Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-21 / 230. szám

Dunántúlt napló

1989. augusztus 21., hétfő

Politikusok beszédei augusztus 20-a alkalmából

(Folytatás az 1. oldalról)

Csők felnézni tudunk rá. Szent István, a magyar nép halhatatlanja. most is jelen van minden magyar érzésvilágó- ban, szokásaiban. Ml magyarod, éljünk akár itt a Kárpátmedencében, vagy bárhol szerte a világon, mindnyájan Szent István magyarjai vagyunk, akárhonnan érkeztünk is ide, mert nélküle itt már nem lenne magyarság.

Mi a szent istváni példázat alapján radikálison szakítottunk azzal a forradalmi demagógiával, amely lebecsüli a közösségek formálásában az egyházak szerepét, amelyik nem látja -meg az egyházakban azt a szervezetet, mely a mindennapi megértést, a mások iránti szeretetet, megbecsülést tanítja. A kormány attól a meggyőződéstől vezérelve szervezte ót az állam egyházakkal foglalkozó intézményrendszerét, hogy az állampolgári szabadság része a lelkiismereti szabadság is.

Nem tudom megkerülni, hogy az emelkedett hangulatú történelmi ünnep alkalmából mai történelmi hétköznapjaink néhány aktualitásáról szóljak.

Dolgaink rendbetételéhez hozzákezdtünk. Ezt partnereink méltányolják, törekvéseinknek hitele van, kormányunkat bizalomra méltó partnernek tekintik. Ezt a nem könnyen elérhető feltételt tehát a ko-- mány megteremtette. De vigyázzunk! Ez azonnal elveszik, ha a békés átmenet belső feltételeit nem tudjuk megteremteni. Vajon azért nehezebb ez, mert csak rajtunk múlik? S önmagunkkal nehezebben tudunk kiegyezni, mint külső partnereinkkel?

Én megértem a szakszervezeteket is, de egyúttal rendkívül veszélyesnek tartom magatartásukat. Megértem, hisz évtizedeken keresztül részesei voltak minden párt- és kormányzati döntésnek, részesei voltak - vagy akartak lenni — a hatalomnak, s nagyban fékezték a szükséges átalakulást. Fegyverük a szociális demagógia volt és bizonyos mértékben az ma is. Ennek ellenére elvesztették az emberek nagy részének bizalmát és most végre tenni akarnak valamit. Ha tetszik, létükért küzdenek. Nem a szakszervezet létéért, hiszen az vitathatatlan, hanem az elavult, bürokratikus szervezeti struktúra fennmaradásáért.

A sztrájkokra való felhivás- sal és a sztrájkokkal azonban nem szolgálják a gazdasági gondok megoldását és így nem szolgálják a dolgozók érdekeit. Ezt a dolgozók jórésze is tudja, ami megmutatkozik ■magatartásukban.

Ez persze nem változtot azon, hogy a dolgozók egyébként is elkeseredettek és türelmetlenek. Ez természetes. Hiszen itt most majdnem mindenki szent hevülettel ostorozza az elmúlt évtizedek hibáit,

bűneit, úttévesztéseit, történelmi kudarcait.

Nem titkolom: én is gyakran elkeseredett és türelmetlen vagyok! De kérdezem: én kinél tiltakozzak? Kinél tiltakozzak a II. világháború következményei, a sztálinizmus lélek- és embernyomorító évtizedeinek ■máig élő hatásai, Európa kettéosztása, a hidegháború, ez embargó, az' elszigeteltség pusztító hatásai, a forradalom exportjának nyíltan hirdetett szándékára adott kemény ellencsapás miatt?

Két - a közelmúltig igenis ellenséges viszonybon lévő — világrendszer harcának hadszínterén éltünk. A felek - remélhetőleg végleg - tudomásul vették, hogy végső győzelmet egyikük sem arathat. Ma már az együttélés és az együttműködés jelszava olvasható mindkét fél zászlaján.

Ne kérjünk tehát számon egymáson és önmagunkon olyan dolgokat, melyek rajtunk, magyarokon nem kérhetek számon. Ne kérjünk számon a ma szerepet vállalni kész nemzedéktől olyan tetteket, melyeket nem ő követett el. Ne kérjük számon a reformkommunistáktól annak a modellnek a hibáit, melynek gyökeres megváltoztatásán éppen ők dolgoznak.

De kérjük könyörtelenül szómon a felelősséget mindenkitől, cki a nép nevében beszélve tör a hatalomra, vagy akarja azt megőrizni': valóban a nép szolgálata vezérli-e!

Mi bizunk az új Magyarországot formálni kívánó erőkben. Döbbenten hallgatjuk viszont, amikor azt mondják egyesek, hogy bennünk nem lehet bízni. Milyen alapon von- ijók kétségbe a most színrelé- pő generációk szándékainak tisztességét, hitvallásának

őszinteségét? Kivel azonosítanak bennünket? Vegyék észre: mi csak önmagunkkal vagyunk azonosak, bennünket csak tetteink minősíthetnek. Nem fogunk szemlesütve sarokba állni és bocsánatot kérni azért, ami a mi lelkiismeretünket nem terheli. Nemzedékem nem fog szégyenpadon szorongani és hetedíziglen bűnhődni mások bűneiért.

Népünkben zabolázhatatlan szabadságvágy él, amit talán n»ég a sztyeppékról hoztunk magunkkal. Ilyenek vagyunk. Enéíkül már valószínűleg nem lennénk itt. De ez a zabo- lázatlanság gyakran keltett félelmet, ellenérzést Európa népeiben. Szabadságvágyunk féktelen feltörése gyakran váltotta ki több európai hatalom egyeztetett ellenakcióját. A túlerő mindig legyőzött bennünket és akkor idegen hatalom rendezkedett be a magyar nép fölött.

Ezért nekünk olyan önállóságra kell törekednünk, amelyet mind közvetlen Kárpátmedencei környezetünkben, mind Európában es a világban szövetséges kapcsolótok támasztanak aló. Történelmi

küldetést teljesítve hidat verünk Európa keleti és nyugati része között. Ebben a munkában semmi sem tántoríthat el bennünket. Keményen, következetesen dolgozunk. A népnek és kormányának külső béke kell. Senki ne feledje: ebben az országban eddig minden forradalmat külső erő fojtott el.

A külvilág most döntően szimpátiával, együttérzéssel, sőt segítőkészséggel tekint történelmi vállalkozásunkra. Ritka pillanat ez a világpolitikában, bűn lenne elszalasztani. Ma a nagyhatalmak mindegyike abban érdekelt, hogy Magyarország stabil ország legyen. És egyikük sem változatlanságot ért a stabilitás alatt.

Ezért tartom különlegesen fontosnak, hogy a magyar kormány elítéli az 1968-as csehszlovákiai katonai bevonulásban való részvételt. Ezt a kormányunk nemcsak elítéli, hanem a Varsói Szerződés reformjának kezdeményezésével intézményes garanciákat is kiván arra kapni, hogy ilyen akcip ne ismétlődhessen meg.

Ezt a?ért tesszük, mert nemcsak 1968-ra, hanem a mi 1956. októberi tragédiánkra is gondolunk. Fontos dolog, hogy most 1989-ben olyan feltételeket teremtsünk, hogy sem most, sem a következő években ne legyen lehetséges semmiféle külső katonai beavatkozás - az egyes országok belügyeibe.

Fontos annak törvényi feltételeit is mielőbb tisztázni és megteremteni, hogy az Országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül senkinek — se a pártoknak, se a leendő köz- társasági elnöknek, se a kormánynak — ne legyen lehetősége dönteni a magyar hadsereg idegen földre- való vezényléséről.

Meggyőződésem, hogy az 1968-as katonai beavatkozás elítélésével akadályt háríthatunk el a magyar, a cseh és a szlovák nép közeledése elől. Ezt azért tesszük, mert mi a maqvar—csehszlovák kapcsolatok bővülését, javulását alapvető fontossáqú nemzeti érdeknek tekintjük.

Készen állunk a magyar— román kapcsolatok javítására is. Ehhez azonban mindenekelőtt az szükséges, hogy a román vezetés rehabilitálja erkölcsileg és politikailag a magyarságot.

És azt meg mondanom sem kell, hogy nem hagyjuk magunkat kioktatni senkitől sem! Ebből elegünk volt mindörökre. .

A magyar nép most a történelemtől különleges esélyt kapott balsorsának megfordítására. Ez széles politikai egység kialakítását követeli meg.

■ ■ ----—-------------------- » --------------------------------------------------------Po

zsgay Imre, az MSZMP elnökségének tagja:

A magyar népnek

nem roppant meg a gerince

Pozsgay fmre a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában megtartott augusztus 20-í nagygyűlésen mondott beszédet.

Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a most kibontakozó politikai küzdelmek idején világossá vált: a magyar népnek nem roppant meg a gerince, belső lelki tartása túlélte azokat a ' viszontagságokat és válságokat, amelyekbe o XX. század belekényszerítet- te, vagy önnön hibájából be- lesodorto. Ez a nép emelkedő- Talán Szent Istvánhoz sem méltatlan, ho ezekben a napokban oly sokan - néha persze méltatlanul - rá hivatkoznak államalapítás, európai megkapaszkodás dolgában, s minden olyan ügyben, amely a felzárkózás igényét fejezi ki. István király, a törvényalkotó, az államalapító oz Európához csatlakozás nagy munkáját vitte véghez, ezért magunkat tiszteljük meg, ha előzményeinket innen számítjuk.

A legsötétebb hódoltsági korszakokban, a birodalmi betagolódások idején is évszázadokon keresztül folyamatosan léteze

tt a magya

államiY előzmény

es egyben lépes

őfok ahhoz,

hogy itt

és ma új

magyar a

lamisagról beszé

hessünk A i

uj alkotmány,

az uj c

llamiság-nem rég i

(jártok és

nem új

pártok müve lesz, hanem az állampolgáré, a magyar társadalomé. Ha az új államiságot nem pártbirtokokként akarjuk felvállalni, honem közös népi műként, akkor lesz békés átmenet Magyarországon — mondotta a szónok, majd feltette a kérdést: jó helyen

élnünk, s ezen o földön kell barátokat szereznünk. Nincs olyan ország a környezetünkben, amelyik leckét adhatna nekünk, de mi sem adhatunk leckét senkinek. Ha ebben megegyezünk, akkor a nemzetközi közmegegyezés is hozzájárul, hogy holnap biztonsággal kijelenthessük: jó helyen vagyunk itt Európáiban a mai Magyarországon. Nincsenek ellenségeink Közép- és KeletEurópábán. Sorstársaink vonnak és sorsközösségben élünk. Nékürtk nem ellenségeink a szovjet á Maim polgárok, a románok, a csehek, a szlovákok, az osztrákok, vagy Jugoszlávia népei, hanem sorstársaink, egy sorsközösség alkotó részei. De minden népnek a maga dolga, hogy olyan kormánya legyen, amelyik nem rontja ezt a sorsközösséget.------------------ * -----------------Az MSZMP elnökségének tagja végezetül orról szólt, milyen lesz az új magyor köztársaság, ha azt a nép rendezheti be, s szabadságot ad önmagának ahhoz, hogy dönthessen pártjairól, vezetőiről. Akkor majd jobban megadja a tiszteletet a pártoknak, a vezetőknek is, mert küzdelem és ‘mérlegelés dolga lest a politikai eredmény.

Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke:

Á jelenlegi parlament történelmi küldetést teljesít

A Csongrád megyei Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban az államalapító Szent István király tiszteletére rendezett ünnepség szónoka Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke volt. Beszédében szólt arról, hogy augusztus 20-óhoz főleg az utóbbi négy évtizedben kötöttünk többféle új jelképet. Volt ünnepe az új alkotmánynak, az új forintnak, a munkás-paraszt szövetségnek és találkozóknak. A nép azonban nem tudott igazán azonosulni változó tartalmú és olykor hamisnak tűnő ünnepekkel. Úgy tartja ma is, hogy augusztus 20-a az államalapító Szent István napja.

Első királyunk életművének méltatása után az előadó arról szólt, hogy az országgyűlés törvényalkotó munkája során egyre mélyebben Igyekszik feltárni és tisztázni leg- újabbkori történelmünk „fehér foltjait". A közeljövőben törvény megalkotásával tisztelgünk a második világháborúban elhunyt valamennyi honfitársunk, az áldozatok emléke előtt, és javasoljuk, hogy állítsunk emlékművet nekik. Ugyanezzel a főhajtással emlékezünk azokra is, akikről négy évtizeden keresztül hallgatnunk kellett: a sok ezer magyar katonára, rájuk, akiket egy esztelen politika használt föl eszközül, s akik a Don-kanyarban és Európa más csataterein jeltelen tömegsírokban nyugszanak.

Együttérzéssel gondolunk azokra is, akik sebesülten, testi - lég - lelkileg roncsoltan, vagya hadifogság keserveit megtapasztalva tértek vissza Magyarországra.

Múltunk szépítés nélküli vállalása reményt is ad. Nemcsak azok emlékét kell felidéznünk, akiket az értelmetlen világégés sújtott, hanem azokról is szólnunk kell, akik életben maradtak ugyan, de a háború következményeit sokáig szenvedték. Ide sorolom a második viláaháború végén vagy utána máig is tisztázatlan körülmények között szovjet lágerekbe elhurcolt em- áereket is. Talán még nem késő azoknak az erkölcsi, anyagi kártalanítása, akiknek az 50-es években az életét, családját megroppantották a törvénytelenségék, a kitelepítések, a munkatáborök és a bányák. Köztünk maradnak azok is, akik az 1956-os véres társadalmi kataklizma áldozataivá váltak, s azok is, akiket az utána következő években ártatlanul kivégeztek. De ne feledkezzünk meg azokról sem, akik káderlapjukon és mindennapi életükben évtizedekig hurcolták magukkal a rájuk ütött azégyenbélyeget. A megpróbáltatások ütötte, máig nem gyógyuló, mély sebeket máig sem orvosoltuk, sem emberi szóval, sem civilizált tettekkel.

A nemzetnek pedig nagy szüksége Van arra, hogy biztosítékot kapjon: soha nem térnek vissza a rossz emlékű idők. Múltunk tisztázása - az ének őrzésével és gazdagításával - jelenünk politikai és leik' görcseit is oldja. Olyan világot akarunk itt, ahol a népek maguk rendelkezhetnek sorsukról, önállóan választhatják meg fejlődésük útját, és a jövőben nem dübörögnek fel — az „internacionalista segítség" ürügyén - az idegen tankok. Azon vagyunk, hogy az Európa megosztottságát jelképező vasfüggönyt, a jelképes és valóságos falakat, a népeket elválasztó határzárakat minél előbb lebontsuk,

■■■ v ----------------ho

gy a béke és biztonság érdekében és jegyében a különböző nyelvű, nemzetiségű emberek egymásra találjanak.

Szűrös Mátyás a továbbiakban beszélt arról a ránk váró, nagy feladatról, amely- lyel a szabad, demokratikus Magyarországot kell megteremteni. Az országgyűlés szerepéről pedig a következőket mondta: lehet arról vitatkozni, hogy e parlament legitim vagy sem, megfelelő-e az ösz- szetétele vagy sem. Egy dolog azonban biztos: ez az országgyűlés történelmi küldetést teljesít azzal, hogy törvényalkotó munkája során lebontja az alkotmányos jogállam kialakítása előtt álló akadályokat és ebben az átmenet: történelmi szakaszban lerakja a jövő parlamenti demokráciájának alapjait.

A jövőben a nép által választott, megfelelő összetételű parlamentre, középerős köztársasági elnöki intézményre, stabil, erős, határozott kormányzatra és korszerű alkotmánybíróságra, független bíróságokra és jól működő helyi önkormányzatokra von szükség. A történelmi példák a-io intenek minket, hogy olyan demokratikus intézményeket kell kialakítanunk, amelyekben nem jöhet létre hctalmi monopólium és senki kezében sem összpontosulhat túl nagy és ellenőrizhetetlen hotelom. Addig is azonban, amíg mindez megvalósul, elengedhetetlen, hogy országunk megőrizze politikai, gazdasági stabilitását. Az állam és legfontosabb intézményei körül (beleértve a parlamentet, a kormányt, de a fegyveres erőket is) ne ala- kuljcn ki veszélyeket magában rejtő bizonytalanság - mondotta Szűrös Mátyás.

Horn Gyuía külügyminiszter:

Egyetlen nemzet sem élhet

Az orosházi ‘ nagygyűlésen több- mint ezer hallgatója volt Horn Gyula külügyminiszternek, az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága tagjának.

A szent istváni hagyaték mai tanulságairól szólva elsőként azt említette, hogy egyetlen nemzet sem-élhet zűrzavarban: cselekvésre van szükség, hogy biztosítsuk gyermekeink jövőjét. Szent István ebben is példát ad: ő szervezte meg az államot, azokat a kereteket, amelyek működése nélkül egyetlen nép sem boldogul. Most az állam sztálini modelljét nemcsak túl kell haladni, el is kel! vetni. Oyan államra van szüksége a magyarságnak, amelyben az állampolgár azonosulni tud a politikai viszonyokkal.

Szent István hagyatéka az is. hogy a gazdasági feltételek megteremtésével kell biztosítani oz egyes ember helyét a társadalomban. Ha nincs gazi dasagi megújulás, hiányzanak

a demokrácia kiépitésének a feltételei is. Magyarország nem azért jutott gazdasági válságba, mert az emberek nem do‘- goztak eleget; a torzulásokat az idézte elő, hogy az eredményes munkának nem voltak meg a szükséges feltételei.

Nehéz az MSZMP és a kormány helyzete — folytatta Horn Gyula —, de mi megértést, bizalmat, támogatóst kérünk, azon az alapon, hogy e párt maga ismerte föl a változás szükségességét, és ma is a változások motorja. A párt legjobb erői ismerték fel, hogy a kibontakozás csak politikai és gazdasági ‘vállalkozással érhető el. Az MSZMP-ben azonban sokan még mindig nem értik a gyökeres reformokat, vagy értik, de nem akarják végigvinni - mondotta —, akik belülről akadályozzák a reformok megvalósulását, azoktól meg kell szabadulni, különben az MSZMP megbénul. Ahhoz, hogy az MSZMP és a kormány

visszanyerje. a bizalmat, tisztázni kell a múltat, s le is kell zárni az igazság feltárásának folyamatát.

A külügyminiszter a szent istváni államépítés .további tanulságairól szólva emlékeztetett: első királyunk bekapcsolta Magyarországot Európa vérkeringésébe, majd hangsúlyoz-, ta, hogy a Nyugattal ma is fejlett kapcsolatokra van szükségünk, miközben a szociális- ta országokkal meg ke!I újítanunk kapcsolatainkat. Szólt a* egyes baráti országokkal kialakult vitákról, s ezzel kapcsolatban így fogalmazott: nem engedjük meg senkinek, hogy letérítsen a magunk választotta útról. Azt is felvállaljuk, hogy amit lehet, megte-' szünk a határainkon túl éle magyarokért. De nekünk nincs bajunk a román ■ néppel, nekünk a rossz politikával vah gondunk, amely gyűlölködést szít o népek között.