Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-26 / 204. szám

1989. július 26., szerda Dunántúli napló 3 Varázsigóink Piac az iskolában? Csereérték a származás, a kitüntetés — Az iskolának boldog embereket kell nevelnie A vesztes a nemzet Vórody Sándor Munkácsy-dijas szobrász, érdemes művész kiállítását nyitották meg o múlt hé ten a siklási vár első emeleti galériájában. A kiállítás augusztus 31-ig tekinthető meg. Hol van a kultúra mostanában? ...avagy hová tud ellátogatni Villon? Bolyongás göncölszekéren Cljobb keletű varázsigéink között — amelyeknek sűrű rfiormolástól a kibontakozta­tást várjuk - gyakran fordul elő a piac, a piacgazdaság, a piacosítás. Nemcsak a gazdasági életben, hanem az egészségügyben, kultúrá­ban, művészetben is, ahol pedig - sok közgazdász ál­lítása szerint - nincs 'helye a piacnak. Vagy legalábbis nem úgy, ahogyan eddig megjelent: amikor is az ál­lam 'megkezdte kivonulását ezekről a terü’etekröl. Leg­utóbb az iskolai oktatással kacsolatban hallottam emle­getni a piacot, igen érde­kes összefüggésekben, még­pedig dr. Kiss Elemértől, a neveléstudományok kandi­dátusától, a pécsi Pol'ack Mihály Műszaki Főiskola ta­nárától, aki az iskolai okta­tás új alapokra helyezéséről szólva emelte ki a piac le­hetőségét, fontosságát.- Mór 1968-ban — a Napló is hirt adott ró'a - kifejtettem különböző fóru­mokon, hogy a szakközépis­kolák nem örökéletűek, a gazdaság kívánalmaihoz ké­pest egyeseket meg kell szüntetni, másokat létrehoz­ni. A kandidatúrómban is foglalkoztam ezzel: a gye­rek mint értéket 'megtestesí­tő termék jelenik meg a szakképzési időszak végén, s ezt az értéket el kell tud­nia adni (a gyereknek és a szülőnek). Már akkoriban is lehetett azonban látni, hogy az egyetemre felkészítő kö­zépiskolai képzés és a társa­dalmi (az egyetem által tá­masztott) szükséglet között nagy a rés, és az olló egyre nagyobbra nyílik —. a közép­iskola nem jól képez sem a felsőoktatásra, sem az egyes szakmákra.- Hogyan fogadták ezt a véleményét?- Vitatták és elutasítot­ták: az akkori gondolkodási rendszer nem tudott ennél tovább lépni.- Nem is történt semmi a ■ helyzet javítására?- De igen: a fakultáció bevezetése lényegében kí­sérlet volt a rés csökkenté­sére. Csakhogy az a politi­ka, omely az állami okta­tástól azt várja, hogy azonos műveltségi szintet adjon min­den gyerekek, őzt a nagy reményt keltette széles kör­ben, hogy azonos típusú és szintű műveltséggel rendel­kező embereket bocsát ki az iskola, s így megszűnik a hátrányos helyzet szinte ön­magától. Ez nem engedett igazán differenciálni az is­kolák között, a fakultác'ó sem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket. Mindez a látványos, de homis sziszté­ma máig érvényben van, de a hetvenes évek közepén * már látszott, hogy sokáig nem tartható.- Hogy lest az ön elkép­zelése szerint a piac az is­kolai* oktatásban ma, Hl. a jövőben, amikor már nem számit eretnekségnek ezt em­legetni?- Az említett elképze'és deklarálhatta a jogi egyen­lőséget, de nem teremthet­te meg a szociológiai egyen­lőséget. Márpedig az isko­lák meghatározott és egy­mástól különböző szocioló­giai háttéréi működnek, az Így érkezők az iskola elvég­zése után nem távozhatlak mint azonos értékű áruk, hogy közgazdasági nyelven szóljak. Ez a szociológiai igény verérli a szülői igé­nyeket, az iskolák szolgál­tatásait is, akár beszélünk róla, akár nem. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium pél­dául évitzedek óta az okta­tást állítja munkája közép­pontjába, nevezetesen az egyetemre voló .felkészítést. Aki tovább akarta toníttotni a gyerekét, ide íratta be. Ez nem más, mint a rejtett piac működése. Eközben lét­rejöttek új gimnáziumok, ahova sok szülő vitte a gye­rekeket azzal a céllal, hogy legyen érettségije, neveljék meg, adjanak neki valami­lyen szakmára előkészítést. Az előbbihez példa a pécsi Jókai utcai általános iskola, ahol elsőként indult angol nyelvoktatás a második osz­tályban. Vidékről naponta bejártak gyerekek ezért. Ál­talában a felvételek körül ki­alakult az összeköttetések piaca: származás, kitüntetés, baráti kapcsolatok stb. Még az intézmények is hozták a maguk listáját 'bizonyos tá­mogatásokért. Mindennek megvolt a maga csereértéke. Mi ez, ha nem piac?- Mi következik ebből az ijkólára nézve?- Az érdekek határozzák meg az iskola funkcióját. Fel kell számolni a merev iskolai struktúrát, ló iskola nélkül ugyanis nem lesz ki­lábalás, modellváltás stb. S igaz, hogy ez a váltás pénz­kérdés is, de nem annyira, mint hisszük: most a rossz iskoláknál nagyon sok pénz elfolyik. Az iskolának be kell illeszkednie a társadalmi munkamegosztás szerinti képzés rendszerébe, eszerint kell újratermelnie önmagát, de ez nemcsak szakmai ne­velést, hanem érzelmi neve­lést is jelent: pszichológiát, művészetet, erkölcstant - a jövő iskolájának boldog em­bereket is kell tudnia ne­velni.- Fogalmazzuk meg kicsit konkrétabban: milyen lenne ■ön szerint egy iskola, amely­ben a piaci követelmények érvényesülnek?- Az úgynevezett alapis­kolában államilag előirt kö­vetelmények lennének, min­denhol egységesen: a mai­nál kevesebb anyag, de jobb, alaposabban megta­nítva. Ezen vita von: négy-, hat- vagy nyolcéves le- gyep-e. Ezután a diák olyan iskolába jelentkezhetne, amely közeli-távoli céljait legjobban megközelíti. Isko­lákat tarthatnának fönn az államon „Jdvül intézmények, vállalatok, gyárak, magán- társulások. egyházak, alapít­ványaik. A különböző iskolák magukkal hoznák műveltsé­gi tartományukat, oktatási anyagukat, segédanyagukat, módszereiket. Az iskola való­ban műhellyé válhatna, a sokféle lehetőség között a verseny természetszerűen lét­rejönne. Az iskolák a meg­rendelések szerint alakíta­nák ki munkájukat, a meg­rendelést pedig az egyes lelfőoktatási intézmények és a különböző szakmák, vál­lalatok adnák lel, akik ma­guk is részt vennének a kö­vetelmények kidolgozásában, megállapításában. De csak óbban, a többi az iskola dolga lenne. Ilyen iskolák vanrvOk, és a verseny máris kialakult, hiszen vállalati és kísérleti iskola mintegy öt­ven működik az országban, ide négyszeres, ötszörös a túljelentkezés.- Milyen leltételek közt dolgozhatna egy ilyen isko­la?- Az állam - omely ter­mészetesen nem vonulhat ki az oktatásból — nem- a ta­nácsnak adná a pénzt, ahonnan tisztviselők osztják el tetszetős statisztikák vagy személyes kapcsolatok alap­ján, hanem . közvetlenül az iskolának. Az ilyen iskola más irányítási rendszerben működne - már ma is van. ahol pl. nincs igazgató. Az autonóm iskola megszabhat­ja, kit alkalmaz és meny­nyiért, kit küldhet el - ta­nárt és diákot, milyen kö­vetelményt támaszt a diák elé.- Tandij?- Az állami támogatás és a fenntartó pénze mellé igenis lenne tandíj; szerin­tem azt a pénzt, amit ma egy szülő a különórákért ki­fizet (az egyetemre készülők háromnegyede jár küiönóiá- ro) boldogan fizetné ki tan­díjra, ha tudná, hogy az iskolában tisztességesen ■megtanítják a gyerekét.- Ebben a rendszerben tehát nemcsak a diák tanu­lási lehetősége és tudása piaci érték, hanem a peda­gógus személye maga is.- Természetesen, már ed­dig is az volt; akinek több diákját vették fel az egye­temre (iskolai és különóra!), ahhoz több szülő igyekezett. A tanárt meg kell fizetni tisztességesen az iskolában a teljesítménye szerint. Azt mondják, a tanári munka nem mérhető. Igenis mérhe­tő: egy ilyen versenyben lé­vő iskolában kiderül a diák eredményéből, ki milyen ta­nár. Természetesen a folya­matos megmérettetést vállal­nia kell az egész pedagógus társadalomnak: különben nem tud keresetével, egzisz­tenciájával felemelkedni az -értelmiségiek közé: a terve­ző mérnökök és az orvosok közé, akijtet - a magán­szférában - már rég a. piaci érték szerint fizet a megren: delő: az -épüttető és a be­teg.- Ki lógja védeni a diá­kok és a pedagógusok ér­dekeit ilyen viszonyok kö­zött?- Az Ifjúsági szervezetek, a szakszervezet, a Pedagó­gus Kamara. Ma a diákok és a pedagógusok között egy hallgatólagos megálla­podás létezik a sok megta- nulhatatlan és fölösleges tananyag miatt: én nem bosszantalak azzal, hogy szá­mon kérem tőled, te nem bosszantasz azzal, hogy min­dig bemutatod: nem tanu’- tad meg. Néha zsarolják egymást ezzel, de legtöbb­ször kiegyeznek. A vesztes rajtuk kívül: a nemzet. Egy olyan rendszerben, ahol a szakmai érték anyagi (és er­kölcsi) értéket jelent, más a viszony a diák és tanár, az iskola és a társadalom kö­zött.- Lehet reményünk arru, hogy létrejönnek ilyen isko­lák?- A kibontakozásra egyet­len lehetőségük ez: a po­litikai változások önmaguk­ban nem hoznak létre új tí­pusú iskolákat. Olyan álla­mi irányításra van szükség, amely nem utasitgat részlet- kérdésekben, hanem straté­giákat dolgoz ki. Amely va­lódi autonómiát ad az isko­lának. A gyakran , közöm­bösnek látszó pedagógus- társadalomban megvannak a képességek erre, de ezt ed­dig nem hívták elő, sőt e- törték. Pedig nincs más út, mint egy valódi teljesít­ményelv érvényesítése az is­kolában és a társadalom­ban; ha a pedagógus ilyen körülmények közt dolgozik, ezt viszi át majd a gyerek­re is. G. T. Hol von a kultúra mostaná­ban? Az újságíró „kiutazik", kö­rülnéz, faggatózik. Esetünkben egy optimista, tettrekész kultúr- házigazgatót talál, aki szíve­sen számol be munkájáról, ter­veiről, arról, hogy ebben a körzetben kilenc település pró­bált évekig egymással kézen­fogva járni, de hol az egyik, hol a másik falu, legutóbb például — mint ahogy erről írtunk is - Szentdénes érezte ezt kisdedóvónak. Merthogy a 621 lelkes Nagypeterdről és fiókáiról - Botykapeterdről és Kispeterdről, Nyugotszenterzsé- betről és Nagyvátyról, Bánfá­ról és Katádfáról, Rózsafáról és az emlitett Szentdénesről van szó, összesen- háromezer emberről a 6-os út két olda­lán a Göncöl csillagaiként szélszóródó falvakban. * Hol von a kultúra mostaná­ban? Valóban nehéz lenne uj­jal mutatni rá, már csak azért is nehéz, mert fölfoghatnánk úqy is, hogy ennyi kis köz­ség között ingázik, bolyong, ha erre lehetősége van. Nagyvá- tvon, Nyugotszenterzsébeten és Szentdénesen a kultúra házát egyszerűen szabadidőközpont­nak nevezik, ■ ahol a körzeti kultúrházigazqató munkáját „animátorok" seqítik, vagyis akik az itteni büféket üzemel­tetik és takarítanak. A házak többségében ifiúsáai és asz- szonyklub is működik.- Az éves költségvetésünk most 1,1 millió forint az idei évre tervezett 150 ezres bevé­tellel együtt - mondja Kap- ronczai' lózsel igazgató. — Eb­ből fizetünk az energiától a munkabérekig, a 11 klubvezető tiszteletdíjáig mindent, méq egy betöltetlen népművelői státusunk is van. Megfelelő fiatalember is akadna, csak olyat nem találunk, akinek személygépkocsija is lenne az inqázáshoz. Ha látná a költ­ségvetésünket! Műsoros prog­ramokra, eszközök javítására már nemiqen marad. Színház- lótoqatósból, innen-onnan va­lami azért visszajön. A nagy- peterdi művelődési házat most baráti alapon sikerült mind­össze 25 ezerért kifesteni. A naqytérem tengerkékre mázolt falát köröskörül mintha hullámok nyaldosták volna vé- giq, vagy mintha eqy nemrégi­ben visszahúzódó árvíz emlék­nyomait látnánk. Az apró színpad füqqönye is kék, amit most szétnyitottunk, hoqy kör­be nézzünk a katonás rendben és csendben hallgató, üres széksorok fölött. — Ketten csináltuk meg a tetőt is, és — tavaly óta — miótp itt vagyak, ,az Egyetér­tés Termelőszövetkezet segítsé­gével Katádfán, Szenterzsébe- ten és Szentdénesen is tata­roztunk. Újjászerveződtek az ifjúsági klubok Botykón és Ka­tádfán, megalákult ismét a nagypeterdi nyugdíjas klub is Mazaga József vezetésével. A nagypeterdi fiatalok hirtelen, szőke, most választott klubve­zetője, Szőlösi Csaba pedig állítja, hogy ebbe a faluba a városokban — Szigetváron, Pé­csett és másutt tanuló diákok is visszatérnek. Ezért is fontos o szervezett klubélet, hogy ne a kocsmákban és ne utcán kezdődjék és fejeződjék be számukra a világ. E sorok "író­ja a kultúra ürügyén faggató­zik, de talán nem is olyan ré­gen volt fiatalságát keresné abban is, ahogyan az össze­tört fotelokat néhány ügyeske­zű fiatalember, megjavította. A klubszoba szegényes, de gond­dal kialakított eleganciája •hétvégeken válik zajosan meg­hitté — ilyenkor találkoznak itt o tizenévesek. Megnézzük az épülő új kul- túrházat is. Lehetséges, hogy oz idei pedagógusnapra szer­vezett Villon-est után a vajúd­va és vitatkozva yiláqra ho­zott új létesítményekre is büszkék lehetnek majd a hely­béliek? * Az újabb útirány a 417 lel­kes Rózsafa. Varga Sándort, a Tinódi Lantos Sebestyén Köz­művelődési Egyesület elnökét nem először kereshették fel tágos rózsafai portáján, hogy a helyi egyesületről nyilatkoz­zon. A gondolatait régóta ér­lelő ember módján fogalmaz, de a kuláklistára került egyko­ri kisgazda szavait nem a múlt felponaszoláso teszi gör­dülékennyé. Hiszen a téeszben rövidesen már szakóqazat ve­zetőként, majd főállattenyész­tőként lesz szükség az egykor mokány, ma már egyre fehé­rebb hajú öregemberre. A jö­vőnek szóló tanulságok érdek­lik azt, aki a nyugdíjas évei­ben sem nyughat, otthon ál­lótokat tart, közművelődési egyesületet szervez, akinek a falu és a környék története máig a kisujjában van.- 1986 májusában kezdtük a tárgyalásainkat a Nagype­terdi Közös Községi Tanács­csal, hogy az egyesület átve­szi a rózsafai kultúrhózat — a gondnokság fölötte, a köz­művelődési formák megszerve­zése legyen a mi önálló fel­adatunk. A tanács ezután csak a nagyobb totarozási, beruhá. zási gondokon segítsen, így most onnan évi 40 ezret, az Egyetértés téesztől dologi ki­adásokra 21 ezer forintot ka­punk. Különböző klubjaink vannak, gazdasógvezetönk, titkárunk — jelenleg 44-en va­gyunk egyesületi tagok, zöm­mel 25—40 év közöttiek. Tavaly 31 rendezvényünk volt. három év alatt csaknem száz. Isme­retterjesztő előadásoktól o műsoros estekig. De pályázati támogatásaink, bevételeink mellett sem tudunk ma már 15-16 ezer forintos rendezvé­nyeket vállalni. A messzi múltból, Simon La­jos református lelkész könyvtá­rától, rádiójától, az akkori gazdakörtől érkezünk a jelen­be. A gazdasági intelligencia és kulturáltság életével bizo­nyított összefonódásától a me­gyében még mindig élenjáró termelőszövetkezetig és o gaz­dálkodását is befelhőző gon. dókig. Az öregember arcán is felhő vonul át, de csak annál kikezdhetetlenebbnek tetszik oz a csendes derű, amit most el­takar. Valóban olyan nehéz vá­laszt adni a kiinduló kérdésre? Bóka Róbert Új Pannónia­könyvek Három új könyv jelent meg egyszerre a pécsi Pannónia Könyvkiadónál. Kanyar József kaposvári levéltáros A reménység esztendei címmel pécsi, dél-dunántúli emlékeit ír­ja meg a háború utáni koalíciós időkből. Pákolitz István új verseit adta köz­re Mandulavirág - címmel. Károlyi Amy verseskötete Bezárt ház címmel jelent meg a költőnő születés­napjára. Károlyi Amyt, akit Weöres Sándor révén sok szál köti Pécshez, a múlt hét végén dr. Román Lószlóné, a Megyei Könyv­tár igazgatója és Tüskés Tibor, a Pannónia Kiadó vezetője Budapesten kö­szöntötték, és átadták a Bezárt ház tiszteletpéldá­nyait.

Next

/
Thumbnails
Contents