Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-31 / 209. szám

1989. július 31., hétfő Dunántúlt napló 7 Továbbra is lesz Vasasi Bányász ■ Egy kis csapat életben maradt A négy lengyelből csak egy Van már ificsapaT Volt több olyan meccsük is. mikor jobb híján mezőnyjáté­kos védte a kaput. De az is előfordult, hogy olyan kapust kellett elővenni a ta­lonból, aki 8 éve abbahagyta a játékot. Mások nem olyan régen játszottak utoljára, ám ők is már íjával korábban szögre akasztották a focicsu­kát, mielőtt egy-egy mérkő­zésre beugrásra kerték őket.- Ilyen körülmények között nagy kunszt edzőnek lenni, nem pedig akkor, amikor min­den rendben van — mondja Somogyvári József, o Vasasi Bányász labdarúgócsapatának edzője. — Ha a hét elején megszidok valakit, hét közben résen kell lenni, nehogy olyant mondjon neki az ember, ami­ért megsértődik, és nem jön el szombaton vagy vasárnap bajnókit játszani. Ennek elle­nére becsülöm a játékosai­mat, mert munka után, ked­vezmények nélkül futballoz­nak. Mi ugyanis nem tudunk bújtatott állást biztosítani sen­kinek sem. Ezék után nem is lehet cso­dálkozni azon, hogy évéken keresztül mindig kérdéses volt: fennmarad-e a Vasasi Bá­nyász labdarúgócsapata? 'Nem mintha nem lett volna pénz a továbbéléshez, létesít­ménygond sincs (annyira jó a pályájuk, hogy az ellenfe­lek szeretnek rajta játszani), inkább az okozott gondot, hogy nem volt elég játékos. Sok idősebb futballista akadt, akiknél mindig félni lehetett: jövőre abbahagyják. És akkor nincs folytatás, —mivel az ifi­ből nem lehetett meríteni. Ifi­csapat ugyanis sokáig nem is v°lt, azt nem tudtak össze­hozni. Inkább fizettek bajnok­ságonként 40 ezer forintot büntetésképpen a szövetség utónpótlásalapjóra, de ifi- együttest nem tudtak kióllito- •ni. Most már van ifijük is, °z öregek is vállaltak egy ujabb évet, úgyhogy indul­hatnak ősztől is a megyei I. osztályban. De nem lesz gond n>ost már a kiállást illetően a Jövőben sem, az ifisták garan­ciát jelentenek erre. Somogyvári József negyedik «ve edzi a Vasasi Bányászt. ^ legutóbbi bajnokságban kényszerből 27 játékost szere­peltetett, ennyit az ősszel kezdődő idényben biztosan oem tud pályára küldeni. Töb­bek között azért sem, mert a Pégy lengyel futballistájából e9y. a csatár Pawlowsky ma- rQdt, három honfitársa viszont hazament. Az eltávozottak közül Pyrz kapus elmenetele e legnagyobb veszteség, tavaly minimum öt pontot hozott a Csapatnak. Szóval 16 valamire­való játékost azért sikerült Összetoborozni az edzőnek, ek­kora létszámú kerettel dolgo- *'k. Ebbe a kiöregedettek is beleszámítanak. Mert azért nélkülük nem jönne össze hét- röl hétre a Vasasi Bányász kezdő tizenegye. H. I. Jaroszlav Fabion, az A-csoport győztese Csehszlovák győztesek a Zsolnay Kupán Bár akadtak a pénteki utolsó játéknapon gyors dön­tetlenek, a XIV. Zsolnay Kupa nemzetközi sakkversenyen o partik döntő többségét éles küzdelem jellemezte. Az öt órányi játékidő végeztével le­lehetett csak többszöri meg­szorító számolás után megha­tározni a végső helyezéseket. Az A-csoportban mór az utolsó játszma előtt szinte biz­tos volt, hogy nem marad Ma­gyarországon a díszes trófea, mert a 'lévai Jaroszlav Fábián teljes ponttal vezette a me­zőnyt. A 9. körben egy meg­győző döntetlen tette fel a ko­ronát szereplésére, s a félpont előnnyel