Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-12 / 221. szám

e Dunántúli napló 1989. augusztus 12., szombat Á tlagos nyári reggel hét közepén, egy óra ötven perc alatt lehet meg­tenni a Győr' és Sopron közti 85 km-es utat. Sopron hatá­rában áll a be- és kijö­vő forgalom: a határál­lomáshoz csak a műem­léki belvároson át lehet eljutni. A statisztika sze­rint az idei első félévben 2 millió 970 ezer ember lépett be és ki !a határon itt, ez 919 ezer személy­autót, 19 és fél ezer autó­buszt jelent. A létszám­hoz számítsuk hozzá a vo­naton érkezőket és a te­herautókat. Sopron fuldoklik a ben­zingőzben és a zajban. Az őslakosoknak be kell rendezkedniök a magasabb árakra és a hosszabb vá­rakozási időre az üzletek­ben. De mert a külföldi turisták 90 százaléka egy­napi bevásárlásra érkező osztrák, az állami és ma­gánvállalkozások fellen­dültek: sorro nyitnak az éttermek, sörözők, buti* kok. A lokosság egy ré­sze előtt évtizedek ótq nem látott lehetőségek nyílnak meg — nemcsak a kemény munkára, ha­nem o jó keresetre is. Milliós vagyonokról be­szélnek az emberek, és arról, hogy hajlandók inuk szakadtáig dolgozni, ha érdemes. S nemcsak ha­zai állami és magánvál­lalkozások települnek az osztrák idegenforgalomra, hanem erősödnek a hiva­talos és magánkapcsola­tok is a szomszédos Ausztriával. A soproni át­lagpolgár szenved a tö­megtől, de tűr, mert azt reméli, hogy leljön egy olyan gazdaságpolitika, amikor nemcsak egyesek­nek, hanem az egész (vá­rosnak haszna lesz az idegenforgalomból. Hlft Turisták a Fő téren — A belváros öreg házaiban sorra nyíltak a presszók, bisztrók, sörözök — A város jelképe, a Tűztorony. Soproni képeslap Sopron képe megváltozott az utóbbi időben. Sok öreg belvárosi házban nyitottak borozót, sörözőt, éttermet, panziót, de a vállalkozók ki­használják a várfal, az ud­varok, árkádok szögleteit is bisztrók, fagylaltozók, butikok létesítésére. A kis üzletek ta­gadhatatlan jó ízléssel van­nak felépítve és berendezve: nyugati turistafközpontokban látunk ilyeneket. Az árak is ennek megfelelően alakulnak: az osztrákok és az átutazó­ban lévő holland, NSZK-beli turisták zsebéhez mérve. Ma­gyar szót nem is igen halla­ni, mondjuk, a Zwinger nevű kávézóban, amely küllemét és a felszolgálók modorát tekint­ve akármelyik nyugati nagy­városban megállná a helyét. Az ilyen üzletekben lesik a vevő kedvét, az eladó és a pincér előre köszön. Igaz, né­metül. Az ABC-'ben is, ha a kosárban pezsgő, vodka, füs­tölthús, sojt vagy kávé van 500 forint fölött, a pénztáros automatikusan németül mond­ja be az összeget. Az éttermek, sörözők tele vannak: a belvárosban 11-től este 8-ig alig lehet helyet kapni. Persze, vannak, akik •nem tanulnák. A főutca leg­frekventáltabb helyén a Ven­déglátóipari Vállalat által üzemeltetett bisztróban (biszt­ró: meleg ételeket is kiszol­gáló falatozó, kiskocsma) a szemközti - zsúfolt - City Grill-be irányítónak, ök nem foglalkoznak étellel, öt ko­nyakozó magyar támasztja a pultot. Móndják, a konjunktúra legnagyobb haszonélvezői a .fogorvosók. Egyelőre csak a •hivatalos magánrendelési idő­ben, s csak forintért. De ki marad az SZTK-ban, ha le­hetővé válik főállásban a magánpraxis, kérdezik a ha­zai páciensek, s elmesélnek egy néhány éve megesett tör­ténetet arról a fogorvosról, aki a németül beszélő magyar nyomozónak a kezelés végén, megadta a svájci bankszám­lája számát. Egyébként ezen a területen ,,o nagyok" Is észnél vannak: két szálloda és egy szövetkezet vállalja külföldieknek a fogorvosi ke­zelést valutáért, bentlakással. A butikokban nem tolong a nép, itt bizony már ki-kijön a tulajdonos köszönni a néze lődőknek, hátha vevő lesz be tlőle. A holmi, amit árulnak a legelső divat: Bécsből Olaszországból hozzák a min tákat a bedolgozóknak. Azt •mondják, butikot még nem kellett becsukni. Fagylaltozót már igen - a gazda nem bírta a versenyt. * A belváros megtelt. A ke­reskedelem húzódik a határ felé: jobb minél hamarabb megállítani a vevőt. Az Árká­dia üzletház tizenöt kis bol­tot foglal magában a Bécs felé vezető ú,ton: zöldségest (magyarul kiírva: 500 forint fölött 5% engedmény), buti­kot, vegyeskereskedést, Lewis Shopot, fodrászt (ahol csak a mesterlevél van magyarul, s ártábla nincs), de itt szé­kel a Budapest Tourist és az Intertourist egyik boltja is. Rö­videsen újabb üzletközpont épül — még közelebb a ha­tárhoz. További szakmák, amelyek az osztrákokra építenek: sza­bó, cipész, 'látszerész, mosó­vegytisztító, kozmetikus. És az élelmiszerkereskedelem. Sop­ron ellátása átlagon felül jó. Nincs fennakadás az alapve­tő élelmiszerekben sem, de sókat kell várni. A boltok ostromlott várak. Az egyik ABC-ben befáslizott kezű pénz­tárosnőtől kérdezem, mennyi a napi forgalma. Kétszázezer, mondja. Nyolc-kilenc órát dolgozik naponta, és megke­resi a 10-12 ezret. A vállalkozók nagyobb ré­sze régi soproni család, de vannak „'bevándorlók” is. Puskásáé Bodnár Mieftnek butikja von a Lenin körúton, amelyet a soproniak ma is Várkerületnek neveznék. „Hogy lehet megélni Sopronban egy butikból?", ezt akartam kér­dezni - de ennél .sokkal töb­bet .tudtam ímeg. A Várke­rület nevű söröző kertjében beszélgetünk.- Matyó népművészet és rövidáru van a boltban, Me­zőkövesdről vásárolók - mond­ja. - A vevők osztrákok és nyáron hazalátogató magya­rok. A Balaton és Budapest után az utolsó állomás va­gyunk, ahol a maradék pénzt el lehet költeni, ehhez alkal­mazkodik a kínálatom. Az üz­let már be van járatva, ne­kem és idős édesanyámnak tisztes megélhetést ad. Szom­baton is nyitva tartok, s hét­köznap délután zárás után gyakran segitek mosogatni a •lányoknak a konyhán.- Mosogatni?- Mi ugyanis egy polgári jogi társaság vagyunk Vár­kerület néven. Ez itt a ml családi házunk, az éttermet, sörözőt, kávézót a két fiam működteti, az emeleten van az öcsém fogorvosi rendelő­je, s tagunk még a húgom egy virágüzlettel. A könyve­lést a férjem végzi, ő. egy in­tézetben gazdasági előadó.- Sokat dolgoznak?- Sokat. Az étterem 10-kor nyit, de a szakácsok már fél 7-kor itt vannak, a fiúk az anyagbeszerzéssel foglalkoz­Puskásné Bodnár Miett: „Az üzlet be van járatva" nak, ami - mondjam-e - nem 'Idegnyugtató művelet. Napközben felszolgálnak # pincérekkel együtt. Tizenegy­kor mennek haza. Aki idejön dolgozni, az tudja, hogy fut­nia kell.- Mire költik a nyereséget?- Családi tőkénk nem volt elég az induláshoz, kölcsönt vettek fel a fiúk, ezt törlesz­tik. Három éve indult a sörö­ző. Mindent magunk csinál­tunk, kevertük a maltert, varr­tuk a teritőket. Már .pótolni kellett ezt-azt. Most nyitott a kerthelyiség, az új berendezés is pénzbe került. Péter fiam vendéglátós szakember. Két kis gyerek, a menyem gyesen, .vettek egy öreg házat - van hova tenniök a pénzt. Csaba tanár volt, náluk 'is jött a kisbaba, a gyes és a ház­építés. így ö is beállt a sö­rözőbe.- Érdemes?- Érdemes. Nekem az a véleményem, ma ha valaki nem akar túl nagyot markol­ni és tud dolgozni, tisztessé­gesen megél. A Sas Fogadó dekoratív épület a Lővérekben, a régi favázas német házakra em­lékeztet. A tulajdonos, dr. Persötzi Mihály közgazdász volt a pénzügyminisztérium­ban majd a MÉM-ben, s né­hány évvel ezelőtt, amikor gyermekének levegőváltozást javasolt az orvos, eladta bu­dai házát és közgazdász fe- Ueségével _ együtt megvették a soproni Új utca egyik góti­kus házacskáját. Jól menő •sörözőt csináltak belőle, az­tán eladták, és megvették a telket a Szabadság körúton. Tavaly nyitottak. A földszinten bisztró, alatta söröző, fölötte panzió: 5 szobában 14 ágy- gyal, kolóniái bútorral beren­dezve és fürdőszobával. Sze­mélyenként 500 forint regge­livel. És étel nemcsak 250-ért, hanem 50-60-80-ért is kap­ható.- Hogy engedheti meg ma­gának ezeket az alacsony árakat?- Én tulajdonos vagyok, nem bérlő, és nem három év­re, hanem húszra tervezek. 'Nem kell kirabolnom az üz­letet. Megtérül fez ¡nekem. A vendégeim napközben kispén­zű osztrákok, estére, éjszaká­ra kispénzű magyarok. Tegyük hozzá, hogy a Sas­ban dolgozik Sopron egyik aranysapkós szakácsa és mel­lette még a szakma .néhány helyi kiválósága. Az alkalma­zottaknak is, a családnak is reggel 6-kor kezdődik a nap a panzióban, és éjfélkor ér véget a vendéglőben. Dr. Persötzi napi 16-18 órát dol­gozik. 43 éves.- Mint közgazdász, hogy látja: jól támogatja az ál­lam a vállalkozókat?- Nem. A magas adó, az általános pénzhiány fékez. Éppen most, amikor minden­kinek hajtani kellene. Séta a városiban. A hirde­téseket böngészem. Sokan keresnek németül beszélő el­adót, pénztárost, pincért, gép­írónőt. A köztisztasági válla­lat aszfaltkeverőt, kukarakodót, utcagondozót venne fel. A Lő­vérekben eladó 360 négyszö­göl építési telek 3,5 millióért. Hó rom szobás lakás ugyanott 200 öl telekkel 4,5 millió. 120 négyzetméteres lakás 3-ért, étterem, ¡panzió a belváros­ban 9 millióért. A bécsújhelyi .lakberendezési áruház néme­tül tudó asztalost és eladót keres. Német nyelvű plakátok hívnak sportfesztivólra Loipers- bachba, jazz-fesztiválra Wie- senbe. A tömeg óriási, Mercedesek, BtyW-'k 'között keres átjárót a színes nyári ruháiba öltö­zött turista. Mégis — az ide­genforgalom csillogása nem az igazi. A város kopott, e.- ső látásra is, alaposabb szem­revételezés után különösen. A járdaszegélyek letörve, lukak, repedések éktélenítik az uta­kat; döcögés, ¡bokarándulás nélkül nem lehet 'közlekedni. A néhány éve frissen festett műemlék házak vakolata fol­tos, hólyagos, • a kövek közt kinő a gaz. A reggel tiszta utca déltől másnap reggelig szemetes.- Ez a mi asztalunk - só­hajt Gollnholler Sándor ta­nácselnök-helyettes. - Nincs pénzünk, elvitte az új közúti aluljáró építése. Nincs ember se javítani az utakat. Sopron nem bír el ekkora tömeget. A hotalmas idegenforgalom­ból a tanácsnak semmi köz­vetlen haszna nincs az üdü­lőhelyi díjon kívül. Az állami támogatóst meg fejkvóta sze­rint kapja a 60 ezres város. Illetve: annyi hasznunk van, hogy jól ellátottak az üzle­teink, mert a versenyhelyzet erre kényszeríti őket, és nin­csenek foglalkoztatási gond­jaink se: mindenki talál mun­kát itthon vagy a szomszéd­ban - szabályoson vagy il­legálisan. Évekig könyörög­tünk a pénzügyi kormányzat­nak, legalább a tíz százalé­kát adják vissza a bevételnek idegenforgalmi fejlesztésre. Nem adták. Az üzletek for­galmát nem tudjuk; de kö­vetkeztetünk: tavaly 2 milli­árd forint értékben váltottak be valutát Sopronban. A vá­ros állaga romlik. Az üzlethe­lyiségek bérbeadása jelent ugyan bevételt - előfordult, • hogy egyikért 2 millió haszná­latbavételi díjat fizetett egy magánvállalkozó. De itt is ir­racionális a régi gyakorlat: üzlethelyiségeink egy részét potom pénzért bérlik tőlünk a ¡megyei vállalatok, aztán drágán kiadják szerződésbe, S nekünk nincs beleszólásunk, hogy barkácsbolt vagy ke­nyérbolt legyen-e bennük.- Hányán részesülnek köz­vetlenül az idegenforgalom hasznából?- Mint vállalkozók vagy al­kalmazottak vagy szobát ki­adók kb. a lakosság 15-20 százaléka.- És a többiek?- A többiek türelme fogy­tán. Az idegenforgalomnak árfelhajtó szerepe is van. Dr. Persötzi Mihály: „Reggel 6-kor kezdünk”. (Szűk Ödön felvételei) Gondolja meg: a Idkosság 24 százaléka nyugdíjas, sőt kis­nyugdíjas: a havi 3-4000 fo­rinthoz a szociálpolitikai ke­retből alig tudunk hozzáten­ni valamit.- Normális piaci mechaniz­musban egy város lelvirágzik ekkora idegenforgalomban, Sopron tönkremegy - mondja tanárbarátom. - Néhányon meggazdagodnak - külföldi bankszámlákról is hallani -, a többség a hátrányt élvezi csak. Az emberek morognak, és várnak egy olyan közigaz­gatási, gazdasági önállóságra, amelyben a köz is részesül az ide befolyó pénzekből. Este 10-kor már néptelen a város. - Hol vannak a tu­risták? - kérdezem a taxiso­főrt.- Az osztrákok otthon vagy a 'kaszinóban, a többiek to- vábbálltak. A soproniak örül­nek, hogy itt mindent meg lehet kapni, de még jobban örülnének, ha meg is tudnák venni. Kevés ember palotákat épít, és sokan élnek ha .nem is a csirkeláb, de a parizer színvonalán. *- A jövőnk? - kérdez visz- sza Gollnhoffer Sándor. - Szé­dületes lehetőségeink vannak - pénz kellene hozzá, leg­alább a magunk által meg­termelt pénz egy része. Meg­szűnt a határsáv a Fertőn: csóna'khózak, nyaralók, nem­zetközi versenyek. A Karussel nevű vásárban igen élénk osztrák érdeklődést tapasztal­tunk irányunkban. Magyar országos vállalatoknak is ér­demes itt beruházni. Sopron­ból lehet menni legálisan dol­gozni Ausztriába. A fertőrá- kosi barlangszínpadot szépen ki lehetne építeni, ha volna miből. Bécsújhellyel, Kismar­tonnal fejlődnek gazdasági, közigazgatási, baráti kapcso­lataink. S megindult a gaz­dag pestiek áramlása: arra a hírre, hogy szabadkereskedel­mi övezet lenne Sopronban, sokan vettek itt lakást, házat, telket. Hidfőállásként majda­ni nagy üzletekhez. * Késő délután a Fenyő Áru­házban középkorú házaspár számolgatja az ötvenezer fo­rintos szobabútor OTP-részle- teit. Szemben, az Ikea Áru­ház ajtajában ifjú apa fi­gyelmezteti a gyerekeit: „min­dent meg lehet nérni, min­dent meg kell jegyezni, hogy ha majd olyan helyzetben le­szünk, akkor tudjuk, mit ve­gyünk. A kirakatban 82 cm-es képernyőjű Waltham 2000 te­levízió 107 ezer forintért. A parkolóban, ahol osztrák iu- risták rakodnak degesz tás­kákat, egy fiú Szörényi Leven­te Utazás című dalát énekli gitárkisérettel; „Lenyűgözött engem / Nizza, Monté Cado / s a fényűző gazdagság / Mégis, ne gondold, kérlek / Hogy csak ez a boldogság!” Sapkájában lassan szaporod­nak az egy- és kétforintosok. Gárdonyi Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents