Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-31 / 209. szám

1989. július 31., hétfő Dunámon napló 5 Az MSZMP Pécs Városi Bizottsága választási munkabizottságának tájékoztatója Küldöttjelöltek az MSZMP kongresszusára Az MSZMP Pécs városi szervei és szervezetei a kongresszusi küldöttek jelölését befejezték. A beérkezett javaslatok alapján a választási munkabizottság a következőkben ad tájékoztatást. (Zárójelben a jelölek életkora). Véget ért egy belső ábránd Tüntetés egy művésztelepért Üzlet vagy kiárusítás? A városi pártszervezetek je­löltjei : 1. Aparácz Dénes, • (48) Ki- szöv, elnök; 2. Arató Márton, (39) Me­csek Fűszert, vezérigazgató; 3. Beke József, (61) nyugdí­jas, vegyipari szakmunkás; 4. Dr. Boda Sándor, (50) B. m.-i Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat, term. igazgató- helyettes; 5. Bódé László, (44) B. m.-i Lapkiadó Vállalat, igazgató; 6. Bogárdi János, (42) Vá­rosi Rendőrkapitányság, pb- titkár; 7. Brányi Endre, (29) B. m.-i Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, pénzügyi és számvi­teli oszt. vez.; 8. Dóra Ferenc, (55) nyug­díjas, BM tiszt; 9. Fényes József, (56) vasút- igozgató; 10. Dr. Fischer Emil, (48) POTE Gyógyszertani Intézet, egyetemi tanár; 11. Dr. Geisz Mihály, (46) MSZMP B. m.-i Bizottsága, tit­kár; 12. Görcs Károly, (59) nyug­díjas, vállalatvezető; 13. Háber István, (39) PMMF, főiskolai adjunktus; 14. Hegedűs László, (34) Pannon Volán, piackutató-üz­letkötő; 15. Hornicz József, (35) Hu­nor, diszpécser; 16. Dr. Horváth Csaba, (36) JPTE, egyetemi adjunktus; 17. Dr. Ivancsics Imre, (51) JPTE, egyetemi docens; 18. Jávor Antalné, (55) nyug­díjas, KPVDSZ titkára; 19. Jávorfi János, (60) nyug­díjas, HM tiszt; 20. Karoliny Márton, (42) KÉV, igazgatóhelyettes, főmér­nök; 21. Kertész József, (64) nyug­díjas, BM tiszt; 22. Dr. Kisbán Gábor, (44) MSZMP Pécs Városi Biz., tit­kár; 23. Kiss József, (51) nyugdí­jas, vájár; 24. Dr. Koltai Dénes, (42) MSZMP Pécs Városi Biz., első titkár; 25. Komáromi István, (38) Garancia Szövetkezet, elnök; 26. Kozma Béla, (34) Janus Pannonius Gimn., tanár; 27. Meixner András, (35) JPTE, kollégiumi igazgató; 28. Metzing József, (32) PMMF, főiskolai tanársegéd; 29. Mischl Róbert, (57) Bá­zis Dév, vezérigazgató; 30. Mosonyi Attila, (46) Zsolnay Porcelánqyár, üzem­vezető ; 31. Nagy Gyula, (41) Pécsi Dohánygyár, műszaki csoport- vezető; 32. Nagy Sándorné, (64) nyugdíjas, SZMT oktatási közp. vez.; 33. Novák József, (44) So- piana Gépgyár, lakatos mű­vezető; 34. Nyuli György, (37) Pécsi Bőrgyár, villamossági csop. vez.; 35. Dr. Ormos Mária, (59) JPTE, rektor; 36. Palatinszky János, (41) MÁV Igazgatóság, villomos- és gép csop. vez.; 37. Papp Gábor, (37) DDGáz, javító szerelő; 38. Pellei László, (40) Dé­dósz, szem. osztályvezető; 39. Dr. Petrétei József, (31) JPTE, egyetemi tanársegéd; 40. Radics László, (34) MSZMP Pécs Városi Biz.,' pol. munkatárs; 41. Rákos János, (42) Pécs M. Városi Tanács V. B. Hiva­tala, elnökhelyettes; 42. Ruszák László, (58) nyugdíjas, BM tiszt; 43. Dr. Rúzsa Csaba, (45) B. m.-i Tanács, megyei főor­vos ; 44. Sári Ferenc, (62) nyug­díjas, munkásőr-parancsnok; 45. Somogyi Ferenc, (39) Sopiana Gépgyár, személyzeti és okt. vezető; 46. Soó László, (44) B. m.