Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-01 / 179. szám

Az üvegfal túloldaláról Türelmetlen ügyfelek a kartonozóban Az elegáns szőke nő ma­gabiztosan törtetett át az \ előcsarnokon, megelőzve a csenőben sorban állókat. Be­nézett a nagy üvegablak mögé és ingerülten csattant fel: „Szóval ezért nem lehet magukat felhívni, mert szán­dékosan félreteszik a tele­font!" - Hiába magyaráz­ták neki szépen, nyugodtan: hölgyem, a telefon csők ad­dig van félretéve, amíg az illetőnek, aki bejelentkezett, megkeressük a kartonját, egyeztetjük a rendelési idő­pontokat, és ezután vissza­szólunk néki, hogy mikor jö­het. Ha önnek sikerült vol­na hívni minket, ön miatt ugyanígy mellé tettük volna a kagylót addig, amíg az ügyét el nem intézzük. A nyugodt, udvarias ma­gyarázat azonban mit sem használt. A nő igazának tel­jes tudatában méltatlanko­dott tovább, míg a mögötte sorban állók morogva utasí­tották rendre, hogy ne cir­kuszodon tovább, hanem álljon inkább a sor végére. A Lánc utcai Rendelőinté­zet kartonozójánák ablakai előtt zajlott a jelenet. Én, aki most épp obiakon belül voltam, felháborodtam. Da­rabos lánosné, a kartonozó megbízott vezetője csak csen­desen mosolyogva legyintett.- Mi ezt már megszoktuk. Sajnos az emberek sokszor ingerültek, s velünk veszek­szenek, például ha nincs benn az az orvos, akihez tartoznak - mert nem akkor jöttek, amikor az rendel ha változik a körzetbeosztás, ha sokat kell a rendelésre várni és-azért is, ha itt sor­ba kell állni. Pedig egyik­ről sem mi tehetünk, mégis minden idegesség, ingerült­ség itt csapódik le nálunk. A hétfői nap mindig zsú­folt, ezen a hétfőn ís órá­kon át nem akar elfogyni a sor a kartonozó ablaka előtt, S természetes reakciója az embereknek, hogy a várako- . zás ingerültté tesz. A kartonozó tulajdonkép­pen betegirányító. Az ablak­nál sorra kerülő betegeknek felveszik az adatait, e?után kikeresik a kartonokat tartal­mazó állvány labirintus bán a dossziéját - sokszor létrán fel, létrán le kell mászni na­ponta ötvenszer — ezzel visz- szamennek az ablakhoz, megkérdezik milyen rendelés­re jött, ha a beteg bizony­talan, azt is megkérdezik, mi a panasza, ennek alapján megadják a rendelés időbe­osztását, ezt két-három hely­re leadminisztrálják, s ez­után a kartonhordók a meg­felelő szakrendelőkbe viszik. Ennek alapján szólítják a betegeket. Mindezzel nem is lenne baj, simán menne ez az adminisztrációs és irányí­tó munka, hd nem adódná­nak olyan problémák, 'hogy a beküldő körzeti orvos pél­dául rossz helyre irányítja a beteget. Például ezen a dél- előttön is a Lánc utcában keresték a fül-orr-gége szak- rendelést és többen gépko­csialkalmassági vizsgálatra jöttek, pedig mindkettő csak a Munkácsy utcai rendelő­ben van.- Sokszor ezért is velünk kiabálnak — mondja Dara­bos Jánosné. - Az egész kertvárosi körzet hozzánk tar­tozik. A városrész növekedé­sével állandóan változnak a körzethatárok, s lehet, hogy valaki, aki két héttel előbb egy másik orvoshoz tartozott, most nem szívesen veszi a változást. Emiatt is velünk veszékednek, meg azért is, ha változik a rendelési idő. Pedig mi itt ezekről nem te­hetünk. Sokszor ■ sértegetnek bennünket durván, ilyenkor hátramegyünk a függöny mögé sírni, hogy ne lássák.- Tegnap egy beteg azért ordított velem, mert mond­tam neki, hogy a szemészeti rendelésre várnia kell. Egy­általán nem volt sürgős el­látást igénylő problémája, nem akarta megérteni, hogy a vidékről beutaltakat kell előre venni - szólt közbe Rácz Judit.- A múltkor két beteg fe­nyegetett meg, hogy munka­idő utón megvárnak és majd jól ellátják a bajomat — kapcsolódott a beszélgetésbe a fiatal Ferenci Mariann. - S mindezt azért, mert nem voltak hajlandók sorba állni, itt az ablaknál hangoskod­tak. Épp egy másik beteggel foglalkoztam és mondtam, várják ki a sorukat.- Nem tudom miért ilyen durvák az emberek — veszi át a szót Virtin Sándorné. - Sokszor a legcsúnyább sza­vakkal illetnek minket. Per­sze, hogy amikor tízszer le­nyeljük a sértést, előfordul, hogy tizenegyedszer már mi is fölkapjuk a vizet és sok­szor talán arra leszünk in­gerültek, aki igazán nem is szolgált rá. Azt sem értem, hogy aki ráér, például nyug­díjas, miért olyankor jön, amikor a legnagyobb a zsú­foltság és nem sürgős ellá­tást igényel a problémája? A Lánc utcai Rendelőintézet ellátási körzetéhez 17 község tartozik. Természetesen a vi­dékiek elsőbbséget élveznek, hiszen busz- és vonatindulás­hoz kötöttek. Ha a nyugdí­jasnak azt mondjuk,, jöjjön vissza délután, amikor sok­szor szinte üresek a folyo­sók, megsértődik és veszek­szik. Á Lánc utcai Rendelőinté­zetben belgyógyászati, nő- gyógyászati, ideggyógyásza­ti, orthopédiai, fogászati, se­bészeti és szemészeti szak- rendelés működik. A karto­nozóban - ha épp nincs senki táppénzen vagy sza­badságon — heten dolgoz­nak. Az ablaknál délelőtt né­gyen, délután hárman. Egy a telefonon bejelentkezéseket intézi (ezért foglalt sokszor a kartonozó száma) és van két-három kartonhordó kis­lány. Az itt dolgozók nem­csak a betegirányítást vég­zik. A számítógépes szűrő- és nyilvántartó központból havonta hatalmas paksamé- tát kapnak személyi adatok­kal. Ilyenkor ki kell keresni az esetleges elhalálozáso­kat, lakcímváltozásokat és azt át kell vezetni a karto­nókra. Mindezért a mun­káért a megbízott vezető fi­zetése 4350, a többieké 4000 körüli. Igaz, ígérték fizetés- emelést . . . Sarok Zsuzsa Dunántúlt TlcrolÖ 19M. július 1., szombat­Rossz bizonyítvány — megvalósulatlan vágyak Melyiket válasszam? .,. ván, ' hogy valóban küzdeni kell. Búcsúzáskor azt kívánom neki, hogy váljon valóra az ál­ma ... * P. I. szintén pécsi, a Berek utcai általánosba járt. Ha szü­P. /. mélyen hallgat. Akkor élénkül fel, amikor szóba ke­rül a Pécsi Minőségi Ruházati Szövetkezet. Ott biztatták, hogy könnyebb munkára fel­veszik, betanítják. A jövő év; iskolakezdésre legalább megis­meri a szakmát. Egy tippet tudtam adni ne­ki: a KIOSZ Oktatási és Szak­mafejlesztési Központjának pé^ esi kirendeltségén (a KIOSZ megyei titkárságán) érdeklőd­jön, ott ugyanis tettek lépése­ket a patthelyzetbe került ti­zenévesek ügyében. Konkrétan: textilvarró, bőrdíszműves, ci­pész, üvegező szakmára - kö­rülbelül egy éven át tartó - összesen 250 órás betanítókép­zést kívánnak indítani, ameny- nyiben az engedélyeket és a szükséges támogatást megkap­ják. * A tervezett heti kétszeri képzéssel nemcsak a céltalan­ságtól menti meg a gyereke­ket a KIOSZ, hanem az elhe­lyezkedési esélyeiket javítják. Mert mint Bedő Zsuzsától, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet munkatársától megtu­dom, jelenleg háromszáz tizen­éves ügye rendezetlen a me­gyében: őket az általános is­kola után nem vették fel se középiskolába, se szakmunkás- képzőbe. Ráadásul évente négy-ötszáz gyerek kimarad a kényszerpályás beiskolázás kö­vetkeztében a különböző isko­lákból (szakközépiskolákból, gimnáziumokból). És ha a de­mográfiai hullámot nézzük, ak­kor egyértelmű, hogy akinek idén nem sikerül a továbbta­nulás vagy kimarad, annak jö­vőre még nehezebb lesz a helyzete. Bedő Zsuzsa helyesli a KIOSZ kezdeményezését és megjegyzi, hogy ez is bizo­nyítja, nem kell három év egy szakma elsajátításához. A lég-' több helyen a szakmunkások is betanított munkát végeznek,! az pedig pár hónap alatt el-« sajátítható. Az Országos Szak-( majegyzék korszerűsítése indo-( költ, mégpedig úgy, hogy csak( a kvalifikált szakértelmet, igénylő szakmáknál követeljék, meg a hároméves képzést, aj betanított munkástól ne. A be-1 dolgozói hálózatot fejlesztő, üzemek esetében például ki-) fejezetten ez a jövő útja. (A Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőr­ruházati Vállalat megtette a kezdő lépéseket: kétszer tíz fő, részére a központi gyárban jú-j lius 1-jétől szeptemberig gépii kesztyűvarrásra tanít be Iá-í nyokat.) A megyében több száz ti-I zenéves tanácstalan. S kérde-| zem: hol vannak a tanárok,] akik útra bocsátották, elképze- | lés, önismeret nélkül kiröptet- I ték százával a fiatalokat? Ér-1 telmetlen a szülőkre mutoga- ‘ tás! Én a pedagógusok fele­lősségét, több száz gyerek ősz- , tályfőnökénök lelkiismeretes- , ségét kérem számon... A hi- : vatástudat nem a fizetési bo- i ríték vastagságától, nem is az osztálylétszámtól függ. Égé- [ szén mástól... L. Cs. K. KIOSZ által szervezett átképzős tanfolyamon a női-szabó szakmát sajátították el a részt- VgL Proksza Lászlá felvételei ««ff* E*rr‘«ú Hátborzongató még a gon­dolat is: egy tizenhárom éves és tíz hónapos kislány hasonló korú unokatestvérével együtt megjelenik a siklósi gyár munkaügyén és megkér­dezi: van-e felvétel? A nemleges válasz tragikus. A nagyharsányi T. 7.