Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-31 / 209. szám

1989. július 31., hétfő Dunántúli napló 3 Helyes Károly (botról) és Magyar Gyula tegnap reggel étkész­letet faragott. Fotó: Laufer László Fafaragók Orfűn Színes sátrak sorakoznak az orfűí malommúzeum udvarán: az Orfűí Fafaragó Műhely tagjai kezdték meg nyári tá­borozásukat. Az egykori vízi­malom melléképületeiben évek kemény munkájával alakítot­tak ki maguknak jól felszerelt műhelyt és szálláshelyet, de ilyenkor nyáron, amikor néhá­nyon családjukat is magukkal hozzák, a sátrakra is szükség van. Az amatőr alapokon műkö­dő műhely, amelyben ács ki­vételével minden fás szakma megtalálható - az asztalostól a faszobrószon át a farestau­rátorig —, egyre-másra aratja a sikereket a fafaragók szá­mára meghirdetett népművé­szeti, népi iparművészeti ver­senyeken, kiállításokon. Nem­rég adtunk hírt a Kapoli-pá­lyázat díjazottjairól, Szentke- reszfy István és Freund János most a hét végén Nyíregyhá­zán vették át díjukat - előbbi aranyat, utóbbi bronzot - az Országos Népművészeti Kiállí­táson. A mostani táborozás idején a műhely tizenöt tagja Püs- pökszentlászlóra készít utca­bútorokat. A Hosszúhetény fe­lőli faluvégre helységnévtáb­lát faragnak, a kúthoz szemét- tárolót, a haranglábhoz kerí­tést, ajtót tokkal, a forráshoz pedig két nagy asztalt négy paddai. A munkát a Püspök- szentlászlói Baráti Kör és a Természetbarát Kör kérésére végzik társadalmi munkában, csak o faanyagot kellett a körnek beszereznie. Mint Ke- rényi Gábor muzeológus el­mondta, az orfűi műhely az évi 50 ezer forintos állami tá­mogatás ellenében mintegy 300 ezer forint értékű társa­dalmi munkát végez a külön­böző intézmények, társadolmi szervezetek felkérésére - szí­vesen ajánlja fel kapacitását hasonló megbízásokra. A püs- pök'zentlászlóí bútorokat októ­berben ünnepélyesen adják át a népszerű üdülőfalu képvise­lőinek. Arra is gondoltak, hogy el­vállalják a szentlásrlói házak előtt korban és stílusban oda­illő kerítések elkészítését, de folytak hasonló tárgyalások Ófalun is; Drávátokon óvodai játékok, Terehegyen fejfák ké­szítése került szóba. Szívesen vennék hasonló gondolkodású kovácsmesterek ismeretségét és segítségét ebben a mun­kában. G. T. Pécsi kereskedők ígérik: Mától olcsóbb lesz a dinnye A görögdinnye őshazája ál­lítólag India, onnan került év­ezredekkel ezelőtt Afrikába, Ázsiába, majd a dél-európai országokba, végül pedig bal­káni közvetítéssel hazánkba. Az üdítő gyümölcsnövény ma­gyarországi elterjesztésében valószínűleg volt némi szere­pe az oszmán-török megszál­lásnak is. Ám míg nálunk fő­ként —, a most is kapható — sima zöld héjú fajták a leg­inkább kedveltebbek, a tő­lünk délebbre fekvő országok­ban számos másféle változat is ismert. Ha a kínálat még nem is olyan sokféle, de van már kü­lönbség az árakban. A Bala- ton-parti árusok a múlt hé­ten még 40-50 forint körül kinólgatták, a veszprémi vá­sárcsarnok körül 35-ért mérték kilóját, Baján pedig 40 fo­rintot kértek érte. Hét végére még tovább ja­vult a helyzet, pénteken a 6- os út menti árusoktól már 20 forintért is lehetett vásárolni, a piacon pedig 15-ért is. Szombatra pedig tovább csök­kent a görögdinnye ára, a Zöldért egyes boltjaiban már csak 10 forintot kértek érte, a komlói piacon pedig 16 fo­rintért is lehetett venni. A hét közepén jártunk az Ormánságban, ahol azt ta­pasztaltuk, hogy javában folyt a dinnyeszüret. Vajszló hatá­rában például két megrakott pótkocsis teherautóval is talál­koztunk. A pécsi vásárcsarnok mellett árusító kereskedőktől pedig azt hallottuk: más vi­dékről is jön az utánpótlás. A pécsi kereskedők minden­esetre azt ígérik, hogy mától olcsóbb lesz a dinnye, hiszen ha túl akarnak adni a kész­leten, mindenképpen engedni kell a 20 forintos árból. Min­denesetre ha így lesz és a pécsi árusok változtatnak az árakon, áldomásként nekik is kijár majd a dinnyebor, amit a hagyományok szerint vala­ha a kasznár adott az uraság dinnyeszedőínek ... F. D­Hétfőtől szezon végi vásár De ugye nemcsak a bóvli olcsóbb? Ügy látszik, a kereskedelem idén sem képes szakítani megrögzött szokásaival. A pé­csi-baranyai állami és szövet­kezeti üzletekben, áruházak­ban hétfőtől kezdődik a sze­zon végi kiárusítás, amit a bolti dolgozók szakmai zsar­gonjában nyári vásárnak hív­nak, de ettől az még az, ami. Évek óta próbálják elhitetni velünk, hogy mindez csak ér- fűnk, fogyasztókért történik, Qzért csökkentik az árakat, bogy mi újból és újból tako- 'ékoskodhassunk. Az még ugye csak rendbe von, hogy a kereskedelmi vál­lalatok szabadulni akarván fe­leslegessé váft árukészleteiktől, különféle akciókat szerveznek, árengedményeket adnak. De ^ion miért nem tehetik ezt *álön-külön, miért kell egy me9yében még mindig egy- s*erre akciózni? Kérdezem ezt Qzért is, mert az elmúlt héten ®9y nálunk jóval északabbra ekvő nagyvárosban, egy má- megyeszékhelyen jártam, 6s ott már javában tartott a s*ezonvég. Meg kell, hogy ’’’Ondjom, nem nagy sikerrel. Szezonvég ide, szezonvég ?^a, sok kispénzű honfitársam r‘lonyára mégis nagyon vár- I® már ezt az alkalmat. Hi- a beígért 20-30-40 szá- Ql®kos engedmény bizonyos Embertársainknak sokat jelent. ■ 6 kedves kereskedelmi válla- <jt°k. ugye, nemcsak a bóvli ; sóbb mától? Lesz olyan áru ^zt omi nem elfekvő készlet? meg már kérdezni se merem —, ezt különben is ta­lán inkább az ipartól kellene tudakolni -, lesz-e olyan, amit még így leórazva is, nem értékén felül kínálnak? A mutatós kirakatokból ugyanis az látszik, hogy a vi­lágútlevéllel és a némi valu­takerettel rendelkező honi polgárnak még mindig érde­mesebb egy-egy ruhadarabért felkerekednie. Hisz egy szí­nes pólót, mutatós farmeringet még mindig kétszer-háromszor annyiért árusítunk, mint amennyit ér. Jól tudják ezt a KGST-piacoknak nevezett tu­rista bazársoron, éppen ezért velük a most meghirdetett nyári vásár résztvevőinek is nehéz lesz felvenni a versenyt. Hiszen amíg a pécsi, Felső­malom utcai piacon egy Adi­das feliratú gyermektrikót a szülő 60 forintért megvehet, aligha fog sorba állni az en­nél drágábbért az állami vagy szövetkezeti üzletben. Lenne persze megoldás! Például figyelni kellene a piacot és nem azon siránkoz­ni a boltokban, hogy üresebb a vevők pénztárcája! Meg kellene már szüntetni ezeket az egyen-szezonvégeket, es akkor, és ott cűnálni üzletet, ahol lehet, és ahol van fi­zetőképes kereslet. Az egysé­gesített nyári vásár egy ko­rábbi tervutasításos, eloszta- sos, keretgazdálkodásra épülő kereskedelmi struktúra torz zabigyereke, meg kellene már szabadulni végre tőle! Ferenci Demeter Bevásárlóbusszal Eszékre Évekkel ezelőtt komoly vi­ták voltak róla: szükség van-e a két ország közötti, ponto­sabban a komló—eszéki busz­járatra? Szerencsére minden maradt a régiben, így aztán magunk is tehettünk egy pró­bát, hogyan működik egy ilyen nemzetközi járat. Van­nak-e előnyei, hátrányai, ha mondjuk egy négytagú család végállomástól végállomásig tesz egy kis kirándulást. A Pannon Volán Komló fel­iratú, kékre festett busza reg­gel fél hatkor indul a bá­nyászvárosból. Általában nem üresen, hiszen, akik az előző megállóban várakozó Komló— Mánfa-Pécs közötti járaton nem találnak helyet, ide azért beférnek, hisz csak pár utas van, aki majd végig utazik. Egy négytagú családnak kö­zel 1200 torintjába kerül az oda-visszaút. Ez talán nem is olyan sok pénz. Főleg, ha meggondoljuk, hogy ezen a járaton csak a magyarok utaz­hatnak forintért, a külföldiek­től devizát kérnek. A pécsi, majd a harkányi megállóban annyira megtelik a kocsi, hogy az ember kezdi sajnálni a kalauzt, akinek rengeteg papírt kell kitöltenie, valutát elkönyvelnie, jegyeket kiadnia. Ám a fő gond mégsem ez, hanem, hogy a zsúfoltság in­gerlékennyé teszi az embere­ket, lökdösődnek, káromkod­nak. Harkányig 17 magyar utas marad a fedélzeten, és leg­alább ötször ennyien állnak a megállóban, így aztán az évek óta ezen a járaton autó­zó sofőrnek, Horváth Károly- nak is ,kbe kell dobnia ma­gát!". A törékeny szőke kis kalauz. Bencsik Zsuzsa aligha boldogulna a tengersok nép­pel, aki mint a megriadt vad tolakszik fölfelé. Végül is berakják alul a csomagokat és a bábeli nem­zetközi nyelvzavarban tisztá­zódik, ki jön, ki marad. Ma­gyarok, jugoszlávok és lengye­lek utaznak tovább az Ikaru- szon. Az utóbbiakat pór órá­val később az eszéki piacon látjuk viszont: Ráma marga­rint, Party vajkrémet. Kara­ván kávét árusítanak egy kő­asztal mellett. A magyar határon gyorsan végzünk, nyolc-tíz perc alatt az útlevelekbe kerülnek a pe­csétek és Isten veled, Dráva- szabolcs! Odaát a jugoszláv oldalon is nagyjából ennyi idő alatt végeznek az útlevelekkel. — Dobro utfo — köszön fel az első ajtón a vámos és máris mehetünk tovább. Las­san megnyugszanak a kedé­lyek. az utasok irtani kezdik a várakozás közben az abla­kokon beszökött szúnyogokat. A kis szőke kalauznő bekasz- szirozza egy nehezen fizető jugoszlávtól az Eszékig érvé­nyes jegyért a három márkát, pilótánk pedig besorol az egyre sűrűsödő forgalomba. Útközben mellénk sodródik egy 13 éves jugoszláviai ma­gyar fiúcska, Bata Rudi, aki a nagyanyjával Kaposváron és Harkányban járt. Az amúgy jeles tanuló zentai fiúcskából csak alig lehet kihúzni egy­két szót, nem éppen bőbeszé­dű a lelkem. Nem úgy a nagymama. Ö egész famíliája élettörténetét elmondja Eszé­kig, sőt még azt is, mit csi­nálnak a nyugdíjasklubban, miket énekelnek, hogyan vic­celődnek. Menetrend szerinti pontos­sággal fél 9-kor érkezünk Eszékre. Délután 1 órakor in­dul a járat vissza, addig „sza­bad a vásár”. Mehet minden­ki, ahova akar. Aki visszafelé is megváltotta jegyét, azzal majd a 3-as megállóban ta­lálkozunk. Az okosabbak első útja a bankba vezet. Leg­alább fél órát kell várni, mire oz ember sorra kerül, de ez mégiscsak biztonsógosöbb itt, mint az utcán, vagy a piacon váltani, amire egyébként lép­ten nvomon ajánlatot kap a magyar turista. — Gyeie magyar, gyere! — szálongatják a különféle bóv­liárusok is. Honfitársaink többségével azonban nem is annyira a piacon, mint inkább a belvárosi üzletek, áruházak, vencéglők környékén találko­zunk. Akik délután nagy tás­kákkal, kis kerekes „utánfu­tókkal" várják a buszt, több- ny're :degenek. A magyarok legfeljebb egy-két pólóval, né­hány tábla csokoládéval, pár tucat rágógumival, vagy egy­két üveg itallal gazdagabban térnek vissza. Délután — a hivatalos in­dulási idő előtt — beáll a busz. A tömeg nyomul az aj­tóhoz. Csak a gépkocsivezető és a kalauz együttes, erélyes fellépése képes helyreállítani a „rendet". Végül is minden- k: 'öifér, még az a két jugo­szláv nő is, akik a határig legalább tízszer átrendezgetík csomagjaikat, és hol leülnek a padlóra, hol felállnak. Húsz perces késéssel érünk Pécsre, mert a jugoszláv ol­dalon nagy munkában van­nak a vámosok: egy nyugat­német rendszámú autót vizs­gálatnak, amelynek tulajdo­nosa - feltehetően egy haza­felé igyekvő török vendég- munkás - egykedvűen szem­léi! az eseményeket. Velünk sem itt, sem a magyar hatá­ron nem foglalkoznak sokat. Így aztán a két jugoszláv nő melltartójából is előkerülnek a százasok, mi pedig felléleg- zün!', végre újra itthon. Ferenci Demeter Billy Graham magyarországi tapasztalatairól Billy Graham amerikai evangélista — aki csak­nem egyhetes magyaror­szági látogatását befejez­ve vasárnap utazott el Budapestről — személyes képviselője útján mondott köszönetét a magyar ál­lami és egyházi vezetés­nek n látogatása . során tanúsított együttműködé­sért. valomint a szombati, népstodionbeli igehirdeté­sen megjelent mintegy 100 ezer embernek a részvéte­lért. Az amerikai lelkész Hr. Haraszti Sándor, sze­mélyes képviselőjét, ma­gyarországi progamiaínak fökoordinótorát felhatal­mazta arra, hogy az aláb­bi nyilatkozatot tegye az MTI-nek. Billy Graham rendkívül hálás a magyar kormány­nak és a magyarországi egyházaknak azért, hogy lehetővé tették és tevőle­gesen is segítették ma­gyarországi programjának megvalósítását, így a szer­vezők számára minden vá­rakozást felülmúló szomba­ti igehirdetés megtartá­sát. Megtiszteltetésnek ér­zi, hogy ezen a progra­mon személyesen is részt vett Szűrös Mátyás, a magyar Országgyűlés el­nöke, s megjelent Pusztai Ferenc művelődési állam­titkár és Sarkadi Barna, a Minisztertanács egyházpo­litikai titkárságának ve­zetőié, valamint hogy el­lőttek és részben üdvözlő beszédekkel, részben imád­kozással a programban is részt vettek a magyaror­szági egyházak vezetői. Ez utóbbi tény egyúttal az egyszerű igehirdetést olyan, közös, ökumenikus istentiszteletté avatta, amilyenre még jóformán nem volt példa a magyar egyházak történetébe!}- Billy Graham szerint mind­ez úi szakaszt nyithat Magyarországon az egy­házak s általában is az egyház és az állam kap­csolatában. Az evangélista köszöne­tét fejezi a részvételért annak a csaknem száz­ezer embernek, aki szom­baton eljött a Népstadi­onba, s aki ezzel ame­rikai méretekben is szo­katlan tömegben demonst­rálta érdeklődését és igé­nyét a lelki megújulásra és a hitre. Még jobban hangsúlyozza ezt, hogy az igehirdetés után az ilyen­kor általa tapasztalt 10 százalék helyett, a meg­jelentek legalább 20 szá­zaléka — mintegy 20 ezer ember — fejezte ki kí­vánságát, hogy immár ak­tívan be akar kapcsolód­ni a vallás gyakorlásába, és lelki tanácsadókkal szeretne kapcsolatba lép­ni. Hatnapos magyarorszá­gi látogatását értékelve Graham hangsúlyozza, hogy lépten-nyomon egy igazi demokratizálódási folyamat jeleit tapasztal­ta. Különösen meghatotta őt, hogy a magyar kor­mány vezetőivel találkozva nagy nyíltságot, őszintesé­get tapasztalt, s tárgyaló- parnerei kertelés nélkül beszéltek néki az ország meglévő problémáiról is. Graham bíztató jelként értékeli, hogy miközben a kormány részéről őszin­te együttműködési szán­dékot érzékelt, a magyar egyházak vezetői érezhe­tően hasonlóképpen az együttműködésre és a kormány iránti lojalitásra helyezték a hangsúlyt. Mindez — véli Graham —; alapot nyújthat a gaz­dasági és politikai meg­újulás mellett az ország morális és lelki újjászüle­téséhez is. Ü9mwm vtiogyar, gyeire!

Next

/
Thumbnails
Contents