-i Cipőipari Szövetkezet, elnök; 47. Szabó János, (63) nyug­díjas, HM tiszt; 48. Dr. Szelestey György, (43) MSZMP Pécs Városi Biz., titkári 49. Dr. Szilasi Anna, (51) Egyesített Eü. Intézet, igazgató főorvos; 50. Dr. Sziráky Ferenc, (64) nyugdíjas, Közalkalmazottak Szakszerv. B. m.-i titkára; 51. Dr. Szirtes Gábor, (43) MSZMP B. m.-i Bizottság, tit­kár; 52. Szőke Attila, (42) Vá­rosi Rendőrkapitányság, BM tiszt; 53. Dr. Tóth Tibor, (48) Egyetemi Könyvtár, főigaz­gató; 54. Varga Istvánná, (38) Meruker, beruházási csop. vez.; 55. Dr. Varga Jenő, (39) MSZMP Pécs Városi Biz., tit­kár; 56. Dr. Vonyó József, (44) JPTE, egyetemi adjunktus; 57. Dr. Zeller Gyula, (61) JPTE, dékán; 58. Dr. Zinhóber Ferenc, (62) JPTE, intézetigazgató. A város környéki pártszer­vezetek jelöltjei; 1. Bognár László, (49) Me- csekvölgye Mg. Tsz, Görcsöny, elnök; 2. Deutsch Péter, (35) Zen­gő Völgye Mg. Tsz, Bogád, közgazdasági elnökhelyettes; 3. Popini Nándor, (43) Me- csekvölgye Mg. Tsz, Görcsöny, ipari főógazatvezető; 4. Tavi Tamás, (39) Közsé­gi Közös Tanács, Abaliget, el­nök. A jelöltek bemutatására au­gusztus hónapban választási kampány keretében kerül sor. Ezt követően a párttagság szeptember 1—7. között párt- szavazással választja meg a kongiesszusi küldötteket. Belsőbáránd vasárnap déli 12 óra. A kastély bejárata elé gyűlnek a tábor lakói, a pártoló közönség és az ese­ményre kivonult tévéstáb. A müvésztelep vezetője röviden ismerteti a történtéket, azután elindul a menet. Csendesen, magasba emelve inkább bú­csúzó mint tiltakozó tábláikat, a falu egyetlen utcáján vo­nulnak végig. Az emberek csak itt-ott állnak ki a kopuk été, és ők is hallgatnak. Pe­dig a demonstráció nekik szól. Pontosábban azoknak akik az ő nevükben döntöttek a művésztelep sorsáról. De hát mi történt, hogy tüntetésre kényszerültek ebben a Székesfehérvártól néhány kilométerre eső aprócska fa­luban? Hat évvel ezelőtt Morvoy László grafikusművész és ta­nítványai, a budapesti Gaál Imre Stúdió és a Pécsi Janus iPannonius Tudományegyetem rajz szakos hallgatói, egy nyá­ri rezidenciát kerestek, ahol együtt dolgozhatnak. Válasz­tásuk Belsőbárándra, egy na­gyon leromlott állapotú kis kastélyra esett. Kibérelték, úgy ahogy lakhatóvá tették, és hat év alatt nemzetközi ihírű művészteleppé fejlesztet­ték. Idén tavasszal az , abai tanács, - amelyhez Bálsőbá- ránd tartozik - eladta a kas­télyt a fejük fölül. Ugyanis megjelent a színen von Bá- irándy Buffalo úr. — Hogyan történt az adás­vétel és miért tüntetnek el­lene? - faggatom Morvay Lászlót. — Mi, azon túl, hogy saj­náljuk ezt a már sajátunknak érzett épületet, a helyzet e‘- ien tiltakozunk, amelybe ke­rültünk. A kastélyt ugyanis po­tom összegért dobták oda az amerikai vevőnek, akkor, ami­kor mi is meg akartuk venni. — Miből futotta volna egy képzőművészeti szakkörnek és néhány egyetemi hallgatónak kastélyvásárlásra? — A Gaál Imre Stúdió, a Póker Kisszövetkezetben talált támogatóra. Később megsze­rezték a Rekárd Győri Mező- gazdasági Gépgyártó Vállalat segítségét is. Ök vállalták, hogy rendbetiozzák a kastélyt. Az év nagyobb részében üdü­lőnek, tanácskozóközpontnak használták volna, nyaranta pedig mi dolgozhattunk vol­na itt tovább. Nemzetközi művészeti centrumot akartunk itt létrehozni, mesterkurzuso­kat hirdetni külföldieknek ... Meg volt a konkrét tervünk lés a pénzünk is hozzá, 15 millió forint. iEz volt tehát az a „belső ábránd”, melyet a művész­telep dédelgetett, s amelynek most véget vetettek a belső­bb rá rvdiak. Az amerikai úr ugyanis — aki egyébként az alatt az egy hét alatt buk­kant fel, míg a Stúdió a szer­ződés részleteit dolgozta ki - £00 ezret ígért készpénzben. És ami fő, dollárban! — Meg voltam győződve ró­la, hogy ez egy tisztességes üzleti tárgyalás lesz. Téved­tem. - mondja Morvay László.- A falusiak kezdettől el­lenszenvvel viseltettek a tábor iránt. Mi volt ennek iaz oka?- Azt várták tőlünk, hogy nyaranta az épületet tataroz­zák, amit ők egyébként, mióta megszűnt ott az iskola, telje­sen sorsára hagytak. Ha mi nem vagyunk itt, talán már a téglákat is széthordták volna. (A diáikok önerőből építette fürdőszobából így is ellopták a vízvezeték csöveket.) Most örülhetnek, hiszen von Bárán- dy úr ígérete szerint, a jö­vendő szálloda parkjában kedvezménnyel lovagolhatnak és golfozhatnak majd. Az abai tanács pedig évi 7 szá­zalékkal részesedik a bevétel­ből. A fiatal művészek búcsú­zóul 'kiállítást rendeztek a fa­lusiaknak, azután pedig cso­magolni kezdtek... Müller Zsuzsanna MTI-hir: A Baranya Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizs­gálatot sürget annak megálla­pítására, hogy a Beremend térségében* folytatott kőbányá­szat mennyiben veszélyezteti távlatilag a harkányi gyógy­víz mennyiségét és minőségét. El akarják kerülni ugyanis, hogy a Hévízi-tó gondjai meg­ismétlődjenek Harkányban. Mivel a jelentés készítője jelenleg szabadságon tartóz­kodik, felhívtuk a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság re­ferensét, Kovács Miklóst, hogy többet is megtudjunk a prob­léma hátteréről. — A legnagyobb gond, — mondta —, hogy Beremend és Harkány közös hévízadó me­dencében fekszik, s ha a kő­bányát esetleg mélyművelésre állítják át, az hatással lesz a harkányi gyógyfürdő jövő­jére is. Idejében lépni kell, mert a termálvíz gyógyvízzé történő átalakulása legalább 20 ezer évet vesz igénybe. Mi a baranyaiak jelentését továbbítjuk a VITUKI-hoz és a többi illetékes szervhez, en­nél többet nem tehetünk. Sür­getni fogjuk a Harkány tér­ségében lévő gyógyvíz-, és fenmálvízlkészlefek pontos fel­mérését, s a vízkincs fokozott védelmét. Remélhetőleg foga­natja lesz a figyelmezteté­sünknek. Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Amikor beszélgettünk, megjegyezted, annyiszor és annyi helyen kérdezgettek már az utóbbi időben köny­veidről, magánéletedről, a nyilvános házakról és egyéb dolgokról, hogy gyakorlati­lag már nem tudsz újat mondani. Megmondom őszintén, ezért is választot­tam írásomnak ezt a for­mát, talán egy szubjektív levél az Olvasót is jobban érdekli, már mint az unos- untalan elismételt formulák. Engedd meg, hogy néhány kijelentésedre reagáljak, annál Is inkább, mert szom­baton éjjel Orfűn visszakér­deztél: vajon miért van az, hogy az embereket ennyire érdekli, ha valaki kiteregeti saját szennyesét? Szóval azt kérdezed, miért szeretünk csámcsogni ma­gánéleteden. Miért érdekli a magyarokat, hogy Za- latnaynak hány szeretője volt, van és lesz? Levél Cinihez Őszinte leszek. Engem imár akkor sem érdekelt, amikor piacra dobtad első könyvedet... A héten ugyan beleolvastam vallo­másodba (mondván: felké­születlenül nem mehet el dolgozni az ember), de rö­vid idő után kénytelen vol­tom letenni, úgy éreztem kevés az idom, illetve ilyes­mire egyáltalán nincs. Szá­vai miért is érdekli ennyire az embereiket a magánéle­ted? Van egy olyan gyanúm, hogy a többséget ugyanúgy nem érdekelte, mint ahogy engemet sem. A tolakodó ez esetben nem a közön­ség volt, inkább a könyv és annak írója. Ha jól emlékszem, azt mondtad, azért írtad az „Apácát", mert akkoriban ilyen-olyan okök miatt más­sal nem foglalkozhattál. Nyugaton ezt úgy mond­ják: „The show must go on”, a műsornak folytatód­nia kell. Akárhogyan is, de a sztároknak felszínen kell maradniuk, s mindegy, hogy az újságok első oldalán, vagy a bűnügyi rovatban, de a nevüknek forogni kell. Különben elfelejti őket a közönség, s ha ez megtör­ténik, nincs több biznisz, nincs többé csillogás. . . Gondolom tisztában vagy azzal, hogy nem egy már elfeledett énekesnő szeretői­re voltak kiváncsiak a ma­gyarok öt évvel ezelőtt. Az ötlet viszont a tiéd, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Kezdet­ben Te voltál tolakodó, s most, hogy bejött az, ami­nek be kellett jönnie, most, hogy csámcsogni kezdtek az emberek, már nem ér­ted mire ez a felhajtás . . . Őszintén szólva én sem. Orfűn, szombaton kiderült, hogy legalább húsz kiló a felesleged, hogy szívesen bevezetnéd ugyan a nyilvá­nos házakat, de férjedet már nem szívesen enged­néd oda, s hál' istennek az is bebizonyosodott, hogy a hangod, ha lehet, csak jobb lett az elmúlt huszon­három év során. Ha nem veszed zokon, én ezután is csak a lemezei­det fogom megvenni. A könyveidtől távol tartom magom. 'Pauska Zsolt Például n~ Petőfi vagy Petrovics földi maradványai? (Folytatás az 1. oldalról) 1856-ban halt-e meg, új ked­vese oldalán. Ügy véljük, Pe­tőfi költészetét egyik tény sem befolyásolja különöseb­ben. Mindenesetre érdemes hallgatni Morvái Ferenc sza­vait, aki egy napja érkezett haza a Szovjetunióból és ed­dig sóját költségére több mint tízmillió forintot költött a ti­tok kiderítésére. Nagyrédei kazánüzemében értük utol. A telefonbeszélgetés részletei: — A csontokat azért nem tudtuk hazahozni .most, - kez­di rendkívül ingerülten —, mert az Illetékes magyar kor­mányszervek hetekig halogat­ták a szükséges levelek el­küldését, és mivel a Burját autonóm köztársaságba nem is érkezett semmiféle hivatalos irat, ezért gyakorlatilag ti­tokban, szállítottuk el a cson­tokat a barguzini temetőtől több mint háromszáz kilomé­terre fekvő Ulan-Udéba. Bur- 'játia fővárosában autóbusszal eljutva szerencsére nem sérül­tek a csontok, így azokat el­helyezhettük a minisztertanács páncéltermében. A kulcsokat én őrzöm. Minisztériumi hivatalnokok tesznek állandóan keresztbe. Meggyőződésem, hogy attól is félnek, hogy temetést ren­dezünk. Azt szeretném, ha