-nek ez az egy ötlete volt. Fogalma sincs, mihez kezd. Befejezte a rryolc általánost, nem a legfényeseb­ben, 'kettes-hármas jegyekkel. Nöiruha-készitőnek - magyarul varrónőnek - jelentkezett Kom­lóra, illetve Pécsre. Nem vették fel.- Miért nem lett jobb a bi­zonyítvány?- Nem szerettem tanulni.- Miért?- Sokat követeltek.- És az rossz?- Igen, mert ugyanakkor ke­vés volt a magyarázat. T. J. nem látszik butának, a tonulástól mégis távol került. Mint kiderült, hiányzott a si­kerélmény, amely a „nem -'ér- tem”-et követő magyarázással talán meglett volna. Most ott­hon takarít, mos, főz. Kuncog­va jegyzi meg, hogy csak azt csinál ebédre, vacsorára apu­nak, anyunak, és a huginak, amit ő maga is szeret. A kert­ben sokat kapál, van mindig mit tenni ott is. Munkára áll a keze. Ő viszont azt szeretné, ha konkrétan varrásra állna.- Nem adom fel, mert én varrni alkarok, de ha a tanu­lás nem megy, akkor dolgoz­ni fogok. Emberek közé kell menni. Ez a lány elszánt! Falubeli sorstársa - K. E. - úgy tűnik, még nem látja át igazán a helyzetét. Bár amikor említem, hogy élete vágya, az ápolónő­ként gyerekgondozás nagy va­lószínűséggel füstbe ment — hirtelen komolyra vált. És me­séli, ihogy a huszonnégy Vili/ A-snak csők a fele tudott to­vábbtanulni, a többieket — köz­tük őt is - nem vették fel. Jú­nius elején megkapták az el­utasítást a szakmunkásképzők­től, az általános iskolába is ment erről értesítés, de őket nem kereste fel senki, nem is hívta. Hogy mi lesz velük? Fo­galma sincs. Sorolja a neve­ket: Sz. Z„ V. M„ T. O. M. ... Kérdezem, hogy ismer-e gyárakat a környéken? A BGM-et igen, de oda nem megy. A miértre nincs válasz. Határozottan állitjá, hogy min­denképpen dolgozni fog, akár­hol is. Javaslom neki, hogy a megyei munkaügyi szolgáltató iroda siklósi kirendeltségét ke­Ügyfélfogadás a pécsi Munkaügyi Szolgáltató Irodán papirt, mehet vájártanulónak. Növények helyett a föld mélyé­be, Villány helyett Komlóra. Nem mondta neki senki, hogy legalább jó erős közepesnek kell lennie, ha dísznövényker­tész akar lenni. Bár nagyon nem is kérdezték az iskolában, hogy mihez is van kedve, netán tehetséget mi iránt érez. Pe­dig rajzolni nagyon szeret, s mondja, hogy tud is.- Egyet megtanultam: sem­mit sem adnak ingyen. - Szö­gezi le. Én is helyeslek, mond­lei munkáltatót (!) találták vol­na, akkor nőiruha-készítőnek felvették volna az 500-as szak­munkásképzőbe. — A szüléink nyugodtak vol­tak - meséli a huszonéves báty, aki festő-mázolónak ta­nult. - Az én példámra ala­poztok, hogy az iskola intézi a továbbtanulást. Nem Így lett. Mire megtudták, hogy nekik kell munkáltatót keresniük, ad­digra minden cég és minden maszek megtelt tanulókkal. réssé fel, mert ott tudják, hol van egyáltalán felvétel. Azt mondja, én vagyak az első e tanáccsal. - Hát ez igazán el­szomorító. A pécsi Cs. Cs.-t a Nevelési Központ könyvtárában érem utol. Testvéreitől tudom, hogy barátjával idejött. A fiú kezé­ben egy felnőtteknek szóló haditechnikai könyv. E téma érdekli. És érti annak ellené­re, hogy félévkor fizikából megbukott. Rejtély. Cs. Cs. csa­ládi körülményeire a nehéz jelző nem kifejezés. Három testvére van, nálánál kisebbek. Apjuk tavaly meghalt, hirtelen. Jut pénz a lakásra, ételre, de ruhára, cipőre alig. Barátjá­val együtt adták be a jelent­kezést dísznövénykertész szak­mára. Cs. Cs. bizonyítványa meghiúsította, hogy továbbra is egy osztályban maradjanak. Végül is rendeződik az ügye — már ahogy. Komlóról kapott Tanácstalan tizennégy évesek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents