Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-27 / 205. szám

1*89. július 27., csütörtök Dunántúlt napló JA szakma primátusa szent, a közéleti szerep olykor szükséges A nulláról egyre vinni valamit A földrajztudós népfrontelnök Hivatalból országjáró. A ■Magyar Tudományos Akadé­mia pécsi székhelyű Regioná lis Kutatások Központjának főigazgató-helyettese, s ebből a funkciójából adódóan rend­szeresen látogatja a kutatási központhoz tartozó intézeteket szerte az országban. Földrajz­tudós, s így hivatalból világ­járó is. Nemzetközi tudomá­nyos kapcsolatai szerteágazó­ak. Hosszabb időt töltött Eu­rópa majd minden országá­ban, a Szovjetunióban, Kíná­ban, Kanadában.' A földrajz­tudományok doktora. Kutatási területe a település- és né­pességföldrajz, az urbanizáció földrajzi kérdései. Szőkébb pátriánk, Baranya politikai térképére a júniusi megyei népfrontértekezlet írta fel dr. Tóth József nevét: a megyei népfrontbizottság elnökévé vá fosztották. Mivel munkájához tartozik, hogy sokat utazzon, amikor éppen otthon van, egyszeriben mindenki rászabadul: nehéz a hivatalos teendők között egy szabad félórát találni a be­szélgetéshez. Ha volt valami ellenérzés elnökké jelölésével kapcsolatban, akkor éppen ez az elfoglaltsága: hogyan lesz képes időt szakítani társadal­mi-közéleti megbízatása telje­sítéséhez? Ugyanakkor a vá­lasztók egynémelyikének eszé­be juthatott, hogy a korábbi években éppen dr. Tóth József volt a megyei népfrontelnök- séq eqyik legaktívabb tagja. Különösen, ha szakterületéhez közel álló kérdés került terí­tékre. Márpedig gyakran ke­rült: a népesség, a települé­sek gondjai szinte minden té­mához hozzákapcsolódnak.- Jó néhányszor -olyan szen­vedéllyel érvelt a kistelepülé­sek érdekében, hogy sokan feltételezték ennek alapján baranyai kötődését. — A baranyai kötődés leg­feljebb az utóbbi évekre igaz: én mindenekelőtt alföldi kö­tődésű vagyok. Cegléden szü­lettem, Szegeden jártam gim­náziumba - a Radnótiba, amely a pécsi Nagy Lajos megfelelője —, Szegeden jár­tam egyetemre, tudományos pályám is ott kezdődött, ami­kor a tanszéken maradtam gyakornoknak. Később a JATE oktatójaként szereztem kandi­dátusi fokozatot, s amikor fő­hivatásként otthagytam az ok­tatást, akkor is az Alföldön maradtam: Békéscsabán. Ez a város volt a székhelye az MTA Földrajztudomány! Intézete ál­tal létrehozott Alföld kutató- csoportnak, amelynek vezetője lettem. Ezt hagytam ott Bé­késcsabán Pécs kedvéért, ami­kor itt létreiött a Regionális Kutatások Központja, amely­nek része a békéscsabai kuta­tócsoport is - meséli. Pályája simának látszik, gö- rönqytelennek, pedig nem volt egészen az: 1940-ben szüle­tett, tehát gimnazistaként élte meg az 1956-os és az azt kö­vető eseményeket. — Akkoriban DISZ-titkár vol­tam a gimnáziumban, s utóla- qos értékelések szerint nekem kellett volna visszatartanom az iflúsóqot a „kilengésektől”. Dehót nem tettem: én Is azt csináltam, mint a többiek. *gy aztán az érettségi után nem menetből kerültem az egye­temre: sportkört vezettem, kul. túrotthon igazgató voltam havi 200 forint tiszteletdíjért és az „én nem kellek nektek?" dac­cal. Most; már nem bánom ezeket a kitérőket: túl egye­nes, túl szabályos lett volna a pályám nélkülük. Negyedi­kes egyetemista koromban az­tán felvettek az MSZMP be. — Tudósként mint vélekedik a közéleti szerepvállalásról? — Olykor elkerülhetetlen. Ak­kor pedig szükséges is, ha közéleti szereppel jó ügyért tehet valamit az ember. Ha visszagondolok, ilyen-olyan szinten mindiq is közéleti em­ber voltam, de a szakma pri­mátusát szentnek tekintem. Többször is válaszút elé ke­rültem. Lehettem volna függet­lenített KISZ-titkór, pártmun­kás, megyei művelődési ősz. tályvezető, de a szakmámat soha nem kívántam feladni ilyen funkciókért, semmiféle funkcióért. Arról persze szó sincs, hogy a megyei népfrontelnöki tiszt­ség miatt tudományos mun­kásságának feladására kény­szerülne dr. Tóth József, még­is: ez a tisztség ma már min­den, csak éppen nem dísz­funkció. S nem feltétlenül há­lás feladat. — Miért vállalta? Mi volt a vonzó benne? Végül is kényel­mesen meglenne nélküle — provokálom. — A népfront számomra ek­kor vált ki a sóhivatalok kö­zül, amikor az előző főtitkára idejében vállalta a kistelepü­lések fennmaradásáért a har­cot. Földrajztudós vagyok, s ezen belül is a település-, né­pességföldrajz, az urbanizáció földrajzi kérdései tartoznak kutatási irányomba. Egy tudós számára, különösen a társada­lomtudományok területén rit­kán adódik, hogy amit szak­mailag kitalál, annak meg­valósításába is belekezdhet. Én annak idején ezért kap­csolódtam be a népfrontmoz­galomba. Ugyanakkor, ha né­hány évvel ezelőtt, vagy akár egy évvel ezelőtt is felajánlot­ták volna a megyei népfront­éinak! tisztséget, minden , bi­zonnyal udvariasan elhárítot­tam volna. Az a típus vagyok, aki az olyan feladatokat sze­reti, amelyekben a nulláról le­het egyre vinni valamit, ami­kor van rizikó. Bele is lehet bukni a vállalkozásba, ugyan­akkor lehetséges egy sor jó ötlet megvalósítása. Úgy lá­tom, hogy a népfront elját­szotta az elmúlt egy év alatt azt az esélyt, hogy fontos le­gyen a pártok számára közve­títőnek, kiegyenlítőnek, keret, nek. Nincs más hátra: önálló arculatú független /hozgalom- má kell válnia, amely a nem­zet legáltalánosabb, stratégiai érdekeinek képviseletét vállal­ja. Meggyőződésem, hogy ezekből az össznemzeti érde­kekből a különböző pártok csak kisebb, nagyobb szeletét lesznek képesek felvállalni, míg a pártsemleges, ideoló- qiailag semleges népfront át­foghatja az egészet. Véletlen egybeesés, hogy az új közéleti szerep ellensúlya­ként a szakma primátusának elve és gyakorlata is új, erős oszlopot kapott: dr. Tóth Jó­zsef, a JPTE egyetemi tanára, a tanárképző karon ősztől be­induló földrajzi Intézet meg­szervezésére kapott megbízást. Az oktató munka mindig is szívügye volt. S ez most me­gint egy olyan feladat, amelv során majdhogynem a nulláról kell létrehozni valamit. Dunai Imre Szimpatikus ötlettel jelent­kezett a Comtrade Kereske­delmi és Számítástechnikai Kisszövetkezet. Keskeny fehér dobozokban könnyen kezelhe­tő anyagokból szabott gyer­mekruhákat mutattak be a Pécsi Ipari Vásáron. — A gyermekruhák magas ó ni miatt sokan maguk sze­retnék gyermekük öltözékét el­készíteni, de nem mindenki tud igazán jól varrni - álla­pította meg az ötlet gazdája, Dorsics Gabriella. - Aránylag egyszerű fazonokat választot­tunk és a dobozokba rajzos ismertetőt helyeztünk el, ho­gyan kell összevarrni a kisza­bott részeket. A jelenleg nyolc darabos mintakollekciót egyévestől hat­éves korú gyermekeknek ké­szítették. Láttam kiszabott na­pozót, szoknyát, nadrágot, ru­hát, amelyek átlagosan 180 forintba kerülnek. A gyermekruha-kereskede- fom csak lazán kapcsolódik a kisszövetkezet profiljához: a számítógépek összeszerelésé­hez, értékesítéséhez és szervi­zéséhez.- Ma már nem számít nagy Gyógy idegenforgalom­mal is foglalkoznak üzletnek a számítógépkereske­delem, s ezért foglalkoznak gyermekruhákkal is? - kérdez­tem Palotai György elnököt.- Szövetkezetünket továbbra is a számítógépek tartják el, de a piac sajnos telítődött, csökkent a fizetőképes keres­let, több vállalat küszködik fizetési nehézségekkel. Egy másik területen, a gyógyidegenforgalom területén is próbálkoznak. A közelmúlt­ban alakítottak egy kft-t, amely zalai és baranyai gyógyfürdőket ajánl a nyugati turistáknak. Az alakulás a néhány évvel ezelőtti akadá­lyokhoz viszonyítva könnyebben ment, de az engedélyek meg­szerzése így is fél évet vett igénybe. A Baranya és Zala- megyé­ben tevékenykedő szövetkezet tagjai lehetőséget látnak a számítógépek karbantartásá­ban is. Zalaegerszegen példá­ul a bútorgyár gyártósorának mikroszámítógépes vezérlési rendszerét felügyelik, illetve a programokon követik a tech­nológia módosulásait. A tavaly alakult kisszövet­kezetben nagyszabású terve­ket dédelgetnek, öt év alatt lépésről lépésre 100 millió fo­rintos termelési és forgalmi ér­téket kívánnak elérni. Mire számítanak?- A gazdaság rákényszerült a termékszerkezet megváltoz­tatására, a korszerű technoló­gia viszont elképzelhetetlen számítástechnika nélkül - bi­zakodik Palotai György. r To­vábbgondolva a lehetősége­ket, igazán hatékonynak a vegyesvállalati forma látszik. Több nyugati üzletemberrel beszéltek mór, s talán • idén egy szerződés is megköttetik. Porth E. Marad a zsúfoltság? Sokan érdeklődtek, miért nem indít a Volán kertes já­ratokat Komló felé? Az arra fekvő kiskertek tulajdonosai panaszkodnak, hogy zsúfol­tak a járatok és nincs elég megálló a telkeknél.- Volt már egy ilyen já­ratunk 1987-ben, ez akkor reggel 8 órakor indult Kom­lóról és délután 17 órakor vissza, de csak Komló— Mén- fa között közlekedett - tá­jékoztat Albert Ferenc, a Volán személyforgalmi igaz­gatója. — A gyönge kihasz­náltság miatt azonban mór 1988-ban megszüntettük. Ügy gondoljuk, a kerti já­ratokra stabilan, gazdaságo­san nincs szükség, Komló és Pécs között így is elég sűrűn járnak buszok. Bizo­nyítják ezt a következő ada­tok is: munkanapokon 96, szabadnapokon 64, vasárnap 42 járatunk van. Csúcsidő a Pécs-Komló járaton 14­16.30 óráig, a Komló-Pécs járaton 17-19 óráig van, vagyis a zsúfoltságot leg­inkább a munkábajárás okozza, és azt hiszem, ezek az időpontok a kiskerttulaj­donosokat nem érintik. Ök 7.30 és 8 órakor egy kelle­mes kihasználtságé busszal tudnak utazni és egészen 22.30-ig vissza tudnak jön­ni.- Érkezett önökhöz pa­nasz, bejelentés a kiskerttu­lajdonosoktól?- Nem érkezett, ennek el­lenére megkérdeztük a kom­lói városi tanácsot, és ők is úgy vélik, hogy az említett két csúcson kívül biztosítva van a közlekedés. A komlói városi tanáccsal közösen építettük az új Határtető- alsó megállót, melynél jú­nius 19-től állnak meg a buszok. Azt hiszem, ezzel megoldottnak tekinthetjük a kertes-járatok pótlását. Pataki V. A kockázatot vállalni kell Szegő Ferenc az egyik segítőjével a tanyáján Fotó: Kóródi Gábor Agazatvezetőből magángazdálkodó Ho birkáról-.esik szó, akkor többnyire a zselici dombhajla­tokon legelő nyájak jutnak eszembe, azok, amelyeket ta­valy láttam az ibafai telep­ről körbenézve. A szentlászlái termelőszövetkezet juhágaza­tának akkori vezetője, Szegő Ferenc a bővítésről beszélt de­cemberben, arról, hogy a nyolamilliós beruházás ered­ményeként 1989-ben már há­romszáz tonna húsbárányt ad­hatnak el nyugati piacon, míg 1987-ben mindössze 11,8 ton­nát. Szólt az általa kitenyész­tett juhfajtáról, a zselici merl- nóról, amely még a fajtaelis­merés stádiumában van. (A zselici merinó importkiváltó áru, ugyanis gyapja fürthossz­ban fésűsnek számit, finomsá­ga, tisztasága szintén megfe­lelő.) Azt is megemlítette, hogy több mint tíz év kemény mun­ka kellett ahhoz, hogy egy veszteséges tevékenységből üzemi szinten stabilan jöve­delmező váljon. Mindezek alapján méltán tekinthettem a szentlászlái tsz sikerágazatának a juhászatot. Ezért is döbbenetes, hogy az ágazatvezetőt most már Kese- lócön lehet megtalálni, Sziget­vártól délre, Szegő Ferenc ma­gángazdálkodó fett július 1- jével.- A Szigetvári Állami Gaz­daságtól bérbe vettem a kese- lőci telepet — mondja Szegő Ferenc. - Hallottam arról, hogy kiadják maszeknak, s hiába pályáztak több mint harmincon, mivel a törzstenyé­szet magos szakmai követel­ményt támaszt, igencsak esé­lyesnek bizonyultam a tenyész­tői múltammal. (1985-ben Szegő Ferenc OMÉK termelési nagydíjot nyert el, éppen a tenyésztői tevékenységéért.) — Miért lorditott hátaj a szentlászlái tsz-nek?- A korcsányi telepet bérbe akartam venni, mert egyrészt ágazatvezetőként nem túl ma­gas fizetést kaptam, családi pótlék nélkül nem érte el a hazavitt pénz a tízezret, más­részt önállóan akartam dol­gozni. Ha elfogadják az aján­latomat, akkor szemmel tart­hattam volna az addigi terü­letemet'és szakmailag segítet­tem volna a tsz-t. Nem ez lett, a korcsányi telepet nem ad­ták ki, így a Szigetvári Ál a- mi Gazdaság pályázata, azaz a tsz-től független gazdálko­dás mellett döntöttem. A Szigetvári Állami Gazda­sággal kötött szerződés ke­mény, de korrekt. A több mint ezerkétszáz anyaállat darab­jáért évente 550 forint a bér­leti díj. Tulajdonjogilag a bir­kák az állami gazdaságé, a produktum - a gyapjú, a sza­porulat - pedig a magángaz­dálkodóé. A korábbi négy ju­hászból kettőt meg akart tar­tani Szegő Ferenc, azonban ők nem vállalták, s aki elsze­gődött hozzá, az egy napig dolgozott csupán. Munkerőnek maradt ő maga meg leendő vajé (oki a kaposvári mezőgaz­dasági főiskolán kívánja fo.y- tatni tanulmányait), fia (ne­gyedikes a szentlőrinci mező- gazdasági szakközépiskolában) és fia barátja (ő építőipariba jár). A táj szép, de éppen ellen­téte a zselici domboknak: a teljesen sík területet erdők övezik. A legelő hetvenegy hektáros, ennek közel felét szeptemberre karámrendszerű­vé alakítják, jövőre pedig az egész területet. Az új-zélandi karám lényege, hogy a sza­badba kerülnek az állatok: tavasztól ameddig legelnivalót találnak a réten, addig kint lesznek. Az új-zélondi rend­szerben a birka maga keresi meg oz élelmet - még a 3-4 centiméteres hóban is megta­lálja, ha rákényszerül —, csu­pán kiegészítőket tartalmazó tápsákat és vizet kap folya­matosan. A szabadban lévő állatok ellátásához egy ember elegendő.- Két hete vagyunk itt, és mára sikerült szereznem egy tőről metszett juhászembert, ennek nagyon örülök. Szegő Ferenc még elmond­ja, hogy a leendő társa átvál­lalja az eddigi költségek fe­lét, és az almamelléki család a hétvégén már ideköltözik, lesz hót segítség. Kell is, mert a kihajtáson túl a hodályok rendben tartása, a törzsanyag gondozása, a fajtafenntartás­ból. és hústermelésből adódó feladattömeg dolgos kezeket igényel. Az újdonsült magángazdál­kodó hangsúlyozza, hogy nagy­üzemi háttér nélkül nem bol­dogulna: a szénának 220 fo­rint mázsája, a silóé 200, az abraktakarmányé 600. E kiadá­sokat meg kell előlegeznie valakinek, mert a birka csak időszakonként hoz pénzt: be­vétel nyíráskor és bárányle­adáskor van. Januárra ötszáz­ezer forint árbevételre számít. A pénzügyek az állami gaz­daságon keresztül mennek.- A maszekká válást ho­gyan fogadta a családja?- Stresszben van a felesé­gem. aki fodrász, és a két gye­rekünk is tisztán látja a vál­lalkozás rizikóját: itt nemcsak oz ezerkétszáz birkáról, hanem a törzstenyészet fenntartásáról is szó van. Márpedig Magyar- ország 54 törzstenyészetéből tudomásom szerint eddig csak ez került maszek kézbe. De a kockázatot vállalni kell. t. Cs. K.

Next

/
Thumbnails
Contents