Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-23 / 232. szám

1989. augusztus 23., szerda Dunántúli napló 3 A munka- nélküliség és kezelése A munkahelyükön felesle­gessé váló dolgozók sorsa nem elkerülhetetlenül a mun- kanél'küliség — hangsúlyozzák o társadalomkutatók. Az MTA Szociológiai, a Munkaügyi, a Szövetkezeti Kutatóintézet, a Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézete és más tudományos intézetek szakemberei nemrég a munka- nélküliség társadalmi okait, és leküzdéséneik lehetőségeit vizs­gálták, s eredményeiket ha­marosan a Kossuth Könyvki­adónál megjelenő tanulmány- kötetben teszik közzé. Gyekiczíky Tamás, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének osztályvezetője, a könyv szer­kesztője az MTI munkatársá­nak elmondta: közös művük­ben felhívták a figyelmet a m u nkonél küI i ség bői ki vez ető módszerekre. A nagy gazda­sági szervezetek egységeinek önálló kisszervezetekké alaku­lása például önmagáiban is elősegíthetné a foglalkoztatás hatékonyságát. A piaci viszo­nyaik kibontakoztatása megkö­veteli az állom szerepének korlátozását. Jelenleg ugyanis változatlanul 'érvényesül az a törekvés, amely a gazdasági szerkezetváltást, „felülről”, az állam meghatározó részvételé­vel kívánja véghezvinni. Az állam döntő szerepet tölt be ma is a munka hely teremtés­ben, az átképzésben, a mun­kaerő közvetítésben. Gazdasági szerepének módosulásával, a tulaj dón reformmal összekapcso­lódó struktúraváltással egyidő- ben növekednie kellene az ér­dekképviseleték és az érdek- egyeztetés szerepének. Ez azonban még alig tapasztal­ható. így o foglalkoztatási prdblémá'k hatékony kezelése sem várható. Kívánatos lenne az is, hogy o társadalombiztosítási ellátá­sók különüljenek el a szociá­lis juttatásoktól és teljesen, vagy részlegesen függetlened­jenek a munka-, illetve tag­sági viszonytól. A biztosítási típusú ellátások a munkavi­szonyban átlók és az önállók szociális biztonságát szolgál­nák, amikor oz érintett ibeteq- ség, gyermeknevelés, megrok­kanás, nyugdíjba vonulás, munkahely elvesztése miatt nem dolgozhat. €zt az ellátást a munkáltatók és az egyének által fizetendő járulékokból fedeznék. A szociális ellátások­hoz 'meghatározott feltételek­kel juthatnának a rászorulók. A társadalombiztosítás rend­szerét a kisszervezeti szektor munkahelyteremtő képességé­kek növelése érdekében is sürgősen módosítani kellene — ajánlották a kutatók. Jelen­leg az önállósulok jövedelmük­nek általában a 43 százalékát kötelesek társadalombiztosítási díjként befizetni, ennek el­lenére nem illetik meg őket ugyanazok a jogok, mint o munkaviszonyban állókat, A megoldás lehetne a több fo­kozatú társadalombiztosítás, vagyis alacsony kötelező szint —, ennék megfelelő 'juttatá­sokkal —, s ezeket önkéntes b izto sí tá sa|k kai eg ész ít hetnéik ki. A kezdő önállósulok a tá rsa s vál la I kozá sok főá Másává váló tagjai számára néhány évre kedvezményes társadalom­biztosítási járulékot állapíthat­nának meg. A munkaközvetítő irodák nem képesek érdemi segítsé­get nyújtani a hozzájuk for­dulóknak — állapították meg ° kutatók. A munkaerőpiaci szolgáltató hálózat funkciója a közvetítésen kívül csupán vég­rehajtó, vagy kisegítő jellegű, adminisztratív tevékenységre korlátozódik. A munkaügyi szolgáltató hálózatnak fel kell készülnie arra, hogy megfelelő szolgáltatásokat nyújtson a munkavállalóknak. Lehetővé kellene tenni art Is, hogy az érdekképviseletek saját szol - ’ 9áltatáskánt közvetítsenek. Az ebédlőben diktálás, gé­pelés. Achátzné magyarázza: a helyiségeik egy részét bérbe adták különböző vállalatoknak, bizonyára ők is valamelyik cég dolgozói. A fal menti beépí­tett, zárt szekrények egy kulcs, fordításra engedelmesen meg­mutatják, mit kínálnak az ér­deklődő szakembereknek. Ugyanis oz AGROBER pécsi ki- rendeltségének ez a műszaki könyvtára, kezelője Achátz Lászlóné rajzoló-szerkesztő, aki munkaidejének egy részében foglalkozik a könyvtár dolgai­val.- A budapesti központunk­ban von egy nagy műszaki könyvtár, hazai és külföldi író. dalmokkaf. A mi munkánkban elengedhetetlenül fontos se­gédletekről és szabványokról időről időre kapok tájékozta­tást, s könyvtárközi kölcsönzés­re ís mód nyílik.- A könyvekről is küldenek ismertetőt?- Azokról nem.- Akkor hogyan szereznek tudomást az Itt dolgozók az újdonságokról?- Én böngészem a kiadók ajánlatait, kifüggesztem, s ha valakit érdekel, vagy ha ide­jönnek konkrét kéréssel, tele­fonálok és megérdeklődöm, megtalálható-e náluk a kere­sett ik iád vány.- Önök vagy ön, hogyan szerzi be az új szakirodalmat, lolyóiratokat? A költségvetésből mekkora összeg jut a könyv­tárra?- Az ismertetők és az egyé­ni kérések alapján. Meghatá­rozott költségvetése nincsen a könyvtárunknak, a vezetőség­hez nyújtom be az igénylis­tát, és ők döntik el, mit en­gedélyeznek és mit nem. Ta­valy segédletekre 33 ezer fo­rintot, könyvekre 12 ezer fo­rintot költöttünk. Von arra le­hetőség, hogy a dolgozóink kinéznek valamit, engedélyezik számukra, ők megveszik és a számlát a vállalat fizeti. A fo­lyóiratokat a titkárságon ke­resztül rendelik, részben^ osztá­lyokra, részben a titkárságra érkezik, ott lehet utánúknéz- ni, elkérni egymástól.- A külföldi folyóiratokkal mi a helyzet?- Nincsenek, túl drágák. Bekopogunk a főmérnökhöz, Szal'O'i Lászlánéhoz, aki a kö­vetkezőképpen látja a könyv­tár helyzetét:- A mi kirendeltségünk egy kis vállalafnyi, hetvenhaton dolgozuník itt. A szabványok, segédletek elmaradhatotlonok. Körülbelül tízezer kiadványunk van, ebből háromezer a könyv. Sokukat a munkatársak kézi­könyvként használják, s így kapják a folyóiratókat is.- A folyóiratokat nem kata­logizálják, nem gyűjtik össze. Hogyan lehet vissza- es kike­resni szakcikkeket? _ Nem tudják bevezetni a könyvtárrendszerű folyóirattáro­lást, olvasást, ahhoz kellene egy’külön helyiség és egy ön­álló könyvtáros.- S ez nem valósítható meg? A szakmai fejlődéshez én fontosnak tartanám. — A közeljövőben nem. Ter­melnünk kell, egyre többet. A könyvtárosunk is ten/kötele- zett, a fennmaradó helyisége­inket pedig hét cégnek adjuk bérbe. Ügy gondolom, a mi létszámunknak megfelelő ez o kis könyvtár. A külföldi irodai, mát hiányolja? A folyóiratok zömében találnak szakmai tal­lózást innen-onnon. A dolgo­zóink nyelvtudósa sem olyan, hogy eredetiben tudnák olvas­ni a szakcikkeket. Visszamegyünk Achátz Lász­lóné szobájába, és közben mindenhová bekukkantunk: lelünk-e olyanokat, akik haj­landók elmondani véleményü­ket a könyvtárról. A gépész-műszaki szakiroda- lom érdekli Horváth Gábor kalkulátort: — Szerintem elég ez a könyvtár és az Ági (Achátzné) igazán lelkes hozzáértő, segít megkeresni azt is, ami itt nincsen. Ezen a területen nem érdekes a külföldi vonatkozás, úgyhogy nem hiányoljuk. Ma­gyar viszonylatban pedig — és az nagyon fontos —, a vállalat teljesíti a kéréseket. Én elé­gedett vágyóik.- Én kissé másként látom - veszi ót a szót Hágem Adám- né. — Építésztervező vagyok, nekünk elvileg naprakésznek kellene lennünk. Megfelelő tá­jékoztatást sem kap a könyv­tárosunk az újonnan megjele­nő kiadványokról. A budapesti központba nem tudunk eljárni böngészni, hiszen az egy na­pot igénybe venne. Egyénileg pedig, én legalábbis, nem tu­dom megvenni a könyveket és külföldi folyóiratokat, hiszen lassan mar a szépirodalomról is le kell mondanunk, pedig azok még valamivel olcsóbbak a műszaki könyveknél. A többi kis vállalathoz képest azért vi­szonylag jónak találom a szak. irodalmi ellátásunkat.- ön gondolkodott már azon, milyen megoldást lehet­ne tolóin!?- 'Nem tudom, megvolósit- ható-e a mai árak mellett, de szerintem a városban lehetne egy közös műszaki könyvtár. A Pollack Mihály Műszaki Főis­kolával is tartjuk a kapcsola­tot, de az ő állományuk sem akkora, hogy mindenkit fogad­ni tudnának. A napi irodalmat csakis könyvtárszinten lehetne követni, és 'bizonyára nemcsak o rfvi vállalatunk dolgozói igé­nyelnék a közös műszaki könyvtarat. Közös Iának túrás a háta - vallja viszont Érdi Krausz Gá­bor, a MÉV szervezési és szá­mítástechnikai osztályának ve­zetője, a műszaki könyvtár egyik fő felelőse. Azt mondja, a közös folyóirat- és könyvbe­szerzések más intézményekkel náluk nem vált be. mert biztos, hogy amire nekik szükségük volt, azt éppen a másik in­tézmény valamelyik dolgozója használta, s a szakirodalom olyan, hogy nem egy-két hét kell a tanulmányozására, ha­nem hónapok vagy évek. 'A MÉV műszaki könyvtára tízezer kötetet tesz ki, a köz­pontban csak a legfontosabb kézikönyvek, lexikonok találha­tók, a többi a vállalat nyolc letéti könyvtáránál lelhető meg. Berták Gyula könyvtáros mu­tatja a precíz katalógust és feljegyzéseket: minden kiad­ványról tudják, ki olvassa ép­pen. Kettőszóztizenöt folyóiratot járatnak, a szakmai területek­nek megfelelően, még az egészségügyre is gondoltak. Bőven fordulnak elő külföldi szakmai folyóiratok, még az ugyancsak borsos árú, oz uránpiac alakulásáról szóló tá­jékoztató. amerikai szaklap is. A folyóiratok 99 százalékát egy példányban rendelik. Ha­vonta megjelentetnek a vál­lalaton belül egy műszaki- gazdasági információs füzetet, melyből tájékozódhatnak a dolgozók az új beszerzésekről, illetve rezüméket olvashatnak egy-egy nagyobb érdeklődésre számot tartó szakcikkről. Foly­tatnak témafigyelést és a vál­lalaton belül megrendelhetők a teljes cikkfordítások. — Milyen költségvetéssel dől. gozhatnak önök? — Beszerzésre és fordításra Ikétm illSó -ikí lencszá zezer forintot kapunk - válaszolja Érdi Krausz Gábor. — A vállalat elbírja? — Ez nem olyan összeg, amely megviselné. — A várható jövőbeni átszer­vezés ön szerint hogyan érinti a könyvtárat? Alkalmazható-e más területeken is az össze­gyűjtött kiadványok egy része? — Amíg műszaki természetű feladatot kapunk, addig szük­ség lesz műszaki szakiroda- lomra is. Barlahidai Andrea Iskolás lett a R övidesen új tanév kez­dődik. Különös súlya van ennek az első ősz tályosoknál. Az iskolába lé­pés gyökeres változást hoz a gyermek életébe. A tanulás komoly szellemi munka, oz ismeretlen világhoz való al­kalmazkodás pedig roppant idegi megterhelést jelent. A gyerekek felelőssége megnő, hiszen napjában többször is értékelik szorgalmukat, ma­gatartásukat, helyes és hely­telein feleleteiket, képessé­geiket, tudásukat és szinte minden megnyilatkozásukat. Előfordul, hogy szinte órán­ként - sok esetben gyak­rabban is - ítélkezik felettük a pedagógus: fekete, zöld. piros pontokat osztogat. Az iskolában folyamatos a ké­szenlét. Hihetetlen súllyal ne- ibezedik ez a kisgyermek vál­lára — a folyamatos teljesí­tés, az iskola mindenre ki­terjedő fegyelmező, tilalmi rendszere. Ezzel egyidejűleg legtöbb jüklkel szemben gyökeresen 'megváltozik a szülők, a csa­ládtagok viselkedése - meg­változik az egész otthoni életük. Iskolások lettek. Ez kötelez. S kötelezi a szülő­ket is. ez természetes. Az viszont már nem természetes, hogy a szülők a gyerek elé állított mércét oly magasra állítják, hogy az vagy leveri a lécet vagy kénytelen el- soimfordálni alatta. Sok szülő szinte megriad a reá háruló újszerű fel­adatoktól, „pápább lesz a pápánál", s míg a pedagó­gus tapasztalatai birtokában igyekszik a gyerekkel szem­ben csupán annyi követel­ményt állítani, amennyinek az még ímeg tud felelni. A •szülők mindent ki akarnak hozni belőle — még sokszor azt is, amivel nem rendelke­zik. A gyerekek számára ijesztő, mennyire megválto­zik velük szemben a szülők attitűdje, amint iskolások lesznek. Az eddigi engedé­keny, barátságos, becézgető anyuból szigorú, számonkérő, füzetlapokat kitépdeső, örö­kösen elégedetlen „hajcsár” lesz, apuból pedig, akivel addig olyan jó volt kocsit bütykölni, sétálni, szánkóz­ni, domínózni, kibújik az or- dibáló, fenyegető büntető „ősmester". A gyermek nem érti ennek a változásnak az okát. Megriad, meggörnyed a felelősség súlya alatt, hi­szen azt hiszi, hogy csupa jogos feladat teljesítését vár­ják tőle. Ostobának és al­kalmatlannak érzi magát, ha •még a késő esti órákban is a füzetek és tankönyvek fölé görnyedve kell tanulnia. Pedig milyen kézenfekvő a valóság: a tanuló egyszerűen fáradt, kimerült - figyelme ezért hanyatlik, feladattuda­ta azért csökken a minimá­lisra. Gondolnak-e arra a szülök, hogy délután hat-hét gyerekünk óro körül a gyerek már a tíz-tizenegyedik munkaórájá­nál tart? S nem is akármi­lyen munkaórák vannak a háta mögött! Az Iskolában nincs akár egy órányira is elnyúló terefere a büfében, meg „kiugróm a közértbe", „lazítok egy kicsit". Az is­kolai osztályban közösen végzett, fegyelmezett, pontos előírások szerint folyik a munka. Az elsősök szemében cso­dálatos dolog egy-egy piros pont, ám annál inkább két­ségbeesnék egy-egy feketé­től. Mindez érthető, hiszen nagyon fontos a számukra, hogy a szeretett tanítónő, aki ráadásul a tekintélyt is képviséli, hogyan értékeli, milyennek ítéli meg őket. A kisgyerekékben erősen él o vágy, hogy megfeleljenek, olykor bizony érdemtelenül is azt szeretnék, ha jónak. Okosnak tartanák őket. Gya­kori eset, hogy még akkor is igazságtalonnak vélnek egy-egy fekete pontot, ha rászolgáltak. A pedagógus­nak sincs könnyű dolga, míg eléri, hogy értékítéleteit el­fogadják, annak hitelességé­ben és igazságosságában ne kételkedjenek a gyerekek. Ám a szülőket gyakran nemigen érdekli, miért kap­ta a gyerek a jó vagy rossz pontot: a piros pontra szót sem érdemes vesztegetni, a fekete azonban minden két­séget kizáróan megérdemelt büntetés. Nemigen érdeklőd­nek az okok felől, s a gye­rekbe többnyire belefojtják a szót, ha magyarázkodni kezd. Jóllehet éppen ezek a beszélgetések alkalmat nyújt­hatnának a szülőnek arra, hogy az értékekről, a maga­tartási normákról felvilágo­sítsa o gyereket, segítse őt eligazodni a követelmények és elvárások között, hogy megértse a józan szabályok és tilalmak szükséges voltát. Ehelyett jön o büntetés. Sok gyerek a büntetéstől félve már szinte semmi másra nem ügyel az iskolában, mint a pontokra. A piros pontok iránti mohó vágy, a „meg­felelési görcs”, illetve a fe­kete pontoktól való rettegés olyannyira megterheli az idegrendszerét, hogy végül is ettől válik nyugtalanná, agresszívvé. A gyerekek, szinte kivétel nélkül alig várják, hogy iskolások legye­nek. Ám ha azt tapasztal­ják, hogy az iskolásléthez túlságosan kevés öröm, de annál több kudarc, bánat, keserűség és büntetés tarto­zik, előbb-utóbb már nem akarnak iskolások lenni. S főleg akkor nem, ha ezzel egyidejűleg elveszítik az ott­hon régi melegségét, elfor- du> tőle anyu és apu ked­ves arca. f. Is. A Komlói Pedagógus Kórus Ausztriában Az ausztriai Spittal a kóru­sok világában jól ismert név. Az osztrák kisváros a Komlói Pedagógus Kamarakórus tör­ténetének az eddig csak hír­ből ismert, rangos kórusver­seny most már élményekkel teli, fontos állomása is. Az idén júliusban 26. al­kalommal rendezték meg a hagyományos nemzetközi ver­senyt, melyen hazánkat a dr. Szabó Szabolcs által ve­zetett komlói együttes képvi­selte. Tízéves fennállása alatt most először lépett nemzetkö­zi versenyen is a közönség és a szakemberek elé a kórus. •A 15 000 lakost számláló vá­roska 'három napig igazi ott- hono volt a világ minden tá­járól ideérkező dalosoknak. Már a nyitó koncerten - ahol a kórusokat egy-egy hazájuk- toeli dal köszöntötte a helyi kórus előadásában - érezhe­tő volt a szeretet és a figyel­messég, amellyel az itt lakók fogadták az együtteseket. Az első versenynapon nép­zenei programjukkal mutat­koztak be a kórusok. A komlói együttes Tillai Aurél és Pászti Miklós népdalfeldolgozásait énekelte, és az igényes mű­sorválasztással, a művek meg­győző előadásával a kategó­ria 3. diját sikerült megsze­reznie. A következő nap délelőttjén a kötelező művek bemutatá­sára került sor. A három kö­telező szám előadásakor - egy-egy Gabrieli-, Haydn-, Poulenc-mű - a kórusiro­dalom különböző stílusaiban való jártasságból is vizsgáz­tak a fellépők. Az esti ver­senyprogramból: Deák-Bárdos György drámai erejű müvének - „Eli! Eli!" - megrázó elő­adása, majd Petrovics Emil „ördög-tánc"-ának sodró han­gulata aratott közönségsikert. A délelőtti és oz esti versenyt a művészi dalok kategóriájá­ban értékelte a zsűri, amely­ben a komlói kórus a 4. he­lyet szerezte meg - mind­össze egy ponttal maradva le a dobogóról. A oálakoncert lelkes közön­sége hatalmas ovációval fo­gadta a komlóiak ráadásként énekelt dalát: egy ismert, kedves helybeli népdalt, me­lyet karintiai nyelven adott elő az énekkar. A versenyek hangulatán, oz elért szép eredményen túl emlékezetes perceket is tarto­gatott a kórustagok számára az itt töltött pár nap: a hang­versenyek szüneteit kitöltő vi­dám éneklések, felszabadult, jókedvű szereplés egy gyönyö­rű 'kolostorudvaron egy kis hegyi templom istentiszteletén énekelt magyar Himnusz, ba­ráti estek, találkozások ... ­mind-mind szép emlékei e na­poknak. Vámos Zsuzsa kórustag A szakmai fejlődés lehetőségei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents