Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-02 / 211. szám

Hétéves ejtőernyős Franciaországban. Oktatójához szijazva, tan­demben hajtja végre élete első ejtőernyős ugrását a hétéves Jonathan a Párizs környéki repülőtér felett. Ugrásával bizony­nyal ö a világ legifjabb ejtőernyőse. (MTI telefoto) Lovagias diszkrimináció Nem várt fordulat követke­zett a születések számának csökkenését kísérő vitában, Itáliában. Minthogy a keve­sebb fiú kevesebb újoncot is jelent a hadsereg számára, a vezérkari főnök a jövőt ecse­telve azt mondta, hogy a hiányt a nőkkel kellene pó­tolni. Az idő sürget, hiszen 1995-ben már csak a tervezett létszám 81 százalékát tudják feltölteni rekrutákkal. És ugye, ennyi idő alatt semmiféle szü­lői iparkodás sem segít már. Maradnak tehát a nők. Akiket olyan szolgálatra hívnának be, amely „mentes a harcte- vékenységtől". Nos, nem az ötlet, hanem annak indoklása, a „lovagias diszkrimináció” váltotta ki a tiltakozásokat. Szinte minden párt — ide szá­mítva a kommunistákat is — nőbizottsága kikérte tagjai ne­vében, amiért csctk azért lenne szüksége nőkre a hadsereg­nek, mert férfiakból nem tud­ják feltölteni a kereteket. „Azok a lányok, akik vállalják a szolgálatot, semmiképpen sem érezhetik hátrányban magukat a karrierCsinálósban” — nyilatkozta a keresztény- demokrata pártvezetés egyik hölgytagja. A viták e kilátástalan álló­háborúiában esetleg arra is gondolhatnának a tábornokok, hogy az utánpótlás érdekében is megérné kimódolni az álta­lános mozgósítást. És ott még a diszkrimináció vádja sem érné őket. . . A szabadidő drága következményei Az osztrák Sicher Leben intézet statisztikája szerint Ausztriában éven­te 367 ezer szabadidős baleset történik. Ez az összes évi baleset kb. 53 százaléka. A többnyire főzés, takarítás vagy otthoni barkácso­lás közben bekövetkezett balesetek következménye: mintegy 186 ezer betegállomány - 4,2 millió kiesett munkanap - és 145 ezer kórházi beutaló (1,4 millió kiesett munkanap). Az ebből- eredő költségek évente mintegy 13 milliárd schillinget tesznek ki. dh pi*** Gandhi IMatergate-fe? Az indiai védelmi miniszté­rium 1986 márciusában kötött szerződést o svéd AB Bofors céggel 400 darab 155 milli­méteres tábori tarack vásár­lásáról, illetve - a későbbiek­ben - licenc alapján történő gyártásáról. A Boforsnak ke­ményen meg kellett küzdenie ezért a megrendelését. Kez­detben három versenytársa is volt, s közülük a franc'a Sofma még a szerződés meg­kötése előtt egy hónappal is esélyesebbnek tűnt nála. A választás mégis a svéd cégre esett, s ha most véletlenül ki­derülne, hogy miért éppen rá, az valószínűleg el is döntené a vitákat. Dokumentálni csak annyit lehet, hogy az indiai kormány még 1985 májusábcn figyelmeztette reménybeli szál­lítóit: ha volnának indiai képviselőik vagy külföldi ügy­nökeik, mielőbb szabadulja­nak meg tőlük. A Sofma erre azonnal és Írásban Ígéretet tett - a Bofors nem. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a szállító írásos igazo­lása híján később már sem­miféle jogalap nincs az eset­leges közvetítési díjaknak a vételárból való levonatására. Márpedig a Bofors, mint utóbb kitudódott, 319 millió svéd koronát fizetett ki - nem indiai illetőségű - ügynökei­nek. Az indiai parlamentnek az ügylet kivizsgálására 1987- ben létrehozott vegyesbizott­sága ebben nem talált kivet­nivalót, mondván, hogy mivel az ügynökök külföldiek vol­tak, indiai törvényeket nem ért sérelem: A bizottság egyébként minden más tekin­tetben is rendjén levőnek ta­lálta a védelmi minisztérium eljárását, ami azért nem kü­lönösebben meglepő, mert munkáját az ellenzék bojkot- tálta. A legfőbb állami szám­vevőszék most nyilvánoságra hozott jelentése viszont volta­képpen nem más, mint a bi­zottság megállapításainak pontról pontra történő cáfo a- ta. Ezek szerint nemcsak a közvetítőket és az ügynököket felejtette benne az ügyletben a minisztérium, hanem költ­ségkalkulációtól kezdve a mű­szaki paraméterek ellenőrzé­sén keresztül - a szállítási határidők betartatásáig min­den téren súlyos mulasztáso­kat követett el. A kormány a számvevőszék jelentését a parlament nyári ülésének nyitó napján terjesztette a képvise­lők elé. Az ellenzék botrányos jelenetek közepette követelte Radzsiv Gandhi , azonnali le­mondását, a számvevőszék jelentésének megvitatásáról hallani sem akart. Az indula­toktól eltekintve ez utóbbira jó oka volt-. Választási lehető­ségei ugyanis két ésszerű al­ternatívára szűkültek le: vagy bizalmatlansági indítványt ter­jeszt be, ami a Kongresszus párt négyötödös alsóházi többsége miatt eleve, kilátás­talan vállalkozás, vagy be­lemegy a jelentés megvita­tásába, s ezzel lehetőséget ad a kormánypártnak, hogy a nyilvánosság előtt izekre szed­je a dokumentum megállapí­tásait. Maradt az ésszerűtlen­nek tűnő megoldás, a parla­ment munkájának lehetetlenné tétele. Ha az ellenzék ezzel nem járatta le véglegesen magát, azt csak annak kö­szönheti, hogy a Kongresszus párt - talán pánikba esvén — elkövetett egy nehezen érthe­tő hibát. Azok a kormánypárti képviselők, akik annak idején részt vettek a Bofors-ügy ki­vizsgálására létrehozott parla­menti bizottságban, a botrány tetőfokán nyilatkozatot tettek közzé, s ebben — egyebek mellett - félrevezetőnek, rész­rehajlónak, sekélyesnek nevez­ték a számvevőszék jelentését. A számvevőszék - mondta er­re a Dzsanata Dal egyik ve­zetője - „jóformán az egyet­len intézmény az országban, amelyet eddig nem próbáltak kikezdeni. Világos, hogy ha Radzsiv Gandhi valamilyen balszerencse folytán hivatal­ban marad, akkor ezt is mű­ködésképtelenné teszi". Ha semmi másban nem is, egy dologban még azok az indiai ellenzéki pártok is egyetérte­nek, amelyek eddig szóba se álltak egymással. Ezen a pon­ton talált egymásra a cent­rumtól valamivel jobbra álló Bharatija Dzsanata párt és a markánsan baloldali India Kommunista Pártja (marxis­ták), és velük együtt még tiz másik ellenzéki párt e meg­fontolás alapján mondatta 'e parlamenti képviselőit mandá­tumukról. L. K. Advani, a Bharatija Dzsanata párt elnö­ke azt jósolta, hogy a Bofors- ügy ugyanolyan végzetes lesz Radzsiv Gandhi számára, mint a Watergate-botrány volt Ni- xon esetében. A dolgok pilla- , natnyi állása szerint, még ez sem kizárt. Erdész Jenő (Új-Delhi) írhatta volna t Ágatha néni A történetet Agatha Christie is kitalálhatta volna. A szer­zők ugyanis a névtelenségbe burkolóznak és nem kívánják felfedni magukat a francia, az olasz és a svájci rendőrök nem kis bosszúságára. A helyszín a Párizs és Velence között közlekedő Simplon Expressz, az idő '89 tavaszá­nak egyik bóditóan kellemes éjszakája. A vonat mór a biz­tonságos Svájcban halad és az utasok a rájuk váró szép élmények tudatában álomra hajtják fejüket kabinjaik­ban . . . Hogy aztán olasz föl­dön úgy ébredjenek fel, 'hogy minden értéküktől, készpénz­től, ékszertől, hitelkártyától megfosztották őket. A tökéle­tes bűntényt véletlenül fedezte fel egy utas: a WC-re menet feltűnőnek találta a folyosón elszórt bank- és devizaszámla papírokat. A kalauz közremű­ködésével kinyitják a fülké­ket. Az ádesdeden alvó uta­sok nem akarnak felébredni. Amikor életre pofozzák őket, kábulton tiltakoznak. Milánó­ban kiderítik a mély álom okát: a rablóbanda a légkon­dicionáló ¡berendezésen át al­tatót juttatott a kabinokba. S aztán dolgozni kezdett. Ennyi. „A nyomozást nehezíti, hogy abban három ország rendőrei is illetékesek: a fran­ciák, a svájciak és az ola­szok” - nyilatkozta az Interpol képviselője. Persze, más lenne a helyzet, ha Agatha néni a jó öreg Poirot mesterre