Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-25 / 203. szám
198«. július 2$., kedd Dunontmt nqpió 5- A nemzeti kisebbségi probléma, az emberi jogok kérdése nemcsak engem, hanem o hallgatóimat is roppant érdekli, s ezért határoztam el, hogy jelentkezem erre az egyhetes pécsi nyári egyetemre. Bár nem titkolom, hogy az országra is kiváncsi voltam: egyszer, több évvel ezelőtt jártam már Budapesten, de az csak röpke látogatásnak számit. Benjámin Karacostanoglou úr Thessaloniki'ben nemzetközi jogot o>ktat az egyetemen, s egyik résztvevője a TIT XXXI. Népek Barátsága Nyári Egyetemének, melyet évenként rendeznek meg Pécsett, s melyre a világ számos országából érkeznek XXXI. Népek Barátsága Nyári Egyetem hallgatók. Vannak, akik több alkalommal Is eljönnek, szívesen kísérik figyelemmel a kirándulásokkal, érdekes kulturális programokkal gazdagított nyári egyetem hetét. Az idei egyetem megnyitóján tegnap a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában Béna Ernöné, a TIT Pécs- Baranya Megyei Szervezetének titkára üdvözölte a vendégeket. Az első előadást, ,,A kisebbségi jogok nemzetközi szabályozása" címmel dr. -"fferczegh Géza akadémikus, a TIT Pécs-Baranya Megyei Szervezetének elnöke tartotta. Megfogalmazása szerint a kisebbségi jogok nemzetközi jogi szabályozása egy félig kész házhoz hasonlítható, mely már nyújt ugyan bizonyos védelmet, de még távol van attól, hogy a benne lakók részére teljesen biztonságos, kényelmes szállást biztosítson; de a nemzetközi jog fejlődése további reményekkel is kecsegtet.- Véleményem szerint Görögország a világ egyik leghomogénebb országa, s ezért a kisebbségi kérdés kevésbé áll a központban, mint más országokban, bár nálunk is felmerültek ezek a problémák, gondoljunk például Ciprusra. Érdeklődéssel várom a nyári egyetemen meghirdetett előadásokat. Odahaza . szoktam publikálni, elképzelhető, hogy az itteni tapasztalatokból is születnek újságcikkek - jelentette ki a görög vendég. B. A. Megkérdeztük: Okozott-e hasmenést az ivóvíz Orfűn? Orfűi lakosok nevében telefonált egy tanácstog, Kovács Dezső panaszügyeletünkre, és elmondta, hogy Orfűn a víz szerintük ihatatlan, ónnak ellenére, hogy tudtukkal a Köjál megvizsgálta és azt fogyasztásra alkalmasnak találta. A panaszos azt is elmondta, hogy többen hasmenést kaptak a rozsdaszínű víztől. A Köjál szakembere, dr. Joó Margit azt a választ adta, hogy „az ivóvizet a bejelentéseket követően július 10-én, 12-én, majd 13-án. megvizsgálták. A bejelentőnél vett vízminta jó volt. Az üdülő- és a körzeti orvosok betegségre utaló tüneteket nem észleltek." Orfű üdülőkörzet, ahol a nyári hónapokban rendkívül megnő a vízfogyasztás, vízhiány lép fel. A napi mennyiséget kartszvízből, és egy kút- ból kapják az orfűi lakosok, most ez kevésnek bizonyult, ezért a közelmúltban néhány alkalommal a Pécsi-tóból biztosították a hiányzó mennyiséget. A tó vizét fertőtlenítették, a Baranya Megyei Vízművek mégis felfüggesztette a kitermelést. Az egészségügyi szakemberek tovább folytatják a vizsgálatot. Gy. B. A megújulás szellemében Interjú Kéri György vezérőrnaggyal, az MHSZ főtitkárával ízelítő a tábor tegnapi napjáról: (képeinken balról) merítéshez készítik elő a papirnyomatokat, korsó készül a fazekasmühelyben, a kézi szövök a szabadban is dolgoznak. Laufer László felvételei Kézművestábor Magyarlukafán Sokan rendszeresen visszajárnak- A sajtóban itt-ott találkozhatunk a szövetség fennmaradását megkérdőjelező véleményekkel, mennyire helytállóak ezek?- Akik ismerik munkánkat, azok fontosnak és hasznosnak tartják azt a sokszínű és sokirányú tevékenységet, amelyet évtizedek óta folytatunk. Akik viszont nem ismerik, vagy nem is törekszenek erre, azok bizonytalankodnak megítélését illetően, vagy elavult társadalmi képződménynek tartják. Sajnálatos, hogy akadnak, okik ellenszenvvel ítélnek meg bennünket. Szerencsére nincsenek sokan. Bízom benne, hogy számuk a jövőben tovább fog csökkenni, és egyre többen belátják, hogy az MHSZ munkája a mai, felgyorsult társadalmi vállalások időszakában felértékelődik. Hiszen a szövetség 350 ezer tagsága olyan feladatokat kapott és vállalt, amelyeket komolyan és felelősséggel gondolkodó állampolgárok, szervezetek és intézmények, politikai szerveződések nem kerülhetnek meg. A hazaszeretetre, a hazafias, honvédelmi nevelésre úgy tekinthetünk, mint mindenkor időszerű feladatra. Ugyanezt mondhatjuk el a sorkötelesek általános és szakhonvédelmi oktatásáról, felkészítéséről, mint olyan sajátos feladatunkról, amelyet Ilyen súllyal és formában más szervezet nem folytat Magyarországon és amelyet a világ szinte minden országában valamilyen módon végeznek. Kevesen tudják, hogy szövetségünk 20-30 ezer fiatalt képez ki gépjárművezetőnek, repülőnek, híradósnak, könnyűbúvárnak, ejtőernyősnek. Ezen kívül közel százezer állampolgár részére biztosítja a gépjárműjogosítvány megszerzését. A repülés, az ejtőernyőzés, a könnyűbúvárkodás, a modellezés, a rá- dióamatőrködés, az önvédelmi sportágak iránti érdeklődést szintén szövetségünk elégíti ki. Tömeg- és verseny- sportjainkban éves szinten százezrek vesznek részt. A minősített versenyzők száma mintegy 15 ezer. Klubjainkban és szakosztályainkban különböző életkorú és foglalkozású emberek hódolhatnak sportszenvedélyüknek.- A költségvetési elvonások mennyire érintették a szövetséget? Mit kell ennek kapcsán változtatniuk, hogyan kell átszervezni munkájukat?- A szövetség lényegében önfenntartó, illetve afelé halad, hogy teljesen azzá váljék. A klubok többsége kemény fizikai, és szellemi munkával teremti meg a működéséhez szükséges feltételeket. Bizonyos szolgáltatásaiért a szövetség térítést kap. A fiatalok gépkocsivezetővé, repülővé vagy más szakterületen való kiképzése, nevelése, a technikai eszközök, a személyi állomány működtetése azonban sokba kerül. Ennek többségét - mivel ahhoz fontos honvédelmi érdek fűződik - mindenek előtt a Magyar Néphadsereg téríti meg. Az állami támogatást az idén 30-40 százalékkal csökkentették, ezért újra kellett gondolni tennivalóinkat, át kellett csoportosítani feladatunkat. További szigorításokra is számítunk, mert természetesnek vesszük, hogy a társadalom nehéz helyzete minket is kedvezőtlenül érint.- Az egyes szakágakban a városi, helyi klubok fenntartása egyre nehezebbé válik — az ön által is emlitett okok miatt. Úgy hirlik, ezek ki is akarnak válni a szövetségből. Szorgalmazzák-e az önfenntartást, s ha igen, milyen segítséget kapnak ehhez a klubok?- Az utóbbi hónapokban különösen felerősödött az igény arra, hogy minden bevétel maradjon a kluboknál annál is inkább, mert az érvényben lévő jogszabályok, az adóztatás, a társadalombiztosítási járulék tovább terheli költségeiket. Ezért azt fontolgatjuk, hogy náluk hagyjuk a befolyt összegeket, annak minden következményével, hiszen ezzel nagy felelősség is jár. Arra törekszünk, hogy növeljük azok klubjaink számát, amelyek több pénzt teremtenek elő a munkájukkal. A sportági szakszövetségekre vonatkozóan azt mondhatom, hogy az Elnöki Tanács ez év májusában törvényerejű rendeletet alkotott. Az abban foglaltak megvalósítását sok vita kíséri szövetségünkben is. Egyesek úgy gondolják, hogy a megalakuló sportági szak- szövetségek, elnökségek, viszik a klubjainkat, a pénzünket, bázisainkat, technikánkat is. Ilyenről szó sincsen. A klubok beléphetnek a szakszövetségbe, de mindaz, amivel eddig rendelkeztek, az marad az MHSZ-é.- Az elmúlt hónapok politikai változásai az új ifjúsági szervezetek létrejöttét is hozták. Milyen kapcsolataik vannak az alternatív szervezetekkel, ifjúsági mozgalmakkal, rétegszervezetekkel?- Minthogy tagságunk kétharmad része 30 éven aluli fiatal, az úttörőmozgalommal, a KISZ-szel, a DEMISZ-szel, más ifjúsági szervezetekkel mindig is intenzív kapcsolatunk volt. A pici falu kihaltnak látszik, ezen a forró délelőttön, aki teheti, a hűvösbe menekül. Egyedül a talpasház udvarán folyik szorgalmas munka. A kézműves tábor lakói nem akarnak sem napozni, sem hűsölni, hiszen olyan rövid ez az egy hét, amit Ma- gyarlukafón töltenek, s any- nyiféle népi mesterséggel kellene megismerkedni!- Mindig az agyagozós- sal kezdjük, hogy az edényeknek legyen idejük kiszáradni - mondja Kékes I. Tóbiás, a néprajzi műhely vezetője. — Idén ez a harmadik táborunk, és még három lesz. Az első héten gyerekek voltak itt, az utolsó hét pedig a „veteránoké”, olyan barátoké, akik rendszeresen visszajárnak, és már magasabb szinten űzik a mesterségeket. Az évente öztöndíjjal itt dolgozó öt ember munkáiból a Vendel-napi búcsún kiállítást rendezünk majd. A tájház műhelyeit erre a hétre egy budapesti baráti társaság foglalta le magának. Tagjai fiatal építészek, pedagógusok és gyerekek, no meg egy kedves, bozontos kutyus. Az udvaron a férfiak a nemezeléshez teregetik a gyapjút, a zsúpfedeies kis tető alatt, az árnyékban „női" munka folyik. Juhász Nóra, egy hosz- szu, barna hajú kislány szövőtáblán keskeny öv szövésével próbálkozik, Nóra nagyon érdekesnek találja a tábort, de a legjobb benne, hogy hazaviheti, amit készített. Hegedűs Ilona tanárnő a kézi gyapjúfonást tanulja éppen:- Nem megy még valami gyorsan, de ezt otthon is csinálhatom - mondja, és bekísér a ház tisztaszobójába, ahol megnézhetem „főmüvét", a szövőszéken készült, szép, barnacsíkos térítőt is. A pajtában hatalmas, régi szőlőprés áll, amely a vízjellel ellátott, finom, merített papír kisimítására szolgál. A papír- készítés a legújabb mesterség, amely megtanulható Magyar- lukafán.' Szombaton este, búcsúzóul a Szélkiáltó együttes játszik a PajtaszírVházban, másnap pedig újabb csapat érkezik. NSZKMagyarországNDK Bonn otthonmaradásra inti az NDK-belieket -, ilyen és hasonló címmel ismertetik hétfőn a nyugatnémet lapok o nyugat-berlini RIAS rádióadón elhangzott interjút, amelyet a belnémet kérdésekkel foglalkozó államtitkár, Walter Pries- nitz adott. Az államtitkár felszólította az NDK állampolgárait, hogy maradjanak otthon, „nehogy a németek újraegyesülése a Szövetségi Köztársaságban történjen meg". Figyelmeztette a Magyarországon át Nyugatra távozni szándékozó NDK-ál- Jampolgárokat, hogy „ne számítsanak sétára". Az NDK-ból érkezők, vagy az NSZK külföldi képviseleteit „elfoglaló" NDK-sok ügyei a gyakorlati nehézségeken túlmenően azért is foglalkoztatja az NSZK illetékeseit, mert, mint a Süddeutsche Zeitung hétfői számában írja, „itt egy politikailag igen kényes probléma kezd kibontakozni, amely megterhelheti Budapest Bonnhoz és Kelet- Berlinhez fűződő kapcsolatait." A dilemma a müncheni újság fogalmazása szerint az, hogy miként viselkedjen a reformbarát és az emberi jogok mellett magát elkötelező magyar kormány a jövőben mindazokkal az NDK állampolgárokkal szemben, akik Magyarországon át akarnak Nyugatra jutni. A Süddeutsche Zeitung arra is felhívja a figyelmet, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának hamarosan megnyíló budapesti irodájában -, az ENSZ menekültügyi konvenciójának megfelelően - NDK-állampolgárok akadálytalanul benyújthatják kérelmüket, s amennyiben azok jogosságát elismerik, legálisan kiutazhatnak az NSZK-ba. Müller Zs. Pecsétet rá! Ismerőseim szerint, bor napjainkban minden változik, átalakulóban van, egy dolog örök: a hivatalok, vagyis pontosabban fogalmazva bizonyos hivatalok pecsétimádata. Mindegy, hogy milyen, köralakú, hosz- szúkás, vagy háromszög formájú, egy a lényeg, hogy legyen. Még csak a színe sem fontos, lehet zöld, kék, fekete, rózsaszín, de még vörös is, csak legyen valamilyen. Pecsétnek tehát mindenképpen lennie kell -, így a hivatal. Vagyis a továbbiakban mégsem annyira a hivatalokról lesz szó, mint némely közép- és felsőfokú oktatási intézményről, ahol a hírek szerint továbbra is ragaszkodnak a pecsétmániához. Hogy miről is van szó valójában? Az Adó című újság ez évi, februári száma megírta: változik a jövedelemigazolás rendszere. Ebben a pór soros közleményben részletesen leírják, hogy a térítési díj igazolásához a jövőben elég a szülő, (eltartó) nyilatkozata is. Tehát a jövedelmet nem a munkáltató igazolja, hanem maga a szülő, aki az előző évi személyi jövedelemadó-bevallása, illetve a munkáltatótól kapott elszámolás alapján teszi ezt. Pontosabban tenné, ám az iskolaév közeledtével egyre sűrűbben fordul elő, hogy a kedves szülők, akik mellesleg most már adófizető - tehát ily módon megbízható — állampolgárok, mégis kénytelenek a vállalati, vagy üzemi bérosztályhoz fordulni. Néhány középiskola és egyetem ugyanis következetesen nem fogadja el a pecsét nélküli szülői igazolásokat. A gondos anyuka, vagy apuka -, ismerve a hazai szabadságolási szokásokat - Így aztán kénytelen jó- időben munkához látni. Mert ha pecsét kell, azt meg. kell szerezni! Lenne persze egy másik megoldás is: csináltasson magának mindenki egy pecsétet! Köralakút, hosszúkását, ilyen, vagy olyan színűt, de a legjobb mégis az lenne, ha az oktatási intézmények előko- tornók az említett lap ez évi 5. számát. Addig is pecsétet rá! F. D.
