Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)
1989-08-19 / 228. szám
A Dunántúli napló 1989. augusztus 19., szombat Mégis megszűnhet a hölapénz? Vállalkozó orvosok A cél: nagyobb pénzt áramoltatni az egészségügybe Javítani az egészségügyi ellátást Jó közepes búzatermés Ízelítő az idei búzatermésből Laufer László felvétele Megtermett a kenyerünk Csak a módosabb gazdaságok rendezkedhettek be kivárásra Alig két-három hete olvashattuk a tudósítást, hogy megalakult a Vállalkozók Országos Szövetségének egészségügyi tagozata. Vállalkozó orvosok? Ez valami egészen új, ezért nem csoda, hogy a VOSZ Vérmező utcai irodájában egyre- másra csörög a telefon, a sajtó is, a szakma is élénken érdeklődik, mi is ez. Idézet az alakulásra elkészített programjavaslatból:„Javaslatunk megvalósulata esetén rövid időn belül a magyar egészségügy egy gyors, hathatós segítséget kapna, addig is, amíg a betegek, orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók által is hőn óhajtott paraszolvenciamentes, valódi társadalombiztosítási alapon nyugvó ellátási rendszer létrejön. Az ún. alternatív ellátási rendszer első lépése lehet annak az elkerülhetetlen útnak, amely a feudális alapokon nyugvó, nehezen mozgó, pazarló, elégedetlenségeket szülő betegellátásunkat eljuttatja egy magasabb színvonalra.” Dr. Csermely Gyulát, az egészségügyi tagozat vezetőjét kérdeztük, mi volt az Indíték a kezdeményezéshez?- Egyszerű — hangzott a válasz — sokan vagyunk, akik szeretnénk úgy dolgozni, ahogy ez egy orvostól elvárható és ahogy érdemes.- Mit kell ez alatt értenünk? Körülírná konkrétabban?- Azt, hogy. jelenleg Magyarországon az orvosok többsége a munkaidejének jelentős hányadát nem orvosi murj- kával tölti, hanem különböző háttérproblémák miatt adminisztrációval, szervezéssel stb. Tehát sok olyan munka hárul rájuk, ami nem orvosi feladat. Meggyőződésem, hogy sok apró szervezési módosítással már nagy változásokat lehet elérni. Ezeket a változtatásokat azonban a jelenlegi egészség- ügyi ellátás keretei között nem lehet keresztülvinni, annyira keresztül-kasul hálózzák a kórházakat az érdekviszonyok. Mindenki védi a maga kis érdekeit, nehéz a változtatás. Mi pedig a legnagyobb változtatást, a paraszolvencia (hálapénz) megszűnését szeretnénk. A betegek kiszolgáltatott helyzetben vannak. Attól, hogy hálapénzt fizetnek nem lesz jobb az ellátásuk. Nem lesznek kényelmesebb, tisztább, jobban felszerelt kórházak, korszerűbb műszerek. Attól még ugyanúgy órákig várhat egy vizsgálatra, vagy betegfelvételre.- lói értttem? ön a hála- pénz ellen van? Úgy tudom, ön szülész-nőgyógyász, márpedig köztudott, hogy ebben a szakmában lehet a legtöbb pluszjövedelemre szert tenni a hálapénzek révén, ön fiatal, így a hierarchiába valószínű o sor végén áll, s tán kevesebb jut ebből?- Mástól is hallottam már ezt az érvelést, hogy miért pont egy szülész-nőgyógyász akar vállalkozni, ők úgy is jól keresnek. Kérem, aki ezt mondja, nem értett meg az egészből semmit. Én jól keresek. Nincsenek anyagi problémáim, s a kollégáimnak se akikkel ezt kitaláltuk. Miért hihetetlen az, hogy a mi munkaidőnket valóban színvonalas orvosi munkával akarjuk kitölteni, hogy javítani szeretnénk az egészségügyi ellátáson egy magasabb színvonalú szolgáltotas nyújtásával. Az pedig természetes, hogy ennek fejében pénzt akarunk keresni. Legálison, és nem hálapénzként. Mert a hálapénz — talán hihetetlen — nemcsak a betegnek kellemetlen, de az orvosnak is. Persze elfogadjuk, mert ró vagyunk szorulva.- Tehát a másféle ellátás, az ön által alternativnak nevezett egészségügyi ellátás keretein belül képzelnék el. Nevezzük nevén: tulajdonképpen privátorvosi rendelői szférában?- Valóban, privát intézményeket értünk alatta, de ez egészen más lenne, mint a jelenleg is működő privát rendelők. Mert mi ma a helyzet? A betegnek, például az a panasza, hogy sokat fáj a feje. Elmegy-e a privát rendelőbe? Ott nem állnak az orvos rendelkezésére a korszerű diagnosztikai berendezések az okok felderítéséhez. Mit tesz tehát? Elküldi az állami intézetekbe EEG-re, vagy labor- vizsgálatokra, ahol a beteg ugyanolyan kiszolgáltatott, ugyanúgy órákig vár. mintha a körzeti orvos küldte volna. Tehát a színvonal mit sem változik, ez nem javít az ellátáson.- A mi elképzelésünk, hogy a különböző alternatív intézetekben, ahová különböző szakorvosok csoportosulnának, a megszerezhető diagnosztikai berendezésekkel, kis műtőkkel lehetőleg ott gyógyítsuk meg a beteget, és csak a komolyabb esetekben küldjük az állami intézetekbe. Ezzel ott kapacitás szabadulna fel, kevesebb beteget, rövidebb ideig kellene ott kezelni s Így máris pénzmegtakarítást eredményezne. Ezzel végeredményben az állam számára olcsóbban történik a beteg gyógyítása, mint a mostani szisztémában, ahol is például a rendelőintézetekben a túlterhelt szakorvos csak a lehető legkevesebb felelősséget vállalja, és ezért a beteget kórházba utalja.- Az elképzeléseikhez pénz kell, mégpedig sok. A tökét honnan szereznék be? S mivel privát szolgáltatás, a betegnek mennyit kellene fizetni? Kétséges, hogy a mai helyzetben von fizetőképes kereslet.- Az alternatív egészségügyi ellátás a legkülönbözőbb formákban működne. Feltételezem, hogy leginkább a kis esrközigényű alapellátásban terjed majd el. De korlátok nincsenek, lehetnek kisebb kórházak is. Az indulás magántőkéből és banki hitelekből történne. A működtetéséhez a szükséges pénz, vagyis az alternatív intézmény bevétele két forrásból származna: 1. Az államtól, illetve a társadalombiztosítástól, az adott betegség meggyógyitásóra fordítható összeg. 2. Amit a beteg fizet. Van egy egészségügyi minisztériumi lista, amely tartalmazza az egyes betegségek meggyógyitásának, a műtéteknek az árát. amit külföldi betegek esetében számolhat fel a kórház. Mi ennek a minisztériumi listának megfelelő ösz- szeget kérnénk egy-egy beteg után a társadalombiztosítási pénzből. Például ha meggyógyítunk tíz bokatörést, akkor kérünk tízszer annyit amennyi ezért jár. Ezenfelül a beteg is fizet, az ellátástól függően bizonyos összeget. Ez változó lehet, de a legtöbb esetben nem több, mint amit hálapénzben úgy is adna.- Az elgondolás nem új, hiszen körülbelül ugyanezt célozzák - a betegektől kért összeg kivételével — az egészségügyi reformelképzelések is. Ám amíg a társadalombiztosítás a jelenlegi keretek között működik, ez nehezen lenne kivitelezhető.- Mi épp azt szeretnénk, hogy addig is, mintegy átmenetként műköShessünk ilymó- don, s ezzel nagyobb pénzt áramoltatni az egészségügybe és javí tani az egészség- ügyi ellátást.- Ez szépen hangzik, azonban lecsupaszítva a lényeg: önök vállalkoznak, mert pénzt akarnak keresni.- Még szép! Ki ne akarna keményen ledolgozott 12—14 órával jól keresni?! Csak így sokkal tisztességesebb, mint a hálapénz. Az országban ma már mindenki vállalkozhat, a jogszabályok adta keretek között, miért pont az orvos ne tehetné? (Egyelőre ennek elfogadtatása a cél, hiszen még semmiféle konkrét tárgyalás és megegyezés nem történt ez ügyben.) Tudom vannak, akik azt mondják, az egészségügy privatizálása, az hogy csak kevesek számára lesz elérhető a mi szolgáltatásunk, s ezzel üzletet csinálunk a gyógyításból, ellentmond a szocialista egészségügy elképzeléseinek. Hát kérem, nem tudom menynyire felel meg ezeknek a szocialista elképzeléseknek az egészségügy mai színvonala, az orvosok jelenlegi anyagi megbecsülése, s a köpenyzsebekbe dugdosott borítékok. Sarok Zsuzsa Rossz előjelekkel indult az, idei gabonaaratás. Péter-Pál napján a baranyai búzatermelő gazdaságok több, mint a fele vett részt az országos demonstrációban. A közutakon felvonuló kombájnosok az alacsony gabonaárak felemeléséért tüntettek. „Szalon sztrájk" volt ez végeredményben, hisz addigra az árpát mór levágták, s a tüntetés után a kombájnosok egyenesen a búzaföldekre siettek. Egy szövetkezetben fordult elő valódi munka megtagadás, de a kétújfalui arató sztrájk sem tartott fél napnál tovább, az öt kombájnos másnap már a sellyei tsz-ben aratta a búzát. Ezeknek az utóbbi negyven évben nem tapasztalt parasztmegmozdulásoknak a célja a figyelemfelkeltés volt és ezt a célt el is érték a termelők» hisz az ágazat válsága napokig országos beszédtéma lett. Amikor azonban itt volt a munka dandárja, akkor a mezőgazdasági dolgozók a tőlük megszokott fegyelemmel és odaadással láttak neki a munkának. Dacolva időjárással, dőlt gabonával, alkatrész- hiánnyal, nyújtott műszakban, szabad szombaton, vasár és ünnepnapokon megállás nélkül arattak a kombájnosok. Baranya az országban elsők között már július 31-ig végzett) az új termés betakarításával. Ma már az utómunkák is fogyóban vannak, itt-ott látni már csak szalmabálázót, mert az idén a szalmát is betakarít- ják egy szálig. Az idén először maradtak el a nagy tarlóégetések, egy-két helyen hatósági engedéllyel és csakis nyomós ok miatt kényszerültek rá. Jó jel ez, hogy ismét megnőtt a szalma becsülete, jelzi, hogy mind többen térnek vissza az almos' állattartásra, az istállótrágyázásra, amivel műtrágyát lehet megtakarítani. A kevesebb műtrágya kisebb környezet- szennyezést okoz. A tarlóégetés elmaradása azonban nemcsak így közvetve, de közvetlenül is csökkentette a levegő és a környezet szennyezettségét. Most már elmondhatjuk, hogy sikeres volt az idei aratás, s ha a tavalyi 6 tonnás rekordot nem is éri el, jó közepes búzatermést takaríthattunk be. Augusztus 20-án örömmel nyugtázhatjuk, hogy ismét megtermett a kenyerünk, sőt exportálni is tudunk a feleslegekből, az idén elsősorban az NDK-ba. A learatott terület 151 000 hektár, a megyei átlagtermés hektáronként 5,5 tonna, ez a mindenkori harmadik legjobb búzatermő év a megyében. Lehetett volna jobb is, ha június időjárása kedvezőbben alakul, de abban a kritikus időszakban még ködök is voltak a mélyebben fekvő területeken. Jó párezer tonnát vittek el a gombabetegségek - lisztharmat, fizárium - ezek is jobbára a sík területeken támadtak erőteljesen. Az idei év érdekessége, hogy a dombosabb gazdaságok jobb termést értek el, Görcsönyben, Geresdlakon 6 tonna feletti rekordtermést arattak. Megtermett tehát a kenyérnek való, s nemcsak a meny- nyisége elegendő az újig, de jó a búza minősége is. Az új termésű búza 80 százaléka Bres, a 20 százaléka pedig B.-es minőségű. Ennél gyengébbet nem is minősítettek az átvevőhelyeken. S itt érdemes pár szót ejteni a búzakereskedelemről is. A megyei .Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 180 000 tonna búza megvásárlását tervezte be, de a mai napig csak 131 000 tonnát vásárolt meg, vagyis o terveinek a 80 százalékát. A gazdaságok, mintegy 50 000 tonna búzát visszatartottak, várva a kedvezőbb értékesítési lehetőségre. Mivel ez tetemes forgóalaplekötéssel jár ezért csak a módosabb, jobb pénzügyi helyzetben lévő gazdaságok rendezkedhettek be o kivárásra. A többség kénytelen volt eladni a változatlanul nyomott árért is. Az idén egyébként kevesebb volt a panasz, a gabonaipar nem erőltette a váltót, lehetőleg készpénzzel fizetett. Általában igyekezett jobb partner lennii nincs kizárva, hogy ez már a tröszt megszűnésének előszele. Úgy hírlik jövőre részvénytársaságokra hullik szét a tröszt. Baranyában is létrejön egy ilyen részvénytársasági amelynek a megyei búzatermelők is tagjai lesznek. Ha ez így megvalósul a termelő közelebb kerül a piachoz és nem fordul elő az a sajnálatos eset, ami múlt őszszel. Mivel a magasabb árakat csak tavasszal hirdették meg az illetékesek - pedig a világpiacon már tavaly ilyenkor kezdett felszökni 0 búza ára — ősszel, mikor 0 búzát vetni kell a gazdaságok nem mozdultak rá. Így csak Baranyában jó pár ezer hektár plusz gabonaterülettőli több ezer tonna export árualaptól esett el a népgazda--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------^ Le illa, szaladj! Leilla nem tudja, hogy életveszélyes dolog száguldó autók között labdát összeszedni. Tán ötéves. Kedves, mosolyog, de zárkózott £s alig akarja kimondani a nevét. Ott ül szombat-vasárnaponként Pécsett, az Irányi Dániel tér északkeleti felében, a gyógyszertárnái, a járda szegélyén. Nyugodtan, összekuporodva, elmélázva csücsül. mintha tévézne. Gyalogosok csodálkoznak rajta, kószálónok, elveszett óvodásnak vélik. A széles és forgalmas út túlsó felén, magaslaton fociznak a fiúk. Grundjuk jókora. mégis gyakran elgurul a foci és aj lejtők az úttestig érnek. — Leilla szaladj! A tiéd! Fogd meg! A labdaszedő rohan. Boldog, hogy segíthet, így ő is a játszók közé tartozik. Macskát, kutyát hazudtol meg a fürgesége, közben jármüvek fékeznek, koccannak, alkalmi dugók keletkeznek a nyolc útszakasz találkozásában. Vétkesek a vakációzó fiatalok, hogy pálya szélének tekintik az úttestet?< Hibás; a városszépítő tervező, annak megbízója, hogy az apróságokról * megfeledkezett? Vagy a tanácstag, a lakó, hogy nem ágál .környéke gyerekeiért? S ki lesz a felelős, ha Leilla szép szemét, megállj-t kérő kezét nem veszi észre a sofőr? Kérdések, amelyek reméljük, nemcsak pusztába kiáltott szavak. Pécs belvárosában évek óta nincs játszótér, még csak egy falatnyi homokozó sem. A legutolsó játszóterület a Szent István téren állt, de felszámolták, mert nem, illett az újjáalakított tér környezetébe. Cs. J. Várakozók a Munkácsy Mihály utcai rendelőben
