Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)
1989-08-02 / 211. szám
Hétéves ejtőernyős Franciaországban. Oktatójához szijazva, tandemben hajtja végre élete első ejtőernyős ugrását a hétéves Jonathan a Párizs környéki repülőtér felett. Ugrásával bizonynyal ö a világ legifjabb ejtőernyőse. (MTI telefoto) Lovagias diszkrimináció Nem várt fordulat következett a születések számának csökkenését kísérő vitában, Itáliában. Minthogy a kevesebb fiú kevesebb újoncot is jelent a hadsereg számára, a vezérkari főnök a jövőt ecsetelve azt mondta, hogy a hiányt a nőkkel kellene pótolni. Az idő sürget, hiszen 1995-ben már csak a tervezett létszám 81 százalékát tudják feltölteni rekrutákkal. És ugye, ennyi idő alatt semmiféle szülői iparkodás sem segít már. Maradnak tehát a nők. Akiket olyan szolgálatra hívnának be, amely „mentes a harcte- vékenységtől". Nos, nem az ötlet, hanem annak indoklása, a „lovagias diszkrimináció” váltotta ki a tiltakozásokat. Szinte minden párt — ide számítva a kommunistákat is — nőbizottsága kikérte tagjai nevében, amiért csctk azért lenne szüksége nőkre a hadseregnek, mert férfiakból nem tudják feltölteni a kereteket. „Azok a lányok, akik vállalják a szolgálatot, semmiképpen sem érezhetik hátrányban magukat a karrierCsinálósban” — nyilatkozta a keresztény- demokrata pártvezetés egyik hölgytagja. A viták e kilátástalan állóháborúiában esetleg arra is gondolhatnának a tábornokok, hogy az utánpótlás érdekében is megérné kimódolni az általános mozgósítást. És ott még a diszkrimináció vádja sem érné őket. . . A szabadidő drága következményei Az osztrák Sicher Leben intézet statisztikája szerint Ausztriában évente 367 ezer szabadidős baleset történik. Ez az összes évi baleset kb. 53 százaléka. A többnyire főzés, takarítás vagy otthoni barkácsolás közben bekövetkezett balesetek következménye: mintegy 186 ezer betegállomány - 4,2 millió kiesett munkanap - és 145 ezer kórházi beutaló (1,4 millió kiesett munkanap). Az ebből- eredő költségek évente mintegy 13 milliárd schillinget tesznek ki. dh pi*** Gandhi IMatergate-fe? Az indiai védelmi minisztérium 1986 márciusában kötött szerződést o svéd AB Bofors céggel 400 darab 155 milliméteres tábori tarack vásárlásáról, illetve - a későbbiekben - licenc alapján történő gyártásáról. A Boforsnak keményen meg kellett küzdenie ezért a megrendelését. Kezdetben három versenytársa is volt, s közülük a franc'a Sofma még a szerződés megkötése előtt egy hónappal is esélyesebbnek tűnt nála. A választás mégis a svéd cégre esett, s ha most véletlenül kiderülne, hogy miért éppen rá, az valószínűleg el is döntené a vitákat. Dokumentálni csak annyit lehet, hogy az indiai kormány még 1985 májusábcn figyelmeztette reménybeli szállítóit: ha volnának indiai képviselőik vagy külföldi ügynökeik, mielőbb szabaduljanak meg tőlük. A Sofma erre azonnal és Írásban Ígéretet tett - a Bofors nem. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a szállító írásos igazolása híján később már semmiféle jogalap nincs az esetleges közvetítési díjaknak a vételárból való levonatására. Márpedig a Bofors, mint utóbb kitudódott, 319 millió svéd koronát fizetett ki - nem indiai illetőségű - ügynökeinek. Az indiai parlamentnek az ügylet kivizsgálására 1987- ben létrehozott vegyesbizottsága ebben nem talált kivetnivalót, mondván, hogy mivel az ügynökök külföldiek voltak, indiai törvényeket nem ért sérelem: A bizottság egyébként minden más tekintetben is rendjén levőnek találta a védelmi minisztérium eljárását, ami azért nem különösebben meglepő, mert munkáját az ellenzék bojkot- tálta. A legfőbb állami számvevőszék most nyilvánoságra hozott jelentése viszont voltaképpen nem más, mint a bizottság megállapításainak pontról pontra történő cáfo a- ta. Ezek szerint nemcsak a közvetítőket és az ügynököket felejtette benne az ügyletben a minisztérium, hanem költségkalkulációtól kezdve a műszaki paraméterek ellenőrzésén keresztül - a szállítási határidők betartatásáig minden téren súlyos mulasztásokat követett el. A kormány a számvevőszék jelentését a parlament nyári ülésének nyitó napján terjesztette a képviselők elé. Az ellenzék botrányos jelenetek közepette követelte Radzsiv Gandhi , azonnali lemondását, a számvevőszék jelentésének megvitatásáról hallani sem akart. Az indulatoktól eltekintve ez utóbbira jó oka volt-. Választási lehetőségei ugyanis két ésszerű alternatívára szűkültek le: vagy bizalmatlansági indítványt terjeszt be, ami a Kongresszus párt négyötödös alsóházi többsége miatt eleve, kilátástalan vállalkozás, vagy belemegy a jelentés megvitatásába, s ezzel lehetőséget ad a kormánypártnak, hogy a nyilvánosság előtt izekre szedje a dokumentum megállapításait. Maradt az ésszerűtlennek tűnő megoldás, a parlament munkájának lehetetlenné tétele. Ha az ellenzék ezzel nem járatta le véglegesen magát, azt csak annak köszönheti, hogy a Kongresszus párt - talán pánikba esvén — elkövetett egy nehezen érthető hibát. Azok a kormánypárti képviselők, akik annak idején részt vettek a Bofors-ügy kivizsgálására létrehozott parlamenti bizottságban, a botrány tetőfokán nyilatkozatot tettek közzé, s ebben — egyebek mellett - félrevezetőnek, részrehajlónak, sekélyesnek nevezték a számvevőszék jelentését. A számvevőszék - mondta erre a Dzsanata Dal egyik vezetője - „jóformán az egyetlen intézmény az országban, amelyet eddig nem próbáltak kikezdeni. Világos, hogy ha Radzsiv Gandhi valamilyen balszerencse folytán hivatalban marad, akkor ezt is működésképtelenné teszi". Ha semmi másban nem is, egy dologban még azok az indiai ellenzéki pártok is egyetértenek, amelyek eddig szóba se álltak egymással. Ezen a ponton talált egymásra a centrumtól valamivel jobbra álló Bharatija Dzsanata párt és a markánsan baloldali India Kommunista Pártja (marxisták), és velük együtt még tiz másik ellenzéki párt e megfontolás alapján mondatta 'e parlamenti képviselőit mandátumukról. L. K. Advani, a Bharatija Dzsanata párt elnöke azt jósolta, hogy a Bofors- ügy ugyanolyan végzetes lesz Radzsiv Gandhi számára, mint a Watergate-botrány volt Ni- xon esetében. A dolgok pilla- , natnyi állása szerint, még ez sem kizárt. Erdész Jenő (Új-Delhi) írhatta volna t Ágatha néni A történetet Agatha Christie is kitalálhatta volna. A szerzők ugyanis a névtelenségbe burkolóznak és nem kívánják felfedni magukat a francia, az olasz és a svájci rendőrök nem kis bosszúságára. A helyszín a Párizs és Velence között közlekedő Simplon Expressz, az idő '89 tavaszának egyik bóditóan kellemes éjszakája. A vonat mór a biztonságos Svájcban halad és az utasok a rájuk váró szép élmények tudatában álomra hajtják fejüket kabinjaikban . . . Hogy aztán olasz földön úgy ébredjenek fel, 'hogy minden értéküktől, készpénztől, ékszertől, hitelkártyától megfosztották őket. A tökéletes bűntényt véletlenül fedezte fel egy utas: a WC-re menet feltűnőnek találta a folyosón elszórt bank- és devizaszámla papírokat. A kalauz közreműködésével kinyitják a fülkéket. Az ádesdeden alvó utasok nem akarnak felébredni. Amikor életre pofozzák őket, kábulton tiltakoznak. Milánóban kiderítik a mély álom okát: a rablóbanda a légkondicionáló ¡berendezésen át altatót juttatott a kabinokba. S aztán dolgozni kezdett. Ennyi. „A nyomozást nehezíti, hogy abban három ország rendőrei is illetékesek: a franciák, a svájciak és az olaszok” - nyilatkozta az Interpol képviselője. Persze, más lenne a helyzet, ha Agatha néni a jó öreg Poirot mesterre bízhatná a tettesek kézrekerité- sét. Csodababa legyen a neve? Golyóval a mellében született 1989. július 11-én az a csecsemő az USA Tennessee állambeli Memphis helyi kórházában, miután 31 éves édesanyjára még terhessége idején rálött egy férfi egy kiskaliberű fegyverrel. A kislány császármetszéssel jött a világra, és az orvosok rögtön eltávolították a lövedéket, amely átütötte a csecsemő egyik bordáját. Az anya most azon gondolkodik, milyen nevet adjon a már születésekor rendkívül szerencsés lányának. MTI telefoto Ceausescu, amerikai szemmel David Funderbunk ma az USA És za'k-Karolina államában él, de amolyan „utazó, volt nagykövet”. Utazik, mert az Egyesült Államokban híveket akar szerezni politikájához: hogy elszigetelhessék Romániát, pontosabban a Ceaeusescu-rendszert. Funderbunk négyéves bukaresti tartózkodás után lemondott az amerikai nagykövetségről. Nem az volt a fő ók, hogy hiányzott az áram, a melegvíz. Nem éntett egyet azzal, ahogyan Reagan elnök támogatta Ceausescut. Megpróbálta meggyőzni az amerikai vezetőket, de hiába. A tudós- politikus, aki az akadémiai pályáról tért ót a diplomácia útvesztőibe, szenátor akar lenni. így a washingtoni Kongresszusban is hangoztathatja majd nézeteit, amelyeket a Magyar Televizió Külpolitikai Szerkesztősége riporterének, Besztercei Gábornak mondott el.- Kezdjük a nyolcvanas évek történetével, ön a nyolc- vanas évek elején érkezett Bukarestbe. Mit látott? — Hadd mondjam el, hogy először 1971-ben jártam Bukarestben, diákként és aztán hiég négyszer az 1970-es években. Úgy látszott, valahányszor Romániába megyek, 0 helyzet egyre rosszabb. Az emberek életszínvonala romlott. Fokozódott az üldöztetés, egyre katasztrofólisabban bántak az emberi jogokkal. Tehát 1981-ben érkeztem amerikai nagykövetként és 1985- ben távoztam. Az életkörülmények drámaian romlottak ez alatt a négyéves időszak alatt. . .- Hogyan magyarázza ezt a jelenséget?- Nos, persze a legjobb magyarázat az, hogy Ceausescu őrült. . .- Ezt csak így mondja?- Igen, ő elmebeteg. Efelől nincs kétségem. Találkoztam vele mintegy tizennégy alkalommal.- Négyszemközt?- Nem mindig négyszemközt. Bár az is előfordult. Máskor jelen volt a román ¡külügyminiszter, vagy az al- elnök, vagy egy tábornok, vagy amerikai üzletemberek, szóval valaki. Tehát különböző emberek voltaik jelen, amikor odamentünk, de találkoztam vele többször négyszemközt is, és meggyőződésem, hogy nagyon ravasz, a maga módján intelligens is.- Mit jelent, hogy a maga módján?- Ez azt jelenti, hogy tehetsége van az emerek manipulálására és arra, hogy uralkodjon fölöttük, ellenőrizze őket. Nagyon cseles abban az értelemben, hogy ha találkozik egy amerikai vezetővel, sokkal jobban ismeri annak az amerikainak a lelki 'beállítottságát, mint az az övét, és ahogy mi mondjuk, képes megnyomni a megfelelő gombot, hogy elnyerje a másik személy szimpátiáját vagy megértését. Az árnyalatokat, utalásokat, a szavak közötti gondolatokot, még a mozdulatokat is felhasználja, hogy közvetítse, amit a hallgatónak sugallni akar. De őz tény, hogy szélsőségesen paranoiás, egomániás, aki komolyan azt hiszi magáról, hogy ő az Isten. Szerinte Romániában mindenki mindent neki köszönhet. Tehát Ceausescu alapvetően sztálinista a legrosszabb fajtából. Olyan, aki komolyan gondolja, hogy át akarja rendezni a társadalmat alapvetően azért, hogy őt és családját szolgálják, imádják. Az egész Ceausescu-klánra kiterjesztette a személyi kultuszt. De ezt az ideológiát torzított változatban arra is fölhasználja, ¡hogy igazolja, ésszerűvé tegye a nép fölötti totális ellenőrzést. Ezzel magyarázható például az, hogy miért gondolja, hogy feltétlenül szükséges minden parasztot, gazdát, munkást elszakítani mindattól, amit a múltból ismer, legyen az kultúra, vallási meggyőződés, vagy család. Ezért pusztítja el a temetőket, a templomokat, a házakat, a műemlékeket, mindent, ami o múlt történelméhez, kultúrájához, a Nyugathoz, Európához, a civilizációhoz kapcsolódik. Szerinte így kell uralkodni, ellenőrizni és engedelmességre kényszeríteni mindenkit a társadalomban. Ez nagy tragédia a XX. században.- Bizonyos értelemben hatással volt önre? Hiszen említene, hogy Ceausescu elsősorban az amerikaiakat igyekszik befolyásolni. ÉN GYANAKVÓ VOLTAM- Mondjuk úgy: az első alkalommal, amikor az ember találkozik vele, nagyobb hatást gyakorol rá. De ha ismételten találkozik vele, ez* a hatás gyengül, hiszen kiderül, hogy ugyonazt a közeledési módot ismétli, amely az első alkalommal még normálisnak tűnhet, mert a látogatónak ,még új.- Milyen ez a közeledés?- Pszichológiai megközelítés. Igyekszik elérni, hogy a látogató bűnösnek érezze magát. Védekezésre kényszeríti az embert és igyekszik rátapintani arra, ami szerinte az illető személynek fontos . . .- És amikor első alkalommal találkoztak, sikerült neki?- Velem nem, hiszen én éltem családoknál Romániában, akik elmondták, milyen kártékony, micsoda szörnyeteg, mit tett, hogy tönkretette az ország népét. Én tehát nagyon gyanakvó voltam és Ceausescu már kezdettől fogva nagyon fárasztott.- Szerintem az az alapkérdés, hogy• Románia hogyan termelte ki ezt a vezetőt, és az, hogy hogyan tudna megszabadulni tőle?- Szerintem Ceausescu a rendszer logikus terméke. A gyakorlatban a kommunista rendszernek ez a legrosszabb oldala. Hiszen, ha hatalomra juthatott Sztálin vagy Kim Ir- Szen Észak-Koreában és Pol Pót Kambodzsában, akkor miért ne lett volna esélye Ceausescunak is, aki megsze- lezhette a teljes uralmat az emberek fölött. A második világháború után a sztálini éra Romániában sikerrel terrorizálta az embereket, megfélemlítette és nagyfokú engedelmességre kényszerítette őket. így tehát Ceausescu most már építhet erre a sztálinista rendszerre abban, hogy totális ellenőrzésre tegyen szert és hogy méginkább megnyomorítsa az embereket. Szerintem a román népnek a határokon kivül élőkkel együtt tenniük kell valamit azért, hogy megszabaduljanak nemcsak Ceausescutól, hanem annak a lehetőségétől is, hogy még egyszer megszerezze a hatalmat egy Ceausescu.- De hogyan? Kik és mit tegyenek?- Ez nagyon nehéz kérdés. Nekem, mint kívülállónak nagyon nehéz erre válaszolnom, csak azt mondhatom, hogy jó lenne az országon belül mind többen nagyobb bátorságot tanúsítanának. Voltak merész emberek, és sokan bátrak azok közül is, akik elmenekültek az országból. De az országon belül több embernek kellene késznek állnia arra, hogy bátran fellépjen és kinyilvánítsa szembenállását. Hasonlóképpen kell tennünk nekünk itt Nyugaton is. Mert mi nem a népet támogattuk, hanem Ceausescu rezsimjét. Ez a Nyugat szempontjából tragikus: Ceausescu részben azért tudott hatalmon maradni, mert az Egyesült Állomok, a nyugatnémetek, az angolok, a franciák támogatták és segítették. Meg kell értenie valamennyiüknek, hogy ez nem célravezető módszer, hogy minden támogatást meg kell tőle vonni, el kell szigetelni, meg kell mutatni a világnak, hogy ez az ember szörnyeteg, és valójában szankciókkal és más gazdasági intézkedésekkel kell büntetni.- Később, 1985 után visz- szatért Romániába?- Azóta nem. Engem is nemkívánatos személynek nyilvánítottak Romániában. Nagyon veszélyes lenne visszatérnem amiatt, amit Ceauses- curál és rendszerérői mondtam. De mint reménykedő ember elmondhatom: 1981. és 1985. között a helyszínen figyelhettem meg, hogy mitől fél a legjobban Ceausescu: ő az emberektől fél. Beszterce/ Gábor