lett első. A második helyen az egyik esélyes, Sze- lényi Norbert (Veszprém) vég­zett, aki csak a jobb Bucholz értékszámával előzte meg a torna legkellemesebb meglepe­tését nyújtó Csuka Olgát, aki szegedi színekben versenyez. A legnagyobb favorit, Iván Zoltán, két megtorpanás után a negyedik helyre tornázta fel magát. Az A-csoport győztesével nehezen indult a beszélgetés, mert a nyelvi nehézségek mel­lett a szimpatikus, 31 éves csehszlovák játékos szerényen távol akart maradni a reflek­torfénytől. — Két éve már jártam itt, és akkor oz erősebb színvona­végeztem. Most készültem er­re a tornára, és a jó formám mellé a szerencse is párosult, hiszen kedvező volt a sorsolá­som, és jól is szerepeltem.- Milyennek találta a ma­gyar ellenfelet?- Meggyőző játékerővel rendelkeznek, és a verseny azt is bizonyította, hogy o sakk egyetemes játék, és oz or­szághatárok nem szülnek kü­lönbségeket. A csehszlovák harmadik ligá­ban játszó élversenyző a Slo- van Agrolevice csapatának tagja, amely Bánás nemzetközi mester nevelőmunkájának eredményeként egyre szebb si­kereket tud felmutatni. Ez bi­zonyítja, hogy a B-csoport- ban is lévai sakkozó nyert, Zahorszky Róbert, aki végig jó játékot produkált és fél pont előnnyel nyert. Végeredmény. A-csoport: 1. Fábián (7), 2. Szelényi 6,5, Csuka 6,5, 4. Iván Z. (6), 5. Rózsa (Zalaegerszeg 6). 6. Horváth J. (Mohács 6). B-csoport: 1. Zahorsky (7), 2. Szabolcsi (Pécsi Lendület, 6,5), 3. Palkó (PBTC 6,5), 4. Horváth Gy. (Zsolnay 6,5), 5. Székely (Szeged 6), 6. Solty (PBTC 6). Konzum Expó ajánlata: használt filc padlószőnyeg vásár (Pécs, Munkácsy M. u. 35-ben, a Konzum Autósbolt udvarában) 80 és 100 Ft/m- áron. NYITVA: hétfőtől naponta AMÍG A KÉSZLET TART! 10—16 óráig, Uj magasugró­világcsúcs Szombaton késő éjjel Puerto Rico fővárosában, Son Jüanban megdőlt egy újabb atlétikai világ­csúcs. A karibi bajnoksá­gon a kubai Javier Soto- mayor magasugrásban túljutott az álomhatárnak számító 8 láb, azaz 244 centiméteres magasságon, s ezzel megdöntötte saját, 243 cm-es világrekordját. A régit, tavaly szeptem­berben a spanyolországi Salamancán állította fel. Sotomayor a 244 cen­timétert második kísér­letre teljesítette, mivel először bal lábával le­verte a lécet. A 21 éves, 192 cm magas atléta a világcsúcs után csak eny- nyit tudott mondani: „Fantasztikus érzés!" Ismét a sheffieldi futballtragédiáról Hiba volt a labdarúgó­pályákon elrendelni a szesz- árusítás tilalmát — ezt a meglepő következtetést is tar­talmazza a sheffieldi Hills­borough stadionban április­ban bekövetkezett súlyos tra­gédiáról vasárnap nyilvános­ságra hozott igazságügyi je­lentés. A tanulmány, amelyet a most lezárult vizsgálatról majd a belügyminiszternek továbbí­tanak, azzal indokolja a fen­ti következtetést, hogy az ösz- szecsapást nagyrészt a kocs­mákban az utolsó pillanatig italozó, s ezért a stadionba késve érkező szurkolók kezd­ték. A 95 ember halálát oko­zó tragédia körülményeit vizsgálva a szakértők úgy vé­lik: ha a stadionban árultak volna alkoholt, akkor talán a szurkolók nem érzik szük­ségét, hogy már a találkozó Vízilabda — svéd módra Színtiszta amatőrizmus van Gyorsak, de nem rafinálTak Ha svéd sport, akkor a ho­ki, no meg Borg, Stenmark, Edberg, Wilander, esetleg a magasugró világcsúcstartó Sjöberg neve ugrik be. De hogy svéd vízilabda? Na ne! Egyáltalán van olyan? Van! A képviselőit láthatta mindenki, aki a pécsi Hullámfürdőben nemrégiben odakukkantott a Gyöngy Kupa nemzetközi fér­fi vízilabdatornára, amelyen karlstadi pólósok jelentették a külföldi indulókat. Edzőjük­kel ragyogóan megértettük egymást, ami nem a svéd tu­dásom érdeme, hanem azé, hogy Wiandt László Pécsről származott el, 1969 óta él Svédországban. Pólós volt idehaza is, na ná, hogy ott is játszott, előbb Lundban, majd Karlstadban, lehúzott összesen 15 esztendőt, aztán edzősködni kezdett. Ezt teszi most is. Ha valaki, ő aztán tudhatja, hogy milyen a svéd vízilabda. — Technikában, labdakeze­lésben rosszabbak a svéd ví­zilabdázók, mint a magyarok, de úszni azt nagyon tudnak. Nálam is, a csapatban sokan 51 másodperc körül leússzák a 100 gyorsot. Viszont nem rafináltak, ezt a játékot víz felett játsszák, holott sok mú­lik azon, ki mit tud a víz alatt. Teljesen szabályosan pólóznak, nincs semmi va- gányság bennük. Edzeni sze­retnek, de a sportolást lazáb­ban veszik, inkább csak élve­zetből csinálják. Ez érthető is azok után, hogy megtudom: Svédország­ban egyetlen játékos sem él meg a pólóból. Nincs kaló­riapénz, nincs meccspénz, mindenki vagy tanul, vagy dolgozik, és akkor jár edzés­re, ha éppen ráér. Az útjaik egy részét saját zsebből fize­tik, az étkezését például min­denki maga állja. — Nálunk három liga van, mi a másodikban vagyunk. Főleg a nagyvárosokban di­vatos ez a játék, és inkább Dél-Svédországban. Az NB I- es klubok 50 m-es fedett uszodákat használhatnak, ne­künk csak 25-ösür»k van. Az megy vízilabdázónak, aki ko­rábban úszott. Fiatalok mind, 30-on felüli svéd pólóst nem látni. Mi sokszor szoktunk külföldön játszani, jobbára az NSZK-ban, Hollandiában, Dá­niában, Norvégiában és Ma­gyarországon. A mindenkori csapatommal itt edzőtáboro­zunk Pécsett, így van ez év­ről évre. ' A csapatom fő szponzora a VALMET nevű, papíripari gépeket gyártó vál­lalat és pénzt ad még né­hány más cég is. Az ezektől befolyt összegből vesszük meg a sapkákat, az úszónadrágo­kat, a labdákat, a Toyota autóügynökség pedig úgy se­gít bennünket, hogy olcsóbban adja bérbe az utazásainkhoz a mikrobuszait. Az uszodában lévő éttermet a város kiadta nekünk, ez is hoz valamit a konyhára. Meg az is, hogy az ott elhelyezett reklámokkal mi gazdálkodunk. Nagyon lelke­sek a fiúk, sokat áldoznak a vízilabdáért. Hogy mást ne mondjak, idefelé 26 órát autóztunk egyhuzamban, vál­tott vezetéssel. Elképzelhető, ez mennyire fárasztó. Indul­nak ők úszóversenyen is, pe­dig arra senki sem kötelezi őket. Csakhogy meg akarják őrizni gyorsaságukat. Aztán itt van annak a két játékos­nak példája, akik velünk jöt­tek, de előbb mentek vissza. Mindketten katonák, szabad­ságot kértek és kaptak erre a külföldi edzőtáborozásra. Ám nekik, a tüzéreknek hadgya­korlatuk lesz, ezért kell a többiek előtt visszaérniük. Le­vezetik hazafelé a 26 órát, az­tán szinte rögtön elmennek gyakorlatozni egy kicsit. Mi ez, ha nem színtiszta amatőrizmus? Horváth László * Zágrábban vasárnap befe­jeződött a háromnapos nem­zetközi vízilabdatorna. Az utolsó mérkőzésen Jugoszlávia és Magyarország csapott ösz- sze a végső győzelemért. Jugoszlávia—Magyarország 13-12 (2-2, 5-1, 2-4, 4-5). További eredmények: Gö- rögország-Framciaország 8-6 (0-1, 3-2, 4-1, 1-2), NSZK­Kamada 11-5, (2-1, 3-2, 4-C, 2-2). A torna végeredménye: 1. Jugoszlávia 10 pont, 2. Ma­gyarország 7, 3. NSZK 6, 4. Görögország 5, 5. Franciaor­szág 1, 6. Kanada 1. előtt elfogyasszák esetleg a többszörösét annak, amit a pályán innának. Javasolja még az anyag, hogy kevesebb szurkolót en­gedjenek az állóhelyekre, s az érdeklődőket ne a stadionba érkezéskor, hanem az egyes szektorok bejáratánál ellen­őrizzék. Ho képernyőn követnék kö­zeledésüket, jobban megaka­dályozhatnák, hogy a jeggyel nem rendelkezők a forgóajfós bejáratoknál tömörüljeneic. Ugyanokkor elengedhetetle­nek a jobb elsősegély-felté­telek, s a biztonságiak és a rendezők megbeszélése a mérkőzés efőtt. A pályát körülvevő kerítést nem tanácsos lebontani, de több kaput, s a mostaninál szélesebbeket kell rajta nyit­ni. Elmarasztalja a jelentés a sheffieldi labdarúgóklubot, mért a pálya biztonsági léte­sítményei nem feleltek meg az előírt szabványnak. Egy másik anyagban a saj­tótanács részben védelmébe vette a Hillsborough stadion­ban történtekről a lapokban megjelent fotók készítőit. A tanács - amely egyfajta eti­kai bizottságként működik, és feladata a beérkező pana­szok kivizsgálása - fennállá­sának 35 éve alatt ilyen mé­retű tiltakozással még nem találkozott. Elsősorban a li­verpooli áldozatok ismerősei­től, a városi tanácstól, a lab­darúgókluboktól összesen 349 levelet kapott, 3651 aláírás­sal. Nehezményezik, hogy a közölt képek a tragédiát a szenzáció oldaláról tálalták, azaz az áldozatok haláltusá­ját egészen közelről, az illetők személyazonosságát felismer­hetően fotózták. Egy másik beadvány, 7000 aláírással ki­fogásolja a Sun tudósítását, amely a lívérpooli szurkoló­kat kedvezőtlen színben tün­teti fel, s olyan vádakat is tartalmaz, hogy az életben maradottak közül többen ki­rabolták halott társaikat. Olyan felvetések is elhangzot­tak, hogy az újságírók és fo­tóriporterek kevésbé buzgó szakmai ténykedés helyett több segítséget nyújthattak volna a sebesülteknek, vagy a rendőröknék. A tanács úgy foglalt állást, hogy a sajtó aligha ábrázol­hatta volna kevésbé vissza­taszítónak ezt a szörnyű ese­ményt, hiszen az újságíró dolga a valósághű ábrázolás - mórcsak azért is, hogy hoz­zájáruljon az elrettentéshez. Ugyanakkor a tanács elis­merte, hogy a közelképek a haláltusákról nem tartoznak a nyilvánosságra, azok némelyi­ke túlzás volt. s a Sun em­lített cikkében is találni kifo­gásolnivalót - szögezte le a tonáos 12 újságíróból, illetve jogászból álló különbizottsá­ga. Salakmotor Vasárnap Miskolcon, a Nép­kerti sporttelepen rendezték meg az országos első osztályú salakmotoros egyéni bajnok­ság 2. fordulóját. Másfélezer néző előtt, rendkívül kemény és gyors pályán viaskodott egymással a 16 vaspapucsos. Mindössze egy bukás történt, nöha kiélezett csatát .vívtak egymással a résztvevők. Külö­nösen két debreceni, Tihanyi és Adorján, valamint a nyír­egyházi Petrikovics jeleskedett. Végeredmény: 1-2. Petríko- vics József (Nyíregyházi Volán Dózsa) és Tihanyi Sándor (Hajdú Volán) 14-14 pont, 3. Adorján Zoltán (Hajdú Volán) 13, 4—5. Hajdú Zoltán (Borso­di Építők-Volán) és Nagy Ró­bert (Tisza Volán) 11-11, 6. Kócsó Antal (Tisza Volán) 10. !---------------------------------------’-----------! ............. ....

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents