Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-12 / 221. szám

89. augusztus 12., szombat Dunantaii napló 11 tankokat beolvasztják ~ a katonákat leszerelték HIoIimd d IfPWI-beri NÉGYSZEMKÖZT SEBEÖK JÁNOS ÍRÓVAL Miért záratja magát ketrecbe a környezetvédő? KÖLCSÖNKAPOTT ÍRÓGÉP MDF területi iroda Pécsett UGROTT AZ UBORKA Országjáró Zöldért Munkatársunk helyszíni beszámolója a Hungaroringről Alain Prost a verseny egyik nagy esélyese AUTÓFELTÖRÉSEK A BŰNÖZÉSI LISTA ÉLÉN Balatoni képtelenségek ÚJRA GAZDAG A HÉTVÉGE SPORTÉLETE! Kezdődik a 88. NB-s labdarúgó­bajnokság Mit terveznek a bajnoki nyitány előtt a dél-dunántúli NB-s labdarúgó- csapatok? Búcsú a fegyverektől (Munkatársunk helyszíni be­számolója a szabadszállási zsapatcsökkentésről) Szabadszállás, 1989. augusz­tus 11. - reggel hét óra. A Ihatezres lélekszámú alföldi 'nagyközségben semmi jele, hogy itt ma valami fontos do­log készülődne. Dél felől kö­zelítjük meg a települést. Az emberek békésen végzik min­dennapi munkájukat, egy idő­sebb férfi éppen most lépett ki a boltból- és száll a bicikli­nyeregbe. A járdán fiatal, csi­nos nő halad és ad útbaiga­zítást: menjünk csak egyene­sen, a falu másik végén majd megtaláljuk a laktanyát. A helyőrség kapuján átlép­ve meglepő bizalom fogad. Tisztek és katonák jönnek, fő­tisztek mondják: ma mindent szabad, bárhova beléphetek, bármit megnézhetek és nyu­godtan fényképezhetek. Egy fiatal őrnagy még tippeket is ad, azt mondja örökítsem meg a Kossuth laktanya bejáratát, hiszen itt rövidesen minden megszűnik, átalakul. A har­madidőszakos katonák ma le­szerelnek, a tankokat vasúti vagonokra rakják, és az lesz belőlük ami volt: acéllemez o Dunai .Vasmű egyik kohó­jában! Mire végzek a fényképezés­sel, egy busz gördül a Kos- suth-szobor elé. Francia, ame­rikai, kanadai, lengyel, szov-# jet, vietnami tisztek szállnak ki az autóból. — Good morning - köszön rám valaki angolul, majd ma­gyarul folytatja: szép időnk van, ugye? — Yes, sir - mondom némi­leg zavartan -, azt hiszem ma nagyon szép napunk lesz. A külföldi katonai attasékat újságírók, tudósitók, tévé- és rádióriporterek hada követi. Itt vannak a spanyol, a szov­jet televízió munkatársai, az osztrák, a nyugatnémet kollé­gák és állitólag a Szabad Európa Rádió tudósitója is, az országos és a megyei lapok munkatársai. Van, aki hajnali háromkor kelt, hogy le ne késsé a mai napot. Katonás pontossággal kez­dődik a program: fél kilenc­kor Végh Ferenc alezredes, a helyőrség és a laktanyában állomásozó harckocsidandár parancsnoka köszönti a ven­dégeket, köztük Meiszter Dá­vid nagykövetet, a bécsi had­erőcsökkentési tárgyalások ma­gyar küldöttségének vezetőjét, Lőrincz Kálmán altábornagy, seregtestparancsnokot és a csapatzászlót adományozó Du­nai Vasmű képviselőjét, dr. Szabó Ferenc vezérigazgatót. Végh Ferenc alezredes rö­vid beszédében elmondja: „Harckocsidandárunk a Ma­gyar Néphadsereg szárazföldi csapatainak egyik összfegyver- nemi, harcászati, magosabb- egysége, amely feladatát ön­állóan, vagy másokkal együtt­működve oldotta meg." Ami­kor az alezredes mondanivaló­jának ahhoz a részéhez ér, amely az egyoldalú csapat­csökkentésről szól, Ruth An- derson ezredes, az amerikai katonai attasé gyorsan jegy­zetelni kezd. Nem sokkal kilenc óro előtt az alakulótéren megkezdődik az ünnepi állomónygyűlés: bú­csú a fegyverektől és a csa­patzászlótól, amely az egység feloszlatása után a Hadtörté­neti Múzeumba kerül. Parancsszavgk hangzanak el, katonák állnak feszes vi- gyázzban, körülöttük érdeklő­dők, hozzátartozók serege és a félelmetes acélmonstrumok, fényesre suvickoit csövű, pusztító fegyverek. Kattognak a fényképezőgépek, zümmög­nek a tévékamerák.- Ezennel elrendelem a 145. önálló harckocsidandár meg­szüntetését - hallatszanak a hangszórókból a honvédelmj miniszter parancsát ismertető Lőrincz Kálmán altábornagy szavai. - Történetének jelen­tős állomásaként tartjuk szó­mon,'hogy a Magyar Néphad­sereg harckocsiezredei közül 1963-ban elsőként vették át a T-55-ös harckocsikat... Hogy mi lesz a vasparipák sorsa, arról viszont már dr. Szabó Ferenc szói:- Jelképnek is tekinthetjük, hogy a harckocsik jelentős része beolvasztásra kerül, te­hát visszajut oda, ahol annak idején a páncéllemezt előál­lították! A búcsú percei hamar ve- getérnek. A leszerelő kiskato- nák civilruhát húznak, meg egyszer utoljára körbejárjuk a tankokat. Amikor elhagyom a laktanyát, még fülemben cseng a parancsnok néhány mondata: jelentősen kisePD, de korszerűbb hadseregre van szükségünk! Szabadszállás, 1989. augusz­tus 11. - délután fél három körül befejeződik a harckocs'^ bevagonírozása. Az ore9 a # nákat leszerelték akmek meg nem telt le az ideje, mos ala­kulathoz helyeztek. Az épüle­tek egy részéből rajrtar lesz. a többit a szomszéda:s *'keP zöközpont hasznosítja, polgári alkalmazott állas ne - kül maradt, az idősebb teket nyugdíjazta , ° M másuft kaptak gyarorszóg egyolda u csökkentést hajtott végre^ Volt, nincs, megszűnt egy harcko csidandár. Demeter Szeptembertől : 15 tanulócsoport Tanévkezdésre elkészül a málomi iskola A szülők sokáig bizonytala­nok voltak, elkészül-e a malo­mi iskola, be merjék-e íratni elsős gyermekeiket. Tegnap az iskola igazgatónőjével, Németh Mihálynéval tettünk egy sétát az épületben, hogy meggyő­ződjünk róla, az augusztus 17-i műszaki átadásra sor kerül­het-e. A látottak alapján úgy tűnik, igen. Sőt az első ütem­ben vállalt nyolc osztályterem, játszószobák, irodák mellett a tanévnyitásra elkészül az étte­rem és a konyha is, melyet korábban csak december vé­gére Ígért a Bázis Építőipari Vállalat. Mivel a konyhai be­rendezések is arra az idő­pontra érkeznek meg, az első. hónapokban a Nevelési Köz­ponttól hozzák maid az ebé­det, és a málomi iskolában melegítik az ételt. Serény munka folyik a szeptemberre elkészülő két szinten. Festések. mázolások, néhol a melegburkolások. Az osztálytermekben lángálló, csúszásgátló felületű, világos műanyagpadló, a folyosókon gyerekméretű beépített szekré­nyek. Az igazgatónő örömmel nyugtázza: az építők teljesítet­ték kéréseit, apró, de az isko­la működése szempontjából igen lényeges változtatásokat. Újdonság a játszószobák megléte, ahöl a kisebbek pi­henhetnek. játszhatnak, s ahol a fejlesztő pedaaógusi stá­tusra felvett oktató foglalkoz­hat a beszédhibás, vagy eset- leq más okból lemaradó gye­rekekkel. A tantestület már összeállt, zömmel a Nevelési Központ jövőre megszűnő 3. számú iskolájából, és a szin­tén megszűnő Szigeti úti isko­lából jötték a tanítók, tanárok. Tizenöt alsóosztályos tanuló- csoportot indítanak, köztük hat első osztályt. A gyerekek több­sége a „rózsadombi” körzet­ből jár majd ide. Elsőtől kezd­ve mód nyílik a nyelvtanulás­ra, angolt vagy németet vá­laszthatnak a szülők, tanulók. Tanítják o Zsolnoy-programot, és a hagyományos környezet- ismeret helyett a Nevelési Köz­pontban már kipróbált, és be­váltnak minősített természetis­meret, technika tantárgyat. Az első két osztályban bevezetik a mindennapos testnevelést, és ezen kívül szeretnének heti egy alkalommal mozgásfejlesztő órákat is tartani. Jövőre az építkezés második ütemében készül el az iskola további nyolc tanterme, tornaterme, és egyéb kiszolgáló helyiségei. A testnevelési órákat addig az udvaron, a zsibongóban, az úszásoktatást pedig amúgy is a Nevelési Központ uszodájában tartják. — Úgy látom, nem lesz semmi különösebb gondunk az új iskolával, mert szép lesz, tá­gas és elrendezésében is megfelelő. Amit nagyon szeret­nénk: ikét zebra! Egyikét az iskola elé, a másikat pedig az llku Pál és az Illyés Gyula utca kereszteződésénél. A vá­rosi tanácstól a kérelmemre azt a választ írták, hogy gya­logos átkelőhelyet akkor léte­sítenek, ha egy óra alatt két­száznál több gyalogos halad át az úttesten ... Én ezt nem értem, hiszen az iskolához fel­tétlenül szükségesnek tartom a zebrát, akárhányon haladnak át rajta egy óra alatt. (Véle­ményünk megegyezik, B. A.) S az is igen jó megoldás lenne, ha a 62-es autóbusznak az ll­ku Pál és a Sarohin út talál­kozásánál létesítenének egy megállót, mert akkor nem kel­lene az Apáczai körtéri vég­állomásig elgyalogolniuk a gyerekeknek ahhoz! hogy fel- szóllhassanak a 62-esre — mondta Németh Mihályné.. A csengő hamarosan meg szólal az új iskolában, amely remélhetőleg sok örömmel és sok hasznos tanórával ajándé­kozza meg a tanulókat és a pedagógusokat egyaránt. B. A. Például Autóletéti kamatok A Magyar Hitelbank gon­dolt egyet és elhatározta, hogy ha a hazánkban kapható gép­kocsikra befizet valaki és ná­luk helyezi el az előleg-össze­get hőn áhított autójára, ak­kor többszörösére emeli en­nek a kamatait. A Pénzügyminisztérium is gondolt • egyet'és erre az öt­letre a következő közleményt jelentette meg: „A Magyar Hi­telbank által meghirdetett új személygépkocsi-letéti rend­szer bevezetésére, kamatkiegé­szítés nyújtására jelenleg nincs lehetőség.” A Magyar Hitelbank erre újfent gondolt egyet és teg­nap valamennyi igazgatósá­gának küldött egy körlevelet, amely arról szól, hogy a letéti pénzek fbgadósa csak szep­tembertől esedékes, az eddig kikalkulált augusztus 14. he­lyett. A vita tehát folytatódik. Mi is gondoltunk egyet: mindenekelőtt támogatjuk 0 Hitelbank ötletét, hiszen gya­korlatilag tarthatatlannak ne­vezhető az a helyzet, hogy emberek hatszázalékos kómái­tól részesüljenek csupán pén­zükből, méghozzá - ismerve a gépkocsi-behozatal manó-­véréit - meghatározatlan ideig. Gondoltunk volna mást is, amikor megtudtuk, hogy a Hi­telbank, a jelenlegi álláspont szerint, hétfőn részletes közle­ményben tájékoztatja az or- szágot-vilógot kezdeménye­zéséről. Szimpátiánk is segít­heti őket abban, hogy maga­sabb kamattal illessék azokat, akik a huszadik század utolsó éveiben is hosszú évekig kény­szerülnek várni autójukra, Európa közepén, jelentős elő­leg lefizetésé után. Lángra hamut . és itt már nem is csak az orvosokról beszélek, hanem a ma­gyar értelmiségiekről, akik előtt bezárta a hatalom az új ismeretek csatornáit, a világ tudományos for­radalmának messze világító láng­jaira hamis tanok, meghamisított tények értéktelen hamuját szórta, a tudomány rangjára emelve tudo­mánytalanságokat, értéktelen ideá­kat , . Idézetünk az egyik teg­Létezik?. Örvendetesen megnövekedett a rovatunkhoz érkező levelek száma. Bár szándékunk szerint nem kíván­juk átvenni a szerkesztőségünkben már régóta működő Olvasószolgá­lat feladatait, de ez esetben kivé­telt teszünk, hiszen a villánykövesdi téglagyárban dolgozó Stang András levele a prémiumfizetéssel kapcso­latban már megszólaltatott főnökei nyilatkozatát korrigálja. Illetve nem tudjuk korrigálja-e, az viszont biz­tos, hogy más megvilágításba he­lyezi a közölt adatokat. |me: „A felvett prémium egy dolgozó esetében bruttó 4 ezer forint. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Hogyan? Lengyelek a magyarok helyén cí­mű írásában a Reform legutóbbi száma a következőket írja egyebek mellett: ,,Mintegy 2000 bányász ér­kezne északi reformtársainktól a ba­ranyai lankákra . . ." napi, szabadelvű politikai napilap­ból származik. Megjegyzésünk: Bizonyára az ol­vasók is ismerik a püfölözés nevű népi labdajátékot. Nos, annak az a lényege, hogy akit eltalálnak, annak ugyan ki kell állnia a játék­ból, de hátulról még statiszta- szerepet vállalhat . . . Ilyen körül­belül az, amikor lángra hamut szórunk. munkások negyvenen kaptak össze­sen 60 ezer forintot, mig a négy, irodában tevékenykedő személy ösz- szesen negyvenezret vehet fel. Hét­főn munkásgyűlést tartunk, várjuk részvételüket. Tisztelettel: Stang András." MEGJEGYZÉSÜNK: Nem értjük, hogy ha negyven munkás fejenként bruttó 4 ezret kap, akkor a bruttó 160 ezerből miért csupán 60 ezer marad? Lehet, hogy nem is igy •van? Szerettünk volna választ kap­ni, de a vállalatvezetés jelenleg szabadságon van. Kedden -, mert­hogy a munkásgyűlés hétfőn dél­után fesz — visszatérünk a dologra. Megjegyzésünk: Lanka van Bara­nyában- elég, de ez a vidék in­kább hegyes-völgyesnek számít, és az érkező bányászok remélhetőleg a bányában dolgoznak majd, lan­kadatlanul. Elvis, Nagy Imre Azazhogy nem visz el Nagy Imre, hanem nyugodtan állíthatjuk, hogy az eltelt hét legnagyobb pletykái, mendemondái a címben szereplő két névhez kötődnek. A Csillag Magazin (első évfo­lyam, első szám) dús keblekkel dí­szített oldalain közli, hogy esetleg Elvis Presley él. Megjegyzi, hogy írását, amelyet olyan képekkel is illusztrált, hogy ,,kísértetiesen ha­sonlít a rajta lévő egyik személy Elvisre", a nyugatnémet Bunte magazin alapján közölte. Átnéz­tük a Megyei Könyvtár munkatár­sai segítségével a Bunte magazin ez évi számait, azokban nincs ilyen irás. Megjegyzésünk: ezek szerint tavaly jelent meg a cikk a Bunté- ben, és azóta akár újra meghal­hatott Presley. Nagy Imréről viszont jól értesült források azt áUitják, hogy ő ölte meg Miklós cárt, mint az akkori szovjet titkosrendőrség ügynöke. A 168 óra című újság legutóbbi szá­mában megszólaltatják Kun Mi dós történészt (Kun Béla unokája) az ügyben, aki - Münnich Ferenc fe­leségéhez hasonlóan — nem tagad­ja, hogy Nagy Imre dolgozott az említett szervezetnek, de valószí­nűtlennek tartja, hogy igaz lenne a felröppentett hír. Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt.

Next

/
Thumbnails
Contents