Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-31 / 209. szám
1989. július 31., hétfő Dunántúli napló 3 Helyes Károly (botról) és Magyar Gyula tegnap reggel étkészletet faragott. Fotó: Laufer László Fafaragók Orfűn Színes sátrak sorakoznak az orfűí malommúzeum udvarán: az Orfűí Fafaragó Műhely tagjai kezdték meg nyári táborozásukat. Az egykori vízimalom melléképületeiben évek kemény munkájával alakítottak ki maguknak jól felszerelt műhelyt és szálláshelyet, de ilyenkor nyáron, amikor néhányon családjukat is magukkal hozzák, a sátrakra is szükség van. Az amatőr alapokon működő műhely, amelyben ács kivételével minden fás szakma megtalálható - az asztalostól a faszobrószon át a farestaurátorig —, egyre-másra aratja a sikereket a fafaragók számára meghirdetett népművészeti, népi iparművészeti versenyeken, kiállításokon. Nemrég adtunk hírt a Kapoli-pályázat díjazottjairól, Szentke- reszfy István és Freund János most a hét végén Nyíregyházán vették át díjukat - előbbi aranyat, utóbbi bronzot - az Országos Népművészeti Kiállításon. A mostani táborozás idején a műhely tizenöt tagja Püs- pökszentlászlóra készít utcabútorokat. A Hosszúhetény felőli faluvégre helységnévtáblát faragnak, a kúthoz szemét- tárolót, a haranglábhoz kerítést, ajtót tokkal, a forráshoz pedig két nagy asztalt négy paddai. A munkát a Püspök- szentlászlói Baráti Kör és a Természetbarát Kör kérésére végzik társadalmi munkában, csak o faanyagot kellett a körnek beszereznie. Mint Ke- rényi Gábor muzeológus elmondta, az orfűi műhely az évi 50 ezer forintos állami támogatás ellenében mintegy 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végez a különböző intézmények, társadolmi szervezetek felkérésére - szívesen ajánlja fel kapacitását hasonló megbízásokra. A püs- pök'zentlászlóí bútorokat októberben ünnepélyesen adják át a népszerű üdülőfalu képviselőinek. Arra is gondoltak, hogy elvállalják a szentlásrlói házak előtt korban és stílusban odaillő kerítések elkészítését, de folytak hasonló tárgyalások Ófalun is; Drávátokon óvodai játékok, Terehegyen fejfák készítése került szóba. Szívesen vennék hasonló gondolkodású kovácsmesterek ismeretségét és segítségét ebben a munkában. G. T. Pécsi kereskedők ígérik: Mától olcsóbb lesz a dinnye A görögdinnye őshazája állítólag India, onnan került évezredekkel ezelőtt Afrikába, Ázsiába, majd a dél-európai országokba, végül pedig balkáni közvetítéssel hazánkba. Az üdítő gyümölcsnövény magyarországi elterjesztésében valószínűleg volt némi szerepe az oszmán-török megszállásnak is. Ám míg nálunk főként —, a most is kapható — sima zöld héjú fajták a leginkább kedveltebbek, a tőlünk délebbre fekvő országokban számos másféle változat is ismert. Ha a kínálat még nem is olyan sokféle, de van már különbség az árakban. A Bala- ton-parti árusok a múlt héten még 40-50 forint körül kinólgatták, a veszprémi vásárcsarnok körül 35-ért mérték kilóját, Baján pedig 40 forintot kértek érte. Hét végére még tovább javult a helyzet, pénteken a 6- os út menti árusoktól már 20 forintért is lehetett vásárolni, a piacon pedig 15-ért is. Szombatra pedig tovább csökkent a görögdinnye ára, a Zöldért egyes boltjaiban már csak 10 forintot kértek érte, a komlói piacon pedig 16 forintért is lehetett venni. A hét közepén jártunk az Ormánságban, ahol azt tapasztaltuk, hogy javában folyt a dinnyeszüret. Vajszló határában például két megrakott pótkocsis teherautóval is találkoztunk. A pécsi vásárcsarnok mellett árusító kereskedőktől pedig azt hallottuk: más vidékről is jön az utánpótlás. A pécsi kereskedők mindenesetre azt ígérik, hogy mától olcsóbb lesz a dinnye, hiszen ha túl akarnak adni a készleten, mindenképpen engedni kell a 20 forintos árból. Mindenesetre ha így lesz és a pécsi árusok változtatnak az árakon, áldomásként nekik is kijár majd a dinnyebor, amit a hagyományok szerint valaha a kasznár adott az uraság dinnyeszedőínek ... F. DHétfőtől szezon végi vásár De ugye nemcsak a bóvli olcsóbb? Ügy látszik, a kereskedelem idén sem képes szakítani megrögzött szokásaival. A pécsi-baranyai állami és szövetkezeti üzletekben, áruházakban hétfőtől kezdődik a szezon végi kiárusítás, amit a bolti dolgozók szakmai zsargonjában nyári vásárnak hívnak, de ettől az még az, ami. Évek óta próbálják elhitetni velünk, hogy mindez csak ér- fűnk, fogyasztókért történik, Qzért csökkentik az árakat, bogy mi újból és újból tako- 'ékoskodhassunk. Az még ugye csak rendbe von, hogy a kereskedelmi vállalatok szabadulni akarván feleslegessé váft árukészleteiktől, különféle akciókat szerveznek, árengedményeket adnak. De ^ion miért nem tehetik ezt *álön-külön, miért kell egy me9yében még mindig egy- s*erre akciózni? Kérdezem ezt Qzért is, mert az elmúlt héten ®9y nálunk jóval északabbra ekvő nagyvárosban, egy má- megyeszékhelyen jártam, 6s ott már javában tartott a s*ezonvég. Meg kell, hogy ’’’Ondjom, nem nagy sikerrel. Szezonvég ide, szezonvég ?^a, sok kispénzű honfitársam r‘lonyára mégis nagyon vár- I® már ezt az alkalmat. Hi- a beígért 20-30-40 szá- Ql®kos engedmény bizonyos Embertársainknak sokat jelent. ■ 6 kedves kereskedelmi válla- <jt°k. ugye, nemcsak a bóvli ; sóbb mától? Lesz olyan áru ^zt omi nem elfekvő készlet? meg már kérdezni se merem —, ezt különben is talán inkább az ipartól kellene tudakolni -, lesz-e olyan, amit még így leórazva is, nem értékén felül kínálnak? A mutatós kirakatokból ugyanis az látszik, hogy a világútlevéllel és a némi valutakerettel rendelkező honi polgárnak még mindig érdemesebb egy-egy ruhadarabért felkerekednie. Hisz egy színes pólót, mutatós farmeringet még mindig kétszer-háromszor annyiért árusítunk, mint amennyit ér. Jól tudják ezt a KGST-piacoknak nevezett turista bazársoron, éppen ezért velük a most meghirdetett nyári vásár résztvevőinek is nehéz lesz felvenni a versenyt. Hiszen amíg a pécsi, Felsőmalom utcai piacon egy Adidas feliratú gyermektrikót a szülő 60 forintért megvehet, aligha fog sorba állni az ennél drágábbért az állami vagy szövetkezeti üzletben. Lenne persze megoldás! Például figyelni kellene a piacot és nem azon siránkozni a boltokban, hogy üresebb a vevők pénztárcája! Meg kellene már szüntetni ezeket az egyen-szezonvégeket, es akkor, és ott cűnálni üzletet, ahol lehet, és ahol van fizetőképes kereslet. Az egységesített nyári vásár egy korábbi tervutasításos, eloszta- sos, keretgazdálkodásra épülő kereskedelmi struktúra torz zabigyereke, meg kellene már szabadulni végre tőle! Ferenci Demeter Bevásárlóbusszal Eszékre Évekkel ezelőtt komoly viták voltak róla: szükség van-e a két ország közötti, pontosabban a komló—eszéki buszjáratra? Szerencsére minden maradt a régiben, így aztán magunk is tehettünk egy próbát, hogyan működik egy ilyen nemzetközi járat. Vannak-e előnyei, hátrányai, ha mondjuk egy négytagú család végállomástól végállomásig tesz egy kis kirándulást. A Pannon Volán Komló feliratú, kékre festett busza reggel fél hatkor indul a bányászvárosból. Általában nem üresen, hiszen, akik az előző megállóban várakozó Komló— Mánfa-Pécs közötti járaton nem találnak helyet, ide azért beférnek, hisz csak pár utas van, aki majd végig utazik. Egy négytagú családnak közel 1200 torintjába kerül az oda-visszaút. Ez talán nem is olyan sok pénz. Főleg, ha meggondoljuk, hogy ezen a járaton csak a magyarok utazhatnak forintért, a külföldiektől devizát kérnek. A pécsi, majd a harkányi megállóban annyira megtelik a kocsi, hogy az ember kezdi sajnálni a kalauzt, akinek rengeteg papírt kell kitöltenie, valutát elkönyvelnie, jegyeket kiadnia. Ám a fő gond mégsem ez, hanem, hogy a zsúfoltság ingerlékennyé teszi az embereket, lökdösődnek, káromkodnak. Harkányig 17 magyar utas marad a fedélzeten, és legalább ötször ennyien állnak a megállóban, így aztán az évek óta ezen a járaton autózó sofőrnek, Horváth Károly- nak is ,kbe kell dobnia magát!". A törékeny szőke kis kalauz. Bencsik Zsuzsa aligha boldogulna a tengersok néppel, aki mint a megriadt vad tolakszik fölfelé. Végül is berakják alul a csomagokat és a bábeli nemzetközi nyelvzavarban tisztázódik, ki jön, ki marad. Magyarok, jugoszlávok és lengyelek utaznak tovább az Ikaru- szon. Az utóbbiakat pór órával később az eszéki piacon látjuk viszont: Ráma margarint, Party vajkrémet. Karaván kávét árusítanak egy kőasztal mellett. A magyar határon gyorsan végzünk, nyolc-tíz perc alatt az útlevelekbe kerülnek a pecsétek és Isten veled, Dráva- szabolcs! Odaát a jugoszláv oldalon is nagyjából ennyi idő alatt végeznek az útlevelekkel. — Dobro utfo — köszön fel az első ajtón a vámos és máris mehetünk tovább. Lassan megnyugszanak a kedélyek. az utasok irtani kezdik a várakozás közben az ablakokon beszökött szúnyogokat. A kis szőke kalauznő bekasz- szirozza egy nehezen fizető jugoszlávtól az Eszékig érvényes jegyért a három márkát, pilótánk pedig besorol az egyre sűrűsödő forgalomba. Útközben mellénk sodródik egy 13 éves jugoszláviai magyar fiúcska, Bata Rudi, aki a nagyanyjával Kaposváron és Harkányban járt. Az amúgy jeles tanuló zentai fiúcskából csak alig lehet kihúzni egykét szót, nem éppen bőbeszédű a lelkem. Nem úgy a nagymama. Ö egész famíliája élettörténetét elmondja Eszékig, sőt még azt is, mit csinálnak a nyugdíjasklubban, miket énekelnek, hogyan viccelődnek. Menetrend szerinti pontossággal fél 9-kor érkezünk Eszékre. Délután 1 órakor indul a járat vissza, addig „szabad a vásár”. Mehet mindenki, ahova akar. Aki visszafelé is megváltotta jegyét, azzal majd a 3-as megállóban találkozunk. Az okosabbak első útja a bankba vezet. Legalább fél órát kell várni, mire oz ember sorra kerül, de ez mégiscsak biztonsógosöbb itt, mint az utcán, vagy a piacon váltani, amire egyébként lépten nvomon ajánlatot kap a magyar turista. — Gyeie magyar, gyere! — szálongatják a különféle bóvliárusok is. Honfitársaink többségével azonban nem is annyira a piacon, mint inkább a belvárosi üzletek, áruházak, vencéglők környékén találkozunk. Akik délután nagy táskákkal, kis kerekes „utánfutókkal" várják a buszt, több- ny're :degenek. A magyarok legfeljebb egy-két pólóval, néhány tábla csokoládéval, pár tucat rágógumival, vagy egykét üveg itallal gazdagabban térnek vissza. Délután — a hivatalos indulási idő előtt — beáll a busz. A tömeg nyomul az ajtóhoz. Csak a gépkocsivezető és a kalauz együttes, erélyes fellépése képes helyreállítani a „rendet". Végül is minden- k: 'öifér, még az a két jugoszláv nő is, akik a határig legalább tízszer átrendezgetík csomagjaikat, és hol leülnek a padlóra, hol felállnak. Húsz perces késéssel érünk Pécsre, mert a jugoszláv oldalon nagy munkában vannak a vámosok: egy nyugatnémet rendszámú autót vizsgálatnak, amelynek tulajdonosa - feltehetően egy hazafelé igyekvő török vendég- munkás - egykedvűen szemléi! az eseményeket. Velünk sem itt, sem a magyar határon nem foglalkoznak sokat. Így aztán a két jugoszláv nő melltartójából is előkerülnek a százasok, mi pedig felléleg- zün!', végre újra itthon. Ferenci Demeter Billy Graham magyarországi tapasztalatairól Billy Graham amerikai evangélista — aki csaknem egyhetes magyarországi látogatását befejezve vasárnap utazott el Budapestről — személyes képviselője útján mondott köszönetét a magyar állami és egyházi vezetésnek n látogatása . során tanúsított együttműködésért. valomint a szombati, népstodionbeli igehirdetésen megjelent mintegy 100 ezer embernek a részvételért. Az amerikai lelkész Hr. Haraszti Sándor, személyes képviselőjét, magyarországi progamiaínak fökoordinótorát felhatalmazta arra, hogy az alábbi nyilatkozatot tegye az MTI-nek. Billy Graham rendkívül hálás a magyar kormánynak és a magyarországi egyházaknak azért, hogy lehetővé tették és tevőlegesen is segítették magyarországi programjának megvalósítását, így a szervezők számára minden várakozást felülmúló szombati igehirdetés megtartását. Megtiszteltetésnek érzi, hogy ezen a programon személyesen is részt vett Szűrös Mátyás, a magyar Országgyűlés elnöke, s megjelent Pusztai Ferenc művelődési államtitkár és Sarkadi Barna, a Minisztertanács egyházpolitikai titkárságának vezetőié, valamint hogy ellőttek és részben üdvözlő beszédekkel, részben imádkozással a programban is részt vettek a magyarországi egyházak vezetői. Ez utóbbi tény egyúttal az egyszerű igehirdetést olyan, közös, ökumenikus istentiszteletté avatta, amilyenre még jóformán nem volt példa a magyar egyházak történetébe!}- Billy Graham szerint mindez úi szakaszt nyithat Magyarországon az egyházak s általában is az egyház és az állam kapcsolatában. Az evangélista köszönetét fejezi a részvételért annak a csaknem százezer embernek, aki szombaton eljött a Népstadionba, s aki ezzel amerikai méretekben is szokatlan tömegben demonstrálta érdeklődését és igényét a lelki megújulásra és a hitre. Még jobban hangsúlyozza ezt, hogy az igehirdetés után az ilyenkor általa tapasztalt 10 százalék helyett, a megjelentek legalább 20 százaléka — mintegy 20 ezer ember — fejezte ki kívánságát, hogy immár aktívan be akar kapcsolódni a vallás gyakorlásába, és lelki tanácsadókkal szeretne kapcsolatba lépni. Hatnapos magyarországi látogatását értékelve Graham hangsúlyozza, hogy lépten-nyomon egy igazi demokratizálódási folyamat jeleit tapasztalta. Különösen meghatotta őt, hogy a magyar kormány vezetőivel találkozva nagy nyíltságot, őszinteséget tapasztalt, s tárgyaló- parnerei kertelés nélkül beszéltek néki az ország meglévő problémáiról is. Graham bíztató jelként értékeli, hogy miközben a kormány részéről őszinte együttműködési szándékot érzékelt, a magyar egyházak vezetői érezhetően hasonlóképpen az együttműködésre és a kormány iránti lojalitásra helyezték a hangsúlyt. Mindez — véli Graham —; alapot nyújthat a gazdasági és politikai megújulás mellett az ország morális és lelki újjászületéséhez is. Ü9mwm vtiogyar, gyeire!