tiz napig fél lenne nyilvános he­lyen ravatalozva Petőfi tete­me . . . Szóval olyanokat is mond­tak nekem, - tudom bizonyí­tani -, hogy addig nem ad­ják meg az engedélyt a haza­hozatalra, aimíg a Petőfi ro­kona nem kéri. Milyen roko­na? Legszívesebben azonnal visszamennék Moszkvába, hogy meggyorsítsam a tetem hazahozatalát, de az a hely­zet, hogy Magyarországon még meg sem alapították a 'kormánybizottságot és mégis­csak furcsa lenne, ha Gor- bacsowal Morvái Ferenc ma­gánvállalkozó tárgyalna, a szovjeték segítenének. Ha sikerül hazahozni a csontókat, bárki megvizsgál­hatja, hogy igazunk van, fel - navata'loznártk, utána gyalog vinnénk a koporsót Kiskőrös­re. Remélem, megtalálom ezekhez a segítőket, a kor­mány vagy a Magyar Nép­hadsereg részéről. Mindenesetre pillamaitnyilag fel vagyok háborodva. Megyek bárom nap múlva az USÁ- ba, a Magyarok Világszövet­ségétől is kérek segítséget... Egyébként is mennék, a Fehér Házban fogok előadá-st tarta­ni, Bush elnök meghívására, ott voltam egy zártkörű va­csoráján Budapesten, amikor itt tartózkodott. 'Eddig a beszélgetés. Ke­restük dr. Kiszety Istvánt is, az antropológus a Balatonon tartózkodik. Felesége, aki a Magyar Nemzet újságírója el­mondta, hogy a hétfői Nem­zetben ő részletezni fogja a tényeket. Addig is idézzük a Vasárnapi Híreik tegnapi szá­mából Kiszely István szavait: „A tudomány igazol: a bal felső hármas szemfog, a me­redek homlok, a keskeny áll, a sípcsonton a sérülés, a váll szélessége, a harmadik bor­dán a törés nyomai, a 165 centis magasság, a jellegzetes testalkat igazolja, hogy Petőfi Sándor földi maradványait találtuk meg . . .” Magunk részéről várjuk a további fejleményekéit. Min­denesetre úgy véljük, akár a sírkövön szereplő Alefcszandr Sztepanovics Petrovios földi maradványairól van szó, akár nem, érdemes lenne itthon is ‘megvizsgálni a csontokat, az­tán majd meglátják. Felmentették A Pécsi Városi ügyészség bizonyíték hiányában megszüntette a nyomozást a 19 éves Mayer Péter ellen, akit az idén április 5-én tör­tént postarablási kísérlettel gyanúsítottak. Mint emlékezetes, egy ismeretlen férfi gázpisztollyal fenyegetőzve arra akarta kényszeríteni a Surányi úti postahivatal vezetőnőjét, hogy adja át neki a pos­tán őrzött pénzt, ami akkor éppen 70 ezer forint volt, Gim József- né azonban ehelyett a riasztócsengőt nyomta meg, mire a támadó elsütötte a gázfegyvert és elmenekült. A postahivatal vezetője bizonytalan volt a tettes felismerésében a házkutatás és a kiterjesztett helyszíni szemle során nem találták meg a gázpisztolyt. A posta pultjáról vett tenyér és ujjlenyomatok a szakértő szerint nem a gyanúsítottól származtak, s ruházatán sem tudták kimutatni a gázlövés maradványait. A nyomozó kutyák és a beismerő vallomás elegendő volt az alapos gyanúsításhoz és a le­tartóztatáshoz, mivel azonban a gyanút a további nyomozás sem megerősíteni sem bizonyítani nem tudta, az ügyészség megszüntette a nyomozást. Mayer Péterre nézve az ügyben folytatott eljárásnak semmiféle hátrányos következménye nem lehet - közölte az MTI munkatársá­val a nyomozást vezető ügyész. (MTI) Veszélyben a harkányi víz

Next

/
Thumbnails
Contents