bíz­hatná a tettesek kézrekerité- sét. Csodababa legyen a neve? Golyóval a mellében született 1989. július 11-én az a csecsemő az USA Tennessee állambeli Memphis helyi kórházában, mi­után 31 éves édesanyjára még terhessége idején rálött egy férfi egy kiskaliberű fegyverrel. A kislány császármetszéssel jött a világra, és az orvosok rögtön eltávolították a lövedéket, amely átütötte a csecsemő egyik bordáját. Az anya most azon gondolkodik, milyen nevet adjon a már születésekor rendkívül szerencsés lányának. MTI telefoto Ceausescu, amerikai szemmel David Funderbunk ma az USA És za'k-Karolina államá­ban él, de amolyan „utazó, volt nagykövet”. Utazik, mert az Egyesült Államokban híve­ket akar szerezni politikájá­hoz: hogy elszigetelhessék Ro­mániát, pontosabban a Ceaeusescu-rendszert. Funder­bunk négyéves bukaresti tar­tózkodás után lemondott az amerikai nagykövetségről. Nem az volt a fő ók, hogy hiányzott az áram, a meleg­víz. Nem éntett egyet azzal, ahogyan Reagan elnök támo­gatta Ceausescut. Megpróbál­ta meggyőzni az amerikai ve­zetőket, de hiába. A tudós- politikus, aki az akadémiai pályáról tért ót a diplomácia útvesztőibe, szenátor akar lenni. így a washingtoni Kongresszusban is hangoztat­hatja majd nézeteit, amelye­ket a Magyar Televizió Kül­politikai Szerkesztősége ripor­terének, Besztercei Gábornak mondott el.- Kezdjük a nyolcvanas évek történetével, ön a nyolc- vanas évek elején érkezett Bukarestbe. Mit látott? — Hadd mondjam el, hogy először 1971-ben jártam Bu­karestben, diákként és aztán hiég négyszer az 1970-es években. Úgy látszott, vala­hányszor Romániába megyek, 0 helyzet egyre rosszabb. Az emberek életszínvonala rom­lott. Fokozódott az üldöztetés, egyre katasztrofólisabban bántak az emberi jogokkal. Tehát 1981-ben érkeztem ame­rikai nagykövetként és 1985- ben távoztam. Az életkörül­mények drámaian romlottak ez alatt a négyéves időszak alatt. . .- Hogyan magyarázza ezt a jelenséget?- Nos, persze a legjobb magyarázat az, hogy Ceau­sescu őrült. . .- Ezt csak így mondja?- Igen, ő elmebeteg. Efelől nincs kétségem. Találkoztam vele mintegy tizennégy alka­lommal.- Négyszemközt?- Nem mindig négyszem­közt. Bár az is előfordult. Máskor jelen volt a román ¡külügyminiszter, vagy az al- elnök, vagy egy tábornok, vagy amerikai üzletemberek, szóval valaki. Tehát különböző emberek voltaik jelen, amikor odamentünk, de találkoztam vele többször négyszemközt is, és meggyőződésem, hogy na­gyon ravasz, a maga módján intelligens is.- Mit jelent, hogy a maga módján?- Ez azt jelenti, hogy te­hetsége van az emerek mani­pulálására és arra, hogy ural­kodjon fölöttük, ellenőrizze őket. Nagyon cseles abban az értelemben, hogy ha talál­kozik egy amerikai vezetővel, sokkal jobban ismeri annak az amerikainak a lelki 'beál­lítottságát, mint az az övét, és ahogy mi mondjuk, képes megnyomni a megfelelő gom­bot, hogy elnyerje a másik személy szimpátiáját vagy megértését. Az árnyalatokat, utalásokat, a szavak közötti gondolatokot, még a mozdulatokat is fel­használja, hogy közvetítse, amit a hallgatónak sugallni akar. De őz tény, hogy szél­sőségesen paranoiás, egomá­niás, aki komolyan azt hiszi magáról, hogy ő az Isten. Szerinte Romániában minden­ki mindent neki köszönhet. Tehát Ceausescu alapvetően sztálinista a legrosszabb faj­tából. Olyan, aki komolyan gondolja, hogy át akarja ren­dezni a társadalmat alapve­tően azért, hogy őt és család­ját szolgálják, imádják. Az egész Ceausescu-klánra kiter­jesztette a személyi kultuszt. De ezt az ideológiát torzított változatban arra is fölhasz­nálja, ¡hogy igazolja, ésszerű­vé tegye a nép fölötti totális ellenőrzést. Ezzel magyaráz­ható például az, hogy miért gondolja, hogy feltétlenül szükséges minden parasztot, gazdát, munkást elszakítani mindattól, amit a múltból is­mer, legyen az kultúra, val­lási meggyőződés, vagy csa­lád. Ezért pusztítja el a te­metőket, a templomokat, a házakat, a műemlékeket, min­dent, ami o múlt történelmé­hez, kultúrájához, a Nyugat­hoz, Európához, a civilizáció­hoz kapcsolódik. Szerinte így kell uralkodni, ellenőrizni és engedelmesség­re kényszeríteni mindenkit a társadalomban. Ez nagy tra­gédia a XX. században.- Bizonyos értelemben ha­tással volt önre? Hiszen em­lítene, hogy Ceausescu első­sorban az amerikaiakat igyek­szik befolyásolni. ÉN GYANAKVÓ VOLTAM- Mondjuk úgy: az első al­kalommal, amikor az ember találkozik vele, nagyobb ha­tást gyakorol rá. De ha is­mételten találkozik vele, ez* a hatás gyengül, hiszen kide­rül, hogy ugyonazt a közele­dési módot ismétli, amely az első alkalommal még normá­lisnak tűnhet, mert a látoga­tónak ,még új.- Milyen ez a közeledés?- Pszichológiai megközelí­tés. Igyekszik elérni, hogy a látogató bűnösnek érezze ma­gát. Védekezésre kényszeríti az embert és igyekszik ráta­pintani arra, ami szerinte az illető személynek fontos . . .- És amikor első alkalom­mal találkoztak, sikerült neki?- Velem nem, hiszen én él­tem családoknál Romániában, akik elmondták, milyen kárté­kony, micsoda szörnyeteg, mit tett, hogy tönkretette az or­szág népét. Én tehát nagyon gyanakvó voltam és Ceau­sescu már kezdettől fogva na­gyon fárasztott.- Szerintem az az alapkér­dés, hogy• Románia hogyan termelte ki ezt a vezetőt, és az, hogy hogyan tudna meg­szabadulni tőle?- Szerintem Ceausescu a rendszer logikus terméke. A gyakorlatban a kommunista rendszernek ez a legrosszabb oldala. Hiszen, ha hatalomra juthatott Sztálin vagy Kim Ir- Szen Észak-Koreában és Pol Pót Kambodzsában, akkor miért ne lett volna esélye Ceausescunak is, aki megsze- lezhette a teljes uralmat az emberek fölött. A második vi­lágháború után a sztálini éra Romániában sikerrel terrori­zálta az embereket, megfé­lemlítette és nagyfokú enge­delmességre kényszerítette őket. így tehát Ceausescu most már építhet erre a sztá­linista rendszerre abban, hogy totális ellenőrzésre tegyen szert és hogy méginkább megnyomorítsa az embereket. Szerintem a román népnek a határokon kivül élőkkel együtt tenniük kell valamit azért, hogy megszabaduljanak nem­csak Ceausescutól, hanem annak a lehetőségétől is, hogy még egyszer megszerez­ze a hatalmat egy Ceausescu.- De hogyan? Kik és mit tegyenek?- Ez nagyon nehéz kérdés. Nekem, mint kívülállónak na­gyon nehéz erre válaszolnom, csak azt mondhatom, hogy jó lenne az országon belül mind többen nagyobb bátorságot tanúsítanának. Voltak merész emberek, és sokan bátrak azok közül is, akik elmenekültek az ország­ból. De az országon belül több embernek kellene kész­nek állnia arra, hogy bátran fellépjen és kinyilvánítsa szembenállását. Hasonlókép­pen kell tennünk nekünk itt Nyugaton is. Mert mi nem a népet támogattuk, hanem Ceausescu rezsimjét. Ez a Nyugat szempontjából tra­gikus: Ceausescu részben azért tudott hatalmon marad­ni, mert az Egyesült Állomok, a nyugatnémetek, az angolok, a franciák támogatták és se­gítették. Meg kell értenie va­lamennyiüknek, hogy ez nem célravezető módszer, hogy minden támogatást meg kell tőle vonni, el kell szigetelni, meg kell mutatni a világnak, hogy ez az ember szörnyeteg, és valójában szankciókkal és más gazdasági intézkedések­kel kell büntetni.- Később, 1985 után visz- szatért Romániába?- Azóta nem. Engem is nemkívánatos személynek nyil­vánítottak Romániában. Na­gyon veszélyes lenne vissza­térnem amiatt, amit Ceauses- curál és rendszerérői mond­tam. De mint reménykedő ember elmondhatom: 1981. és 1985. között a helyszínen figyelhettem meg, hogy mi­től fél a legjobban Ceauses­cu: ő az emberektől fél. Beszterce/ Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents