Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-12 / 221. szám

u Dunántúli napló 1989. augusztus 12., szombat A kerti mulatságok koronája volt A tűzijáték tudománya Madridban a csillagászati nyár beköszöntését ünnepük tűzijá­tékkal. (MTI Külföldi Képszerkesztöség) Augusztus 20-a legnépsze­rűbb látnivalója Budapesten a tűzijáték. A színpompás szó­rakozás — amelyet Kínában a puskapor felfedezése nyomón már í. e. 2000 évvel ismertek - Európába a 14., Magyaror­szágra a 17—18. században jutott el. Uralkodók, nagyurak kerti mulatságait koronázták meg vele. A reformkorszak ele­jén már a vagyonosabb pol­gárok is megengedhették ma­guknak, hogy családi összejö­veteleik, szüreti mulatságaik fényét emeljék vele. A pom­pás látványosság ugyanis nem volt olcsó szórakozás. Amikor Ferenc József Pestre érkezé­sét 1857-ben tűzijátékkal ün­nepelték, tízezer akkori forin­tot fizették érte. Ezt a tűzijá­tékot az osztrák Sturver tűz­szerész állította össze, csak­úgy mint azt, amelyet 1867- bea rendezték Ferenc József­nek magyar királlyá koronázá­sakor. A tűzijátékok megfelelő tar­tályokba (hüvelyekbe) préselt lisztfinomságú vegyi anyagok, egyenletes keverékei. Tartal­maznak égő, a könnyű égést biztosító oxidáló és iángfestő anyagokat. Egy részük még hajtóanyagként fekete füstös lőport, ezenkívül o préseléshez szükséges kötő-, és az égést lassító anyagokat is foglal magába. A tűzijátékszerek fény- és mechanikai hatásuk alapján világító-, szikratűz- és hajtókeverékek néven csopor­tosíthatók. A világitó keverékek mind­egyikében van oxidálószer (kálium-klorát, -nitrát), égő anyag (kén, foszfor, gyanta, stb.) és lángszínező (stronci- um-, bárium-, nátriumnitrát). Ez utóbbi fémsók. a lángot a rájuk jellemző színűre festik, például a stronciumvegyüle- tek kárminpirosra, abárium sói zöldre, a káliumé téglavörös­re stb. A világító tűzijátékke­verékek egyike a bengáli — vagy görögtűz. Lassú, nyugodt, színes világító lánggal ég, és emiatt például épületcsopor­tok, színházi díszletek megvi­lágítására alkalmazzák. A második fajta tűzijáték- szemei« a szikratűzzel égi tű­zijátéknak vagy „kínai tűz"- nek szikráit elégő fémrészecs­kék (vas, alumínium, magné­zium) okozzák. A szikratűz ke­verékei tehát mindig tartal­maznak fémporokot, ezenkívül oxidáló anyagként salétromot, kálium-klorátot, égő anyagként szenet, gyantát, stb., és vilá­gító keverékből álló szemcsé­ket is. A keveréket egyik vé­gén szűkített nyílású, vastag falú papírhüvelybe préselik, szűkített részébe helyezik a gy^jtózsinórt. Ennek meggyúj­tása utón nagy hevességgel égő, szökőkútszerű sugárnya­láb keletkezik. Az ilyen hüve­lyeket függőleges állványra szerelik, s azon égnek el. A tűzijátékok harmadik csoportját alkotják a szenet, ként, salétromot és lőporlisztet is tartalmazó hajtókeverékek. A lőporliszt itt nem mint „dobó töltet" szerepel, mint az előb­bi esetben, hanem az alap­anyag egyik fontos alkatrésze, s az a feladata, hogy a belő­le fejlődő gáz az égő anya­gokat változatos, aktív moz­gásra késztesse. A világ sok városában ün­nepelnek valamilyen történel­mi eseményt tűzijátékkal, így Moszkvában a május elsejét, Párizsban a forradalom évfor­dulóját, július 14-ét, Buda­pesten Szent István napját. Mindnyájunk halottal Beléptem a szép barokk kapun, hogy felfedezzem Pé­csett, a rácvárosi temetőt. Bolyongásom után lehangolt, hogy pusztulásra ítéltetett a középkori, felhagyott temet­kezési hely. A vandalizmus évek óta dúl: feltépett krip­ták, a mélyben összetört koporsók, kuszáit csontvázak. Szent Mihály útját az élők széles gyalogútnak, szemét- lerakónak használják. A ka­nyart levágó gyalogosokhoz szólok, nem intézményhez, egyházhoz, hogy tőlük kér­dezzem, kié is ez a párszáz négyszögöl. A sír magánte­rület, egy családé, amit je­lez a fejfa, s ha nincs utód, a jelteíenség következik. Ez a temető nem a világ vé­gén terül el, hanem Rácvá­ros szívében, temploma mö­gött, házak, utcák ölelik, mór egy trafóház, kiskerti pihenő, csavargók fóliakuny­hója is került bele. Az el­hunytak kertjét még jelzi az orgonaösvény. Nem szervezet és nem uta­sítás szükséges, csak éljen a lelkiismeret, a lokálpatrio­tizmus, hogy lekaszálják a gazt, a kőemlékek letört darabját a hantra tegyék és a kriptafedlapokat vissza­emeljék. Virágot sem kelle­ne ültetni, hisz a hajdani sirgondozók dísznövényei bokrokká, fákká terebélye­sedtek. Csak egy kis terep- és környezetrendezésre len­ne szükséq és kész az arbo­rétum jellegű emlékkert., ke­gyeletpark. Ffasonlót nemrég alapítottak ki a felújított szekszárdi izraelita temető­ben. Eszembe jutnak a Jakab- hegy kősáncváránok köznépi halomsírjai, melyek mai is magasodnák majd három­ezer év után. Valahogy meg­maradtak a vételien folytán. Ma tudatosan, nemes aka­rattal, közelmúltunk újraérté­kelésével példás és mara­dandó halottkultuszt (tisz­teletet) igyekszünk el­terjeszteni. S látom a rácvárosi főucón, alig har­minc méterre a barokk te­metőbejárótól a világháborús emlékműn, a friss virágokat, a nemzetiszín szalagos koszo­rút. Megtiszteljük, felfedez­zük az egykori faluközösség mártírjait. Mindnyájunk ha­lottá! ők, ahogy a barokk kapun belüliek Is. Csuti J. Tehetetlenek vagyunk a szeméthalmok ellen? Kis bmt: ‘ í kosz-körkép Kevés a söprögetö ember Harkány nem változik Régi pécsiek - érdekes esetek Pincér nők és „vendég­csalogató lányok” a régi Pécsett Hozzáértő, meg bízható szak­emberek állítják, hogy az ide­genforgalomnak — pláne lyenkor főszezonban — szerves •része a kulturált környezet. A hozzánk látogató vendég ugyanis nemcsak jó progra­mot, kielégítő ellátást, de va­lami szemet gyönyörködtető •látványt is szeretne a pénzé­ért. A pénzéért, amelyre a honi idegenforgolmárok a központi elvárás szerint „pályáznak". Am miközben a turizmus hazai szervezői egyre mélyebbre igyekszenek nyúlni a megyénk­ben is szép számmal jelen lé­vő újkori vándorok zsebébe, mintha valamiről megfeledkez­tek volna. Miközben évről évre növek­szik a forgalom, gyarapodik a bevétel, nem szaporodott a söprögetö emberek száma Eggyel ugyan találkoztunk Abaligeten, de másutt inkább csak az elvégzetlen feladat nyomaira bukkantunk. Megyei körsétánk szomorú tapasztala­ta, nogy az üdülök, nyaralók által látogatott legtöbb te (épülésén a rendszeres tokad- fas hiányát érzékeltük. A kosz, a mocsok, az igény­telenség leginkább Harkány­ban volt tetten érthető. (Ezt mutatja egyébként jobb ol­dali képünk). Ezen az üdülő­településen már évek óta kép­telenek rendet tartani. Mind­egy, hogy szezon van vagy nincs, a településnek több olyan részé van, amely szinte rendszeresen, vagy állandóan gondozatlan. Kévés a söprögetö ember, oki van — megfigyeltük — az is csa'k tessék-lássék végzi a dolgát. A strand kerítése mellett például úgy takarított az illető, hogy a lapátjára összegyűlt piszkot egyszerűen a kék rácsok mögé dobáltg. Ettől az utca ugyan tisztább lett, de vajon mit szólnak eh­hez a fürdő vendégei. A legszennyezettebb harká­nyi terület talán a buszmeg­álló környéke, a vásárcsarnok és a közelében lévő fizető parkoló melletti park, az úgy­nevezett KGST-piac területe. Pedig Harkány példát vehet­ne — hisz' Pécstől—Veszpré­mig - ezt a turistabazársort másutt már mindenütt kultu­ráltabbá tették. A szeméthalmok elleni egye­düli módszer, hogy el kell tün­tetni azt. A megye legtisztí- tatlanabb üdülőtelepülése cí­met méltán kiérdemelt Har­kányban, nemcsak a tisztoga­tó ember kevés, vagy gondatlan, de o sze­méttárolók, a kukaedé­nyek száma is. Ami van, az hamar megtelik, a kukorica-és dínnveórusok nemigen tö­rődnél« vele, miután eladta« az árut, hova kerüi a maro­dén. A szeméttároló edények bű ze. és rendezettlensége foga dott bennünket az orfűi kem­ping bejáratánál is. Az egyébként példásan rendben tartott völgyben ez volt a leg­feltűnőbb hiányosság. zt a néhány eldobált műny<: po­harat, — zacskót már nem is érdemes figyelembe venni. Kép és szöveg: Ferenci Demeter Régen nagy gondot fáldí- tottak a vendéglősök arra, hogy minél több vendég tér­jen be hozzájuk, és ha betér, akkor minél nagyobb szívélyes­séggel találkozzon, minél töb­bet fogyasszon, de jó emlék­kel -távozzon is, hogy minél többször visszatérjen oda, mint törzshelyére. Ennek szellemé­ben, a vendégek odacsaloga- tására női zenekarokat, pin­cérnőket is alkalmaztak, akik­nek sokszor más „feladataik” is voltak ... Természetesen nem nézte ezt jó szemmel az akkor vó: rosi keretben működő rendőr­ség sem, és Pécsett is az 1910-es évek elején Oberham- mer Antal rendőrkapitány ja­vaslatára olyan városi sza­bályrendelet-tervezetet nyújtott be, amelyben a pincérnők munkaideiét reggel 6-tól este 8-ig engedélyezték, ezáltal ki­váltók megakadályozni az es­ti „ráadást". A szabad királyi város közgyűlése el is fo­gadta ezt, azonban kisvártat­va kiderüh, a gyakorlatban megvalósíthatatlan . . A tuiaidonosok ugayms megszüntettek a pincerlany „statust es DevezetteK a bu- feslányét. így a pécsi vendég látó helyeken — mivel a „jő példa" már akkor is ragadós volt — mindennapi látvány volt, hogy egy igéző leányzó ült az asztalnál, bontatlan pa­lackok mellett. Nem csoda tehát, ha a belépőnek szemet szúrt és letelepedett melléje, beszédbe elegyedett, vele, és a többi mar ment magától. Ugyanis így már nem voltak vádolhatok azzol, hogy árul­ták a készletet és „egyebet”, a vendégforgalom pedig is­mét szépen virágzott — a háttérből irányító tulajdono­sok őszinte örömére. A város liberális napilapja, a Pécsi Napló már a dön­tés előtt apellált ellene, az új gyakorlat láttán pedig joggal ostorozhatta a hatóságot szemforgató elvei miatt. A tulajdonosok is látták ezt, és kérvényt juttattak el a belügyminiszterhez, fellebbez­tek a döntés ellen, és mivel az igazságszolgáltatás és a közigazgatós egyébként las­san őrlő malmai is elintéznek valamit egyszer, 1913-ban végre megszüntették az eddi­gi gyakorlatot és visszaállítot­ták a pincérnőí státust, és minden mehetett úgy, mint régen, a nőik ejvonulhattok a vendéggel a szeparéba Is, igaz. ekkor már diszkrétebben j csinálták . . Mas ..veszélyek” is fölléptek | azonban ekkor a helyi vendég- ! laté helyeken. A Pécsi Napló; adta hírül, hogy egy fiatal j ipiccolófiú beleszeretett egv I idősebb, de „tapasztaltabb" | pmcerlányba akinek oda >: adta mtnaen megtakarított i pénzét, mive1 azt tervezték, hogy együtt szöknek meg ai „zord atya" elől. A család í és a gyerek szerencséjére I azonban lelepleződtek, a fiút * a csalod vette gondozásba, j és a pénz megkerült Akkoriban ilyen és ehhez) hasonló híveik színesítették a I pécsi jóságok hírrovatait, ezer. voltak ugyanis a sokat emie | getett, „boldog békeidők" . i V. D. Új logikai játék gyerekeknek— felnőtteknek TO-DO vagy a döntés iskolája Az lenne az igazi, ha úgy tudnék beszámolni erről az új, logikai társasjátékról, •• hogy már ismerném minden csínját- bínját, de sajnos, mégcsak röpke találkozásra nyílt alkal­mam ezzel az élvezetesnek tűnő játékkal. Kalapács János, a játék kitalálója rögtön hoz­záteszi, nemcsak kellemes szó­rakozást kínál a TO-DO, ha­nem igencsak hasznos műve­lői számára. Fejleszti a gyere­kek (és felnőttek) probléma­felismerő és döntési képessé­gét, hozzájárul az ellenfél nyújtotta információk feldol­gozásához, növeli a kudarctű­rést és. új variációk kidolgo­zására serkent. Kalapács Já­nos, aki „civilben" szocioló­gus és tanár, több könyv szer­zője. határozottan állítja, hogy a döntési hozzáértés a tanulá­si folyamat eredmenye s mint ilyennek, helye van - lenne! — az. iskolai oktatásban, hi­szen az élenjáró társadal­makhoz való felzárkózás egyik feitetele az önállóan és meg­felelően dönteni tudó embei A TO-DO-t elküldték már több általános és középiskola nak szerte az országban, és akik ki is próbálták, kedvező válaszokat adtak. A gyerekek szeretik, a 10-12 évesek né­hány óra alatt, a gimnazisták egy óro alatt megtanuljak a játékot, óm, aki .magasabb színvonalon szeretne játszani, annak sok gyakorlásra van szüksége ahhoz, hogy takti­kázni tudja®. iHason fűig tó a sakkhoz, de 'különbözik is at­tól. Tizenhat zseton, 120 da­rab négy színű bábu és a játéktábla alkotja a TO-DO-t, amely angol eredetű nevét (káosz-zűrzavar) meghazudto- lóan éppen a logikai rendre törekszik. Viszont kiejteni, megjegyezni elég könnyű ezt a nevet, és ez sem utolsó szempont. A játékból egyéb­ként elkészült az első 200 da­rab, de a boltokban jelenleg nem kapható, mert a nagy cé­gek még nem döntötték el, érdemes-e ilyen gondolkodtató játékkal meglepni a szegény vásárlókat. Volt ahol mind­járt közölték, ha nincs hozzá dobókocka nem is foglalkoz­nak a TO-’DO-val, mert a magyar vásárlók csak a do­bókockás-típusokat szeretik.(?l) Adódtak viták az ármegálla­pításnál is. Kalapács János olcsóbban, a cégek drágáb­ban kívánják „piacra dobni’ , A játéknak egyébkén létezik gz :smertetéttné: nagyobb és kisebb változata ,s. az előbbi kissé Diplomacy társasjáték­hoz is hasorf iható. Kalapács János mindenesetre kén-tó és nem hallandó mmondan ar­ról, hogv széles irortipn meg­ismertesse a kicsidet, nagy®' <at az új játékka: amely után már külföldről is érdeklődnek, csakúgy, mint egykor a. hi­res Rubik-kocka iránt. A dön­tés a keresxedejem kezében van' talán néhány menet TO-DO hozzásegít a helyes választáshoz Barlahidoi A-

Next

/
Thumbnails
Contents