egy jó értelemben vett ' céh megteremtésével, ahol -csak a tisztes iparosnak jut hely. Nem sikerült. Különösen a nagy idegenforgalmi helyeken szaporodtak el az úgynevezett hiénák. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal kezdeményezésére, szinte a teljes magyar szállodalánc támogatásával új akció indult a közelmúltban. Azok a taxisok, akiket szakmájukban korrektnek, udvariasnak, jó helyismerettel rendelkezőnek tartanak, gépkocsijaik műszaki, esztétikai állapota mindig kifogástalan, számozott emblémát vehetnek a Főtaxinál, illetve az akcióban résztvevő KlOSZ-szer- vezetnél. A fehér alapon egymásba fonódó piros és zöld szív azt jelképezi, hogy a gépkocsik vezetői kötelezettséget vállalnak az igényes idegenforgalmi normák betartására. A szállodák csak ezeket a taxikat kérik, és a vendégeket is tájékoztatják a sorszámmal ellátott embléma jelentéséről. Pécsett, szeptember elsejétől jelenik meg a matrica a taxikon. A városi KlOSZ-nál egyelőre a taxis-csoportok vásárolhattak az emblémából, a magántaxisok egyéni elbírálás alapján vehetik meg. P. E. A©3 éve, augusztusban Fehér foltok a mohácsi csatatéren Mi mór csőik ilyenek vagyunk: a kerek számú évfordulókról szoktunk igazából megemlékezni. Az, hogy 463 éve egy vihart' ígérő fülledt augusztus végi délutánon a magyar királyság hadserege döntő vereséget szenvedett Mohács mezején az országra törő török hadtól, az jobbára csak helybeliek ügye ma. Már, ami a megemlékezést illeti. Nem országos, még csak nem is megyei ügy: a mohácsiaké. A 450.-en történelmi emlékparkot avattak Sátorhely mellett, ahol a csata eddig felfedezett tömegsírjai találhatók. E két alkalommal volt katonai tiszteletadás is. Egyébként az nem szokás, noha lehetne példát említeni évente ismétlődő helyi ünnepségekre, amelyeknél elmaradhatatlan a díszsortűz. A múlt század elején a pécsi püspök egy kápolnát építtetett Mohács város határában a csatában elesettek emlékére, ahova a századfordulóig megemlékezni járt a környék lakossága, de végtére is ez is helyi kezdeményezés volt és el is sorvadt századunkra. Pedig történészek, régészek számára a mohácsi csata kutatása mindmáig nem lezárt téma: bőven vannak fehér foltjai, hozzá kapcsolódó, nem kellően bizonyított tudományos hipotézisek, amelyeket pártokra szakadva vitattak és vitatnak ma is a szakemberek. Például elsőként azt, hogy elkerülhetetlen volt-e a török támadás. Több történész mutatott már rá, hogy Szulejmán szultán a csatát megelőző években két ízben is küldött követséget békeajónlattal a magyar királyhoz. A nagy kérdés az, hogy milyen feltételek voltak az ajánlatban, hogy a háborúra gyenge, felkészületlen ország vezetői inkább a Szulejmán szultán II. Lajos király harcot vállalták, minthogy elfogadják e feltételéket. Lehet, hogy örök vita tárgya marad, milyen erejű, létszámú hadseregek álltak egymással szemben a mohácsi síkon. A korabeli magyar és török források a szultán seregének a létszámát 70 000-től 600 000-ig terjedően jelölik, a magyarét 24-26 000-től 150 000-ig. A legújabb kor hadtörténészei közül vannak, akik csak 60 000-es török sereget tartanak valószínűnek. Mások elmennek 150 000-ig is. Újabban az is felbukkant a szak- irodalomban, hogy a magyar sereg akár 40—50 000 főt is számlálhatott. Hasonlóan eltérőek a forrásadatok és becslésék abban is, hogy hány magyar esett el a mohácsi csatában: a török forrásox 40 000-50 000-ről szólnak, a legújabb magyar szakmunkák 14-15 000-ről. S a magyor sereg gyakorlatilag teljes pusztulását valószínűtlennek ¡télik. Nem tisztázott pontosan az sem, hogy hol is zajlott * a csata. Még nem találták meg azt a kulcsfontosságú helységet, a Földvár néven említett falut, amelyet a szemtanú Brodarics István kancellár jelez visszaemlékezésében. Jelenleg nem is folyik régészeti kutatás ebben a tárgyban. Eltérőek a szakértői véleményék, hogy mennyire volt tudatos a csatahely megválasztása, helytálló-e a magyar hadvezetés stratégiája és taktikája, volt-e mód a csata elhalasztására, a további erőgyűjtésre. Még abban sem dőlt el a kérdés, hogy valóban Kanizsai Dorottya temet- tette-e el a csata magyar halottad. Azt a történelmi pletykát, gyanút sem lehet teljesen elhessegetni, hogy Lajos király mégsem a Csele-patakba fulladt menekülés közben, , hanem saját táborából valók ölték meg. Hiszen nem a patakmederben, hanem annak közelében eltemetve találták meg holttestét, vízihullaként feltűnően ép állapotban. A források zöme szerint sebhelyek nélkül, ám most korabeli feljegyzések szerint szúrt sebekkel. A történészek túlnyomó többsége a vizbefulladást fogadja el a király halála okának. Dunai Imre mm Természettudományi szenzáció a Drávában Az utolsó (?) hazai sima tok hal megláttam, rögtön tudtam: tok ... A pécsi Természettudományi Múzeum szakembere azonban felvillanyozódva mondja: — Ez egy szenzáció! Múlt hét végén, egy, a kora estébe hajló drávai horgászaton a határfolyó héresz- nyei szakaszán Pelrik Péter barcsi fiatalember horgászott. Harmincéves kora ellenére nagy ismerője a Drávának, számos szép fogás van már mögötte, s ezen a napon js nagy halra számított: harcsára csalizott. Hamarosan ki is emelt a vízből vágóhorgával egy négykilós, nagybajúszút. Később ismét erőteljesen megrázta valami a horgászbotja végét... * A Magyarországon honos halak között a tokféléket jószerével senki sem ismeri - ma mór. Talán csak a kecse- ge, de az is csak a rendszeresen a folyókat horgászok előtt ismert. A viza, a vágó- tók, a sima és a sőregtok azonban már csak a szakirodaiamban, vagy éppen régirégi idők meséiben él. Ezek a csodálatosan szép alakú, áramvonalas testű, tekintélyes nagyságot elérő balok pedig hajdan a Duna, a Tiszta és a Dráva vizében megszokottak voltak. Mindennaposak akkor sem, mert már abban az időben is kedvelt és ritka csemegének számítottak, mi több, ÓH egyik-másik fajra: a királyok eledele. A sima tok ma mór Magyarországról kipusztultnak vélt hal. Egy adat szerint horoggal fél évszázaddal ezelőtt fogtak utójára, a Dunából. Ezek a halak ugyanis csak „vándormadarak” a folyókban, „Földrajzi elterjedése: a Fekete- és az Azovi-tenger, valamint a beléjük szakadó folyók.” - írja az egyik legjobb haihatározó, a Vásárhelyi-féle, Miskolcon, 1961-ben kiadott „Magyarország halai ¡résben és képeikben” című kötet. A sima tok adta - hallottam egy pécsi szakembertől - az annak idején valóban ritkán asztalra kerülő fekete kaviárt. Megnőhet akár kétméteresre, s 40-50 kilogrammosra is. * A bevágás után hosszú és kemény harc következett, a hal rendkívül erőteljesen védekezett. Keverte-kavarta a vizet, ohogy a horgászhoz közelebb került, mind erőteljesebben. Időközben erősen szürkült, s amikor Petrik Péter a vágóhorgot a halba akasztotta, még nem tudta, mekkora a zsákmánya. Azt sem persze, hogy nem harcsa. Perceik múlva derült ki, hogy a fárasztás közben megsérült, s a vágóhorogtól erősen vérző hal — egy sima tok. Csoknem másfél méter hosszú, több mint 20 kilogrammos, rendkívül szép hal.- A helybeliek - mondja Petrik Péter - évtizedek óta nem is láttak tokot. . . — A sérült halat — ami egyébként védett, ám a jogszabály csak olyként említi, mint gyakorlatilag érvényesíthetetlen előírást, hiszen tokra horgászni, illetve ezt tiltani ma már Magyarországon annyi, minha az elefántvadászatot rendeznék törvénnyel - visszaengedni nem lehetett. Ritkaságára, természettudományi kuriozitására tekintettel Petrix Péter - dr. Kovács Zoltán, a MOBOSZ Baranya megyei titkára hathatós segítségével — a hal fejét' (felvételünkön) formaiinban őrzi meg. Talán az utolsó hazai sima tök volt. M. A. vasamapi 3 A fiatalember magától ér fetődően válaszolja: — Természetesen, ahog
