Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-02 / 180. szám

Egyesületi válság Baján A színházban és a mérkő­zéseken az a jó produkció, amelynek izgalmas a vége . . . — persze csak a nézők szem­szögéből. Székely Éva könyv­eimé alapján sírni csak a győztesnek szabad, ám ma még Baján sem tudják, hogy 'ki a győztes. Ami viszont biz­tos: Csuvár Zoltán (31 éves) három esztendő munkája után beadta Írásban a BSK elnök­ségének lemondását, ügyve­zető elnöki tisztségéről. A dr. Szenti János vezette testület még nem döntött. . . Mint minden ilyen lemon­dás, ez is sok okra vezethető vissza, amelyek természetesen nem nélkülözik az ellentmon­dást sem. Azonban van, ami egyszerű: ez a számok törvé­nye. Ennek alapján ma a BSK- nak, 5—5,5 millió forint hiány­zik a kasszájából ahhoz, hogy éves szinten biztonságosan működhessen. Ez már önma­gában is olyan indok, amiért érthető, hogy egy magára va­lamit is adó vezető felálljon abból a bizonyos székből. De ezen a pénzhiányon ma már Baján senki sem csodálkozik... Ugyanis Baján már évek óta válságstábként működött a mindenkori egyesületi elnök­ség. Csuvár Zoltán szavai sze­rint a tagok közel sem sport- politikai, stratégiai célokon gondolkodtak, hanem szemé­lyes kapcsolataik kihasználá­sával jóformán „koldultak” a gazdálkodó szervezetéknél . .. Közben pedig szép lassan elsorvadt a Bajai Sport Kör: az 1972-es megalakuláskor még tíz szakosztály működött. Mára megmaradt (hírmondó­nak) a férfi kosárlabda, az NB ll-es szintű labdarúgás, és a cselgáncs, valamint a „fél- szakosztályok", (birkózás és az atlétika),' melyéknek létesítmé­nyük van, de éves költségve­tésük nincs .. . A város másik reprezentán­sa: a Bajai Spartacus-Vízügy Sport Club sincs kellemesebb helyzetben, elsősorban költsé­ges technikai sportágai miatt. Csupán egy adat ehhez: Vo- lentér László többszörös Világ Kupa-győztes és Európa-baj- nok motorcsónakversenyző új, Popoli típusú papucsteste 4— 500 ezer forintba került. De szólhatnék a kajakosok, kenu­sok, evezősök, autóversenyzők es a többi motorcsónak­versenyző szűkös lehetőségé­ről, vagy netán igényeiről. Rá­adásul a vízisportok idény­sportágak, ami egyben vésze- Sen leszűkíti néhány hónapra a versenyidősfakot. Ez egyben anyagi koncentrációt jelent, rnert januárban nincs sehol víziedzés, csak szárazföldi-tor­natermi felkészülés. Sőt: néző­csalogató bemutatókat, ver­senyeket sem lehet mindenkor es mindenhol megrendezni. Csuvár Zoltán lemondott a “ajai SK ügyvezető elnöki tisztségéről. Rajta kívül a vá­rosban csak Schwarcz Ivánnak van a Testnevelési Főiskolán szerzett sportvezetői diplomá­ja, de ő már egy ideig dol­gozott a BSK élén, majd ő is eltávozott... Ha a BSK el­nöksége elfogadja a távozni szándékozó ügyvezető lemon­dását; akkor őt csak egy ba- Jdi szakképzetlen utód követ­heti, vagy más városból va­laki. Tehát nem következhet niós - logikailag -, mint a jelen helyzethez vezető út ér­tekelése után egy jövőkép ki­alakítása. Hiszen a sportot le­váltani nem lehet. Baján sem . . . Kovács Zoltán S*C»l»«lcirugd M ML C2J Képünk a márciusi Mohács—Olajbányász mérkőzésen készült Óriási lehetőséget szalasztott el a Nagykanizsa A Nagykanizsai Olajbá­nyásznál 1-6. 'hely valamelyi­kének megszerzését tűzték ki célul a bajnokság előtt. A végeredmény ismert, az Olajbányász bronzérmes lett, úgyhogy végig versenyben volt a biztos NB l-et jelentő aranyéremért, illetve az osz­tályozás szereplést biztosító második helyért. A csapat az őszi idényt a második helyen zárta. Már ebben az időszakban a játé­kosok eldöntötték, hogy „neki mennek az élvonalnak”, majd március 28-án a listavezetővé előlépett olajosokat fogadta Dénes János, a bázisszerv, a KÖGÁZ vezérigazgatója. Tu­lajdonképpen ekkor volt kö­zös döntés arról, hogy min­denki határozottan akarja az NB l-et. Az Olajbányász a bajnok­ság befejezése előtt hat for­dulóval már öt ponttal veze­tett. Óriási volt az öröm, nagyszerű a lehetőség, és már-már NB l-nek kiáltották ki a csapatot. Az érdeklődés középpontjába került az Olaj­bányász, de aztán következett a Sopron elleni hazai fiaskó, és ez teljesen visszavetette a játékosokat. A még mindig lis­tavezető zalaiak előtt az utol­só előtti fordulóban ott volt a nagy lehetőség. Következett Utoljára 1982 nyarán bon­tottak pezsgőt a Szekszárdi Dózsa öltözőjében, akkor a lila-fehérek a labdarúgó NB ,||. Nyugati csoportjában bronzérmet nyertek. Azóta a tolnai megyeszékhely csapa­tával az a bizonyos ipáter- noszter igencsak alacsonyra ereszkedett, Így éveken át ál­landósult a kiesés elleni fé- elmük. Tavaly nyáron pedig sereghajtóként elbúcsúzhattak volna az NB ll-től, ha az MLSZ átszervezési határozata nem dobja mentőövként az osztályozás pótvizsga lehető- ' ség ét. A mögöttük hagyott bajno­ki esztendő évadzárása sem váltott ki egyértelműen hur­ráhangulatot Szekszárdon. Nem teljesült az eredeti cél­ként megfogalmazott 6-10. helyek egyikének megszerzé­se, ám a lilák MNK-ibeli si­keres helytállása - a legjobb 16 közé jutásért a Videoton­tól kaptak ki — feledtette a korábbi alárendelt kupasze­replést. Pályaválasztóként a meg­szerezhető pontok 62 száza­lékát gyűjtötték be, vendég­ként ugyanakkor csupán 24 százalékos teljesítményre fu­totta erejükből. Ellenpólusok, a Csepel elleni szuperrang­adó, amelyen közel 10 000 szurkoló győzelmet, s ezzel NB l-es szereplési lehetőséget várt az olajosoktól. A siker azonban elmaradt, a vendé­gek szereztek két pontot, a kanizsaiak viszont lekerültek a harmadik helyre. A dél-zalai városban elma­radt a sporttörténeti esemény, nem sikerült az a terv, hogy 40 év után újra az élvonal­ban szerepeljen a Nagykani­zsa. Tény, hogy a játékosok óriási lehetőséget szalasztot­tak el, ugyanis ezt a bajnok­ságot Lászlóik veszítették el, s nem a Csepel nyerte meg. Hogy miért? Azért, mert a véghajrában már nem bírták az idegi terhelést, a nagy felelősséget, és több játék­vezető is „megnyirbálta" az olojos pontokat. A szakveze­tés szerint mintegy 6-8 pont­tal. Mindezek ellenére fényesen csillog a bronzérem, emléke­zetes, és nagyszerű bajnoki évadot zártak a kanizsaiak. A hozzáállás, a látványos és gólokban gazdag hazai mér­kőzések több hónapon át láz­ban tartották a város közvé­leményét, és új híveket sze­reztek a kedvenc sportágnak. Balogh Antal mint ahogy az őszi jobb tel­jesítményt is egy gyengébb tavaszi követte. Az átszerve­zett, jobbára a saját nevelésű fiatalokra építkező csapat szakvezetése a bajnokság fél­idejében elégedett lehetett a 9. helyezéssel. Az viszont már az ősszel egyértelmű volt, hogy rendkívül hiányzott egy eredményes csatár. Erősíteni akartak, a jugoszláv Marko- vics személyében meg is ta­lálták a „gólvágót”, de a szerződés meghiúsult. Dugá­ba dőlt továbbá a középpá­lyás sor megerősítése is: a Dunaújvárosból visszaigazolt Dienes egyhónapos téli ala­pozás után megsérült, tavasz- szal egyetlen percet sem játszhatott. Hasonló sorsra ju­tott Kniesz is az Achilles-mű- téte után. Nem kímélték a csapatot a betegségek és a sérülések: 9 játékosra mini­mum egy hónapig nem szá­míthattak. Részben ezzél is magyarázható, hogy Teszler Vendel vezető edző a 30 ta­lálkozón 28 labdarúgónak szavazott bizalmat. Az egyéni teljesítmények élére Hujber kapus kívánko­zik, aki kiegyensúlyozott telje­sítményt nyújtott. A mezőny- játékosok közül Szabó (.., Kal­már, Gracza, Horváth Cs„ va­lamint a PMSC-ből hét mér­kőzésre kölcsön kapott Máté Csaba teljesítménye emelke­dett az átlag fölé. Ugyanak­kor Pilisi és Iski egyértelmű csalódást keltett, egyikükkel sem kötnek szerződést. A ¡szekszárdiak június 30-án kezdték meg a felkészülést, júliusban hatnapos turnéra az NSZK-beli testvérvárosba utaz­nak, majd idehaza folytatják a felkészülést, és az augusz­tus 20-i rajtig 9 előkészületi mérkőzésen lépnek pályára. Fekete László Két év, két átszálló­jegy Kapos­váron Amilyen gyorsan a csúcsra ért, éppoly hirtelen a ' mélybe zuhant a Rákóczi FC labda­rúgó-csapata. Somogy első futballklubja példás gyorsa­sággal megbukott, mintegy példáját adva, hogy elsősor­ban nem a forma, hanem a tartalom a döntő. Ez a jobb sorsra érdemes együttes egy idejét múlt irá­nyításnak és a dilettáns szak­mai munkának lett legfrissebb áldozata, Sokan osztják azt a véleményt, hogy nem ott kez­dődött a baj, amikor a múlt nyári alapozás vezető edző nélkül zajlott le (Monostori Tivadar a rajt előtt érkezett), hanem ott, hogy az edző egyáltalán Kaposvárra jött. Egyet kell érteni azokkal is, akik hittel vallják, hogy szak­vezető nélkül sem lehetett volna eredménytelenebb a csapat. A megterhelő edzés­ről szóló panaszt nem kell komolyan venni a labdarúgók­tól, de ha ennek az ellenke­zőjét emlegetik, az már ko­moly figyelmeztetés. Nos, a Rákóczinál pedig ez utóbbiról csiripeltek a verebek is. A minősíthetetlenül gyenge őszi teljesítmény után reményteljes tavaszt Ígért a szakvezetés és sajnos a klub irányitói minden kontroll nélkül, hitelt adtak szavának. Igaz, amíg a köl­csönkapott pécsi Lőrinci di­rigálta a gárdát, a pályán belülről, még gyűltek a pon­tok, de amikor aztán ő a 6. forduló után elköszönt, szinte összeomlott a csapat. De még akkor sem tűnt vészjóslónak a helyzet, mert a kieső zónával szemben tetemesre nőtt az előny. Négy fordulóval a be­fejezés előtt, még 6 ponttal állt a veszélyes zóna előtt a Rákóczi. Ezután következett az a példátlan és mindmáig megmagyarázhatatlan eset, hogy a finisben megszerezhető 12 pontból már egyetlen egyet sem tudott a Rákóczi meg­kaparintani. Az ellazsált ala­pozás, melynek „jótékony ha­tása" az idény elején győzel­mekben jelentkezett, a végére meggondolta magát. Oly erőt-, lenné vált a csapat, hogy tagjai közül néhányuk levegő és mankó után kapkodott, míg mások technikai tudásuk helyett legfeljebb divatos fül­bevalójukat csillogtatták. A Szekszárd és a Bp. Volán Ka­posváron éppen a mérkőzés hajrájában iskolázta le a Rá­kóczit, s ezzel végképp re­ménytelenné tette a bentma- radást. Két év - két osztály felfelé, majd ugyanez vissza. S az eredmény? Kiesés az NB Hi­ba, az elnökség egyhangú le­mondása, menekülő játékosok, megszökött vezetőedző. Vége­zetül még csak annyit: e dicstelen szereplés ellenére 25 ezren látták a Rákóczi tavaszi hazai mérkőzéseit. Vajon ki gondol most rájuk? Jutási Róbert Közepes osztályzat a Szekszárd bizonyítványában Felesleges óvás Azt hiszem, nem kell külö­nösebb jóstehetség ahhoz, hogy bárki megállapíthatja, július 4-én feleslegesen ül össze az MLSZ Fegyelmi Bi­zottsága a szegediek óvása ügyében. Igaz, azóta már magyarázgották a Tisza-parti város sportvezetői, hogy csak az óvás beigérésével tudták megfékezni a felindult szur­kolókat, és ők is gyanítják, nem sókra mennek beadvá­nyukkal. Az egyértelmű, hogy a vi­lágító berendezés meghibá­sodása miatt csakis a ren­dező klub vonható felelős­ségre. Ezért a Vasast nem sújthatjá.k újabb mérkőzéssel. Egyébként is; ha színes te­levíziós felvételre alkalmas volt a fényerő, okikor a já­tékvezető is jól látott a pó­lyán. Akik megnézték az ösz- szefoglalát, aráknak sem le­het kétség ük, mert a kezezés előtt — amiért 11-est ítélt a bíró — nem történt sza­bálytalanság. Arra is hivat­koznak a szegediek, hogy a 11-es rúgásakor több játékos is belépett a büntető terület­re. Lehet, de az biztosan nem befolyásolta sem a rú­gójátékost, sem a kapust. Maradt tehát Teodoru há­rom sárgalapja. Itt viszont abba a hibáiba estek a sze­gediek, hogy csak az első csapat mérkőzésén kapott lapokat számolták. A fegyel­mi szabályzat kimondja, hogy a sárgalapok személyre szólnak, és ha a játékos a tartalék-csapatban szerepel, az ott kapott lapot is figye­lembe veszik. A Vasasnál ezt tudták és ezért maradt ki a csapatból a Videoton el­leni mérkőzésen Teodoru. Az első pillanatban az MLSZ munkatársai is zavarba jöttek, mert ők is csak az első csapatban kapott lapo­kat számolták.- Ezek szerint viszont jogtalan volt a játé­kos szerepeltetése. Ezért is tartottók titokban az óvást, és az elnök tóvollétében sen­ki sem mert nyilatkozni az apparátusiból. Azokban a napokban ugyanis az MLSZ elnöke még a Vasas labda­rúgó szakosztályának élén állt. Biztosra vették, hogy a piros-kékeket törölni kell az NB l-ből. Mészöly Kálmán nyilatkozata után megnézték a tartalékbajnoki jegyzőköny­veket és rájöttek, hogy óvás­nak nincs helye. Ezért fur­csállom, hogy a tények isme- reténék ellenére mégis meg kell várni a fegyelmi bizott­ság döntését, amit most már élőre tudunk. * Dúl a harc a ligában az átigazolási díj felső határa miatt. Abban már korábban megállapodtak, hogy akinek lejár a szerződése, annak az ára legfeljebb két- és fél millió forint lehet. De mi le­gyen azokkal, akiknek érvé­nyes szerződésük van, és vin­ni szeretné őket más csapat? A liga egy része arra sza­vaz, hogy itt a .piac törvé­nyéi érvényesüljenek. A legutóbbi liga-ülésen a Veszprém képviselője egyér­telműen fogalmazott: ha el­adnának egy-két játékost, akikért tizenhárom milliót kapnának, akkor fellélegez­hetnének és helyrebillenne pénzügyi mérlegük. A Vi­deoton viszont tiltakozik, mert a ZTE tízmilliót kér Kó­máéért, a tehetséges fiatal csatárért. Állítólag ötmilliót kérték, és még adnának két játékost cserébe. A ZTE-nek viszont nagyabb szüksége lenne a pénzre. Tudom, egy magyar labdarúgó nem biz­tos, hogy megér tízmilliót, de ha mégis akad olyan csapat, aki ennyit ad érte. akkor nem szabad maximálni az árat. □ □ D □ □ □ o a □ □ o □ □ o □ □ □ Gépkocsi-tulajdonosok figyelmébe! SZINKRON Személygépkocsi Javító 7623 Pécs, József A. u. 10. TELEFON: 15-038 Q □ □ > □ □ □ □ □ g Q □ □ D □ Q □ □OOOOOOOOOOOOOD vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents